Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-01 / 282. szám

b

4

\ ' J

Megkezdte tanácskozásait az MSZMP VII. kongresszusa

(Folytatás a 2. oldalról.)

kás-tanács«-okat és »forradalmi bizottságokat« használták fel politikai céljaikra.

A Magyarországon kirobbantott ellenforradalmi felkelésnek legerősebb tényezője a nemzetközi imperializmus volt, a reakciós körökkel az élen. Ilymódon a Magyar Népköztársasággal szem- ban valójában két egymással szövetkezett — a belső ellenforradalmi és nemzetközi imperialista

— erő lépett fel.

Pártunk Központi Bizottsága — folytatta Kádár János — az 1956. októberi ellenforradalomról adott marxista elemzését és állásfoglalását először az 1956. decemberi határozatában foglalta össze. Most, a kongresszus színe előtt ezzel kapcsolatban három fontos tényre mutathatunk rá:

Először:

az 1956 novemberének első napjaiban és azt követően az események ellenforradalmi jellegéről tett minden megállapításunk helyesnek bizonyult,

s a későbbiekben kiderült tények mindazt csak megerősítették és igazolták. Másodszor:

pártunk értékelését az ellenforradalom okairól és mozgató erőiről elfogadta és osztja az egész dolgozó magyar nép. Harmadszor:

értékelésünket elfogadta és helyesli az egész nemzetközi kommunista mozgalom,

a haladó emberek az egész világon.

Az ellenforradalmi felkelésben

— mondotta a továbbiakban — a párt és a Népköztársaság minden hazai ellensége egyesült. Szorosan együtt dolgozott velük az amerikai kormány által pénzelt és ez alkalommal Bécsbe vezényelt emigrációs csoport, Nagy Ferenc és társai.

Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt a súlyos helyzetben kötelessége szerint járt el.

A nép sorsáért érzett felelősségtől áthatva a magyar kommunisták létrehozták az új forradalmi központot, megszervezték a harc vezető erejét, az új Központi Bizottságot, létrehozták a forradalmi munkás-paraszt kormányt, amely a Szovjetunió, a hűséges és legjobb barátunk, szövetségesünk segítségét kérte.

A kérdések, amelyeket a történelem akkor napirendre tűzött, súlyosak és bonyolultak voltak — folytatta Kádár János és hangsúlyozta: abban a helyzetben csak szilárd elvi politikával és határozottsággal lehetett boldogulni. Gyökeresen szakítani kellett az árulókkal, nyíltan fel kellett tárni a tömegek előtt, hogy Nagy Im- réék átmentek az ellenség táborába. Fegyvert kellett szegezni annak, aki fegyverrel támadt a Népköztársaság ellen. Szabadságot és demokráciát kellett adni a szocialista forradalom harcosainak, a dolgozó népnek, de üldözni kellett az ellenforradalmárokat, a restaurációra törő burzsoákat és minden rendű és rangú szekértolóikat. A nacionalizmus és a nemzeti gyűlölködés szításával szemben félreérthetetlenül és nyíltan a Népköztársaság iránti hűség, az igazi hazafiság, a munkásnemzetköziség eszméjével lehetett harcolni. Az ellenforradalmárok „semlegességével” szemben félreérthetetlenül meg kellett mondani, hogy

mi hűek maradunk a varsói szerződés szervezetéhez mindaddig, amíg arra szükség lesz és mindenkor együtt haladunk a szocialista táborral. Világosan válaszoltunk arra is: mire alapozzuk országunk politikai rendszerét?

A munkás-paraszt szövetséget vezető marxista—leninista

pártra, a szakszervezetekre, a Hazafias Népfrontra és a többi tömegszervezetekre

építjük politikai rendszerünket, elvetve a munkástanácsok rendszerét.

Az ellenforradalmi felkelés idején bebizonyosodott, hogy viszonyaink között a többpártrendszer az ellenforradalom javára

hajtotta a vizet — ezért elvetettük ezt. A többpártrendszer helyett a párt által vezetett Hazafias Népfrontot fejlesztettük. A Hazafias Népfront alkalmas és képes arra, hogy politikai egységbe tömörítse a kommunistákat és mindazokat a pártonkívülieket, akik az alapvető célok tekintetében — a szocializmus felépítése, az ország szuverenitásának és függetlenségének védelme, a Népköztársaság erősítése kérdésében egyetértenek. Három év pozitív tapasztalata bizonyítja, hogy

a párt által vezetett Hazafias Népfront alkotó munkára képes politikai mozgalom, amely a kommunisták mellett a pár- tonkívüli közéleti tényezőket tömöríti, tekintet nélkül arra, hogy korábban más pártoknak voltak tagjai, vagy esetleg mindig is pártonkívü- I liek voltak.

A nép életbevágó érdekeinek biztosítása megkövetelte az ellen- forradalmi felkelés kezdeményezőinek, vezetőinek, szervezőinek és a gyilkosságokat elkövetőknek

A Magyar Népköztársaság belpolitikai helyzetét ma a nyugalom, a megszilárdulás, a gyors fejlődés jellemzi — folytatta. A népi hatalom erősebb, mint az ellenforradalmi felkelés előtt volt, a szocializmus alapjai jelentősen szélesedtek azóta és a szocializmus építése rendben, lendületesen folyik. Ez a helyzet nem jöhetett volna létre a tömegek

politikai támogatása és odaadó,

szorgalmas munkája nélkül. Ez a tény bizonyos mértékig tükröződik még a Magyarországgal szemben erősen elfogult nyugati sajtóban is. Az utóbbi időben teret kapnak ott a valóságnak jobban megfelelő tudósítások is.

A reális szemlélet csak javára válhat azoknak is, akik nem túlságosan szeretik a Magyar Nép- köztársaságot. Mostanában az ilyen emberek, miközben szemük előtt erősödik a Magyar Nép- köztársaság, különböző képzelgésekkel áltatják magukat. Azt mondják, ellentétek vannak a pártban. Pártunkban egység van és ha ellenségeink arra várnak, hogy pártunkban ellentétek lesznek, akkor csak várjanak türelemmel, mert bizony még jó sokáig kell várniuk. Más reakciósok ahhoz fűzik reményeiket, hogy háború lesz. Az ilyen embereknek, ha egyáltalán képesek értelmes szót megérteni, csak azt mond. hatjuk, okkal bízunk abban, hogy még a hidegháborút is sikerül felszámolni, de akárhogyan is lesz, kapitalizmus és fasizmus Magyarországon még egyszer nem lesz. Ezt verjék ki a fejükből és nekik is jobb lesz.

„Hruscsov és Eisenhower megegyeztek.” Mi tudjuk, hogy Hruscsov elvtárs és Eisenhower elnök úr néhány dologban megegyeztek és reméljükj kívánjuk is, hogy a

a megbüntetését. Meg kellett viszont bocsátani azoknak, akik főbenjáró bűnt nem követtek el, akiket megtévesztettek és félrevezettek. Súlyos helyzetben és egyidőben kellett a pártnak két nagyon fontos feladatot megoldania: szakítani a korábbi hibákkal és leszámolni az ellenforradalommal. Pártunk képes volt erre és egyidőben megoldotta mindkét feladatot.

A bátor, nyílt és következetes marxista—leninista állásfoglalás és politika meghozta a maga gyümölcsét.

Az ellenforradalmi felkelés valamennyi tanulságát és tapasztalatát még sokáig számon kell tartania a pártnak, de magáról az ellenforradalomról elmondható, hogy minden területen teljes vereséget szenvedett és a múlté.

Kádár János itt emlékeztetett a tavaly novemberben tartott országgyűlési és tanácsválasztásokra, amelyeken a leszavazottak 99,6 százalékának támogatását megkapták a párt által vezetett Hazafias Népfront jelöltjei.

jövőben még sok dologban egyezzenek meg. De mi azt gondoljuk, hogy az a reakciós, aki valamely torz logikával azt gondolja, hogy bármelyik Hruscsov—Eisenhower találkozóból és tárgyalásból, nem tudni milyen alapon kapitalista, fasiszta Magyarország születik, legalább is erősen téved. A közmondás az ilyenre monja: „Éhes disznó makkal álmodik”.

Megint mások reakciós reményeiket ahhoz fűzik, hogy „kivonulnak Magyarországról a szovjet csapatok”. Erről a kérdésről érdemes egy pár komolyabb szót

váltani. A szovjet csapatok ma Magyarországon nem belpolitikai okokból, hanem kizárólag a ma még nem rendezett nemzetközi kérdésektől függően tartózkodnak. A szovjet kormánnyal a varsói szerződés szervezetében egyesült országok kormányaival, a szocialista országok kormányaival egyetértésben a külföldön állomásozó csapatok egyidejű és kölcsönös visszavonásáról való tárgyalás mellett vagyunk. Jelenleg még mindig nyílt fenyegetések hangzanak el a népi de- mokra'tikus országok ellen. Világosan megmondtuk nem egyszer: a szovjet csapatok addig fognak Magyarországon 'állomásozni, ameddig a nemzetközi helyzet ezt szükségessé teszi. Ami pedig azokat a beszélgetéseket illeti, hogy mi lesz, ha a szovjet csapatok kivonulnak Magyarországról, megmondhatjuk, a reakción az sem fog segíteni.

A szocialista forradalom magyarországi erői megtanulták azt, amit kell, és meg tudják védelmezni rendszerünket a belső ellenséggel szemben.

je és még van elegendő törlesz- tenivalója is az ellenforradalmárokkal szemben.

A tapasztaltokat számon tartjuk, nem ismételjük meg a hibákat, nem felejtjük az árulást, se az osztályellenséget, se az imperialistákat. A tapasztalatok alapján tovább erősítjük népi államunkat, rendszerünket. Tovább erősítjük a munkásosztály szövetségét a többi dolgozók rétegeivel is. A Hazafias Népfront mozgalmi erejére támaszkodva tovább szélesítjük a nemzet valamennyi alkotásra képes erőinek egyesítését. Tovább fejlesztjük rendszerünk demokratizmusát. Érvényesítjük a demokratikus centralizmus élvét az államéletben is. A törvényt tiszteletben tartó állampolgárok jogai a jövőben tovább bővülnek. Ugyanis tovább bővülnek a helyi államhatalmi szervek önkormányzati jogai is, fenntartva és erősítve alapvető kérdésekben az állam központi irányítását.

Népköztársaságunk alkotmányban rögzített szervezete, az országgyűlés és a helyi tanácsok rendszere b.vált. Az elmúlt három évben fejlesztettük az országgyűlés és a helyi tanácsok munkáját. Megnövekedett politikai, gazdasági és kulturális szerepük. Bővült hatáskörük és az a törekvésünk, hogy ez a jövőben még inkább bővüljön. A helyi tanácsok hatáskörének észszerű bővítése egyúttal hatásos harc a burzsoáziától örökölt és sajnos rendszerünkben még egyáltalán le nem küzdött bürokrácia ellen.

Elvtársak! Elmondhatjuk, hogy a három esztendő alatt teljes mértékben sikerült helyreállítani a Magyar Népköztársaság törvényes belső rendjét, a belpolitikai helyzet jő és kielégítően fejlődik a közrend és a közállapotok olyanok nálunk, hogy bármely nyugati kapitalista ország megirigyelhetné.

Ez a párt egységének, helyes politikájának, a párt és a nép összeforrottságának, a munkásosztály vezette nemzetközi tömörülésnek köszönhető. Rendszerünk és társadalmi belső erejének forrása, hogy a párt, mint vezető erő ktpes betölteni feladatát és bírja a nép támogatását.

Kádár János beszámolója harAz évi terv első háromnegyedének teljesítése a következő képet mutatja:

A mezőgazdaságban megszilárdítottuk a termelőszövetkezeteket. Az ipari termelés 12 száza- -lékkal, a termelékenység négy százalékkal növekedett a múlt év azonos időszakához képest. A k’skereskedelmi. forgalom 10 szá- 'ékkel, a lakosság összes pénz- /ctc’a nyolc százalékkal, a la- takarékbetét-állománya

madik részében az ország gazdasági helyzetével foglalkozott. Részletesen ismertette a második világháború és az ellenforradalom okozta gazdasági károkat. A második világháború például Magyarország gazdaságában 300 milliárd forint értékű kárt okozott, vagyis az akkori színvonalon számítva, öt év nemzeti jövedelmét, az egész nép öt évi munkájának minden eredményét megsemmisítette.

Az ellenforradalom gazdasági »adománya« 22 milliárd forint értékű kár a magyar népnek. A Központi Bizottság, a forradalmi munkás-paraszt kormány már a fegyveres harc közben erélyesen kézbe vette a népgazdaság helyreállításának ügyét.

A népgazdaság már 1957. végére heíyre állt a termelés színvonala és a dolgozók életszínvonala már akkor meghaladta az ellenforradalom előtti utolsó normális év, 1955 színvonalát.

Egy év alatt ilyen eredményre is csak a szocialista rendszer és a szocializmus nemzetközi szolidaritása képes.

A Központi Bizottság ez év márciusában felhívta népünket a nagyszámú új és megnövekedett termelőszövetkezetek megszilárdítására, továbbá arra, hogy nagyobb lendületet vigyen a szocializmus építésébe. A Központi Bizottság márciusi határozata hatalmas visszhangot keltett a dolgozók tömegeiben. Felajánlásaik végösszege — bár a gyárak és trösztök vezetőinek egy része rendkívüli óvatosságot tanúsított — a szocialista iparban 3.2 milliárd forintnyi értéket tett ki. Még a felajánlásoknál is több és szebb azonban, hogy dolgozóink november elejéig az évi felajánlás 97 százalékát teljesítették — összesen 3.1 milliárd forint értéket adtak terven felül. A felajánlások és azok teljesítése, a szocialista öntudat és a lelkes munka meghatóan szép eredményei. A munkások, parasztok, értelmiségiek közül, a fővárosi és vidéki kollektívák közül igazságosan, szinte lehetetlenség, bármelyiket is kiemelni. A munkás- brigádok, a mezőgazdasági dolgozók brigádjai, vagy az úgynevezett komplex brigádok, amelyekben fizikai és szellemi dolgozók fogtak össze egy-egy adott feladat megoldására — nagyon szép eredményeket értek el. Különösen örvendetes a fiatal dolgozók legöntudatosabbjainak helytállása. Közülük is kiemelhető az ifjúsági export brigádok jó munkája. Még napjainkban is születnek újabb és újabb felajánlások — folytatta Kádár János elvtárs.

A szocialista munkaverseny fejlődésében a tavasszal nagyszerű dolgoknak voltunk tanúi. Újságjaink hírt adtak arról, hogy a Szovjetunióban kommunista brigádok, Csehszlovákiában szocialista brigádok alakítását kezdeményezték a dolgozók. Ezeket az újsághíreket követően mintegy kél- három héten belül minden központi kezdeményezés nélkül, egyidejűleg az ország különböző részein százszámra alakítottak brigádokat, amelyek a »szocialista brigád« címének elnyeréséért versenyeznek. Ezek a brigádok, igen helyesen, a termelési célokon és a munka fejlesztésén kívül a szocialista magatartás és erkölcs fejlesztésén is műnk Alkodnak. Ma már mintegy három és fél—négyezer ilyen brigád dolgozik az országban.

69 százalékkal magasabb, mint egy évvel ezelőtt volt.

Az első háromnegyed év összes eredménye azt mutatja, hogy az ipari termelés, az önköltség és valószínűleg a termelékenység tekintetében is elérjük a márciusi határozat céljait, azaz

néhány fő mutató tekintetében egy évvel hamarabb el' kjük a hároméves tervben í??0 végére tervezőit szintet.

(Folytatás a 4. oldalon)

Ha a reakciósok újból verekedni akarnak, nem leszünk ellene, mert a magyar népnek van ere- í kosság

Belpolitikai helyzetünket a nyugalom, a gyors fejlődés jellemzi

Emelkedő életszínvonal — a Központi Bizottság és a kormány következetes politikája