Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-04 / 285. szám

1959. december 4. — i TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG Folytatja tanácskozását az MSZMP VH. kongresszusa (Folytatás a 2. oldaról.) szilárdan kezükbe vették a fegy­vereket az NDK-ban. De volt még egy másik nagy po­litikai tanulság is: Nagy Imre út­ja, amely az opportunizmustól a hazaárulásig vezetett el, megmu­tatta, hol végződik a revizioniz- mus. S Kéthly Anna, a szociál­demokrata párt vezetője, aki har­madik utat hirdetett, az egész vi­lág színe előtt megmutatta, hogy mint jobboldali szociáldemokrata vezető, az ellenforradalom útját járja. Ma már nem ezek az elmúlt ese menyek foglalkoztatnak bennün­ket. A kommunizmust bátran épí­tő Szovjetunió nagy tudományos és technikai sikerei, a népi demok­ratikus országoknak a szocializ­mus építésében elért sikerei és a világszerte folyó békemozgalom révén sikerült megőrizni a békét. A cél most az, hogy elősegít­sük a nagy fordulatot az örök békére, a népek békés együtt­élésére. önök valamennyien tudják, hogy a csúcsértekezlet és a nem­zetközi megegyezés ellen ágáló fő békebontók Bonnban székel­nek. A Rajnáig húzódtak vissza, mert azt hitték, hogy ott zavar­talanabbá folytathatják akna­munkájukat. Meggyőződésünk, hogy az Ame­rikai Egyesült Államok, Nagy- Britannia, Franciaország és más országok népei nem hagyják magukat a nyugatnémet revan- siszták által új háborús kaland­ba sodorni. A Szovjetunió javas­latai arra, hogy Nyugat-Berlint változtassák demilitarizált sza­bad várossá és a mi javaslatunk a békeszerződés megkötésére; a paritásos alapon létrehozandó össznémet bizottság megalakítá­sára — olyan javaslatok, amelye­ket minden polgár elfogadhat, még a nagytőkések is. A német militaristák és revan- siszták ellen vívott harc igen bo­nyolult, mert a jobboldali szoci­áldemokrata vezetők támogatásá­val, s mincienekelőtt a gazdasági konjunktúra kihasználásával si­került félrevezetniük és port hin­teniük a lakosság nagy tömegei­nek szemébe. Éppen ezért döntő jelentőségű, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság az egész német népnek bebizonyítsa: a német nép béké­ben, jólétben és boldogságban élhet, ha lemond az atömfegy-\ verkezésről, a militarizmusról, a revansizmusról és a határköve­telésekről. Ezért minden erőfeszítésünk arra irányul, hogy 1961 végéig utolérjük és részben túlszárnyal­juk Nyugat-Németországot az életszínvonal tekintetében, hogy bebizonyítsuk Németországban a szocialista társadalmi rend fölé­nyét, a nyugat-németországi mo­nopoltőkés uralom felett. Ez az a történelmi feladat, amelyet teljesítenünk kell és tel­jesíteni is fogunk. Ez a mi leg­fontosabb hozzájárulásunk a bé­ke biztosításához és a bónni bé­kebontók elszigeteléséhez. Walter Ulbricht végül sikert kívánt a kongresszus további munkájához. Ezután Szentistváni Gyuláné, Baranya megyei küldött a kultu­rális munka pécsi tapasztalatai­ról számolt be. Söjtör János, Za­la megyei küldött termelőszövet­kezeti kérdésekről beszélt, s töb­bek között hangsúlyozta, hogy a szervezés során Zala megyében erősödött a dolgozó parasztság és a párt kapcsolata. Karol Bacilek Csehszovákia Kommunista Pártja Politikai Bi­zottságának tagja a magyar és a csehszlovák nép együttműködé­séről beszélt, hangsúlyozva, hogy országaink együttműködése a gyorsabb fejlődés biztosítéka, s egyik alapfeltétele annak, hogy minden szocialista ország körül­belül ugyanabban az időben ér­jen el a kommunizmushoz. Friedl Fürnberg, Ausztria Kommunista Pártja Politikai Bi­zottságának tagja hangsúlyozta, hogy sikerül majd Ausztria és Magyarország között baráti kap­csolatokat teremteni, mert ez mindkét nép érdeke. Emil Bodnaras, a Román Mun­káspárt Politikai Bizottságának tagja szólalt fel ezután, majd Ignacy Loga Sowinski, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagja a len­gyel hétéves tervről közölt szám­adatokat, majd rámutatott: »Ba­ráti együttműködéssel erősítjük pártjaink egységét, megsokszo­rozzuk dolgozó népeink sikereit és győzelemre visszük a szocia­lizmus ügyét. A következő felszólaló Czine- ge Lajos, a Szolnok megyei párt- bizottság első titkára volt, majd Walter Imre, Somogy megye kül­dötte után Szabópál Antal Tolna megye küldötte emelkedett szó­lásra. Szabópál Antal elvtárs Tolna megyei küldött felszólalása Tisztelt Pártkongresszus! Kedves Elvtársak! Fiatal korom ellenére lassan tíz éve, hogy pártmunkás vagyok és ha tíz év egy ember életében nem is nagy idő, főként olyon fel­adatok végrehajtásában, mint amelyeket végzünk, mégis lehet egy néhány tapasztalatot szerezni a vezetést illetően a párt- és a kormányszervek részéről mind az MDP időszaka uan, mind az ellenforradalom óta eltelt idő­szakban. Hogyan vélekednek a párton- kívüliek a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetéséről, a Köz­ponti Bizottság munkájáról? A pártonkívüliek azt mondják, hogy ezeket a vezetőket még készakar va sem lehet szavukon fogni, na­gyon keveset Ígérnek, annál töb­bet cselekszenek és őszintén be­szélnek. Az egyszerű emberek és néha-néha még a párttagok is csodálkoznak a Központi Bizott­ság, a kormány tagjainak és ve­zetőinek egyszerű, közvetlen ma­gatartásán. Hadd mondjam el ez zel kapcsolatban személyes ta­pasztalatomat. A Központi Bízott ság tagjai, annak vezetői nem­csak közvetett módon, hanem köz vétlenül is segítséget nyújtanak az alsóbb szervek munkájához. Ezt éreztük mi is Tolna megyé­ben, Szekszárd városában is. A választások idején nagy meg­tiszteltetésben volt részünk, ami­kor Kádár és Dobi elvtársak nagy gyűlést tartottak és segítették munkánkat. És ennek folytán bá­torságot vettünk magunknak, mi vezetők is ahhoz, hogy felkeressük az ország vezetőit, elmondjuk problémáinkat, nézeteinket egyes kérdésekben. És meg kell monda ni, hogy ami az MDP időszaká­ban nem sikerült, az sikerült az MSZMP időszakában és Kádár elvtársék lehetővé tették számunk ra azt, hogy megbeszéljük problé­máinkat, amelyeket megértőén fogadtak. Elvtársak! Ami nekünk nagyon furcsa volt és amikor me­séltük odahaza, azt is lehetővé tették számunkra, hogy vitatkoz­zunk, személyesen Kádár clvtárs- sal és amikor elhagytuk a Köz­ponti Bizottság épületét, akkor meggyőződéssel hagytuk el, nem úgy, hogy azért fogadtuk el azo­kat a dolgokat, amelyekben vi­tatkoztunk, az osztályharc, a termelőszövetkezetek fejlesztésé­nek problémáiról, mert a Köz­ponti Bizottság első titkára mon dotta, hanem Kádár elvtárs nem sajnálta az időt arra, hogy meg­győzzön bennünket és meggyőzve éreztük magunkat az érvek foly­tán azokról, amikről vitatkoztunk. Amikor hazamentünk, a párt­tagság egy része szinte el sem déssel tekint a kongresszus mun­kája elé. Megyénk, mint köztudo­mású, iparilag az elhanyagolt me­gyék közé tartozik és ezen belül a megyeszékhely is, valamint az általános fejlődéstől is eléggé el vagyunk maradva, ilyen tekintet­ben tehát még vannak kívánni­valók és tennivalók, az elmaradás behozására. Eléggé sok keserű ta­pasztalatot szereztünk ilyen irány bán. Tizenkét éve megy a harc azért, hogy a megye valami ipart akarta hinni, hogy ilyesmi is le­hetséges. Vitatlcozni az ország ve zetőivel. Igen, a gyakorlat győ­zött meg bennünket arról, hogy lehet és ha szükség van rá, s a jövőben is szüséges lesz ez, arra kérjük továbbra is veze tőinket, szakítsanak erre időt cs ne sajnálják az ilyenirányú fáradságot. Mint az egész ország lakossága, úgy Tolna megye és Szekszárd város lakossága is nagy érdeklő­kapjon és ki tudjuk elégíteni a lakosság egyre növekvő, ilyen­irányú munkaigényeit. 1947-ben a választások idején Vass Zoltán ígéretet tett a jelenlegi megyei titkárunknak, hogy lesz üzem. 1950-ben meg is örültünk, mert megyénket kinevezték gyapot me gyének és ennek folytán kaptunk egy gyapotegrenálót. Node ebben nem sok köszönet volt, mert utá­(Foiytatás a 4. oldalon.) N. Sz. Hruscsov elvfárs beszéde a GANZ—MÁVAG-gyárban Szerdán délben N. Sz. Hruscsov vezetésével az MSZMP VII. kong­resszusán résztvevő szovjet párt­delegáció látogatást tett a GANZ —MÁVAG-gyárban, az egyik leg­nagyobb magyar nehézipari üzem­ben. Egyórás igen szívélyes baráti beszélgetést folytattak az üzem gazdasági és pártvezetőivel, leg jobb fizikai és szellemi dolgozói­val, majd 12 órakor nagygyűlésen vettek részt a GANZ—MÄVAG vagonszereldéjében. A gyűlésen több mint 15 000 dolgozó fogadta kitörő lelkesedéssel Hrucsovot és a delegáció többi tagját, valamint Hruscsova asszonyt. Benczekovics Lajos, a GANZ— MÁVAG pártbizottságának titká­ra nyitotta meg a lelkes hangu­latú. nagygyűlést, majd Gáspár Sándor, a Budapesti Pártbizottság első titkára üdvözölte a dolgo­zókat. Ezután N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke emelkedett szólásra. — Engedjék meg, hogy átadjam a Szovjetunió Kommunista Párt­jának, a szovjet kormánynak, a nagy Szovjetunió munkásosztályá­nak, valamennyi népének forró üdvözletét — mondotta viharos, hosszantartó taps közepette. A továbbiakban kijelentette: Büszkék vagyunk arra, hogy az ellenforradalmi összeesküvés után le tudták küzdeni azokat a nehéz­ségeket, amelyeket a reakciós erők gördítettek útjukba, helyreállítot­ták az ország normális gazdasági életét, és a többi szocialista or­szággal együtt haladnak a szocia­lizmus építésének útján. Beszélt a magyarországi ellen­forradalomról, s kijelentette: Szent kötelességünknek tar­tottuk, hogy teljesítsük a ma­gyar forradalmi munkás-pa­raszt. kormány kérését és csa­patainkat az ellenforradalom ellen vezényeljük, segítsünk Magyarország munkásosztálya nak, dolgozó népének elbánni a fasiszta összeesküvőkkel és helyreállítani a munkásosz­tály hatalmát, Magyarország dolgozóinak hatalmát. A külső erők — folytatta Hrus­csov elvtórs — az imperializmus erői, ma már nem jelentenek ve­szélyt a szocialista országok szá­mára. A mi erőink nagyobbak az imperializmus erőinél, fegyverze­tünk jobb, mint az imperialistáké — jelentette ki a hallgatók viha­ros tapsa közepette — majd hoz­zátette: a mi rakétánk már a Hol­don van, az övék pedig a tenger­ben. A burzsoázia azt állította — folytatta —, h9gy a munkásosz­tály nem tud államot vezetni, nem képes megszervezni a gazdasági életet, képtelen fejleszteni a tu­dományt és a kultúrát. Vajon kinek a tudománya nyitotta meg a Hold felé vezető utat és kinek a tudomány képtelen elszakítani a maga holdrakétáját a Földtől? A munkásosztály, a szovjet dolgozó nép megmutatta, hogy mire ké­pes. (Viharos taps.) Helyzetünkről a Szovjetunió és a többi szocialista ország gazda­sági fejlődéséről szólva hangsú­lyoznunk kell, hogy sikereink na­gyok. A Szovjetunió nagy sikerrel hajtja végre hétéves tervét. Az önök országa is igen jól fejlődik, nő a termelés is és a munka termelékenysége is. Hruscsov elvtárs a továbbiak­ban így folytatta: Elvtársak! Milyen perspektívák állanak előttünk a fejlődésben, a szocializmus és a kommunizmus építésében? A legjobbak! Minde­nünk megvan, amire szükségünk van. Vannak nagyszerű földjeink* gazdagok vagyunk ásványi kin­csekben és ami a legfőbb: ég bennünk a lelkesedés • és lobog bennünk az akarat a szocializmusért; a kommuniz­musért vívott harcban. (Viharos taps.) Megdöntöttük a kapitalizmust, megsemmisítettük a földesurak uralmát és megte­remtettük a munkásosztály, a dol­gozó nép hatalmát. Most évről évre gazdagabbak leszünk, évről évre jobb és jobb a Szovjetunió és a többi szocialista ország né­peinek élete. Csak a munka teremt gazdag­ságot, a szocialista országok­ban pedig ésszerűen használ­ják fel a munkát. A Szovjetunióban 1960-ban be­fejezzük az áttérést a nyolcórás munkanapról a hétórás munka­napra. (Hosszantartó taps.) 1964-ben megkezdjük az átté­rést a hétórás munkanapról a hat­órás munkanapra. Nálunk nincs munkanélküliség. Gazdaságunk szüntelenül fejlődik. A szocialista országok, amelyek utánunk lép­tek az új élet építésének útjára* szintén sikereket aratnak gazda­ságuk fejlesztésében. Mi, marxis­ták jól tudjuk, hogy a szocialista országoknak, amikor a kommunizmus felé mennek, vállvetve, egymást segítve kell menetelniük. Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy a párt- kongresszusuk- .. résztvevő kül­döttségünkből jelenlevő elvtársak nevében még egyszer őszintén megköszönjem meghívásukat és köszönetét mondjak figyelmükért. Engedjék meg, hogy azt kívánjam önöknek is, amit mi önmagunk­nak. (Viharos taps. ..Éljen az SZKP'’.) i Elvtársak! E napokban ülésezik a Magyar Szocialista Munkáspárt kongresz- szusa. Örömmel látjuk a VII. kongresszus küldötteinek egységét és önbizalmát. Biztosak vagyunk abban, hogy a kongresszus tovább kovácsolja a pórt erőit, kijelöli a szocializmus magyarországi építé­sének további útjait és méginkább megszilárdítja a Magyar Szocia­lista Munkáspárt vezette egész magyar nép egységét. (Viharos taps.) A párt még szorosabban tö­mörül a Központi Bizottság köré, amelynek élén a magyar nép hű fia, a mi kedves barátunk, Ká­dár János elvtárs áll. (Viharos taps. »Éljen a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt«.) Kívánjuk önöknek kedves test­véreink, hogy szorosabbra zár­ják a proletár soraikat a marxiz­mus—leninizmus zászlaja, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt, és Kádár János elvtárs vezette Köz­ponti Bizottságának vezetése alatt. (Viharos taps.) Éljen a magyar munkásosz­tály (Viharos taps.) Éljen a magyar dolgozó nép! (Viharos taps.) Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt! (Viharos taps.) Éljen a szovjet és a magyar nép barátsága! (Viharos taps.) Éljen a szocialista- tábor né­peinek barátsága! (Viharos taps.) Éljen a kommunizmus! (Viha­ros taps.) Éljen a világbéke! (Viharos* hosszantartó taps. Felkiáltások »Éljen a Szovjetunió«, »Élj-an a magyar—szovjet barátság«, »Él­jen a béke«!

Next

/
Oldalképek
Tartalom