Tolna Megyei Népújság, 1959. október (4. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-11 / 239. szám
4 I .1959. október 11. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Egy tanácsválialat nyolc éve — dióhéjban N yolc esztendővel ezelőtt, egy esős-ködös novemberi napon új vállalat kezdte meg munkáját Dombóváron. A megyei tanács hívta életre a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalatot, amely ekkor három emberből állt. Volt egy igazgató, egy művezető és egy adminisztrátor. Utóbbi kettő, Geisz Ferenc és Szemenyei Andor ma is a vállalatnál dolgozik. Határozott „profilt” nem kapott a vállalat, az utasítás valahogyan így hangzott: „Csináljatok, amit tudtok, de úgy gazdálkodjatok, hogy a vállalat megéljen a munkájából.” Eleinte „dobozgyárnak” hívták a dombóváriak az új tanács-vállalatot. Ugyanis a vállalat vezetői körülnéztek a korábban leállított Dőry-féle konzervgyárban, találtak ott némi hulladékanyagot — a dobozgyártásból maradt vissza egy-két ócskavasba való rossz zárógép, ezeket hozták el. Csináltak egy présmintát és azzal hamutálcává alakították át a konzervdoboz-fedőlapkákat, Majd Budapesten, a Vastömegcikk Nagykereskedelmi Vállalatnál megtudták, hogy igen nagy az igény tűzoltóvedrek iránt. Igen ám, de nem kaptak anyagot hozzá. Addig kutattak-kerestek anyagot, míg a Ferroglobusnál ráakadtak vagy százezer — a használatból már évtizedek óta kivont — cukorgyári kokillára. Ezekkel készítették valamikor a süvegcukrot. De mivel a süvegcukrot már régen felváltotta a kocka-, kristály- és porcukor, a kokillák feleslegessé váltak. Ezeket pedig — mint megállapították, könnyen át lehet alakítani tűzoltóvederré. Csak a süveg végét esztergapadon le kell vágni, befenekelni, a másik végére pedig füleket és kengyelt tenni és máris kész a tűzoltóveder. Elfogyott a kokilla is, újabb „anyagforrás” után kellett nézni. Persze, ezekben az anyagszükséges időkben csak hulladéklemez hez lehetett jutni. A kisebbekből pogácsaszaggatót, a nagyobbak- ból tepsiket csináltak. A tepsik méretét a hulladéklemez nagysága határozta meg. Ekkor változott — nem hivatalosan „tepsigyárrá” a vállalat neve. M indenféle gyártmánnyal próbálkoztak, mindig azzal, ;jmi éppen hiánycikk volt, és amihez anyagot — többnyire hulladékot — lehetett szerezni. Lóvakaró és üstház, csikótűzhely és lábrács, és még vagy néhány tucat különféle háztartási cikk szerepelt évről évre a vállalat programjában. Közben jelentős műszaki fejlődés is történt. A kezdeti — primitív — kézi szerszámokat gépek váltották fel, köztük újak és olyanok is, amelyeket „házilag” állítottak elő, vagy alakítottak át konzervgyári doboz-, vagy üvegzáró gépből. A transzmissziós meghajtásról áttértek a gépek egyedi meghajtására. 1955-ben — amikor nem tudtak horganyzott lemezt beszerezni — létrehozták a vállalatnál a horganyzó üzemet. Azóta itt horganyozzák a különböző moső^uzeka- kat, mosóteknőket, ereszcsatornákat. Sőt, arról is tárgyalnak, hogy bérhorganyzást fognak vállalni, mivel a horganyzó üzem kapacitása nincs kihasználva. Valóságos „gyárrá” fejlődött az egykori, néhány betanított segédmunkással dolgozó — kis üzem.- A dolgozók nagy része itt tanulta meg a bádogosmunka különböző fogásait, többen közülük itt szerezték meg a szakmunkás bizonyítványt, sőt heten már a „Kiváló dolgozó” jelvényt, illetve oklevelet. Jelenleg is tizenkét ipari tanulója van a vállalatnak, de ahogy egy-egv csoport „felszabadul”, új tanulókat vesznek fel. O klevelek díszítik az irodát. Arról tanúskodnak, hogy csaknem kezdettől fogva jó munkát végeznek a vállalat dolgozói. Az 1952-es esztendő kivételével minden évben túlteljesítette a vállalat a tervét, ez év első felében lett hatodszor élüzem. Azért „csak” hatodszor, mert az ellen- forradalom utáni hónapokban nem volt értékelés, elbírálás, pedig a feltételeket akkor is teljesítették a dombóváriak. Most a további fejlődést segíti elő az, hogy a vállalat megkapta az egykori Varga-féle malom épületét. A jelenlegi üzemben már nincs mód a terjeszkedésre, eljutottak a kerítésig. Az új üzembe kerül majd a kerítésdrót-gyártás — ebből, ha sikerül a tervezett korszerűbb gépeket beszerezni, a jelenlegi tízről száz tonnára, tehát tízszeresére növelik a termelést, — ide hozzák a füstcsőkönyök- gyártást is, amiből kétszer annyit készítenek a jövő évben, mint az idén. A műszaki fejlesztés azonban kiterjed jóformán az egész vállalatra, további tervek, elgondolások vannak a kézi munkaműveletek gépesítésére, ezzel a termelékenység növelésére. A nyolc évvel ezelőtt három emberrel indult kis vállalatnak jövőre már mintegy száz dolgozója lesz. Termelése kétszer akkora, mint az idei. Bizonyos, hogy ennek az ugrásszerű fejlődésnek feladatait is eredménnyel oldják meg a vállalat dolgozói. Hová lett a 11 417 63 számú vagon rakománya ? A kocsolai Vörös Csillag Termelőszövetkezet szeretné a pénzét viszontlátni — Játszott már »■itt a vagon, hol a vagon« játékot? — Még wem! — Akkor szálljon be a játékba! Ha beszáll, lehet hogy megnyerjük a játszmát. Ezekkel a szavakkal fogad a kocsolai Vörös Csillag Termelő- szövetkezet könyvelője és mivel látja, hogy ez a néhány szó nem elég ahhoz, hogy mindent világosan megérthessek, magyarázni kezdi: — Még a tavasz folyamán, március első napjaiban jelezték, hogy érkezik számunkra egy vagon műtrágya. Vártuk a műtrágyát, de az nem érkezett meg. Ellenben más érkezett helyette. Kaptunk egy felszólítást, hogy a jelzett műtrágya árát fizessük ki. Hivatkoztunk arra, hogy nem kaptuk meg a műtrágyát, ennélfogva tehát nem vagyunk hajlandók kifizetni. A huza-vona vége az lett, hogy a Nemzeti Banknál lévő »egyszámlánkat beterhelték« a műtrágya árával. —i Na est — Na és természetesen mi ebbe nem egyeztünk bele. Vizsgálat indult. A szekszárdi MÜNÖSZER tői volt itt egy kartárs. Arra volt kíváncsi, hogy vajon a 11417.63 számú vagon, amely arra hivatott, hogy számunkra a műtrágyát leszállítsa, járt-e egyáltalán a kocsolai állomáson■ Az állomásfőnökséggel közösen folytatott vizsgálat kiderítette, hogy a fent nevezett vagon, amelynek műtrágyát kellett volna részünkre szállítani »nem járt« a kocsolai állomáson. — Ezek után levették a szövetkezet egyszámlájáról a műtrágya áraként felszámolt 9 075 forint terhelést? — Nem vették le. — Miért nem? — Azt mi sem tudjuk, a MÜNÖSZER és a Chemolimpex nem■ csinált semmit. Pedig már fűhöz-fához fordultunk panaszunkkal. / — Mit gondol, mi lenne az elintézés leghelyesebb módja? A könyvelő nevet a kérdésen. — Na mit gondol mi? Az, hogyha a MÜNÖSZER és a Chemolimpex megfizetné a kamatot is, amit eddig az a, bizonyos 9075 forint jövedelmezett volna a termelőszövetkezetnek, amit a terhére írtak. És még egy valami kellene, mégpedig az, hogy a vasút kiderítse, hová lett a 11417.63 számú vagon rakománya? (—H—) Meg kell javítani a pincehelyi művelődési otthon munkáját A könyvtáravatás során volt alkalmam kívülről is, belülről is látni a pincehelyi művelődési otthont. Ugyanis a községi könyvtár is ebben az épületben kapott helyet. így aztán mindjárt feltűnik a kontraszt a könyvtár és a művelődési otthon állapota, állaga között. Az előbbi szép, rendezett, az utóbbiról viszont ennek éppen az ellenkezője mondható el. A falak kopottak, kívül is, belül is. A nagyterem díszítését néhány színes selyempapír jelenti, amely a mennyezetről lóg alá, a padló — enyhén szólva — piszkos. Rendezvény már időtlen idők óta nem volt. Terv sincs arra, hogy bármit rendezzenek. Az egyetlen összejövetelt a bál jelenti. I Meglehetős zűrzavar uralkodik a művelődési otthon vagyonát illetően is. A leltárban csak a régi az eredeti felszerelési tárgyak szerepelnek, az újak már nem. Ehhez a képhez, amely biztatónak egyáltalán nem mondható, még azt is el kell mondani, hogy az utolsó hat év alatt 120 ezer forint támogatást kapott a művelődési otthon. Helytelen lenne, ha ezekért az állapotokért egyedül a művelődési otthon igazgatóját hibáztatnánk. Amint pedagógusok, tanácsi vezetők elmondták, az igazgató jóindulatú, szorgalmas is talán, csak nem tudja, hogyan fogjon a munkához. Minden bizonnyal az is gátját jelentette a nagyobb eredmények elérésének, hogy nem kapott elég támogatást. Most azonban ne keressük, mi okozta a múlt hibáit, ne is keseregjünk miatta, inkább o megoldás módját próbáljuk megtalálni. Beavatkozni nem akarunk a pincehelyi művelődési otthon ügyeibe, hiszen a községi tavácS szuverén joga, hogy a vezető személyéről, a működés mikéntjéről döntsön, azt azonban el kell mon- donunk, hogy a jelenlegi állapot mielőbbi megváltoztatásra, javításra szorul. Elsősorban a pincehelyi pedagógusok feladata, a kulturális helyzet megjavítása, Akár úgy, hogy a művelődési otthon irányítását egy pedagógus veszi át, akár úgy, hogy a jelenlegi igazgatónak az eddiginél sokkal több segítséget nyújtanak. Erre márcsak azért is szükség van, mert a megyei művelődésügyi ősz tály egy utasítása kimondja, hogy a község kulturális helyzetéért az általános iskola igazgatója felelős. (I. QV-) ERDEI RIPORT A természet kedvelői közül kiki a maga évszakának szépségét dicséri. Egyesek a tavaszt, a megújhodást, mások a nyár aranyló pompáját, mások a telet, az erdők szerelmesei pedig az ősz szépségét magasztalják. Nincs szebb, mint az őszi színekben pompázó erdő, amikor a íómbsátor sokárnyalatú zöldjébe sárgás-vöröses, barnás színek vegyülnek! A nap a déli órákban még melegen süt, de már napról napra hosszabbodnak, hűvösödnek az éjszakák és ködpárásak a hajnalok. Hűvös szél borzolja végig a fákat, s a lehullott levél, mint vastag szőnyeg, borítja be az el- satnyult gazt, s ez a szőnyeg elnyeli a lépések zaját. »Őszül« az erdő — így mondják a vadászok. A feltámadt szél a szarvasbikák bőgését hozza valahonnan az erdő mélyéről. A híradás azt jelenti, elkezdődött az erdők legtöbbre becsült va- dészélményének, a szarvasbőgés- nek az ideje. A Tamási Erdőgazdaság hőgyé- szi erdészetét évente szívesen keresik fel a vadászok, sok külföldi vendéget vonz a bőgő bika cserkésző vadászata Hőgyészre, amelynek elejtése a vadász álmainak netovábbja. Idén német vadászokat láttak vendégül a hogy észi erdészházakban. Két vendég a feleségét is magával hozta. A férfiak Szélesi Miklós fővadásszal, Józsa Lajos és Tum- pek László vadászokkal az erdőt járják. Mindhárman alapos ismerői területüknek. Megfigyeléseik alapján tudják, hol van a bikák »bőgőhelye«. így választják ki a legalkalmasabb helyet és a kilövésre kerülő' vadakat. A vadász Jeghőbb vágya az, hogy számára eredményesen fejeződjék be a vadászat és mennél szebb trófeát mondhasson a magáénak. Jól érezték magukat a vendégek Hőgyészen. Mind a hat külföldi vadásznak teljesült ez a kívánsága. Az idén hat bika került kilövésre, kettő 9, kettő 8,5, kettő pedig 6 kilogrammos agancsot vihetett magával hazájába, a sok szép vadászélményen kívül. Túlteljesítették kongresszusi vállalásukat a mázai téglagyár munkásai A kongresszusi munkaverseny Mázán is úgy kezdődött, hogy a tavaszi munkakezdéskor összejöttek a téglakészítők és megbeszélték az éves feladat végrehajtásának módját. A párt felhívása ebben az időben látott napvilágot és a munkások elhatározták, hogy csatlakoznak a versenyhez. Akkor négyszázezer tégla terven felüli készítését vállalták. Most, amikor már a vállalás teljesítésén túl vannak, érdemes mérleget vonni az évi munkáról. Az idén sok nap esett ki a termelésből esős időjárás következtében. S a szárítóhely is kevés volt a folyamatos munkához, éppen ezért a munka szervezettségét kellett magasabb fokra emelni. S ez sikerült. Napjainkban ’S például csak azért visznek nedvesebb téglát a kemencébe égetni, hogy a gépből kijövő nyerstéglának a Keller-szárítókban helyet tudjanak adni. Ez a módszer igaz, több selejtet eredményez pillanatnyilag, de végeredményben a további munkán nyert többlet- tégla bőven megtérül és az önköltséget sem emeli a tervezett fölé. Százötvenezer téglával termeltek többet a felajánlottnál. Szeptember 15-én már befejezték az éves tervet, és jelenleg »operativ« tervet valósítanak meg. Ez a mostani terv nem ragaszkodik pontosan a számszerűséghez, hanem előtérbe helyezi, hogy minél jobban ki tudják nyújtani a téglagyártási időt. S ez a tény bizonyos fokig az égetés rovására megy, hisz ez az oka annak, hogy a harmadik negyedéves égetési tervet csak 98,6 százalékra tudták teljesíteni. Az év végéig az égetési tervet is túlteljesítik, erre a feltételek a későbbi hetekben meglesznek. Október első dekád- jának termelési adatai már az égetés emelkedő számairól beszélnek. A terv túlteljesítése, a kongresszusi vállalás teljesítése lényegében befejeződött. Ezekben a napokban már a ráadáson dolgoznak a téglagyárban. Es most ösz- szesítilc azt is, hogy a munkaverseny eredményeként mennyivel kerestek többet a munkások. Mert a munkaverseny egyik fontos része az is, hogy a termelés növekedésével egy időben a munkabér is emelkedik. Egy elszedő munkás ezer tégla után 1,13 forintot kap. A munkaverseny segítségével terven felül a gyár 550 ezer téglát készített, ez az elszedőnek 621 forint 50 fillér munkabértöbbletet jelentett. Hozzá kell még ehhez venni azt, hogy októberben hasonló túlteljesítés lesz a téglagyártásból. És együttesen ebben az évben mintegy ezer forint többletmunkabérhez jut egy-egy munkás a tervezetthez viszonyítva. Hozzá kell még ehhez számítani az évközben kifizetett több ezer forint prémiumot is. Tehát a munkások azon kívül, hogy a többlet téglával mintegy tíz családi ház felépítéséhez elegendő téglát adtak, jelentősen részesültek többletbérben is. Végeredményben a munkaverseny elősegítette azt, hogy a gyár előtt álló feladatot is megoldják, ugyanakkor a munkások életszínvonala is jelentősen emelkedjen. — Nem egyszer voltunk tanúi egyenlő erejű vetélytársak összecsapásának — meséli élményeit az egyik vadász. A viaskodó szarvasbikák nem kímélik magukat, elszánt dühvei rontanak egymásnak, agancsaik messzehangzó csattogása elárulja a küzdelem helyét. A harag, a féltékenység különféle megnyilvánulásának lehettünk tanúi. Módunkban volt ellesni az erdő életének ezernyi titkát. — Az idei évben hamar befejeződött a szarvasbőgés — mint Vaszari József elvtárs, az erdészet vezetője mondta —, nem is volt teljesen kielégítő. Szeptember hónapban száraz időjárás volt, s hiányoztak a hűvös éjszakák. Jelenleg már csak a selejtezés folyik, amely a minőség további javítását szolgálja. Emellett készülődünk a télre, a vadak átteleltetésére — teszi hozzá. — Javítjuk az etetőket, a sózókat* kitisztítjuk a forrásokat, ahova a vadak inni járnak. Lezárult a vadászidény egyik legizgalmasabb korszaka, a szarvasbőgés. S azon túl, hogy sok embernek egy-egy szép élményt jelentett, nem lebecsülendő az az anyagi haszon sem, amelyet a puskacsőre került hat szarvasbika agancsa hozott a népgazdaságnak. A hat vendégvadász több mint 150 000 forint értékű valutát fizetett a »drága« zsákmányért. P.-né Á KlSZ-fiatalok vállalásai A dombóvári járásban szinte valamennyi KISZ-szervezetnél tartottak már taggyűlést az »Ifjúság a szocializmusért« próbarendszerrel kapcsolatban. A KISZ- szervezetek többségénél a fiatalok vállalást tettek. Alsóleperden például a fiatalok azt javasolták, hogy a kiszesek takarítsák be a földekről a kombájn szalmát és ezzel biztosítsák a gazdaság állatainak alomszükségletét. A pályafenntartási KlSZ-szer- vezet fiataljai a kurdi KlSZ-szer- vezet patronálását vállalták. Húsz órás társadalmi munkájukat, az »Ifjúság a szociafiz- musért« próba egyik feltételét is itt akarják teljesíteni a pártház és a művelődési otthon építésénél. v
