Tolna Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-01 / 1. szám

4 TOLNA MEGYET NÉPÚJSÁG 1960. január í. Eredményekben gazdag volt az ó-esztendő Hétszáz lakóházat építettek a megyében jj)í» r 37 a Bonyhádi Cipőgyárban Megyénk területén 1959-ben számos jelentős létesítmény épí­tését kezdték meg, illetve fejez­ték be. A Szekszárdon épülő ke­nyérgyár 1960 első hónapjaiban átadásra kerül. Elkészült a szek­szárdi állatorvosi ikerlakás, és működik már az új Közegészség- ügyi és Járványügyi Állomás is. Tamásiban orvoslakás épült a múlt évben. Szekszárdon átadták az egyenként tizennyolc lakásos I és J-jelű bérházakat. Dornbó- várott harminchat lakásos bér- házba költöztek a lakók a kará­csonyi ünnepek előtt. A szekszárdi népfürdő építését a múlt évben is tovább folytat­ták. Az építkezés második üteme készült el, s így lehetőség nyílt arra, hogy még az idén befejez­Negyvsn millió forintos beruházás a Simontornyai Bőrgyárban 1959-ben fejezA'öött be a gyár új, korszerű meszes üzemé­nek az építése, amit még 195-- ben kezdtek meg és beruházási költségei meghaladják a 16 mil­lió forintot. Az új meszes-gyár- részleg üzembehelyezésével mint­egy 70—80 százalékkal nő a gyár meszeskapacitása, tehát ennyivel lehet növelni a kikészíto-részle- gek termelését — természetesen ott is megfelelő üzembóvitessél. Az új meszes-üzemben nagyfokú a gépesítés, különösen a belső szállításnál. A munkakörülmé­nyek össze sem hasonlíthatók a régi meszes-üzem munkakörül­ményeivel. A múlt esztendőben helyezték üzembe a 9 és félmillió forintos beruházással épült új kazánházat és a négymillióba kerülő erőtele­pet is. Ezzel a gyár energiaellátá­sát javították meg. A vízellátás megjavítására — hétmilliós költ­séggel — víztorony, víz-körháló- zat és kutak épültek. Üzembehe­lyezték a második üveglapos szá­rítót is, amely a krómos gyárrész­leg rekonstrukciójának első üte­mét képezi. Az elmúlt évben kezdték meg a termelést a két­milliós költséggel épült mellék­termék-feldolgozó üzemrészben is. Bár 1959-ben »csak« tizenhat- milliót ruháztak be, de az üzem­be helyezett beruházások értéke megközelíti a negyvenmillió fo­rintot. zék. A megye területén 28 tante­remmel kilenc iskola épült: Ireg- szemcsén, Fácánkerten, Fürgédén, Nagymányokon, Kölesden, Sárpi­lisen, Mucsfán, Pálfán és Kocso- lán. Elkészült a bogyiszlói és az iregszemcsei kultúrház is. Biká- cson, Nakon és Tengelicen tűzol­tószertár épült. A kislakásépítés 1959-ben ha­sonló ütemben folyt a megyében, mint 1958-ban. Az év első három negyedévében 510 lakhatósági en­gedélyt adtak ki. Az év utolsó negyedében mintegy százkilenc- ven lakhatósági engedélyt adtak ki, így összesen közel hétszáz csa­lád költözött új lakásba. A lakó­házak nagyrésze állami segítség­gel, kölcsönnel épült. Megyénk állami gazdaságai az elmúlt, 1959-es esztendőben ün­nepelték fennállásuknak 10. év­fordulóját. A jubiláló esztendő­ben nemcsak sokat termeltek, de több új létesítménnyel is gazda­godtak mezőgazdaságunknak ezek az élenjáró szocialista nagyüze­mei. A legnagyobb mezőgazdasá­gi jellegű beruházás például a múlt évben az Alsóleperdi Ál­lami Gazdaságban volt. Itt épült fel Dunántúl első hibridkukorica gyára, amely­nek az építési és berendezési költsége meghaladja a 30 millió forintot. Ezenkívül felépült a hőgyészi to­jásgyár, amely szintén a nagyobb 1959. tavaszán, mint ismeretes, az egyéni gazdák ezrei válasz­tották a termelőszövetkezeti utat megyénkben. A több mint két­szeresére növekedett termelőszö­vetkezeti terület megmunkálásá­hoz több traktorra és egyéb me­zőgazdasági gépekre volt szük­ség. A kormány, amit megtehe­tett, megtett annak érdekében, hogy a szövetkezetbe tömörült egyéni parasztok rendelkezésére álljanak modern mezőgazdasági gépek. A gépállomásokon keresz­tül kapták a termelőszövetkeze­tek a gépi segítséget. Méghozzá nem is akármilyet: 1959-ben pontosan 35 millió forint értékű gépekkel gaz­A Bonyhádi Cipőgyár eddigi fejlesztése főként a meglevő épü­leteken belül történt, aminek kö­vetkezménye az volt, hogy nem­csak kihasználása növekedett az | üzemi területeknek, hanem zsú- j foltsága is. Az óesztendőben ke- j rült sor — 1,7 milliós költséggel j — egy új épület felépítésére —, illetve a korábbinak a meghosz- j szabbítására. Ezzel sikerült csak­nem minden részlegnél megszün­tetni a zsúfoltságot, tágasabb, vi­lágosabb, egészségesebb munka- körülményeket biztosítani a dol­gozók részére. Persze, nemcsak ezt eredményezte a beruházás. A gyár 1959-ben több, mint kétszáz­ezer párral több cipőt készített az előző évi termelésnél. beruházások közé tartozik. Az építkezések és egyéb beruházások összege — amivel az állami gaz­daságok az óesztendőben gazda­gabbak lettek — pontosan 73 mil­lió forintot tesz ki. A már emlí­tett üzemeken kívül épült két komlószárító is a megye állami gazdaságaiban, közel ötmillió fo­rint költséggel új bekötőutat ka­pott Fornád, a Kajmádi Állami Gazdaságban pedig közel egy­millió forintot fordítottak a Bak- ta hegyi szőlészet erózió elleni védekezésére. Az állami gazdaságok gép­parkja mintegy 22 millió fo­rint értékű traktorokkal és egyéb gépekkel növekedett. dagodtak megyénk gépállo­másai. A többi között 240 traktort, 10 szovjet kombájnt, 15 aratógépet, 30 silókombájnt és 110 vetőgépet kaptak a gépállomások — hogy csak a legjelentősebbeket említ­sük. De ezenkívül még több ki­sebb munkagéppel is növekedett a gépállomások gépparkja. A megye termelőszövetkezetei pe­dig összesen 80 traktort vásárol­tak 1959-ben. így tehát az óesztendőben 340 traktorral dolgozott több a termelőszövetkezetek és egyéni parasztok földjein, mint a megelőző 1958-as esztendőben. Gyarapodtak megyénk állami gazdaságai Harmincöt millió forint értékű új gép Á legjobb selyemszövő Alig több mint egy esztendővel ezelőtt még a gyárat sem ismerte Schmidt Jánosné, aki — mielőtt a Tolnai Selyemgyár szövödéjé- be került — otthon dolgozott a háztartásban. Azóta azonban nemcsak megtanulta a szakmát, hanem szinte mesterévé vált a selyemszövésnek. A kongresszusi versenyben ő nyerte el a „Leg­jobb selyemszövő” címet és a kitűzött jutalmat. Augusztus 20-án már megkapta a „Kiváló dolgozó” oklevelet, de a második félév­ben is az ő eredménye a legjobb. A kongresszusi versenyben 119 százalékos átlagteljesítményt ért el és az általa szőtt árunak 89 százaléka volt elsőosztályú. Csak néhány hét múlva dönt a szövő­dé kollektívája, hogy kiket javasol ismét a „Kiváló dolgozó” cím­re, de Szabóné „jelöltsége” bizonyos. Munkatársai is úgy vélik, hogy megérdemli az oklevél mellé a „Kiváló dolgozó” jelvényt is. 3S0 éves újévi étrend A nagyon régi szakács- könyvek azt bizonyítják, hogy eleink bizony sokkal választé­kosabban eltek s minden jel azt mutatja, hogy sokkal többet is ettek. Persze, azért ne es­sünk túlzásba, a szegényeknek alig jutott egyéb ciberénél, a gazdagok asztala azonban ros­kadozott a jobbnál jobb fala­toktól. Egy 350 éves újévi ét­lap pontosan beszámol arról, hogy mit is fogyasztottak ün­nepi lakomaként. Thurzó Szaniszló, a későbbi nádor asztalán ez volt az újévi ebéd, amint arról hűséges sá­fárja, Hidas János beszámol: 1. Tehénhús tormával. 2. Kap pan mézelt tésztával. 3. Kecse- ge sóban. 4. Gyümölcsös lével biberfark (azaz hód!). 6. Son­kás tik. 7. Borjúbél tejben. 8. Báránytüdő tiszta borssal. 9. Bárányhús lemóniával (citro­mos mártás). 10. Lúd tiszta borssal. 11. Borjúhús iszpikkel. 12. Savanyú kápaszta tehén­hússal. 13. Lúd sütve. 14. Apró madár disznóhús pecsenyével. 15. Császármadár sütve. 16. Pástétom. 17. Ostya bélés. 18. Apró pástétom. Fel vagyon jegyezve, hogy ugyanennyi féléből állt a vacso­ra is. Persze azért nem kellett végigenni az egész ebédet, mert az akkori szokás szerint egy­szerre 2—3 féle ételt adtak asz­talra s mindenki abból vett, amiből akart. A derék sáfár az újévi ebéd és vacsora árát is feljegyezte s számadása szerint a 18 tál étel összesen 3 forint 27 fillérbe ke­rült. Abban az időben kevés volt a pénz, hét falut be lehe­tett járni, amíg 10 krajcárra akadt valaki, Thurzó uramnak pedig a jobbágyok mindent asz­talára tettek. Olyannyira, hogy a jobbágyoknak nem is volt semmijük, s bár nem jegyezte fel senki, hogy 1603 első napján mit ettek., de nem kételkedünk benne, hogy nem került aszta­lukra 18 fogásos ebéd. (cs) 4Thit váfaMÁt ab úf eMmdúüi? — Nyilatkozatok az új esztendő küszöbén — Munkatársaink az óév utolsó napjaiban különböző foglalko­zású embereket kerestek fel és kértek tőlük nyilatkozatot arról, hogy mit várnak az új esztendőtől. Az alábbiakban ismertetjük a nyiatkozatokat. Kovács Jézsef elvtárs, a Bonyhádi Cipőgyár munkása, pártvezetőségi tag A gyár további fejlődését, bő­vítését várom. Gyárunk, a Bony­hádi Cipőgyár, óriási fejlődésen ment keresztül az államosítás óta. Negyvenhárom éve dolgo­zom a gyárban. Az államosítás előtti napi termelésünk a fősze­zonban! 390—400 pár cipő volt, egyszerű szegeit és ragasztott ki­vitelben. Az államosítás óta a gépesítéssel együtt fejlődött a gyár termelése is: ma már 2800— 3000 pár cipő készül többféle ki­vitelben. A gyár technikai fej­lődésével együtt fokozatosan ér­vényesül az emberről való gon­doskodás elve is. 1960-ban 1 500 000 forintos költséggel bő­vítjük a szociális épületet, s ezzel együtt megoldjuk a fürdő vízel­látási problémáit is. Nagyobbít- juk az üzemi konyhát, valamint az étkezdét, s a napközi otthont is nagyobb, tágasabb épületbe helyezzük el. A jövő évben a tervek szerint közel 1 millió pár cipőt gyár­tunk. Ez azt jelenti, hogy jobban ki kell használnunk a lehetősé­geinket. Többet kell adnunk a népgazdaságnak, hogy reális ala­pot teremthessünk a dolgozók életszínvonalának emelésére. A termelékenység emelkedése és az életszínvonal emelése szoros ösz- szefüggésben vannak. Az új év­től a termelékenység növekedé­sét és a dolgozók életszínvonalá­nak további emelkedését várom. Radnai György, a nagymányoki tanács vb. titkára Először is a legfontosabbat, a békét kívánom. Egyezzenek meg a nagyhatalmak és oldják meg a leszerelést, győzedelmeskedjék a nukleáris fegyverek eltiltásáért folyó küzdelem. A következő kívánságom, hogy Nagymányok is termelőszövetke­zeti község legyen jövőre. Ná­lunk lehet csak igazán látni a kettősséget. A község lakosságá­nak túlnyomó része bányász, nagyüzemi munkás, a mezőgaz­daság pedig még mindig kisüze­mi. E kettősségből községünknek is sok hátránya származik. Harmadik kívánságom, hogy a községfejlesztési tervbe beüteme­zett kultúrházunkat tető alá tud­juk hozni és a strandfürdőnket is megépíthessük. Ehhez minden alapunk megvan, mert a lakos­ság is segít. A fürdőhöz a vájár­iskolások a medencét kiássák s a betonmunkában is segítenek. A kultúrházhoz pedig a lakosság járul hozzá a bányaüzem szak­embereivel együtt mintegy 100 ezer forint értékű társadalmi munkával. Sík Endre mérágyi református lelkész — Békességet várok, tartós bé­kességet, mert az élet csak a bé­kében lehet szép és eredményes. Békét várok, mint pap és bé­két várok úgy is, mint a Haza­fias Népfront helyi elnöke, s úgy is, mint a szocialista társadalom tagja. — És várom a villanyt már 1933 óta minden esztendőben. TJgy tudom, 1960-ban villamo­sítják a mi falunkat is. — Várom és kívánom, hogy falunkban a termelőszövetkeze­tekbe tömörült emberek között kialakuljon a jó közösségi szel­lem, ami eredményeink egyik forrása. Bízom abban, hogy a ter­melőszövetkezetek a jövő évben még többet nyújtanak az embe­reknek, hisz én is szerveztem a szövetkezeteket és most is, meg a jövő esztendőben is tőlem tel­hetőén munkálkodom a közös gazdaságok felvirágoztatásáért. Szeretnék például méhészeti szak­ismereteimmel a termelőszövet­kezetek segítségére sietni. Hasz­nosnak tartanám, ha megszervez­nék a nagyüzemi méhészetet. — Mit mondjak még? Derűsen, bizakodva várom az újévet. Ball Zoltán, a bátaszéki Búzakalász Tsz elnöke — Azt várom az új esztendő­től, hogy a megkezdett úton to­vább fejlődjék termelőszövetke­zetünk. Két irányba profilírozzuk gazdaságunkat: főleg az állatte­nyésztésre és a gyümölcsterme­lésre. Ez a törekvés jövő évi ter­veinkben js kifejezésre jut. — Szabad merésznek is lenni? Azt várom, hogy a jövő évben elsők legyünk az országos tejter­melési versenyben. 1958-ban har­madik, 1959-ben második helye­zést sikerült elérnünk, jó lenne, ha jövőre elsők lennénk. — Sok szépet és jót ígér az ú j esztendő. A kezdeti nehézségeken túljutottunk az idén, jövőre már minden tagunk saját zsebén is érezni fogja a nagyüzemi gazdál­kodás fölényét. Kecskés Jézsef, a bonyhádi halászcsárda vezetője — Sok vidám, megelégedett vendéget szeretnék látni itt a felújított halászcsárdában. Bi­zony kopott ez a kis csárda, na­gyon ráférne a megfiatalítás. Uj berendezés kellene, vízvezeték, hűtőgép, függönyök. A forgalommal elégedett va­gyok. Ha minden jól megy új évi vágyam 1960-ban beteljese­dik, vendéglőnket felújítjuk és Vendégeink még jobban érzik majd magukat a megszépült csárdában: vidámabbak, megelé- gedettebbek lesznek. Szálkái Péter majosi borbély — Jó bortermést, sok szőrös vendéget, sok vidámságot várok az új esztendőtől. Jókedélyű em­bernek ismernek, szeretem a de­rűt, a békét, a jó társaságot, és valamikor szeretném.... no, de ezt hagyjuk. — Amióta vége a háborúnak és amióta itt vagyok Majoson, öreg­szem bár, de bizakodó és elége­dett vagyok. A szocializmus jó, az élet szép, azt akarom, hogy a jövő esztendőben is ilyen marad­jon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom