Tolna Megyei Népújság, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-06 / 209. szám

#959. szeptember 6. 3 TOLNA MEGYEI NfiPÜJSAG Erről is kell beszélni Traktorra ült Simon József A Dombóvári Járási Pártbizottság munkája az ősszel kezdő tsz-ek megerősítéséért A napokban édesapám régi barátjával, katona-pajtásával ta­lálkoztam. — Mondd meg apádnak — üzente az 55 éves Simon József •— traktorra ültem, G—35-össel szántom a tarlót. Meglepődtem ezen, mert hisz Józsi bácsiról éppen apám elbe­széléséből tudtam, hogy amikor katonának vitték a trénekhez 1940-ben, 36 éves korában, még a lovaktól- is félt, még azokkal sem tudott bánni. Persze nem csoda, hogy Józsi bácsinak nem volt a lovakhoz tudománya, hiszen 6 hold földjén csak te­henekkel dolgozott, s megszokta azok békés, türelmes természe­tét. . Ma, 55 éves korában traktorra ült Simon József! Nem lenne érdemes beszélni erről, ha napjainkban nem len­ne tömeges, szinte mindennapi Simon József esete. A termelő­szövetkezeti mozgalom térhódí­tása felemeli a parasztembereket évszázados elmaradottságukból és közelebb viszi, megbarátkoz- tatja őket a gépekkel. Hogyne barátkoznának meg manapság a szövetkezeti parasz­tok a gépekkel, amikor azokban hűséges segítőtársra találnak. Éppen a legnehezebb kézi mun­kákat: az aratást, kaszálást, ré­pa-, hagyma- és krumpliszedést, a szőlőforgatást és a lennyűvést végzi el a gép az ember helyett. S ma többet, mint tegnap, hol­nap még többet, mint ma. A gé­pek betörnek a mezőgazdaság­Mint már arról hírt adtunk, a gyönki kommunisták. taggyűlésen vállalták, hogy egy vasárnapon társadalmi munkájukkal segítik az új autóbusz-váróterem felépí­tését. Ebben a munkában is kö­vették őket a pártonkívüliek. Az említett vasárnapi munká­ban mintegy ötvenen vettek részt, amelynek értéke 4500 forint volt. | ba, s nyomukban jobb élet, több termés fakad, lényegesen ke­vesebb és könnyebb munkával. Ezt értette meg a termelő- szövetkezetben Simon Józsi bá­csi is, amikor traktorra ült. Ezt értik meg napról napra többen azok is, akik elengedik a ló, meg a marha vontatta eke szarvát és szövetkeznek, hogy traktor düböröghessen a föld­táblákon, kombájn zümmöghes­sen a búzamezőkön és vontatók, meg teherautók pöfögjenek a fa­lusi utcákon. Nemcsak a termelést, hanem a mindennapi életet is meghódít­ják a falun a gépek. Nemrég szülőfalumban jártam, ott egy rokonommal összeszámoltuk, hogy 1945-ben csak nyolc bicikli és két motorkerékpár volt a fa­luban, ma meg már szinte ve­szélyes a közlekedés, mert a 700 lelket számláló kis községben pontosan 49 a motorkerékpárok és megszámlálhatatlan a kerék­párok száma. Nem ritkaság már falusi asszonyokat, lányokat lát­ni motorkerékpáron. Múltkor a bogyiszlói országúton széles szoknyás, fejkendős, középkorú asszonyt láttam robogón ülni. így változtatja meg a szocia­lizmus a falut, így emeli fel az egyszerű parasztembereket. A testet-lelket ölő parasztmunkát gépnyeregben ülve végzik a Si­mon Józsefek és a lábat eről­tető gyalogjárás helyett motoron robognak a falusiak, Gyenis János Ott dolgozott Schmidt János, a községi tanács elnöke éppúgy, mint Müller Katalin KISZ-tag, vágj' Erdész Károly, Németh Mik­lós, Papp István, Nádas Pál, Bor­ka György, hogy csak néhányu- kat említsük meg. Üdvözöljük a lelkes társadalmi j munkásokat. A faluk végén elhelyezett hely­ségtáblákat csaknem az egész dombóvári járásban módosítot­ták, .mégpedig a következő meg­határozással: „Szövetkezeti köz­ség”. E meghatározás tartalma pedig sok mindent foglal magába. Magába foglalja többek között a parasztság életében bekövetkezett mélyreható változást. Az áttérést az egyéni, kisüzemi- gazdálkodás­ról a nagyüzemi szövetkezeti gaz­dálkodásra. Magába foglalja a kis nadrágszíj parcellák fokozatos eltűnését és ami ezzel együtt jár a parasztság gondolkodásmódjá­nak fokozatos megváltozását, nem utolsósorban pedig magába fog­lalja a járásban dolgozó kommu­nisták lelkes és fáradhatatlan munkáját. Nem maguktól születtek az eredmények, s nem magától ala­kult át a járásban 10 község szö­vetkezeti községgé, s nem magá­tól emelkedett, a járás szövetke­zeteinek száma 13-ról 21-re. Mik voltak a gyors fejlődés ösz- szetevői? Elsősorban az MSZMP agrár- politikája, amelyet a Dombóvári Járási Pártbizottságon dolgozó elvtársak a helyi sajátosságok fi­gyelembevételével helyesen alkal-, maztak, Másodsorban az, hogy a parasztság hallgatott a kommu­nistákra, megszívlelte a párt sza­vát és az egyes községekben nem kis hányad, hanem az egész köz­ség, s velük együtt a középparasz­tok is szövetkeztek és már kez­detben nem az átmeneti, hanem a fejlettebb mezőgazdasági termelő­szövetkezeti formát választották. A szövetkezeti mozgalom fejlő­déséről, a most ősszel induló ter­melőszövetkezetek problémáiról beszélgettünk Virág István elv­társsal, a Dombóvári Járási Párt- bizottság helyettes titkárával. — Munkánkban nem volt külö­nösebb ördöngösség. Előre elké­szített terv szerint dolgoztunk, amelyet a mezőgazdasági osztály dolgozott ki, s amelyet az MSZMP Járási Végrehajtó Bizottsága meg­vitatott. A kialakult vita alapján aztán határozatot hoztufik, amelynek végrehajtását pontról pontra ellenőriztük. A határozat értelmében minden tsz-ben, még az ősszel kezdőkben is, közgyűlé­seket tartottunk, ahol megválasz­Társadaimi munkával építik az új autóbusz-várótermet Gyönkön mát, kik a mindenre kaphatók, kiír képesek a legnagyobb aljas­ságokra volt hazájukkal szemben. A riporter nem mulasztotta el azt sem megvizsgálni, milyen szempontok szerint döntenek a felvételről, a Fort Jackson-i nö­vendékeknek, melyek a közös jellemvonásaik. Le is írja őket szép sorjában, pontokba szedve. Ilyen az igazi amerikai alapos­ság... Hát először is: »Valamennyien gyűlölik a kommunizmust«. Má­sodszor: »Valamennyi foglalkozá­si ág képviselve van közöttük«. S ez így van jól.'Az amerikai »de­mokrácia« csak nem tehet kü­lönbséget azok között, akik a szo­cialista országokból szöktek és teljesítik az alapvető követel­ményt — vagyis, mint idéztük — »valamennyien gyűlölik a kom­munizmust«. Harmadszor — írja a lap — »valamennyi menekült­nek, tekintet nélkül nemzetiségé­re vagy származására, két hatal­mas előnye van, amely felbecsül­hetetlen érték lehet, ha kitör a harmadig világháború. Ezek: leg­alább két, a vasfüggöny mögött használt nyelv alapos tudása és az orosz birodalom (értsd: a szo­cialista tábor országai) vala­mely fontos részének részletes is­merete«. S a szemfüles riporter még azt is kiszagolta és közhír­ré tette, hogy a Fort Jacksonban végzettek egy részét szuper spe­ciális egysegekbe szánják, »eze­ket most partizánharcra képezik ki, az ellenség' vonalai mögötti harcra az eljövendő háborúban. Ebben az esetben természetesen különösen hasznos lesz, hogy is­merik a kelet-európai nyelveket és szokásokat«. Igazán érthetetlen, hogy a tu­dósító, aki cikkének nagy részé­ben éles szemről és gyors felfo­gásról tesz tanúbizonyságot, hir­telen gyerekesen naiv lesz és cso­dálkozva állapítja meg, hogy az iskola-növendékei »nemigen en­gedik meg, hogy kiírja a nevü­ket vagy lefényképezze őket«. ' — Még szerencse; hogy a faradba tat lan riporter nem törődik a tila­lommal, s fényképeket is készít. Ráadásul a legjobbkor kattintottá el a fényképezőgépet. Éppen azt a pillanatot örökítette meg, ami­kor a diverzáns-jelölt a kelet­európai államokat ábrázoló tér­kép előtt felel. Sajnos a fénykép­ről nem lehet megállapítani, hogy az aznapi lecke zsarolás, kémkedés, robbantás vagy eppen gyilkosság volt-e, de az kitűnően látszik a képen, hogy az ifjú »különleges amerikai katona« ujja éppen Magyarországra mu­tat a térképén. Lehet, hogy talál­kozunk majd néhány esztendő múlva vele a budapesti bírósá­gon, amint — igaz, hogy egészen más módon — ismét felel? Egy szó mint száz: a cikk — amiből egyébként még azt is meg tudtuk, hogy eddig ezer > ilyen »különleges amerikai katonát« képeztek ki, de összesen tizen­kétezer kiképzését tervezik — na gyón tetszett nekünk. Végre meg­tudtuk, milyen körültekintéssel képezik ki az Egyesült Államok­ban azokat a kémeket és diver- zánsokat, akiket a mi. .földünkre akama;c küldeni. Hosszú stú­diumot kell végezniök, vizsgáz- niok kell, s aki elbukik a vizs­gán — az mehet cipőfűzőt árul­ni —, abból nem lehet kém. A »tanulók« nvndent. megtesznek, hogy ne bukjanak el. Mi viszont mindent megteszünk majd, hogy — ha az iskola vezetősége kém- tevékenységre »érettnek« nyilvá­nította s,elindí);ott,a őket az »élet­be«, vagyis átdobta határainkon, hogy folytassák tanult mester­ségüket — lebukjanak. Ennék a Fort Jackson-i kém­iskolának is az emigráció vezér­kara szállítja a »tanítványokat«, mint ahogy az emigráns vezetők szállítják a »nyersanyagot« más kémközpontok számára is. Ebben egységes a magyar emigráció ve­zérkara, a különböző politikai ár nyálatokat képviselő emigráns vezetők kivétel nélkül a külön­böző kémszervezetek rendelkező­mért »politikájuk« lényege, hogy sére állnak. Már csak azért is, e politika hirdetőit, szekértolóit minél nagyobb jövedelemhez, minél több dollárhoz juttassák. S ha valahol van pénz Nyugaton, az a kém és diverziós munka terü­lete... A hírhedt amerikai száz­millió dolláros törvény végered­ményben olyan százmillió dol­lárt jelent, amelynek kisebb- nagyqbb része hozzáférhető az emigráns vezérek számára. A ré­szesedés nagysága az emigráns vezetők ügyességétől függ. Egy­felől attól, hogy milyen siker­rel juttatják a kémfőnökök ke­zére a disszidenseket, másfelől pedig attól, hogy az emigráció ve­zetésében milyen pozíciót tudnak kiharcolni maguknak. Folyik is a marakodás nyakra-főre. A min­denható dollárért, egymásnak ug-{ ranalc a.' jó. urak,,,aki],- — termé­szetesen, amikor.jelenlegi gaz­dáik csekkjeit lesik <— nem fe- ledeznei- meg árról sem, hogy megfelelő helyet biztosítsanak ma guknak arra az időre, amikor »majd győztesen hazatérhetnek«. (Folytatjuk.) tották a vezetőségeket, ellenőrző és fegyelmi bizottsági tagokat. A továbbiakban állandóan figyelem­mel kísértük a vezetőségek mun­káját, s 25 mezőgazdasági szak­ember a helyszínen adott segítsé­get az elnököknek a vezétésben való jártasság elsajátítására. Az öt ősszel kezdő tsz-ben a közös munkát és a közös tevékenységet alapoztuk meg. Az öt tsz-nek 570 hold közös vetésű pillangósa és 165 hold silókukorica vetése volt. A vetési, és betakarítási munkák­ból 600-an vették lei részüket. A kocsolai Kossuth Tsz tagsága 100 holdnyi területet művelt meg kö- züs munkával, napraforgót, vető­burgonyát, lucernát és silónak va­ló kukoricát termeltek. Mezőgaz­dasági szakembereink segítségével elkészítettük a tsz-ek termelési tervét, meghatároztuk a kalászo­sok, kapások és a szerződött ipari növények arányát, a takarmány és az állatok összehordására vonat­kozó intézkedéseket, — mondotta Virág elvtárs. Ezek így száraz adatszerűsé­gükben felsorolva az olvasók előtt talán adminisztratív intézkedések­nek hatnak. De ha a számszerűsé- gek mögé nézünk, egy jól egybe- kovácsolódott kollektíva tervszerű politikai és gyakorlati munkáját láthatjuk. A termelőszövetkeze­tekben a kocsolai Kossuth Tsz ki­vételével mindenütt létrehozták a pártszervezeteket, bár ezek mun kája kezdetleges, ennek ellenére komoly erősségei a tsz-eknek. Kollektív döntések és nem egyéni elképzelések alapján végzik á. munkát a dombóvári járásban. Egyenesség és határozottság jel­lemzi munkájukat, a parasztság pedig bízik az elvtársakban. Ni- kolics József és Balogh Antal naki tsz-tagok a következőket mondták: — Sok segítséget kaptunk kez­deti nehézségeink megoldásában a járásnál dolgozó elvtársaktól, sze­mély szerint Virág István és Hal­mai János elvtárstól. Elmondhat­juk, hogy egy percre sem hagytak magunkra, akkor sem, amikor már aláírtuk a belépési nyilatko­zatot. Segítettek a közös munkák megszervezésében, részt vettek közgyűléseinken, ahol a felmerü­lő problémákat oldották meg, de segítettek abban is, hogy a közösr ségi életet megszokjuk és megsze­ressük. Politikai tartalom, sokoldalúság és jó szervezőkézség jellemzi a Dombóvári Járási Pártbizottság­nak a mezőgazdaság átszervezésé­vel kapcsolatos munkáját. Az eredmények pedig nem születtek maguktól, mögöttük szívós és lel­kesítő politikai munka, őszinte­ség és nyíltság van. Pozsonyiné Megjegyzés egy rádió-kommentárhoz Érthető, hogy mindenki fáj­lalja azt, ha — véleménye sze­rint — valami sérelem, vagy bántódás érte. Ebből az elvből kiindulva érthetőnek tartjuk, hogy a Szabad Európa Rádió, amely már nem meri önmagát a szabad Magyarország hangja nak nevezni, ha módot talál rí — és miért ne találna? — jei hánytorgatja még ma is, hogy a magyar proletariátus, a ma­gyar dolgozók a felszabadulás titán kisajátították volt kisa­játítóikat, s ezzel a gyárak, a banyák, a bankok, a félfeudális birtokok a magyar nép kezébe kerültek. Éppen ezért nem volt meglepő az, hogy amikor a Szekszárdon kibontakozó tár­sadalmi munkát kommentálva elsírták ebbéli keservüket, pa­naszukat, arra gondolva, hogy majd csak megsajnálja őket valaki. Tapasztalatból tudjuk, hogy fájdalmaikra Magyaror­szágon nem találnak gyógyírt, kesergéseikért — és természete­sen a felforgató tevékenységért — kapott dollárokkal enyhíthe­tik fájdalmukat. (Vagy talán éppen ezért csinálják?) Igazán nem tehet arról a ma gyár nép, hogy volt urainak az előbb említetteknél is nagyobb fájdalmat okoz azzal, hogy itt mindent magáénak érez és sokszor vállalkozik arra, hogy társadalmi munkával segíti előrehaladásunkat. És hogy er­re a nemes munkára is szóljon valami pocskondiázó szót a Sza­bad Európa Rádió, a többi kö­zött ezeket mondotta: a múltban az egymás megsegíté­se soha nem öltött olyan for­mákat, hogy a dolgozó töme- ßefc vállalták, volna a kormány feladatainak teljesítését is...« Nos, csodálatos felfedezést tel­tek ezek az urak a mikrofon előtt. E felfedezésről a csodálat hangján illene szőni — és szól­nánk is — csakhogy amit ezút­tal elmondottak, már régen, még a felszabadulás előtt rá­jött az elnyomott nép. Miért érezte volna magáénak a kormány »feladatát« a fel- szabadulás előtt a sikátorokban és a hidak alatt meghúzódó munkás és az emberszámba se vett cseléd? Nem érezhette a kormány feladatát magáénak, hiszen annaj, a kormánynálc nem a dolgozó nép adta meg feladatát, hanem a weissmann- frédek, eszterházyak és hason­lók, akiknek érdeke ugyancsak alapvetően különbözöttaz or« szág dolgozókétól. Az, hogy most széleskörű tár­sadalmi munka bontakozott ki hatalmas feladatok megoldását vállalták társadalmi munka gyanánt, az a többi között ép­pen abból fakad, hogy meg­szűnt a néptől idegen kormány uralma ebben az országban. A parlamentben, a kormányban, de a legkisebb faluban is a nép küldöttei foglalnak helyet és döntenek a nagy és kis kérdé­sekben egyaránt. Ha nem is tetszik a »Sziabad Európa« urainak, ebben az or­szágban. akkor is megváltozott a társadalmi rend, s ebben a rendben kibontakozik a mun­kához egymáshoz vala­mint a társadalmi tulajdon­hoz való új viszony. Ezt persze nem értik és nem is érihetik meg a másfél évtizede nyugatra szaladt urak, mert őket min­den gondolatuk, tettük és sza­vuk egy letűnt, elpusztult vi­lághoz köt, mi pedig egy ma­gasabb rendben megyünk előre a múltnál sokkalta szebb jele­nünkből a ragyogó jövő felé. K. BALOG JÁNOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom