Tolna Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-26 / 48. szám

4

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1S60 február 28*

Adminisztratív módszerek helyett nevelést

Köztudott, hogy a nevelés, a jobb, alaposabb, lelkiismeretesebb munkára való serkentés egyik — természetesen csak kényszerűségből alkalmazott — eszköze a büntetés, a fenyítés is. Joggal kérdezheti bárki, miért kell ezt még mindig elmondani, hiszen annyiszor elhangzott már, s ugyan va:i-e olyan vállalatvezető, aki ne tudna róla, aki ne vallaná ezt ugyanúgy, mint az újságíró? Az alábbi példa, amit az újságíró elmondani kénytelen, azt bizonyítja, hogy sajnos van.

Az egyik szekszárdi vállalat (először nem akartam megnevezni, de mondjuk csak meg, hogy az AKÖV-ről van szó) többek között arról nevezetes, hogy úgy osztogatják ott a fegyelmi büntetéseket, mint má- suit a »jónapot«-ot. Egy nemrég lefolyt vizsgálat kiderítette miszerint egy hónap alatt 186 fegyelmi büntetést róttak ki. A fegyelmik »termelése« már valósággal nagyüzemi módszerekkel folyik, sokszorosítják az értesítő blankettákat, stencilezik, hogy ne kelljen mindegyiket külön-lcülön gépelni. A vizsgálatot folytatók kiszámították, hogy a vállalat összdolgozói létszámot tekintve, negyedéven- kint átlag egy fegyelmi büntetés jut minden egyes emberre.

A büntetések egy részét az érintett dolgozók természetesen megfellebbezik. Elgondolkoztató az, hogy a fellebbezések számottevő részénél a büntetett dolgozónak adnak igazat az illetékes szervek. Ez azt mutatja, hogy a büntetés nem volt indokolt, a vállalat vezetői nem gondolták meg alaposan mielőtt a büntetést kiszabták volna, ezzel kellemetlenséget okoztak a dolgozónak, elvették annak munkakedvét, feleslegesen zaklatták, Amelyik büntetés nem

lási akaratát. Mind Hoesch, mind pedig a véderő három részének — a szárazföldi hadseregnek, a haditengerészetnek és a légierőnek — londoni attaséi könyörgő táviratokat menesztettek a birodalmi kancelláriához: utasítsák a csapatokat, hogy ha a franciák vagy az angolok bevonulnának a Rajna-vidékre, ők vonuljanak vissza. S valóban ki is erőszakoltak Hitlertől egy ilyen értelmű titkos parancsot.

De a rettegett ellenség nem mutatkozott. Túlságosan megrendült már a bizalom az angolok és ji franciák között áhhoz, hogy m-'g tudtak volna állapodni egy gyorsan és közösen megteendő lépésben. Mindegyik a másikat küldte előre, de egyik sem bízott a másikban, s így mindketten otthon maradtak. Mindössze annyit tettek, hogy rendkívüli ülésre hívták egybe a Népszövetségi Tanácsot, mégpedig Londonba.

Ribbentrop volt mindig az egyetlen, a|ti határozottan állította »FühreéHánek:

— A brit oroszlánnak nyugodtan a farkára lehet hágni. Ordítani még ordít, de harapni már nem tud.

S minden alkalommal Ribben- tropnak lett igaza, a többinek mind inába szállt a bátorsága. Tiszta dolog volt, hogy csakis Ribbentrop képviselhette a nácik ügyét a nagyhatalmak előtt.

Egy éven belül tehát másodszor ütött tanyát egy nagy Rih- bentrop-delegáció a londoni Oarl- ton-Hotelban. A külügyminisztérium a delegációban csak egyetlenegy magasabb rangú tagjával képviseltethette magát, Dieck- hoff nagykövettel, aki Hibbenjelent anyagi hátrányt, azzal a dolgozók már egyszerűen nem is törődnek.

A szükségtelenül és gyakran alkalmazott adminisztratív mód szerek, eljárások általában nem vezetnek jóra, nemhogy hasznot hajtanának, ellenkezőleg visszahúzó erőt jelentenek. Az AKÖV egyik dolgozója azt mondta: »0, kérem, a fegyelmi? Ügy veszem én már azt, mint amikor a postás hozza az újságot«. A katonaságnál azelőtt a következő mondás járta: három letolás felér egy dicsérettel, vagy ez is belefér a két évbe. Csakhogy amíg ez ott tréfa volt végeredményben, addig a termelésben, jelen esetünkben komoly valóság. A fegyelem így nemhogy szilárdulna, ellenkezőleg lazul és annál inkább lazul, mennél kevésbé erősítik az emberekkel való közvetlen, személy szerinti foglalkozást, a felvilágosítást, mennél kevésbé törekednek arra, hogy olyan közszellemet teremtsenek, amelyben a vállalat ügyét mindenki egyszersmind saját ügyének is tekinti. Pedig erre lenne szükség és az adminisztratív módszerekhez csak abban az esetben kell nyúlni, amikor alkalmazásuk már halaszthatatlanul szükséges. Jgy a fegyelmi büntetés becsülete, tekintélye is megszilárdul s főleg megszilárdul a vállalati fegyelem.

Félreértés ne essék, az AKÖV munkájáról nagyon sok jót is lehetne írni, hiszen szép eredmények kísérik a vezetők és dolgozók erőfeszítéseit. Hogy mégis éppen ezt hoztuk most szóba, annak az az oka, nem szeretnénk — s biztosak vagyunk benne, hogy a vállalat vezetői sem szeretnék —, ha az elért eredményeket az itt tárgyalt hiba csökkentené.

(—ei)

tropnak szegről-végről rokona, egyébként Adenauer későbbi tanácsadójának, Herbert Blanken- hornr.ak a nagybátyja volt. Bár Dieckhoff erősen a nácizmus felé hajlott, mégiscsak a régi iskola neveltjei közé tartozott. A Rio- bentrop-törzs tapasztalatlan SS- és SA-dakszlijait nem találta megfelelőknek a tényleges munka elvégzésére, ezért a nagykövetségtől segítségül kért egy titkárt. Hoesch engem vezényelt Dieck- hoffhoz, mert tudta, hogy én minden este hűségesen referálok majd neki az üléseken történtekről.

A.Népszövetségi Tanács tárgyalásai a történelmi nevezetességű St. James-palotának egyik középkori hangulatú termében folytak le. A nagyhatalmak képviselői, a Géniből már nagyon jól ismert excellenciás urak egy patkó alakú asztal körül helyezkedtek cl, és újra meg újra megvitatták azt a tulajdonképpen minden iskolásgyerek előtt tisztán álló kérdést, hogy Németország szerződésszegést követett-e el. A tényt nem lehetett tagadni, és a végső szavazásnál nem is hallott az ember mást az egész asztalnál, csak csupa •>*igen«-eket: »Yes-, >'Oui« vagy »Si«. Érdekes, hogy ezekből a percekből különös élességgel maradt meg az emlékezetemben egy zengő >Oui«, mely a lengyel külügyminiszter, Beck ezredes szájából hangzott el. Ribbentrop az egész idő alatt összefont karokkal ült a helyén, és egykedvűen nézett ki az ablakon. Bármilyen természetű szankcióról szó sem esett. Az elmarasztalás ellenére vitathatatlanul ő volt a győztes.

A teremben csak egyetlenegyAsszonyotok — lányoknak

Patronálást vállaltak a szülők '

Szülői értekezletet tartottak az elmúlt napokban a tamási általános iskolában. Az értekezleten szép számmal vettek részt a szülők és vállalásokat tettek arra, hogy segítik a pedagógusok nevelő munkáját az iskola és a szülői ház nevelésének összehangolására.

A III. a. osztályban állandó jellegű patronálást vállaltak úgy, hogy rendszeresen részt vesznek a kisdobosok összejövetelein. A

pedagógusok részéről ugyanis felmerült az, hogy manapság a gyermekek szüleiktől sok mindent megkapnak, s egyes gyermekek szinte követelőzőén lépnek fel szüleikkel szemben kívánságuk telje, sítéséért.

Ennek ellensúlyozására a szülőle részéről olyan vállalás történt, hogy felváltva részt vesznek a kisdobosok foglalkozásain, ahol elbeszélgetnek a gyerekekkel a múltról, szüleik küzdelmes életéről, a felszabadulás óla eltelt idő eseményeiről, a jelenről. Vállalták azt is, hogy diavetítőn mesefilmeket vetítenek a gyerekek szórakoztatására.

Az első összejövetelen Szabó Istvánná, a tamási nőtanács vezetőségi tagja — aki néhány évvel ezelőtt mint megyei úttörővezető dolgozott, vállalkozott, arra, hogy a patronálás szellemében foglalkozik a III. a. osztályos kisdobosokkal.

Külföldi érdekességek és furcsaságok

Londoni fodrász-szalonokban

Kötött szoknyák

.................. ' 1

• •••• * i

új eljárást alkalmaznak a manikűrösök a törött körmök pótlására. A manikürösnő új körmöt „mintáz” a régi helyébe egy darabka különleges eljárással készült papírból, amelyet a törött köröm alá helyez. Azután a valódi körmöt és a pótlékot egy cemet- szerű pasztával vonja be és a‘ megfelelő formát alakítja ki belőle. A pótköröm keményebb a valódinál, éppúgy vágható, reszelhe. tő és lakkozható, mint a valódi. Mihelyt az eredeti kinőtt, le kell vágni.

Ismét divatos a „meztelen” arc

Francia divatszakértők figyelmeztetik a nőket, hogy az arc túlzott kikészítése, a sok száj- és arcfesték, mind a múlté. A szépségápolás új alapelve: „Éljen a meztelen arc”.

Ismert filmszínésznők örömmel fogadták az új irányzatot. Martine Carol szerint „nem kell többet vastagon bekrémezni és bepúde- rezni arcunkat. Elég, ha a szempillánkat festjük, lehelet vékonyan és némi rúzst teszünk az ajkunkra”. Ava Gardner még egy lépéssel tovább megy és azt állítja, hogy csak kivételes esetekben fessük magunkat, akkor is csak, ha arcunk előnytelen vonásain próbálunk javítani, például rosz- szúl ívelt szemöldökünket korrigáljuk, stb.

szer láttam Hoescht ezekben a napokban, magányosan és elmélázva ült a karzaton. A dolgozó- szobájában azonban estéről estére felkerestem, és beszámoltam neki a történtekről. Jó ítélőképessége volt, és hangosan kielemezte előttem minden egyes sakkhúzás hatását a különböző partnerekre. Súlyosan nehezedett rá a helyzet, látni lehetett rajta, hogyan kínlódik.

A záróülés után, mely elég jámboran folyt le, kényszeredett mosollyal jegyezte meg:

— Lehet, hogy egy darabig még jól mennek a dolgok. A vége azonban rettenetes lesz, nem lehet más.

Ez pár nappal húsvét előtt volt. Már megváltottam repülőjegyem Párizsba, ott akartam tölteni az ünnepeket. Amikor nagycsütörtökön a hivatalos órák után elhagytam az irodahelyiséget, a feljárati lépcsőn Hoeschsel találkoztam. . A Piccadilly-Circusig egy útunk volt, így pár lépést együtt haladtunk. Kért, üdvözöljem nevében régi Párizsát, s jó szórakozást kívánt.

Hirtelen, szinte a szó közepén cl haliga tölt, s nagy izgalommal mutatott egy utazási iroda bejáratára, talán ötven méternyire tőlünk, egészen közel a Piccadilly- hez.

— Látta azt az embert, akit éppen most bevittek oda? Hirtelen összeesett az utcán. Valószínűleg szívszélhüdést kapott. Tulajdonképpen szép halál.

Én nem láttam semmit, szerintem Hoesch fantáziáit. Halluciná- ciói szoktak lenni talán?

Elváltunk, én Párizsba repültem.

(Folytatjuk.)

Az ábrán mutatott első szoknyát két részből készítjük, mégpedig 10 sima, 1 fordított, 3 sima, 1 fordított, 10 sima mintával végigA második szoknyát is két rész bői készítjük, 5 sima, i fordított váltakozásával.

A harmadik szoknyát szintén két részből készítjük, 10 sima. 1 fordított, 5 sima, 1 fordított, 5 sima, 1 fordítóit, 10 sima stb. váltakozásával.

Ezután a szoknyákat összeállítjuk és övszalagot varrunk bele.

Hogvan öltözködjünk?

A csinosságot nemcsak új ruhával érhetjük el. Akinek módjában áll a változatos és divatom öltözködés, az sem engedheti meg azt a luxust, hogy az egyébként jó anyagból készült ruhát ne vegye fel, mert megszokott. A jó megjelenésnek egészen egyszerű és mindenki számára elérhető eszköze a kiegészítő kellék.

Tehát, ha már meguntunk egv ruhát, vagy egyhangúnak találjuk. egy jól kiválasztott kendővel vagy stólával újjávarázsolhatjuk. A nők öltözködési érzéke sokféle módot talál arra, hogy a stólái: mihez és hogyan helyezzék el. Például sötétkék buby-galléros ruhánál nagyszerű hatást kelt egy piros, fehér nagypettyes tisztaselyem stóla. Ha a ruha elöl gombolódik, a stóla végét az első két gomb közötti ki lehet húzni. Ezáltal a sötét hatás megszűnik és a ruha egyhangúsága teljesrn megváltozik. De a íc+étkckhez jó a fehér, vajsárga, világosszürke,

türkiz, smaragdzöld meg a homok szín.

Ha világosszürke ruhát akarunk élénkíteni, felfrissíteni, vehetünk hozzá ibolyaszín, piros, borvörös, szilvakék vagy aranysárga stólát, amit a gallér alatt is meg lehet kötni.

A sötétzöld ruhához viselhető krémszín, rózsaszín, húséz.ín, cseresznyepircs vagy orgonalila stóla. Ha a ruhának nincs gallérja. vagy bedugjuk a nyílásnál a stólát, vagy megkötjük a nvokon és a két szárat kívül hagyjuk.

Egyszerű és merészebb összeállítások sokaságát sorolhatnánk. Mindenki egyéniségéhez mérten játszhat a színek kombinálásával. Arra azonban feltétlen ügyeljünk, hogy francia jellegű ruhákhoz ne vegyünk- angolos mintájú stólát és fordítva. A stólák mintája változatos, kockás, csíkos, pettyes és virágmintás, amelyből mindenki kiválaszthatja a számára legmegfelelőbbet,