Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-06 / 287. szám

I

Mehiv. Szekszárd,

Egyetemi Kö

7Jaz«

VILA<

Szepes

TOLNA MEGYEI

A-jMAGYp .SZOCIALISTA ' M U NtfÁ S P Ali I TOLNA. M'PGYEl BIZOTTSÁGA ES A MEG YE T • UN ÁCS. LAPJA

Vasárnap 1959. december 6

IV. évfolyam 287. szám

*

Ara: 60 FILLÉR

Befejezte tanácskozását az MSZMP VII. kongresszusa

Kádár János elvtárs vitazáró beszéde

Kádár János bevezetőben rá-1 mutatott arra, hogy a Központi Bizottság beszámolóját követő I háromnapos vitát a világos állás- I foglalás, a kommunista kritikai' szellem, az elvi bátorság jellemezte. Valamennyi felszólaló kifejezte: pártunkban teljes az egység minden fő kérdésben.

Pártunk VII. kongresszusa tehát helyesli azt az irányvonalat, amelyet az elmúlt három esztendőben követtünk — mondotta Kádár János —, s egyben az eddig követett irányvonal határozottabb, következetesebb és lendületesebb folytatását kívánja. (Nagy taps.) A kongresszuson több mint 30 testvérpárt küldötte szólalt fel, köztük Hruscsov elvtárs. Kifejezésre juttatták, hogy pártunk vonalát marxista, kommunista vonalnak tartják, politikáját helyeslik, sőt, ami ennél még több is, szolidárisak vele. (Nagy taps.) Ez pedig számunkra rendkívül fontos dolog, mert

testvérpártjaink küldöttei személyében valójában a nemzetközi munkásosztály van jelen kongresszusunkon

és mond véleményt politikánkról. (Nagy taps.)

Valójában olyan érzése van az embernek, hogy az élet, a magyar

nép egyre inkább kiteljesülő, gazdagodó, fényesen áramló új szocialista élete hullámzott itt a kongresszus termeiben, s ennek az ezerszínű, gazdag életnek eredményei, fogyatékosságai kerültek szóba. Ez helyes is, jó is.

Az elhangzott felszólalásoknak nagy fontosságot tulajdonítunk. Nekem tehát volna egy javaslatom. Kérem a kongresszust:

járuljon hozzá, hogy az újonnan megválasztott Központi Bizottság a vita anyagából gyűjtse csoportokba az egyes kérdéseket és juttassa el illetékesekhez.

Azt hiszem, jogos kívánság, hogy ezeket vizsgálják meg és rövid időn belül adjanak rájuk érdemi választ. Az érdemi válasz esetenként lehet olyan, hogy a felszólaló elvtárs kívánsága, észrevétele, kritikája nem volt helytálló. Elő- fordult ilyen már a történelemben, sőt még itt a kongresszusi teremben is. A javaslatok, észrevételek többsége azonban olyan, amelyekre világos, határozott választ kell kapnia a Központi Bizottságnak. Az sem nagy baj, ha a válasz nem egy önkritikus levél lesz, hanem megfelelő és jó intézkedés. Azt is elfogadjuk. (Nagy taps.)

Adjunk még nagyobb lendületet a szocialista építőmunkának

Kádár János ezután a vitában is érintett néhány fő kérdéssel foglalkozott.

Az iparban, a mezőgazdaságban, a kereskedelemben is az a fontos most, hogy jobban kihasználjuk a lehetőségeket;

adjunk nagyobb lendületet a szocialista építőmunkának; fejlesszük népgazdaságunkat, s ezzel teremtsünk reális alapot a dolgozók életszínvonalának további rendszeres emeléséhez és vigyük előre harcunk közionti és fő feladatát, a szocialista társadalom építését.

Erről van szó hónapok óta pártösszejöveteleken is, a dolgozók más tanácskozásain is. A kongresszus tehát nagyon helyesen és nyomatékosan húzta alá a gyorsabb előrehaladás fontosságát — állapította meg Kádár János, és kiemelte: döntő a termelékenység fejlesztése. Nem akarom ezt részletezni. Csak a vita alapján emlékeztetem az elvtársakat arra — Nemeskéri elvtárs mondta el —, hogy a Lenin Kohászati Művekben 13 százalékos javulást értek el ebben az évben, örvendetes dolgot közölt velünk a Középdunántúli Szénbányászati Tröszt igazgatója, Hidasi elvtárs is; náluk az elmúlt évben 11 százalékkal emelkedett a termelékenysé". Körülményeik részben eltérnek az ipar más ágazataitól, de cél- tudatosságuk példa a termelés minden vonalán dolgozó elvtársak számára. A Lenin Kohászati Művekről tudjuk, hogy ott immár két és fél esztendeje a termelékenység növelésére összpontosítják a figyelmet, szinte a fillérekért is harcolnak. A következetes, körültekintő .munka meghozza eredményét. Igen fontos

nagyon helyes fogalmazásban — Szőcs elvtárs, salgótarjáni mérnök. Azt mondta, hogy

a szakemberek, a mérnökök, a technikusok, sőt a munkások is úgy nézegették új ötéves tervünket, mint alapjában helyes, megvalósítható célt.

Nem volt azonban a legszimpatikusabb számukra, hogy a műszaki színvonalat — és ezzel a termelékenységet — nem elsősorban új gyárak építésével fejlesztjük, hanem a meglévő gyárak és berendezések újjáépítésével, korszerűsítésével.

Világos ugyanis, hogy ez a nehezebb út. Ennek ellenére helyes és jó az, hogy így foglalnak állást az emberek. Bizonyos ugyanis, hogy azok, akik azt mondják: »bár könnyebb lenne ugyan új gyárakat építeni és azokat új gépekkel felszerelni — és ennek talán jobban is örülnének —, mégis helyeseljük, hogy a mi viszonyaink között a kissé nehezebb, de az ésszerű megoldást választjuk« — az ilyen emberek tudatosabban, határozottabban dolgoznak majd a végrehajtásért is. Nem mindig annak az embernek a munkája ér a legtöbbet, aki — meg se hallva a mondat második felét — az első szóra felugrik és azt mondja: »Hurrá, Úgy van! Helyes! Mindenben egyetértünk!« —, hanem azé, aki meghallgatja a párt szavát, gondolkodik rajta és utána azt mondja: helyeslem,

kérdést említett meg — szerintem egyetértek vele, végrehajtjuk.

Döntő kérdés a mezőgazdaság szocialista átszervezése

A kongresszuson is központi kérdés volt a mezőgazdaság szocialista átszervezése és a mezőgazdasági termelés fejlesztése — folytatta Kádár János. Annyi szó esett róla, hogy egyes budapesti küldöttekben mór az a gondolat is felvetődhetett: »Mi ez? Mi valami mezőgazdasági kongresszusra tévedtünk?« (Derültség.) Elvtársak! A dolog úgy áll, hogy ez nem mezőgazdasági kongresszus, ez pártkongresszus, de azért jó azt világosan látni: egész pártunk előtt most a mezőgazdaság szocialista átszervezése a döntő kérdés, s ez nem könnyű dolog, ez bonyolult harci feladat. Ismeretes, hogy iparunk termelése a kapitalista időkhöz képest már 350 százalékos szintre emelkedett, a mezőgazdaság pedig még csak 115 százalékra.

Ha azt akarjuk hogy az egész népgazdaság előbbre jusson, akkor feltétlenül előbbre kell haladnunk a mezőgazdaságban, emelni kell a mezőgazdasági termelés színvonalát is.

Ez másképp nem lehetséges, csak a mezőgazdaság szocialista átszervezése útján.

Néhány hónappal ezelőtt itt járt és megtisztelt látogatásával ( egy Elsop nevű amerikai újság-! író Nem különösen barátja a1

kommunizmusnak, de valami oknál fogva érdeklődik iránta. (Derültség.) Beszélgettünk többek között a mezőgazdaságról is. Szóba került termelőszövetkezeti mozgalmunk helyzete. Mondom neki: nézze, mi most mindenkivel beszélgetünk, olyannal is, aki egyetért velünk, olyannal is, aki nem ért velünk egyet. Magával is beszélgetünk. Úgy vagyunk, ha valaki okosabbat és jobbat tud mondani annál, amit mi a fejünkbe vettünk, hajlandók vagyunk azt elfogadni. Úgy látjuk azonban, nem nyugodhatunk bele, hogy maguk ott, Amerikában a farmjaikon 80—90. sőt még ennél is magasabb százalékos gépesítéssel termeljenek a mezőgazdaságban, mi pedig itt ősrégi kapával, kaszával, ekével dolgozzunk. Nekünk vannak olyan titkos ambícióink, hogy egyszer mi is utolérjük még magukat. Nem lehetünk meg mezőgazdasági nagyüzemek nélkül. Voltak itt grófi nagybirtokok, tőkés nagybirtokok. Vagy vissza kellene tehát hívnunk a grófokat, intézőket, nagybirtokosokat, és megkérni: legyetek szívesek kicsit nagyüzemi alapon gazdálkodni — vagy nekünk magunknak kell létrehozni szocialista nagyüzemeket. A magyar népnek valahogyan nem szimpatikus az, hegy visszahozza a grófokat meg a

nagybirtokot, az ispánokat, meg a csendőröket. Inkább a termelőszövetkezetet fogjuk megcsinálni. Mást nem tudunk tenni. Érdekes, hogy Alsop — bár ezt cikkébe nem vette be (derültség) — azt mondta, hogy: én tulajdonképpen értem is magukat.

— Hogyan is áll a helyzet valójában ezzel a mezőgazdasággal? Nem tudom pontosan, mikor konstruálták meg a Pannónia motor legújabb típusát, de nem hinném, hogy sokkal több, mint másfél esztendeje. És már magam is láttam a közelmúltban, hogy az egyik parasztember a legújabb típusú Pannónia motorral, vállán kapával indult ki a földre. (Derültség.) Elgondolkoztam, mikor is találták fel azt a kapát. Nehéz lenne pontosan kiszámítani, mert akkor még nem volt ,,Újítási Hivatal”, meg „Szabadalmi Hivatal”, de az biztos, hogy jó régen feltalálták, néhány ezer esztendeje. A parasztnak személyes ügye az, hogyan jut ki munkahelyére — mint ahogyan ez mindenkinek személyes ügye —, de tény, hogy

ma már a legmodernebb technikával is kijuthat. Hiába, két és fél vagy három kilométerre még se repülővel, se helikopterrel nem lehet közlekedni — az ilyen távon a Pannónia-motor a legmodernebb technika. Ugyanakkor a társadalmi fontosságú tevékenységéhez, a termeléshez ki tudja hány ezer éves kapát visz a vállán. Ez nem normális helyzet, elvtársak. Ha az illető parasztember gondolkodik, neki is meg kell ezt értenie. Azt könnyebben viselhetné el a társadalom, ha a paraszt- ember két derék lábán ballagna ki másfél kilométerre a földre, de ott aztán a legkorszerűbb traktorokkal, meg ekékkel kezdene dolgozni. Van itt tehát rengeteg meggyőző érv, csak élnünk kell ve- • lük.

A továbbiakban emlékeztetett arra, hogy a Központi Bizottság a múlt év végén megvitatta a termelőszövetkezeti mozgalom helyzetét és megállapította, megvannak a politikai és gazdasági lehetőségek ahhoz, hogy előrelépjünk.

Ismét tehetünk egy lépést előre

— Márciusban aztán — folytatta

— kezdődtek olyan „filozófiai” jel Jegű viták, hogy a bekövetkezett fejlődés lépés volt vagy ugrás. (Derültség.)

Azt hiszem, országos értelemben feltétlenül előrelépés, határozott és jelentékeny előrelépés volt, cs nem volt semmiféle ugrás.

Az a véleményünk: jelenleg is

olyan a helyzet, hogy isméi lehet egy lépést előre tenni, ha értelmesen és jól oldjuk meg ezt a feladatot. Már a XXI. kongresszuson — amikor az önök nevében felszólaltam — bevettem a felszólalásomba, hogy mi a magunk körülményei szerint mehetünk előre; ha csak lépésre telik az erőnkből, akkor nem ugorhatunk, mert könnyen árok közepébe ugorhatunk, ahelyett, hogy előre lépkednénk. Még a mesében is azt modják a legénynek — amikor a királyleány kezét akarja elnyerni —, hogy háromszor kísérelted meg a találós kérdés megfejtését. (Derültség.) Tudják az elvtársak,

— s ez már nem tréfa —, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom esc

tében, a mi pártunk cs a mi népünk most harmadszor indul meg a felfelé vezető úton és ennek az útnak többé nem szabad megtörnie a mi hibáink miatt.

Már a mostani, őszi fejlesztés kezdetén is vannak bizonyos eredmények: körülbelül két hét alatt mintegy 11 000 paraszt lépett be a termelőszövetkezetekbe 60 000 hold földdel.

Az indulás tehát biztató. Jelenlegi adottságaink értelmes kihasználásával a következő hónapokban olyan lépést tehetünk előre, amely- lycl a szocialista elem már döntő fölénybe kerül mezőgazdaságunkban.

Mi azt ajánlottuk és ajánljuk az elvtársaknak, vegyék figyelembe a lehetőségeket, s kommunista forradalmár módjára gondolkozzanak. Azt ajánljuk, hogy a me» gye felelős emberei időnként — amikor egy bizonyos munkát elvégeztek — álljanak meg egy kicsit, vizsgálják meg, hol tartanak elképzeléseik végrehajtásában, tárgyalják meg a tapasztalatokat és azok figyelembevételével dolgozzanak tovább.

A megszervezés után hozzá kell látni a megszilárdításhoz

— Emlékeznek rá, egy évvel ezelőtt azt mondtuk: nem lehet a termelőszövetkezeti mozgali nat

úgy szervezni, hogy előbb építsük fel a termelőszövetkezet központját, a melegházat, vagy a disznóólát és utána hívjuk oda az egyénileg dolgozó parasztokat: legyetek szívesek, sétáljatok be a termelőszövetkezetbe. Ez a fslíogás komolytalan. A rendes paraszt- emberek nem is így képzelik az életet. Az anyagi eszközük előzetes biztosítása nem lehet feltétele a szocialista fejlesztésnek.

Egy előfeltétel van: a politikai.

Ha az nem lenne meg, nem lehetne termelőszövetkezetet létesíteni, mert életerős termelőszövetkezeti mozgalom csak a parasztsággal egyetértésben jöhet létre. így viszont létrejöhet!; Emlékezzenek csak az ez évi tapasztalatokra. A télen és kora tavasszal alakult termelőszövetkezeteink élnek és dolgoznak: kivétel nélkül mindegyik megvan és fejlődik. Lehet tehát a parasztsággal egyetértésben fejleszteni is, szilárdítani is a termelőszövetkezeteket. A politikai feltétel a fontos. De amint a szervezés előfeltétele nem lehet az előre biztosított anyagi eszköz, ugyanúgy nem lehet magukra hagyni a megalakult termelőszövetkezeteket sem. A megszervezés után azonnal hozzá kell látni a termelőszövetkezetek megszilárdításához.

(Folytatás a 2. oldalon.)

V