Tolna Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-18 / 66. szám

i, 4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG r* '* t • ? ■% a ^ U í ^ 1 ’ '* 5 1930. március 18. Hozzászólás a Tolna megyei Népújság irodalmi vitájához A Tolna megyei Népújság vi­taindító cikke rügyfakasztó ta­vaszt jelent megyénk irodalmi élete kibontakozásában. Azonban ez a tavasz csak úgy képes üde zöld lombozatot teremteni a nyár számára, ha a hivatalos szervek múlhatatlanul szükséges élénk ér­deklődést tudnak tanúsítani e szép és nemes gondolatok iránt. Szárnyat tudnak adni a megyc-i irodalmi élet kifejlődésének. mély úgy repülne aztán, mint a kalit­kájából kieresztett rabrnadár. A vitaindító cikk megemlíti, hogy 8—10-re tehető azoknak az íróknak a száma, akikre megyénk­ben számítani lehet. Magában vé­ve ez a szám valóban nem sok, de ha számításba vesszük a me­gye szunnyadó tehetségeit, kétség nem férhet hozzá, hogy meg le­het teremteni egy vérmes irodal­mi életet Tolna megyében is, csak akarat kell hozzá. Akadnak megyénkben olyan pa­raszti és munkásszármazású auto­didakta irodalmi ambíciózusok is, akikről megyénk illetékesei alig, vagy mit sem hallottak, mégis ezeknek az irodalmi ambíciózu- soknak leghőbb, legforróbb vá­gyuk e~vszer rálépni az irodalom porondjura. De amint a vas nem válik izzítás nélkül acéllá, ugyan­úgy az irodalmi becsvágyó sem válik bíztatás, segítőkészség nél­kül íróvá. Mindent latbavetve bíz­tatni, segíteni, támogatni kell a kezdő, próbálkozó írókat, akkor meg is lesz a látszat. az eredmény. Ami pedig az alkotások minő­ségét illeti, meg kell őszintén val- lahi a remekművek nem születnek véletlenül. Sokféle körülmény ha. lározza meg, hogy kellő előké­szület mellett is milyen lesz az „ Eretnek“-e Jean Effel rajzai után a csehek filmet készítettek »A világ te­remtéséről-«. A filmet Franciaor­szágban még nem mutatták be, de hatalmas sikert aratott már a velencei filmfesztiválon és most játsszák Angliában. Az angol kritika elragadtatás­volt ezt mondani, mint megtenni, mert a »Karin II« állandó állo­máshely nélkül gondolázott össze­vissza a Rajnán, és nem válaszolt, így hát Zech megbízást adott ne­kem, hogy személyesen érdeklőd­jem a magas uraság parancsai után. Kölnben kezdtem el a keresgé­lést, és ott arról értesültem, hogy a »Kárin II« valahol északon, Düsseldorf és a holland határ közt található. Keresztül-kasul be­jártam autómmal az egész Alsó- Rajna-vidéket egyik kikötőtől a másikig. Több ízben megpillan­tottam a kél örnaszád által kísért tetszetős külsejű jachtot, amint mellettem elúszott, de sehol sem kötött ki. Késő délutánra járt már az idő, amikor Emmerichnél, a parttól mintegy 50—100 méter­nyire lehorgonyzóit. A társaság azonban nem szállt partra, min­den valószínűség szerint Göring fejtegetéseit hal'gatták a West- wallra vonatkozóan, melynek építését ezen a vidéken éppen megkezdették. A vastag Hermann távcsővel a kezében állt a hajó korlátjánál, nagyobbrészt egyen­ruhás kíséretének körében, és egyenesen a mi irányunkba né­zett. Tetőtől talpig hófehérbe volt öltözve. Nyakán és vállai körül cikornyás sújtások ékeskedtek, hasát tenyérnyi szélességű ara­nyos öv fogta körül, melyről bal­oldalt ezüstösen csillogó tőr ló­gott alá. Mindehhez fehér selyem ballonsapkát hordott, mely félig tengerész-katonainak, félig pedig amolyan sportsapkának hatott. Maga Lohengrin lovag sem gon­dolhatott volna ki magának pará- désabb admirálisi kosztümöt. A kikötőhídnál csak egy rend­őrségi csónak kötött ki, hogy egy író tolla alól kikerülő mu. Per­sze ebben az egyéni rátermettség nagy mértékben határoz, ahány író, annyi egyéniség. A legtöbb író­nál elengedhetetlenül szükséges, hogy minőségi munkát tudjon vé­gezni: a nyugodt légkör, a zavar­talan élet biztosítása, ez pedig nem könnyű feladat, legalábbis mecénás nélkül. Egy írói alkotás elbírálásánál ki kell kutatni, s mindig figyelembe kell venni, hogy a tulajdonképpeni mű mi­lyen körülmények között is szü­letett meg. Nagyon helytelen vol­na kellő. meggyőződés nélkül el­utasítani valakinek első, vagy akár második munkáját is és rá­sütni. a „fércmunka” bélyegét, s az illető írót tehetségtelennek minősíteni. Vannak olyan írók is, akik ma­gukban égnek, s maguknak alkot­nak, de munkájukat nem mutat­ják meg senkinek attól a félelem­érzettől kísérve, hogy — hátha nem jó. Az ilyen magukba zárkózott író­kat feltétlenül fel kell kutatni, nógatni, segíteni őket, mert eze­ket végső soron a tehetségük hajt­ja az írásra, ha kezdetben nem is alkotnak remekműveket, de egy vigasztaló szó, egy kis segítő­készség árán tehetségesekké fej­lődhetnek. Ez pedig hasznrára lenne a népnek, a szocializmus ügyének is. A jövő dönti majd el, hogy a Babits Társaság milyen mérték­ben tudja felkelteni a hivatalos szervek érdeklődését megyénk iro­dalmi élete iránt, mivel szerintem ez a legdöntőbb fontosságú kér­dés most, ezután következhet az ismeretlen tehetségek felkutatá­sa, s a társaságba tömörítése. Csizmók József Jean Effel ? sál fogadta, viszont a klerikális sajtó egyöntetűen felháborodott a jóisten Jean Effel által történt ábrázolása ellen. Az egyház meg­rökönyödését főleg az váltotta ki, hogy a rajzok a mindenhatót ko­pasz, jóságos, szakállas öreg bá­csinak ábrázolják. és más beszerzéséről gondoskod­jék. Elsőnek egy fiatal tengerész­hadnagy szállt ki a csónakból. — Azonnal megszólítottam, ö is be­mutatkozott. Görir.gnek hívták, Göring unokaöccse volt. Közöltem vele, hogy a hágai követség kül­dött ki megérdeklődni nagybáty­jának Hollandián keresztül ter­vezett útját, mert a holland kor­mánynál csak úgy tudjuk ideje­korán megszerezni a határátlé­péshez szükséges papírokat. Go­ring hadnagy erre visszacsónaká­zott a »Karin II«-re. A partról láthattam, amint a fehér egyen­ruhás hájtömeggel tárgyalt. Ha­mar visszajött és közölte velem: a vezértábornagy úr úgy vélte, hogy minden formalitás nélkül átutazhat Hollandián. Arra most nincs ideje, hogy bevárja a papí­rokat, így hát inkább lemond most erről a kirándulásról. Zech megkönnyebbülten só­hajtott fel, amikor másnap reggel közöltem vele, hogy a látogatás, amelytől úgy félt, kútba esett. Ép­pen ezekben a napokban úgyis éppen elég vesződsége volt Wal­ter Funk gazdasági miniszter és birodalmi bankelnök, a wilhelm- platzi »könnyező szemű«, régi főnököm több napos ott-tartózko- dása miatt. Követségünknek is, a holland kormánynak is estéről es­tére dús ünnepi vacsorával kel­lett megvendégelnie. Funk, a ma­gában iddogáló alkoholista azon­ban ez alkalommal viszonylag il­ledelmesen viselkedett, kellemet­len jelenetekre nem került sor. Kínosabb volt Heydrich SS­Gruppenführernek, a Gestapo biz­tonsági szolgálata rettegett főnö­kének a látogatása Állítólag csak flSSZOBiyoiCBiak — lányoknak Furcsa családi kapcsolatok Az élet néha furcsa családi kapcsolatokat hoz létre, különö­sen hosszú életű embereknél. Évszázadunk elején a svéd Uppsala városban 126 éves korá­ban meghalt Niels Paulsen. Ra­vatala mellett két fia ontotta könnyeit, egyikük 9, a másik 100 éves volt. Franciaországban élt egy Pierre Defournel nevű férfi, akinek há­rom gyermeke közül mindegyik más évszázadban született. Az el­ső 1699-ben jött a világra, a má­sodik 1738-ban, a harmadik pedig 1801-ben született. Mindegyik g3'ermekének más anyja volt. A harmadik asszonyt 120 éves ko­rában vette feleségül. A házas­társak közötti korkülönbség pon­tosan egy évszázad volt. Az em­ber hajlandó lenne merész ko­holmánynak tartani az egészet, de az egyik francia folyóirat fény­képmásolatban közölte a három gyermek születési bizonyítványát. Másfajta, de nem kevésbé fur­csa rekordot állított fel Jacqueli­ne asszony, aki 18 gyermeknek adott életet, de gyermekei 14, kü­lönböző házasságból származtak. A keleti többnej űség olyan csa­ládi kapcsolatokat tett lehetővé, amelyek nyugati szemmel egészen fantasztikusnak tűnnek. így pél­dául Mulei Ismail marokkói szul­tánt 1727-ben bekövetkezett halá­lakor 548 fia és 340 lánya gyá­szolta. Ez még araboknál is szo­katlan. Díszíti a lakást a lámpaernyő Nevelési problémák Nyugaton A texasi Houston rendőrsége nevelő célzatú röplapot juttatott el a szülőkhöz, amelyen feltünte­tik azt a 12 »alapszabályt« amely­nek követésével »a szülők fiatal­korú bűnözőket nevelhetnek gyermekeikből«. Az alapszabályok így hangzanak: Adj meg a gyermeknek már kiskorában mindent, amit csak akar. Mire felnő, meg lesz róla győződve, hogy a társadalomnak kell őt eltartani. Ha csúnya szavakat használ, nevess rajta egy nagyot. így a gyereked azt fogja hinni, hogy roppant szellemes. Ne adj neki soha semmiféle szellemi, vagy erkölcsi nevelést. Sohase hibáztasd semmiért. így majd később. amikor például autólopásért letartóztatják, érezni fogja, hogy a társadalom üldözi őt. Rakd el minden holmiját, amit széjjelhagyott, legalább meg­szokja, hogy minden felelősséget másra hárítson. Engedd meg, hogy bármilyen silány nyomdaterméket, ami a kezébe akad, elolvasson. Veszekedj minél többször gyer­mekeid jelenlétében. Ezt a példát fogják követni ők is családi éle­tükben. Adjál annyi pénzt gyermeked­nek, amennyit csak kér. Elvégre miért ne legyen könnyebb az éle­te, mint a tiéd? azért jött, hogy egy több főből álló csapattal részt vegyen az Amszterdam melletti Zandvoort- ban megrendezett vívóversenyen. Zech hirtelen beteget jelentett, és rám hagyta, hogy ezen a rendezvé nyen a követséget képviseljem, ügy gondolta, hogy én, aki már régebbről ismertem Heydrichot, valószínűleg alkalmasabb leszek az oroszlánszelidítő szerepére. A verseny a tengerparton, egy elkerített porondon zajlott le. — Hevdrich megismert, és azonnal »Az én vidéki ártatlanságom, Géniből« szavakkal üdvözölt. Már vívó öltözékben volt. Megmond­tam neki, hogy én nem értek sem­mit a víváshoz, és sokkal szíve­sebben használnám fel ezt a szép napot egy kiadós fürdésre. Neki időközönként meg kellett jelennie a »vívóteremben«, de ha ráért, íürdőnadrágra vetkőzött, s ófÁK hosszat együtt heverésztünk a ho­mokban. Csak akkor éreztem igazán, mennyi igazság rejlik a régi mon­dásban: A szellem az, amely föl­építi a testet. Heydrich az arcá­ra még tűdéit valami szívélyes­ség-félét erőszakolni, meztelen teste azonban egyszerűen félel­met gerjesztett. Nem mintha ab­normális lett volna, sőt, edzett­nek, kis portoltnak volt mondható. Mégis alig hatott emberi alak­nak ez az izmoktól dagadó hús- tömeg: inkább valami özönvíz előtti borzadályt keltő és visszata­szító szörnyetegre emlékeztetett. Gyermekkori képeskönyvemnek pgy szörnyalakja, egy borzalmas, óriási dinosaurus jutott róla az eszembe, amelytől akkor is min­dig undorodtam. (Folytatjuk.) Elégítsd ki minden óhaját, adj meg neki mindent, amit szeme- szája kíván. Fogd a pártját a szomszédok­kal, tanárokkal és rendőrökkel szemben. Ezek úgyis valameny- nyien elfogultak. Amikor bajba kerül, mentegesd magad azzal, hogy nehezen ke­zelhető gyermek. Mindezek után készülj fel arra, hogy gyermeked még sok bána­tot fog okozni neked. Ennek a fehér porcelán olva­sólámpának az ernyőjét magunk is elkészíthetjük. Fehér voál alá ssínes selymet teszünk és a kettő közé pergamenípapírt il­lesztünk. Az ernyő mintáját egyszerű szálöltéssel kivarrjuk, A lámpaernyő alsó és felső szé­lére húzott szalagot teszünk. ^ Kislányoknak tavaszra A szoknyához körülbelül 8—10 | deka duplaszálú zefírfonal szük­séges, 2 és feles tűvel kötjük. A szoknyát két részből, 3 sima, 1 fordított váltakozásával, a bal fe­lén 3 fordított, 1 sima stb. köt­jük. A derékrésznél 80 szemre kezdjük. A derékrésznél 2 sima, 2 fordított patentkötéssel kötünk 4 centimétert, ezután kötünk min­tásán. A szoknyát hárem rés-b'l állítjuk ö-sze. ugyancsak, patent - köléssel kezdjük és a fent leírt mintával kötjük tovább, a meg­felelő hosszúságban. Ezután lus- takötéssel megkötjük a kantáro­kat. A mellényhez körülbelül 8 deka fonal szükséges és a szabásminta szerint kiszámított szemszámmal kötjük. A mintáiát 6 sima, 6 for­dított szemekkel kötjük, ötsoron­ként váltogatva a fordított sze­meket. Ezután összeállítjuk, a nyakrészre, rz elejére és a zsebek helyére patent pántokat kötünk,

Next

/
Oldalképek
Tartalom