Tolna Megyei Népújság, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-02 / 205. szám

1959. szeptember 2. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 3 A vezetőségválasztó taggyűlések előkészületei Bonyhádon Beszédes számok a magyar oktatásügy fejlődéséről Pártbizottságokon, alapszerve­zetekben, — egész pártunkban — jó néhány hét óta folynak az immár küszöbönálló vezetőség­választó taggyűlések előkészületei. Pártszervezeteink készülnek a tisztújító taggyűlésekre, ahol a vezetőségek két év munkájáról számolnak be a pártszervezetek tagsága előtt. Az alábbiak bán a vezetőségválasztás elvi és gyakorlati felkészüléséről adunk számot Bonyhád község négy alapszervezetében tapasztaltak alapján. A ZOMÁNCMÜVEKBEN, ahogy az üzem párttitkára, Gyi- mesi Ferenc elvtárs elmondta, szeptember 15-én kerül sor a tisztújító taggyűlésre. — Még egy fél hónap áll előt­tünk a taggyűlésig. Ennek ellené­re vezetőségi tagjaink bevonásá­val hozzáfogtunk a beszámoló el­készítéséhez, amelyből az egész pártvezetőség kollektíván kiveszi a részét. Pártszervezetünk tagsága az elmúlt évek során sokat fejlő­dött, éppen ezért alapos és kö­rültekintő munkával készítjük el a beszámolót, amely a való helyze­tet, a megtett utat, a dolgozók véleményét, az eredményeket és a hiányosságokat hűen tükrözi. Arra törekszünk, hogy a beszámo­ló értékelje a termelést, az üzem­ben folyó pártmunka helyzetét és további lelkesítő ösztönzést adjon a kongresszus tiszteletére indított verseny fokozásához. A kongresszusi versenyben csaknem teljes létszámban részt vesznek dolgozóink, s az első félév értéke­lése szerint vállalásunkat túltelje­sítettük. Felajánlásunk zománc­edényből 80 tonna volt éves vi­szonylatban. A félévben a telje­sítés 48,1 tonna volt. Ez szép eredmény, s ebben valamennyi dolgozónk jó munkája és lelkese­dése benne van. Amikor az ered­ményeket elismerjük, beszélünk az elbizakodottság veszélyéről, mert soha nem lehetünk megelé­gedve a sikerekkel. AZ AKÖV PÁRTSZERVEZETÉNEK vezetőségi tagja, Sebestyén Ist­ván elvtárs, a pártszervezet tekin­télyének növekedéséről beszél. — Az üzem dolgozói, párttagok és pártonkfvüliek egyaránt biza­lommal fordulnak ügyes-bajos dől g'aikban a pártvezetőséghez. Né­hány évvel ezelőtt más volt a helyzet. Előfordult, hogy a dol­gozók az ellenség hangját terjesz­tették. A párttagok erejéből pe­dig esetleg csak a védekezésre fu­totta. Ma más a helyzet. A párt­tagok nem félnek a vitáktól, sőt a pártonkívüli dolgozók közül is nem egy melléjük állt, csatlako­zott a vitához. Legutóbb a mun­kásosztály életszínvonalának emel kedésével kapcsolatban vitatkoz­tunk. Gyakorlati, a saját életünk­ből vett példákból igazoltuk állí­tásunk helyességét. Mi mást, ha nem az életszínvonal emelkedését igazolja az is, hogy két dolgozónk­nak már saját személygépkocsija van, tíznek motorkerékpárja, né­gyen pedig azokon kívül, akiknek eddig még nem volt, saját házat építenek. — A munkához való viszony is fokozatosan javul a Bonyhádi AKÖV-nél. Beneveztek a kong­resszus tiszteletére indított ver­senybe, s mozgalom indult el az önköltség csökkentéséért, a kocsi­kihasználásért és a balesetmentes közlekedésért, hogy csak néhányat említsünk. Az eredményeket pedig igazolja az, hogy augusztus 20-ra elnyerték az Élüzem címet és hét kiváló dolgozót tüntettek ki. Lesz miről beszámolni a vezetőségvá­lasztó taggyűlésen, amelynek elő­készítésénél a pártonkfvüliek vé­leményét is meghallgatják. A DÓZSA NÉPE TSZ 19 tagú pártszervezete a napi fel­adatok nehézségei közben készül a vezetőségválasztásra. A tsz-ben munkaerőhiánnyal küzdenek, a termények betakarításának mun­kálatai pedig sorrendben egymást követik. Nemes Ferenc elvtárs, a tsz párttitkára arról az odaadó munkáról beszél, amellyel a tsz kommunistái készülnek a vezető­ségválasztásra. Lászlai Józsi bácsiról úgy be­szél, mintha a tsz lelkiismeretét testesítené meg. Lászlai elvtárs már nyugdíjban van, de most, hogy nehézségek vannak, újra je­kezés folyik. A Széchenyi Tsz- ben jelenleg egy 50 férőhelyes istálló épül. A tamási ktsz az építkezés befejezését október 30-ra ígérte. A Petőfi Tsz-ben egy 100 férőhelyes göböly is­tálló épül, ez csak a tavaszra készül el. A Hunyadi Tsz pe­dig a tavasszal kezdi meg egy 50 férőhelyes tehénistálló épí­tését. A Hunyadi Termelőszö­vetkezet még az ősszel megépít egy sertésfiaztatót, a Széchenyi Tsz pedig a tavasszal kezdi el egy 100 férőhelyes sertésfiaz- tató építését. A község két termelőszövet­kezete részére már kijelölték a majorsági épületek helyét, mint egy 500 méterre a falutól. A jelenlegi építkezések és az az­után kezdődők, már itt folynak. * A tsz-ek a táblás gazdálko­dást majd csak az ősszel kez­dik el, hisz a tavasz folyamán alakultak meg, amikor a ga­bonafélék nagy részét mint egyéni gazdák már elvetették a tagok, ki-ki a maga parcellá­ján. De a közös munka ered­ménye így is meglátszik, mert a vártnál jobb termésered­ményt értek el minden téren * Jelenleg nincs állandó piac Magyarkeszin, csak szombati napon folyik árusítás a község főterén. A tanács úgy tervezi, hogy állandó pincehelyet jelöl ki a termelőszövetkezete y ré­szére, ahol kertészetük termé­nyeit rendszeresen árusítani fogják. lentkezett munkára. Az éjjeliőrsé­get vállalta, mert mint mondja, ezt ő is el tudja látni, ugyan­akkor az, akit felváltott, részt tud venni a nehezebb munkák végzésében. A TERÜLETI ALAPSZERVEZET titkára, Györgyös István elvtárs arról beszél, hogy az alapszerve­zetben 10-én, este 7 órakor lesz a taggyűlés. A vezetőség kollektív munkával elkészítette a beszámolót, amelyet a 30-án megtartott Vezetőségi ülé­sünkön megvitattunk. A beszá­moló megvitatása után az adódó feladatokból javaslatot dolgoztunk ki, amelyben a további munkák menetét határoztuk meg. A tízes­bizalmiak is megkapták a felada­tot: a hátralevő 10 napban min­den párttaghoz eljutva elbeszél­getnek, s biztosítják a vezetőség­választó taggyűlésen való teljes létszámú megjelenést. Taglétszá­munkhoz viszonyítva kilenctagú vezetőséget és 20 küldöttet válasz­tunk. Amint erről értesültünk, a tö­megszervezetek is készülnek a ve­zetőségválasztásra. A nők vállal­ták a helyiség ünnepélyessé téte­lét, a KISZ-fiatalok és úttörők küldöttsége pedig köszönti majd az újonnan megválasztott vezető­séget. Bonyhád község 12 MSZMP alapszervezete közül négy helyen vizsgáltuk meg a vezetőségvá­lasztó taggyűlésekre való felkészü­lést. Zömmel olyan elvtársak vesz­nek részt a taggyűlések előkészíté­sében, akiknek többéves mozgalmi tapasztalatuk van. Munkájukat fe­lelősséggel és lelkiismeretesen végzik, összekapcsolva az idősze­rű politikai, gazdasági és kulturá­lis feladatok megoldásával, a pártegység megszilárdításával, a bírálat és önbírálat fejlesztésével, a párt és a tömegek közötti kap­csolat elmélyítésével. A vezetőségválasztás tehát nem egyszerű tisztújítást jelent, hanem ennél jóval többet: társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális életünk minden területére kiható -feladatokat. Pozsonyi Ignácné A magyar oktatási rendszer a felszabadulás óta mind felépítését, mind tartalmát tekintve lényege­sen megváltozott. A Horthy-kor- szakban az oktatásügy is a nép­ellenes politika szolgálatában ál­lott. A dolgozók gyermekei előtt gyakorlatilag csak egyetlen isko­la, a népiskola volt nyitva. Azok a munkás- és parasztgyer­mekek, akik nagynehezen elvégez­ték a népiskola minden osztályát, csak a legritkább esetben tanul­hattak tovább. Mint ismeretes, a felszabadulás előtt az iskoláknak csak kisebb része volt állami. 1937—1938-ban például 1287 ál­lami népiskolával szemben 2856 iskola a katolikus egyház kezén volt. Az egyházi befolyást növelte, hogy a tanítóképzők is szinte tel­jesen klerikális irányítás alatt voltak. Az 1948-as iskolaállamosí­tás lehetőséget adott, hogy az addig csak formai általános isko­lákat valóban általános iskolákká fejlesszék. A messzemenő válto­zásokat jellemzik a következő szá­mok is: 1935—1938-ban a népisko­lákban 26 000, ma az általános iskolákban kereken 54 000 tanító és tanár működik. A pedagógusok összlétszámában többszörösére nőtt a szaktanárok aránya. A háború előtt egyébként 42, ma 23 általános iskolásra jut egy pedagógus. Az iskolák tan­termeinek száma az utóbbi tíz év­ben 5000-rel, a pedagógusok szá­ma pedig több mint 17 000-rel emelkedett. Nemzetközi szempontból is szá­mottevően fejlődött középiskolai oktatásunk. 1937—1938-ban az HAJÓ KORMÁNYOS NÉLKÜL Észt szakemberek olyan mű­szert szerkesztettek, amely auto­matikusan kormányozza a hajót a meghatározott irányba. Az au­tomata-kormányos sokkal pon­tosabban irányítja a hajót a leg- szakképzettebb tengerésznél is. A bonyolult szerkezetet néhány hajón már kipróbálták. ország 285 középiskolájába mint­egy 52 000 diák iratkozott be, a legutóbbi tanévben pedig 435 középiskolánkban megha­ladta a 137 000-et a fiatalok száma, a régebben is meglevő általános humán- és reálismereteket nyújtó gimnáziumok mellett kiépült az ipari, a mezőgazdasági és a köz- gazdasági technikumok széles há­lózata. A gimnáziumok és tech­nikumok mellett az elmúlt évben például több mint 2200-an végez­ték el a tanítóképzőket, mintegy 1200 diákja van az ország nyolc művészeti gimnáziumának. A kulturális forradalom leg- szemléltetőbb sikerei közé tarto­zik a munkásosztály és a paraszt­ság gyermekeinek térhódítása az egyetemeken és a főiskolákon. Az úri Magyarországon a háború előtti utolsó tanévben mindössze 3.5 százalék volt a munkás- és dolgozó paraszt származású hall­gatók aránya, míg az elmúlt tan­évben ez az arányszám meghalad­ta az 52 százalékot. Ma hazínkban összesen 30 egyetem és főiskola működik, ötvenhárom karral. 1937—1938-ban a főiskolások 14,5 százaléka volt csak nő, 1958— 1959-ben ez az arányszám elérte a 32.5 százalékot. Államunk mind nagyobb anyagi erőket fordít az egyetemisták nevelésére, A diákotthonokban és kollé­giumokban például ma 28 0Ö0 fiatal számára van hely, ellá­tásukra az állam évente csak­nem 120 millió forintot fordít. A hallgatók mintegy 90 százaléka kap ösztöndíjat, illetve rendsze­res állami támogatást. Szocialista oktatási rendszerünk egyik lényeges új vonása, hogy széleskörű lehetőségeket nyújt a felnőttek tanulásához. Megkezd­hetik, illetve folytathatják ta­nulmányaikat, elsősorban azok, akiknek Horthy-Magyarországon ehhez nem volt módjuk. A statisz­tikai kimutatások szerint az el­múlt tanévben például csaknem 52 000-en látogatták az általános- és a középiskolák, az egyetemek és a főiskolák esti, illetve leve­lező tanfolyamait. Pintér István—Sxnbó László mm UTAKON (55) Már sokkal okosabbak, mint akitor voltak, amikor elindultak Kovács tábornok szavaira, Ígére­teire hallgatva a Dominika felé. Tudják már, ki az a Kovács tá­bornok. Bárhogy is igyekeztek őket elzárni a külvilágtól, a hí­rek beszivárogtak hozzájuk, s most már össze tudják rakni egy nemzetközi kém, fegyverkeres­kedő, kalandor és gyilkos hite­les arcképét... Kovács is múltjára gondol, ott a J. J. Perez Calle 10. szám alatti villájában... Milyen messziről in­dult és milyen messzire jutott! Szegény hivatalnokként kezdte Balatonfűzfőn, s most három és félmillió dollár a vagyona. Tá­bornok, pedig soha nem végzett semmiféle katonai iskolát. Pénz­ügyi szakember, pedig összesen négy polgárija van. Hiába, az életben az győz, az kerül felülre, aki elszánt és kö­nyörtelen. Az élet nem tűri a gyengéket, s ő viiágéletében erős volt. Régen elkerült már Magyaror­szágról, de még emlékszik arra a közmondásra, hogy szemesnek áll a világ, vaknak az alamizs­na. Ö pedig szemes volt világ­életében, Ha valamit meglátott. akkor nem mulasztotta el, hogy értesüléseit ilyen vagy olyan for­mában el ne adja, ne kamatoz­tassa. Ha nem dolgozna az ame­rikaiaknak, vajon eljutott volna ilyen messzire! Ha nem szolgál­ná ki a Fruit Company-t, s nem bírná egyes amerikai hivatalos körök bizalmát, vajon hozzákezd hetett volna ehhez a »kolónia­üzlethez«? Jaj, csak erre az üzletre ne gondolna! Kínzó fejfájása tá­madt, éppen olyan, mint a har­mincas évek elején, Magyaror­szágon, amikor már azt hitte, hogy elfogják a detektívek. A nyomában voltak, de az utolsó percben sikerült egérutat nyer­nie, s átcsúszott a határon. Nem kis zsákmányt: a pengős világ egyik legnagyobb bankcsalásának »eredményét« vitte a tarsolyá­ban. Arra gondolt a fényűző villá­ban Kovács tábornok, s ugyan­arra az Azua-i internálótábor priccsén hánykolódva sok becsa­pott szörnyű helyzetbe jutott, rab ságban sínylődő magyar disszi- dens, hogy »hogy is volt csak«? A tábornokot eredetileg Krausz Sándornak hívták. Balatonfűzfőn. a gyár alkalmazottjaként kezdte pályafutását. Körmölt reggeltől estig, egy kistisztviselő volt ott a sok közül. A főnökök előtt haj­longott, s háromszor is megiga­zította a nyakkendőjét, mielőtt bekopogott volna tíz pengő elő­legért. Kovács, alias Krausz egy dara­big kistisztviselősködött, de köz­ben fantasztikusabbnál fantaszti- kusabb terveken törte a fejét, amíg aztán kifundált valamit. A harmincas évek elején nagy lép­tekkel indult meg a karrier út­ján. Ö volt a tettese az akkori idők legnagyobb bankcsalásának. Több százezer pengővel szökött. Nyo­mában nemcsak a magyar rend­őrség, hanem Európa valamennyi detektívje. Sokszor úgy érezte már, hogy elveszett, pedig szöké­sét alaposan előkészítette, három névre is voltak nála papírok, út­levelek. Szerencséje volt, s talán a sors is méltányolta vakmerősé­gét. Az utolsó percben mindig sikerült egérutat nyernie. Átjutott a hálón, Indiába ke­rült, ahol nyugodtan fellélegez­hetett. Akkoriban még korántsem voltak olyan tökéletesek a köz­lekedési és távközlési lehetősé­gek, mint napjainkban. Nem tud­tak ott semmit Krausz Sándor magyarországi bankcsalásáról, an nál kevésbé, mert Indiában már mint Kovács Sándor gazdag uta­zót ismerték meg. Pénze volt bőven, a sikerült bankcsalás egy­szeriben megnövelte önbizalmát» A legelőkelőbb körökbe is bejá­ratos lett, s végül is egy indiai maharadzsával került kapcso­latba. Azzal közösen kerékpár­gyárat alapított. A gyár jól ment: a kerékpárgyártás viszonylag egy szerű, s még a tanulatlan munka­erőt is jól lehet hasznosítani. At indiai munkásoknak pedig éppen Néhány pillantás a magyarkeszi tsz-ek életébe Magyarkeszin jelenleg három termelőszövetkezetbe tömörül­ve dolgozik a község lakos­sága. A termelőszövetkezete­ket a Gamma Optikai Művek patronálja, s a szövetkezetek tagjai elégedettek a patronálok nyújtotta segítséggel. A Szé­chenyi Termelőszövetkezet iro­dabútort, páncélszekrényt és az istállóépítéshez salakot kapott a patronálóktól. A Hunyadi Termelőszövetkezet részére író­gépet javítottak a patronálok a Petőfi Tsz-nek pedig 4,5 köb­méteres víztartályt és hidro­fort hoztak... A három termelő szövetkezet részére hoztak két hordó kocsikenőcsöt, a község óvodásai részére pedig hintát ajándékoztak teljes felszerelés­sel. Megígérték ezenkívül, hogy az iskola részére egy diavetítőt hoznak, aminek a diákok és pe­dagógusok az oktatásban ve­szik majd nagy hasznát. Az alkotmány ünnepén a pat ronálók 58 tagú küldöttsége lá­togatott el a községbe, s együtt ünnepeltek a termelőszövetke­zetek tagjaival. Hoztak maguk­kal egy labdarúgó-csapatot, amely a délutáni sportműsor­ban szerepelt, s a vendégek ad­ták az esti kultúrműsornak ig a felét. Zenekaruk pedig a talp- , alávalót szolgáltatta az esti mu­latságon. A látogatás viszonzására a Mezőgazdasági Kiállítás alkal­mából a termelőszövetkezetek­ből egy 40 tagú küldöttség uta­zik a fővárosba, s ott a Gamma Optikai Művek vendége lesz. * A község mindhárom terme­lőszövetkezeiében jelentős épít-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom