Tolna Megyei Népújság, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-03 / 258. szám

1959. november 3.

TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG

3

Egy pártmunkás hétköznapjai

Erről is besaélni kell

Falusi fiatalokról

Mielőtt Lengyel Lászlóval beszéltem volna, már jónéhány dolgot megtudtam róla. Hosszú éveken keresztül a bizalmatlanság kellemetlen légkörében élt. Pár- tonkívüli kommunista volt. A pártba való felvételét szektáns né zetek akadályozták. Ugyanis az alaptalan bizalmatlanságot egy gazdag nagynéni létezése idézte elő, akihez semmi köze nem volt. Az ellenforradalom idején Lengyel Lászlónak alkalma adódott arra, hogy bebizonyítsa párthűségét. ötvenhat november negyedikén elsőnek jelentkezett a karhatalomba. Ő lett a tizenkét tagú bonyhádi munkás-paraszt karhatalmi egység parancsnoka. November hatodikén részt vett szovjet páncélosokkal együtt az üveghutai „akcióban”.

Munkahelyén, a cipőgyárban alkalom nyílt közelebbről is megismerni. Vékony, a közepesnél kissé magasabb, fiatal, fekete hajú férfi. Egész lényén látható, hogy huzamosabb ideig katonáskodott.

— Milyen munkát végez a gyáron belül?

— Időelemző vagyok.

— Régóta végzi ezt a munkát?

— Hat év óta.

— Előtte mivel foglalkozott?

— Hivatásos tiszt voltam a néphadseregben. Műszaki tiszti akadémiát végeztem.

— Milyen pártmunkát végez?

a honyhád-börzsönyi

A tanyaközpontba kiültetett eperfák megsárgult leveleit az udvarban szanaszét viszi a szél. A megnyerő külsejű fiatal Eisenezer Jóska azonban erre ügyet sem vet. Szemmel látható, hogy minden figyelmét az aranyló sárga kikoricára, meg a körülötte szorgoskodó szövetkezetiekre összpontosítja.

— Na ez is megtelt — mondja egykedvűen és a katonás rendben sorakozó kukoricás zsákok mellé támasztja ezt az újabbat is.

— Régóta tagja a Vörösmarty Tsz-nek? — kérdem.

— Én nem vagyok közösbeli, a gépállomáshoz tartozom. Én vezetem ezt a masinát — mondja és a mozdulatlanul álló zetor traktorra mutat —, hogy most akkor miért dolgozok itt a közösben?... Egyszerűen azért, mert szeretek dolgozni, itt meg nagy szükség van most a munkáskézre. Mindenki erejét megfeszítve dolgozik, én meg karbatett kézzel várjam, míg a többiek lemerik a kukoricát? Na én ezt nem tudom megtenni. Nem is volna tőlem szép. Nincs igazam gyerekek?... — magyarázza Hempler Mártonnak, Érős Lajosnak, meg a többi körülötte serénykedőnek.

— Ami azt illeti, ilyenkor őszszel a mi gazdaságunkban sincs munkahiány — veszi át a szót Erős Lajos és a sajátját jól ismerő ember csalhatatlan magabiztosságával kijelenti:

— A tavasszal 53 holdba vetettünk kukoricát. A termés holdanként 39 mázsa. S ha a >yter- mészetfelelős« is úgy akarja, mint mi, akkor holnap végzünk a betakarításával. Ezt a kukoricát, amit itt zsákokban lát, már a terményforgalmihoz szállítják, a tavasszal kölcsön vetőmagot kaptunk, és azt most vissza kell adni. Ennek ez a rendje. Őszintén szólva én nem is bánom, hogy már végzünk a betakarításokkal. Egymásután hat vasárnap dolgoztunk már ezen az őszön. Nem mondom a részesedés jónak ígérkezik. Én a tavasszal álltam be és 400 munkaegységem van. A számit'"in't eddig megtaláltam,, biztosra veszem, hogy ezután se csalódom.

Elmosolyodik a kérdésen, aztán ő kérdez.

— Melyiket mondjam?

— A legjelentősebbet.

— A legjelentősebb pártmunkát a munkásőrségben végzem. Szá- zadparancsnok-helyettes vagyok,

— És a többi pártmunka?

— Gyakran segítek az alapszervezeti adminisztrációs munkában és népnevelőmunkát végzek.

— Mivel tölti szabadidejét?

— A tanulás vesz el legtöbbet szabadidőmből. A Közgazdasagi Technikum második osztályába járok. Ezt nemcsak magánérdekből teszem, hanem azért is, mert tudom, hogy a jó kommunistának jó szakemberré kell válnia. Kedvenc időtöltésem a fotózás. Tagja vagyok a foto szakkörnek. A Vörösmarty és Ezüstkalász Termelőszövetkezetek életéből két- két tablót állítottam össze a szemléltető agitáció érdekében a szövetkezeti szervezés idején. E mellett könyvterjesztéssel is foglalkozom. Ebben a hónapban kettő- ezerhétszáz forint értékű könyvet adtam el egy másik könyvterjesztő segítségével a gyár területén.

— Szeret olvasni?

— Természetesen, nemcsak árusítom a könyveket, hanem magam is sokat vásárolok. Kétszázkötetes magánkönyvtáram van.

Vörösmarty Tsz-ben

— Maguk valamennyien a tavasszal léptek be a Vörösmartyba — kérdezem a kukoricát merőktől.

— Nem, én például már tíz éves tsz-tag vagyok — adja meg a választ Hempler Márton. De ha akar, még beszélhet több új taggal is. Ott van a Pál Sándor bácsi, a Diósi József, ezek tegnap még egyéni gazdák voltak itt a pusztán. Qtt válogatják a krumplit — mondja és a népes csoport, felé mutat, akik osztályozzák a burgonyát.

— Én még nem sokat tudok mondani a tsz-ről, néhány hete dolgozok csak itt. Előbb a kis parcellákról kellett betakarítani az idei termést, de ezzel végeztem egyszer 5 mindenkorra, most már szövetkezeti vagyok és az is maradok — jelenti ki Diósi József, a Vörösmarty egyik újonca.

— Uj tag a Sándor bácsi is, bri- gadéros lesz itt nálunk, — közli Bogos Domonkos a szövetkezet őszhajú elnöke, aki most is, mint az elmúlt tíz évben olyan sokszor, fizilcai munkát is végez a közösben.

A Sándor bácsiról, — teljes nevén Diósi Sándor — a fentieken kívül jó még tudni, hogy a tavasszal írta alá a belépési nyilatkozatot azzal a kikötéssel, hogy október 1-én kezdi el a közös munkát. A szóbeli megállapodást azonban megszegte, mert a tavasz óta majd minden nap a közösben dolgozik, amint mondják: él-hal a szövetkezetért. De nemcsak ő egyedül ilyen. Megtudtam ezen az őszi délelőttön a Vörösmartyban, hogy Müller Henrikné és Hempler Lajosné is szalcasztott ilyenek. Mindketten tíz éve vannak a közösben és minden munkánál ott vannak. De róluk e riport keretében ilyen szűkszavúan tudtam csak megemlékezni. Mert mielőtt még újabb beszélgetésbe kezdhettünk volna, jött a futár, aki közölte,, hogy a tsz címére több vagon répaszelet érkezett a vasútállomásra, aminek a hazafuvarozását azonnal meg kell kezdeni. A beszélgetés további témáját most már e be nem ütemezett munlca gyors elvégzése képezte...

DOROGI ERZSÉBET

— És mennyi mozgalmi munkát végez hetente?

— Erre nehéz válaszolni. Hol többet, hol kevesebbet. Van olyan hét, hogy harminc óra mozgalmi munka végzése jut rám.

— örömmel vállalja?

— Természetesen, másként nem lennék kommunista.

A beszélgetés után este ismét találkoztam Lengyel elvtárssal a munkásőrség szolgálati helyiségében, a szolgálatot ellenőrizte.

— A vasárnapi szolgálattal baj van! — jegyezte meg az egyik idős elvtárs.

— Miért? Rendkívüli elfoglaltsága akadt annak, akit vasárnapra beosztottak.

— Nem baj — jegyezte meg Lengyel elvtárs — majd én leszek helyette vasárnap éjjel szolgálatban.

— Gyakran vállal rendkívüli szolgálatot?

Bólint a fejével, aztán szerényen mentegetődzik:

— Csupán csak azért teszem, hogy éjszaka tanulhassak.

Az úttörőmozgalom fontos eseménye volt az elmúlt télen a forradalmi nyomolvasás, ami azt jelentette, hogy az úttörők felkeresték a Magyar Tanácsköztársaság veteránjait és arról érdeklődtek, milyen volt az élet, mit tett az első magyar munkáshatalom, hogyan harcoltak a vöröskatonák. E munkájuk során összegyűjtötték azokat a tárgyi emlékeket, fényképeket is, amik a Tanácsköztársaság megyei eseményeivel voltak kapcsolatosak.

Ezen a télen tovább szélesedik a forradalmi nyomolvasás. Ezúttal a felszabadulás emlékeit, a földosztásért folytatott harcot, a munkáshatalom megteremtéséért folyó.munkát, annak tárgyi bizonyítékait, emlékeit kell összegyűjteni. A forradalmi nyomolvásás

Rotodin

A Rotodin nevű ángol repülőgép a helikopter és a lökhajtásos repülőgép keresztezése. Nagy terhek szállítására alkalmas. Próba- útján 35 méter hosszú acél hídszerkezetet szállított el három mérföldre és ott ügyesen letette a kijelölt helyre.

10.

Az ég, amelyet Lösz és Guszev a gépből kiszállva megpillantott, fényes volt, végtelen és sötétkék, mint a viharos tenger.

A lángoló, sugárzó Nap magasan állt a Mars fölött. A kristályos, kék fényáradat az élesen elhatárolt horizonttól a zenitig hűvös volt és átlátszó.

— Vidám napsugár süt ezekre — mondta Guszev és tüsszentett. Szemkápráztató fény töltötte meg a sötétkék levegőeget. Kitágult tőle a mellkas, a halántékon lüktetett a vér, a lélegzés könnyű volt. Finom és száraz volt a levegő.

A gép narancssárga síkságon he vert. A horizont egészen közel volt, úgy tetszett, hogy akár kinyújtott kézzel is eléri az ember. A föld tele volt nagy' repedésekkel. A síkságon különféle, magas kaktuszok ágaskodtak, mint a hétágú gyertyatartók, és éles, lüás árnyékot vetettek. Száraz szellő fújdogált.

Lösz és Guszev sokáig nézelőSok idősebb falusi paraszt- embertől hallottam az utóbbi időben a panaszt:

— Most még csak termel a mezőgazdaság, mert mi még dolgozunk. De mi lesz majd akkor, ha a mi kezünkből kihullik a kasza, hol vannak a fiatalok?

Mondogatják ezt a faluban, mondogatják még azok is, akik saját maguk küldték el fiaikat, lányaikat az iparba, vagy bárhová, azzal: — Menj, csak paraszt ne legyél, mert ez az utolsó mesterség!

Van valami igazság ezekben a mondásokban. Igaz az, hogy viszonylag kevés a falukban a fiatal, elmentek, abbahagyták atyáik mesterségét a földművelést. Volt igazság azokban a tanácsokban is, amelyeket a szülők adtak gyerekeiknek akkor, amikor látva az állami szocialista üzemek fölényét, elküldték hazulról őket. Igazuk volt a szülőknek, hisz a kisparcellákon kínlódás, szenvedés a parasztélet, a kisparcella zsarnok, rabbá tesz, kevés szabadidőt, s jövedelmet ad.

Mondom ez igaz, csak azokkal

az idén is önkéntes mozgalom, csak azok az úttörők vesznek benne részt, akik önként jelentkeznek.

Az elmúlt napokban megalakult a forradalmi nyomolvasók megyei parancsnoksága is. Parancsnoka Siklósi Imre elvtárs, a KISZ Tolna megyei titkára, titkár Plessz István, megyei úttörőtitkár. A parancsnokság tagjai: Fa- ludi Imre elvtárs, a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke, Farkas Benő elvtárs őrnagy, megyei kiegészítő parancsnokság, Gyugyi János elvtárs, a megyei tanács elnökhelyettese, Harmatit József elv iárs, a szekszárdi járás munkásőr- parancsnoka, Hunyadi Károly elvtárs, a Hazafias Népfront megyei elnöke, István József elvtárs, a Tolna megyei pártbizottság munkatársa. Mándi Gyula elvtárs, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője, Simon Károly elvtárs, a dombóvári járás úttörőtitkára, Somogyi Lajos elvtárs, a szekszárdi járás KISZ titkára és Weisz Andor elvtárs, 1919-es veterán.

A parancsnokság már megküldte az első számú parancsát az

úttörőcsapatoknak.

dött; aztán elindultak a síkságon. Szokatlanul könnyű volt a járás, noha az ember lába bokáig süppedt a pörhanyós talajba. Lösz körüljárt egy magas, vastag kaktuszt és feléje nyúlt a kezével. Alig érintette meg, a növény meg- zörrent, mintha szél fújna és barna, húsos hajtásai Lösz keze felé hajoltak. Guszev belerúgott csizmás lábával — ne, te mocsok! — mire a kaktusz kifordult a földből és tüskéi a homokba fúródtak.

Vagy egy félórát mendegéltek. Szemük előtt végig ugyanaz a narancssárga síkság vonult el: kaktuszok, lilás árnyak és repedések a földben. Mikor délnek fordultak, a Nap oldalról sütött rójuk, Lösz szemügyre vette a földet, mintha felfedezett volna rajta valamit. Hirtelen megállt, lehajolt és a térdére csapott.

— Alekszej Ivanovics, hiszen ez szántóföld!

— Mi a csuda!

Csakugyan már tisztán látni lehetett a széles, félig betemetett

nem értek egyst, akik most a felszínt látva búsulásra adják a fejüket, s féltik a magyar mező- gazdaság munkaerő utánpótlását.

Nem értek egyet azért, mert az utóbbi időben nagyon sok falusi fiatallal beszélgettem és ezek a beszélgetések a következő benyomásokat és tapasztalatokat eredményezték:

Azt mondják a falusi fiatalok, hogy a kisparcellákon nem látják, biztosítva jövőjüket, nem látnak perspektívát. S itt van a bökkenő! A mi falusi fiataljaink mások, mint apáink voltak annakidején. Megismerték a szocializmust, látják, hogy nekikvalób- ban, szebben, könnyebben, kultúráltabban is tudnak élni, mint apáik, így hát inkább a szocialis-i ta életformát választják. Nem kínlódnak a kisparcellákon látástól vakulásdg, de szeretnek olyan tsz- ben dolgozni, ahol megbecsülik őket, bevonják őket komoly, lelkesítő feladatok megoldásába, vagy akár a vezetőségbe is, és ahol szert tehetnek rendszeres, havi pénzjövedelemre.

Egyre több termelőszövetkezet van ilyen! Például a simontor- nyai Kossuthban, a gyulaji Uj Barázdában, a bátaszéki Búzakalászban, a kurdi Uj Életben, a németkéri Ságváriban, a szekszárdi Békében és sok más tsz-ben szívesen dolgoznak a fiatalok. S ezekből a tsz-ekből eszük ágába se jut elmenni! Itt jól érzik magukat, jól is dolgoznak. S ezekben a tsz-ekben nem is kéll félteni a munkaerő-utánpótlást.

Tehát: mi oldja meg falusi, fiataljaink problémáját? A mező- gazdaság szocialista átszervezése, s a meglévő tsz-ek megszilárdítása, modern nagyüzemekké fejlesztése. Szocializmus a falun: ez a falusi fiatalok kedvező élettere, ez tudja faluhoz, mezőgazdasághoz kötni őket.

Gyakorlatilag: gépi munka, fejlett agrotechnika és zoológia, tudományos gazdálkodás, szabadidő, rendszeres pénzjövedelem, kulturált élet, tanulási lehetőség, jó közösségi szellem, okosan szervezett munka — és a szocializmus egyéb velejárói azok a varázsszavak, amelyek mosolyra derítik falusi fiataljainkat.

S efelé haladunk! Napról napra, évről évre közelebb leszünk ehhez. Ezért nem féltem én a mezőgazdaságot, hogy fiatalok nélkül marad. Sőt: biztos vagyok

benne, hogy a szocialista faluba nagyon sokan visszamennek még azok is, akik a régi, elmaradott kisparcellás faluból elmentek.

barázdákat és a kaktuszok egyenes sorait. Néhány lépés múlva Guszev belebotlott egy kőlapba, melybe nagy bronzkarika volt csavarva. A karikán kötélvég fityegett. Lösz megvakarta az óllát, szeme felcsillant.

— Még mindig nem érti, Alék- szej Ivanovics?

— Látom, hogy mezőn vagyunk.

— Hát a karika?

— A fene tudja, minek csavarták ide.

— Hát azért, hogy rákössék a bóját? Látja a kagylókat? Kiszáradt csatorna fenekén vagyunk.

— Csakugyan... Rosszul állhatnak itt víz dolgában.

Nyugatra fordultak és a barázdák mentén haladtak előre. A távolban nagy madár röppent fel, repülés közben görcsösen csapkodott szárnyával. Hosszúkás, lefeié csüngő teste volt, mint a darázsnak. Guszev megtorpant, revolveréhez kapott. De a madár csali szállt, szárnya megcsillant a sűrű kékségben, aztán eltűnt a közeli horizont mögött.

A kaktuszok egyre magasodtak, egyre sűrűbben álltak egymás mellett. Óvatosan kellett haladni az eleven, tüskés ligetben. Lábuk alatt gyíkhoz hasonló, élénk narancsszínű, sok lábú, pikkelyes hátú állatok futkároztak. Sok helyütt az ujjas levelű bokrok sűrű— Mennyi a heti munkaideje itt a gyárban?

— Negyvennyolc óra körül van.

Egy őszi délelőtt

H. T.

Megalakult a forradalmi nyomoivasók megyei parancsnoksága

így)

A. Tolsxioj:

A 11 i? A i|