Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-01 / 282. szám
i 4 Megkezdte tanácskozásait az MSZMP VII• kongressznsa (Folytatás a 3. oldalról.) Elvtársak! Pártunk álláspontja, amely az elmúlt három év alatt töretlenül érvényesült az, hogy a szocializmus építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. Nézzük, hogyan alakult a dolgozók életszínvonala hazánkban: az életszínvonal 1949- re elérte az 1938-as év színvonalát. Azt követően a legnagyobb horderejű eredmény, hogy gyakorlatilag megszűnt a dolgozó osztályok életének hajdani átka: a munkanélküliség. A Horthy- rendszer idején évente átlag 200—300 000, az 1928—33-as válság idején pedig 700—800 000 munkanélküli volt. Rendszerünkben, az 1949-et követő 10 év alatt 650 000-rel növekedett a keresők száma. 1945 után, négy éven keresztül a munkások és alkalmazottak életszínvonala a parasztsághoz képest elmaradt. 1958. végéig a munkások és alkalmazottak reáljövedelme 56 százalékkal, a parasztság reáljövedelme 26 százalékkal növekedett, vagyis pótoltuk a munkások és alkalmazottak életszínvonalában mutatkozott átmeneti elmaradást is. Az életszínvonal emelkedését jellemzően mutatja néhány alapvető élelmiszer fogyasztás alakulása. Az egy főre jutó átlagos húsfogyasztás nálunk 1938-ban 33 kilogramm volt, 1958-ban 42 kiló, ugyanakkor zsiradékból az átlagos évi fogyasztás 17 kilogrammról 21-re, cukorból 0.5 kilogrammról 24.C-ra, tojásból 93 darabról 147 darabra növekedett. A sörfogyasztás az 1938-as évi átlagos fogyasztásról 1958-ra pontosan tízszeresére növekedett. Tudvalevő, hogy a Horthy-rend- szer idején Magyarországon az egyszerű emberek — Spanyolország és Törökország dolgozóival együtt — a leggyengébben és legrosszabbul táplálkoztak Európa népei közül. Ma a helyzet a következő: Olaszországban az egy főre eső napi kalóriafogyasztás 2560, Jugoszláviában 2710, Franciaországban 2830, Ausztriában 2950, a Német Szövetségi Köztársaságban 2970, Angliában 3210 és Magyarországon ennél is több, 3240 kalória. Nálunk 1958-ban a munkások és alkalmazottak ösz- szes béralapjára 41,9 milliárd forintot fizettek ki, a béren kívüli juttatások összege 11,6 milliárd forint volt. Az állam ma már csaknem minden dolgozó embernek úgyszólván térítés nélkül nyújt egyéb szolgáltatásokat is: 1938-ban például a lakosságnak még csak 31 százalékát vonták be a társadalombiztosításba, ma már 71 százalékát! Az orvosok száma a felszabadulás óta 40 százalékkal növekedett. E tekintetben a Szovjetunió áll világviszonylatban a legjobban: 10 000 lakosra 17 orvos jut, de hazánk is kiállja az összehasonlítást bármely országgal. Míg Franciaországban 10, Dániában 12, Belgiumban 12, addig Magyarországon 14 orvos jut tízezer lakosra. Kádár János hangsúlyozta, hogy az elmúlt három évben a tömegek saját tapasztalatainak alapján győződhettek meg arról, hogy a Központi Bizottság és a kormány milyen következetesen érvényesíti álláspontját az életszínvonal fejlesztésében. 1957-ben 14 —16 százalékkal emelkedett a munkások és alkalmazottak reálbére, a parasztság reáljövedelme pedig 8—10 százalékkal. Eltöröltük a begyűjtést és jobb felvásárlási árakat állapítottunk meg. Bevezettük a nyereségrészesedés rendszerét. 1958 elején nyíltan megmondottuk, hogy 1958- ban nem lehet emelni az élet- színvonalat, hanem az esztendőt arra kell felhasználni, hogy az elért eredményeket megszilárdítsuk, a termelés fejlesztésével alátámasszuk. A tömegek megértették, és támogatták ezt az állás- foglalást. így a tavalyi tervet a vártnál jobban teljesítettük s a reáljövödelmet több mint két százalékkal emelhetjük. A tavalyi jó eredmények alapján a Központi Bizottság napirendre tűzhetett néhány megoldást sürgető kérdést. A Politikai Bizottság a közelmúltban megvizsgálta, hogyan hajtottuk végre a Központi Bizottságnak a munkásosztály helyzetéről szóló határozatát. Jelenthetem a kongresszusnak, hogy a határozat valamennyi olyan pontját teljesítettük, amely összefüggésben van az élet- színvonal alakulásával. A határidő 1959. első féléve volt. A végrehajtás: 1959. január elsejével 25 000 alacsony keresetű munkás kapott 8—15 százalékos fizetésemelést. Az egészségre különösen ártalmas munkakörökben 50 000 dolgozó munkaidejét csökkentettük. Ugyanakkor január elsején 882 000 pedagógus fizetését emeltük jelentősen. Február elsejei hatállyal lépett életbe 55 000 egészségügyi dolgozó fizetésrendezése. Január elsejétől 408 000 idős ember nyugdíját emeltük. Április egytől felemeltük az egyedül dolgozó, gyermeket nevelő nők és a többgyermekesek családi pótlékát. Mindez évente egy milliárd 487 millió forintot tesz ki. Nálunk most jók az életviszonyok, van érteimé a munkának, mert mindenki tudja, hogy munka teremtette értéket részben a termelés fejlesztésére — vagyis a jövendő magasabb életszínvonalának jobbá tételére, a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésre fordítunk. A gazdasági építésben előttünk álló feladatok közül a legfontosabbakat emelte ki Kádár János, mivel a gazdasági feladatokkal külön beszámoló foglalkozik a kongresszuson. Hangsúlyozta: meg kell gyorsítani a szocialista társadalom felépítését. Az ez évi és a jövő évi terv végrehajtásával, a hároméves terv túlteljesítésével jó alapot kell teremteni az új ötéves tervhez. Az állami és gazdasági vezetésben meg kell szüntetnünk a bürokratikus vonásokat és növelni kell a tervszerűséget, a terv- és állami fegyelmet. Bér-, fizetés- és prémiumrendszerünkben is van még tökéletesíteni való. A tervező irodákban például olyan a jutalmazási rendszer, hogy nem az olcsóbb és rövidebb idő alatt készített tervek, hanem a drágább és hosszú ideig készülő tervek növelik a keresetet. A kormány már másfél évvel ezelőtt utasította az illetékeseket, hogy dolgozzanak ki jobb módszert, amely megfelel a tervező egyéni érdekeinek és a népgazdaság érdekeinek is. Mindeddig nem történt meg ez. Egy másik példát: nem természeti törvények idézték elő azt, hogy szeptember 28-án, 29-én és 30-án napi 14,16, illetve 17 000 sertést vásároltak fel, — október elején és a következő napokon viszont csak 2000—2800 darabot. Az ilyen hullámzás káros a népgazdaságra. Az oka nyilvánvaló az, hogy szeptember 30- án zárul a negyedév, s a felvásárlókat a negyedév végéig elért eredmények alapján premizálják. Bizony, gazdasági életünkben még sokfelé van ilyen hátrafelé »ösztönző« erő. Feltétlenül meg kell őket szüntetni. A fejlődés lendítő ereje a dolgozók növekvő társadalmi tudata A gazdasági élet vezetői az eddiginél nagyobb mértékben és bátrabban támaszkodjanak fejlődésük legnagyobb lendítő erejére, a tömegek öntudatára, véleményére és lelkesedésére. Vegyék figyelembe és hasznosítsák a szocialista munkaverseny, a szocialista brigád címért küzdő mozgalmának ez évi nagyszerű tapasztalatait. A dolgozók az elmúlt két évben túlteljesítették a terveket, látni keli, hogy a fejlődés nagy lendítő ereje mindinkább a dolgozók növekvő szocialista társadalmi tudata. Gazdasági vezetőink nagyobb mértékben hasznosíthatják népgazdaságunk javára a szocialista országok együttműködésében rejlő jelentőségeket. A Központi Bizottság úgy véli, hogy kedvezőek a feltételek gazdasági életünk fejlődésére. Az ellőttünk álló feladatok megoldása alapot teremt népünk életszínvonalának további reális emeléséhez is. A kongresszusi irányelvek kimondják, hogy a következő ötéves tervben az egy főre jutó reáljövödelem legalább 26—29 I százalékkal, a lakosság fogyasztási alapja pedig a jelenlegihez képest legalább 40—45 százalékkal növekedjék 1965. végéig. A lakosság életkörülményeinek hatékony megjavítását szolgálja az ötéves terv nagyszabású lakásépítési programja is. Központi Bizottságunk kezdeményezte, hogy mindeneik előtt a lakásépítés 15 éves fejlesztési tervet ke!l kidolgozni. A kormány már jóváhagyta a tervet. Eszerint az ötéves terv idején állami és magánerőből kétszázötvenezer lakás, az utána következő ötéves tervben 350 000-re, majd az azt követően 400 000 lakást kell építeni. A három ötéves terv tehát összesen egy millió korszerű, egészséges új lakást ad, ami azt jelenti, hogy e 15 év alatt a lakosság mintegy 40 százaléka újonnan épült lakásba költözhet. Ezt másképpen úgy mondjuk, hogy a 15 éves lakásépítési terv megvalósításával minden igényjogosult család önálló lakáshoz jut. Az életszínvonal emelését szolgálja, hogy az ötéves tervben jelentősen növekszik a tartós fogyasztási cikkek termelése is. Kulturális fejlődésünk időszerű feladatai Beszámolója negyedik részében a kulturális fejlődés időszerű és megoldásra váró feladatairól beszélt Kádár János. A magyar dolgozó nép műveltségében, kulturális fejlődésében a felszabadulás óta bekövetkezett hatalmas mennyiségi fejlődés minőségi változást is jelent: közeledés a jövendő társadalom szocialista gondolkodású, sokoldalúan képezett kultúrált emberéhez, — a szocialista forradalom győzelméhez a kultúrában. A felszabadulás időszakában kereken 600 ezer volt hazánkban az írni—olvasni nem tudó felnőtt ember. Az írástudatlanság Magyarországon lényegében megszűnt. A népi demokrácia bevezette a nyolcosztályos általános iskolát. A közép és felsőfokú oktatás nagymértékben fejlődött. A tudomány, a tudományos képzés és a tudományos kutatás terén is jelentős az előrehaladás. Három új nagy egyetemet hozott létre a népi demokrácia. A Magyar Tudományos Akadémiának ma 35 intézménye van, amelyből hetet az óllenfcrradalom óta hoztunk létre. A tudományos kutatómunka jelentős eredményei már ma is közvetlenül segíti iparunk, mező- gazdaságunk és a népgazdaság általános fejlődését. Felépült a kísérleti atomreaktor, izotop előállítás is folyik és rövid felezésű idejű izotópokban a hazai szükségletet már magunk állítjuk elő. Az agrártudományok terén működő tudósok, kutatók is jelentős eredményeket értek el: a homok-, láp- és szikes talajok hasznosításában, kiváló hibridkukorica fajtákat, jómincségű nemesített répamagvakat állítottak elő. Igen jónak ígérkezik a tudósaink közreműködésével nemrégiben konstt ruált, univerzál traktorra szerelhető kukorica betakarító gép. A közoktatás, a tudományos képzés és kutatás eredményei mellett bíztató eredmények vannak az irodalomban, a művészetben. A/ új szocialista, realista alkotások egész sora született, különösen értékesek az eredmények a dráma és filmművészetben. A legújabb termésből megemlítjük a Kormos ég, a Harminckilences dandár, a Tegnap, a Szélvihar, a Pesti emberek című müveket, örvendetes egy új, pártos, fiatal nemzedék jelentkezése a társadalomtudományokban, művészetben, az irodalomban. Kulturális fejlődésünket, egyben a nép kulturális felemelkedést jelzik könyvkiadásunk adatai is. Míg 1933-ban 2400 mű jelent meg kilenc millió 200 ezer példányszámban, addig 1933-ban már 2700 mű jelent meg 27 millió 300 ezer példányban. Az ország majdnem valamennyi községében van könyvtár, még az ezer lakosnál kisebb községek 94 százalékában is. A színházi látogatók száma az utóbbi tíz esztendőben két és félszeresére emelkedett és 1958-ban elérte a 6 millió 800 ezret. A mozik száma ma hétszer annyi, mint a Horthy-rendszer idején volt, a mozilátQgatók száma pedig az utóbbi tíz évben a háromszorosára növekedett. A nemzetközi összehasonlítást e tekintetben is áll- juk: egy lakosra egy cvre Hollandiában kereken 6, Svédországban 10, Franciaországban 10, Magyar- országon 13 mozilátogatás jut. Elvtársak! A szocialista forradalom előretörése és győzelme a kulturális fronton a nagyszerű eredmények ellenére viszonylag elmaradt a politikai és gazdasági eredményekhez képest. Jelenleg még mindig érezteti hatását az a rombolás, amelyet az ellenforradalom, a revizionista zavartkel- tés az ideológia területén okozott. Ugyanakkor előny az, hogy.az ellenforradalommal e téren vívott harcban erősödött értelmiségünk marxista törzse, tudományos, művészeti életünk, és ugyanez nagy nevelőiskplája volt a tömegeknek is. Uj jó harci fegyvereink: a párt művelődéspolitikai irányelvei, az irodalom kérdéseivel, a népi írókkal, a nacionalizmus kérdéseivel foglalkozó pártokmányok. A tudományok szerepe felbecsülhetetlen jelentőségű szocialista építésünk feladatainak megalapozásában. Az ideológia és a kultúra feladata, hogy a szocializmus építésére neveljen, mozgósítson. Elengedhetetlen követelmény, hogy tudományos és művészeti életünk még jobban a munkásosztály, a dolgozó tömegek, szocialista építésünk szükségletei felé forduljon és azt szolgálja. Le kc-11 küzdeni a burzsoá rendszer szellemi örökségét, a sovinizmust, az antiszemitizmus ma- raványait. Következetesen kell harcolni a szocializmus győzelmét gátló kispolgári nézetek, az önző kistulajdonosi szemlélet ellen. E célok eléréséhez nélkülözhetetlen, hogy a mar- jIzu'tv—leninizmns eszméi az ideológiai életben, a tudomány és a kultúra valameoynyi területén uralkodó világnézeti alappá váljanak. Közoktatásunkat meg kell reformálnunk. Iskoláinkat következetesen szocialistává kell tennünk. Közelebb kell hoznunk az iskolát az élethez. Iskolarendszerünk megreformálása igen gondos előkészítést kíván és megköveteli saját közoktatásunk tapasztalatainak, valamint a nemzetközi tapasztalatoknak a leggondosabb figyelembe vételét. Szélesítsük azokat az oktatási formákat — a levelező oktatást, az esti iskolák rendszerét —, amelyek a termelésben dolgozó fiatalok és felnőttek továbbtanulásának lehetőségeit biztosítják. A műszaki színvonal fejlődése magasabb műszaki ismereteket kíván meg a gép mellett dolgozó munkásoktól is. Teremtsük meg a termelésben dolgozó munkások számára a műszaki továbbképzés célszerű formáit. Uj ötéves tervünkben biztosítjuk a tudományok fejlesztéséhez szükséges feltételeket. A műszaki és agrártudományokra nagy szerep vár népgazdaságunk műszaki fejlesztésében, a korszerű mezőgazdasági nagyüzemi termelés elősegítésében. Külön fontos, hogy a társadalomtudományok művelői elemezzék legújabb fejlődésünk, szocialista építésünk alakulását és nyújtsanak segítséget a gyakorlati szakembereknek. Komoly feladatunk: a vallásos és más idealista nézetekkel! szemben segítsék a megfelelő tudományos propagandát. A művészetnek, az irodalomnak számottevő szerepe van népünk tudatának, érzelmeinek, ízlésének formálásában. Irodalmi és művészeti életünk egészséges fejlődésének kulcskérdése: szilárd marxista—leninista eszmei egység fogja íirnze a kommunista Írók és művészek sorait, hogy megfelelő befolyást és vonzást gyakoroljanak a kultúra nem kommunista művelőire. Pártunk természetesen elsősqrban a kommunista írókra és művészekre támaszkodik. Ugyanakkor számít minden becsületes szándékú író és művész alkotásaira és támogat mindenkit, aki műveivel népünk fejlődésének fő, szocialista irányzatát mozdítja elő. A nép világos színvallást vár — elsősorban műveiben — minden írótól és minden művésztől arra a kérdésre, hogy az osztályharcban ki mellett áll, kivel tart. A párt és a nép a kulturális élet kérdéseinek megoldásában, a kultúra továbbfejlesztésében számít az újjászervezett írószövetség, s valamennyi művészeti szövetség hatékony támogatására. A szocialista nevelés követelményeit kell érvényesíteni a tömegek műveltségi színvonalának további emelésében is. E területen megvan a maga sajátos feladata a sajtónak, a rádiónak, a televíziónak, a filmnek, színhá(Fólytatás az 5. oldalon,)
