Tolna Megyei Népújság, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-30 / 203. szám

1959. augusztus 30. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 3 A kölcsönös bizalom jegyében Amikor összetalálkoznak, mint két szerető testvér, meleg sze­retettel köszöntik egymást, ösz- szesimul a két jobb, a munkásé és a paraszté, és kézfogásukban szimbolikusan benne van a mun­kás-paraszt szövetség, az idő­sebb testvér segítő készsége. Meleg és meghitt barátság fej­lődött ki a két párttitkár, Schmitgál János, a sárpilisi Uj Március Tsz elnöke és Lukács­vári Béla, a tsz-t patronáló Bu­dapesti Kábel- és Sodronygyár párttitkára között. Igazi és mély a barátság, pedig nem régi keletű. Mindössze két-három hónappal ezelőtt kezdődött, ami­kor a kétezer munkást foglalkoz­tató gyár elvállalta a 230 tagú sárpilisi tsz patronálását. Lukácsvári elvtárs és a gyár dolgozói közül jó néhányan, már többször jártak Sárpilis szövet­kezeti községben. Bár az üze­miek nem ismerik tüzetesen a mezőgazdaság szerteágazó mun­káit, hamarosan megtalálták a közös hangot a tsz-beliekkel. Megtalálták, mert az üzemi mun kásokat is, a tsz-tagokat is egy cél vezeti: a szocialista nagyüze­mi mezőgazdaság fölényének be­bizonyítása, az újonnan alakult fiatal tsz megerősítése. — Üzemünk dolgozói igen ko­molyan veszik azt a megbíza­tást, amelyet a párttól kaptunk. Erőnkhöz mérten igyekszünk is segíteni szövetségeseinknek — mondja Lukácsvári elvtárs. Schmitgál János elvtárs, a tsz párttitkára beszéli, hogy a rövid két-három hónap alatt milyen jelentős politikai és anyagi tá­mogatást kaptak a patronáló üzemiektől. — Mint ahogy erről már írtak is az újságban, bizony nehéz volt a kezdet. Először is gazda­ságunkban nagy volt a vízhiány. Patronálóink segítségével' ez megoldódott. Háromszáz méter vízvezeték-csövet kaptunk a víz­hálózat bővítésére. Ezt követte a villamosítás, amelyhez 12 500 forint értékű huzalt kaptunk, de segítettek az elvtársak a legna­gyobb nyári munka végzésében, a gabona betakarításában is. Két tehergépkocsit bocsátott az üzem rendelkezésünkre. Csakis e segítségnek köszönhetjük azt, hogy a gabona betakarításával augusztus 20-ára végezhettünk. Elsősorban az elvi politikai se­gítségről kellett volna beszélni, amelyet Lukácsvári elvtárs adott 30 tagú pártszervezetünk­nek. A közgyűlések előtt ugyan­is párttaggyűlést hívtunk össze, ahol megbeszéltük a tennivaló­kat. Ezeken a párttaggyűléseken esetenként részt vett Lukácsvári elvtárs is, és hasznos tanácsokat adott. A két párttitkár gyakran élénk eszmecserét folytat és a moz­galmi munkában jártas Lukács­vári elvtárs elvileg segíti a tsz párttitkárának munkáját. A kölcsönös bizalom alapján a munkás-paraszt szövetség erő­sítése jegyében született meg a két párttitkár, a munkás és a paraszt elvtárs barátsága, amely kihat az egész termelőszövetke­zet hagságáraésazüzem dolgo­zóira. A patronáláson keresztül az üzemi munkás megismeri a falusi ember gondolkodásmód­ját, a tsz-tagok pedig megismer­kednek egy jól szervezett nagy­üzem munkásainak életével. — Szívesen jövünk Sárpilis szövetkezeti községbe — mondja Lukácsvári elvtárs. A sárpilisiek igen barátságosak és vendég- szeretők, ezt tapasztaltuk min­den esetben, amikor itt jártunk. Éppen ezért mi is szívesen lát­juk őket üzemünkben. Legutóbb 25 kiváló szövetkezeti dolgozót, illetve KISZ-fiatalt láttunk ven­dégül. A budapesti mezőgazda- sági kiállításra a mezőgazdasági szakembereket hívtuk meg azzal a célzattal, hogy a kiállításon sokat tanulhatnak és tapasztal­hatnak. Szüretre pedig a mi üzemünk kultúrcsoportja jön le Sárpilisre egy egész estét betöltő kultúr­műsorral. Politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt segíte­nek a patronálok. A munkások és a tsz-tagok között hosszabb időre szóló barátság alakult ki és ez a barátság a tsz erősödését, a tagság életszínvonalának emelé­sét segíti elő. Német nyelvtanítást vezetnek be a kisdorogi iskolában Még néhány nap és az isko­lákban megkezdődig az új tan­év. Újra gyerekek zsivajától lesz hangos az iskolák környéke. Be­népesülnek a tantermek, az is­kolák padjait pedig újból elfog­lalják a tanulók. Kisdorog községben az idei évben 15 000 forintos költséggel tatarozták az iskolákat, s három épületben, két tanteremben kez­dik meg a tanítást. Az eddig ta­nított tantárgyakon kívül a né­met nyelv tanítását is bevezetik. A községnek ugyanis jelentős szá mú németajkú lakosa van, s a munkás-paraszt kormány nemzeti ségi politikájának megfelelően az 1959—60-as tanévben a kihelyezett nyelvtanár megkezdi a német nyelv tanítását. Az elmúlt tan­évben a szülői értekezleteken többször felmerült a szülők ré­széről ilyen irányú kérés, amely­nek a megyei tanács oktatási osz­tálya eleget is tesz. Hozzájárult a német nyelv tanításához, ame­lyen több mint 45 tanuló vesz részt. Külön az alsó ,és külön a felső tagozat részére hetenként három óra német nyelvtanítást iktattak a tantervbe. Kisdcrogon jelenleg három pe­dagógus hiány van, de kevés a tanterem is, amelynek megoldása folyamatban van. Amennyiben a felettes szervek részéről is meg­lesz a hozzájárulás, a falubeliek az egykori Dőry-féle kastély át­alakítását tervezik iskola céljára. A tervek szerint a tágas épü­letben helyeznék el a központi iskolát és ezzel együtt megoldódna az óvoda, illetve a napközi ott­hon kérdése is, amelyre szintén nagy szüksége lenne a szövetke­zeti község lakosságának. Kisdorogon — ahogy a községi tanácsnál elmondták — éveken keresztül, szinte egyik évről a másikra cserélődtek a pedagógu­sok, nem tudtak gyökeret verni, éppen a lakáshiány miatt. A köz­ponti iskola létesítésével ez a gond is megoldódna, a falusiak által kastélynak nevezett épü­letben két nevelő részére lakás is készülne. A község lakossága nagy öröm­mel fogadta a központi iskola lé­tesítésének tervét és az átalakí­tásnál jelentős társadalmi mun­kát vállalt. Vizsgát kell tenniök a hivatásos zenészeknek és énekeseknek Hz Országos Szórakoztatózenei Központ felhívása Az Országos Szórakoztatózenei Központ ez év október elseje és 15. között végrehajtja, megyénk területén a szórakoztató zenészek és'. énekesek vizsgáztatását'. A vizsgákra jelentkezhet min­den személy, aki a szórakoztató­zenei területen kíván dolgozni és az ehhez szükséges hivatásos, vagy kisegítő zenész működési enge­délyt meg akarja szerezni, a 18 éves kort betöltötte, vagy betölti 1859. december 31-ig és a 45 éves kort nem haladta túl. Jelentkezhetnek továbbá azok a zenészek és énekesek is, akiknek már vari riíűködési engedélyük és a vizsgán kategória-javítás céljá­ból kívánnak részt venni. A vizsgára 1959. szeptember 15- ig lehet jelentkezni az Országos Szórakoztatózenei Központ me­gyei megbízottjánál. Véghelyi Miklósnál, a Szekszárdi Állami Zeneiskolában. A megbízottnál a vizsgákkal kapcsolatos bővebb felvilágosítás és a vizsgafeltételek beszerezhetők. Az újhoz húz a szíve í^sak aki keresztül élte az tud­" J ja, mit jelent egy ember számára két világháborúban is részt venni. Vacsik Vince bácsi tudja, mert az első és a második világháborúban is végigszenved­te a katonasorsot. Szívesen csak a Vörös Hadseregben eltöltött idő­ről emlékezik. Sokadmagával Kurszk környékén segítette az orosz testvéreket a fehérek elleni élethalál harcban. — Mikor elkezdtük énekelni: «Kelj fel, ébredj munkásnép, üsd az urakat...» — mondja oroszul a régi harci dalt — még a környék is belerezdült. S a legszebb em­lék, kétszer is beszélt Leninnel és hallotta beszélni a tömegek előtt is. A fiatál Vacsik Vincét ez a tapasztalás vitte a harcba a tör­ténelmet csináló vörösök oldalán. Nem félt az újtól, kész volt éle­tét is áldozni. Tizenkét lány férjhez menni készül — Hozományuk egy egész vagyon — Ma 63 éves, de ma is az újhoz húz a szíve: a madocsai Igazság Termelőszövetkezet tagja. A fent elsorolt múlt is úgy pattant ki, hogy közös vacsorán vettek részt a tsz-tagok nemrég. Itt szólta el magát Vacsik-bácsi, megkérdez­ve, hogy nincs-e közöttük, aki 1917-ben a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalomban harcolt. Nem volt senki sem, pedig a kö­zös élményeket milyen jó lett volna újra feleleveníteni. így csak egvedül beszélhetett a nagy él­ményről. A tsz-ben a feleségével együtt dolgozik, gondozzák a sertésállo­mányt, amely az évek során ugyancsak megszaporodott. — Még 1954—1955-ben — mondja — csak 20—30 hízót fogtunk be, az idén már 70-et készítek ela­dásra. Ezek október végére van­nak lekötve — teszi hozzá —, de egy hónappal előbb át tudom őket adni. — Nem mondom, a munkánk is megvan vele. Hajnali négykor már fenn vagyunk, forr a víz, kezdődik a munkánk. A hízók mellett van még 74 darabból álló öthónapos malacfalkánk is. Soha nem felejtem el — jól esett a di­cséret — amikor azt hallottam, hogy a környéken is nehezen le­hetne találni hasonló jó malaco­kat. Ezután már a további tervekbe is bepillantást nyújt, mert el­mondja, hogy most nyolc anya­kocájuk van, de jövőre legalább tizenötre szaporítják fel az állo­mányt. Bizonyára a jószágnevelés sze­relmese amit mutat az is, aho­gyan beszél a gondjaira bízott állatokról. — Azt az örömüket kellene egyszer megörökíteni —■ mondja az állatokról — amint kihajtom őket a Dunára, játsza­nak, ficánkolnak a vízben... Nem kis öröm ez a gondozónak sem, hót még a jövő hónapi ese­mény. Ekkor fialnak le a kocák: — Lesz malac egy nyalábbal megint — mondja örömmel. — Igaz megvan a munkánk ve­lük, de megtaláljuk a számítá­sunkat is — mondja búcsúzóul. — Nem cserélném én már a mostani életemet a régivel semennyi pén­zért. (i—e) , Komlószüret A lányok úgy fogják körbe a kendertáblát, ahogyan a Zetor körbehaladva vágja. A rendre vágott kendert rakják markokba. A tűző nap alaposan megizzaszt- ja őket, mégis jókedvűek, vidá­mak. Megszokták már a tűző na­pot, a munkát — így nem is olyan nehéz. És cserjések, sokat tud­nak beszélni, a munkáról, a szó­rakozásról, ruhákról — minden­ről ami tizenhat-húsz éves lányok életét kitölii. — Jössz fürödni délután? — kérdezi László Rózsi barátnőjét, Pápai Rózsit, amint összeérnek a marokszedésnél. — Persze, hogy megyek. A leg­szívesebben most is a vízben lu­bickolnék — törli magáról az iz­zadtságot a másik Rózsi. — De hát senki nem rakja le helyet­tünk a kendert. Mindketten a tavasz óla dol­goznak a szövetkezetben. László Rózsinak vagy százharminc, Pá­pai Rózsinak 100 munkaegysége van eddig. m — Milyen jövedelemre számí­tanak? — kérdezem őket beszél geiés közben. — Még nem tudjuk pontosan, de legutóbb tizenkét forint elő­legei fizettek egységenként — mondják szinte egyszerre. — Mit vásároltak a kapott ősz- szegből? A két lány gondolkodik egy da­rabig. Pápai Rózsi szólal meg először: — Én ruhát re tan... meg ami kell a staffirungaoz.. — É.i men... mi meg— szoba­bútort — válaszol László Rózsi. — Akkor ezek szerint a férjhez menésre gondolna^ már? — Mi? Mi nem, dehogy... sza- bódik a két lány. — Hihetetlen. Hiszen minden lány férjhez akar menni. — No, azért ne higyje, hogy nem akarunk. Nem akarok örök­ké lány maradni — böki ki végül is László Rózsi. — Csak hát... nem akarunk semmi nélkül férj­hez menni. Előbb megkeressük, ami kell. — Akkor ezek szerint férj jelölt is van már? — Miért ne lenne. Lehet, hogy még az idén meglesz áz esküvő — válaszol Pápai Rózsi. ' — És Ö? ö is a szövetkezetben dolgozik? — Igen. — Akkor tehát mindketten egy forma hozományt visznek a há­zasságba — az egész dunakömlődi határt, többmilliós vagyont. Hány lány dolgozip a szövetkezetben? A lányok összedugják a fejü­ket, úgy számolják: — A Müller Kati, a Lizicai Mar gil, a Dávid Csőre, a Bözsi, a Ma­ri... Tizenkettő... — És mindegyiknek van ad­va rló ja? — Miér' ne lenne? Tizenkét lány. aki nap, mint nap .ott dolqozio a szövetkezet­ben, kukoricát kapál, szénát gyűjt. árit. a gépnél dolgozik, vagy a kenderföídön, azért, hagy öl özködhes-en, gyűjtse a kelen­gyére valót, öltözködnek, úgy h-gv — Si.no-, István tanácselnök, sztri i — a 'rdsf i'nyák s? kü­lönben. Szóval, érdemes őket megnézni, ha vasárnap kiöltöz­nek. Telik, miből. Weisz Máriát, Müller Erzsébe­tet kérdezem, ők mit vásároltak az előlegből. — Ami egy lánynak kell — vá­laszolnak. — Staffirungot. Törül­közőket, ágyneműt, lepedőket, szó val, ami kell. Meg ruhákat. — És a zárszámadás után? — Az ősszel bútort akarok ven ni a keresetemből, majd apu- káék adnak hozzá még pénzt — mondja Müller Erzsi. — Én meg ruhákat. A bútorral még várok. Vásárolhatnak, hiszen lesz mi- ből. Erzsinek 173, Marikának 162 munkaegysége van eddig, és amint rebesgetik, ölvén forint körül lesz a munkaegység érté­ke. Csinosan öltözködni, kelen­gyét gyűjteni, szórakozni, férj­hez menni — ez a dunakömlődi szövetkezet lányainak vágya, kí­vánsága. És lassan mindegyik tel­jesül. — Nagyon szorgalmasak a »lá­nyaim« — mondja a munkacsa­patvezető, a Joli »néni«. (Mert a »néni« sem sokkal idősebb lá­nyainál.) — Egy vasárnap aratóbrigádot szervezett a KISZ-szer vezet, ko­rábban két vasárnap kapáltak Beneveztek az ifjúsági kukorica- termesztő versenybe, külön táb­lájuk van. A lányaim is nagyon szorgalmasai:. Férjhez is adtuk őket, vem sokára. Amilyen gazdagon házasodnak, nem is lesz nehéz. BOGNÁR ISTVÁN Több mint százhúsz asszony, lány és fiatal fiú tépi a komlót Iregszemcsén a kutatóintézet gaz­daságának tizennégyholdas komló­tábláján. Kovács Sándorral, az in­tézet fiatal kutatójával járom a levegőtlen komlósorokat a tik­kasztó melegben. Tőle tudom meg, hogy Iregszemcsén sikerrel ter­melik ezt az értékes növényt: hol- dankénti átlagterméseik évek óta magasan meghaladják az országos átlagot. Tavaly is 400 mázsa volt Iregszemcsén a termésátlag, ami­kor országosan 176 mázsát szüre­teltek egy holdról. Dr. Igmándi Aladár országos komlószakértő­vel is összetalálkoztunk, ő is na­gyon kedvezően nyilatkozott az iregszemeseiek eredményeiről. Lelkes szakemberek foglalkoz­nak itt a komlótermeléssel. A fia­tal kutató, Kovács Sándor is szív­ügyének tekinti a magyar komló- termelés sorsát, hisz mint mond­ja: az országban csak 600 holdon termelünk komlót, amikor is sör­gyáraink szükséglete meghaladja ■rio holdas terület termését. Igé­nyeinket importból elégítjük ki: Csehszlovákiából, Nyugat-Német- országból és Belgiumból hozunk be komlót, drága valutáért. Hasznos dolog tehát a komlóter­mesztés! Igaz, hogy komoly beru­házások kellenek a termelés meg­kezdéséhez és utána is sok munkát igényel a komló, de megéri, mert termése holdanként 5000 forint tiszta jövedelemmel téríti meg az áldozatokat. Lehet a jövedelmet növelni is: a munkafolyamatok gépesítése és a hozamok növelése még jövedel­mezőbbé teszi a termelést. A gé­pesítés elősegítésére dr. Igmándi Aladár új sorköztávolságokat ja­vasol bevezetni. A hozamnöve­lésre Iregszemcsén is kísérleteket végeznek. Vagy nyolcféle kísér­letről beszélt Kovács Sándor, amelyek közül a legfontosabb az úgynevezett pozitív szelekció: a jó termő ogyedek kiválogatása, megfigyelése és szaporítása. Az iregszemcsei komlótövek ár­nyékában tépi a fürtöket a 81 éves Kovács Pali bácsi is, az or­szág legöregebb komlómunkása. Harminc éve foglalkozik komló­termeléssel, s esze ágában sincs abbahagyni még a munkát. Róluk is kell szólni: a kiváló szüretelők- ről. Süveg Erzsébetről, Orbán Istvánnéról, Tóti Mihálynéról, akik a 17 kilós átlaggal szemben 24—27 kilót szednek le naponta. A jövő évben még 6 hold kom­lót telepítenek Iregszemcsén, s a meglevő területeken is emelkedni fog a termés a kísérletek és új termelési eljárások bevezetése gyű mölcscként. Kell is ez. hogy az elkövetkezendő években inkább exportáljunk, mint importáljunk ebből az értékes növényből. —is —os -

Next

/
Oldalképek
Tartalom