Tolna Megyei Népújság, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-13 / 215. szám

IRODALOM * * MŰVÉSZET « NÉPMŰVELÉS rasárnagn jegyzet Szépek az eredmények, de tízszeresüket leltet elérni Megkezdődött az iskolaév. Megkezdődött a gyerekeknek, de nemcsak nekik, hanem újra beülnek az iskolapadba azok a felnőttek is, akik most pó­tolják a múlt mulasztását, akik most szerzik meg azt a tudást, amit megszerezni azelőtt nem volt alkalmuk. Nem tudón! ki hogyan van Vele, de én új rendszerünk egyik legnagyobb eredményé­nek azt tartom, hogy ebben az országban ma úgyszólván min­denki tanul. Mindenki tanul, ki ilyen, ki olyan fokon, isko­lában, vagy azon kívül, de va­lamilyen formában gyarapítja tudását, rendszeresen műveli magát. Ahhoz pedig, hogy ez bekövetkezhetett, az emberek öntudatának olyan fokra emel­kedése volt szükséges, amely­re példát népünk eddigi tör­ténelme nem tud szolgáltatni. Ami a múltat illeti, valóban kevés embernek volt alkalma arra, hogy középiskolába jár­jon, hogy az egyetemekről ne is beszéljek, de bizony még az elemi iskola ötödik, hatodik osztályát is kevesen végezték el, mert kellett otthon a mun­káskéz s a paraszt és munkás számára ugyancsak mindegy volt három-e iskoláinak száma, vagy éppenséggel öt. Ha azon­ban ma még mindig arra hi­vatkozik valaki, hogy »ja ké- fem, nem volt módom tanul­ni«, rögtön valami rossz érzés fut át rajtam s erősen kétségbe vonom igazmondását. Mert mint mondtam, a múlt rend­szerben valóban kevés ember­nek állt módjában a tanulás, de azóta immár tizenöt esztendő telt el, s a tizenötből hét a népi demokrácia viszonyai és lehe­tőségei között. Amikor ideje, módja van mindenkinek arra, hogy pótolja a kényszerűségből mulasztottakat s amikor értel­me lett annak, hogy többet, mind többet tudjunk, mert em­lék már csak a munkanélküli diplomás, bőségesen jut ebben az országban minden család asztalára kenyér, de nem hiányzik még a vaj sem. a ke­nyér mellől. Hogy miért mondtam el ezt a hosszú bevezetőt? A minap a szakszervezetben az egyik elv­társ azzal fogadott: »írjál ar­ról, hogyan működik az üzemi munkások körében a dolgozók* általános iskolája«. Tetszett a dolog s adatokat kértem hozzá. Sorolta is, a dombóvári fűtőház dolgozói közül harmineketten iratkoztak be a2 általános is­kola nyolcadik, osztályába. — Ugyanott az állomás dolgozói közül 43 fő végzi az utolsó ősz­it bonyhádi járási művelődési ház lotószakkörének megyei kiállítása A bonyhádi járási művelődési ház jól működő fotoszakköre, a megyei tanács művelődésügyi osz­tálya és a mecseki íotoklub véd­nöksége alatt megyei fényképki­állítást rendez ez év december 20. és 28. között Bonyhádon. A kiállításra bárki küldhet ké­pet. Beküldhető bármilyen tár­gyú — művészi — fénykép a kö­vetkező csoportosításban: a) fe­kete-fehér fényképek, b) színes (nem kézzel színezett) fényképek és c) színes diapozitívek. A fekete-fehér és a színes ka­tegóriában beküldhető 5—5 darab fénykép tetszőleges kivágásban. Az a) csoportban a hosszabbik ol­dal 40 centiméter, a b) csoportban 18 centiméter legyen. A c) cso­portban 10 diapozitív küldhető be, kizárólag a szabványos 5x5 centi- méteres keretben. Minden kép hátoldalán fel kell tüntetni a nevezési lappal egyező­en a szerző nevét és pontos lak­címét, és a kép címét és sorszá­mát. Beküldési határidő: 3959. novem bér 30, lá'lyt. A tolnai selyemgyárban negyvenen járnak a három fel­ső osztályba, Simontornyán az üzemben 50 fős iskola szerve­ződött. fis sorolta volna még tovább, egyre tovább a jó pél­dákat, mert hiszen az van, bő­ségesen akad, a szakszervezet majd mindenütt szívügyének tekinti a munkások továbbkép­zését. Aztán kértem, mondjon rossz példákat is, olyanokat, ahol baj van a szervezéssel, ahol nem megy a munka, ahol lenne javítanivaló. Ezt már ne­hezebb volt találni, de tarto­zunk az igazságnak azzal, hogy ezeket sé hallgassuk el. A két bonyhádi gyárról van szó. A zománcgyár munkásai közül két és félszázan még nem végezték el a nyolcadik osz­tályt. Ennek ellenére mindössze tizennégy fő jelentkezett az is­kolába, a cipőgyár munkásai közül pedig tizennyolcán, pedig itt még több az olyanok száma, kiknek bizonyítványából hiány­zik a nyolcadik osztály elvég­zését igazoló eredmény. Tehát jó példa akad számos, szinte általánosan eredmények­ről beszélhetünk, de elvétve akad még olyan hely, ahol a szervezés lehetne sokkal jobb, ahol a társadalmi szervek egyik fő feladatának kellene té leinteni a továbbtanulásra je­lentkezés szervezését. Az élet rohamléptekkel ha­lad. Ezzel a szédítő iramú fej­lődéssel lépést tartani nem könnyű dolog. De kell, mert. aki lemarad, annak igen nehéz lesz behozni a lemaradást. — Nem véletlen, hogy már egyre több szakmában követelik meg a középiskolai végzettséget az ipari tanulóknak jelentkezők­től. És mind több szakmában fogják megkövetelni. Az iskola reform is világszerte égető szűk ségi él té vált, különösen gond ez a szocialista országokban, ahol a technika fejlődésének semmi sem szab gátat. Öröm minden év szeptemberé ben látni az iskolába siető gye­rekeket, de talán még nagyobb öröm, amikor délután, vagy este felnőttek sietnek, tan­könyvekkel hónuk alatt, hogy most amikor már lehet, most, amikor már kell, újra beülje- ne|r az iskolapadba. LETENYEI GYÖRGY a három tolnai Egy rövidke cikkbe bele se fér mindaz, amit a kultúra, a mű­veltség' terjesztése érdekében tet­tek és ez idő szerint is tesznek Tolnán, az a sok terv, amit a kultúra munkásai szövögetnek, így hát csak néhány dologról szóljunk, amely legjellemzőbb­nek, legfontosabbnak tűnik, s bennük kirajzolódik az egész község kulturális helyzete. Igényben nincs itt hiány, ta­nulni, művelődni, szórakozni vá­gyó emberek lakják ezt a közsé­get, talán még inkább, mint a megye más vidékein. Ezt mutat­ja az is, hogy — míg a megye többi községeiben egy is kielé­gíti egyelőre az igényeket, Tol­nának három művelődési otthon is jutott. Az egyik — a felsorolás nem jelent egyben rangsorolást is, hiszen mindháromnak megvan a maga sajátos feladatköre — a textilgyár munkásaié. Ez a legnagyobb, csak sajnálatosan tá vol épült a községtől. Bár a ve­zetői azt mondják, mit sem szá­mít a távolság, különösen a fia­taloknak meg se kottyan az a néhány száz méter. Az igazgató invitál, jöjjek el egy este, akkor nézzem, „üzem közben” milyen itt az élet. De én hiszek neki, s különben is, láttam már üzem közben a textilesek kultúrottho- nát. Itt gyülekeznek esténként a bélyeggyűjtők, csereberélnek, megbeszéléseket tartanak s néha egy-egy kiállítást is rendeznek, művelődési otthon egyii mint néhány héttel ezelőtt is. A J'otoszakkörnek már két nagyí­tója van. annyi a tag, hogy az egy kevésnek bizonyult. Jól működik a rádióskör s a gyár műszaki körének is itt van a székhelye. A legkedveltebb szó­rakozás a sakk, az asztalitenisz és a biliárd, mindháromnak szá­mosán hódolnak. Jól illeszkedik a művelődési otthon az tizem életébe. Úgy vé­lem, megtalálták, mi a feladatuk, elsősorban az üzem és az üzem munkásainak igényeit akarják kielégíteni, de ez természetesen csak akkor lesz tökéletesen meg­oldható, ha egyszersmind az egész község lakosságának kul­turális érdekeit szem előtt tart­ják. A másik, nagymúltú kulturális intézmény az építők munkásott­hona. A szakszervezet segítségé­vel és irányításával területi, me- ' gyei jelleget igyekeznek adni az otthon tevékenységének. Legfőbb feladatát abban lát­ják, hogy a helyi tevékenység mellett — ismeretterjesztő elő­adások, filmvetítések, összejöve­telek, klubélet kialakítása stb. — a megyei építőipari vállalat­hoz tartozó három legnagyobb munkásszállást patronálják, el­vigyék a kultúrát az építőmun­kások közé, akik több százan dől goznak Komlón, Szászváron, Nagymányokon s élnek az otta­ni munkásszállásokon. A munkásotthon elsősorban Külföldi kulturális hírek Az antik Fórum gyönyörű „disz- Komponált „Német szimfóniájá”-t. létéi” között felelevenedik Rómá­ban ezer év történelmének számos kiemelkedő pillanata: Romulus városalapításától kezdve egészen a kereszténység győzelméig. A történelmi műemlékek között a legkiválóbb római színészek idé­zik fel Lucreiius, Mucius Scae- vola, Horatius, a Gracchusok, Cae­sar és Nero tündöklését és buká­sát. Az előadásokat hangszórókon közvetítik, a nézőket pedig a Ju- lianus bazilika lépcsőin helyezik el. Különleges spanyolfalakkal ve­szik elejét annak, hogy „potyá­zok” is élvezhessék a Fórumon lezajló előadásokat. * Kelet-Berlinben előadták Hans Eisler .Bertolt Brecht szövegére A mű, amelyet a szerző még 1935- ben az emigrációban kezdett kom­ponálni, igen nagy sikert aratott. * Színdarabírók a háború előtt nagy érdeklődést tanúsítottak a festők, költők és zenészek élete iránt. Ma főként filmen látha­tunk ilyen jellegű darabokat. A filmvászon zártsága természetesen több lehetőséget nyújt egy festő műveinek bemutatására, mint a színpad. Eddig már megfilmesí­tették Gauguin és Van Gogh éle­tét, nemrégiben a Moulin Rouge című film Toulouse-Lautrec élet- történetét örökítette meg. Tou­louse-Lautrec alakja most meg­jelent a színpadon is. A színdara­bot Angliában mutatták be. ttműködésével természetesen az építőmunkáso­ké, de nagyon helyesen, minden tolnait szívesen lát és vár. Kü­lön gondossággal illesztik bele terveikbe a vezetők az építő­munkások gyerekeivel való fog­lalkozást. Ifjúsági olvasókört szerveznek most, a II. számú ál­talános iskola tanulóira támasz­kodva, hiszen ebbe az iskolába jár a legtöbb építőmunkás gyer­meke. A harmadik a községi műve- . lődési otthon. Elért eredmények­ről már itt is beszélhetünk, hi­szen néhány hónap óta — új igazgató került az élére — nagy itt is a mozgolódás. A két otthon munkájában tökéletes a2 együtt­működés. Talán ennek köszönhe­tők a már elért eredmények s ennek tudható be, hogy a tervek — a balettiskola beindításától a klubhelyiség szervezéséig, a to­vábbi színháztörténeti előadások rendezésétől a művészeti mun­káig, a már eddigiek során is jó tapasztalatokat nyújtott kiállítá­soktól az ismeretterjesztés ki­szélesítéséig — reálisak, meg­valósíthatók. S ha már beszámoltunk ar­ról, mi a jó ennek a közel tíz­ezer lakosú nagyközségnek a kulturális életében, mondjuk el azt is, amit rossznak tartunk. Az, hogy csak a két kulturális intézmény együttműködése jó, a harmadik, a textiles kultúrott- honé — és most talán ne azt ku­tassuk, kinek a hibájából, nem lenne helyes egyedül akár az egyik, akár a másik fél nyakába varrni a felelősséget —, már nem kielégítő. Ezt a szakadékot hivatott most megszüntetni a művelődési bizottság, amit a köz ségi tanács hozott létre augusz­tus utolsó napjaiban, s amely rövidesen meg is tartja első ülé­sét. A művelődési bizottság mű­ködése még a jövő zenéje s mun­kálkodásának eredményessége azon áll, vagy bukik majd, meny nyíre tudja kooperációs felada­tait betölteni, s a három műve­lődési otthon sajátos munkájá­nak hogyan tud egységes irány­vonalat adni, anélkül természe­tesen, hogy egyéni munkastílu­suk megszűnjék. Ehhez, szabad legyen remél­nünk, talán ez az írás is adott némi segítséget. —el .ELKES MIKLÓS: jegyzetek az Hiába, ez már az ősz, amit legpontosabban az uszodában lehet ellenőrizni. A nyári han­gos pöreségnek befellegzett s o néhány edzettebb filrdőző is mintha valami meséből lépne ki. Mert lám, a medence sze­lén az a kövérkés úr bolyhos köpönyegében régi ismerősünk; rögtön ráismerünk benne a de­rék Tányértalpú komára, aki mégegyszer alaposan körülnéz, mielőtt végképp téli álomra hajtaná fejét. Mellette fiacs­kája, ugyancsak bolyhos kö­penyben, aki természetesen nem lehet más, mint Zebulon, a mesebeli bocs. Az egyik kabinos keresztrejt­vényt fejt, nyilván legszíveseb­ben már most téli álomra haj­taná fejét. * Tíz óra tájban a hangszórón keresztül megszólal egy hang s tremolózva bejelenti, hogy a következő dalt egy szőkehajú kislánynak küldi Palaki. Ebben az időben a szőkehajú kislányon kívül alig vagyunk véhányan az uszodában. A kér­déses ifjú hölgy a medence szé­lén ül, felhúzott lábbal, majd­nem összegömbölyödve. Ami­kor megszólal a hozzá intézett zene, feláll, nyújtózik, megráz­za szőke hajat s a lépcsőkhöz megy hogy megmutassa magát a gyér számú közönségnek. Az ifjú Don Juan pedig azt ígéri a gépzene segítség ivei, hogy lehozza a csillagokat' az égből. Fiatalember, vigyázat! Ez­zel igazán nem ígér semmi újat. * A víz alatt is van élet, mint az állatok számos neme bizo­nyítja. Kísétletképpen lebuksz a víz alá s megpróbálsz normálisan viselkedni ebben az új és ide­gen közegben- Sétálsz a meden­ce fenekén, esetleg leülsz, vagy fütyörészel. Meglepődve látod, hogy nem tudsz mihez kezdeni, tétován csellengsz a víz alatt s talán az a legfurcsább, hogy nincs egy ép gondolatod sem. S mikor kidugod a fejed a vízből, nagyon boldog vagy és elége­dett, mert ebben az őszi hű­vösségben is jobb, mint a víz alatt. * Vízipók cikázik a medencé­ben, idegesen futkároz fel és alá, már-már megközelíti a fény sebességét. Nem elég, hogy itt az ősz, még nyugodt, otthonát is elveszítette. Fej­veszetten menekül, kapkod., fü- höz-fához. s SOS-jeleket pró­bál leadni, övéinek, de minden hiába. Nietzsche egy szép vers­sorából egyébként tudhatná, hogy jaj annak, akinek most nincs otthona. * lg Babits Mihály úrnak, nyu­galmazott költő. Nevezetes verse a. pécsi uszo­dáról szól ugyan, nyilván azért, mert szeretett szülővárosában, abban az időben nem volt még uszoda. Jelenleg ott tartunk, hogy a régit is újjá varázsol­ják, kereken 6 millió forintos költséggel, ami igazán csinos összeg. Egyébként ez az uszo­da is »közepén a parknak« all s a versében szereplő »kényes vrleány« azóta legalább is meg öregedett. Nem térek ki a »Kor­hadó faház« és a »reteszes ka­bin« kitételekre, de megjegy­zem, hogy a vonalfütty és a füst itt is bosszantja a, fürdő- zőket. Egyébként azt is meg kell jegyeznem, hogy a költe­ményben említett »léha, csa­vargó, naplopó, haszontalan és renyhe nép« helyett ma ma. többnyire rendes emberek jár­nak ide is, így a vers ilye kitételei ma már nem idősze­rűek. Alázatos szolgája: CSÁNY1 LÁSZLÓ Hiába bújsz meg..* Hiába bújsz meg önmagadban: Acél fortyog, izzik a katlan. Szemed behunyod, mégis látod A most születő új világot. Fiiled befogod, mégis hallod A kívülrekedt ezer hangot. Jaj, nagyon nehéz tétlen várni — Se ide, se oda nem állni. Hirdetem: hitem nem veszett el Abban, hogy győzni fog az ember. Igábafogott folyók sodra Győzelmes ritmusát sodorja. Forrásokat fakaszt a földből. Csodás termést csal barna rögből. Csillagot röpít fel az égre. Messzire világít a fénye! Elsöpri szemetjét a múltnak — Hazug bálványfejek lehullnak. Mondd, miért nem állsz be a [sorba? Várnak rád és várnak dalodra. Mi tart vissza? Csalfa igézet? Sértett hiúság? Gőg? Önérdek? Csinálj már számadást magaddal: Népeddel tartsz vagy a salakkal?! Piros lobogók fellobognak Tükrében ezüst holnapoknak. Mondd, meddig tudsz még tétien [várni. Igazság melleti nem-kiállni?!... Vörös csillagok szertefutnak Mindenütt győztesen kigyúlnalt. Csak győztes harc és győztes [munka Jutalma lesz lelked nyugalma. Zúg a kor mélye, izzó katlan: Hiába bújsz meg önmagadban!..

Next

/
Oldalképek
Tartalom