Tolna Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-08 / 6. szám

I960, január 8. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG áspc.ptA Szakszervezeti bizottságok feladata a sportmunkában A Magyar Szocialista Munkás-1 párt művelődéspolitikai irányel­vei a sportmunka terén végzendő feladatokat is meghatározták. Ezek az irányelvek igen nagy fi­gyelmet fordítanak a dolgozók testnevelési és sporttevékenysé­gére. A szakszervezeti bizottságok a párt iránymutatása alapján fon­tos feladatuknak kell, hogy te­kintsék a dolgozók széles rétegei­nek bekapcsolását a testnevelési és sportfoglalkozásokba. Elsősorban olyan sportágakat kell meghonosítani üzemeink­ben, melyekben a fiatal és Idősebb korosztály is megta­lálja a maga sportolási és szórakozási lehetőségeit, me­lyek nemcsak fiatalokat fog­lalkoztatnak, hanem tömeget is mozgatnak. Az elmúlt években megyénk üzemeiben a tömegsportmunka le­szűkült az üzemrészek és üzemek közötti labdarúgó bajnokságok­ra és röplabda mérkőzésekre. En­nek az lett az eredménye, hogy az üzemi bajnokságok kiírásai után megkezdődött a kiöregedett, volt aktív labdarúgók felkutatása és üzemi csapatokba való beszer­vezése. Némely üzem addig is me­részkedett, hogy más üzemhez tartozó, volt labdarúgót csábított saját csapatába ahelyett, hogy elsősorban az üzem dolgozóinak •biztosított volna sportolási lehe- . tőséget.' Az ilyen üzemek, közötti labda­rúgó bajnokságok; melyek a leg­jobb indulat mellett sem nevez­hetők tömegsportnak, olyan mér­kőzéseket hoztak; melyen a csapa­tok tagjai nem hogy felüdültek volna az egyoldalú fárasztó üzemi munka után, hanem nem egy esetben lebetegedtek, lesántultak \jés munkaképtelenné váltak. A tömegsport ilyen szemszögből való felfogása egyáltalán nem se­gíti a tömegeket foglalkoztató sportágak elterjesztését, mert a labdarúgásra szűkített sportmun­ka kiszorítja az üzem dolgozó­it a sportolás lehetőségeiből, nem is beszélve arról, hogy a tömeg- sportmozgalomra biztosított ál­lami támogatás összegét felemész­ti és nem a célnak megfelelően ikerül felhasználásra. Medgyes és Szilvási aláírással levelet kaptunk Simon tornyáról A két levélíró a Simontornya— Máza mérkőzéssel foglalkozik és helyteleníti, hogy a Népújság fog­lalkozott az üggyel, de legfőkép­pen azt helytelenítik, hogy mivel • az ügy nincs befejezve, mi mégis Máza javára írtuk a két pontot. Mi a helyzet? A Megyei Labda­rúgó Szövetség a játékvezetői je­lentés alapján megidézte mind a két sportkör vezetőit, valamint a játékvezetőket a tárgyalásra. A simontornyaiak tagadták, hogy a mérkőzés alatt megütötték a já­tékvezetőt, azt ellenben elismer­ték, hogy a mérkőzés lefújása után megdobták, vagy megütötték őket. A játékvezetők viszont azt állították, hogy nem így történt. Ez nehéz és bonyolult ügy, s ép­pen ezért ml nem foglaltunk ál­lást sem Máza, sem Simontornya mellett, de ugyanakkor ellene se. Röviden közöltük az elhangzotta­kat, valamint a szövetség dönté­sét, hogy a két pontot 0:0 gól- aránnyal Máza javára igazolták. Igaz, hogy Simontornya bejelen­tette a fellebbezését (melyet a kö­zeljövőben tárgyalnak), azonDan az I. fokú határozat megszületett, tehát nekünk ennek alapján kel­lett a bajnokság állásán változtat­ni. Amennyiben a megyei labda­rúgó szövetség újabb döntést hoz ebben az ügyben és Simontornya kapja a két pontot, vagy 0:0 gól­arannyal a pályán elért döntet­Az üzemi sportmunka és ezen belül a tömegsportmunka megja­vítása érdekében a Szakszerveze­tek Országos Tanácsa olyan hatá­rozatot hozott, mely szerint a megye területén lévő üze­mekben a sportmunka irányí­tását, ellenőrzését, gyakorlati segítését és a sportmunka végzéséhez szükséges anya­giak biztosítását a Szakszer­vezeték Megyei Tanácsai fel­adatává tette. Ez a feladat annyit jelent, hogy a Szakszervezetek Megyei Taná­csai valóban gazdáivá válhatnak saját területüknek a sportmunka irányításában. A feladatok végre­hajtása, a munka végzése érdeké­ben az SZMT mellett megalakult egy társadalmi bizottság, mely legfontosabb követelményként állítja minden üzemi szakszerve­zeti bizottság elé az üzemi tömeg­sportbizottságok létrehozását és azok működtetését. Az üzemi tömegsportbizottságok a dolgozók igényeiből kiindulva kell, hogy propaganda munkát fejtsenek ki a tömegeket foglal­koztató sportágak népszerűsíté­sére, mint például a természetjá­rás, atlétika, torna, üzemi torna, stb., mely azt a célt szolgálja, hogy az egyoldalú munkában elfá­radt dolgozók ezeken a sportága­kon keresztül. nyerhessenek fel­üdülést és szórakozást. Természe­tes, ezek mellett továbbra is fog­lalkozni kell a különböző labda­játékok sportszerű űzésével is, kizárva belőlük a mindenáron való versenyzést, mely fárasztó- lag hat a dolgozókra. A különböző sportágakban a versenyek szervezése a sportkörök feladata, ahol a szakosztályokban olyan fiatalok vesznek részt, akik fizikai rátermettségüknél fogva képesek a magasabb ered­mények eléréséért küzdeni. A tömegsportmuokát úgy kell megszervezni, hogy ab­ban minden dolgozó megta­lálhassa a maga helyét. A tö­megsportot elsősorban ne a versengés, hanem a szórako­zás jellemezze. Helyes, ha a tömegsportbizottságok eseten­ként, kiemelkedő ünnepek al­kalmával üzemi sportünnep­lennel igazolja a mérkőzést, mi ennek megfelelően korrigáljuk a bajnokság állását. Amennyiben nem írtunk volna a döntésről, úgy minden bizonnyal a mázai ol­vasóink sértődtek volna meg, hogy »elhallgattuk« az ő két pont­jukat. Nehéz igazságot tenni... Nyilvántartásunkban 12.9, 12.G és 12.3 a legjobb eredmény az 1951—53-as években. Ekkor Szüle Ágnes elment Szekszárdról és kezdtük élőiről. 15.—, 14.7, 14.3, 14.4, 13.8, 13.5. Egészséges, szép fejlődés, ha kirobbanó tehetség­gel még mindig nem rendelke­zünk is. A listán szereplő Eördög Judit és Balassa Mária töretlenül, gégéket szerveznek, melyen a tömegsportmunkában foglal­koztatott valamennyi dolgozó részt vesz. A tömegsport népszerűsítése és az üzemekben való elterjesztése érdekében helyes lenne, ha azon szórakozási, edzési jelleggel a sportkörök aktív sportolói is részt vennének és agitációs propaganda munkát fejtenének ki az idősebb dolgozók között. A szakszervezeti bizottságoknak a tömegsport mel­lett feladatuk a sportkörökkel a különböző szakosztályokban fog­lalkozó fiatalokkal is törődni. A sportkörök munkájában elsősor­ban a nevelést tartsák szem előtt. A szakosztályokban csak olyan fiatalokat foglalkoztassunk, akik a munkahelyen is meg­állják a helyüket. Nem enged­hető meg az, hogy egy-egy üzemben, vagy hivatalban, csak azért alkalmazzunk vala­kit, mert jó sportoló és a munkában semmi hasznát nem vesszük. Az ilyen módszerekért a becsü­letes dolgozók joggal ítélik el a sportköri és gazdasági vezetőket. Ki kell gyomlálni sportköreink vezetőiből azt a még meglévő helytelen felfogást, hogy a sporto­lóit részére különböző meg nem érdemelt jutalmat harcoljanak ki a gazdasági vezetőktől. A sporto­lót elsősorban a munkahelyén végzett becsületes munkájáért szeressék munkatársai. A sportoló a munkáján és a sportban elért eredményei alapján váljék nép­szerűvé, megbecsült dolgozójává az üzemnek. Sokat kell szakszex-- vezeti bizottságainknak törődni a sportolók politikai és általános műveltsége színvonalának emelé­sével is. Ennek érdekében fiatal­jainkat olyan sportköri vezetők, edzők és szakosztályvezetők kezé­re kell bíznunk, akik maguk is szilái’d politikai alapon állnak és egyetértenek pártunk politikai, kulturális és gazdasági célkitűzé­seivel. . Szakszervezeti bizottságainknak a szerteágazó, sokoldalú munká­juk mellett meg kell találniuk azt a legjobb módszert, amellyel a sportkörben folyó munkát és a tömegsport munkát dolgozóink nevelése és szórakoztatása érde­kében irányítani tudják. Ennek a munkának az elvégzéséhez ter­mészetesen szükség van arra, hogy az üzemben lévő pártszerve­zet, KISZ-szervezet és szakszer­vezeti bizottság a gazdasági veze­téssel együttműködjön, segítsék egymást annak érdekében, hogy az MSZMP művelődéspolitikai irányelveit végre tudjuk hajtani. szépen fejlődnek, de a többiek kö­zül csak Lehel Ildikó jogosít egyelőre reményekre nemcsak idei ei'edménye, de amiatt is, hogy még csak serdülő. Egyéb­ként azonban az átlagok további javításra várnak. i=if júsági s=serdülő, Miért írtuk Máza javára a két pontot ? Ezt kérdezi két simontornyai olv ásónk 1 Egyed Mihály SZMT munkatársa. Szüle, Szekszárd 1959. évi legjobb atlétikai eredmények 80 méteres női gátfutás: Az eddigi legjobb egyéni eredmény és a legjobb átlagok alakulása: Egyéni Hármas ötös Tízes á t 1 12.3 13.53 (1953) (1953) 1958. évi legjobb egyéni és átlageredmények: Győrffy, Szekszárd 13.8 14.06 1959. évi legjobb egyéni és átlageredmények: Eördög, Szekszárd 13.5 13.96 1959. év* ranglista: 2. Balassa Mária Szekszárdi Dózsa 3. Lehel Ildikó, Szekszárdi Dózsa 4..QÍaj Izabella, Bonyhádi kg. techn. 5. Bertalan Ilona, Bonyhádi kg. techn. 6. Fetzer Anna, Bonyhádi gimnázium a g 14.58 (1957) 14.82 14.90 15.79 (1957) 16.13 16.— i (16.2) 14.4 s — 16.2 i-­16.4 i (15.7) 17.6 i — Történet egy olaszról — aki magyar A történet főhősének adjunk egy kitalált nevet. Mivel a tör­ténet olasz emberről szól, így neve is legyen olaszos, mond­juk Giovanni Gerussi. A huszadik század eleje ha­sonlított egy népvándorláshoz. Senki nem találta helyét. Min­denki ment országról országra, szerencsét próbálni, főleg mun­kát vállalni. A magyar ember Amerikába, Kanadába s ki tud­ja még hova vette lépteinek irányát, hogy szerencsét pró­báljon, munkát találjon, és hogy meneküljön a semmi, a bizonytalanság elől... Az olasz meg... Giovanni Ge­russi is 1906-ban, kétmarok- nyi kis cók-mókjét vállára vet­ve, elindult világot látni. S hazánkban, Magyarországon kő tött ki. Letelepedett, talált is munkát, jobbra balra járt nap­számba a módosabb gazdák­hoz. Ha vasútépítéshez hívták, oda ment, ha csak a téglagyár­ban kapott munkát, akkor azt vállalta. Mert élni kellett és nem volt könnyű visszamenni a kékegű olasz honba — itt fog­ta a magyar asszony. És csalá­dot alapított... Az első világháború utáni válság előjele, a nélkülözések, a munkanélküliség szele meg­csapta az olasz embert és egy tavaszi napon 1923-ban ismét vándorútra kelt. A családot is vitte magával, négy gyereket meg az asszonyt. Szülőfalujá­ban, Róma környékén telepe­dett le ismét, dolgozott úgy mint még soha, hogy új otthont alapítson, s ezt segítet­te az is, hogy egy kis örökséget kapott... Néhány év múltán há­zat épített, a gyerekek közben felnőttek ők is dolgozni kezd­tek. A János gyerek egy asz­talos mesterhez állt inasnak. Amikorra kitanulta a szakmát, szülei ismét visszaköltöztek Magyarországra. 'A János gyerek, meg nővé­re maradt csak kint. Azután gondolt egyet a gyerek és Ame­rikába akart menni, mert ott nagyon keresték az asztaloso­kat. Igen ám, de ennek a híre eljutott Magyarországra is és az apa expressz postával küldte a gyereknek az útlevelet, a szi­gorú utasítással: Hagyjatok csapot, papot, azonnal jöjjetek haza... A két gyerek hazajött. A Já­nos megnősült Magyarországon, nővére férjhez ment. Közben múltak az évek. A második vi­lágháború kitörését már nem érte meg Giovanni Greussí, csak gyermekei. Jobb is, mert csak zaklatták volna, őt is mint fiát. Vagy kéttucatszor citálták a fiatalabb Gerussit a sorozóbi­zottság elé, elvinni katonának mégsem tudták, mert olasz ál­lampolgár volt... S olasz állampolgár még most is, csakúgy a felesége. — Igaz, hogy már háromszor kér­ték az elmúlt években a ma­gyar állampolgárrá minősítést, ugyanakkor be is fizették minden egyes alkalommal a hatvan-hatvan forintokat, de még mindig olasz állampolgá­rok. És évenként 180 forint lak­hatósági engedélyt kell fizet- niök, mert hem magyar, hanem olasz állampolgárok, pedig az ifjabb Gerussi, meg felesége is Magyarországon született, az asszony szegény nem is látta soha Itáliát, férje is már csak törve beszéli az olasz nyelvet, ök magyarok, annak érzik magukat... És baj van a szakmával is. Mert az olasz mester közben el­hunyt, csak fia él, de ki tudja emlékezik-e még a magyar gye rekre, aki harminc egynéhány évvel ezelőtt ott tanulta a szak­mát és levélben megküldi-e a bizonyítványt? Ezt nem tudni. S most Gerussi menjen újabb mestervizsgára? Mehetne, mert a szakmáját érti, de negyvenen felül, már a vizsga sem oly könnyű, s az olasz munkanevek még mindig szájára járnak, a szex-számok nevét is néha elté­veszti — olaszul mondja. S hogy mi lesz a sorsa Gerussi Jánosnak? Nem tudom! Abban bízom, hogy magyarnak »nyil­vánítják« hivatalosan is, és ak­korra talán az olasz iparos is elküldi az asztalos szakma el- sajátítésáról szóló írást és ak­kor végleg magyar lehet, mett közben talán állampolgársági hovatartozása is tisztázódik — akarata szerint. Furcsa, nagyon furcsa ez a Gerussi ügy, mindezen túl én irigylem öt, mert ha például most az olimpiára ki akarna menni csak hatszáz forintjába kerülne — mert még mindig érvényes útlevele van. És ott eladná a házát, és talán még valamit haza is hozna a kis va­gyon értékéből... A történet azt hiszem sokak előtt ismeretes. Igen, a törté­netben szereplő olasz embert, Gerussi Jánost, Tamásiban le­het megtalálni. Ott dolgozik és jó egészségnek örvend. pj­ti j fajta mesterséges szív Két amerikai tudós, William és Francis Fry testvérek, az I!linois-i egyetem kutatói új típusú mester­séges szívet készítettek, amely­nek prototípusát kutyákon pró­bálták ki. A készüléket szabadal­maztatták már, de embereken még eddig nem kis -rletezték ki. A mos lei séges szív kétkamráiú szivattyú, amelyet anró villany- motor haj:’ A motor és a szivaty- tyú, amelyeket plasztikból készült tartóba építenek bele, együttesen csak kevéssel nagyobb egy nor­mális szívnél. A gépet elem látja el energiával, ezt viselője zsebé- be hordhatja. Levelekre válaszolunk Sándor József, cikói lakos, a Bonyhádi Zománcgyár dolgozója levelet küldött szerkesztőségünk­nek, amelyben arról ír, hogy nem kap autóbusz-bérletjegyet, így nehezen tud bejárni Bonyhádra dolgozni. Mint írja, habár bérle­tet nem tud váltani, de azért elő­fordult, hogy rendes árú menet­jeggyel felvették a buszra. Utánanézve a panasznak, meg­állapítottuk, hogy az autóbuszjá­ratra — amely egyébként bá­nyászjárat — nem tudott több bérletjegyet kiadni az AKÖV bonyhádi főnöksége, mint amek­kora az autóbusz befogadóképes­sége, így az az eset, hogy mégis felvették rendes árú menetjegy­gyei, csak akkor fordulhatott elő, amikor nem vette igénybe az au­tóbuszt mindegyik cikói bérlettu­lajdonos. A bérleteket pedig el­sősorban a bányászok kapták. A probléma azóta már megol­dódott. Mint értesültünk, január 1-ével, egy pótkocsit kapott ez a járat, így most már nincs aka­dálya annak, hogy a bányászokon kívül kielégítsék a többi bérlet­jegy-igénylőt is. * Schäffler Ádám, Tolna. Köszön­jük, hogy tájékoztatott bennünket a kongresszusi munkaverseny végeredményéről. « Dékány István, Ujdombóvar. A dombóvári helyi járatú autóbusz vezetőjéx-ől írtakat lapunkban nem tudjuk közölni. Kérjük kö­vetkező levele íi’ásakor vegye fi­gyelembe azt, amit külön levél­ben közlünk önnel. * Földes Erzsébet, Szekszárd. Na­gyon örültünk kedves riportjá­nak, azt lapunkban felhasznál­tuk. • Keszericze József, -Dombóvár. Várjuk a megbeszélt írást!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom