Tolna Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-08 / 6. szám

<S TOLNA MEGYEI NEPÜJSÁO I960, január S. Esemény naptár 1 Január 8. Péntek.. Névnap: Szörény, i Nap kel: 7 óra 32 perckor, nyugszik: 16 óra 10 perckor, Tananarivo, Madag aszkár fővárosa. Négyszázhatvan évvel ezelőtt, 1500-ban fedezte fel Diego Diaz portugál tengerész az Afrikától délkeletre fekvő Madagaszkárt, a Föld negyedik legnagyobb szige­tét. A hova-törzs által lakott szi­getet a múlt században a fran­cia gyarmatosítók fokozatosan el­foglalják és az utolsó bennszülött királynőt 1896-ban száműzik. A ■ ** i *. — 862 ezer forintot fordítottak községfejlesztésre az elmúlt esz­tendőben Magyarkeszi községben. Ebből az összegből befejezték a község villamosítását és több hasznos közérdekű létesítményt valósítottak meg. — Másfélszerannyi felsőbőrt gyártottak az elmúlt évben a Si- montornyai Bőrgyárban, mint az 1958-as esztendőben, — A TIT következő pedagógiai előadását január 8-án (pénteken) este 6 órakor rendezi a szekszárdi gimnáziumban dr. Kábái, Zoltán­ná, a Budapesti Gyermeklélektani Intézet munkatársa tart előadást az Érzelmi nevelés jelentőségé­ről. (A boldogság titka!) Az isko­■ U1« «■> 9 »'W M"T* A levél ott volt előtte • és nézte. Igen, csak nézte. Nem olvasta, mert valameny- nyi sorát kívülről tudta már. A második oldal ötödik sorában Mártá ezt irta: »Az éjjel na­gyon sokat veszekedtünk és ar­ra gondoltam, vajon mit csi­náljak, mitévő legyek?... De itt megakadtam, mert vége kell, hogy legyen mindennek. Igen, mindennek...« Nem sokkal lej­jebb így folytatódik: »Ne hara­gudj, hogy ilyen hirtelen köz­löm ezt veled, ennyire várat­lanul a tegnapi nap után, de másként nem tehetek, mert esetleg kitagadnak...« Aláírás: Márta. Igen, ez valóban váratlanul jött, hisz tegnap még arról ál­modoztak hogy milyen boldo­gok is így ketten, s az álmodo­zás közben elfeledkeztek arról, hogy Márta nem egészen sza­bad. Elfeledték mindketten, hogy Márta szülei... De miért?... Ha Márta sze­reti őt, akkor a szülei miért hadakoznak ellene olyan mód­szerekkel is, ami már nem egé­szen becsületes, mert ha meg­győző szóval próbálnak hatni a gondolkozására, megpróbálják elhitetni vele, hogy ö és az az élet, amelyet ő választott a kö­zösségben, nem biztosít számá­ra boldog megélhetést, akkor érthető. De azzal fenyegetni, hogy kitagadják a családból és mehet amerre lát?... És vajon Márta? Márta az-e most is, aki tegnapelőtt volt, sziget — melynek 589 900 négy­zetkilométer területén 4 918 000 ember él — 1958. óta autonóm köztársaság a Francia Unión be­lül. A század eleje óta egyre erő­södő függetlenségi mozgalmak színhelye, melyet a franciák 1947- ben 90 000 bennszülött lemészár­lásával kíséreltek meg vérbefoj- tani, Iák téli tanítási szünete miatt a TIT ezúton hívja előadására a szülőket és érdeklődőket. — Huszonöt tenyésziiszőre kö­tött szerződést a bátaapáti Arany­kalász Termelőszövetkezet, ame­lyeket októberben adnak át az újonnan alakult termelőszövetke­zeteknek továbbtenyésztésre. — A Tolnai Selyemfonógyár selyemszövő üzemrészében az el­múlt év negyedik negyedévében több mint hatmillióval több ve­tést végeztek a gépekkel az elő­irányzottnál. — A Szekszárdi Városi és Já­rási Rendőrkapitányságra talált tárgyként egy aktatáskát szolgál­tattak be. Igazolt tulajdonosa át­veheti. i^rrrrTrmmnFrTmtwm stáb aMMfoty l/ísérőm megáll egy ütött» •v kopott roskatag épület előtt és rámutat. — Itt lakik az ötvös János, akit keresni tetszik. — Hány éves lehet ez a ház? — Pontosan száztíz éves. Nagy- szokoly egyik legöregebb háza — válaszol kísérőm, s már indul is tovább a bokáig érő sárban. A szobában, ahová belépek, vá­ratlan kép fogad. Népszámlálás folyik. Idős, szemüveges tanító néni ír az asztalnál és a ház né­pe az apa, az anya és a két kis­lány diktálja az adatokat. A sa­rokban egy fiatalember ül ola­jos szerelőruhában, és szalonná- zik. A népszámláló kérdései egy­mást követik. — A feleség neve? C nnél a kérdésnél elakad ^ egy pillanatra a válasz­adás. — A volt feleségem majd csak lesz ismét hivatalosan a felesé­gem. A hivatalos feleségemet meg már nem tartom feleségemnek. Fonáknak és érthetetlennek tű­nik a válasz, de a tanító néni aki ismeri a falu lakóinak éle­tét, úgy látszik megért mindent. Csak én akadok el gondolatban ennél a kérdésnél, s alig várom, hogy a népszámlálás véget érjen. Amikor a tanító néni után be­csukódik az ajtó, beismerem a házigazda előtt: — Ne haragudjon, de én vég­képp nem értem a maga családi helyzetét. ötvös János rákönyököl az asz­talra, s hátralöki a homlokára hú zott bőrmicit. — Nehéz is ezt megérteni. — Miért? — Hm. Hosszú história ez. Ha van kedve hozzá, elmesélem tö­viről hegyire, mert csak így le­het levonni belőle megfelelő ta­nulságokat. Az olajos ruhás fiatalember, ^ aki eddig a sarokban sza- 'onnázott, most’ összekattintja a bicskát és előrehajol ültében. Az arca csupa ügyelem. Ötvös János köszörüli a torkát, aztán bele­kezd életének különös történeté­be. — Az első feleségem, akit most is láthat a háznál jó dolgos; erős, egészséges asszony. És ami a leg­fontosabb, nemcsak a kezét, ha­nem az eszét is tudja, hogy mi­amikor azt mondta, hogy örök­ké szeretni fogja? Vajon nem csak a pillanatnyi önfeledt bol­dogság mondatta vele az örökkét? M ártának tudni kellett — tudta is —, hogy ő ■ egész életére szeretné boldoggá ten­ni. Tudnia kellett, hogy ő ki­csoda. Tudta, hogy ő a szövet­kezetben dolgozik, hisz szám­talanszor beszélgettek arról, hogy ott Mártának is jobb lesz. És Márta akkor örült ennek. Elhitte, amit ő mondott a szö­vetkezetről. elhitte, pedig ott­hon iná-:t ha lőtt. Apja a falu- fa ;n a legnyakasabban szegült ellene a szövetkezés gondolatá­nak. Olyan kijelentést is tett, hogy majd ő megmutatja, raj­ta nem tesz túl semmiféle szö­vetkezet... Sajnálta is egy kicsit most Mártát, átérezte, hogy mennyi­re rossz lehet neki a két tűz között. Tőle a szövetkezetről mindig jót hallott, el is hitte mindazt, amit mondott neki, otthon pedig éppen az ellenke­zőjéről beszéltek, s ha nem is hitte el, hatalmi szóval kény­szerítik most arra, hogy a régi, kitaposott, de nagyon is görön­gyös úton haladjon tovább. Pe­dig Márta már tudja, hogy hol lenne a helye. S mindez még a boldogságba is kerül. Sül omlokát az üveghez szó­ul* látva kinézett az abla­kon és figyelte a lombtalan, öreg körtefa ágait, melyek kö­zött szürke ködfelhőket kerge­tett a csípős északi szél. Mint­ha Márta gesztenyeszín haja lebbent volna a szeme elé. — Szórakozottan kapott utána a kezével, s amikor megrezdült az ablak, elmosolyodott... Mi­lyen sokat ábrándozott Mártá­ról. Már az első nap, amikor megismerte, olyan furcsa dol­gok történtek. A brigád tagjai­nak teljesítményét rosszul írta be, s Márta, aki ott állt mögöt­te és a válla fölött figyelte a lassan, komótosan felsorakozó számokat, figyelmeztette erre. Gondoltak arra is, hogy az öreg János bácsi, majd csak otthon tesz-vesz a ház körül, dolgozgat a háztájiban, Maris néni meg főz, jó ebédeket. Ke­resnek ők ketten Mártával any- nyit a szövetkezetben, hogy megélnek belőle szépen. Persze csak úgy, ha ők is akarják, mert munka az akad a szövet­kezetben mindenki részére... — Vesznek egy motorkerékpárt is, s azzal majd bejárnak a vá­rosba, színházba szórakozni... Ahogy tekintete ismét az asztalon lévő levélre sze geződött, melegség futott át a testén. Egyszerre érezte, hogy Márta vissza fog jönni. Nem! Nem lehet vége semminek, s ha Márta jön, akkor vele jön az apja is, hisz olyan egyedül van­nak... Buni Géza re kell használni. Ö már régeb­ben rájött arra, hogy a szövetke­zet jobb mint az egyéni gazdál­kodás. Hangoztatta is előttem. De én nem hittem neki. Ugye külö­nös? Más házaknál az asszony rzabódik. Nálunk fordítva tör­tént. Én voltam a maradi. Gyak­ran veszekedtünk. Elmérgesedett a helyzet a családon belül, elke­seredtem. A harag rossz tanács­adó. Rossz útra tévedtem. Elhide- gültem a családtól, más asszony felé kacsintgattam. Szakítás, vá­lás lett a vége a dolognak. — A feleségem külön költö­zött.. Belépett a Béke Termelőszö­vetkezetbe. Bevitte a földet is, amit megosztottunk. És várt... — Igen, úgy látszik, hogy várt! — Nem kellett neki más férfi. Ná­la volt a két kislány és csak a gyermekeknek, meg a munkának élt. írja amit mondok? Bólintottam. — írjon meg mindent. A falu­ban úgyis ismerik az esetet. Akik meg nem ismerik, legalább azok is tanulnak belőle. Hol is hagy­tam abba...? Ja, igen. Ott, hogy az asszonyom várt. Én pedig... Nos, én pediglen kirúgtam a hámból. Uj asszonyt hoztam Tamásiból. Nagy lakodalmat rendeztem. Még borjút is vágtunk. Pedig ilyen­kor másodszor már nem illik nagy dinom-dánomot csapni. Meg is szóltak érte sokan a faluban. Aztán a nagy nekibuzdulást kiáb- . rándulás követte. Éreztem hogy mellékvágányra csúsztam. Aztán jöttek a hírek a régi feleségem­ről. Nem járt rosszul a Béke Termelőszövetkezettel. Beigazo­lódott, hogy vitáink során neki volt igaza. Amikor a pénzelőleget osztották, akkora összeget ka­pott, hogy ■ nem akart hinni a szemének. A kislányokat szépen öltöztette és ezen a télen akkora disznót vágott, hogy egyéni ko­runkban soha nem vágtunk ek­korát — Szakítottam a tamási asz- szonnyal. Uj, magányos életet kezdtem. Olyan lettem, mint egy vezeklő. Nehéz lett az életem. Nehezebb, mint a feleségemé, pe­dig ő is magányos lett, csakhogy ő másfélezer holdon gazdálkodott, én meg négy és félholdon... Így írja ám meg... Úgy nézett ki a dolog, mintha a feleségem nagy- birtokos lett volna, én meg kis­birtokos. A szerelőruhás fiatalember " hangosan fölnevet. A hir­telen beállt szünetben megkoc­káztatok egy kérdést: — Mikor békültek össze? — Alig egy hete. Újév nap­ján. A feleségem meghívott ebédre. Nagyon jól esett. Még a könnyem is kicsordult a megha- tódottságtól. Most úgy élünk, mintha új házasok lennénk. — És a termelőszövetkezet kér­désében is egyetértenek? — Az asszony győzött. Az idén már én is a Béke Termelőszövet­kezet földjén dolgozom. Med tudja, ez a szövetkezés olyan do­log, hogy nemcsak a falu lakóit egyesíti közös, nagy családba, hanem a megromlott házasélete- ..et is helyrehozza. (Haypál) Iskolaépítési mozgalom Lengyelországban Mint ismeretes, a lengyel állam fennállásának ezeréves évfordu­lója tiszteletére társadalmi moz­galom indult, amelynek jelszava: „A Millenneumot ezer új iskola felépítésével ünnepli a lengyel nép.” E társadalmi mozgalomból külö nősen derekasan veszi ki részét a lengyel főváros lakossága. Novem­ber végéig Varsóban több mint 52 millió zlotyt gyűjtöttek össze az iskolaépítési alapra. Számos ipar- vállalat dolgozói keresetük fél szá­zalékát ajánlották fel erre a célraj Varsóban jelenleg nyolc „ezer­éves” iskola épül, jövőre pedig újabb kilenc tanintézetet adnak át rendeltetésének. — Luxusbörtön. A francia Ar- bois városban új börtön épült. A városatyák széltében-hosszában híresZtelték, milyen kényelmes és lakályos lesz az épület. A terve­zők szerint a börtönben „minden fogoly úgy érzi majd magát, mint otthon.” Harmincöt nyugdíjast, a város szeretetházának lakóit any- nyira fellelkesített a propaganda, hogy kérvényt adtak be: utalja­nak ki ne^ik is egy-egy cellát az új börtönben. — Hétszázezer forintnál több forgalmat: bonyolított le egy esz­tendő alatt Szekszárdon a Sza­badság Szálló melletti borkóstoló. ■ <=>■<=> É <=>■ CD ■ O ■ CD ■ CD ■ 0 n A Szekszárdi Építőipari KTSZ mindennemű * BOGNÁR javítási és új munkát át vállal, áj (8> j o Tsz-ek, baromfinevelők és halgazdaságok Figyelem! o B 0 B 0 B 0 B 0 5 a 0 H 0 szárított Most szerezzék be a nevelés nél szinte nélkülözhetetlen, fehérjetartalomban gazdagQ selyemhernyó bábot 0 B 0 u 0 p! (bigászt) a Tolnai Selyem­ül fonógyártól, mely megrende­li lésre utánvét mellett szállít. ^ Márciustól kezdve, csak kor- (1 látóit mennyiségben kap- ■ ható. 0 (58) IOIOIOIOIOIOIOI 0 n 0 jtk A Pécsi Cem sní árui pari Vál- lalat Komlói telepére $ LAKATOSOKAT, D hirdi és komlói telepére jjj vizsgázott kazánfűtőket azon­nal felvesz. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztá­lyán. Pécs, Siklósi u. 10. (28) Apróhirdetés Betonkavics szállítás. A so­mogyudvarhelyi Március 15 Me­zőgazdasági Termelőszövetkezet bármely mennyiségben rende­lésre, köbméterenként 90 forin­tos árban, vagonba rakva, után­vétel melletti szállítással beton­kavicsot szállít. (7) TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő: Petrits Ferenc Kiadja: a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Mártírok tere 15-17. Telefon: 20-10, 20-11 Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 46. Telefon: 21-21, 25-72 Felelős vezető: Széli István Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj egy hónapra 11 Fi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom