Tolna Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-01 / 1. szám
1960. január 1. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG s Néhány vidám újévi jókívánság (?) sioicnaioraicworoioioroiaiQijaTa Amikor éjfélkor leoltják a villanyt, az emberek minden jót kívánnak egymásnak az új évben. Legalább négyes találatot a lottón, gyakori prémiumot és előléptetést a hivatalban, családi békességet, jó bortermést — hogy a jövő szilvesztert is hasonló jókedvben tartsák meg —, szóval mindenki csak jót kíván mindenkinek, még a haragosok is azt mondják egymásnak: „Nem kívánok neked semmi rosszat. Még levegőt sem .. Szóval, szilveszterkor kijut a jókívánságokból; Ki, kinek mit kíván az új évben? Mit kíván az anyósának, horgász ismerősének, a pincérnek, a társbérlőnek, az utcaseprő a járókelőnek, a BELSPED ló a kocsisnak? íme, közreadjuk újévi jókívánságaikat. Egy vő az anyósának: — Lenne csak harminc évvel fiatalabb, és lenne olyan anyósa, mint amilyen ő maga. Mert ha- jaj;i: — De hát mit tegyek? Ha már jókívánságról van szó, akkor — ha már nyilvánosságra kerül — csak jót kívánok. Azt, hogy ne biztassa a lányát a veszekedésre, ha megittam két pohár bort. A gyerekeket se vigasztalja, ha éppen rászolgáltak egy-két atyai nyaklevesre: „Gyere, drága kisfiam a nagymamához. Már megint megvert az a goromba apád?” Aztán ..; szóval ne üsse bele minden dolgunkba az orrát csak azért, mert elvettem a lányát. Szóval, csak jót kívánok neki... Mert ha a jókívánságokat megszívleli, annak csak én örülök. — Mit kíván a barátjának? — állítunk meg az utcán egy járókelőt. — Mivel szenvedélyes horgász, azt kívánom, ne legyen nagy víz a Dunában, de azért kicsi se legyen. Mert egész éven keresztül, csak azt hallottam tőle: — Nincs kapás, mert árad a Duna. Nincs kapás, mert apad a Duna. ; ; — Aztán kív.ánom azt is, hogy a karja ne legyen tele kék foltokkal. Társaságban ugyanis állandóan ütögeti a karját, mutatja, mekkora halakat fogott.;; — Mit kíván az új esztendőben a pincéreknek? — kérdezzük egyik vendéget az egyik vendéglőben. — Azt, hogy ne várakoztassanak meg úgy, mint a nyáron a Sörkertben. Aztán gyakrabban törüljék le az asztalt, ha más vendégek eltávoztak... És állandóan azt képzeljék el, hogy a brüsszeli világkiállítás magyar vendéglőjében szolgálnak fel... Az előzékeny, udvarias kiszolgálást ne csak ilyen rendkívüli alkalmakra tartogassák. — Mit kíván lakótársaitól? — kérdezzük az egyik szekszárdi bérház lakóját. — Egyik szomszédomnak azt, hogy a lányából ne akarjon zongoraművésznőt nevelni, mert hiába kalimpál nap mint nap most már három éve, csak annyira haladt, hogy amikor gyakorolni kezd, a fejemhez kapok. Lássa be végre, hogy semmi tehetsége nincs. — A másik szomszédomnak azt kívánom, szereltesse ki az egyik hangszórót a rádiójából, mert teljesen felesleges ... Nekem is van rádióm, és este kilenckor általában lefekszem;;; — Hátaz utcaseprő mit kíván a járókelőknek? 0 — Mindenkinek boldog új évet.5 És azonfelül egynéhánynak kívá-U nőm, hogy egy napra foglalják el* az én helyemet. És amikor a Ga-Q ray teret sepregeti, az ismerősei* egymás után menjenek el arra-Q felé, „jó munkát!” kívánva ne-Jj kik. Akkor legalább nem szór-n nak el mindent az utcákon. ” Gyakran látunk BELSPED-lo-p. vakat az egyik kocsma előtt áll-U dogálni. Mi lenne, ha egyszer* valamelyik ló megszólalna, mit[J kívánna a kocsisnak? ■ — Nem látta, hogy a múltkorQ majd megszakadtam? Még egy* lónak is sok, amennyi mindent n felrakodtak a kocsira ... Ráadá-Jj sül egy pocsolyán keresztül kel- „ lett volna húznunk a kocsit.® Hogy mennyi ütleget kaptunk .. .5 A járókelők is megsokalták.U Mondták is: nem lenne köny-* nyebb, ha a rakományból szedné-Q nek le, inkább fordulnának még* egyszer. Q — Hogy mit kívánok? Én ül-n jek egyszer a bakon, és a kocsi-Jj som legyen a helyemen .;. r. Vajon mit kívánhat a borkós-U toló egyik törzsvendége? ■ — Természetesen jó borter-(j mést, hogy a „hengerek” ne áll-* janak a pulton üresen. KívánotrQ azt is, hogy mint az elmúlt év- gg ben, most is válogathassak aQ szekszárdi kadarka, a siklósi riz-~ ling, a paksi siller, a villányi vö-n rös, a tokaji furmint, a pecsenycU fehér, a csemege vörös és a töb-5 bi bor között. Akkor csak kibír-U juk ezt az évet is .. .Bognár István Rövid tanfolyam indul KISZ titkárok részére Szekszárdon Január első felében a megyei KISZ Bizottság rövid bentlakásos tanfolyamot indít a megye alapszervi KISZ titkárai részére. A tanfolyam ideje alatt a fiatalok főként a pártkongresszus anyagát tanulmányozzák. Báli Zoltán, a bátaszéki Búzakalász Tsz elnöke, aki a kongresszus küldötte volt, élménybeszámolót tart a fiataloknak. Hol lehet pénz nélkül értékes tárgyakat nyerni? Pajtások figyelem! A Baranya—Tolna megyei MÉH Vállalat I960 január 10>én indítja be „Tárgynyeremény" jegyek terjesztését. Húzás 1960. április 30-án a megyei úttörőházban. Nyerni lehet: Villanyvonatot; Fényképezőgépet; Világvevő rádiót, Postatakarék betétkönyvet, 50, 100, 200 Ft betéttel és még sok értékes tárgyat több ezer forintos értékben. Gyűjtsétek a hulladékot, lakásban, padláson, udvaron és adjátok át a legközelebbi MÉH-telepen. Ellenértékét készpénzben megkapjátok. Ezenfelül kaptok egy db „Tárgynyeremény” jegyet, ha átadtok: Mivel a KISZ-titkárok többsége faluról érkezik a tanfolyamra, a fiatalok előadásokat hallanak a falusi KISZ-szervezetek feladatairól is, A tanfolyamon résztvevő fiata-Q lók a téli vakáció miatt megürült m diákotthonban kapnak szállást, Q az előadások pedig a gimnázium-” ban lesznek. 15 kg ócskavasat, vagy 10 kg papírhulladékot, vagy 5 kg rongyhulladékot, vagy 1 kg fémhulladékot, vagy 2 kg szőrt, vagy 2 kg tollat, vagy 50 dkg emberhajat. 0 ■ 0 5 99 0 ■ 0 fii 0 0 I» 0 0 0 fitt 0 ■ 0 KS 0 ■ 0 ai u EB 0 0 m o m 0 m o 0 m 0 m 0 sa 0 01 0 M 0 u o 5 (24) 0 O ■ CD ICD ■ CD ■ CDI CD I CD I CD ■ CD ■ CD ■ CD ■ CD ■ CD I CD ■ CD H C* TTTTTTVVVVVTTVVTWVVVVWfWVV'WVTVTVTTVTVVVTVTWTTTVTWV?VV»VTVM’¥m*»ltM»»*m*mv»f¥¥¥¥¥»»»¥ »W»' SZILVESZTER a hárem tövében ▼TTVVTTTTWTVTTTTTVTTVTTTTTTTTTTT — Harmincöt éves voltam akkor. Itthon nem kaptam munkát. Egy német cégnél vállaltam állást — Törökországban. Mindez harmincévvel ezelőtt volt. összepakoltam a szerszámot a zsákba és útrakeltem... — Müller Józsi bácsi tolnai kőműves szakmunkással ülök a fehér asztalnál. Előttünk 1957-es évjáratú szekszárdi vörös bor csillog a pohárban. Én hallgatok, s Józsi bácsi mesél... A harminc év előtti események megelevenednek, látom a fiatal munkást, amint átkél az Aranyszarv öblön, amint munkába áll Ankarában... És beszélgetésünk végén, amikor már betelt a jegyzetfüzet, sokáig tart míg szabadulni tudok attól a nagyon más világtól, ahol Józsi bácsi hat évet töltött, ahol egyszer a háremben érte a szilveszter. No, ennek története van, s érdemes betartani a sorrendiséget... CSIFLIK GÁZI Az első munkahely Ankarától húszegynéhány kilométerre Csif- lik gáziban volt. Hatalmas park, évszázados fák és évezredes épületek, romok és új épületek. A német cég a parkban lévő kastélyok felújítását kapta feladatul. A park közepén hektárnyi nagyságban a Márvány tenger kicsinyített mása. A «-tenger« közepén mesébe illő kis kastély. És itt kellett betonpilléreket építeni. Igen ám, de... Kétméteres néger óriás állította meg a vígan kopácsoló kőművest: —Alszik az Isten! Hogy? Ja! Igen? Alszik az Isten! S ilyenkor nem szabad ko- pácsolni? Üsse kő, nézzünk addig körül a kastélyban... A kastély előtt autók, legújabb típusú, Fordok, Mercédesek és Alfa Rómeók csillognak a napon, és hölgyek, hárem hölgyek szállnak a kocsikba. Számszerint tizennyolc. Mulatni mennek Izmet pasa a kormányelnök férjükkel... Igen, eltörölték a többnejűséget, de Izmet pasára a törvény nem vonatkozik. És ekkor újból megjelenik az eunuch, aki közli, hogy már lehet dolgozni: mert az isten felébredt... ÚSZTA BEJ ÉS ALI HAMAL A tolnai kőműves legény Törökországban művész. Úszta az művészt jelent, és így szólítja őt Musztafa Kemal, a köztársasági elnök, meg a hadügyminiszter, és Ali hamal, a napszámos is. Mert művészet a kőműves szakma. Művészet különösen, ha ilyen csodálatos dolgokat kell építeni, mint a köztársaság vezető egyéniségeinek parkjaiban. Ötmillió dolláros költségen épült kastély nem is a nagyok közé számít. S ha tenger kell a parkba? Ám legyen, de dollár is! És a tenger köré négylevelű lóheréket kell építeni? Azt is lehet, sőt olyant, hogy száz villanyégőt, különböző színűeket rejtenek el a medencékben... Ali hamal közben rongyokban jár, az sem számít. Hogy naponta Ali csak három piasztert költ az étkezésre? És a pasa tizennyolcadik feleségét tízezer arany török fontlíráért vásárolta Németországból? Mit számít az. Törökország, köztársaság! S ne felejtsük el, a huszas években járunk. Különben Ali nagyon hűséges ember. Igazi két piaszterrel többet kap egy napra, mint napszámos társai. De ez hálára kötelezi. Alinak három felesége van, (Kijátszotta a törvényt.) Az elsőt úgy örökölte, a másodikat ötven fontért vette, a harmadik, a legfiatalabb, az jött. Hogyan? Hát azt Ali még sem mondhatja meg... És ha például ajándékot vesz a feleségeinek, akkor is különbséget tesz. Egy használt kezes-lábas bugyogó, egy új kendő és egy aranygyűrű — huszonnégy karátos, melyért egy hónapig dolgozott. Rangsor mindenben. Még a bárokban, a nyilvános utcákban is. Mert utcák vannak itt, nem házak. S kirakatok, amelyben ott ül a »portéka« csaknem ruha nélkül... És tíz piaszter. Európainak egy font. A Merkesz bár ban a belépő egy font, a pörkölt pálinka öt font — az utcán húsz piaszter. De itt fény és pompa van, és nők — a világ minden részéből. És az a szerencse, hogy egy magyar pincér is van itt. — Róthnak hívják. S ő távol tudja tartani a keresni akaró, hindu, japán, török, német, maláj és még ki tudja miféle nemzetiségű nőket... ÖPIUMBARLANGBAN — Vigyázzatok magatokra na« gyón! Opium szívó helyre be ne menjetek, mert ha megszokjátok a szívást, rabjai lesztek, soha nem tudtok tőle megszabadulni. — A német mérnök figyelmeztette a magyar kőműveseket. Joggal, mert odaérkezésük napján lett öngyilkos két német mérnök... Ankarában, távol a központtól, keskeny utcákban, őrbódékhoz hasonló utcai ötvös műhelyek és boltok között fényes reklámtábla. A portás csillogó siltes sapkában földig hajol az európaiak előtt... A szívó-teremben önkívületben lévő emberek tömege hever egymáson a bódító édeskés ízű kékszínű szállongó füsttel átszőtt teremben. Egy pipát kap a belépő — ötven piasztert fizet. A tolnai kőműves, ki csak a jó magyar kapás dohányt ismeri, csak kettőt tud szippantani a pipából, felfordul a gyomra és szalad a két nullás helyiség felé... HÁREM Vagyont érő szőnyegek. Tükörfalak. És rácsos ketrecek, amelyek mögött élnek a háremecek. És itt kell a fürdőt, a csempéze- tet és egyéb berendezést javítani. Itt nincs mellette napszámos. Az eunuch, kiöregedett néger, segít maltert keverni, anyagot hordani. És a nők ott sétálnak mellette. A kőművesre nem nézhetnek, hozzá sem nyúlhatnak, mert az eunuch figyel, és parancsa van, hogy üssön, büntessen, ha valamelyik nő a gyaural altar beszélni, vagy hozzá közelférkőzni. Az év utolsó napján történt. — Ezerkilencszázharmincban. Az egyik kormánytag palotájában végeztek felújítási munkát. A pasa fürdőszobájában néhány tükörcsempét kellett feltenni. Ali hamal segédkezett. Amikor néhány percre magára maradt, egy egész üveg parfőmöt öntözött magára. És méterekre érzett a rongyos töröktől a bódító par- főmillat. Persze, hogy a pasa is észrevette és megkorbácsolta a szerencsétlen napszámost. fYTfffTTTT'ffTT mfirmwmmn A szilveszterre készültek. Ugy( hogy sütöttek, főztek a konj. bakon, készítették a finomabbnál finomabb ételeket. Gyümölcsszörpöket, pálinkákat és tokaji bort hordtak fel a pincékből. És disznót is vágtak. Mert Mohamed hiába tiltja a disznóhús-fogyasztástj az csak a pór népre vonatkozik, az urakra, basákra, bejekre nem. Délben például, amikor kőművesünk sonkát falatozott és elkérte a napszámos bicskáját, az amikor látta, hogy bicskájával sonkát vágnak, úgy sírt, mint egy gyerek. És új bicskát kellett venni a napszámosnak... Szóval a szilveszter-estet a pasa kastélyában töltötték a kőművesek. A nagy ünnepségből semmit sem láthattak. Csak a hangokból lehetett következtetni arra, hogy ott bent a fényes palotákban milyen dáridózás folyik... S az Ali hamalokat távol tartják az eunuchok, és a csendőrök... És Ali hazaballag, egy maréknyi helvát visz a családnak — két krajcárért vette. Ez az ünnep, a számukra nem ünnep... EPILÓGUS És, tegnap reggel olvasom az újságban a Török Kommunista Párt egyik vezetőjének nyilatkozatát. Igen, ott még nem változott semmit a helyzet. A hama- lok úgy élnek, mint harminc évvel ezelőtt. És a pasák — talán még jobb módban... Az évek szállnak Törökország felett is. Az új viharok szeléből már az ország vitorlája befogott egy kicsit, és abban bízom, hogy ez a szél mind erősebben dagasztja majd a vitorlát, amely a török hajót kirántja abból a mocsokból, korrupcióból, piszokból, amelyben van... S ha módomban volna boldog új évet kívánnom a hamalok- nak — tiszta szívemből azt tenném... Pálkovács Jenő
