Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-05 / 286. szám

VILÁG F Mehiv, Szekszárd. Egyetemi Könyvtár T X ^ ' £'a • sz* Szepessy u,3. 1959. december 5 IV. évfolyam 286. szám * ARA: 50 FILLfiR Folytatja tanácskozását az MSZMP VII. kongresszusa Biszku Béla beszéde népi demokratikus rendszerünk erősítéséről Biszku Béla, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, belügy­miniszter népi demokratikus rend szerünk erősítéséről, az osztály- harcról, a proletárdiktatúráról be­szélt, — Az ellenforradalmi lázadás le verése, majd a megmaradt ellen- forradalmi erőkkel szemben foly­tatott következetes harc megszilárdította a proletár- diktatúrát és annak államát. A párt hívására fegyverrel harcol­tak a reakció sötét erői ellen mind a kommunisták, mind a szocializ­mus eszméihez hű, egyszerű em­berek. Ily módon a szocializmus ügyéhez hű, a népi demokratikus rendszerért harcot folytató szemé­lyekből, kommunistákból és pár­ton kívüli hazafiakból megalakul­tak a forradalmi fegyveres szer­vek. Ma már nyugodtan kijelent­hetjük, hogy fegyveres erőink, társadalmi rendszerünk, nemzeti függet­lenségünk és békénk biztos védelmezői a belső és külső ellenséggel szemben. A szocializmusért vívott harc­ban — hangsúlyozta — a párt legfontosabb feladata a proletár- diktatúra szakadtlan erősítése. Ma már a magyar munkásosz­tály, a dolgozó parasztsággal szö­vetségben és pártjának vezetésé­vel szilárdan tartja kezében az ország irányítását. Ahhoz, hogy ezek a kezek mindig erősek, szi­lárdak legyenek, minden erővel erősíteni és fejleszteni kell a pro­letariátus diktatúráját a marxi— lenini tanításoknak megfelelően. A dolgozó nép helyesnek találta és követte, támogatta a párt poli­tikáját, amely a néphatalom meg­védésének, a szocializmus építése folytatásának politikája. Mind­azok az eredmények, amelyekét az utolsó három év alatt elértünk, köszönhetők a párt és a nép között létre- - jött egységnek és egyre mé­lyülő kölcsönös bizalomnak. Ebben rejlik népi rendszerünk ereje és további sikereink záloga. Forrófejű imperialista kalandorok hidegháborús uszításai Mindezt nem értik az imperia­listák. Nyíltan meg kell mondani, hogy az úgynevezett „magyar kérdésben” az imperialisták a tő­lük megszokott aljassággal visel­kednek velünk szemben, öle szer­vezték meg a hadjáratot népi ha­talmunk ellen, ők kényszerítettek bennünket kemény intézkedések­re, s most arcátlanul úgy visel­kednek, mint a tolvaj, aki „fogják mpg”-et kiabál. Miután az ellen- forradalmi erőknek nem sikerült a hatalmat erőszakos úton meg­szerezni, ők újabb politikai manő­verekbe kezdtek. Bel ügyeinkbe való tűrhetetlen beavatkozási kí­sérletekkel, elszigetelésünkre irá­nyuló meddő erőlködéssel és tel­jesen értelmetlen gazdasági nyo­mással próbáltak bennünket rá- vénni arra, hogy ne büntessük meg azokat, akik a munkásosztály hatalma, népköztársaságunk rendje ellen támadtak. Próbálták menteni veszett fejszéjük nyelét, megkísérelték legalább átmenteni az általuk felbújtott, felhasznált és még felhasználni remélt ellen- forradalmi vezéreket és vezérké­ket. Ugyanakkor persze — a pén­zen kívül — újabb bátorítást akar tak adni az ellenforradalom szer­vezésében tevékenyen résztvevő emigráns politikusoknak, hogy el ne menjen a kedvük a Magyar Népköztársaság folytonos, de immár hiábavaló és gyakran ne­vetségbe fulladó ócsárlásától. A magyar ellenforradalom le­verése nemcsak a szocialista Magyarország megsemmisíté­sére irányuló sötét terveket hiúsította meg, hanem a többi szocialista ország elleni hábo­rú kirobbantására szövögetett terveket is halomra döntötte. A forrófejű imperialista kalan­dorok „melegháborús” tervei kút­ba estek. A háborús gyújtogatok azonban forró fejjel folytatják tovább „hidegháborús” úSzításai- kat. Ellenségeink politikája a mi megfélemlítésünket és befolyáso­lásunkat illetően nem járt siker- reh Büntetőpolitikánk lényege a munkásosztály érdekeinek védelme A párt vezetésével sikere­sen megoldottuk az ellenforradal­márok elleni harc bonyolult fel­adatát. Felderítettük, megtaláltuk az ellenforradalom előkészítésé­ben és irányításában vezető sze­repet vitt személyeket és átadtuk őket a Magyar Népköztársaság igazságügyi szerveinek, hogy el­nyerjék méltó büntetésüket. A ve­zetők megkeresése és felelősségre- vonása a legfontosabb volt az ellenforradalom elleni harcban. Velük együtt megtaláltuk azokat a terrorista banditákat, akik állati kegyetlenséggel irtották és gyil­kolták a kommunistákat és más hazafiakat. Büntetőpolitikánk lényege — amelyről Kádár elvtárs szólt be­számolójában — a munkásosztály érdekeinek védelme, ezért igazságos és nem sablonos. A nép érdekeinek megfelelő kom­munista magatartást tanúsítot­tunk a megtévedtekkel szemben, akik november 4-e után hajlan­dóságot mutattak a megbánásra és támogatták a forradalmi mun­kás-paraszt kormányt. Szigorú­ságot kellett viszont tanúsítani azokkal szemben, akik aknamun­kába kezdtek vagy november 4-e után is folytatták rendszerellenes tevékenységüket, s ezzel további károkat okoztak népköztársasá­gunknak. Ennek megfelelően el­nyerte méltó büntetését az ellen- forradalom harci vezérkara, a Nagy Imre osztály- és hazaáruló csoportja és mindazok a terroris­ta akcióban részt vett személyek — többszörösen büntetett előéletű, szokásos bűnözők vagy fasiszta elemek — akik a felelősségrevo­nás elől nem menekültek Nyu­gatra. Mivel az ellenforradalmárok megbüntetésével érzékeny veresé­get szenvedtek a volt magyar bur- zsoá földbirtokos osztály és nyu­gati megbízói, ők teleszájjal kia­bálnak a szigorról. Érthető is, mi­ért teszik ezt. Nekik saját erköl­csük van, rabló erkölcsük. A kom­munisták és más hazafiak meg­gyilkolása: az humanizmus, azt lehet csinálni. A banditák és gyil­kosok megbüntetése és felelősség- revonása a néphatalom által, a tör vények szerint — szemükben ter­ror és törvénytelenség. Ez az ő erkölcsük. Mindnyájan tudják, hogy mi a megbocsátás politiká­ját is alkalmaztuk — az Elnöki Tanács amnesztia- rendeletével bocsánatot adott a kisebb bűnösöknek. Ismeretes az egyének sorának adott kegyelem. Elvtársak! Az imperialista sajtó és rádió még ma is rágalomhad­járatot folytat rendszerünk ellen, azt kiabálva, hogy nálunk száz­számra ülnek börtönben olyan fiatalok, akik még nem töltötték be a 18. évüket, a magyar igaz­ságügyi szervek csalt/arra várnak, hogy azt elérjék, utána ki fogják őket végezni. Ezek az urak szinte vágyakoznak az ilyesmire, s mi­után nincs, hát kitalálják. Bosz- szantja őket, hogy az ellenség el­leni harcban mi nem követünk el butaságokat. Ellenkezőleg! Mi azt a politikát folytatjuk, hogy még a felnőtteknek is bocsás­sunk meg, ha megbánták vét­kes cselekedetüket és helyes útra tértek. Teljes felelősséggel kijelentem, hogy a mi börtöneinkben nem vol­tak és ma sincs egyetlenegy fiatalkorú ember, sem a régen elítéltek között, sem a vizs­gálat alatt jelenleg. Nálunk a bűnesetek és az el­ítéltek száma egyre csökken. A ka pitalista világban viszont egyre nő. Felhozok egy-két példát: száz­ezer lakosra 1938-ban 1950 bün­tető ítélet esett, 1950-ben 1059, 1955-ben 900, a múlt évben pe­dig mindössze 630. Jellemző az is. hogy ez idő szerint a Német Szö­vetségi Köztársaságban százezer lakosra 107 közerkölcs elleni bűn- cselekmény történt, addig Magyar országon csak 8, a Német Szövet­ségi Köztársaságban százezer la­kosra 9 rablás, Magyarországon ezzel szemben csak egy. Ez is a konszolidáció és pártunk tevé­kenységének eredménye, amit a tömegek nevelésében elért. Meg­mondhatjuk a nyugati uraknak, hogy óvatosabban lármázzanak, mert a nép úgy sem hisz nekik, felszabadultan él, demokratikus viszonyok között dolgozik, hiába­való a fáradozás a féktelen ter­rorról szóló rémmesékkel. Több mint 40 000 ember jött visza eddig Nyugatról, s mind sajnálja, hogy valaha is ki­ment az országból. Elmondhatják, hogy újból meg­ismerkedtek a könyörtelen kapi­talista kizsákmányolás világával, tízezrével éltek nyomorultul tá­borokban. A kapitalista urak azért lár­máznak, hogy erről elterel­jék az emberek figyelmét. Szeretnék fenntartani a nyugta­lanságot, szeretnék megnyerni né- pf rendszerünk ellen az ENSZ fó­rumát és elterelni a figyelmet más, fontos nemzetközi kérdések­ről. Vajon az USÁ-ban készíte­nek-e statisztikát arról, hogy gengszter bandáik háhy” embert gyilkoltak meg egy évben. Szomo- rító adataikat azí ifjúsági bűnözés­ről ismerjük. A tömegek támogatásával Biszku Béla a továbbiakban aláhúzta: minket nem a bosszú politi­kája vezérel, pedig a magyar munkásosztálynak volna né­mi elszámolnivalója a régi uralkodó osztállyal szemben. 1919-ben mintegy 70 000 embert zártak börtönbe, internálótábo­rokba, s körülbelül 100 000 egy­szerű munkást, dolgozó parasztot, kommunistákat, szocialistákat kényszerítettek emigrációba. A horthysta fehérterror idején 5000 embert gyilkoltak meg, a máso­dik világháborúban több száz­ezer ember pusztult el népellenes, fasiszta célok érdekében. Több száz azoknak a száma is, akik az ellenforradalom idején vesztet­ték életüket. Mi nem követtük és nem is követjük a véres leszámo­lás módszerét a burzsoázia itthon maradt tagjaival szemben. Aki beleilleszkedik társadal­munkba, lojálisán megtart­ja a népköztársaság törvé­nyeit és a társadalmi együtt­élés szabályait, egyenjogú állampolgárként dolgozhat a Magyar Népköztársaságban. Ha ellenségesen lépnek fel népi rendünkkel szemben, kö­telességünk megfékezni, meg­büntetni őket, mert ez a népi állam érdeke, ez a dolgozó nép akarata. Az ellenforradalmárok felelős- ségrevonása a mi belügyünk, s emellett ez már a múlté. A békés egymás mellett élés politikáját folytatjuk — miként a szocialista tábor a Szovjetunióval az élen —, de amíg a hidegháború poli­tikáját követő igen befolyá­sos körök nem mondanak le arról, hogy a Magyar Nép- köztársaság ügyeibe igyekez­zenek beavatkozni, addig nem csökkenthetjük ébersé­günket sem a külső, sem a belső ellenséggel szemben. Nyugat-Németországból, Ameri­kából, Ausztriából és máshonnan imperialista kémszervezetek ak­namunkát folytatnak hazánk el­len. Az utóbbi időben a Magyar Népköztársaság határőrsége és más védelmi szerveink elfogtak sebtében kiképzett, különböző kémeszközökkel felszerelt szemé­lyeket, akik már a határnál, meg­bízatásuk végrehajtása előtt ke­zünkbe kerültek. Vannak olyanok is, akik önként jelentkeztek és felfedték előttünk, kiktől, mikor, milyen megbízatást kaptak. Tud­juk, hogy miután felvetették Nyu- gat-Berlin helyzetének rendezé­sét a. nemzetközi tárgyalásokon és a békéért harcoló közvélemény előtt ismertté: Vált, hogy Nyugat- Berlinben amerikai és nyugat­német kémszervezetek dolgoz­nak a- népi demokrácia ellen, az amerikai és nyugatnémet kém- szérvezétek bizonyos - erőátcsopor­tosítást hajtottak végre. Részben Nyúgat-Aüsztriába, részben Bécs- be helyezték át erőik egy részét és onnan folytatják felforgató tevékenységüket a népi demokrá­ciák, köztük hazánk ellen. Felhív­juk, a semleges Ausztria vezető köreit, ne engedjék megsérteni semlegességüket, no hagyják, hogy országukban idegen felfor- gátójc tevékenykedjenek. Röviden szólva: a belső és külső ellenség ne számítson éberségünk és har­cunk gyengítésére, ellenkezőleg, erősíteni fogjuk sorainkat és még jobban támaszkodunk a dolgozó tömegekre, mert eb­ben van az erőnk. Valamikor az ellenség elleni harcban volt ilyen jelszó: -A hi­bák mögött keresd az ellenség kezét.« Ez politikailag helytelen (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom