Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-05 / 286. szám
VILÁG F Mehiv, Szekszárd. Egyetemi Könyvtár T X ^ ' £'a • sz* Szepessy u,3. 1959. december 5 IV. évfolyam 286. szám * ARA: 50 FILLfiR Folytatja tanácskozását az MSZMP VII. kongresszusa Biszku Béla beszéde népi demokratikus rendszerünk erősítéséről Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, belügyminiszter népi demokratikus rend szerünk erősítéséről, az osztály- harcról, a proletárdiktatúráról beszélt, — Az ellenforradalmi lázadás le verése, majd a megmaradt ellen- forradalmi erőkkel szemben folytatott következetes harc megszilárdította a proletár- diktatúrát és annak államát. A párt hívására fegyverrel harcoltak a reakció sötét erői ellen mind a kommunisták, mind a szocializmus eszméihez hű, egyszerű emberek. Ily módon a szocializmus ügyéhez hű, a népi demokratikus rendszerért harcot folytató személyekből, kommunistákból és párton kívüli hazafiakból megalakultak a forradalmi fegyveres szervek. Ma már nyugodtan kijelenthetjük, hogy fegyveres erőink, társadalmi rendszerünk, nemzeti függetlenségünk és békénk biztos védelmezői a belső és külső ellenséggel szemben. A szocializmusért vívott harcban — hangsúlyozta — a párt legfontosabb feladata a proletár- diktatúra szakadtlan erősítése. Ma már a magyar munkásosztály, a dolgozó parasztsággal szövetségben és pártjának vezetésével szilárdan tartja kezében az ország irányítását. Ahhoz, hogy ezek a kezek mindig erősek, szilárdak legyenek, minden erővel erősíteni és fejleszteni kell a proletariátus diktatúráját a marxi— lenini tanításoknak megfelelően. A dolgozó nép helyesnek találta és követte, támogatta a párt politikáját, amely a néphatalom megvédésének, a szocializmus építése folytatásának politikája. Mindazok az eredmények, amelyekét az utolsó három év alatt elértünk, köszönhetők a párt és a nép között létre- - jött egységnek és egyre mélyülő kölcsönös bizalomnak. Ebben rejlik népi rendszerünk ereje és további sikereink záloga. Forrófejű imperialista kalandorok hidegháborús uszításai Mindezt nem értik az imperialisták. Nyíltan meg kell mondani, hogy az úgynevezett „magyar kérdésben” az imperialisták a tőlük megszokott aljassággal viselkednek velünk szemben, öle szervezték meg a hadjáratot népi hatalmunk ellen, ők kényszerítettek bennünket kemény intézkedésekre, s most arcátlanul úgy viselkednek, mint a tolvaj, aki „fogják mpg”-et kiabál. Miután az ellen- forradalmi erőknek nem sikerült a hatalmat erőszakos úton megszerezni, ők újabb politikai manőverekbe kezdtek. Bel ügyeinkbe való tűrhetetlen beavatkozási kísérletekkel, elszigetelésünkre irányuló meddő erőlködéssel és teljesen értelmetlen gazdasági nyomással próbáltak bennünket rá- vénni arra, hogy ne büntessük meg azokat, akik a munkásosztály hatalma, népköztársaságunk rendje ellen támadtak. Próbálták menteni veszett fejszéjük nyelét, megkísérelték legalább átmenteni az általuk felbújtott, felhasznált és még felhasználni remélt ellen- forradalmi vezéreket és vezérkéket. Ugyanakkor persze — a pénzen kívül — újabb bátorítást akar tak adni az ellenforradalom szervezésében tevékenyen résztvevő emigráns politikusoknak, hogy el ne menjen a kedvük a Magyar Népköztársaság folytonos, de immár hiábavaló és gyakran nevetségbe fulladó ócsárlásától. A magyar ellenforradalom leverése nemcsak a szocialista Magyarország megsemmisítésére irányuló sötét terveket hiúsította meg, hanem a többi szocialista ország elleni háború kirobbantására szövögetett terveket is halomra döntötte. A forrófejű imperialista kalandorok „melegháborús” tervei kútba estek. A háborús gyújtogatok azonban forró fejjel folytatják tovább „hidegháborús” úSzításai- kat. Ellenségeink politikája a mi megfélemlítésünket és befolyásolásunkat illetően nem járt siker- reh Büntetőpolitikánk lényege a munkásosztály érdekeinek védelme A párt vezetésével sikeresen megoldottuk az ellenforradalmárok elleni harc bonyolult feladatát. Felderítettük, megtaláltuk az ellenforradalom előkészítésében és irányításában vezető szerepet vitt személyeket és átadtuk őket a Magyar Népköztársaság igazságügyi szerveinek, hogy elnyerjék méltó büntetésüket. A vezetők megkeresése és felelősségre- vonása a legfontosabb volt az ellenforradalom elleni harcban. Velük együtt megtaláltuk azokat a terrorista banditákat, akik állati kegyetlenséggel irtották és gyilkolták a kommunistákat és más hazafiakat. Büntetőpolitikánk lényege — amelyről Kádár elvtárs szólt beszámolójában — a munkásosztály érdekeinek védelme, ezért igazságos és nem sablonos. A nép érdekeinek megfelelő kommunista magatartást tanúsítottunk a megtévedtekkel szemben, akik november 4-e után hajlandóságot mutattak a megbánásra és támogatták a forradalmi munkás-paraszt kormányt. Szigorúságot kellett viszont tanúsítani azokkal szemben, akik aknamunkába kezdtek vagy november 4-e után is folytatták rendszerellenes tevékenységüket, s ezzel további károkat okoztak népköztársaságunknak. Ennek megfelelően elnyerte méltó büntetését az ellen- forradalom harci vezérkara, a Nagy Imre osztály- és hazaáruló csoportja és mindazok a terrorista akcióban részt vett személyek — többszörösen büntetett előéletű, szokásos bűnözők vagy fasiszta elemek — akik a felelősségrevonás elől nem menekültek Nyugatra. Mivel az ellenforradalmárok megbüntetésével érzékeny vereséget szenvedtek a volt magyar bur- zsoá földbirtokos osztály és nyugati megbízói, ők teleszájjal kiabálnak a szigorról. Érthető is, miért teszik ezt. Nekik saját erkölcsük van, rabló erkölcsük. A kommunisták és más hazafiak meggyilkolása: az humanizmus, azt lehet csinálni. A banditák és gyilkosok megbüntetése és felelősség- revonása a néphatalom által, a tör vények szerint — szemükben terror és törvénytelenség. Ez az ő erkölcsük. Mindnyájan tudják, hogy mi a megbocsátás politikáját is alkalmaztuk — az Elnöki Tanács amnesztia- rendeletével bocsánatot adott a kisebb bűnösöknek. Ismeretes az egyének sorának adott kegyelem. Elvtársak! Az imperialista sajtó és rádió még ma is rágalomhadjáratot folytat rendszerünk ellen, azt kiabálva, hogy nálunk százszámra ülnek börtönben olyan fiatalok, akik még nem töltötték be a 18. évüket, a magyar igazságügyi szervek csalt/arra várnak, hogy azt elérjék, utána ki fogják őket végezni. Ezek az urak szinte vágyakoznak az ilyesmire, s miután nincs, hát kitalálják. Bosz- szantja őket, hogy az ellenség elleni harcban mi nem követünk el butaságokat. Ellenkezőleg! Mi azt a politikát folytatjuk, hogy még a felnőtteknek is bocsássunk meg, ha megbánták vétkes cselekedetüket és helyes útra tértek. Teljes felelősséggel kijelentem, hogy a mi börtöneinkben nem voltak és ma sincs egyetlenegy fiatalkorú ember, sem a régen elítéltek között, sem a vizsgálat alatt jelenleg. Nálunk a bűnesetek és az elítéltek száma egyre csökken. A ka pitalista világban viszont egyre nő. Felhozok egy-két példát: százezer lakosra 1938-ban 1950 büntető ítélet esett, 1950-ben 1059, 1955-ben 900, a múlt évben pedig mindössze 630. Jellemző az is. hogy ez idő szerint a Német Szövetségi Köztársaságban százezer lakosra 107 közerkölcs elleni bűn- cselekmény történt, addig Magyar országon csak 8, a Német Szövetségi Köztársaságban százezer lakosra 9 rablás, Magyarországon ezzel szemben csak egy. Ez is a konszolidáció és pártunk tevékenységének eredménye, amit a tömegek nevelésében elért. Megmondhatjuk a nyugati uraknak, hogy óvatosabban lármázzanak, mert a nép úgy sem hisz nekik, felszabadultan él, demokratikus viszonyok között dolgozik, hiábavaló a fáradozás a féktelen terrorról szóló rémmesékkel. Több mint 40 000 ember jött visza eddig Nyugatról, s mind sajnálja, hogy valaha is kiment az országból. Elmondhatják, hogy újból megismerkedtek a könyörtelen kapitalista kizsákmányolás világával, tízezrével éltek nyomorultul táborokban. A kapitalista urak azért lármáznak, hogy erről eltereljék az emberek figyelmét. Szeretnék fenntartani a nyugtalanságot, szeretnék megnyerni né- pf rendszerünk ellen az ENSZ fórumát és elterelni a figyelmet más, fontos nemzetközi kérdésekről. Vajon az USÁ-ban készítenek-e statisztikát arról, hogy gengszter bandáik háhy” embert gyilkoltak meg egy évben. Szomo- rító adataikat azí ifjúsági bűnözésről ismerjük. A tömegek támogatásával Biszku Béla a továbbiakban aláhúzta: minket nem a bosszú politikája vezérel, pedig a magyar munkásosztálynak volna némi elszámolnivalója a régi uralkodó osztállyal szemben. 1919-ben mintegy 70 000 embert zártak börtönbe, internálótáborokba, s körülbelül 100 000 egyszerű munkást, dolgozó parasztot, kommunistákat, szocialistákat kényszerítettek emigrációba. A horthysta fehérterror idején 5000 embert gyilkoltak meg, a második világháborúban több százezer ember pusztult el népellenes, fasiszta célok érdekében. Több száz azoknak a száma is, akik az ellenforradalom idején vesztették életüket. Mi nem követtük és nem is követjük a véres leszámolás módszerét a burzsoázia itthon maradt tagjaival szemben. Aki beleilleszkedik társadalmunkba, lojálisán megtartja a népköztársaság törvényeit és a társadalmi együttélés szabályait, egyenjogú állampolgárként dolgozhat a Magyar Népköztársaságban. Ha ellenségesen lépnek fel népi rendünkkel szemben, kötelességünk megfékezni, megbüntetni őket, mert ez a népi állam érdeke, ez a dolgozó nép akarata. Az ellenforradalmárok felelős- ségrevonása a mi belügyünk, s emellett ez már a múlté. A békés egymás mellett élés politikáját folytatjuk — miként a szocialista tábor a Szovjetunióval az élen —, de amíg a hidegháború politikáját követő igen befolyásos körök nem mondanak le arról, hogy a Magyar Nép- köztársaság ügyeibe igyekezzenek beavatkozni, addig nem csökkenthetjük éberségünket sem a külső, sem a belső ellenséggel szemben. Nyugat-Németországból, Amerikából, Ausztriából és máshonnan imperialista kémszervezetek aknamunkát folytatnak hazánk ellen. Az utóbbi időben a Magyar Népköztársaság határőrsége és más védelmi szerveink elfogtak sebtében kiképzett, különböző kémeszközökkel felszerelt személyeket, akik már a határnál, megbízatásuk végrehajtása előtt kezünkbe kerültek. Vannak olyanok is, akik önként jelentkeztek és felfedték előttünk, kiktől, mikor, milyen megbízatást kaptak. Tudjuk, hogy miután felvetették Nyu- gat-Berlin helyzetének rendezését a. nemzetközi tárgyalásokon és a békéért harcoló közvélemény előtt ismertté: Vált, hogy Nyugat- Berlinben amerikai és nyugatnémet kémszervezetek dolgoznak a- népi demokrácia ellen, az amerikai és nyugatnémet kém- szérvezétek bizonyos - erőátcsoportosítást hajtottak végre. Részben Nyúgat-Aüsztriába, részben Bécs- be helyezték át erőik egy részét és onnan folytatják felforgató tevékenységüket a népi demokráciák, köztük hazánk ellen. Felhívjuk, a semleges Ausztria vezető köreit, ne engedjék megsérteni semlegességüket, no hagyják, hogy országukban idegen felfor- gátójc tevékenykedjenek. Röviden szólva: a belső és külső ellenség ne számítson éberségünk és harcunk gyengítésére, ellenkezőleg, erősíteni fogjuk sorainkat és még jobban támaszkodunk a dolgozó tömegekre, mert ebben van az erőnk. Valamikor az ellenség elleni harcban volt ilyen jelszó: -A hibák mögött keresd az ellenség kezét.« Ez politikailag helytelen (Folytatás a 2. oldalon.)
