Tolna Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-26 / 48. szám
1960. február 26. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG S Tíz község versenyzői a paksi járás sakkversenyén A Paksi Járási TST sikerrel rendezte meg a szpartakiád járási sakkversenyét. A versenyen 10 község legjobbjai vettek részt. A versenyt a sikeres megrendezés jellemezte. Az első he lyet a bölpskei négyes csapát nyerte. Tagjai: Polgár Jenő, Szabó Károly, Pala Mihály és Kovács János. A második helyet a ger- jeni csapat szerezte meg. Tagjai: Herénkéi Alfréd, Paul László, Berenkcl Albert és Szabó Sándor. A felvételünk a járási döntőn készült.. (Foto: Bállá.) Győzött a Dózsa Tolnán A Szekszárdi Dózsa labdarúgó- csapata szerdán délután Tolnán játszott edzőmérkőzést Tolna csapatával. 0:0-ás félidő után a szekszárdi csapat 2:1 arányban győzött. A vezető gólt a tolnai csapat szerezte, de a szekszárdi csapatnak Noválc révén sikerült az egyenlítés, sőt a győzelmet is sikerült megszerezni Novák fejes góljával. Huszonöt éve a sport társadalmi munkása 1 ■ JÉ 1*kÍÍͧ&:: m Élll Mmk i Mihályt, a Faddi Sportkör „mindenesét” az egész megyében úgy ismerik, mint lel. ices sportvezetőt. Huszonöt éve dolgozik önzetlenül a község sportjáért. Természetesen elsősorban a labdarúgáshoz vonzódik, de mint elnökségi tag a többi szakosztályokat is segíti. Mint a földszöv ruházati boltjának vezetője, naponta sok emberrel találkozik, s minden alkalmat megragad, hogy a szurkolótábor és a sportköri vezetők között a jó kapcsolatot tovább építse. Jól tud bánni az emberekkel, tudja kivel, hogyan kell beszélni. A sportolók és a sport- kedvelők szeretik és megbecsülik, mert látják, hogy szinte minden szabadidejét arra áldozza fel, hogy jobb, kellemesebb környezetben sportolhassanak. A hálás faddi sportolók és sportkedvelők még sok eredményes é\ - ' í- 'innak Mosonyi Mihálynak. Sportaktíva ülés Hőgyészen A Gyönki Járási TST február 20-án Hőgyészen tartotta járási nagyaktíva-ülését. Megjelent Me- zőfi András, a Diák Sportközpont vezetője, az Országos Ifjúsági Sportbizottság tagja, Metz István, a Megyei ISB elnöke, Steitz Ádám, Kaspari János, Massányi Marót testnevelők, valamint a járás KISZ-titkárai, sportfelelősei és a járás sportköreinek elnökei. Metz István, a Megyei ISB elnöke beszámolójában foglalkozott az állami irányítás fontosságával, a KISZ vezető szerepének fontosságával a sportkörökben majd a beszámolójának másik részében ismertette az olimpiai jelvény- szerző verseny jelentőségét és a jelvényszerző versennyel kapcsolatos tudnivalókat. A beszámoló után Várkonyi Béla rövid felszólalását Kaspari János, Massányi Marót, Bene László, Lacza Ferenc, Mezőfi András, Steitz Ádám és Deli György hozzászólása követte. Ülést tartott a Tolna megyei Általános Iskolai Sporttanács A napokban tartotta a Tolna megyei Általános Iskolai Sporttanács ülését. Az ülésen megjelentek: Kalász János a megyei sporttanács elnöke, Plesz István, a Tolna megyei Úttörő Elnökség elnöke, Szabó Lajos, a Tolna megyei Általános Iskolai Sportta- nács'tagja, Szabó József, Diófási János, Karászi Imre, Misóczky József, Fogarassy János, Végh Andor, Farkas István, Bogár Vilmos, Horváth Vilmos és Kiss József járási testnevelési szakfelügyelő és Deák István, Gröb Frigyes, Simon József és Técsi József járási úttörő-titkárok. A részvevők megtárgyalták az 1960. évi feladatokat, valamint a járási általános iskolai sporttanácsok megalakulását. A vita során Bogár Vilmos, Szabó József, Gröb Frigyes, Farkas István szólalt fel. illetve tett javaslatot különböző kérdésekben. Az olimpiai jelvényszerző versenyek megrendezéséről A magyar sajtó tallózása közben nemcsak az év legjelentősebb világversenyéről a XVII. római olimpiáról, de egyre több és legalább -lyen szeretettel, lelkesedéssel telített hangú cikkeket olvashatunk sportmozgalmunk új nagyszerű kezdeményezéséről, az olimpiai jelvényszerző versenyekről. Mint már közöltük, országszerte, — így megyénkben is — megalakultak a TST-k mellett az olimpiai jelvényszerző versenyek irányítására, szervezéséire hivatott operatív bizottságok. A felhívásban szereplő versenyek sikeres lebonyolítása érdekében megkezdték tervező, szervező munkájukat és munkájuk során lassan megkezdődik a november 30-ig tartó versenysorozat. A Népsport például rendszeresen beszámol a bizottságok munkájáról, terveiről és módszerbeli útmutatásokat is közöl a versenyek megrendezését illetően. Az üzemek, gyárak, hivatalok, intézmények és iskolák lelkes hangú csatlakozó levelei látnak egymás után napvilágot. Többen már a lebonyolítás terveiről is írnak, felszereléseket készítenek elő, a pályák befogadóképességét mérlegelik és ami igen megkapó: a legkiválóbb sportolók egymás után tesznek felajánlásokat, hogy mindenben segítséget adnak a sportban járatlanabbak számára, csakhogy ők is megszerezhessék az olimpiai jelvényt. Igen! — Szépen halad a munka, de ahogyan legutóbbi cikkünkben sem hunytunk szemet a problémák felett, most is szeretnénk felhívni az illetékesek figyelmét, hogy lesz egy pár olyan probléma, melyet szerintünk csak jó szervező munkával, a közösségek erejével lehet majd áthidalni, megoldani. A pályakérdés. Sportközvéleményünk által tudott dolog, hogy a felszabadulás óta elért óriási eredményeink ellenére városon, falun egyaránt létezik még pálya-, létesítménykérdés, akár a számbeli, akár a minőség vagy befogadóképesség tekintetében. Ez a probléma különösen jelentkezik most, amikor emberek százainak, ezreinek kell kultúrált versenyzési lehetőséget biztosítani, meghatározott időszakban. A kiírásban szereplő versenyágakat vizsgálva úgy véljük, hogy a városokban, falvakban, az iskolákban, ha szerény keretek között is, de jó pályakihasználási ütemtervvel feltétlen megoldható a versenyek lebonyolítása. Az igazi probléma Sporttörtén ele m Az olimpiai bajnok hanglemezgyííjtő A középdöntő és a döntő között néhány óra állt Kárpáti Rudolf és társai rendelkezésére. Míg a többiek pihenőre tértek, a zenerajongó Kárpáti az egyik legnagyobb melbournei hanglemezüzletbe sietett. — Néhány felvételre még szükségem van — mondta az elárusítónak, aki már jól ismerte a formaruhás magyar sportolót. ... Pedig már az olimpia első napjaiban gazdag zsákmányra tett szert a nagy lemezgyűjtő Kárpáti Rudolf. A melbournei rádió zenei osztályával is kapcsolatba került, s amikor kiderült, hogy a magyar zene alapos ismerője, felkérték, tartson előadást Liszt Ferencről és Kodály Zoltánról. A melbournei rádió zenei archívumából előkeresték a Magyar Rádió ajándékküldeményeit, a Galántai táncok-at, a Les Preludes-t, a Rákóczi indulót, Kárpáti Rudolf előadásának illusztrációjaként. És nem távozott üres kézzel Kárpáti sem: ajándékba kapta az ausztrál népzenét magábafoglaló szép lemezgyűjteményt. A hanglemezüzletben eltöltött zenés pihenő után, nyugodt idegekkel tért vissza a St. Kilda Town Hall-ba. Nagyszerűen vívott, s veretlenül állt az élen, amikor sor került a francia Le- fevre elleni döntő jelentőségű akciójára. Villámgyors lerohanás, a francia még magához sem tért, s az eredmény máris 1:0. Lefékezni a rohamát! — villant át Kárpáti agyán, majd a kontratámadás megakadályozására egy védhetetlen elövágás 2:0. A harmadiknak parádri- posztnak kell lenni — határozta el magában már a mérkőzés előtt Kárpáti, aki minden egyes ellenfele ellen külön taktikát dolgozott ki. De itt közbeszólt a zsűri, a parádriposzt megvolt ugyan, ám a francia tempóvágását ítélte jónak — 2:1. Most nem szabad kizökkenni a ritmusból — nyugtatta saját magát Kárpáti. A harmadiknak mégis parádriposztnak kell lenni... Az is lett — 3:1. Kicsit lelassult az eddig gyors tempó. Kárpáti sokáig kivár, aztán egy egyenes fejvágás — 4:1. A francia érzi, hogy számára itt az utolsó lehetőség. Szépen kidolgozott akciók, szúrótámadás, s még mielőtt a zsűri döntene, Kárpáti már magasba emeli a kezét: »Nálam volt a találat...« — 4:2. Nem szabad semmit sem kockáztatni — így érzi Kárpáti. Úgy kell vívni, mintha 4:4 lenne. Hosszúnak, nagyon hosz- szúnak tűnik ez az utolsó néhány pillanat az olimpiai bajnoki címért, de aztán egy kézvágás — 5:2. Nagy örömmámor, mindenki a magyar versenyzőt veszi körül. Vannak azonban szemfüles ereklyegyűjtők, akik nyilván arra gondolnak, hogy Kárpáti kardjában rejlik a csoda titka, ebben van az olimpiai bajnokság nyitja. Hiába véste hát a magyar bajnok még otthon az olimpiára kivitt nyolc kardjának markolatába a nevét — az ünneplés közben pillanatok alatt szőrén-szálán eltűnt valamennyi. ott jelentkezik, ahol semmiféle sportlétesítmény nincsen. Az el sem képzelhető és nem várható, hogy rövid pár hónap alatt központilag építtessen államunk minden községben pályád kát. Véleményünk szerint e helyeken egyetlen megoldás a társadalmi erők összefogása és ha szükségmegoldásul szolgáló kivitelben is, de minél előbb meg kell kezdeni a szükséges létesítmények társadalmi úton való megépítését, rendbehozását! Nem gondolunk itt uszodákra, futópályákkal övezett korszerű sportpályákra, tornatermekre, de gondolunk a régi MHK-pályák ugrógödreinek, dobóhelyeinek, »futópályáinak-« felújítására, rendbehozására, kis tornatermek, egyszerű röplabda kézilabda játéK- terek létrehozására. Azt javasoljuk, hogy a TST-k mellett működő operatív bizottságok segítségével legyen a KISZ a társadalmi úton történő pálya- építési mozgalom zászlóvivője! Az olimpiai eszmét, a sport tömegesítését és örömeinek megismertetését szolgálja mindenki, aki részt vesz a "ályaépítési mozgalomban! Nézzük meg azonban alaposabban, vajon csak a falvakban, vagy csak ott szükséges-e pályát építeni, ahol egyáltalán semmi létesítmény nincsen? Nem! Gondoljunk csak a kiírásra, mely szerint például minden jelentkező köteles valamely labdajáték bajnokságában rendszeres részvételét igazolni! Úgy hisszük, ez a tény mindent megmagyaráz. Ahhoz, hogy ezt teljesíteni lehessen — mint a legutóbbi cikkünkben ezt mór fejtegettük — egy sor új alapfokú bajnokságot kell kiírni a meglévő és hagyományosan »futó-« bajnokságok mellett. De hol fogják ezt a rengeteg bajnokságot az amúgy is zsúfolt pályák mellett lebonyolítani? Csak a saját erőből, saját területen (üzem, gyárudvar, üdülő, iskola stb.) elkészített kispályákon. Szerintünk ez az egyetlen megoldás, csak jó hozzáállás és összefogás szükséges! Vegyük csak például az igen kicsi alapterületet igénylő röplabda-pályát, melyet két oszlop és egy háló birtokában szinte órák alatt »üzemképes« állapotba lehet hozni és nagyszerűen le lehet rajta bonyolítani egy üzemi, egy szövetkezeti, egy állami gazdasági, községi vagy iskolai alapfokú bajnokságot. De egy tornatér, egy ugró-dobóhely megépítése vagy egy szükség futópálya kijelölése, kimérése sem kerül sokkal nagyobb fáradságba! Ismételten javasoljuk, álljon a KISZ a pályaépítési mozgalom élére! Szervezzen pályaépítési versenyt! A megye egész társadalma pedig adjon meg minden lehetőséget, segítséget fiataljainknak a pályaépítő és pályákat felújító munkához. Tornaverseny a bátaszéki fiúiskolában A bátaszéki fiúiskola most rendezte háziversenyét, melyen 45 tornász indult. Eredmények: VII—VIII. osztályosok: 1. Wahl József (VIII. b.) 46,5, 2. Máté István (VIII. b.) 45,2, 3. Ignácz György (VII. a.), 4. Tihanyi József (VII. a.), 5. Erdélyi Gábor (VIII. a.). 6. Orbán Gábor (VIII. b.). Csapatban: 1. VIII. b. (Wahl, Máté, Orbán, Várda D., Willy) 201,7, 2. VIII. a. (Erdélyi, Nyerges, Molnár, Miskolczi, Várda L.) 195,2, 3. VII. a. (Ignácz, Tihanyi, Gál M., Imre, Aradi) 192,2 V---VI. osztályosok: 1. Frida György (VI. b.) 36,7, 2. Sebes Zoltán (V. a.) 34,3, 3. Tresz István (VI. a.) 32,9, 4. Korody Lajos (VI. a.) 31,6. 5. Varjas László (VI. b.) 30,7, 6. Búzás István (VI. a.) 30. Csapatban: 1. VI. b. (Frida. Varjas, Horváth, Kamarás, Miskolczi, Makk) 151,4, 2. VI. a. (Tresz, Korody, Búzás, Szintay, Kurdi, Simon) 147,4, 3. V. a. (Sebes, Horváth S., Balogh, Kern, Péter G.) 122,8 pont,
