Tolna Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-05 / 30. szám

o TOLNA MEGYEI NÉPOJSAG 1260. február S. p író-Balogh Lőrincet nem ^ szerették a faluban. Nem­csak azért haragudtak rá so­kan, mert 15 évig bíró volt — különböző cselfogásokkal min­dig újraválasztatták —. hanem azért is, mert dologkerülő, spe­kuláns, kétszínű, s ahogy mon­dogatták: huncut ember volt a Bíró-Balogh Lőrinc. Előnevét is hosszú bíráskodá­sa miatt kapta. Az alatt a tizenöt esztendő alatt, míg bíró volt, úgyszólván semmit sem dolgozott földjein. Urakkal, nagygazdákkal társal­góit, vadászott, kártyázott, ku- peckedett, szoknyák után futko­sott, és nagyon sok embert ár­tott bele, még ártatlanul is a törvénybe. Földje ugyan alig volt 25 hold, aranykorona értékben sem érte el még a háromszázat sem, mégis kuláknak tartotta min­denki a faluban. Földes Péter, aki az ötvenes évek elején volt párttitkár a faluban, meg Dál- noki József, a tanácselnök is azt mondogatta akkoriban: — Amolyan politikai kulák a falu népe szerint ez a Bíró-Ba­logh. Egyetlen lányát 1929-ben a falu egyik legszegényebb, de legerősebb legényéhez, a sok- gyermekes Böröcz családból származó Jánoshoz adta hozzá. — Olyan vöt fogadtam — di­csekedett joggal —, aki örül. hogy az istállómban alhat, s kenyeret kap nálam. Ennek az­tán én parancsolok, itt nincs visszabeszéd. Jól spekulált Bíró-Balogh. Jól, mert János alig 18 éves korában került a házához, s a fiatal vessző jól hajlik elven, bizony hajlott az ipa kedve sze­rint. Meg hát örült is! A nao- számos létbizonytalanságából, ha keserves, de mégis biztos ke­nyérhez jutott. És még valanrv: szemrevaló lány volt a Bíró- Balogh Bözsi, bárki elvette vol­na a faluban. Dolgozott a János a feleségé­vel és a napával együtt látás­tól a vakulásig. Annyit dolgo­zott, hogy még szolgasorsát meggondolni se jutott az ide­jéből. Dolgozott és tűrt. tűrte az ina parancsait, garázda, here életét, nem lázadott ellene. A felszabadulás 1945-ben meg­bolygatta. Testvérei, mind a hat Böröcz-ivadék földet ka­pott, a maga ura lett. Csodál­kozott, majd irigykedett, s igazságtalannak tartotta, hogy ezek ily könnyen jutottak a földhöz, amikor ő mily nagyon megszenved, hogy egykor ré­sze legyen a Bíró-Balogh bir­tokból. Böröcz János fejében, gondolataiban tótágast jelent meg ez az új világ, s ahogy tel­tek az évek, ahogy emelkedtek a testvérei a gazdagság és az emberség létráján, s ő maradt a régi szolgasorban, annál job­ban feszültek benne az ellen­tétek. A Bíró-Balogh birtokot magáénak is tartotta, a benne ledolgozott hosszú, keserves évek után. Nem is csak magá­MAKULATÚRA ^ ÚJSÁGPAPÍR *1 csökkentett áron kapható W szekszárdi, dombóvári, Bony­hádi, Paksi MÉH-telepeken. Kg ára állami vállalatoknak 4, magánosoknak 4,80. (26) TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő: Petrits Ferenc Kiadja: a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Mártírok tere 15—17. Telefon: 20-10, 20-11 Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 46. Telefon: 21-21, 25-72 Felelős vezető: Széli István Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Eláflietáil «KJ «BT hátlapra ti Ft ra, serdülő fiára is gondolt, aki növekedvén e birtok váromá­nyosa. így történt aztán, hogy szembekerült édes testvéreivel. A szembekerülés gyűlöletté serkent, amikoris János kom­munista bátyja is így beszélt az ötvenes évek elején: — Kulák biz apósod, a Bíró- Balogh, herekulák, s János öcsém, te kulák vő, kulák szol­ga vagy. Hagyd ott a fenébe azt a vén vérebet... Böröcz János ellenséget látott testvéreiben, haragudott rájuk, azok hiába is keresték vele a megértést, nem állt velük szó­ba. S dolgozott tovább, Bíró- Balogh meg csak henyélt és pa­rancsolt. Minél öregebb lett, s hogy a bíróságtól is megfosz- tatott, a család zsarnoka lett mindinkább. Keserűbb lett az élete Böröcz Jánosnak, de tűr­te és a birtokért, fiáért min­dent eltűrt volna. A birtok és a fia Bíró-Balogh érdekeinek a pártján tartotta. Az idei tél azonban ritka vál­tozást hozott Böröcz János éle­tében. Szövetkezni mozdult meg a faluja és testvérei voltak a szövetkezés élharcosai. C?y hideg téli estén pincé­^ hez menet — Bíró-Balogh Lőrinc csak ilyenkor enged’e vejét a pincéhez, mikor jobb volt otthon ülni, s tűzhelyen langyított bort kortyolni — elé­je toppan bátyja, a kommu­nista Böröcz József. — Jó estét, János! — Semmi dolgom veled! . — Ne legyél haragos, meg­követlek. Hallod? — Elegem volt veled. — Volt, ami volt, János, fi- gyelmezz a szómra. A simogató szavak megenyhí­tették Jánost. Megállt, majd a vége az lett, hogy a bátyja va­donatúj présházában kötött ki, ahol eddig még nem is járt, de nem is akart járni. Üldögélt a két testvér, s Jó­zsef beszélt. Rég kikívánkozott szavak buggyantak a száján, s Böröcz Jánosnak megenyhült a szíve. Hallgatta, hallgatta a szókat, mindmegannyi vád, mindmegannyi lázadásra buz­dító hívás, s a ködös téli estén megvilágosult benne harminc éves rabságának könyörtelen valósága. A József szava nem volt könyörületes, de bántó sem. A fiatalabb testvér érez­te, hogy bátyja, s mindazok, akiknek a nevében beszélt, a javát akarják. S érezte azt is. hogy nemcsak azok hagyták őt cserben, hanem ő is azokat. Poharak ürültek, s barátság szövődött, régi testvériség szü­letett újjá. — János öcsém, az életed i'tgv lesz csak emberi és a fiadé is, ha szakítasz múltaddal, ha'1- minc éves rabságoddal, s most, amíg nem késő, negyvennyolc éves fejjel új életet kezdesz. — Ipám erről hallani sem akar, gyűlöl benneteket, a ter­melőszövetkezeti mozgalmat, és mindent, amit ti akartok, ö úr akar maradni, s ha a községen nem lehet már, saját birtokán akar uralkodni. — Neked kell a sarkadra áll­ni! Bíró-Balogh Lőrinc a veje nélkül nem mehet semmire .. . És ebben maradtak. Apróhirdetések Két közép-, vagy főiskolai vég­zettséggel rendelkező kertészt, gyakorlattal felvenne a szekszárdi Haladás Tsz. Fizetés személyes megállapodás szerint a tsz kese- lyüsi úti telepén. (10) Felhívjuk mindazon centrifuga tulajdonosokat, akiknek birtoká­ban a Hajdúsági Iparművek által gyártott centrifuga van, hogy centrifugájuk kicserélése érdeké­ben név és pontos lakcím feltün­tetésével február 15-ig értesítsék az alábbi címet: Hajdúsági Ipar­művek Service Budapest, VI., Nagymező u, 43, (25) János, bár megkésve, haza­vitte a bort és szótlanul üldö­gélt egész álló este. Pár napig töprengett, vívódott, s aztán fe­leségét és fiát suttogva a kony­hába szólította, s elmondta ne­kik beszélgetését bátyjával. Fe­lesége félt, sírt. De a fia örült, örült, hogy apja új életet akar kezdeni, mert a tizennyolc éves legény is szenvedte a család tragédiáját, ebből ő is már ki- útra fürkészett. r\ élelőtt az istállói munkák ^ elvégzése után — amikor apósa a régi jegyzőékhez sie­tett rendes délelőtti kártyapar­tijára — Böröcz János a tanács­házára ment és aláírta a ter­melőszövetkezetbe lépő nyilat­kozatot. — Se földem, se állatom, minden az ipámé, de én és a fiam erős karjainkkal szövetke­zetbe állunk. Délután óriási kiabálásra döbbentek Bíró-Balogh Lőrinc szomszédai. Speizablakon, süi- döknyíláson lesték a nagy há­borúságot. A Lőrinc kiabált, üvöltött, habzott a szája, tépte a haját, ingujjban ugrált az udvaron. — A koszosok elprédálják ősi birtokomat, verejték-áztat- ta földemet, jussomat! Lám. a koszos disznó feldönti a vályút! Bíró-Balcgh Lőrinc itt van hát a veszted! Vasvillát ragadott és veiének ugrott. Böröcz János alig tudta magát megvédelmezni, talán nem is tudta volna a munká­ban fáradt ember megvédeni magát, pihent, jóerejű apósá­val szemben, ha fia, a tizen­nyolc éves Imre nem siet a vé­delmére. Az asszonyok visítottak, a szomszédok már a kapuhoz bá­torkodtak, amikor Böröcz János egy szál ruhában otthagyta Bí­ró-Balogh házát. Bátyja háza, az ő egykori szülői háza felé indult, s a fia is ment utána. Négy napig volt oda János a fiával, s felesége, a Bözsi volt a közvetítő. János azonban ke­mény maradt: hiába üzent Bí­ró-Balogh Lőrinc neki, hogy térne már haza. csináljon, amit akar, nem ment vissza méesp. — Elég alázatot elszenved­tem én már! Térjen meg most ipám! Jöjjön ide értem, akkor hazamegyek. A negyedik nap estéjén sö­tétbe burkolózva, megalázkod­va Bíró-Balogh Lőrinc elment a vejéért. S a két Böröcz. az apa meg a fia el is indult véle. Elindultak, pedig Böröcz Já­nos tudta, hogy Bíró-Balcgh Lőrinc kényszerből alázkodik meg előtte. A tunya öregember — jóllehet ereje még bírná — még arra sem képes egyedül, hogy otthon megetesse az álla­tokat ... Gyenis János Irodalmunk, történelmünk, politikusaink nagyjai sokat fá­radoztak a magyar nyelv ügyéért. A nyelvújítók a jottis- ták és az ipszilonisták is mind a — maguk módján — magyar nyelv helyesebbé tételéért küz­döttek. Hiszen «minden nem­zet a maga nyelvén lett nagy- gyá, másén soha«. Megdőlt az a téves nézet, hogy a magyar nyelv nem ki­fejező, szókincse szegény. Igenis elég a szókincse, ahhoz, hogy ki­fejezze, leírja a nagyszerű ér­zéseket, a szerelmet, megdöb­bentő, élő képként imrázsolja elénk teljes nagyságában a sze­rencsétlenségeket, és elég ereje van ahhoz, hogy ábrázolja a mindennapos megfeszített, de szép munkát, a lüktető életei. Mi a XX. század embere akar­va, nem akarva, töri kerékbe és teszi csúffá nyelvünket. Számtalan probléma adódna, de vegyük csak a rövidítéseket. Vannak azok az úgynevezett hi­— Mintegy kilencszáz fiatal vesz részt Szekszárdon a KISZ­és a pártoktatásban. — Japán nők „átformálása” az európai szépségideál szerint. Dr. Fumanzu Omeyajavaca japán sebész klinikáján naponta átlag 200 kozmetikai műtétet végeznek. Szinte kivétel nélkül az európai ideálnak megfelelően alakítják át a japán nők arcberendezését. — Az „Elveszem a feleségem” című három felvonásos vígjáté­kot legközelebb Szekszárdon a Kaposvári Csiky Gergely Színház művészei mutatják be. — Aggok községe Franciaország­ban. Az Aisne tartományban fekvő Neuvemaisen nevű kis köz­ség azzal dicsekedhet, hogy itt laknak Franciaország legöregebb emberei. A község 521 lakosa kö­zül tizenketten 70—75 évesek, 23-an 75—80 évesek,», 12-en 80— 85 évesek, 6-an 85—90 évesek és egy jövőre lesz 95 éves. — 27 890 kötetnyi új könyvvel gyarapodtak az 1959-es évben me­gyénk közművelődési állami könyvtárai, amely többszöröse az előző évek beszerzésének és jelen­tős mértékben segíti az olvasók igényeinek jobb kielégítését. — Uj városok születtek. A Kí­nai Népköztársaság térképén az utolsó tíz évben 167 új város neve jelent meg. 1949-ig Kínában a városi lakosságnak mindössze 14 százaléka lakott vízvezetékkel fel. szerelt lakásokban, manapság leg­feljebb 10—20 százalék él még olyan házban, amelyben nincs víz­vezeték. — Apák ankétja címmel jólsi­került előadást tartott táncmulat. Sággal egybekötve a nőtanács leg­utóbb Varsád községben. Az elő­adás témája az „Apák szerepe a családi, iskolai éleiben, a szülői munkaközösségekben és a társa­dalomban” volt. — A nagy hideg gyógyítja a je­gesmedvét. A január elejei sz.ibé- riai hideghullám eljutott Olasz­országba is és meggyógyította a milánói állatkert egyik jegesmed­véjét. amely bronchitisben már majdnem elpusztult: Az állat álla­pota a leggondosabb orvosi keze­lés mellett is állandóan rosszab­bodott. mihelyt azonban az idő hidegebbre fordult, a medve job­ban érezte magát és a hideghul­lám mélypontján teljesen felgyó­gyult. — Negyvenöt megyei tanácstag tartóit fogadónapot 1959 IV. ne­gyedében. A fogadónapokon a me­gyei tanácstagokat közel 500 1 vá­lasztó kereste fel. ■r — Chaplin reneszánsz Ameriká­ban. Chaplin klasszikus néma­filmjei, az Aranyláz, a Modern idők és a Nagyvárosi fények is­mét bemutatásra kerültek az Egyesült Államokban. Mint a New York Times írja, a filmek hatalmas sikert arattak, mert olyan magasrendű művészi törek­véseket tükröznek, amelyekről a hollywoodi kommersz-film terme­lés már teljesen lemondott. — A Gyönki Járási Művelődési Házban legutóbbra hirdetett is­meretterjesztő előadás sokak ér­deklődését keltette fel annál is inkább, mivel a járási könyvtár, tekintettel az előadás tárnájára, Petőfi könyvkiállítást is rendezett erre az estére. A kiállítás anyaga jelenleg a járási könyvtárban te­kinthető meg. — Színes nikkelezés. Zlatousz városban (Dél-Ura!) a Lenin gépgyárnak a szokásos tükörfé­nyes nikkelbevonat helyett sike­rült vörös, kék, sárga és más színű nikkelbevonatokat készí­teni. A színes nikkelezést fém­ből készült közszükségleti cikkel: gyártásánál alkalmazzák. — Farsangi műsorában a Bony­hádi Járási Művelődési Ház feb­ruár 6-án jelmezbált tart. Feb­ruár 7-én pedig a művelődési ház kultúrgárdája Juhé-pusztán és Kisdorogon mutatja be az „Óh. mai gyerekek” című vígjátékot. — Miüliőszorosan nagyító elekt­ronikus mikroszkóp. A Csehszlo­vák Tudományos Akadémia egyi.: laboratóriumában olyan új elekt­ronikus mikroszkópot szerkesz­tettek, amély 200 000 — 1 000 000- szoros nagyítást tesz lehetővé. Ér ­zel a készülékkel még két pontot is egymástól egymilliomod milli­méterre meg lehet különböztetni. — Svejk-opera ősbemutatója Berlinben. Berlin vígoperája, a Komische Oper a drezdai Állami Operával közösen szerezte meg a jogot Róbert Kurka Svejk-operá- jának ősbemutatójához. A berlini vígoperában már megkezdődtek a próbák. — Országos és havi vásárol : Vasárnap, február 7-én országos állat- és kirakodóvásár lesz Ka­posvárott és Pécsett. Hétfőn, feb­ruár 8-án országos állat- és kira­kodóvásár lesz Bácsalmáson és Sárbogárdon. — A Televízió műsora: 18,40: Szovjet tájak — szovjet városok. 19,30: Dallal-tánccal. A Határőr­ség kulturális seregszemléjének bemutató előadása. 21,00: Műkor­csolyázó Európa-bainokság. Köz­vetítés Garmisch-Partenkirchen- bői. m»mm Trirrmi ........................................mi r övidítés vatalos rövidítések és a »ma­szek« rövidítések. Ha már a «hi­vatalos« rövidítéseket átvettük, legalább a mi egyéni rövidíté­seinkkel ne csúfítsuk el e szép nyelvet. Jelentést olvastam a napok­ban amely az ifjúság társadalmi munkájának minőségéről, ide­jéről és mennyiségéről szólt. Ima így állt a rövidítés: kuk. sze., kuk. .fel., kuk. mo. Bizony nem valami könnyű feladat elé állítottak. Jóideje törtük fe­jünket a címzetes rövidítésen, amikor P. I. a homlokára ütött és felkiáltott, hogy megvan a megfejtés. A «kuk« szó a kuko­ricát jelenti, a többi pedig e hozzá és a vele megtörtént, mű­veletet jelenti. Szedés, kukorica felhordás, morzsolás. Diákjaink, akiknek igazán n nyelv művelőinek kellene len- v.iölc, ők is helytelenül beszél­nek és írnak. A politikai gaz­daságtant «polgára« a minden­napi üdvözlést »csau«-ra, meg e h «sziá«-ra rövidítették le. Furcsá­nak találom, hogy az emberek szégyellik használni a «köszö­nöm« szót. Pedig tudják jól. hogy szívességért köszönet jár. Nagyon sokan valami «kösz- félét morognak fogaik között. — Ugyanígy i-annak viszont a kö­szöntéssel is. Eképpen hangzik.: «viszlát«. Egy étlaptáblán láttam. «Birk. pörk. és marh. pörk.«. Igazán nem tudom, hogy miért kellett takarékoskodni azzal az «a« betűvel...! Mindeneseire ne­kem furcsának tűnnek a hiva­talos rövidítésele, íme egyné­hány közülük: FŐKÉRT, KE- . RAVILL RÖLTEX, APORT. DÉDÁSZ — azonban ha a ma­gyar nyelvészek által megvita­tott helyesírási szótár jóváhagy­ja, akkor mi elfogadjuk őket. Nem «utaztam«, erre és ezekre a szavakra, csupán csak a hir­telen felötlött visszásságokat it­tam meg. (balázs)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom