Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-04 / 285. szám
4 : TOLNA MEGVET NEPŰJSAG 1959. december 9. Folytatja tanácskozását az MSZMP VH. kongresszusa (Folytatás a 3. oldalról.) na — akkor még nem volt meg az előre gondolkodás — rájöttek arra, hogy ez hazánkban nem vált be. Ma megvan a többmillió forintból felépített épület, melyben 15 munkás dolgozik, amelyben egyébként, ha megfelelően építették volna üzem céljára, akkor el lehetne helyezni több ezer embert is dolgozni. Annyit elértünk vele, hogy Szekszárd város ma már nemcsak vörös boráról híres, hanem van egy műemléke is, ez az épület, amelyet a város dolgozói a személyi kultusz műemlékének neveztek el. (Derültség) Örömmel hallottuk Fock elvtárs beszámolójából, hogy gyorsabbá kell tenni az iparilag elmaradott vidék fejlesztését, iparosítását. Nagyon örülünk annak az álláspontnak, amely a Központi Bizottság részéről megnyilvánul, hogy fel kell számolni az ilyen te kintetben lévő huza-vonát és azt a magatartást, ami a budapesti gazdasági vezetők részéről megnyilvánul. Nekünk is az a személyes tapasztalatunk, hogy ilyen tekintetben elég sok a huza-vona. Erre hadd említsek meg két példát. Az egyik: ki van mondva az ötéves terv elkészítésére vonatkozó irányelvekben, hogy az elmaradt vidékeket iparosítani kell, Budapesten a fejlesztésre kell csak fordítani a pénzeszközökét. És ugyanakkor mi történik? Nálunk van a Bonyhádi Zománcgyár, amely exportra termel jóminőségű árut. És tudomást szereztünk arról, hogy nem ezt a gyárat fejlesztik, hanem a budafoki zománc gyárat kívánják a második ötéves terv során is fejleszteni. Úgy érez zük és látjuk, hogy valahogy nincs meg az összhang ebben a kérdésben, hogy vidéken fejlesztenék ilyen tekintetben is az ipart. Erdei elvtársnő beszélt a nők fokozottabb bevonásáról a közélet be, amivel mi férfiak is egyetértünk. Úgy hiszem, nemcsak ná lünk, hanem a többi megyében is probléma az, hogy megoldatlan a nők, az édesanyák számára is sok esetben a munkalehetőségek biztosítása. És hadd mondjam el azt, néha viccesen szoktuk meg jegyezni, amikor társaságban va gyünk, hogy hát jni férfiak fogjunk össze. Ilyen tekintetben az a kérésünk, hogy a nők is fogjanak össze. Nekünk van két női miniszterünk, az egyik Benke elv társnő, a másik Nagy elvtársnő. Benke elvtársnő nem sokat tud ilyen irányban segíteni, de Nagy elvtársnő, a könnyűipari miniszterünk, véleményünk szerint sokkal többet/ tud segíteni, sokkal nagyobbak a lehetőségek, mint amilyen segítséget a nők munkábaállítása tekintetében eddig tapasztaltunk. Ugyanis, például, — hogy konkrét esetet említsek — nálunk ott van a gyapotegrenáló, amelynek egyik csarnokát be lehetne rendezni asszonyok részére valami bőrdíszmű, vagy egyéb cikkek gyártására. Még csak a tárcákon sem kellene veszekedni mert a könnyűipari tárcához tartozik ez az épület. Kedves Elvtársak! Az a kérésünk a Központi Bizottság felé, hogy az ipartelepítéssel kapcsolat bán, az elmaradt vidékek iparosításával kapcsolatban ugyanolyan következetességet és határozottságot tanúsítson, mint amilyen határozottságot tanúsított eddig a feladatok végrehajtásában, a politika vitelében. Persze azt is tudjuk és számolunk vele, hogy a helyi lehetőségeket jobban ki kell használni és ilyen tekintetben a meglévő épüle teket az ipar fejlesztésénél számba kell vénünk, hogy az épületekre szánt beruházásokat csökkentsük. összegében és ilyen tekintetben véleményünk szerint a kormánynak kell odahatni, hogy a tárcasovinizmust felszámoljuk és a minisztériumok ne ragaszkod janak indokolatlanul kihasználatlan állapotában levő épületekhez. A másik dolog: az a véleményünk, hogy az ipartelepítéssel párhuzam bán gondot kellene fordítani az elmaradott városok általános fejlesztésére is. Ugyanis ez is felmerült. Mi a tapasztalat? Azokban a városokban, ahol nem volt iparosítás, ott elhanyagolták az utat, a csatornázást, a kulturális létesítmények nem elégítik ki a jelenlegi igényeket sem. Az a javaslatunk, hogy meggondolás tárgyává kellene tenni, nem volna-e szükséges úgy, ahogy a lakásprobléma megoldására kidolgozott a kormány egy 15 éves fejlesztési programot. itt is egy komplex 15 éves városrendezési programot kidolgozni annak érdekében, hogy perspektíva legyen a lakosság előtt, hiszen a második ötéves tervben nem leszünk képesek minden feladatot megoldani. A lakásépítkezés növelése érdekében az a javaslatunk, hogy a szövetkezeti lakásépítkezést jobban ki kellene szélesíteni, ugyanis nagyobb az érdeklődés, mint ahogy ez ki van elégítve, Elvtársak! A lakosság igényei nőttek és növekednek egyre jobban vidéken is. A városok és falvak szépítését illetően tudjuk azt, hogy az ország teherbíróképessége korlátozott. Mégis, mit lehet tenni, hogy gyorsítsuk a fejlődést? Az a véleményünk, hogy nagyobb méretűvé és — ha szabad ezt a kifejezést használni — tömegméretűvé kell tennünk a társadalmi munkát, a lakosság még nagyobb arányú bekapcsolását az egyes létesítmények megvalósításába, felépítésébe. E tekintetben elmondhatom azt, hogy ma már nemcsak járdákat, utakat, vízvezetékeket fektetünk le társadalmi munkában, hanem a lakásprobléma enyhítése érdekében ebben az évben tíz darab lakást építettünk fel társadalmi munkában a városban, ami azt jelenti, hogy tíz szegényebb rászoruló embernek tudunk lakást biztosítani. Véleményünk szerint ez az út járható, a jövőben is járni kell, s a pártnak, a pártszervezeteknek oda kell hatniok, hogy kiszélesítsük az ilyenirányú munkát. Persze meg kell azt is mondani, hogy sok esetben meg van kötve a helyi vezetők keze és ilyen tekintetben állami szerveink részéről várunk hathatós intézkedést. Egy példát hadd mondjak el. Pi(- acterünk a város központjában van, át kell helyezni, vásárcsarnok építését vettük tervbe. A vásárcsarnok felépítése a tervezők szerint 5 millió forintba kerül. Azt mondtuk, ezt nem tudjuk előteremteni, hiszen az egész évi városfejlesztési adónk 1 millió kétszázezer forint és valahogyan olcsóbban kellene megoldani. Készítettünk egy házi tervet, amely szerint másfélmillió forintból egyszerűen meg tudjuk oldani. De mi történik? A tanácselnök elvtárs azt mondja, hogy Szabópál elvtárs, ezt nem tudjuk végrehajtani, mert jönnek a pénzügyminiszteri revizorok és ezért fegyelmit fogunk kapni. Én azt mondottam: Kalmár elvtárs, én azt hiszem, hogy egy fegyelmit megér az az országnak, hogy három és félmillió forintot megtakarítunk, én inkább vállalom a fegyelmit, mi majd akkor, amikor elkészült a vásárcsarnok, fel fogunk terjeszteni érte kormány- kitüntetésre, mert három és félmillió forintot megtakarítottál az országnak. És úgy hiszem, hogy ilyen tekintetben szabadabb kezet kellene biztosítani a tanácsok vezetőinek, persze észszerűen, helyes megoldásokkal és hogy ne legyen megkötve kezünk az ilyen irányú feladatok végrehajtáséban. Még egy problémát szeretnék felvetni: az önelégültséget. Párttagságunk többsége és vezetőin!: többsége lelkesen kiveszi részét a feladatok végrehajtásából. De vannak egyesek, akik azt mondják a feladatok végrehajtásakor, hogy fogjuk meg és vigyétek. Ezt tapasztaljuk jelenleg néhány vezető beosztásban levő gazdasági vezetőnél is. A tsz-mozgalom fejlesztésének a beindításakor, amikor hivatkoznak jobbra-balra és nem akarnak rátérni, hogy a tsz-mozgalom fejlesztésén fáradozzanak. Ez azért veszélyes és abból adódik, mert látják a sikereket s azt gondolják, most már nem kell annyi áldozatot hozni, mint amennyit eddig hoztunk. Azért veszélyes, mert az ötéves terv végrehajtása során nagyobb feladatok hárulnak ránk és e fokozottabb feladatok megoldására szükség van az egész párttagság erejére, cselekvő munkájára. Ilyen tekintetben, szerencsére — ezt feltétlenül figyelembe kell vennünk — ezek az apró jelenségek, de fel kell számolnunk az előrehaladás érdekében. A megyei pártértekezlet megbízását teljesítsük akkor, amikor elmondjuk: ha a kongresszuson nem is tudunk részt venni mindnyájan, nem is tudunk ott lenni, szívünk együtt dobog a kongresz- szus küldötteivel és a kongresszus határozatainál: végrehajtásában Tolna megye kommunistái a pár- tonkívüliekkel együtt egységesen ott lesznek. (Taps.) Fehér Lajos elvtárs felszólalása A délutáni ülésen Sztancso Sztajkov, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja üdvözölte a kongresszust, utána Max Reimann, a Német Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára a küldöttek lelkes tapsa közepette emelkedett szólásra. Gábor Márton budapesti küldött után Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja szólalt fel. — Társadalmunk szocialista átalakítása akkor válik teljessé — mondotta —, ha a legközelebbi években sikeresen befejezzük a mezőgazdaság szocialista átszervezését, s ezzel lerakjuk a szocializmus alapjait az egész népgazdaságban. Ezt a fő feladatot, a falu szocialista átalakítását úgy kell végrehajtanunk, hogy az átszervezéssel egyidőben a mezőgazadsági termelés és az árutermelés a népgazdaság szükségleteinek megfelelően állandóan növekedjék. Nagyon fontos követelmény — folytatta —, hogy az állami gazdaságokban, a termelőszövetkezetekben jó legyen a vezetés és a szakvezetés. Jelenleg termelőszövetkezeteink 60 százalékában dolgozik szakember. Az idén 1350 ag- ronómus jelentkezett termelőszövetkezeti munkára és számottevő szerepük van máris az új szövetkezeti gazdaságok megerősítésében. A párt számít arra, hogy a fővárosban és a vidéken ma még különböző termeltető vállalatoknál dolgozó agronómusok közül mind többen és többen jelentkeznek erre a nem könnyű, de nagyon szép feladatra és részt kérnek a termelőszövetkezetek megszilárdításának, felvirágoztatásának nagyszerű munkájából. A párt a mezőgazdaság átszervezésének egész ideje alatt változatlanul szövetséges!, baráti jóviszonyt kíván fenntartani az egyéni dolgozó parasztokkal. Ezt azzal is kifejezésre juttatja, hogy a felvásárlási árrendszerrel biztosítja számukra az anyagi érdekeltséget, hathatósan segíti termelésüket, összefoglalva: a mezőgazdaságban előttünk álló feladatok végrehajtásának kulcsa elsősorban a termelés pártirányítását végző termelőszövetkezeti, állami gazdasági, gépállomási kommunisták kezében van — mondotta. — Ha a kommunisták jól dolgoznak és tovább javul a pártszervezetek gazdasági szervező munkája, ezzel együtt a rendszeres, mindennapi politikai munka, akkor több mint bizonyos, hogy a pártonkívüli falusi dolgozó tömegek megnyerésével és támogatásával a falu szocialista átszervezésével egyidőben, éppen ennek talaján, sikeresen megoldjuk népünk javára a mezőgazda- sági termelés és árutermelés erőteljes fellendítésének feladatát. Szőcs Gyula Nógrád megyei küldött felszólalása után Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke mondott beszédet. Dobi István elvtárs beszéde Kedves Elvlársak! Engedjék meg, hogy tisztelettel, szeretettel és bizalommal üdvözölhessem a kongresszust — mon dotta többek között. A kongresszus abban a kedvező helyzetben van, hogy maga mögött érezheti a nemzetet: párttagokat és párton- kívülieket, minden becsületes és jószándéku dolgozó magyar embert. Az ellenforradalom leverése I után mély szakadékból indultunk felfelé és három esztendő alatt a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével politikai és gazdasági, társadalmi, kulturális téren rendkívüli eredményeket értünk el. Szocialista átalakulásunknak egyik legfontosabb időszerű kérdése a mezőgazdaság fejlődése, a termelőszövetkezeti mozgalom. Ez a kettő egymástól elválaszthatatlan, A párt és az állarn segíti a parasztságot, értékeli és támogatja a termelés fejlesztésére irányuló erőfeszítéseket, elsősorban és nagyobb mértékben azonban a szocialista társulásokat támogatja, A dolgozó parasztság hozzáértése és szorgalma a kis parcellából is kihozza azt a keveset, amit ki lehet hozm. Ez a szorgalom és hozzáértés azonban a gépek segítségével, fejlettebb tudományos termelési módszerek alkalmazásával sokszorosan tud érvényesülni és ragyogó eredményeket hozni a szövetkezeti nagy üzemekben. Arra kell törekedni, — folytatta Dobi István, — hogy minden szövetkezeti tagunk mielőbb szocialista emberré formálódjék és öntudatosan vegye ki részét a szocialista munkából. És ugyanakkor legyen munkása az egész falu szocialista, társadalmi átalakulásának is. Arra kell törekedni, hogy meglévő szövetkezeteink állandóan fejlesszék növénytermelésük és állat tenyésztésük színvonalát, gondozzák és növeljék a föld termőerejét, minél tökéletesebben alkalmazzák a gépi erőt, a legmodernebb termelési technikát. Becsüljék meg, gyarapítsák a szövetkezeti közös vagyont, mert ez a szövetkezeti tagok vagyona és egyúttal a termelőszövetkezet gazdasági fejlődése, anyagi alapja. Erősítsék szövetkezeteiket, mert végeredményben minden szövetkezet olyan erős, amilyenné a saját tagjai teszik. Tisztelt pártkongresszus! Amikor a kongresszus kommunista igazmondással és őszinteséggel vitatkozik, megfontoltan tanácskozik és forradalmár bátorsággal határoz életünk nagy kérdéseiről, azt a nemzeti egységet szolgálja, amelyet a becsületes dolgozó emberek neveznek nemzeti egységnek. Erősíti kapcsolatainkat a Szovjetunió által bölcsen vezetett szocialista táborral és a világ proletariátusának nagy családjával, A pártkongresszus negyedik napja A kongresszus csütörtöki tanácskozását Benke Valéria, a KB. tagja nyitotta meg. Bejelentette, hogy számos testvérpárttól, amely küldöttségileg nem képviselteti magát a kongresszuson, üdvözlet érkezett. Bejelentette azt is, hogy az ország különböző részeiből nagy számban érkeztek a kongresszushoz táviratok és levelek, amelyekben a dolgozók — párttagok és pártonkívüliek — forró üdvözletüket küldik a kongresszusnak és sikeres tanácskozást, jó munkát kívánnál:. Ezután az Iraki Kommunista Párt küldöttségének vezetője, Mohamed Hussein Abu Al-Eisz, a Politikai Bizottság tagja, Ela- dio Ladislao Carbajal, a Kubai Szocialista Néppárt küldötte, Köz ponti Bizottság tagja köszöntötte a kongresszust, majd Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, belügyminiszter emelkedett szólásra.
