Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-02 / 153. szám
1959. ftírím t. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Ä EGY ÉVVEL EZELŐTT a varsádi határban az egyik gabonatáblán néhánytagú kis arató- csapat tervezgetett a jövőről ebédidő alatt; a Petőfi Termelőszövetkezet tagjai voltak és Dózsa László tanácselnök. A szövetkezei* akkor még néhányhónapos múltra tekintett vissza, a múlt tavaszon alakult. Az elnök, Ham Kálmán is ott aratott a többivel együtt. Arról beszélgettek, hogy az őszszel újabb belépőkre számítanak. A terméskilátások biztatóak voltak. A tizenhárom hold, magfogásra szerződött lucerna jó pénzjövedelmet ígért. Most, egy év múltán úgy adódott, hogy ismét hasonló beszélgetésnek lehettünk tanúi. A szemer kélő eső összehozta a három szövetkezet elnökét. Igen, mert a tavalyi kettő mellé a tavaszon még egy szövetkezet alakult és a községbeli gazdák túlnyomó részben szövetkezeti tagok lettek. Varsád ma már termelőszövetkezeti község. A Petőfi Tsz elnöke, Ham Kálmán előredől a széken, tenyerével feltámasztja állát, nagyokat hallgat. Inkább a másik kettő beszél. —Az őszieket egyénileg aratják a tagok, de a cséplést, a szántásokat már közösen végezzük — viszi a szót a tavasszal alakult Béke Tsz elnöke. — Csak nem tudom, hogyan leszünk majd a lovakkal? Az őszi belépők, ha bejönnek, 54 ló lesz a felesleg. MAJD AZ ŐSZIG még elválik. Nálunk viszont nincs férőhely, ahol a közös jószágállományt el lehetne helyezni — így Tóth Lajos, a Kossuth Tsz elnöke. — Hiszen ott van a juhhodály üresen. Némi átalakítással egy- ideig megfelelne. — A régi silók, amelyeket még valamikor a Szabadság épített, már összedőltek. Abból ki kellene szedni a téglát, lerakni a juhhodály padlózatát. Jászlat is kellene bele építeni... — Az sem olyan nagy dolog. Van még deszka a világon. És nemcsak a húsz jószágot lehet elhelyezni, hanem többet is. — Ha sikerülne a házvásárlás, akkor rendben lennénk. Maga a lakóház nem sokat ér ugyan, hanem a gazdasági épületek. A pajtát is átalakíthatnánk istállóvá. — Amilyen nagy porta van ott, oda lehetne építeni a százférőhelyes istállót is... — Inkább a juhhodály mellé. Lehetőleg a falun kívülre... Kálmán bácsi csak hallgat. Náluk nincs ilyen gond. Igaz, ők van nak a legkevesebben is. — Jól jártak tavaly a 13 hold lucenával is. — Az igaz, hogy tavaly megkaptuk a tizenhárom holdat. De az idén is vetettünk tízet — szólal meg Ham Kálmán. — A 134 holdból 23 a lucerna... Együtt van a jószágállományunk is. Az ősszel leadjuk a 11 hízómarhát, de nyomban állítunk is helyette. Nálunk nem üresedhet meg az istálló. — Nálunk az is baj, hogy az új tagok közül egyik-másik nem törődik a közössel. Gondolják, lesz ahogy lesz — jegyzi meg Tóth. — Foglalkozni kell velük. Azzal, hogy a belépési nyilatkozatot aláírták, még nem változott meg teljesen a gondolkodásmódjuk. Erről nem szabad a vezetőségnek megfeledkezni. Világosságot kell teremteni a fejekben. Akik az őszszel állnak munkába, azokat is meg kell hívni a közgyűlésekre. Hiszen már azok is tsz-tagok. Beszélgetnek, tanakodnak. Hogyan, mit lehetne jobban csinálni, hogyan lenne jobb a falu népének. Hogyan lesz majd az ősszel? Gondolatok, vélemények, tervek, javaslatok kergetik egymást. — Hogy mi lesz az ősszel? — jegyzi meg elgondolkozva Tóth Lajos, a Kossuth szövetkezet elnöke. — Lehet, hogy mindhárom szövetkezel egy lesz. AZ IDŐ TÜLHALADTA már a delet, amikor hazafelé készülődnek. Elállt az eső, hátha lehet még délután valamit csinálni, hiszen itt van az aratás. Valami eszembe jut a tavalyi beszélgetésből. A tanácselnök akkor ,,csak úgy” megjegyezte: — Azt beszélik, az öreg Szentes ki akar lépni a Petőfiből... — Bolond lenne az öreg Szentes, ha kilépne — felelt rá Szentes Antal, mivelhogy róla volt szó. —Hogy van az .öreg Szentes? — kérdezem Ham Kálmántól. — Most mégúgysem készül kilépni, mint tavaly — válaszol az nevetve. — Pedig sok dolga van, ő gondozza a „kasszát” — a szarvasjószágot. Egész nap van elfoglaltsága. De azt hiszem, nem lesz panasza a jövedelemre sem. Bognár István „Megtoldják" a Szekszárd-palánki Téglagyár kemencéjét Ho§vaa kerti a tehén a padlásra? »Hogy kerül a csizma az asztalra*< — hányszor kerül ez szóbeszédben elő, ha valami hihetetlen dologról hallunk. A kötesd —borjádi Haladás Termelőszövet kezeiben nemrég lezajlott furcsa eset óta, ezt a szólásmondást módosítani lehet, mégpedig olyanformán: Hogyan kerül a tehén a padlásra? Mert odakerült. Az istállóból kihajtották az udvarra itatni a teheneket — így történt az eset — s amikor be akarák hajtani, a gondozó kutyája zavart csinált. Úgy látszik túlbuzgó volt, talán a kötelességtudás, talán a várható finom csontok miatt. Nagy kavarodás támadt, s a tehenek közül egy az istállóajtó helyett a nyitva lévő szomszédos padlás- feljáró ajtónak vette az irányt. S uccu neki, mire észreveitek, már a nagy lendülettől és as ijedtségtől hajtva feltornászta magát a lépcsőkön az istálló pad* lására. No ilyet se látott a világ mióta Világ. Fel csak felkerült, de hogyan jön le? — kérdezték először. Hát le nem jött az istennek sem. Tíz ember —- vagy még több is — ment utána, leteper- ték, megkötözték, a lépcsőkre deszkát fektetve, szép lassan le- csúsztatták a padlást-megjárt tehenet. S a tehénke így sértetlenül úszta meg a kirándulást. Van már több anekdota a szarvasmarhákkal kapcsolatban, zektöl ez különbözik, mert igaz, em úgijA mint az egyszeri bika legendája, amelyiket kötéllel felhúztak a torony tetejére, hogy ott legeljen. Épül, szépül Kölesd Mint minden falu a megyében és az országban, úgy Kölesd is az évek során újabb és újabb létesítményekkel lett gazdagabb. Ebben az évben további beruházások segítik a falu fejlődését. ÜJ NÉGYTANTERMES ISKOLA építését kezdték meg a községben mintegy másfélmillió forintos költséggel. Az építkezések any- nyira haladtak, hogy a földszinti falakat már felhúzták. Most az emeleti rész felépítését kezdik meg. A most épülő iskola a korszerű követelményeknek megfelelően fizikai szertárt, a napközi otthon- I hoz szükséges helyiségeket — konyhát, éttermet — zuhanyozót és egy tanítói lakást is kap. BEKÖTŐÜT ÉPÜL A KOSSUTH TERMELŐSZÖVETKEZET központjához a főúttól, közel egymillió forintos beruházással. Igen lényeges ez, hiszen eddig a mintegy 1200 méteres útszakaszon esős időben az agyig érő sárban alig tudtak a kocsik közlekedni. E munkába az állami támogatás mellett a falu lakossága is komoly segítséget ajánlott fel. Ennek alapján a község lakossága társadalmi munkában fuvarral és a földmunkák elvégzésével járul I hozzá az útépítéshez. Gyors intéskedés helyett A Tolna megyei Téglagyári Egyesülés szekszárd-palánki üzemében — annak ellenére, hogy a kemencekihasználás az egyesülés összes üzemei között a legjobb — alacsony az égetőkapacitás. A nyersgyártás ugyanis olyan mértékben növekedett, hogy a jelenlegi kemencével a megnövekedett téglamennyiséget nem lehet kiégetni, Ezért az elmúlt napokban munkához láttak a kőművesek a gyárban, hogy »megtoldják« két kamrával a kemencét. A megnagyobbított kemencében évente egymillióval több téglát égethetnek majd, mint jelenleg. Egyidejűleg a kemence fölé a jelenlegi rossz állapotban lévő, dűledező kemenceház helyett új kemenceházat is építenek. Film az űrhajózásról A kievi filmstúdióban befejezek a »Hív az ég« című tudományos fantasztikus film forgatóját, amely arról szól, hogyan jut nak. el az űrhajósok a Mars szputnyikjára. • A film az ukrán filmgyártás áső próbálkozása azon a téren, nogy a tudományos fantázia eszközeivel feltárják a jelenkor egyik legidőszerűbb problémáját. A film nemcsak a jövő űrhajózásáról szól, hanem ismerteti a szovjet raktétatechnika már meglévő eredményeit is. A filmben két ismert színész, Iván Pereverzev és Alekszandr Svorin játszik. — Az emberek éheznek, nincs egy betevő falatjuk, rongyos ruhában járnak ... Egész Budapesten nem lehet mosolygó arcot találni . . ; Farkas egy kézmozdulattal megállította. — Fiatal barátom, adok magának egy jótanácsot... Tudja, más a propaganda, s más a hírszerző tevékenység. A hírszerzőnek nem arról kell beszélnie, amit a propagandában hallott, hanem amit saját szemével látott és tapasztalt ..; Megértett? Gyulai, mint mindig, most is készséges volt: — Természetesen, Farkas úr. De hát én tényleg rosszul éltem odahaza..; Farkas nevetett: — Tudjuk mi jól, hogyan élt maga Pesten. Nem vagyunk mi olyan tájékozatlanok, mint ahogy maga hiszi... Informálódtunk magáról. S éppen azért mondom most ezt el, mert az információk azt mutatták, hogy maga számunkra megbízható ember. Szóval maradjunk csak a realitások talaján ... Ha jól értesültem, éppen maga fejezte így ki magát, amikor Müller úrral a Szabad Európa Rádió adásairól beszélgetett... Nyolc nap múlva találkoztak másodszor. Borozgatás közben Farkas Gyulaitól magyarországi munkahelyeiről és különböző katonai objektumokról érdeklődött. Úgy látszik, meg volt elégedve a válaszokkal, mert a beszélgetés végén egy 50 schillinges bankjegyet csúsztatott Gyulai kezébe. — Biztosan jól jön egy kis zsebpénz. Később majd nagyobb Összegekről is szó lehet.., Tudom, ha ingyenes is, nem gyöngyélet a lágerélet, magam Is csináltam eleget..; — De Farkas úrnak már nem kell csinálnia .,. Bár már én Is eljutnék odáig..; — Nem kell türelmetlenkednie, fiatalember. Minden a munkájától függ. Ha továbbra is olyan jól megértjük egymást, mint eddig, akkor nem lesz semmi baj. A továbbiakra nézve számíthat teljes erkölcsi támogatásunkra ... — oktatta Farkas, de Gyulai közbeszólt: — Az erkölcsi támogatást mindenesetre köszönöm ... Ám, hogyan értsem ezt? — Ne értsen félre... Tudjuk mi jól, hogy erkölcsi támogatásból még soha senki nem élt meg. Biztosíthatom, hogy az anyagi támogatásról is gondoskodunk. Viszont még egyszer hangsúlyozom, hogy minden a munkájától Németh Ferenc a paksi Vörös Sugár Termelőszövetkezet párttitkára beszélgetés közben kérdést tesz fel: — Mondja csak, nem lehetne a bürokráciának végképp levagdos ni minden fejét, úgy hogy ne nőjön ki újra? — Miért? A titkár gondolkodik néhány másodpercig, majd magyarázni kezdi: — Az elmúlt napokban az időjárás végett sürgősen permeteznünk kellett. Az újtelepitéssel együtt tizenhat hold szőlőnk van. Jó szőlő »meg akarjuk rajta fogni a termést*<, s ezért nem sajnáljuk a permetlevet. — Persze a permetlé készítéshez amint maga is tudja, mész is kell. Jó magam vállalkoztam a mész beszerzésére. függ..; — Azzal nem lesz semmi baj. — Nos, majd meglátjuk. Ha nem lesz baj a munkával, nem lesz baj az anyagiakkal sem. Farkas az órájára nézett. — Ennyi elég is mára. Ne haragudjék, de mennem kell. Legközelebb majd pontosan megbeszéljük, hogy mi lesz az első komolyabb munkája. — S Gyulai megszeppent ábrázatára nézve hozzátette: — Ne féljen, nem veszélyes! Egyelőre itt marad Ausztriában! Legközelebb, amikor találkoztak, Farkas ki sem szállt á kocsijából, hanem csak úgy a volán mellől intett, hogy Gyulai szálljon be. A fiú örömmel nyitotta ki a kocsiajtót és beült Farkas mellé az első Ülésre. Nagyon szeretett autózni. A disszidálás előtt biztosra vette, hogy három-négy hét múlva már saját . kocsijával »furikázhat«. S ha az álma nem is vált valóra, Íme mégis autózhat. Igaz, hogy csak a más kocsijában, de Gyulai, amint elterpeszkedett az autó ülésén, majdnem magabiztosan érezte magát, és akár tíz az egyhez is hajlandó lett volna fogadni, hogy hamarosan neki is lesz kocsija, mert feljebb lép a ranglétrán, nem vele tartanak kapcsolatot, hanem ő — Elmentem a TÜZÉP hez. A TÜZÉP vezetője amikor megtudta, hogy öt mázsa mészre van szükségem, nemet intett a fejével és tudomásomra hozta, hogy csak egy mázsát adhat mindenkinek, többet egy dekával sem. — Hivatkoztam arra, hogy nekünk nagyobb a szőlőnk, s ennél fogva több jár a részünkre, de ö hajthatatlan maradt: »Hozzon papírt a tanácstól, akkor majd adunk!** — világosított fel, s én elrohantam a községi tanácshoz. — A TÜZÉP vezető tulajdonképpen nem is bosszantott úgy fel, mint a községi tanács mező- gazdasági beosztottja, aki megtagadta a papír kiadását és a járási tanács mezőgazdasági osztályához utasított. — A járási tanács mezőgazda- sági osztályánál Bekő Imrével ta tart másokkal. Akárcsak Farkas, az autótulajdonos. Közben a gépkocsi kijutott a városból, a Linz felé vezető országúton robogott. Farkas az utat figyelte, de közben magyarázott: — Nagyon fontos, hogy bizonyos leveleket eljuttassunk Magyarországra. Olyanokat, amelyeket nem küldhetünk postán... Gyulai feszülten figyelt, s feltámadt benne a félsz: csak nem őt akarják postásnak felhasználni? Veszélyes dolog lenne, s különben is Farkas legutóbb azt ígérte, hogy egyelőre Ausztriában maradhat. Száraz volt a torka, amikor kimondta: — Értem! —• Nos, ebben számítunk a maga segítségére. Szeret kocsmákba járni? Gyulait váratlanul érte a kérdés: — Nem, attól ne féljen, nem iszom, nem jár el a szám! Farkas nevetett: — Tudja, mi tetszik magában a legjobban fiacskám? A szűzi ártatlansága. Ebben a szakmában kevés ilyen van, mint maga. De nem baj, majd belejön a kocs mázásba... (Folytatjuk.) bürokrácia lálkoztam. Gyorsan elsoroltam neki mi járatban vagyok, de ő az órájára nézett és elnézésemet kérte, amiért nem tud velem foglalkozni, mivel nagyon sürgősen -vidékre** kell utaznia. A főkönyvelőhöz küldött. — A főkönyvelő először szóba sem akart állni velem, de aztán amikor látta, hogy kijövök a béketűrésböl, végre megírta a papírt. A papíron csak egy mondat állt: »A paksi Vörös Sugár Termelőszövetkezet részére 5 mázsa mész eladható.** — A főkönyvelő kartárs mégis pirongatott, amiért ezt a mondatot neki kellett leírnia akkor, amikor a mi könyvelőnk is leír-, 'háttá volna, s ez esetben neki csak egy aláírásba kerül az egész. — Mondanom sem kell, hogy félnapot elvett az öt mázsa mészért való szaladgálás és a permetezést a tervezett időnél ké sőbb tudtuk megkezdeni. Az em berek pedig várakoztak... — Mindezt persze egy »aktíván** akartam elmondani, de most hogy találkoztunk kikívánkozott belőlem. írja meg, hátha okulnak belőle valamit, — fejezte be szavait a Vörös Sugár Termelőszövetkezet párttitkára.
