Tolna Megyei Népújság, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-11 / 213. szám

1959. szeptember 11. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG ÚJABB SIKEREK ELŐTT Majdnem duplájára emelték az egy gépre eső teljesítményt — Több mint 600 000 forint eredményjavulást értek el — Felemelték a kongresszusi munkaverseny vállalásukat a várdombi traktorosok Megyénk gépállomási dolgozói közül a tavasszal a várdombi traktorosok tettek elsőnek felaján­lásokat a pártkongresszus tiszte­letére. Vállalták, hogy jó gépi munkájukkal hozzájárulnak a ter­melőszövetkezetek növényterme­lési eredményeinek és állattenyész tési hozamainak a fokozásához. A vállalás szerint a növénytermelés eredménye 8,5, az állattenyésztés hozama 1 százalékkal javul meg a gépi munkák nyomán a gépállo­más körzetéhez tartozó termelő­szövetkezetekben. A felajánlás teljesítése megkö­veteli a gépállomás dolgozóitól, hogy a gépi munkák mennyiségét növeljék és állandóan javítsák a minőséget is. A mennyiségi tervet eddig jelentősen túlteljesítették, amit az egy gépre jutó teljesít­ménynövekedés tükröz legin­kább. Míg a tavalyi év hasonló idő­szakában 356 normálhold volt egy erőgép átlagteljesítmé­nye, idén ez a szám 690-re, csaknem a duplájára emelke­dett. Az idei év nyolc hónapjában az egy gépre jutó 650 normálhold teljesítmény meghaladja az el­múlt években szokásos egész évi gépkihasználás mutatóját. A teljesítmények növelése Vár­dombon együtt jár az eredmény javulásával és az önköltség csök­kentésével. Az idei évben 602 111 forinttal javult meg a gépállo­más eredménye az önköltségcsök­kentés hatására. Terv szerint 123,36 forintnak kellene lennie az egy normálholdra eső költségek­nek, ezzel szemben a tényszám azt mutatja, hogy 108,61 forintos költséggel munkáltak meg a vár­dombi traktorosok egy normál­holdat. Közei 200 000 forint értékű üzemanyagot, 273 000 forint értékű alkatrészt takarítottak meg és több mint 170 000 fo­rinttal csökkentették a gép­állomás általános költségeit. Az üzemanyag-megtakarítást nem spontán módon és nem kam­pányszerűen érték el a várdombi gépállomáson, hanem gondos, fo­kozatos munka eredményeként. Havonta üzemanyag-elemzéssel értékelik egyénileg és brigádon­ként is az üzemanyag-fogyasztást s ezzel mindenki folyamatosan ellenőrizni tudja önmagát s gépét. Az üzemanyag-takarékosságot a gépállomás vezetői a prémium- rendszerrel is fokozzák és így a dolgozókat anyagilag is érdekeltté teszik. Ugyanez az ösztönzés ho­nosodott meg az anyagok és alkat­részek felhasználósában is. A várdombi traktorosok elért megtakarításait alapos és gondos munka eredményezi és ez bizto­síték arra, hogy a megtakarítások rendszere tartóssá tehető és fokoz­ható a jövőben is. A várdombi gépállomás kom­munistáinak kezdeményezésé­re módosították a traktorosok eredeti felajánlásukat oly­képpen, hogy az eredetileg vállait 79 000 normálhold megmunkálása helyett év vé­gére 90 000 normálhoidat mun kádnak meg. Az eddigi eredmények tehát nem megállásra, hanem újabb sikerek elérésére serkentik a várdombi traktorosokat. Ez a szellem bizto­síték arra, hogy a kongresszusi munkaversenyben és az őszi mun­kák elvégzésében továbbra is az élvonalban maradnak. Gycnis Nyol ceves a bátaszéki kádár-szövetkezet — Az idén 1158 boroshordót készítettek — A nyárutói nap érleli a szek­szárdi hegyek gyümölcsét: tar­kulnak a szőlők, Szekszárdon és Bátaszéken, az őcsényi hegyen és a Leperdpusztai Állami Gazda­ság szőlészetében. Jó termés ígér­kezik az idén szőlőből és a ter­mést várva, már most megkezd­ték a szőlősgazdák a szüretre való felkészülést. A szürettel csak közvetve érdekeltek a bátaszéki kádárok, mégis őket kerestük fel: lesz-e elegendő tárolóedény a jó szőlőtermésnek. Tavaly ősszel sokan hordó-gondokkal futká- roztav egyik vásárról a másikra, szomszédjaikat keresték fel köl­csönhordó reményében. Az idén, előrelátóbbak a ter­melők. Egész évben terven fe­lül dolgoznak a bátaszéki kádá­rok, s ez azt jelenti, hogy tanul­tak a parasztok a múlt évi eset­ből. — Sok a munkánk, sok a ren­delésünk — mondja a szövetke­zet elnöke —, de az idén azt hi­szem nem lesznek bortároló edénygondov a szekszárdi hegy­vidéken. Augusztus végéig az idén 1158 hordót 3083 hektoliter befogadóképességgel készítettünk, az év végéig előreláthatólag még mintegy nyolcszáz hektoliter ossz űrméretű hordót kell készíte­nünk. Fiatal és idős szakmunkások dolgoznak a szövetkezetben. A termékükre nem ütik rá a gyártó bélyegzőjét, mégis az ország hét kádárszövetkezete közül a leg­több rendelésük van. A MÜÄRT például harminc 10 hektoliteren felüli hordó készítését rendelte megf Az év első negyedévében pe dig 1700 ötven literes söröshordót javítottak meg. Számtalan hor­dót javította); magánosoknak, a pincegazdaságoknak, sok kádat, szapulót készítettek a lakosság­nak. Mert elsősorban a lakosság szükségleteinek kielégítését tart­ják fontosnak. Huszonnyolc ká­dár dolgozik a szövetkezetben, nyolcán bérmunkát végeznek mai- évek óta a budafoki pincékben. A szövetkezet híre-neve országos lett, az alakulás óta eltelt nyolc év alatt. Szombaton ünnepséget is tartanak a jubileum alkalmá­ból. És ekkor összesítik azt, hogy a nyolc év alatt mit fejlő­dött a kis műhelyből a mostani nagy üzemházas szövetkezet. Az alakulástól napjainkig csaknem 15 000 hektoliter boroshordót ké­szítettek, és több ezer hektoliter űrtartalommal kádakat, szapuló- kat. Tíz ember kezdte a szövetke­zést Bátaszéken. Tíz kádár kis­iparos szövetkezett: ma az össz- létszám már harminchat. A ta­vasszal két új tag jelentkezett a szövetkezetbe, most még próba­idősök, majd a közgyűlés dönt felvételükről. Mert kell a mun­kaerő, sok a rendelés és azt jó minőségben kell teljesíteni, ha­táridőre. Nemcsak idősebb szak­munkások aratnak munkájukkal sok-sok elismerést, hanem a szö­vetkezet fiataljai, az ipari tanu­lók is nem egy esetben örven­deztetik meg mestereiket okleve­lekkel, aranyérmekkel. A szek­szárdi ipari tanulók kiállításán rendszerint díjazzák a tanulók munkáját. Rhóna György társá­val Budapesten aranyérmet nyert hármas hordójával. És most is négy tanuló szorgoskodik a nagy­tudású mesterek mellett: a szak­mát tanulják, jó kádárok akar­nak lenni. — A múlt évben megnőtt a vagyonunk — mondja, az egyik kádár — új üzemházat építet­tünk, akkor kevesebbet is tud­tunk egy tagnak osztani az év végén, az idén, majd több jut a 13. havi borítékba. Beck András, a szövetkezet el­nöke ezt a hírt csak megerősí­teni tudja, mert az első félévben 148 000 forint nyereséggel zártak, többel, mint a múlt év végén. És zúgnak a munkagépek, si­kongatnak a körfűrészek, kopog­nak a kádárok a nagy hordókon »mindenki a fedélzeten van« dol­gozik ez a kis szövetkezet, hogy legyen elegendő edény a jó ter­mésnek. Amikor távozni készülök a sző vetkezettől, még megkérnek arra, nézzem meg terméküket, az új hordókat, melyeket szállításra ké szítenek elő: Nagy kocsi döcög ki a szövetkezet udvarából, kon­gó-bongó új hordókkal rakottan. mindegyiken címke, a vasútra vi­szik, hogy a megrendelő a szü­retre megkaphassa. Pálltovács Jenő Erről is beszélni kell Hétköznapok a cigány soron Mi, a XX. század emberei hajlamosak vagyunk arra, hogy megszokjuk a szenzációkat cs egy olyan gyakorlat, nézet ala­kult ki bennünk az utóbbi évek minden területen végbemenő gyors, nagyarányú változásai­val kapcsolatban, hogy csak az egészen nagy dolgokra figye­lünk fel, a Túscbbek mellett, ami pedig hétköznapjaink szen­zációja — elmegyünk anélkül, hogy néhány percet szenteljünk rájuk. Ez bizonyos mértékig érthető is, mert napjainkban, szocialista rendszerünk oly nagy szenzációkkal tölt meg minden hétköznapot, hogy a kisebb jelentőségű dolgok egé­szen eltörpülnek. Hisz az or­szágban szinte minden napra esik egy-egy iskola, művelődési otthon avatás, jelentős munka­siker, s bővelkedik szenzációk­ban a bel- és külpolitika is. Ezek mellett természetes, hogy eltörpül, kicsinek látszik egy olyan dolog, amiről most be­szélni kívánok... Kevesen fi­gyelnek már fel 1959-ben arra, hogy Bogyiszlón, a cigánysoron rádió szól. Pedig, hogy kont­rasztot állítsunk fel, nem is kell oly messzire visszanyúlni az elmúlt évek sorában. Egy évtizedre sem... Igaz, beszélhetnénk arról is, hogy Bogyiszlón szép, rende­zett, tiszta lakásokban laknak a cigányok, akik néhány évvel ezelőtt még viskókban szorong­tak, s még korábban, a múlt rendszerben évtizedeken ke­resztül kivetettek, sőt megve­tett tagjai voltak a társada­lomnak... A közelmúlban meg­látogattuk ezt a kisebb falu­nak is beillő telepet Bogyiszló szomszédságában, s az á'viz után épült téglaházak tiszták, környezetük rendezett, s ész­revételünk szerint semmivel sem fharad el a falu belterüle­tén lévő házak és azok környé­kének takarossága mögött. Az egyik lakás udvara:’ . Ke­mencében éppen fehér kenyér sült, s amikor arról érdeklőd­tünk, hogy mit dolgoznak a te­lep lakói, egymás szavába vág­va kezdték mesélni a jelenlé­vők, hogy hol, mikor, milyen munkával keresik a minden­napi kenyeret. — Szakcsoportot is alakítot­tunk — mondta az egyik asz- szony, s úgy cseng a hangja, mintha büszke is lenne erre. Igen, valahogy ez is hozzá­tartozik a ma szenzációihoz. S hogy a bogyiszlói cigánysor né­hány házának tetején rádió- antenna karcsú póznája nyúlik a magasba, bent a lakásokban rádió szól — ez mellett sem szabad közömbösen elmenni. Észre kell venni egyszerűen, hogy ez most van, de emellett az észrevétel mellett, mindezt természetesnek tartva, gondolni kell arra is, hogy azok az em­berek, akik most kényelmes, tágas lakásokban rádiót hall­gatna); esténkint, amikor a fá­rasztó muna után pihenni tér­nek, nem is olyan régen — hisz még fél emberöltő sem tellett el azóta — arra voltak kárhoztatva, hogy kiirtják őket azért, hogy egy olyan faj uralkodásának biztosítsanak te­ret, amely magasabb rendűnek vallotta magát ennél... Észre kell venni azt, hogy ők élnek, s ezzel egyszersmind tudni kell azt is, hogy csupán idő kér­dése volt a létük, vagy nem­létük, hisz a faj kipusztítása a fasizmus létével a megvalósulás útjára lépett. S a ma hétköznapjainak szén zációját jelenti, hogy itt van­nak, dolgoznak, rádiójuk van... vagy talán mégsem? Talán nem is szenzáció, hisz minden be­csületes ember munkához, bol­doguláshoz, az élethez való jo­ga társadalmi rendünkben gyö­keredzik. _______ __________(huni) S CySföldi résztvevők az Országos Mezőgazdasági Kiállításon A Lengyel Népköztársaság pavilonja 1800 négyzetméter fedett és sza­bad területen állít ki a Lengyel Népköztársaság Földművelésügyi Minisztériuma és a Külkereske­delmi Kamara. Az Animex Var­sói Külkereskedelmi Vállalat hús­konzerveket, vadkonzerveket, ba­romfi- és halkonzerveket állít ki. A Rolimpex varsói vállalat Ne engedjék el a kezüket... A hirtelenszőke, nyurga 16 éves kislány amikor átvette a csoma­got és kifizette a három forintot, gondolt egy merészet: szerzek pénzt magamnak. Egyedül volt az irodában, a pénzzel csak a hét vé­gén kell elszámolnia, fogta a tin­taceruzát és határozott mozdula­tokkal átjavította a három forin­tot harmincra, majd harmadnap az egy forintot tízesre. A hét vé­gén annak rendje-módja szerint elszámolt a szelvény alján sze­replő új összegekkel. Visszaélve a bizalommal, vérszemet kapott és egy hét múlva kiemelt a szom­széd szobából néhány percre ki­szaladó pénztáros kiskasszájából 90 forintot. Arra nem gondolt — vagy ha igen, elhessegette magá­tól a gondolatot —, hogy egyete­mista öccsét anyagilag támogató kollégájának saját zsebéből kell kifizetnie a hiányt. Kiderült, hát persze hogy kide­rült a hamisítás és a bizonyítékok kényszerítő hatására kénytelen­kelletlen bevallotta a csalást, de a 90 forint lopást tagadta. Magda megátalkodottan tagadott egészen addig, amíg az egyik munkatársa — hallván a történteket — ráol­vasta a 90 forint kiemelésekor ta­pasztalt furcsa, zavart viselkedé­sét. Hogy milyen hatással volt rá? Magabiztosan, nyugodtan vála- szolgatott, nem tört meg akkor sem, amikor a lopás mikéntjét és következményeit beszélték meg vele, sőt összevissza beszélvén, még akkor sem volt őszinte. Visz- szafizette a pénzt, de ezzel még nincs minden rendben. Mit tettek és mit tesznek Magda szülei? Nem sokat. Bigottul val­lásosak, azt hiszik, hogy ezzel ele­get tesznek nevelési kötelezettsé­geiknek, mondván, hogy a vallá­sosság kizárja a bűnözést. Ugyan­akkor rossz példát mutatnak, mást cselekszenek, mint amit vallanak. Nem gondolnak arra Kedves Szülők, hogy az otthoni álszent, hazug légkör nagymértékben hoz­zájárulhatott a történtekhez? Mi­lyen felnőtt válik leányukból? Bár a hivatal vezetője hiába hi­vatta a szülőket, azért talán még nem késő, talán a szülők akarata és a társdalom segítő ereje még változtathatnának a gyerek jelle­mén, meg tudna javulni? * Az egyik szekszárdi mulató­helyen részeg fiúk társaságában mulat egy kiskorú iparitanuló- lány, úgy éjféltájban. Magabizto­san rendelgeti a zenészeknek a féldeciket, majd egy nagyvilági dáma mozdulatával (milyen eről­tetett, milyen rosszul áll neki!) fizet a pincérnek. Rendszeresen kimarad, éjjeli motortúrákon csavarog a fiúkkal és amikor őt nagy szeretettel, sok-sok bizako­dással tanítgató munkatársai okos szóval felelősségre vonják, eleinte fogadkozik, később mái cinikusan száját biggyesztve, vál­lát vonogatva hallgatja őket és megy tovább a maga útján. Mennyire törődnek ezzel az éretlen, csinos, jólfejlett gyermek­lánnyal a szülők, mire nevelik őt? Miért nem kérik számon tőle ide­jét, az estéit és az éjszakai ki­maradást? Nem mehetünk, ne menjünk el szó nélkül az ilyen itt-ött tapasz­talható, szórványos jelenségek mellett! Vigyázzunk a gyerme­keinkre, fiatalságunkra! Szívet- szorongató, hogy némelyik szülő milyen könnyen elengedi gyerme­ke kezét és ezzel teljesen elszakad tőle. Nem a gyámkodást reklamál­juk, hanem azt, hogy a szeretettel és szigorral párosult nevelést biz­tosítsák gyermeküknek, azt, hogy egyáltalán neveljék, törődjenek velük. A szülőknek nyugtalanító érzés, hogy ilyen esetek vannak. Sokat beszélhetnének a fiatalko­rúak bírái arról, hogy a szülők felelőtlensége, nemtörődömsége milyen sokszor jóvátehetetlenül rossz útra juttatja a gyermeket. A szülők lelkiismerete sose nyu­godhat meg, mert hiszen aki gyer­meket nevel, kötelezettséget vál­lal azzal. Ezek és más megdöbben­tő esetek figyelmeztetnek arra, hogy nagyobb gonddal neveljünk, hogy jellemes, munkájukat szere­tő emberekké váljanak fiatalja­ink; Somi Benjáminná gyümölcs- és főzelékfélét, szeszes italokat, cigaretta- és dohány­készítményeket mutat be. Ugyan­csak itt állít ki a Polcoop varsói külkereskedelmi cég magokat, gyümölcspulpokat és kolbászfélé­ket. A Coopexim pedig mezőgaz­dasági dokumentáció mellett nép- művészeti gyártmányokat hoz. A lengyel kiállítás gerincét a Motoimport varsói vállalat alkot­ja. Ez a vállalat 50 különböző gé­pet hoz Budapestre. A lengyel mezőgazdaságban sikeresen hasz­nálják a JAK 12 M mintájú 500 kilós hasznos terhet szállító, több­célú repülőgépet. A JAK 12 M a legkülönbözőbb permetezési, szál­lítási, meteorológiai és postafel­adatokat látja el Lengyelország­ban. A pavilon előtt felállított gép típusából Magyarország eddig 12 darabot vásárolt. Az URSUS 303 egytengelyes vontatótraktor ak­kora, mint a Panni robogó és mégis 550 kilót tud vontatni, de emellett 16 más műveletet is el­végez a mezőgazdasági munká­ban, 8 lóerős és óránként 18 kilo­méteres sebességgel halad. A lengyel pavilon gépei közül megemlíthetjük még a Huta Sta- lowa-i gyárban készült, nagytel­jesítményű MSZT 15 cséplőgépet Is. A gép teljesítménye 1500—2000 kg/óra. A lengyelek másik érde­kessége az URSUS C 325 univer­zális traktor. A traktor két- hengeres, vízhűtéses, 5,5 liter olajmennyiséget igénylő 2000 for­dulat/sec. 25 lóerős dieselmotor­ral van felszerelve. Magassága és nyomtávolsága állítható. Nyomtá­volsága 1250 millimétertől 1620 milliméterig igazítható. A lengyel pavilon hű tükröt ad a mai lengyel mezőgazdasági gép­gyártás helyzetéről és arról, hogy lengyel barátaink miként állnak szocialista mezőgazdaságunk se­gítségére,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom