Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-01 / 282. szám

f

>

Megkezdte tanácskozásait az MSZMP VII. kongresszusa

f

r

(Folytatás a 4. oldalról.)

Kainknak, a művelődési otthonoknak és az öntevékeny kulturális mozgalom együtteseinek. Az e területen dolgozó művészek, írók, újságírók, kultúrmunkások az eddiginél sokkal céltudatosabban

szolgálják a szocialista eszme, a haladó kultúra térnyerését, az eddiginél hatékonyabban kell küzdenünk a reakciós burzsoá eszmék maradványai, a kispolgári selejt, igénytelenség, a tudatlanság, a tudománytalan világnézet gátló hatásaival szemben.

A mezőgazdaság szocialista átszervezése az egész társadalom ügye

Kádár János ezután szocialista társadalmi rendünk továbbfejlesztésének időszerű kérdéseiről szólt. • A legközelebbi évek döntő feladata — hangsúlyozta —, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésével befejezzük hazánkban a szocialista társadalom alapjainak lerakását. A kizsákmányolás teljes megszűnése, a szocializmus teljes győzelme hazánkban, a szocializmus anyagi és technikai alapjá" nak megteremtése, a kulturális forradalom végigvitele, az emberek tudatának átformálása, a népjólét fokozása — egyaránt megkívánja a mezőgazdaság szocialista átépítésének befejezését a legközelebbi években. Már túlhaladtuk azt a színvonalat, amelyet a kapitalizmus valaha is elért Magyarországon, de a Magyar Népköztársaságnak el kell érnie — a termelésben és fogyasztásban egyaránt — azt a színvonalat is, amelyet a fejlett kapitalista országok elértek.

— A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése politr ' kailag óriási jelentőségű, mert az új szocialista parasztság kialakulása feloldja a jelenleg még meglevő ellentmondásokat és örökre megbontha- tatlanná teszi államunk legfőbb politikai alapját, a munkás-paraszt szövetséget, le- győzhetetlenné munkás-paraszt államunkat, a Magyar Népköztársaságot.

A mezőgazdaság szocialista átszervezése a népgazdaság szempontjából is szükséges. A kispar- cellán folytatott elmaradott termelési viszonyok gátolják azt is, hogy hazánkban a mezőgazdasági termelés színvonala gyorsabban emelkedjék. Ugyanez fékezi egész népgazdaságunk gyorsabb fejlődését és a nép jólét további jelentős emelését is;

Korszerű mezőgazdasági termelés csak a szocialista nagyüzemben alakulhat.

A nagyüzem és a kisüzem egyenlőtlenségét e tekintetben idei növénytermesztési eredményeink is mutatják: az őszi búza átlagtermése ebben az évben az állami gazdaságokban holdanként 13,4, a termelőszövetkezetekben 11, a kisparcellás egyéni gazdaságokban 8,6 métermázsa volt. Az őszi árpa átlagtermése az állami gazdaságokban holdanként 15, a termelőszövetkezetekben 13,5, az egyéni gazdaságokban 11,8 méter- mázsa. A kukorica az állami gazdaságokban holdanként 17,5, a termelőszövetkezetekben 16, az egyéni gazdaságokban 14,4 métermázsa volt. Az egyénileg dolgozó parasztságunk még ezt a termelési szintet is csak megfeszített munkával éri el.

Parasztságunk tudja azt is, hogy mi megy végbe a világon. A Szovjetunió már régen, több mint 27 esztendővel ezelőtt befejezte a mezőgazdaság szocialista átszervezését és a közelmúltban ugyanezt elérte már a parasztság, valamint az egész nép javára és hasznára Kína, Bulgária, Korea is. Közel jár a cél eléréséhez Csehszlovákia, Albánia és több más szocialista ország.

A kapitalista világban is fölényben van a nagyüzem a kisüzemmel szemben. Náluk azonban nem az a parasztság útja — hogy erőit egyesítve — a szocialista termelőszövetkezetekben ura és gazdája marad a földnek. A kapitalizmusban a tőkés nagyüzem elsöpri és földönfutóvá teszi a kisparasztokat. A mi paraszt ságunk is emlékszik 1929-re, a nagy krízisre, amikor Magyarországon is, de mindenütt a kapitalista világban a parasztok milliói mentek tönkre és nemcsak földjeikről, hanem gyakran még a

házból is — ahol születtek — kiűzte őket a végrehajtó, a dobpergés. Az Amerikai Egyesült Államokban például az 1920—50 közötti 30 év alatt egymillió háromszázhúszezerrel csökkent a 72 hektárnál kisebb földtulajdonnal rendelkező farmerek száma.

Pártunk és munkásosztályunk a felvilágosítás erejével, az ön- kéntessék biztosításával, a szervezésben és a megszilárdításhoz nyújtót anyagi segítséggel kell át- , vezetnie a ma még egyénileg gazdálkodó parasztokat a szocialista mezőgazdaság útjára.

A mezőgazdaság szocialista átszervezése az egész társadalom ügye és mindenkinek segítenie kell, akinek bármilyen vonatkozásban dolga van a parasztsággal, mező- gazdasággal.

Rendkívül fontos, hogy a felvilágosítást végző emberek a parasztokkal, mint dolgozó testvérükkel beszéljenek: kellő tapintattal, türelemmel és emberséggel szóljanak hozzájuk. Meg kell értenie mindenkinek, hogy ez a lépés minden parasztember számára megfontolt elhatározás kérdése. A parasztemebrek közt is vannak olyanok — hangsúlyozta — akikben él még a kapitalista szem lélet. Az ilyenek szeretnének meg- töllasodni más emberek megkopasztás ával. Nem gondolnak arra, hogy ha a kapitalizmusnak szabad útja van, akkor hiába küszködik száz parasztember, közülük csak öt, vagy tíz válhat ku- lákká: kilencven pedig mindenképpen más szolgájává. A munkás-paraszt állam, amely minden dolgozó ember érdekeit köteles megvédeni, nem engedheti meg azt, hogy kilencven paraszt tönkremenjen azért, hogy tíz meggazdagodjon.

Vannak parasztemberek, akik a kapitalista világ törvénye szerint kínlódták végig életük nagy részét és mindig azt látták, hogy abban a rendszerben a falun csak az számított embernek, akinek akármilyen kicsiny, de saját földdarabka volt a kezén. Az akkori vad élet komiszsága okozta, hogy sokszor tulajdon szülőjét, vérszerinti testvérét emésztette el nem egy ember — a földért. — De ez a világ — a parasztemberek szerencséjére is — örökre elmúlt.

A társadalmunkban nem a tulajdon, hanem a dolgozó ember uralkodik. Aki a munkát nem kerüli és embertársaival összefog, az az élet urává, boldog, jómódú emberré válik a termelőszövetkezetben.

Türelmes és meggyőző szóval kell megmagyarázni, a még egyénileg dolgozó parasztoknak, hogy milyen szép, új emberi életet nyit számukra a szocializmus, amikor megszabadulnak a bilincsbeverő régi paraszti életmódtól és nem lesznek többé rabszolgái se a jómódú embernek, se a jószágnak. Ezt egyébként jól tudják azok a termelőszövetkezeti parasztok, akik már bent vannak a termelő- szövetkezetben és akik maguk is gyötrődtek belépésük előtt. A szövetkezeti parasztok egy két esztendő múlva már szégyelik, vagy ha jó kedélyű emberek, akkor maguk nevetnek a legjobban azon, hogy belépésük előtt milyen aggodalmaik voltak.

Elvtársak! A munkásosztály tár sadalmunk vezető osztálya, az államhatalmat kézbentartó »uralko- ! dó«osztály. Pártja vezetésével; kézbevette a szabadságjogok és a ' nemzeti függetlenség zászlaját,1

amelyet a kapitalista földesúri j

osztályok már régen elárultak és földredobtak.

A munkásosztály vállalta a felelősséget és az áldozatot, amelyek vezető szerepéből reá hárultak,

Vért áldozott és sokat dolgozott a szocialista forradalomért. Nélkülözött, éhezett 1945-ben és 1946- ban a pénzromlás idején. Napi érdekeit sokszor feláldozva segítette és segíti a testvérosztályt, a parasztságot és felépítette hazánk hatalmasan megnövekedett szocialista iparát. Az emberek tízezreit adta az államigazgatás legkülönbözőbb posztjaira, a hadsereg, a rendőrség, a belső karhatalom, a határőrség soraiba, a gyárak és üzemek vezető helyeire, a gépállomásokra, új vidéki nagyüzemek, a szocialista városok felépítésére. A munkásosztály szinte fel sem mérhető meny- nyiségű önkéntes társadalmi munkát végez ma is a köz javára.

A munkásosztály szövetségesei élén küzd az új szocialista társadalom megteremtéséért.

A párt feladata, hogy a továbbiakban elősegítse a munkásosztály tömegei öntudatának, politikai képzettségének, szakismereteinek, kulturális színvonalának emelését.

A parasztság az őt vezető munkásosztály szövetségeseként, a maga módján kivette részét a hitleristák, a hazai fasiszták, a burzsoázia és a földbirtokosok elleni harcból, amely a nép hatalmának megteremtéséért folyt. A parasztság 1956-ban a burzsoá és fasiszta erők ellenforradalmi támadása időszakában a munkásosztály hű szövetségesének bizonyult és részt is vett a szocialista vívmányok védelmezésében, a konszolidálásért folytatott harcban. Legöntu- datosabb fiai pártunk tagjaiként a társadalmi haladásért folytatott harc első vonalaiban haladnak. Ott vannak az országgyűlésen, a tanácsokban, a Hazafias Népfront bizottságokban, a fegyveres erők tisztikarában, a munkásőrségben, munkás-paraszt államunk és fejlődő szocialista társadalmunk felelős posztjain.

Ma a munkás-paraszt összefogás alapvető tartalma: a népi hatalom közös védelme és erősítése, a szocialista társadalom felépítésére kötött szövetség.

A feladat most, hogy parasztságunk legöntpdatosabbjai, akik az állami gazdaságokban, a termelő- szövetkezetekben, a gépállomásokon, a falvakban dolgoznak, segítsenek megteremteni a szocialista magyar falut.

Segítsenek magasabb színvonalra emelni a mezőgazdaságot, s ezzel az egész népgazdaságot, a dolgozók életszínvonalát.

Elvtársak! Jelentős és szerepénél fogva fontos rétege társadalmunknak az értelmiség. Az utóbbi időben a párt helyes politikája következtében a pártonkívüli értelmiség nagy része lojális magatartást tanúsít és munkájával segíti a szocializmus építését.

A szocialista építés előrehaladása napról napra növeli az értelmiség társadalmi szerepét, alkotási lehetőségeit. Megindult és bíztató az a folyamat, amelyben a »régi« és »új« értelmiség a szocializmus eszméi alapján teljesen összeforr. E folyamat végigvitelére törekszünk. Szembetűnő eredményeket mutat ez a pedagógusoknál. A párt és a kormányzat bizalommal, megbecsü léssel tekint az értelmiségre és anyagi ellátottságuk további javítására is törekszik.

A pártszervezeteknek le kell küzdeniük az értelmiséggel szemben helyenként még mindig tapasztalható elzárkózást és bizalmatlanságot. Ugyanakkor arra is szülcség van, hogy nemcsak a kommunista értelmiség, hanem az értelmiség pártonkívüli része is nagyobb öntudattal, felelősséggel, fokozott miértekben vegye ki részét társadalmi kérdéseink megoldásából, szocializmust építő népünk erőfeszítéseiből!.

Hazánkban még jelentős számú kispolgár, kisiparos és kiskereskedő él és dolgozik. 114 ezer önálló kisiparos van, fele falun. A kisiparosok és kiskereskedők tevékenyen kivették részüket 1957-ben és 1958-ban a gazdasági viszonyok konszolidálásából. Túlnyomó többségűk ma is társadalmilag hasznos tevékenységet folytat.

A párt és a kormány szembeszáll és küad a spekulációk ép a.

jogtalan jövedelemszerzés ellen. Azt várja, hogy a kisiparosok és kiskereskedők tartsák be törvényeinket, segítsék népünk munkáját. Ugyanakkor támogatja és támogatni fogja a városi és falusi kisiparosok, kiskereskedők társadalmunkban szükséges és hasznos tevékenységét a lakosság szükségleteinek jobb kielégítéséért. A párt arra törekszik, hogy a kispolgárságot meggyőző szóval ideológiailag és politikailag átnevelje és a szocializmus útjára vezesse számára is elfogadható módon; egyéni boldogulását és gyermekei jövőjét biztosítva.

Elvtársak! Foglalkoznunk kell a volt kizsákmányoló osztályok tagjaival folytatandó politikával is. Az elmúlt évtized lalatt a tőkés és földesúri osztályokat felszámoltuk. A volt kizsákmányolok és támogatóik egy része beilleszkedett társadalmunkba, más része 1956-ban harcbaszállt a népi hatalommal és ma is ellenséges magatartást tanúsít. Közülük mint ellenséggel bántunk el azzal, akivel rendszerünk a harcban — mint ellenséggel — találkozott.

Továbbra is éberen védelmezni fogjuk rendszerünk, népünk érdekeit a volt kizsákmányolókkal szemben. Aki közülük fellép ellene, annak számolni kell a proletárdiktatúra keménységével. Ugyanakkor az ellenforradalom leverése, a proletárdiktatúra erősödése, a szocialista építés sikerei növelik a lehetőséget a volt kizsákmányolok átnevelésére.

Az ellenforradalom leverésével az osztályharc nem szűnt meg hazánkban. Társadalmi törvény, hogy az osztálynélküli társadalom osztályharcban születik. Ugyanez érvényes a nemzetközi élet területére is. Az államok és népek békés egymás mellett élése, amcíjmek tartóssá tételéért küzdünk, nem hoz békét az eszmék harca terén.

Számolnunk kell azzal, hogy céljaink, a szocializmus alapjainak lerakása, a szocializmus felépítése — az osztáilycélok, a munkásosztály céljai és megvalósításuk osztályharcban fog végbe- mennl. A szocializmus érdekei, népünk érdekei nem kívánják az osztályharc élesedését, ellenkezően az a jó, ha hevessége csökken, formái kevésbé élesek. A párt és a nép állama sohasem fog az osztályharc élezésére törekedni. Ez azonban elsősorban nem tőlünk, hanem osztályelleinségeink- től, a nemzetközi imperializmustól függ.

Az osztályharc tehát folyik tovább. Az osztályok harcát azonban az ennek lényegiét nem értő emberek foghatják fel úgy — és a szocializmus esküdt ellenségei terjeszthetik azt — mintha az osztályharc a volt kapitalista osztály egyes tagjai ellen folytatott különháborúval volna egyenlő. Népi államunk törvényei a volt kizsákmányoló osztályok tagjait is egyenjogú állampolgárokként kezelik, ha ők maguk tiszteletben tarják é törvényeket és lojális magatartással beleilleszkednek társadalmi rendünkbe. Mint ismeretes például magukra a dolgozó parasztokra bíztuk, hogy felveszik-e a kulákokat a termelőszövetkezetbe, vagy sem. Rendeletben módot adtunk arra is, hogy az egykori kulák eltemesse saját múltját és kétévi becsületes munka után telj es jogú, a különböző tisztségekre is megválasztható tagja legyen a termelőszövetkezeteknek. A volt kizsákmányolok gyemekeivel kapcsolatban pedig pártunk arra törekszik, hogy a múlt terhétől mentesen találják meg majd helyüket az új szocialista világban.

A Központi Bizottság helyreállította az egész pártélet lenini szabályait

Kádár János végezetül a partról, a párt vezető szerepéről, a párt és a tömegek kapcsolatáról beszélt.

Marxizmus—leninizmus alapvető tanítása — mondotta, hogy párt nélkül, a párt vezetése nélkül a munkásosztály nem vívhatja ki, nem tarthatja meg a politikai hatalmát; a párt vezetése nélkül nem lehet felépíteni a szocialista társadalmat. A revizionisták megpróbálják csökkenteni a párt vezetőszerepének jelentőségét a szocializmust építő országok mindennapi életében. A magyarországi tapasztalatok szembetűnően és meggyőzően bizonyítják, hogy a párt vezetőszerepe a hatalom kivívása után nem csökken, ellenkezően — növekszik.

A Magyar Szocialista Munkás pártot marxista—leninista tudományos világnézet vezérli; elméleti alapja, kommunista politikája nem új. Uj a helyzetben az, hogy a Központi Bizottság a tévelygések és hibák sorozata után vissza vezette a pártot a helyes lenini útra, módszereibe is, a párt munkastílusába is olyan új elemeket vith am-lvek ma összeforrasztják a legszélesebb dolgozó tömegekkel.

Az elmúlt három évben a párt két fronton harcolt — mégpedig a revizionizmus ellen és a dog- matizmus ellen —, hogy megőrizze a pártegység eszmei alapját, a marxista—leninista ideológia tisztaságát. A munkásosztály eszmei fegyverét csorbítják a párton belül jelentkező dogmatikus és revizionista irányzatok. Ezek közül mind Magyarországon, mind pedig nemzetközileg a revizionizmus a főveszély. A modern revizionizmus feleleveníti a még le nem győzött régi, burzsoá eszméket; a nemzetközi imperializmus és a belső reakció kezére játszik; azokra támaszkodik. Különösen veszélyessé teszi a modern revizionizmust az a tény, hogy a tömegek előtt marxista— leninista mezben jelentkezik. A revizionizmus társadalmi bázisát a még meglevő burzsoá és kispolgári elemek képezik. A revizo- nizmus meghamisítja a marxizmus alapvető tételeit, tagadja a

I párt vezetőszerepét, a proletárdik- | tatúra államának szerepét, a szó« cialista tábor jelentőségét. A politikában törvényszerűen a munkásosztály érdekeinek elárulásához vezet. Valójában nem más, mint a burzsoázia által meghamisított marxizmus,

Legkorszerűbb formájában is éppen úgy kudarcra van kárhoztatva, mint a marxizmus ellen immár száz esztendeje indított összes eddigi támadás vereséget szenvedett. Ezt világosan példázza a hazai revizionista csoport egész dicstelen pályafutása is.

A Központi Bizottság és a párttagság alapvető tömegei ma mentesek a revizionista nézetektől.

Az az árnyék, amelyet a revizionisták vetettek a pártra, nem a párt és a pártot támogató tömegek, hanem az árulók szégyene.

Kiforgatja lényegéből és meghamisítja a marxizmust—leniniz- must a dogmatizmus is. A dogma- tizmus — bár nem a burzsoáziától származik, hanem a munkás- mozgalom saját talaján keletkezik, — hallatlan károkat tud okozni a párt, a munkásosztály, a proletárdiktatúra ügyépek.

Az utóbbi években súlyos károkat okozott a pártnak a Rákosi Mátyás körül kialakult személyi kultusz, s az ennek révép meghonosított dogmatizmus és szektás politika. A pártnak az ellenforradalommal’ vívott harc menetében meg kellett szabadulnia a múlt hibáitól is. A Központi Bizottság ma mentes, a párttagság alapvető tömegei is megszabadultak a dogmatizmus és szektariánizmus káros nézeteitől.

A Központi Bizottság helyreállította az egész pártáiét lenini szabályait, a demokratikus centralizmust, a kollektív vezetést

és helyreállította mindazok becsületét, akiket Rákosi és az őt támogató csoport alaptalanul megvádolt.

(Kádár elvtárs beszédévek további részét lapunk holnapi Szajnában közöljük.)