Tolna Megyei Népújság, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-01 / 204. szám
8 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. szeptember 1. Négyszáz fiatat vesz részt a politikai oktatásban a paksi járásban A paksi járásban a járási KISZ-bizottság a KlSZ-szerveze- teknél az 1959—60-as oktatási évet készíti elő. A tervek szerint a járás öt községében KISZ politikai kört indítanak, tizenhat helyen pedig a »Világ térképe« kört szerveznek. Előreláthatólag mintegy 400 fiatal vesz részt a járás területén a politikai oktatásban. A járás két középiskolájában, Pakson és Dunaföldváron az elmúlt évi tapasztalatok alapján ifjúsági akadémiát szerveznek. A járás kisebb községeiben a kislétszámú KlSZ-szervezelek- nél aktuális kérdésekről szóló előadások keretében tájékoztatják az ifjúságot a fontos politikai eseményekről. Levágta a lefoglalt sertést, ezért a bíráság hárem iJónagi boriim ítélte Baráth József ozorai lakos édesapja még 1952—53. évben a Budapesti Dohánybeváltó és Értékesítő Vállalattal dohánytermelésre kötött szerződést. A szerződés után apjának ösz- szesen 736 forint tartozása maradt fenn, amelyet a dohánybeváltónak nem fizetett meg. A szerződést kötő nem teljesítette a szerződésben vállalt kötelezettségeket. Ugyanis a szerződéses termelésnek éppen az a célja, hogy mindkét fél teljesítve a vállalt kötelezettségeket és ezt figyelembe véve a tervezésnél számítani iehessen minden egyes termelőre. Baráth József apja időközben meghalt, ezért a fiának kellett volna megfizetni az apja után fennálló tartozást. Ezt nem tette, ezért a dohánybeváltó végrehajtást kért ellene. A bírósági végrehajtó az eljárás során a tartozás fedezésére Baráth Józseftől lefoglalt egy 60-kilogrammos hízóban lévő sertést. A foglalásnál figyelmeztették, hogy a lefoglalt sertést eladni és levágni nem szabad. Ezen felül a részére megküldött foglalási jegyzőkönyv is figyelmezteti az eladás és a fel- használás tilalmára. Baráth József ennek ellenére a lefoglalt sertést 1959. januárjában levágta és azt saját céljaira felhasználta. Emiatt a tamási járásbíróság Baráth Józsefet zártöréssel elkövetett sikkasztás bűntette miatt 3 hónapi börtönbüntetésre ítélte. • • . különben rendes • • • Augusztus 28-án történt. Reggel a hat óra harminc perces ke- selyüsi autóbusz indulására mintegy húsz utas várt. Az autóbuszok egymásután hagyták el az állomást, de a keselyüsi busznak híre-hamva sem volt. Nyolc órakor az utasok türelme már elfogyott és megkérdezték a forgalmistát, mikor indítják már el a buszt, ö vállát rángatva válaszolt: »Majd lesz, várjanak türelemmel, kilencre biztos itt lesz a kocsi és indulni tudnak...« A válasz az utasokat nem elégítette ki és telefonon felhívták az AKÖV igazgatóját. Talán az ő személyes utasítására az autóbusz kilenc óra öt perckor elindult... I — Megszokott már a keselyüsi busz késése, — mondják az utasok. Az autóbusszal utazók többsége fontos munkát végez, Ózsákra például három óvónő jár ezzel a járattal, a szekszárdi kendergyárba pedig tisztviselők. Az óvónőkre ezek szerint várnak a gyerekek — felügyelet nélkül, a tisztviselőkre pedig a munkások ügyes-bajos dolgaikkal... — Hetenként csak háromszor késik a busz — mondta pénteken az egyik utas —, de »különben rendesen« közlekedik... Úgy véljük, az AKÖV vezetőinek sürgősen intézkedni kell. hogy a keselyüsi autóbusz is a menetrend szerint közlekedjen. lyet traktorral tisztítottak le. A telepeseknek hegyirizst, banánt és földimogyorót kellett volna termeszteniük. Akármit is hazudott Kovács tábornok Bécsben, ezen a vidéken európai növény nem termett meg. A rekkenő hőségben teljesen használhatatlanok voltak az öntözőcsatornák. Még a kertekben elvetett zöldségfélék is, amelyeket úgy-ahogy ápolni tudtak, vagy elszáradtak, vagy a rengeteg bogár és hernyó pusztította el őket. A földeken elvetett rizs kikelt ugyan, de satnya lett és elsárgult, mert nem kapta meg a talajból a szükséges tápanyagot. Kovács Ausztriában húsz hold földet ígért családonként, Dominikában csak fél holdakat kaptak. Az ígéret szerint vetésre előkészített talajt kellett volna kap- niok a telepeseknek, a valóságban viszont teljesen megművelet- len földet kaptak. Kovács gazdasági felszerelést, traktorokat, gépeket ígért, ezzel szemben a »gépesítés« abból állt, hogy minden házban volt egy gereblye (Made in USA), egy szegletes, rövid nyelű ásó (Made in Germany) és egy macsetta. A macsetta a trópusi népek univerzális munkaeszköze, amely kaszálásra, favágásra, kapálásra és harci feladatokra egyaránt alkalmas széles, nyeles, kardhoz hasonló acélpenge. A magyarok, mit tehettek egyebet: lázongtak, de a telepen kellett élniök. A telep két_ spanyol boltjában kellett vásárol- niok. Az egyik piszkosabb volt, mint a másik, a legyek fürtökben lepték el az árut. Am'kcr fel bontották a száraztészta l'd:'"‘. abból a betegséget terjesztő bogarak egész hadserege került elő. Mivel a magyarok ki voltak szolgáltatva a kereskedőknek, a két boltos tetszés szerint emelhette az árakat. Emelték is, néhány nap alatt egyre nagyobb volt a drágaság. Egy spanyol pék sütötte a kenyeret. Csak nála lehetett kenyeret vásárolni, s így tetszése szerint szélhámoskodott. A körülbelül két zsemlének megfelelő kenyérért annyit kért, amennyi Ma gyarországon egy kétkilós vekni ára. A telepesek nemcsak szenvedtek az elviselhetetlen klímától, nemcsak kínlódtak a megművelet len földeken, hanem éheztek is. Egyre forróbb lett köztük a hangulat. A telepen levő tolmács, Kovács helytartója, nem tehetett egyebet, táviratozott Kovácsnak: »Azonnal jöjjön Stop. Telepesek egy része gyalog akar elindulni főváros felé Stop.« Kovács megjelent a telepen, ígért fűt-fát, de akik elhatározták magukat a hazatérésre, s akiket már többször rútul becsapott, nem hallgattak az újabb ígéretekre. így hát a tábornok azt mondotta nekik, hogy tárgyalni fog a hazaszállítás ügyében. Akik hazatérésre jelentkeztek, úgy várták a napot, mint a Me- siást: mikor indulhatnak útnak hűtlenül elhagyott hazájuk felé. .Egy reggel örömujjongás verte fel a kolóniát: — Jönnek! Értünk jönnek! A távolban látszott egy autóbusz és egy teherautó, amelyről azt hitték, hogy őértük jön. Amikor az autóbusz és a teherautó be ért a telepre, már látszott, hogy korai volt az örömük, Kovács tá- bomok rém adja meg olyan könnyen magát. Az autóbuszról Az üzemi bizottságok tevékenysége a termelés emelésében és a dolgozók érdekeinek védelmében A felszabadulás után, 1945- ben hazánkban történelmi változások következtek be. A Szovjetunió győzelme a fasizmus felett lehetővé tette, hogy a kapott szabadsággal élve a dolgozó nép vegye kezébe a hatalmat. A régi rend megsemmisült, s az új létrehozásában a kommunista párt mellett a szakszervezetek is részt vállaltak, segítették hatalomra a munkásosztályt. A társadalmi viszonyok változása lehetővé tette a termelőerők gyorsütemű fejlődését, s ezzel egy- időben javultak a dolgozók élet- és munkakörülményei is. A hároméves terv idején lényegében befejeződött az újjáépítés, s megteremtettük a további előrehaladás feltételeit. A szakszervezetekre a megváltozott helyzetben új, a felszabadulás előttinél más feladat megoldása várt. S most, ha visszapillantunk a megtett útra, megállapíthatjuk, a szakszervezeteknek igen nagy szerepük van abban, hogy országunkban a szocializmus építésében egyre jobban előrehaladunk. A párttal együtt, a párt irányításával, a mostani eredmények is a korabeli szívós harcok, felvilágosító, mozgósító, nevelő munka eredményei. 1951 és 1953 évek között azonban, az ötéves terv beindulásakor, a terv megvalósítása idején követtünk el hibákat. A hibák elkövetésében a szakszervezetek is részesek. Nem egy szakszervezeti bizottság, felsőbb vezető szerv munkája főleg és egyoldalúan a munkaverseny szervezéséből állt. Sőt tovább mentek ennél, a szakszervezetek a dolgozók, az egyén védelmével, a jogok, a törvények betartatásával, ezek ellenőrzésével nem sokat törődtek. A termelést elősegítő tevékenység annyira előtérbe került, hogy a munkavédelmi, a kultúrált munkakörülmények biztosítását is elhanyagolták. Mindezeket a hibákat a szak- szervezetek a Szaktanács IX., 1956. szeptemberi plénumán fedték fel, hoztak határozatot a szakszervezeti munka megjavíés a teherautóról katonája ugráltak le. Henry Lopez Penha ezredes volt a parancsnokuk, öt a magyarok már Ausztriában megismerték, ott is Kovács kíséretében járt, igaz, hogy akkor azt állította magáról, hogy agrármérnök és valóságos mennyországot festett a dominikai mező- gazdaságról. Az ezredes parancsára a katonák körülvették a raktárt. Nyolc magyart, akik elől álltak a csoportban és akikről azt hitték, hogy ők a vezérek, berendelték a raktárba. Vallatták, majd el akarták őket szállítani. A raktárhelyiség előtt — ahol az inkvizitorck dolgoztak — ekkor már ott csoportosult az egész magyar kolónia. A tömeg nekirohant a katonai kordonnak, hogy kiszabadítsák a nyolc elfogott magyart. A katonák puskatussal ütötték-verték őket, ahol érték. A nyolc magyar azonban felhasználta az így keletkezett zűrzavart arra, hogy kitörjön a kordon mögül és társai között keressen menedéket. Henry Lopez Penha ezredes látva a kudarcot, visszarendelte a katonákat, s megígérte, hogy az összes hazamenőt másnap elszállítja. Másnap reggel valóban autóbuszok érkeztek. De nem a fővárosba vitték őket, hogy annak kikötőjében hajóra szállhassanak és elindulhassanak Európa fe lé, hanem az Azua-i internálótn- borba. így kerültek az intemálótábor- ba, ahol a szomjúságtól és az éhségtől gyötrődve, csontig sová- nvodva hevernek a piszkos pries- | cseken. i (Folytatjuk.) I tására, a hibák felszámolására. A IX. plénum megállapította: A termelés emeléséért folytatott harc mellett nem fordítottunk elég figyelmet a dolgozók mindennapi szükségleteinek jobb kielégítésére, a társadalmi és egyéni érdek helyes összhangjára. A szakszervezeti munkában bekövetkezett javulást, a hibák felszámolását akadályozta az 1956-os ellenforradalom. A SZOT X. teljes ülése 1957 januárjában tisztázta az ellenforradalom idején felszínre került nézeteket és megszabta a további feladatokat. A teljes ülés megállapította: Szilárd következetességgel, minden erővel, a munkások segítségével kell kijavítani a hibákat, azokat, melyek a gazdasági és po ütikai életet eltorzították, azokat, amelyek akadályozták a szocializmus építését. Soha többé nem szabad szem elől téveszteni a szocializmus építése során a legfontosabbat, az érző, a gondolkodó embert, akiért épül a szocialista Magyarország, akinek jobb, szebb, nyugodtabb és egyre gazdagabb életet kell és akarunk teremteni. Az ellenforradalom után néhány héttel, már a szakszervezetek a gyakorlatban is egymás mellé, nem egymás elé állították a két legfontosabb szakszervezeti munkát: a termelés segítését és a dolgozók érdekeinek védelmét. A szakszervezeti mozgalom csak a dolgozókhoz fűződő szoros kapcsolatok szüntelen erősítése révén képes e feladatát megoldani. Az ellenforradalom óta tapasztaljuk, hogy e téren lényeges változás állt be. A szak- szervezetek amellett, hogy mozgósítják a dolgozókat a gazdasági feladatok megvalósítására, egy percre sem tévesztik szem elöl a munkást, a dolgozót. S ennek érdekében végzik úgy munkájukat. hogy mind jobbá, könnyebbé váljanak a munkakörülmények, megkapják a dolgozók a különböző juttatásokat. Jelentősen megnőtt a munkások reálbére. A tolnai selyemfonógyárban a munkások átlag- keresete mintegy kettőszáz forinttal emelkedett. És nemcsak a borítékokban kapott pénzen, annak növekedésén lehet lemérni a változást — melyekben a szakszervezeteknek" is része van —, hanem igen jelentősek azok az intézkedések, melyek több száz forinttal emelik egy-egy dolgozó jövedelmét (nyereség- részesedés, egyéb juttatások, minőségi prémium). És azt egyáltalán nem lehet forintokban kifejezni, hogy a munkások alkotó kedve mennyire megnőtt, menynyire magabiztosan néznek a jövő elé. öntudatosabb, meggon- doltabb munkával hajtják végre feladataikat. Ha számba vesszük eredménye inket, szólni kell arról is, hogy mit kell tenni a szakszervezeteknek a gyárakban, hogy továbbra is így, vagy még jobban oldják meg a kettős, de el nem választható feladatukat. Elsősorban fejleszteni kell az üzemi demokráciát. A dolgozók aktivitása, öntevékenysége, bírálata nélkül előrehaladásunk döcögőssé válik, akadozik. Javítani kell a termelési tanácskozások módszerén. Sok helyütt még ma sem térnek vissza a dolgozók észrevételeinek elintézésére, nem mondják el, hogy az elmúlt tanácskozáson felvetett problémákat megoldották-e, vagy jó, használható volt-e a munkás javaslata. A Simontornyai Bőrgyárban a szakszervezeti bizottság az óv elején keveset törődött azzal, hogy mi lesz a sorsa a dolgozó véleményének, s talán ennek következménye az is, hogy a legutóbbi szakszervezeti választások, a bizalmi gyűlések érdektelenek voltak, a munkások ímmel-ámmal vettek csak azon részt, s ezek nem segítették elő a termelés emelkedését. Segítsék a szakszervezeti bizottságok a vállalati tervezést, a feladatok megoldásához nyújtsanak segítséget véleményükkel és érjék el, hogy a dolgozók is hozzászóljanak egy-egy fontosabb kérdéshez. A termelés növelésére, a minőség emelésére, az önköltség csökkentésére, a takarékos munkára kell ösztönözni a dolgozókat azzal is, hogy a becsületes, szorgalmas dolgozók tevékenységét elismerjük, erkölcsileg, anyagilag is. Helyesen kell alkalmazni az anyagi ösztönzést, a szakszervezeti bizottságok javasoljanak a gazdasági vezetőknek egy-egy fontosabb munka elvégzése érdekében különböző intézkedéseket. Feladatainkat a munkások, a műszakiak szakmai továbbképzésével, az állandó tanulással tudjuk csak jól megoldani; Követendő példákat látunk megyénk nem egy üzemében. A tolnai üzemekben a dolgozók részére általános iskolát szerveznek, másutt meg szervezett technikumi oktatásban vesznek részt. A szakszervezetek kettős feladata szorosan összefügg. Az egyik kiegészíti a másikat, segíti a másik megvalósulását; Gazdasági eredményeink javulása nélkül nem lenne mód az életszínvonal emelésére. A kongresszusi munkaverseny is lényegében ezt célozza, amikor az 1960. évi egyes tervmutatók idén való megvalósítását irányozzák elő. S ez azt is jelenti, hogy a dolgozók életszínvonala ezzel egyidőben arányosan emelkedik. A szakszervezeti bizottságok az eddiginél még jobban érvényesítsék a dolgozók véleményét a termelés növekedésével kapcsolatban. Szükséges az élet és munkakörülmények javítását célzó távlati tervek kidolgozása, és ennek ismertetése a munkásokkal. A dolgozók helyzetének tanulmányozása alapján a legsürgősebb feladatokat sürgősségi sorrendben kell megvalósítani, de nem szabad megengedni olyan követeléseket, amelyek nem állnak arányban a népgazdaság teherbíró képességével. Állandó feladat harcolni a szó cialista állam törvényeinek, rendelkezéseinek, különösen a Munka Törvénykönyvének betartásáért, az ezekben foglaltak mindkét oldalú érvényesítéséért. Fel kell lépni a szakszervezeti munkában tapasztalható mindenfajta bürokratikus intézkedés, vagy törekvés ellen, s elejét kell venni, hogy ezek kialakítását egyes személyek vagy szak- szervezetek elősegítsék. A szakszervezetek kettős feladatáról most a kongresszusi munkaverseny idején beszélni kétszeresen is fontos. Olyan vizsgaféle lesz a kongresszusi verseny a szakszervezeti bizottságoknak. A verseny eredményességéből tudjuk meg, hogy az új helyzetben az új feladatokat jól odják-e meg. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy megyénk üzemeiben a szakszervezeti bizottságok többsége jól oldja meg kettős feladatát. A termelés növekedése, a tervek túlteljesítése egyrészről, a munkások jólétének emelkedése másrészről bizonyítja ezt. A SZOT X. teljes ülésén Kádár János elvtárs így jellemezte a szakszervezetek előtt álló feladatokat: „Segítsenek a munkásosztály anyagi érdekeinek megvédésében úgy, hogy növeljék a megtermelt értéket, hogy legyen mit elosztani. Ki-ki a maga frontján végezze jól a maga munkáját, így gyorsabban fogunk előrehaladni.” A szak- szervezeti vezetőknek, aktivistáknak e szellemben kell munkájukat végzeni. Pálkovács Jenő
