Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-22 / 300. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG

1959. december. 22.

Lényegében befejeződött a nyugati csúcsértekezlet

Szóvivői nyilatkozatok és kommentárok a tanácskozásról

Párizs (MTI). A nyugati kormányfők vasárnap elhatározták, hogy meghívják Hruscsov szovjet miniszterelnököt a kelet-nyugati csúcsértekezletre és az értekezlet színhelyéül Párizst javasolják.

James Hagerty, az amerikai elnök sajtófőnöke a vasárnapi tanácskozás után kijelentette, Elsenhower nem hagyott kétséget az iránt, hogy híve az egymást követő kelet-nyugati csúcsértekezletek gondolatának.

„Az elhök úgy véli —* tette hozzá, — hogy nagyon nehéz lenne minden problémát egyetlen értekezleten megoldani.”

A Nyugatnémet kormány szóvivője szerint a nyugati csúcsértekezleten „teljes egyetértés” mutatkozik a kelet-nyugati kormányfői találkozó előkészítésének minden kérdésében.

A nyugati kormányfők tanácskozásait kommentálva, az AP tudósítója rámutat; tájékozott körökben lehetségesnek tartják, hogy a második kelet-nyugati csúcsértekezlet időpontja egybeesik majd Eisenhower elnök moszkvai tartózkodásával. Mint is méretes, a tervek szerint Eisen- hovver a nyár elején készül a Szovjetunióba:

A kommentár ugyanakkor hangoztatja, hogy bizonyos körökben „nem túlságosan lelkesednek” a moszkvai csúcsértekezlet gondolatáért és egyesek „nem szívesen hallanak arról, hogy az első kelet-nyugati kormányfői találkozót hamarosan kövesse egy másik.”

Az AP tudósítója szerint a nyugati kormányfők tanácskozásaiból biztosra vehető, hogy Adenauer sem áprilisban, sem később nem szándékozik részt venni a keletnyugati csúcsértekezleten. A kancellár nem csatlakozott a Moszkvába küldött meghíváshoz sem cs mindenképpen igyekszik elkerülni, hogy felvetődjék az NDK meghívásának gondolata.

A DP A a nyugati tanácskozások menetrendjével foglalkozva, többek közt tudni véli, hogy a Párizsban elhatározott munkacsoporttanácskozások után a nyugati külügyminiszterek előreláthatólag ismét összeülnek. Ennek az értekezletnek eredményeiről azután tájékoztatják a NATO miniszteri tanácsát, majd közvetlenül a ke- lot-nyugati csúcsértekezlet előtt a három nyugati kormányfő újból találkozik Adenauer kancellárral.

A nyugati kommentárok jelentős része foglalkozik a legutóbbi időkben erősen kiéleződött francia—amerikai ellentétekkel.

Az AP tudósítója rámutat, Eisenhower nyilvánvalóan nem tudta rábírni de Gaullet, hogy változtassa meg a katonai integrációval szemben elfoglalt álláspontját. Ugyanakkor úgy tudják, de Gaulle utalt rá, hogy „az algériai háború befejezése után esetleg módosítja nézeteit ebben a kérdésben”.

A nyugati csúcsértekezlet alatt amerikai diplomaták bizalmas beszélgetésekben továbbra is élesen bírálták a francia politikát.

Az Eisenhower — de Gaulle megbeszéléseken a francia elnök hír szerint rámutatott, hogy „minél félreérthetetlenebbül támogatná Amerika a francia álláspontot, annál könnyebb lenne sikeresen végrehajtani a francia kormány algériai politikáját”.

A NATO-tagállamok légvédelmének integrációja kérdésében a két kormányfő tájékozott körök szerint egyetértett abban, hogy „megfelelő idő alatt baráti szellemben rendezni lehet és kell a kérdést”. De Gaulle figyelmeztette Eisenhowert, hogy „Franciaországnak szabadon kell rendelkeznie fegyveres erőinek bizonyos részével mindaddig, amíg az algériai helyzet katonai akciót tesz szükségessé”.

A Reuter és az AP vasárnap este jól tájékozott körökre hivatkozva jelentette, hogy de Gaulle tábornok köztársasági elnök április

10-én néhány napos hivatalos látogatásra az Egyesült Állomokba utazik,

R párizsi találkozó korántsem oldotta meg a nyugati ellentéteket

Párizs (MTI). A nyugati csúcstalálkozó vasárnap lényegében befejeződött. Hétfőn csupán záró- jellegű megbeszélésre került sor. Jóllehet, a kelet-nyugati csúcsértekezlet kérdésében megegyezés született, a meglehetősen ellentmondó nyugati kommentárokból és lapvéleményekből kiderül, hogy a párizsi találkozó nem oldotta meg a nyugati hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok és Franciaország nézeteltéréseit.

A Reuter párizsi tudósítója szerint az a tény, hogy a kormányfők hozzájárultak a kelet— nyugati csúcsértekezlet megtartásához, Macmillan győzelmét jelenti, aki már régóta hangoztatja, hogy a kelet—nyugati kormányfői találkozót minél előbb meg kell tartani és az elsőt több csúcstalálkozónak kell követnie. A Reuter megjegyzi, hogy most már de Gaulle is támogatja a sorozatos csúcsértekezletek gondolatát. Angol vezető körökben még mindig úgy gondolják, hogy a berlini problémában lehet bizonyos konkrét megállapodást elérni. A fenti körök — hír szerint —r ellenzik, hogy a csúcsértekezlet előre meghatározott napirend alapján tárgyaljon. Úgy gondolják, helyesebb lenne, ha csupán három fő napirendi pontban állapodnának meg és ezeken belül a kormányfői találkozó minden résztvevője felvehetné az őt érdeklő kérdéseket.

Francia kormánykörök örömmel üdvözölték azt a lehetőséget, hogy az első csúcsértekezletet Párizsban tartják. A Reuter megjegyzi, hogy ez a döntés ugyanakkor meglehetősen nagy meglepetést keltett hivatalos és újságírói körökben, amelyek csaknem bizonyosra vették, hogy a kelet—nyugati kormányfői találkozó színhelye Genf lesz.

Több nyugati tudósító fűz megjegyzést Adenauernek ahhoz a kijelentéséhez, hogy »rendkívül elégedett« a nyugati csúcstalálkozó eredményével.

Az AP kommentárja szerint Pá rizsban azt találgatják, vajon a nyugati szövetségesek megváltoz- tattaK-e korábbi álláspontjukat a berlini kérdés megoldásának feltételeit illetően. A nyugatnémet küldöttek azt állítják, hogy sikerült befolyást gyakorolniok az Egyesült Államok, Nagy-Britan- nia és Franciaország képviselöiBefejezodtek a magyar művelődési napok Ukrajnában

Kijen: (TASZSZ) Vasárnap a kijevi Október Művelődési Palotában megtartott hangversenynyel befejeződtek a magyar művelődési napok Ukrajnában.

A szovjet—magyar barátság és testvériség ünnepe tíz napig tartott. A magyar művészek nagy sikerrel szerepeltek Ukrajnában. A kijevi dolgozók ezrei nézték meg a mozikban vetített magyar filmeket, az ebből az alkalomból rendezett ünnepi kiállításon megismerkedtek a magyar képzőművészet alkotásaival.

re. Az angol küldöttség nem erősíti meg, de nem is cáfolja meg ezt a hírt. Az amerikai és francia küldöttség nem fűzött megjegyzést az ügyhöz. Az egyik nyugatnémet diplomata egy újságírónak kijelentette: »Sokkal elégedeteb- bek vagyunk a nyugati állásponttal most, mint a párizsi értekezlet előtt«.

Az AP rámutat, hogy a nyugatnémetek és a franciák sem csináltak titkot abból, hogy »határozott magatartást« követelnek a nyugati hatalmaktól berlini »jogaik« kérdésében. Nagy-Bri- tannia és az utóbbi időben az Egyesült Államok azonban azzal érvelt, hogy a berlini helyzet ideiglenes rendezése lényeges és kívánatos.

Amikor a genfi külügyminiszteri értekezlet megszakadt, a nyugati »szövetségesek« már töb- bé-kevésbé hajlandók voltak elismerni, hogy szükséges a Nyugat- Berlinben állomásozó csapatok létszámának csökkentése. Szükséges továbbá a propaganda és felforgató tevékenység megszüntetése és a városba vezető légi, szárazföldi, valamint víziutaknak az NDK hatóságok által történő ellenőrzésének elismerése.

Ezek lennének tehát azok a javaslatok, amelyeket — a nyugatnémetek szerint — a nyugati »szövetségesek« most meg nem történtnek tekintenének.

A francia lapok rámutatnak, hogy noha »a nyugati csúcs« gyakorlatilag befejezte munkáját, a problémákat és nézeteltéréseket nem oldották meg. Az Au- rore minden kertelés nélkül felteszi a kérdést: »Véget ért-e a

francia—amerikai válság? Jól tájékozott körök szerint a nehézségek továbbra is fennállnak«. A lap szerint a francia—amerikai nézeteltérések megoldása egy, francia—amerikai bizottság feladata lenne.

A Figaro megállapítja: »A

franci a—ameri kai véleményeltérést ilyen rövid megbeszélés nem oldhatja meg«. A Libération is hasonló hangnemben is: »A nyugati értekezlet csak az átfogóbb jellegű kérdésekben egyezhetett meg. A magánjellegű megbeszéléseken nehezebb problémákat a derűlátó nyilatkozatok ellenére sem oldották meg«.

Az angol lapok általában derűlátóak, hiszen a régen hangoztatott angol óhaj, a kelet—nyugati csúcsértekezlet, közelebb került a megvalósításához. A Daily Express hangsúlyozza: »A világ türelmetlenül várja a békét. Nem szabad több időt vesztegetni«.

Január 12-ig elnapolták a genfi nukleáris értekezletet

oenf: (TASZSZ) Szombaton

Genf ben megtartotta 150. ülését a nukleáris fegyverekkel végzett kísérletek megszüntetéséről tárgyaló háromhatalmi értekezlet. Az ülésen az Egyesült Államok képviselője elnökölt.

A szakértői csoport az értekezlet elé terjesztette jelentését, amelynek szövegét az értekezleten résztvevő országok — a Szovjetunió, az Egyesült Államok és iíagy-Britannia — kormányai is megvizsgálják.

A jelentés megállapítja, hogy a szakértők megegyeztek a földalatti nukleáris robbantások felfedezését és kiderítését célzó technikai módszerek és berendezések megjavításának lehetőségében. Ezeknek a módszereknek az alkalmazása és a berendezések tökéletesítése lehetővé teszi a földalatti nukleáris robbantások könnyebb és biztosabb felfedezését és kiderítését abban az esetben, ha a szerződés aláírói közül valamelyik állam megkísérelné megszegni a szerződést.

Nézeteltérések vannak viszont a szakértők között az Egyesült Államokban 1958 őszén végzett földalatti nukleáris kísérleti robbantásokról közölt újabb amerikai szeizmikus adatok értelmezésében, valamint abban a kérdésben, hogy földalatti robbantást lehet-e földrengésnek »álcázni«.

Hasonlóképpen nem egyeztek meg a szakértők az olyan jelenségről műszerek, által közölt objektív adatok felhasználását illetően sem, amelyet a nemzetközi ellenőrző szerv nem tud felismerni, de amely nukleáris robbantás következményének is tekinthető. Nem egyeztek meg abban, hogy ilyen esetekben milyen alapon

lehet kiküldeni ellenőrző szerve-» két helyszíni felderítésre.

A nukleáris robbantások megszüntetéséről tárgyaló háromhatalmi értekezlet úgy határozott, hogy az ENSZ titkársága a szakértői csoport üléseiről készített jegyzőkönyveket felhasználás végett megküldi az ENSZ-ben képviselt országok küldöttségeinek és más érdekelt személyiségnek.

Az Egyesült Államok küldöttségének javaslatára az értekezlet úgy határozott, hogy 1960. január 12-ig szünetelteti munkáját.

Carapkin nyilatkozata az ADN tudósítójának

Genf: (ADN) A szombati üléá befejezése után Carapkin, a szovjet küldöttség vezetője az ADN genfi tudósítójának adott nyilatkozatában kifejezte reményét* hogy az 1960. január 12-én kezdődő tárgyalássorozat eredményesebb lesz az eddiginél. »Két- három napon belül lehetséges lenne szerződés kidolgozása az atomfegyver-kísérletek beszüntetéséről, ha az Egyesült Államokban felülkerekednének azok az erők, amelyek a szerződés gyors megkötését óhajtják, — mondotta Carapkin, majd hangsúlyozta* hogy az általános nemzetközi légkör, a népek akarata, valamint a két ENSZ-határozat, amely »felhívott bennünket, gyorsítsuk meg a munkánkat«, kedvező feltételeket teremtett a szerződés megkötéséhez.

Végül annak a reményének adott kifejezést, hogy sikerül kompromisszumos megoldást találni' az' ellenőrző szervek összetételének kérdésében. #

Nehru a kelet-nyugati csúcsértekezletről és más nemzetközi kérdésekről

New York: (MTI) Nyugati hír- ügynökségek jelentik, hogy Nehru indiai miniszterelnök interjút adott a Columbia Broadcasting System amerikai rádiótársaságnak.

Megkérdezték Nehrutól, hogy Eisenhower elnökkel folytatott tanácskozásai után derűlátóbb-e a kelet—nyugati csúcsértekezlet esélyeit illetően.

Az indiai miniszterelnök így

válaszolt: »Egészbenvéve, igen. Meggyőződésem, hogy Eisenhower elnök a csúcsértekezlet ered ményességére törekszik és ugyanez a meggyőződésem Hruscsov szovjet miniszterelnökről is. Mindkét fél erősen törekszik az

eredményre és ez jelentős tényező«.

Nehru egy további kérdésre válaszolva hangoztatta, hogy kész megvitatni a határkérdést a kínai vezetőkkel. Hozzátette azonban, hogy »ha a tárgyalásokat alkalmatlan időben tartják, úgy azok nem hoznak megfelelő eredményt«.

A továbbiakban Nehru kijelentette, úgy véli, hogy »a legutóbbi események — függetlenül Eisenhower indiai látogatásától — közelebb hozták egymáshoz Indiát és az Egyesült Államokat. A közeledés mindkét részről történt« — mondotta.

A. Tolsztoj:

A E I IIA

45.

— A halál! — kiáltotta Lösz.

Hatalmas pókok bolya volt.

Úgy látszik, itt tanyáztak a vak mélységben. A robbanás felriasztotta őket, s egész tömegük emelkedni, dagadozni kezdett. Sziszegtek, sustorogtak ... Az egyik pók izeit lábain már futott is föl a párkányra.

A párkány átjárója nem mesz- sze volt Lösztől. Guszev felkiáltott :

— Fuss! — és fejét beleverve a kupolába, hatalmas ugrással átvetette magát az akna fölött. Guggolva ért földet Lösz mellett, kézenfogta a mérnököt és maga után vonszolta az alagútba. Minden erejükét megfeszítve futottak.

Távol egymástól, az alagút boltíve alatt lámpások égtek. Sűrű por borította a földet, a repedezett oszlopokat és szobrokat, a mellékjáratokba vezető ajtók küszöbét. Guszev és Lösz sokáig

haladtak a folyosón, míg végül egy terembe értek. Alacsony oszlopok tartották a lapos mennyezetet. Középen egy húsos, vadarcú nő széttört szobra állt. A terem végében kis házak bejárata sötétlett. Itt is por fedett mindent: Magr királynő szobrát, a berendezés törmelékeit.

Lösz megállt, üveges szeme tágra nyílt.

— Millió van belőlük — mondta körülnézve. — Várják, hogy eljöjjön az ő órájuk, amikor az övék lesz minden hatalom, benépesítik a Marsot...

Guszev maga után húzta a teremből kivezető, legszélesebb alagútba. Néha bágyadt fényű lámpák világítottak eléjük. Sokáig mentek. Átmentek egy hídon, amely széles hasadékon ívelt keresztül. A hasadék alján hatalmas gépek roncsai hevertek. Aztán megint poros, szürke falak húzódtak előttük. Csüggedés fogta el őket. Lábuk rogyadozott a fáradtságtól.

1— Hagyjon, hadd feküdjem le — mondta néhányszor halkan Lösz.

Szívverése mintha megállt volna. Gyötrő bánat szállt a szívére. Botladozva, verejtékezve lépdelt a porban Guszev után. Arcán hideg verítékcseppek gördültek végig. Lösz betekintett oda, ahonnan nincs visszatérés. És mégis, egy hatalmas erő húzta el onnan, félholtan vánszorgott a kongó, véghetetlen folyosókon.

Az alagút élesen bekanyarodott. Guszev torkából vad kiáltás szakadt föl. A bejárat félköralakú keretében vakító kék égbolt és a Losznak olyannyira emlékezetes, csillogó, havas hegytető tárult szemükbe. Tuszkub villájának közelében értek ki a labirintusból.

A »HAO«

— Ég Fia, Ég Fia — rebegte egy vékony hangocska.

Guszev és Lösz a liget felől odament a villához. Az azúrkék fák közül hegyes orrocska, keskeny arc kandikált ki. Aelita gépésze volt, a szürkebundás kisfiú. összecsapta kezét, táncra perdült, arca olyan ráncos lett, mint a tapiré. Az ágakat félrehajtva megmutatta a medence romjai közé elrejtett szárnyas csónakot, *