Tolna Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-14 / 38. szám
\ Az egyik külvárosi kiskocsmában történt. Ött, ahol nagyon sok ember megfordul, s ahova behordják a váro6 összes szennyét, Ahol a sodort cigaretták fojtó füstje összeölelkezve száll a pálinkabűzös lehelettel, £ ahol olcsó pénzért mérik az italt, adják a meleg levest, s kötik az olcsó szerelmeket. Az egyik kis asztalnál a pecsétes sárga abrosz fölött suttogva folyik a beszéd. Heckert úr, a tulajdonos, néha rossza- lóan sandít a beszélgetőkre. Hiszen bármelyik pillanatban jöhet a rendőr, vagy spicli. És a munkások mindig gyanúsak. Főleg ha még politizálnak is. Távolabb az egyik kis sarokasztalnál Ilike ül, a gyámegyed közismert bolondja. Nemrégen tűnt fel itt, de már mindenki ismeri. Hogy hónnét jött, azt nem tudja senki. Hiszen a széltől űzött kórótól se kérdezi senkii hóimét jöttél, mit akarsz... mit keresel itt? Hogy miből él? í .. ki érne rá ezt firtatni ebben a háborús időbeh. Megszokták már, mint a bombázást. Bableves párolog előtte á töröttszélű tányérban . Mellette csempe kánál, B egy égetthajú kenyérdarab. Mert hiszen Heckert úr jó üzletember, tudja, kinek mi jár meg. Egy kanál leves, egy harapás a kenyérből. Csámcsogott jóízűen, Időnként, egyegy harapás után a szemétkosárba köpte az égett kenyérhéjat. — Ne köpköggyön má! Ilike felnézett. A szomszéd asztalnál pirossapkés hordár ült. Nagy, sárga fogait piszkálta bicskájával. Borostás ábrázatából elégedettség, szeméILIKE bői ingerült harag lövellt. Egy pillanatig farkasszemet néztek, aztán mintha ml sem történt volna, tovább evett, t. és köpött néha. —> Ne köpködjön má! Nem hájjá?! — No, nézd a! És ha köpködök — nyelvelt vissza — csak nem nyelem le az égett vacakját! Buta paraszt.. i —* Paraszt ám maga — így a hordár. Elveszi a2 ember étvágyát. Nézzenek Oda! De hagy úrinaccsága. A hangos szóváltásra már többen közéjük sereglettek. Újságra, szenzációra, éhesen figyelve, hogy egy morzsányi szót se engedjenek el a fülük mellett. Mert hiszen az embernek mindig kell valami új, amelyen csámcsogni lehet, s otthon a sok éhes kölyköt le-lecsitítva megbeszélni a szomszédasszony, nyal a történteket. — Csak sokat beszéljen, majd szólok a vőlegényemnek! — emelkedett fel az eszelős az asztaltól. — Ki a maga vőlegénye? Nincs is vőlegénye! Egy ilyefi- hek — röhögött a hordár. A kö- rülállók csillogó szemmel figyelték az eseményt. — Könnyű ám egy védtelen lánnyal veszekedni! —■ szólt sírásra biggyedt szájjal, Ilike. — De ha itt lenne a vőlegényem ... — Hun van hát a híres Vőlegénye? — vigyorgott a nő ar cába a hordár. — Hogy hol van? A Don-ka- nyarban! Most már tudja? Tizedes úr! Ez a rangja! — Aztán szinte suttogva folytatta: — Oda vitték. Még a nyáron. Akkor még nem esett a hó. Nyílott a virág. Én nem akartam engedni — folytatta fejét félrehajtva, könnyes szemmel —, de ő megcsókolta a szememet és azt mondta: Ilonkám! Visszajövök és egybekelünk. — Ja, ja, ilyen mesét én is tudok — Szólt csúfolódva a hordár. Tizedes úr! Szeretné mi? Hehe. Dehát én egy fia tizedest sem látok. He! —* Nem?! Slkoltott fel a lány, Nem látja? Hiszen ott áll, ott! — s a szembelévő tükör felé nézett, amely piszkos volt és homályos. Rongyos nagykabátja, amelyből kilógott a bélés, meg' libbent, amint jobbkezét kinyújtotta. — ött jön, átlőtt szívvel, véres mellel! Integet nekem. Nem látjátok? ött jön! Tudtam én, hogy nem igaz a levél... A tömeg röhögött. Csúfolódva, gúnyosan röhögött. Ilike mindkét kezét ölelésre tárva ment a tükör felé, fellökve a széke-' két, lesodorva az abroszokat. Aztán egy pillanatra megállt, s halk sikollyal a szívéhez ka pott, mintha egy kismadarat tartana vissza, s falfehéren, dülledt szemekkel rogyott a köpőcsésze mellé. Az ajtóban, amely most sarkig kicsapódott, csípős szél lódult be a szétvetett lábú rendőr mellett. — Na, mi van itt? Népünnepély? Oszoljatok! Kelemen Zoltán e r s e s na pl r o V házak falán paprika füzérek, i téli f'nybeft szinte lánggal égnek. A sűrtt füst a földire hajlik árván, a szomszéd kislány kajában szivárvány s amint szeme kíváncsian néz szét, majdnem meggyújt mindent ennyi szépség. Ö nem örökké élni, csak a csendben figyelni, ahogy elsuhan felettem a tűnő idő és ez a cső dás szemkápráztató téli Iá fomás, amely már majdhem én vagyok, ahogy a késő Nap tüzében felragyog; * A komor ég, mint sötét festék, felhőkbe rejtezik a rest ég, hosszúak itt a téli est ék, némán ülök a félhomályban, lassan magam is csend dé váltan. * Váltja színét a táj. Hó -subában menetelnek az Országúti fák, s úgy üt át a csenden, mint az áram a cinke szerény Szava s a Világ énekébe burkolózik s én is ámulva hallom biztos dallamát, amely egyszerre álom és remény Is, mintha már a tavaszból hallanád. 1859. Csányl László A Városi Művelődési Ház műsora A hónáp hátralévő részében már csak egy színházi előadás lesz Szekszárdon, annál mozgalmasabb viszont az ismeretterjesztő előadások műsora! Ma délután a Sárközi Tánc- együttes tiszteletére ifjúsági klub délutánt rendez a Művelődési ház a Télikertben. A klubdélután műsorán kérdezz-felelek játék, tánc, rövid szórakoztató műsor szerepel többek között. Az Újvárosi Gazdakörben 18- án Szekszárd 20 éves városfejlesztési tervéről tart ismeretterjesztő előadást Posta Lajos városi főmérnök. Február 25-én Csíki Artur tech nológus a Felsővárosi Gazdakörben tart előodást a művelődési ház rendezésében Gépiesített mezőgazdaság címmel. Az előadást filmvetítéssel kapcsolják össze. Az ifjúsági akadémia legközé- lebbi előadását — mint arról már hírt adtunk — Ki, kit győz le címmel SzakaSits Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának tagja tartja. A Színházi előadásra február B5-éh kerül sor. Az Országos Rendező Iroda szervezésében, a Bartók terem legújabb műsorát tekintheti meg a szekszárdi közönség. Hubay: ök tudják mi a szerelem és Csehov: Hattyu-dal Című színmüve kerül bemutatásra. Az előadás főszereplői: Tolnai Klári Kossuth-díjas, Szabó Gyula KosSuth-dfjas, Sinkovit* Imre Kossuth-díjas és Kiss Ferenc, a Szegedi Nemzeti Színház tagja. Mozart-vároaok szőve ^ Augsburg, Salzburg és Bécs megalakította a »Mozart városok szövetségét«. Augsburgból származott Mozart családja, Salzburgban született a nagy zeneköltő és Bécsben teljesedett ki művészi pályafutása. Az idén nyáron Augsburg városában Mozart- fesztivált rendeznek. Az ünnepség műsorát a három »Mozart- város« közösen állítja össze. Haydn-opera német ősbemutatója Schwerinben bemutatták Haydn »La vera Constanze« című operáját. A német ősbemutató nagy sikert aratott. Az operát 1779-ben olasz 1791-ben francia nyelven mutatták be, később azonban feledésbe merült, Az NDK rádiója tavaly részleteket közölt belőle. Készülődén a Felszabadulási kulturális szemlére Április 4-én, évről évre megünnepeljük felszabadulásunk évfordulóját. Nemzetünk új korszakának évfordulóját, szabaddá lett népünk felemelkedésének hajnalát. örök jelképe e nap felszabadítónkhoz, a Szovjetunióhoz és a szocialista tábor többi országaihoz fűződő megbonthatatlan testvéri barátságunknak és szövetségünknek. A felszabadulás évfordulója minden évben az elvégzett munka, az elért eredmények felett tartott szemle Ideje is. S különösen így van ez most, amikor másfél évtized hatalmas fejlődését összegezzük. Politikai és gazdasági eredményeink mellett számottevő az a haladás is, amit a kulturális téren népünk, ifjúságunk műveltségének emelésében elértünk. És most, amikor a fel- szabadulásunk 13, évfordulójára készülünk, helyes összegezni e téren is az élért eredményeinket, hogy azokat hasznosítva, tovább folytassuk ifjúságunk nevelését. Ezért kezdeményezte a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága a •Felszabadulási kulturális szemle« megrendezését, az ifjúság kulturális nevelésével foglalkozó valamennyi népművelési szerv és Intézmény részvételével. A Felszabadulási kulturális szemle szer vés része az Ifjúság a szocializmost mindegy, nem oldja meg, valahogy majd csak kibírja hazáig. Neklszólította a lovát, az Istráng megfeszült és egyetlen rántással megindult a szekér s mellette az öreg, kezében a gyep' lő és az ostort tartva. Az eső szilva-nagyságú szemek., ben kezdett hullani. Az öreg megrémült. Ha idejében nem érünk ki a kÖVeflútra, beragadunk! Ne Szilaj, ne! A ícutyaúrlstenK! A ló is igyekezett, orreimpái ütemesen tágultak és csukódtak, makadámút azonban még mindig messze volt. A kocsi egyre nehezebbé vált, lapátnagyságú nárda- rábok tapadtak a kerekekre. Az esőcseppek egyhangúan csapódtak a földre. A vén gebéből már- már kifogyott a szusz. Meg kellett állni pihenni. Majd újból elindult a fogat, aztán újból pihenés következett. Induláskor az öreg is segített megtolni a kocsit. Nagy nehezen kiért a köves- útra. Az eső is szaporábban kezdett esni. Az öreg morogva terítette magára a kifakult rongy- pokróeot. Most mái’ fennült a kocsi tetején. Az égzengés egymást követte, csattogott, dörgött az egész vidék Háta mögött egyszer csak másféle morajlásra lett figyelmes, mely egyre erősödött, s végül is egy vontató formájában húzott el mellette. A pótkocsin legalább harminc kereszt búza volt s le volt takarva ponyvával. Az öreg nézte merően, míg csak el nem tűnt a kanyarban, aztán oldalt nagyot sercintett és keserűen káromkodott. Erezte, hogy a kévék mindinkább oldalt csúsznak. Megpróbált úgy elhelyezkedni, hogy valahogy egyensúlyba tartsa az Imbolygó terhet, de nem nagyon sikerült. Gohdolkó2ott, hogy le kelle ne szállni és újból megkötni, de aztán úgy döntött, hogy mégsem száll le. A kanyar előtt Újabb motorzúgásra figyelt fel, de ezúttal elölről. Szárba fogta a Szllájt, mert tudta, hogy szemközt fél az autótól. Az hegyezte is a fülét, s mikor eltűnt az üveg-vas elejű robogés, hirtelen felágaskodott. Az öreg odafent ugyanakkor érezte, hogy a rúd a fák felé csavarodik s az egész rakomány félelmetesen meglódul. Recsegés, ropogás... — Ejnye, meg kéne kapaszkodni — s mire ezt végiggondolta, akkorra a testén tompa ütést érzett, *— Hű, azt a betyár úristenedet, te büdös! — kászálódott fel a földről a kévék közül, fájós oldalát tapogatva s a tovasuhanó autó után fenyegetve Ököllel. — Te nyomorult, te! — s a villát felkapva ütni kezdte a lovat. Agyonverlek te .., ezért tömöm én a bendődet, mi? — csattogott a villa a ló hátán s közben az toporzékolt lekonyítótt fülekkel. Nincs mit tenni, fel kell rakni újból — állapította meg az öreg, koszos zsebkendőjével tórölgetve homlokát, miután kellőképpen kidühöngte magát. Az egymásra hullott kévék összevisszasága, mint egy nagy hegy tnageslott előtte. Először a lehullottnkat kellett elválasztani a kocsin-ma- radottaktól. Sok kéve kibomlott, ezeket újból be kellett kötni. Közben Változatlanul Zuhogott az eső s a2 összes átázott. A megnehezült kévéket összeszoritott fogakkal, gépiesen rakosgatta felfelé. Elkeseredetten fújt, sziszegett, már arra gondolt, hogy meg kellene gyújtani itt mindent, de hét úgysem gyullad meg, mert vizes. -— Nem ér ez semmit — vágta bele a villát egy kévébe, csakúgy pengett alatta a kő — nlhcs értelme itt az egésznek, meg kell dögleni, vagy ... Vagy! A másik lehetőségre még csak gondolni sem mert, de azért maga előtt látta az iménti vontatót, a tsz-ét, melynek nem ázott meg a búzája, mert le volt takarva, B le nem borult, hogy sokkal korábban beér az ötször- annyi rakománnyal, Felrakta az egészet, az utolsó kévéig. Megnézte s látta, hogy jól áll. A vizes kévék egymásra nyo- makodtak s olyan szilárdan feküdtek, mintha malter kötötte volna össze őket. Mielőtt elindult volna, még összedrótozta a nyaklót meg a hajtószárat, melyek az esés pillanatában szakadhattak el. Az eső kezdett alábbhagyni, a falu felől azonban még nagyon vll- lémlott és sötét borulás kavargóit. —- Gyi, te Szilaj — nógatta a lovat, S felnézett az égre. Feje fölött lassan oszladozni kezdett a borulás, az ég egy picinyke kékje is elővillogott... Homályosan érezte, mintha a lelkében is ugyanígy oszladozna valami.., Hatvani Dániel műiért próbának, a harmadik követelmény kulturális vagy sport- feladat elvégzése. Tolna megyében a fiatalok és a népművelési aktívák általában magukévá tették a szemle egyik fontos tényezőjét, hogy felszabadulásunk 15. évfordulójára rendezett kulturális szemle formái és tartalmi vonatkozásban különbözik minden más eddigi seregszemléktől. A szemlén való részvételt nemcsak a művészeti csoportok fellépése jelenti, hanem még eddig viszonylag elhanyagol- tabb területek és ágak bevonása is, mint például olvasómozgalorrij kiállítások, stb. A Felszabadulási kulturális szemlére eddig Tolna megyében 224 csoport nevezett. A különböző csoportokban foglalkoztatott fiatalok, kullúrmunkások száma több mint hatezer. Az eddigi tapasztalatok szerint pozitív vonása többek között, hogy a színjátszó csoportok zöme mai tárgyú darabbal készül a szemlére. A másik fontos tényező, hogy a csoportok döntő többségének műsorválasztása jó és a lehetőségekhez mérten a szakmai felkészültség is biztosított. Valamennyi alapszervezetünkben nagy a készülődés a szemle sikeres megtartása érdekében. Még olyan kislétszámú alapszervezet is, mint a kisvejkei, tánccal, szavalattal és színdarabbal nevezett. A tánccsoportok és népi együttesek — bár számuk kevesebb, mint az előző években volt, — mégis nagy lelkesedéssel készülnek a találkozóra. Ha szám szerűségében nem is érjük el a korábbi éveket, minőségileg határozott fejlődés tapasztalható. — Olyan kiváló együttesek alakultak, mint az Ujbereki Állami Gazdaság, az ozorai KlSZ-szerve- zetek csoportjai, vagy Szekszárdon a sárközi táncegyüttes. Uj színfolt lesz az Idei táncfesztiválon a Dombóvári Művelődési Otthon táncegyüttese. A pozitív vonások mellett negatív jelenségek is tapasztalhatók. Nem sikerült még kielégítően elérni azt a célkitűzésünket, hogy fő figyelmet valamennyi já,- rási szerv a helyi tevékenységré, a művelődési otthonokban, az alapszervezetekben folyó munkáf ra fordítsa. A járási szervek, KISZ-bizotP- Ságok, Járási operativ bizottságok és a mellettük működő különbőz ző szakbizottságok fő feladatának tartjuk, hogy minél jobban megszervezzék a helyi tevékenység segítését, ellenőrzését. Tatár Lajos- KISZ MB. ágit prop., titkár
