Tolna Megyei Népújság, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-13 / 215. szám

1959.. szeptember 13«

TOLNA MEGYFt NfiPŰJSAfl

s

Híradás a tamási Vörös Szikra Tsz-ből

Közel kilenc vagon búzát értékesítettek közösen

A könyvelés pontosan kimutatja a Vörös Szikrában, hogy miképpen alakult az idei gabonatermés. E szerint a 320 holdról 577 mázsával takarítottak be többet a tervezettnél. E kellemes csalódás miatt több tekintetben módosították a terveket. Ä tavasszal ugyanis nem volt szó arról, hogy szabadon értékesít búzát a szövetkezet, mert viszonylag sokat kitesz a tagok évi kenyérszükséglete, ezenkívül tartalékolni is kell, és természetesen adógabona tartozása is van a szövetkezetnek. De mivel ilyen sok termett, jutott bőven ide is, oda is. Minden szövetkezeti tagnak és azok családtagjainak 350 kiló búzát mértek ki, ami bőségesen fedezi egy ember kenyérszükségletét újig, Teljesítette állam iránti kötelezettségét a tsz, kiadták, ami a gépállomásnak jár és még így is 890 mázsát értékesítettek szabadon; A szövetkezeti tagok többszörösen jól jártak, hogy nagy tételben adták el búzafeleslegüket. Először is azért, mert nagyüzemi és minőségi felár címén — a megszabott napi áron felül — minden mázsára még 31 forintot kapott a szövetkezet. Másodszor, mert összesített áruértékesítési tervének ezzel 11 százalékát teljesítette a közös gazdaság. S garancia van arra, hogy az év végéig 100 százalékra teljesíti, amiért — 3004-es kormányrendelet értelmében — jelentős hitelengedményt biztosít az állam.

230 disznó hizlalása terven felül

Az idén nemcsak kenyérgabonából, hanem takarmánygabonából is jóval több termett a tervezettnél. őszi árpánál például 20 százalékos volt a jégkár, ami négy vagon terméskiesést jelentett (ennek az értékét az Állami Biztosító már kifizette a tsz-nek) mégis összesen 277 mázsa árpával többet tartalékolhattak a közös jószágoknak, mint amit az év elején beterveztek. A zabtermés pedig egészen kiváló volt: a 320 mázsa helyett 631 mázsa a termés, íiymódon a közösben összesen 578 mázsa kalászos takarmánygabo- | nával van több, mint amire az

év elején beállított jószágok takarmányozására szükség lenne. A mutatkozó feleslegből nem osztottak ki a tagoknak, de nem is adtak el egy szemet sem. Állatokon keresztül értékesíti a szövetkezet. Vagyis a közel fi vagon takarmány feleslegből 230 disznót hizlalnak meg a közösben. Száz kocát közvetlen az aratás után hízóba fogtak, ezeket még a zárszámadásig értékesítik. A másik 130-at az elmúlt napokban vásárolták, már ezek is híznak, de értékesítésükre majd csak a jövő márciusban kerül sor. Hozzátartozik még a fentiekhez, hogy a Vörös Szikra tízéves fennállása óta egyetlen évben sem hizlalt annyi disznót, mint az idén, pontosan 695-öt. Ez gyakorlatilag azt is jelenti, hogy egy-egy szövetkezeti parasztcsaládra számítva öt kövérdisznót hizlalnak ebben az évben a szövetkezetben.

Jól jövedelmez az aprómagtermesztés

A 14 millió forint értékű vagyonnal rendelkező Vörös Szikra Tsz pénzjövedelmének jelentős részét az állattenyésztés biztosítja. De jól jövedelmez az aprómagtermesztés is. Az ős?i káposztarepcének például minden holdja 13,7 mázsát adott a tervezett 7 mázsával szemben. így a pénzbevétel 36 400 forinttal volt több, mint amit ebből a növényféleségből vártak. Hasonlóan többet jövedelmez a tervezettnél a répamag, a burgonya, de a kender is. És mert ezek most már papíron is kimutathatók, a szövetkezeti vezetők előzetes számításokat végeztek az év végi részesedést illetően. Ezzel kapcsolatban Péti János, a szövetkezet elnöke elmondotta, hogy előreláthatóan 10 százalékkal lesz több az egy munkaegységre eső jövedelem, mint amit az év elején terveztek.

A traktorosok vasárnap is szántanak

A sok jó mellett azt a nem éppen szerencsés tényt is megtudtuk a Szikrában, hogy az őszi szántásvetés előkészítésében nagy a lemaradás. Az őszi kalászos gabonák talajelőkészítésének eddig alig 10 százalékát végezték el. Zsákban van még az őszi árpa, de az őszi repcevetőmag is, holott ezeknek már a földben kellene lenni. A búza alá pedig még egy barázdát sem szántottak.

Ez azért van így, mert eddig egyetlen traktor dolgozott nálunk és az utóbbi napokban az is rossz volt. Mi kértünk a gépállomástól, de nem tudott adni, mert ezen a héten még csépeltek — mondja az elnök. Arra a kérdésünkre, hogy miképpen akarják az e téren mutatkozó lemaradást behozni, elmondották a tsz-ben, hogy tegnapelőtt küldött a gépállomás öt traktort és ezek két műszakban, éjjel-nappal szántanak most, s mivel a munka sürgős, a traktorosok vállalták a vasárnapi munkát. Igv aztán a lemaradást három héten belül — amennyiben nem lesz eső — behozzák.

istállókat és kukorica- górét építtet a tsz

Mivel 1957 tavaszán a Vörös Szikrából két közös gazdaság lett, Adorján-pusztát az Uj Élet vette birtokába, s így a Vörös Szikrában hiány mutatkozik istállókból és kukoricagórékból. Ezért határozott a közgyűlés úgy, hogy süldőszállásokat, tehénistállót, juh- hodályt és kukoricagórét építenek még az idén. Az építkezések folyamatban vannak. Rövidesen elkészül az átalakításból épített 50 férőhelyes szarvasmarhaistálló. Ké szén van a 300 férőhelyes süldőszállás és ezen kívül 800 juhot befogadó hodályt építtetett a szövetkezet. De ha minden jól megy, még az idén elkészül a 10 vagon kukorica tárolására megfelelő gó- ré is, melyet a Tamási KTSZ épít. Az építkezések túlnyomó részét az államtól kölcsönkapott pénzből fedezi a szövetkezet. De saját erejükből is hozzájárulnak a tagok, ebben az évben mintegy 100 ezer forint értékben.

A tsz-tagok viszonozzák a patronálok látogatását

Augusztus 20-án, mikor fennállásának 10. évfordulóját ünnepelte a tsz, a XI. kerületi Tejipari Vállalat munkásküldöttsége is ott volt. A patronáló üzem képviselői akkor budapesti viszontláto- gatásra hívták meg a szövetkezetieket. Erre vasárnap kerül sor. A Vörös Szikrából ötvenen utaznak Pesetre, akiket a patronálok látnak vendégül. A Tejipari Vállalat dolgozói gazdag programot állítottak össze a tamási szövetkezeti tagok részére. Mindenekelőtt megismertetik őket az üzemmel, lesz városnézés és az már szinte természetes, hogy a tsz- tagok vedéglátóik kíséretében ellátogatnak a 63. Országos Mező- gazdasági Kiállításra is.

Tudják-e folytatni a bonyhádi vinni építését?

— érdeklődöm dr. Bercsényi Vince elvtárstól, a Bonyhádi Járási Tanács elnökiétől. — A község dót gozóiban megvan a munkakedv, £ tanácsnak pedig rendelkezésére áll az anyagi fedezet — mondja a v. b. elnöke — csak az a baj, hogy nincs elég eternitcső. Azt lehet mondani, hogy a község apraja- nagyja összefogott a vízmű felépítése érdekében. Ha a csőhiány nem akadályozná a munkát, akkor az idén be is tudnánk fejezni.

A vízműépítés részletes adatairól már Tamás László elvtárs, a községi tanács gazdálkodási előadója tájékoztatott. Elmondotta, hogy eddig már három kilométer hosszúságú cső ie van fektetve és körülbelül négy kilométer árkot ástak ki. A lakosság már 50 000 forint értékű társadalmi munkát végzett. Jelenleg 800 méter oler- nitcső van tartalékban, azonban ha ezt a mennyiséget lefektették, akkor a vízmű építésével ie keli állni.

Bonyhád lakossága példamutatóan dolgozott eddig és a lakosság munkakedvét nagyon letörné, ha csupán a csőhiány miatt nem lehetne folytatni a vízmű építését.

— eb —

Gondolatok

agy tanácstitkár portréjához

Kissé meglepődve éreztem magam az elmúlt napokban a bá- taszéki tanácsházán. A tanács- titkárt kerestem, s a régi, általam ismert ember helyett egy feltűnően fiatal ember fogadott. — Schmidt Antal vagyok — mutatkozott be, s amint később megtudtam, 25 éves.

— Rövid négy hónapja vagyok ezen a poszton — mondja — mióta Sudár elvtársat, a régi titkárt a megyéhez helyezték... — Amint így beszélgetünk, elgondolkodom, lám nálunk a feltörekvő ifjúságnak megvan a helye.

— Nem volt olyan érzése, hogy túl nagy lesz a feladat? — kérdezem.

— Igaz. hirtelen jött a kinevezésem, sokat töprenkedtem rajta. Szüleimnek, különösen édesanyámnak először nem tetszett. Aggódott, hogy ilyen fiatalon, ilyen nehézségeket veszek a nyakamba. A menyasszonyom biztatott, bátorított, vállald el, meg birkózol vele — mondta. — Elekor már nem töprenkedtem tovább, vállaltam.

— A hivatali munkát megszoktam, mert dolgoztam a járási ta- iJrtsnál is, meg itt helyben az adóügynél. A tanácsi munka sem új, hiszen az. egyik körzet tanács tagja vagyok. Körzetem választói — veti közbe — nagyon örültek, hogy ilyen megtiszteltetésben részesültem.

Hát nem a régi és az új összeütközésének tanú jelét látjuk itt is m*nt új életünk bármely területén, ha nem is nagy hanggal történik? És itt is az új győzött a bátortalan régin; Nem mindenütt megy aránylag ilyen köny- nyen, de ha vannak segítőtársak, mint jelen esetben a kedves* a menyasszony, gyorsabb a győzelem. S milyen a megszokás, mikor át tud törni rajta az ember. Most már a szülők is örülnek fiuk választásának.

S még egy gondolatot további terveihez. Ellentétben a rágalmazók véleményével, hogy a mi fiatalságunkra nem lehet építeni. Lehet, hogy egyesekre nem, de a többségre jobban, mint valaha. Itt van ez a fiatalember is, egyike a többségnek. — Amikor valami problémám volt, eleinte — mondja mosolyogva — megvártam az állomáson a Szekszárdról hazaérkező elődömet, Sudár elvtársat, s megkérdeztem tőle, ezt vagy azt az ügyet hogyan keli elintézni.

Közben pedig most az anyakönyvi szakvizsgát teszi le. Utána az államigazgatási iskola következik, majd jogot tanul. Hát nem a törekvést a megtiszteltetéssel járó kötelességek bátor vállalását jelenti ez?

A végére hagytam, s nem is gondolatként mondom el, csak bejelentem, hogy ennyi gond között szerepel még a családalapítás gondja is. Mindkettőhöz, a hivatali és a családi gondok meg oldásához úgy gondolom teljes szívből kívánhatunk sok sikert neki.

(Szj

Bölöni György haláléra

Mindenkire váratlanul hatott halálának híre, bár tudtuk, hogy régóta betegeskedik. De 77 éve ellenére is fiatalos lelkesedéssel dolgozott, élete utolsó pillanatáig, a szó valódi értelmében.

A Szilágyságból indult el s fiatal újságíróként került Párizsba, s Ady legszűkebb baráti környezetéhez tartozott, A Tanácsköztársaság bukása után ő is külföldre kényszerült, s 27 éves emigrációjának legnagyobb részét Párizsban^ töltötte. Itt írta és itt is jelent meg 1934-ben legjelentősebb könyve, Az igazi Ady, mely nemcsak igazságot szolgáltatott a kiváló költőnek és a jó barátnak, hanem megmutatta azt is, hogy Aoy öröké a kommunista magyar munkásmozgalomé. Emigrációja alatt vált harcos kommunistává s a második világháború kitörésekor ő alakította meg az antifasiszta emigránsok párizsi nemzetközi szervezetének magyar szekcióját.

A szabad Magyarország illő tisztelettel fogadta az idős harcost, aki ettől kezdve halála percéig az első vonalban küzdött, szinte csodával határos munkabírással. Az eszméhez, amiért harcolt, az ellenforradalom súlyos napjaiban is hű maradt: itthon és külföldön egyaránt habozás nélkül állt ki a szabad Magyarország mellett, s szállt szembe az ellenforradalmi ideológia minden megnyilatkozásával. Megdönthetetlen igazába vetett hittel harcolt a Magyar Pen Klubnak a nemzetközi fórumokon sokáig elvitatott jogaiért, s legutóbbi eredményes frankfurti tanácskozásairól számolt be élete utolsó napján a Magyar Pen Klub igazgatósági ülésén;

Megingathatatlan harcos volt, feddhetetlen jellemű, tiszta ember, becsületes művész és az irodalom széleslátókörű tudósa. Emlékét ezért őrzi meg kegyelettel pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt és az egész magyar dolgozó nép.

B. S.

Erről ié beszélni hell

Egy hároméves gondja

A fiamat nagyon kis mértékben — mondhatnám egyáltalán nem érdekli a politika. így, ezjt a szót talán nem is ismeri, vagy ha hallotta is, nem maradt meg az agyában, mert jelentőségét nem tudja még felfogni. Keveset ért még az élet bonyolult, sokrétűségéből, nem is érdeklődik iránta, s szigorú következetességgel talán csak egyet követel meg: — a napi adag csokoládét, amit az én zsebemben keres* amikor munka után hazamegyek* De ezt oly fontosnak tartja, hogy véletlenül sem feledkezik meg róla egy alkalommal sem. Első dolga, hogy — ezt így szokta meg — hazaérkezésem után csókra nyújtja a homlokát, de ez csak megszokás, a sokkal tudatosabb a másik mozdulat, amit ezzel párhuzamosan végez, hogy a zsebembe nyúl és keresi a csokoládét*

Tegnapelőtt este is minden ilyenirányú kívánságának kielégítésére felkészülve nyitottam be az ajtón otthon, s amikor letettem a táskámat, feléje indultam, de Ö, mintha észre sem vett volna, elmerengve ült a hintalován, mozdulatlanul és gondolkozni látszott.. Gondoltam, nem zavarom, majd eszébe jut később. Kényelmesen helyet foglaltam egy fotelben és olvasni kezdtem. Néhány perc múlva látom ám, hogy felém ballag, de nem olyan vidáman, mint szokott. Hirtelen az eszembe villant, hogy csak nem beteg? — és kezemet a homlokához szorítva megállapítottam, hogy láza nincs. Tovább olvastam, Ö pedig megfogta a térdemet és állt előttem. Belenyúltam a zse bembe, hogy átadom neki a szokásos csokoládé adagot, leg alább nyugodtan hagy, de mielőtt még előkotortam volna a színes papírba csomagolt édességet, megszólalt.

— Háború lesz?...

— Nem lesz... — válaszoltam szórakozottan és elolvastam még két sort, amikor felvillant bennem a kérdés furcsasága. — Micsoda?! — kérdeztem döbbentsen, de Ö nem válaszolt, csak állt* Látszott a szemén, az arcán, hogy ez a kérdés nem volt tudatos, nem töprengett magában azon, hogy lesz-e háború* vagy nem, csak egy számára értelmetlen kérdést tett fel. Valahol hallotta. Nem hiszem, hogy a bölcsődében a háború és béke kérdéséről filozofálnának a nagycsoportosokkal, hisz ennek a problémának mélységét úgy sem értenék azok meg. Talán itthon a családban, vagy a rádióban hallotta és megmaradt emlékezetében ez a két szó, aminek még az értelmét sem foghatja fel hároméves agyával.

Aztán néhány pillanat alatt felvillant bennem, hogy az én gyermekkoromban milyen játékokat kínáltak a kirakatok: tankok, ágyúk, repülők* katonák szolgáltak a gyermekek játékszeréül... s magam előtt láttam azt is, hogy az én fiam most építőkockákkal, játék- vödrökkel... játszik a napköziben és elkezdtem neki magyarázni, hogy nem lesz háború, mert ma vannak olyan erők a világon* amelyek megakadályozzák kitörését.

A feleségem mosolygott hosz szas eszmefuttatásomon, s én is csodálkoztam magamon, hogy ilyen részletes fejtegetésébe kezdtem ennek a problémának, holott láttam, hogy a fiam nem ért belőle egy szót sem... bocsánat, annyit megértett, hogy nem. Talán ezt is csak azért, mert sokszor mond tam ezt a szót, s egyébként is ismerős volt már számára, mert amikor elhallgattam, ö mondta ki az utolsó nemet és a zsebembe nyúlt, naponta meg járó csokoládéadagjáért, (buni)

Több mint félexer [ utas a kiállításra

Élénk érdeklődés nyilvánul meg a megye középiskolásainak körében is a mezőgazdasági kialli tás iránt. Pénteken és szombaton szekszárdi diákok népes csoportja utazott a kiállításra. Pénteken a Garay gimnázium 33 növendéke, szombaton pedig a Palánk: Mezőgazdasági Technikum 50 diákja tekintette meg a kiállítást. Az IBUSZ szekszárdi kirendeltségén a hét második felében több mint félezer utazási igazolványt — belépőjegyet a kiállításra — adtak el a szekszárdi és Szekszárd környéki utasoknak.

Ülést tart a Hazafias Népfrom

. A Hazafias Népfront Tolna megyei Bizottsága szeptember 17-én. csütörtökön délelőtt fél 10 órai kezdettel megyebizottsági ülést tart a megyei tanács Várköz utcai klubhelyiségében.

Az ülésnek egy napirendi pontjaként »Népfrontbizottságaink munkája a dolgozók tudatának fejlődése érdekében. A népfronr- bizottságok előtt álló őszi és téli feladatok« címmel tartanak beszámolót.