Tolna Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-26 / 48. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1S60 február 28* Adminisztratív módszerek helyett nevelést Köztudott, hogy a nevelés, a jobb, alaposabb, lelkiismerete­sebb munkára való serkentés egyik — természetesen csak kényszerűségből alkalmazott — eszköze a büntetés, a fenyítés is. Joggal kérdezheti bárki, miért kell ezt még mindig el­mondani, hiszen annyiszor el­hangzott már, s ugyan va:i-e olyan vállalatvezető, aki ne tudna róla, aki ne vallaná ezt ugyanúgy, mint az újságíró? Az alábbi példa, amit az újságíró elmondani kénytelen, azt bizo­nyítja, hogy sajnos van. Az egyik szekszárdi vállalat (először nem akartam megne­vezni, de mondjuk csak meg, hogy az AKÖV-ről van szó) többek között arról nevezetes, hogy úgy osztogatják ott a fe­gyelmi büntetéseket, mint má- suit a »jónapot«-ot. Egy nem­rég lefolyt vizsgálat kiderítette miszerint egy hónap alatt 186 fegyelmi büntetést róttak ki. A fegyelmik »termelése« már va­lósággal nagyüzemi módszerek­kel folyik, sokszorosítják az ér­tesítő blankettákat, stencilezik, hogy ne kelljen mindegyiket külön-lcülön gépelni. A vizsgá­latot folytatók kiszámították, hogy a vállalat összdolgozói lét­számot tekintve, negyedéven- kint átlag egy fegyelmi bünte­tés jut minden egyes emberre. A büntetések egy részét az érintett dolgozók természetesen megfellebbezik. Elgondolkozta­tó az, hogy a fellebbezések szá­mottevő részénél a büntetett dolgozónak adnak igazat az il­letékes szervek. Ez azt mutatja, hogy a büntetés nem volt indo­kolt, a vállalat vezetői nem gondolták meg alaposan mielőtt a büntetést kiszabták volna, ez­zel kellemetlenséget okoztak a dolgozónak, elvették annak munkakedvét, feleslegesen zak­latták, Amelyik büntetés nem lási akaratát. Mind Hoesch, mind pedig a véderő három részének — a szárazföldi hadseregnek, a haditengerészetnek és a légierő­nek — londoni attaséi könyörgő táviratokat menesztettek a biro­dalmi kancelláriához: utasítsák a csapatokat, hogy ha a franciák vagy az angolok bevonulnának a Rajna-vidékre, ők vonuljanak vissza. S valóban ki is erőszakol­tak Hitlertől egy ilyen értelmű titkos parancsot. De a rettegett ellenség nem mu­tatkozott. Túlságosan megrendült már a bizalom az angolok és ji franciák között áhhoz, hogy m-'g tudtak volna állapodni egy gyor­san és közösen megteendő lépés­ben. Mindegyik a másikat küldte előre, de egyik sem bízott a má­sikban, s így mindketten otthon maradtak. Mindössze annyit tet­tek, hogy rendkívüli ülésre hív­ták egybe a Népszövetségi Ta­nácsot, mégpedig Londonba. Ribbentrop volt mindig az egyetlen, a|ti határozottan állítot­ta »FühreéHánek: — A brit oroszlánnak nyugod­tan a farkára lehet hágni. Ordí­tani még ordít, de harapni már nem tud. S minden alkalommal Ribben- tropnak lett igaza, a többinek mind inába szállt a bátorsága. Tiszta dolog volt, hogy csakis Ribbentrop képviselhette a ná­cik ügyét a nagyhatalmak előtt. Egy éven belül tehát másod­szor ütött tanyát egy nagy Rih- bentrop-delegáció a londoni Oarl- ton-Hotelban. A külügyminiszté­rium a delegációban csak egyet­lenegy magasabb rangú tagjával képviseltethette magát, Dieck- hoff nagykövettel, aki Hibben­jelent anyagi hátrányt, azzal a dolgozók már egyszerűen nem is törődnek. A szükségtelenül és gyakran alkalmazott adminisztratív mód szerek, eljárások általában nem vezetnek jóra, nemhogy hasznot hajtanának, ellenkezőleg vissza­húzó erőt jelentenek. Az AKÖV egyik dolgozója azt mondta: »0, kérem, a fegyelmi? Ügy ve­szem én már azt, mint amikor a postás hozza az újságot«. A katonaságnál azelőtt a követke­ző mondás járta: három letolás felér egy dicsérettel, vagy ez is belefér a két évbe. Csakhogy amíg ez ott tréfa volt végered­ményben, addig a termelésben, jelen esetünkben komoly való­ság. A fegyelem így nemhogy szilárdulna, ellenkezőleg lazul és annál inkább lazul, mennél kevésbé erősítik az emberekkel való közvetlen, személy szerinti foglalkozást, a felvilágosítást, mennél kevésbé törekednek ar­ra, hogy olyan közszellemet te­remtsenek, amelyben a vállalat ügyét mindenki egyszersmind saját ügyének is tekinti. Pedig erre lenne szükség és az ad­minisztratív módszerekhez csak abban az esetben kell nyúlni, amikor alkalmazásuk már ha­laszthatatlanul szükséges. Jgy a fegyelmi büntetés becsülete, tekintélye is megszilárdul s fő­leg megszilárdul a vállalati fe­gyelem. Félreértés ne essék, az AKÖV munkájáról nagyon sok jót is lehetne írni, hiszen szép ered­mények kísérik a vezetők és dolgozók erőfeszítéseit. Hogy mégis éppen ezt hoztuk most szóba, annak az az oka, nem szeretnénk — s biztosak va­gyunk benne, hogy a vállalat vezetői sem szeretnék —, ha az elért eredményeket az itt tár­gyalt hiba csökkentené. (—ei) tropnak szegről-végről rokona, egyébként Adenauer későbbi ta­nácsadójának, Herbert Blanken- hornr.ak a nagybátyja volt. Bár Dieckhoff erősen a nácizmus felé hajlott, mégiscsak a régi iskola neveltjei közé tartozott. A Rio- bentrop-törzs tapasztalatlan SS- és SA-dakszlijait nem találta megfelelőknek a tényleges munka elvégzésére, ezért a nagykövet­ségtől segítségül kért egy titkárt. Hoesch engem vezényelt Dieck- hoffhoz, mert tudta, hogy én min­den este hűségesen referálok majd neki az üléseken történ­tekről. A.Népszövetségi Tanács tárgya­lásai a történelmi nevezetességű St. James-palotának egyik közép­kori hangulatú termében folytak le. A nagyhatalmak képviselői, a Géniből már nagyon jól ismert excellenciás urak egy patkó ala­kú asztal körül helyezkedtek cl, és újra meg újra megvitatták azt a tulajdonképpen minden isko­lásgyerek előtt tisztán álló kér­dést, hogy Németország szerző­désszegést követett-e el. A tényt nem lehetett tagadni, és a végső szavazásnál nem is hallott az ember mást az egész asztalnál, csak csupa •>*igen«-eket: »Yes-, >'Oui« vagy »Si«. Érdekes, hogy ezekből a percekből különös éles­séggel maradt meg az emlékeze­temben egy zengő >Oui«, mely a lengyel külügyminiszter, Beck ez­redes szájából hangzott el. Rib­bentrop az egész idő alatt össze­font karokkal ült a helyén, és egykedvűen nézett ki az ablakon. Bármilyen természetű szankció­ról szó sem esett. Az elmaraszta­lás ellenére vitathatatlanul ő volt a győztes. A teremben csak egyetlenegy­Asszonyotok — lányoknak Patronálást vállaltak a szülők ' Szülői értekezletet tartottak az elmúlt napokban a tamási ál­talános iskolában. Az értekezle­ten szép számmal vettek részt a szülők és vállalásokat tettek ar­ra, hogy segítik a pedagógusok ne­velő munkáját az iskola és a szü­lői ház nevelésének összehangolá­sára. A III. a. osztályban állandó jel­legű patronálást vállaltak úgy, hogy rendszeresen részt vesznek a kisdobosok összejövetelein. A pedagógusok részéről ugyanis fel­merült az, hogy manapság a gyer­mekek szüleiktől sok mindent megkapnak, s egyes gyermekek szinte követelőzőén lépnek fel szü­leikkel szemben kívánságuk telje, sítéséért. Ennek ellensúlyozására a szü­lőle részéről olyan vállalás tör­tént, hogy felváltva részt vesznek a kisdobosok foglalkozásain, ahol elbeszélgetnek a gyerekekkel a múltról, szüleik küzdelmes éle­téről, a felszabadulás óla eltelt idő eseményeiről, a jelenről. Vállal­ták azt is, hogy diavetítőn mese­filmeket vetítenek a gyerekek szórakoztatására. Az első összejövetelen Szabó Istvánná, a tamási nőtanács veze­tőségi tagja — aki néhány évvel ezelőtt mint megyei úttörővezető dolgozott, vállalkozott, arra, hogy a patronálás szellemében foglal­kozik a III. a. osztályos kisdobo­sokkal. Külföldi érdekességek és furcsaságok Londoni fodrász-szalonokban Kötött szoknyák .................. ' 1 • •••• * i új eljárást alkalmaznak a mani­kűrösök a törött körmök pótlásá­ra. A manikürösnő új körmöt „mintáz” a régi helyébe egy da­rabka különleges eljárással ké­szült papírból, amelyet a törött köröm alá helyez. Azután a valódi körmöt és a pótlékot egy cemet- szerű pasztával vonja be és a‘ megfelelő formát alakítja ki belő­le. A pótköröm keményebb a va­lódinál, éppúgy vágható, reszelhe. tő és lakkozható, mint a valódi. Mihelyt az eredeti kinőtt, le kell vágni. Ismét divatos a „meztelen” arc Francia divatszakértők figyel­meztetik a nőket, hogy az arc túl­zott kikészítése, a sok száj- és arcfesték, mind a múlté. A szép­ségápolás új alapelve: „Éljen a meztelen arc”. Ismert filmszínésznők örömmel fogadták az új irányzatot. Martine Carol szerint „nem kell többet vastagon bekrémezni és bepúde- rezni arcunkat. Elég, ha a szem­pillánkat festjük, lehelet véko­nyan és némi rúzst teszünk az ajkunkra”. Ava Gardner még egy lépéssel tovább megy és azt állít­ja, hogy csak kivételes esetekben fessük magunkat, akkor is csak, ha arcunk előnytelen vonásain próbálunk javítani, például rosz- szúl ívelt szemöldökünket korri­gáljuk, stb. szer láttam Hoescht ezekben a napokban, magányosan és elmé­lázva ült a karzaton. A dolgozó- szobájában azonban estéről esté­re felkerestem, és beszámoltam neki a történtekről. Jó ítélőké­pessége volt, és hangosan kiele­mezte előttem minden egyes sakkhúzás hatását a különböző partnerekre. Súlyosan nehezedett rá a helyzet, látni lehetett rajta, hogyan kínlódik. A záróülés után, mely elég jámboran folyt le, kényszeredett mosollyal jegyezte meg: — Lehet, hogy egy darabig még jól mennek a dolgok. A vége azonban rettenetes lesz, nem lehet más. Ez pár nappal húsvét előtt volt. Már megváltottam repülőjegyem Párizsba, ott akartam tölteni az ünnepeket. Amikor nagycsü­törtökön a hivatalos órák után elhagytam az irodahelyiséget, a feljárati lépcsőn Hoeschsel talál­koztam. . A Piccadilly-Circusig egy útunk volt, így pár lépést együtt haladtunk. Kért, üdvözöl­jem nevében régi Párizsát, s jó szórakozást kívánt. Hirtelen, szinte a szó közepén cl haliga tölt, s nagy izgalommal mu­tatott egy utazási iroda bejáratá­ra, talán ötven méternyire tő­lünk, egészen közel a Piccadilly- hez. — Látta azt az embert, akit ép­pen most bevittek oda? Hirtelen összeesett az utcán. Valószínűleg szívszélhüdést kapott. Tulajdon­képpen szép halál. Én nem láttam semmit, szerin­tem Hoesch fantáziáit. Halluciná- ciói szoktak lenni talán? Elváltunk, én Párizsba repül­tem. (Folytatjuk.) Az ábrán mutatott első szok­nyát két részből készítjük, még­pedig 10 sima, 1 fordított, 3 sima, 1 fordított, 10 sima mintával vé­gig­A második szoknyát is két rész bői készítjük, 5 sima, i fordított váltakozásával. A harmadik szoknyát szintén két részből készítjük, 10 sima. 1 fordított, 5 sima, 1 fordított, 5 si­ma, 1 fordítóit, 10 sima stb. vál­takozásával. Ezután a szoknyákat összeállít­juk és övszalagot varrunk bele. Hogvan öltözködjünk? A csinosságot nemcsak új ruhá­val érhetjük el. Akinek módjá­ban áll a változatos és divatom öltözködés, az sem engedheti meg azt a luxust, hogy az egyébként jó anyagból készült ruhát ne ve­gye fel, mert megszokott. A jó megjelenésnek egészen egyszerű és mindenki számára elérhető eszköze a kiegészítő kellék. Tehát, ha már meguntunk egv ruhát, vagy egyhangúnak talál­juk. egy jól kiválasztott kendő­vel vagy stólával újjávarázsolhat­juk. A nők öltözködési érzéke sok­féle módot talál arra, hogy a stó­lái: mihez és hogyan helyezzék el. Például sötétkék buby-galléros ruhánál nagyszerű hatást kelt egy piros, fehér nagypettyes tisz­taselyem stóla. Ha a ruha elöl gombolódik, a stóla végét az első két gomb közötti ki lehet húzni. Ezáltal a sötét hatás megszűnik és a ruha egyhangúsága teljesrn megváltozik. De a íc+étkckhez jó a fehér, vajsárga, világosszürke, türkiz, smaragdzöld meg a homok szín. Ha világosszürke ruhát akarunk élénkíteni, felfrissíteni, vehetünk hozzá ibolyaszín, piros, borvörös, szilvakék vagy aranysárga stólát, amit a gallér alatt is meg lehet kötni. A sötétzöld ruhához viselhető krémszín, rózsaszín, húséz.ín, cseresznyepircs vagy orgonalila stóla. Ha a ruhának nincs gallér­ja. vagy bedugjuk a nyílásnál a stólát, vagy megkötjük a nvokon és a két szárat kívül hagyjuk. Egyszerű és merészebb össze­állítások sokaságát sorolhatnánk. Mindenki egyéniségéhez mérten játszhat a színek kombinálásával. Arra azonban feltétlen ügyel­jünk, hogy francia jellegű ruhák­hoz ne vegyünk- angolos mintájú stólát és fordítva. A stólák min­tája változatos, kockás, csíkos, pettyes és virágmintás, amelyből mindenki kiválaszthatja a szá­mára legmegfelelőbbet,

Next

/
Oldalképek
Tartalom