Tolna Megyei Népújság, 1959. október (4. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-08 / 236. szám

1959. október 8.

TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG

3

Pórtonkiiraliek bizalmi posztokon

Erről ih beszélni kell

— Én is betölthetném azt a pozíciót, de ahhoz párttagsági könyv kellene! — Ma már egyre ritkábban hallani az efféle cinikus megjegyzéseket. Nem is csoda! Napjainkban sokan töltenek be jelentős funkciókat a rátermett, tehetséges és a szocializmushoz hű emberek közül olyanok, akik nem tagjai a pártnak. Legutóbb a dombóvári járás területén járva alkalmam volt néhány szót váltani egy-két jelentős pozíciót betöltő pártonkívüli elvtárssal, akinek példája eleven bizonyíték arra, hogy a mi társadalmunkban nem szükséges a tagsági könyvnek, a régi gyakorlat szerint sokszor elvtelen „megszerzése” ahhoz, hogy valaki jelentős állást töltsön be.

SOK SZÄZ ASSZONY

BIZALMAT ÉLVEZI

Lóki Mihályné, a járási nőtanács titkára párton kívüli. Kommunista meggyőződését azonban senki sem vonja kétségbe. A járás asszonyai szeretik és bizalommal fordulnak hozzá. Huszonhárom nqtanács működik járásában és egy sereg nőbizottság. Lóki Mi- hálynénak azonban, amint beszélgetésünk során kiderült, a szervező és irányító munka mellett sokszor az asszonyok „egyéni prob témáival” is törődni kell.

— Milyenek' ezek az „egyéni problémák”?

— A legkülönfélébbek! — válaszol Lóki elvtársnő.

— Mondjon egyet közülük, legyen szíves.

— A múltkor bejött hozzám egy parasztasszony sírva. A férjére panaszkodott. Azt mondta, tűrhetetlen az élete mellette... Elmentem az asszonykával a járási nőtanács jogügyi bizottságának elnökéhez. Megpróbáltuk közös erővel békítgetni a házaspárt és az eredmény az lett, hogy kibékültek. Azóta semmi bajuk nincs.

— Kitől kap az elvtársnő legtöbb támogatást?

— A pártbizottságtól. Nagyon jó a kapcsolat a pártbizottság és a nőtanács között.

A JÁRÁS

„PÉNZÜGYMINISZTERE”

Valaki tréfásan a járás „pénzügyminiszterének” nevezte Nagy Zoltánt, a Nemzeti Bank dombóvári fiókjának vezetőjét. Nagyon fontos munkát végez járási szinten a kirendeltség. Huszonegy termelőszövetkezet, hét állami gazdaság, kilenc földművesszövetkezet, öt kisipari termelőszövetkezet pénz és hitel ügyeinek lebonyolítása tartozik a Nemzeti Bank fiókjához.

Egy ember félnapi késése nyolc ember félnapi munkakiesését jelentette

— Jó, hogy jön az elvtárs!

— Miért?

— Mert panaszkodni szeretnék

egv traktorosra! — Ezekkel a sza vakkal fogad Böcskei Sándor növény termesztési brigád vezető,

arrtikor a nagyszékelyi Petőfi Termelőszövetkezet irodájába lépek.

Mi a panasz a traktorosra?

— Hogy mi a panasz? Hát,képzelje csak! Nyolc ember reggel hét órakor már kiment a Borjú- ita' V dűlőbe a cséplőgéphez, hogy nekilásson a lucernacséplésnek. Ott volt a gép is a szérűn, csak traktoros kellett volna. De traktoros, az nem volt. Az emberek vitatkoztak. Aztán amikor elunták a várakozást, bsüzentek hozzám, hogy intézkedjek. Intézkedtem is. Felhívtam a gépállo- mtV. brigádvezetőjét, s megkérdeztem tőle, hogy hol van a trak toros. Azt válaszolta, hogy. már elindult... Hiába vártunk, nem érkezett meg. Délben az embereket kénytelen voltam más munkába áthelyezni. Rengeteg munkánk van. A vetés, a hagymaszedés, a silózás, a burgonya, napraforgó és kukoricaszedés sok munkaerőt igényel és ilyenkor nagyon bosszantó dolog, ha nyolc embernek félnapot potyára kell várakoznia. A nyolc ember félnapos munkakiesése annyit jelent szamunkra, mintha egy ember négy napot nem jött volna dolgozni.

— Pedig én úgy tudom, hogy a gyönki gépállomás nagyon jó munkát végez!

Böcskci Sándor bólint.

— Valóban így van. A megye

egyik legjobb gépállomása. Jogosan meg is dicsérte az újság. Nekünk sem volt eddig semmi panaszunk. De én úgy gondolom, hogy a kifogástalanság maximumát azért még a gyönki gépállomás sem érte el. És ha segíteni akarnak az elvtársak neki abban, hogy még jobb legyen, akkor kritizálják az efajta hiányosságokat.

Megfogadtam Böcskei Sándor brigádvezető tanácsát.

(—H—)

Az összefogás ereje

Nagy Zoltán a Nemzeti Bank fiókjának vezetője párton kívüli. Négy polgárija van, most végzi a gimnázium esti tagozatát. Tíz év óta dolgozik a bank szakmában. Mint pénztáros kezdte, aztán könyvelő lett, később előadóvá, majd fiókvezető-helyettessé és végül fiókvezetővé léptették elő. Négy „lépcsőfokot ugrott” tíz esztendő alatt. Mindezt szorgalmának és a szocializmushoz való hűségének köszönhette.

— Társadalmi munkát végez? — tettem fel Nagy elvtársnak beszélgetés közben a kérdést.

— Igen. A járási népi ellenőrzési bizottság elnökhelyettese vagyok.

— Sok „fekete ügyet” lepleztek már le?

— Bizony elég sokat — moso- lyodik el a kérdésen.

KÉTSZÁZNEGYVEN CSALÁD VÁLASZTOTTA

Vörös Ferencet, a naki Napsugár Termelőszövetkezet párton kívüli elnökét kétszáznegyven parasztcsalád választotta meg vezetőjének. Azelőtt 16 hold földön gazdálkodott, most 2500 holdas szövetkezeti gazdaság élén áll.

Éppen a ház körüli munkáját végezte, amikor este ráköszöntöt- tem.

— Hogyan tetszik az elnöki munka, Vörös elvtárs?

— Hát eleinte kissé szokatlan volt, de most mér belejöttem — válaszolja.

— Milyen tervei vannak?

— Tanulni szeretnék.

— Mit?

— Politikát is, meg gazdasági iskolát is. Mindent, amire egy elnöknek szüksége van.

H. T.

Mostanában sokszor látni Du- naföldváron iskolába siető gyermekeket, a hónuk alatt egy-egy téglával. Hazulról hozzák, s a táskában cipelt mindennapi gondjuk mekeket, a hónuk alatt egy-egy nan lehetne még több téglát, követ szerezni? Hisz röviden meg kell kezdeni az építkezést az iskola udvarán.

Erről folyt a szó vasárnap a szülői munkaközösség vezetőségi gyűlésen is. Egy romépület van a szigeten. A Közlekedésügyi Minisztérium Ut és Híd Főosztálya rendelkezik vele. El kellene kérni. Sok anyag kikerülne onnan. Mások terméskövek gyűjtését ajánlották. Jó az az alapba, sok cementet meg lehet takarítani ezáltal.

A fiúk műhelye mellé a lányok gyakorló konyháját és egy mosdót is tervezünk. Összegyűjtjük a szükséges anyagot, s Nagy Ferenc mérnök — aki nem is olyan régen még itt hancurozott az iskola udvarán — serényen jegyezget, felveti az első vázlatokat. Gyors számítások következnek, s a gyűlésről hazafelé igyekvő szülők már tudják, kinek mit és honnan kell kérni, beszerezni.

De erről folyik a csendes beszélgetés a pártszervezetben is a taggyűlés előtt. A község vezetői, a vállalatok igazgatói mérlegelik egy modern politechnikai műhely építési lehetőségeit. Kész terem, raktárépület nincs a községben erre a célra. Felszabadítani sem lehet. Minden üzem híján van ilyesmivel. Aztán, a legjobb, ha az iskolában van az ilyen: — így célszerű.

— Csináljátok meg Ványi elvtárs, mi segíteni fogunk ben neteket! — Azóta sokszor összedugták a fejüket a főkönyvelők, a raktárosok, s az igazgató elvtársak beváltották ígéretüket. Bontási anyag van a földművesszövetkezetben, ajtó, ablak, tégla is. A kendergyári dolgozók építőbrigádja szombaton, vasárnap. szívesen segít. Elheverő anyagokból juttat Varga elvtárs amennyit lehet, be is szállítják az iskolába. A gyáriak 40 gyermeke fogja itt megszeretni a munkát és ízlelgetni az alkotás örömét. A SERNEVÄL vezetője: Házi elvtárs volt az első, aki átadta a felajánlott anyagok jegyzékét, kilátásba helyezve a felmerülő hiányok pótlását is. A vasipari vállalat hegeszti az ajtókat, ablakokat, az építőipari ktsz edényekkel, munkaerővel segít. A KIOSZ pénzt szándékozik adni. A Cipész KTSZ bizottságot alakított, s tagjai kijelölik a szállítható anyagokat. Az Alkotmány Tsz fuvart, villanyszerelőt küld. A folyamőr KISZ-brigád az összes homokot biztosítja, az ipari tanulók pedig építik az épületet. A helyi tanács segítségét igen nagyra értékeljük. Szállítják már a kavicsot, a cementet, a beton- gerendákat. Kertész elvtárs, az elnökhelyettes mindenre gondol, s látszik, hogy szívügye a műhely elkészítése. Mondogatja is: 100 év óta ez lesz az első kulturális ú.i épület községünkben s kétszeresen értékes lesz, mert társadalmi összefogással születik meg.

A ragyogó őszi napsugár víg táncot jár a tanulók csillogó ásóján, lapátján. Az alapfal árka már készül. Nagyosan megtöröiik izzadt homlokukat s átadják a szerszámot a következő váltásnak. Képzeletükben már áll a „palota”* áll a műhely.

<i. S.)

Francia, vagy olasz volt-e Boccaccio ?

Érdekes esetet mesélt egy ismerősöm. örömmel újságolta, jogos büszkeséggel, mert mit is bizonyít, amit elmondott s most én továbbadok? Mindenekelőtt azt, hogy az emberek kíváncsiak a kultúra kimagasló eredményeire, személyeire, érdeklődnek olyan dolgok iránt is, amelyek pedig nem kapcsolódnak közvetlenül munkájukhoz.

A szekszárdi AKÖV-nél ismeretterjesztő előadást szerveztek. Az előadás után ■ a résztvevők több dolgot kérdeztek az előadótól. Többek között ilyen kérdések hangzottak el: »Francia,

vagy olasz volt-e Boccaccio« és »hátin eredetű-e a román .nyelv, római eredetűek-e a románok?«

Olyan emberek kérdezték ezeket, akiknek apjuk, nagyapjuk bizonyosan nem törődött az efféle dolgokkal, örült, hogy egyáltalán meg tudott élni. S most az embereknek erre is van idejük. hogy ilyesmivel foglalkozzanak, van kedvük hozzá, érdekli őket.

Jó ilyesmit hallani, mert az ilyen apróságokban is, ebben az érdeklődésben is benne van, amit közkeletűen kultúrforrada lomnak nevezünk.

(i. y.)

— Iíat baleset volt az év második felében a dombóvári vasútállomáson.

— A Simontorrvai Vegyesipari

Vállalat fiataljai export brigádot alakítottak, s többek között vállalták, hogy exportra alkalmas keféket gyártanai'

— A Tolnai Építők kultúrcso- portja Gyulajon kultúrműsort adott az építőmunkásoknak és a termelőszövetkezeti tagoknak.

— Szüreti mulatságot rende*

vasárnap a nagykónyi KlSZ-szer- vezet.

— EGYMILLIÓ FORINT ÉRTÉKŰ ANYAGGAL, alkatrésszel rendelkezik a Magyar Honvédelmi Sportszövetség megyei rádiósklubja.

Ordas néni, a falu mindentudó állatgyógyítói a

Szakmunkás utánképzés a SimcDtornvai Bőrgyárban

Nagy gondot fordítanak a Si- mohternyai Bőrgyárban a dolgozók szakmai képzésére. Az üzemek, gyárak államosítása óla eltelt 10 év alatt az összdolgozók 40 s/áza’éka vett részt szakmai továbbképzésen.

Az idén — az elmúlt évekhez hasonlóan — a fiatalok részére szakmai továbbképző tanfolyam keretében szerves vegyiipari tech nikum indult. Naponta 25 fiatal vesz részt a technikumi oktatáson, amelyen a gyár mérnökei, illetve p. község általános iskolai tanáraitól hallgatnak előadásokat.

A résztvevők a tanfolyam el- yégzése után technikusi képzettséget nyernek. A Simontornvai Bőrgyár a szakmai utánpótlást helyileg, e tahfolyamokon keresztül kívánja biztosítani.

Olvasd a

TOLNA MEGYEI

Népújságot!

A kukoricafosztás sok mindenre ;ió. Többek között arra is, hogy érdekes történeteket hallhat az ember. A minap Vargáné esetét is egy kukoricafosztáson hallottam, azaz hallottuk és jót kacagtunk rajta.

A történet azzal kezdődött, hogy Vargáné két hízónakvalót nevelt és az egyik megbetegedett. Napok óta nem evett, bágyadt volt és szemmel láthatóan összeesett. Vargáné a férjéhez nem fordulhatott tanácsért, mert az csak kéthetenként jár haza a munkából. De nem is kellett mennie tanácsért, mert, amint szétfutott a betegség híre a szomszédok körében, jelentkezett tanácsával a köztiszteletben álló Ordas mama.

Róla csak annyit, hogy közelebb áll a. nyolcvanhoz, mi nt a hetvenhez. Ezenkívül állítólag minden állati betegségre tud gyógymódot ajánlani és tanúk szerint ő az egyedüli a faluban, aki évről évre eredménnyel végzi a köznyelvben babonának nevezett dolgokat.

Szóval jött s mint mondotta, em

béri kötelességének érzi tanácsot adni. Mindjárt meg is vigasztalta a bánatos asszonyt:

— Vargáné lányom, emiatt sose búsulj. Csak ez legyen a legnagyobb bajod, akkor sosem fogsz panaszkodni. Meggyógyítjuk azt a hízónakvalót és esztek ti még annak a,sonkájából. •

— Jaj, aranyos Ordas- néni, hogy az Isten áldja meg, örökké hálás lennék érte. Mert ha ez most megdöglik...

— Elég a panaszból lányom, cselekedni kell.

Az anyóka sokáig nézte a disznót, tapogata a hátát, a hasaalját — kutatva, hogy mi lehet a baja,

— Semmi az egész — mondta kis idő múlva. Ez olyan nevenincs betegség. Szóra sem érdemes. A gyomrát elronthatta. Valami jó eledel kellene neki. Nem döglött véletlenül meg egy tyúk, vagy nagyobb jérce? Mert az kéne ennek a gyomrának.

Valahol a szomszédban kerítettek egy döglött tyúkot, amint azt a „szakértő” tanácsolta. Azt bedobták az ólba s a beteg disznó az egészségessel együtt széttépte és felfalta.

— Na látod, hogy ízlik neki? Majd ez segít. Csak ne felejts el egy kis tiszta vizet beönteni neki,

amelyet pontosan éjfélkor húztál fel a kútból, mert lányom, ha nem tudnád, ez is számít ám...

Vargáné pontosan éjfélkor kiment a kúthoz, vizet húzott és vitte — az előírások szerint a beteg disznónak. Beöntötte a vályúba s szólítani kezdte a beteget. De az nem jött. Bent feküdt az ólban és már nem volt benne élet.

Természetesen nagy sírás következett, hiszen ez nagy kárt jelentett a családnak. Vargáné sírva rohant Ordas nénihez.

— Lányom, erről nem tehetünk — mondta a falu „állatgyógyítója”. — Előbb kellett volna megetetni vele a döglött tyúkot, akkor segített volna.

Néhány nap múlva hazajött a férj is, aki — mit tehetett mást — vigasztalni kezdte feleségét:

— Ne sírj, ezzel most már nem lehet segíteni. Szerencsére van elég sok baromfi az udvarban — tyúk, csibe egyaránt — és azzal majd sokat tudunk pótolni.

Ám a tyúkok és a csibék nap nap után fogyni kezdtek. Az udvart zárt kerítés veszi körül s így Vargáné el sem tudta képzelni, hogy hova tűnnek el. A szomszédokra kezdett gya nakodni, szólt is nekik, aminek a vége természetesen harag lett. Még a tanácshoz is behívatták Vargánét, amiért így ! epgyanúsította szomszédjait. Amikor két hét múlva a férj ismét hazajött, már csak egy szem tyúk szaladgált az udvarban. Panaszkodott a férjének is, aki azonnal rohant a rendőrségre s jelentést tett a tyúkok titokzatos eltűnése miatt. Hazajövet elhatározta, hogy bealmol a megmaradt hízónakvaló alá, legalább azt gondozzák most már, amennyire csak tőlük telik. Benyitott az ólba.

A hízónakvaló éppen akkor tépte szét az utolsó tyúkot.

Mert a döglött tyúknak ha már gyógyító hatása nem is volt, de az élve maradtat rászoktatta a tyúkevésre. Az pedig köztudomású, hogy a tyúkok szívesen kapirgál- nak a disznók vályújában maradi ételmaradékban. így aztán a hízónakvaló könnyűszerrel elkapta és felfalta a torkoskodó tyűkokat és csibéket.

Ordas néni tanácsa alapján így pusztult el Vargáék hízónakva- lója és az egész baromfiállománya,

Bőd a Ferenc