Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-02 / 153. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG rtryi>. jú¥n»s É: EG ES FÖLD KÖZÖTT A kétmotoros »Teve« — hivatalos nevén LI—2 ezüstszínű teste ott fürdik a hangár előtt a napfényben. Arrébb vagy harminc fiatal serénykedik. Ejtőernyőket hajtogatnak gyakorlott kézzel. Az ejtőernyős-társadalom törvénye, hogy mindenki maga hajtogatja azt az ejtőernyőt, amellyel ugrik. Az ernyő selyemszeleteinek pontosan kell feküdni egymáson, mert a legkisebb hiba is végzetes lehet. Persze, a hajtogatás is szigorú ellenőrzés mellett történik. Szeleszárdi, bonyhádi, dombóvári fiatalok népesítették be ezúttal az őcsényi repülőteret. Vannak köztük öreg ugrók, de újoncok is, akik először kóstolnak bele a bátrak sportjába. A dombóvári Gelencsér Lászlónak ez lesz a harmincötödik ugrása, Drözer Józsefnek a huszonhatodik, Fleisz Zoltánnak a huszonhatodik. Pincehelyi József, Vass János. Kuti Elek — összesen vagy tízen — ezúttal ugranak először. — Sorakozó! — hangzik a vezényszó. — Felszerelni! Rónay Mihály, az ejtőernyősök »Miska bácsija« ellenőrzi, hogyan állnak az ugrókon az ejtőernyők, a hevederek. — Beszállni! A gép motorjai felbőgnek, a légcsavar-szél meglobogtatja a gépbe szállók bő öltözékét, az újoncok némelyikét meg is ingatja. Az utolsó felszálló mögött becsukódik az ajtó, a repülőgép a felszállóhelyre gurul. Meglódul, lassan, méltóság- teljesen a levegőbe emelkedik. Az újoncok az első élmény izgalmával az ablakokon keresztül lesik az alattuk elfutó tájat, a napfényben fürdő keskeny földcsíkokat. — Jé, ott azon a darabon nincs napsütés! — Igen, mert árnyékot vet oda a felhő — világosítja fel a csodálkozót valamelyik »öreg«. A gép alatt elmarad Decs, fordul vissza, alant látszik a Duna ezüstös csíkja. Néhány perc, a Sió-torkolat tárul az utr sok elé. a Keselyüsi út nyílegyenes csíkja is elmarad, a távolban feltűnik a repülőtér zöld gyepszőnyege. — Felállni! Karabinereket bekapcsolni! — vezényel Miska bácsi. Az ugrók arcán a feszült izgalom tükröződik. A— Az első mehet.:. A nyitott gépajtón keresztül egymás után zuhannak alá. Az egyetlen női ejtőernyős, a bonyhádi Szvorényi Katalin olyan nyugodtan lép ki, akár az autóbuszból. Ez már a negyedik ugrása.-szélsőnek. Lehajolni, a nadrágot kisimítani! Azzal megindul a sor. A felavatott legfeljebb azzal vigasztalódhat, hogy csak harminc ugró volt ezúttal, nem legalább öt ven. Hát igen. Az ejtőernyőzés bátorságra, kitartásra nevel. B. I. Hasonló tapasztalatok előmozdítják az egyetértést A Daily Worker június 20-i számában megírja, hogy a californiai Santa Mariában egy asszonyt, aki a földeken dolgozott, kis híján megölt egy rakétából származó repeszdarab. A repeszdarab annak a Thor mintájú rakétának egy része volt, amelyet angolok lőttek fel a vanderbergi légitámaszpontról. Az angol légierők által fellőtt rakéta irányt tévesztve nem szállt i Kanadában nem nagy lelkesedéssel fogadják Erzsébet angol királynőt A Look című amerikai magazin legújabb száma cikket közöl arról, hogy milyen érzelmekkel fogadják Kanadában az angol ki. rálynő és férjének látogatását. A cikk írója megjegyzi, hogy a királynőt »gátlástalan kíváncsisággal, de mérsékelt lelkesedéssel« veszik körül. A kanadaiak mii. liói, akik hivatalosan »alattvalói« á királynőnek, nincsenek különösképpen elragadtatva a királyi látogatástól, közömbösségüknek, sőt bosszúságuknak és ellenállásuknak pedig erősebben hangot adnak, mint valaha. A cikk írója megjegyzi, hogy Kanada lakosságának egy jelentős része tehernek érzi a monarchiához való kötöttséget, amelyet a gyakorlatban már réges-régen elvetettek. A cikk rámutat arra is, hogy Kanadában nemcsak az an. goi uralkodóházzal szemben tapasztalható ellenérzés, hanem egyre növekvő mértékben az Egyesült Államok ellen is. Az or szagban »új és egyre gyorsabb ütemben fejlődő nacionalizmus« kapott lábra, — állapítja meg a Look magazin cikkírója. , Ég és föld között. Persze, van, aki meglepődik, a hatalmas légcsavarszél csaknem visszasodorja a gép belsejébe. De Miska bácsi segít neki... A földről izgalommal figyelik a légi utasokat, a kibom- ló fehér ejtőernyőket. Időbe telik, amíg a 800 méter magasból leérnek. — Zárd a lábad! Fejd meg! — kiabálnak a tapasztaltabbak, amikor már földközelbe értek. Fejd meg? Ez a szakkifejezés azt jelenti:'Húzd meg a zsinórokat, állítsd meg a lengést, könnyebben érsz földet. De már földet is ért az első. Egy bukfenc és az ejtőernyő is engedelmesen a földre simul. Háromszor emelkedik a gép a levegőbe, egymás után három csoport ereszkedik alá. A harmadik csoportból öten — Hauszknecht Ferenc, Gelencsér László, Fleisz Zoltán. Pem Vilmos. Rohr József — kézikioldá- sú ernyővel ugranak. Rohr József ezúttal először ..: Ezúttal Hauszknecht Ferencnek sikerül a célkereszthez legközelebb földet érni. Az ugrás után összecsomagolják az ejtőernyőket, átöltözés, majd sorakozó. — Akik ma ugrottak először, lépjenek ki. — Avatás. Rohr következik Emelkednek az árak Törökországban A fegyverkezési hajsza és a roppant katonai kiadások az árak emelkedéséhez vezettek Törökországban. Az utóbbi napokban a szén ára, a posta, telefon és távíró költsége 50 vagy annál is több százalékkal emelkedett. Mivel a búza is drágább lett, várható a kenyér árának emelkedése is. Az áremelkedés súlyos helyzetbe hozza a török embereket. Akármennyit dolgoznak, nem tudnak lépést tartani az árak emelkedésével és képtelenek megszabadulni a létfenntartás napi gondjaitól — írja az „Aksam” című török lap. ki a tenger fölé, hanem a szárazföld felett maradt és ezért szét kellett rombolni. Ennek a műveletnek kis híján áldozatul esett Elizabeth Danieli asszony, akinek földjén a repeszdarab lezuhant. A közelben egy farmer körülbelül kétméteres darabot talált a háza környékén. „Igen jól megértjük, hogy ezek az emberek mint vélekedhettek erről az eseményről — írja a Daily Worker. Most már nyilván ők is megértik, hogy nekünk mi a véleményünk a fejünk felett köröző hidrogénbombával felszerelt amerikai gépekről. Az efféle közös tapasztalatok a megértés alapjául szolgálhatnak az angol és az amerikai nép között, hogy végre valahára véget vessünk az ilyesminek”. Bontakozó közösség A tavaszi nagy erjedéskor, amikor hatalmas mozdulással a szövetkezés felé fordult a faluk népe, Lápafő község lakói is közös akarással, egységes elhatározással a szövetkezeti útra léptek. Egyszerre az egész falu. Azóta a falu életében hétről hétre, hónapról hónapra jelentős változások mennek végbe. Fokozatosan alakítják ki a közös életet, a közös munkát, s ősszel már a tagosítolt földeken új, szocialista módon, munkaegységre dolgoznak Lápafőn. Hittel, bizalommal, vagy hitetlenkedéssel és kétkedésekkel terhelten indulnak-e cl az új úton az emberek? Milyen terveik, milyen gondjaik vannak? — ezt kutattam, kerestem Lápafőn. Az első ember, akivel találkoztam a Lápa-patak hídján, Kugli Gáspár elvtárs, párttitkár- helyettes. — Nekem az a véleményem, hogy olyan lesz ez a szövetkezet, amilyenné tesszük majd. Minden rajtunk múlik: a tagokon, a vezetőségen, a pártszervezeten. Nem felülről kell várnunk a mannáé, hanem itt a faluban, nekünk magunknak kell megteremteni az új, szebb életet. Ezt mondta Kugli elvtárs és ezt mondta később a termelő- szövetkezet elnöke, Fábián József és ezt mondta Stikli János meg mindenki, akivel csak beszéltem. Persze, nem lenne teljes a kép, ha nem imám le azt is, amit Kugli elvtárs is, meg mások is hozzátettek a mondóká- jukhoz. — Az a régi csoport, az nem volt jó. Ott úgy kezelték a szövetkezet vagyonát, mint a Csá- ky szalmáját. Olt mindent akartak a tagok, csak dolgozni nem. Rossz példa áll előttünk, rossz volt a régi szövetkezet. Tehát volt már egy termelő- szövetkezet a faluban és ez a szövetkezet rossz volt. Fel is bomlott az ellenforradalom után. Nagyon sokat foglalkoztak ezzel a szövetkezettel itt a faluban: meghányták-vetették minden tanulságát. És éppen ezek a tanulságok vezették el az embereket arra az elhatározásra, össze kell fogni, komolyan kell venni a szövetkezést, komolyan kell dolgozni és nagyon, nagyon kell vigyázni a szövetkezet vagyonára. Az alaphangulat jó. A régi, rossz példa nem hitetlenséget, bi zalmatlanságot hagyott végül is az emberek lelkében, hanem megkomolyította, bölcsebbé tette gondolkodásukat. Ezt a komolyságot mutatja az a — túlzás nélkül írhatom — nagy lelkesedés, amellyel a közös sertésfiaztatót építik fel saját erejükből. A sertésfiaztató 50 kutricás lesz. A község erdejében közösen termelték ki a fát Emberek pohárral a késben... Ha valaki hosszabb időre beül egy vendéglőbe azzal a céllal, hogy ott megfigyeli az embereket, azok tulajdonságait és a tu. lajdonságok megnyilvánulási formáit, érdekes tapasztalatokat sze rezhet. Legutóbb Dunaföldváron alkalmam volt hosszas várakozásom közben megfigyelni néhány embert, akik a kiszolgáló pult előtt megfordultak... Kezdeném talán Pista bácsival, aki odaérkezésem pillanatában már egy kissé illu- minált állapotban volt. Pista bácsi az asztalra borulva aludt. Néhány perc múlva a kiszolgáló nő felébresztette és közölte, vele, hogy az asztalon nem lehet aludni. menjen ki az egyik padra és ott szundikáljon, amíg jön az autóbusz, amivel tovább utazhat. — Adjon egy fröccsöt angyalkám... — ez volt ébredése után az első szava. — Nem adok, mert attól még álmosabb lesz... — Ismeri maga a Kercsulát? Elvisz ám az engem akkor is, ha álmos vagyok. Föl is ébreszt. — Én akkor sem adok több bort magának. — Csak két decit... — Annyit se! — Csak egyet... — Nem! — Szívtelen. Hogy lehet valaki ilyen szívtelen? Nem is tudom megérteni — S amíg ott volt, nem is értette meg a kiszolgálónőt pedig az magyarázta neki, hogy már sokat ivott és azért nem kap többet ... Sanyi bácsi imbolygó léptekkel áll meg a pult előtt és szétvetett lábakkal egy korsó sört kér. Pista bácsi megszólítja. Ismeri, vagy nem ism/eri, nem tudni, mert Pista bácsi mindenkit megszólít. A második mondat már az italról szól és Sanyi bácsi egyre azt bizonygatja, hogy ő nem iszik bort, csak sört. Soha eleiében nem szerette a bort... Azután a juhtenyésztésre terelődik a szó, s most már egy juhász is bekapcsolódik a beszélgetésbe... Sanyi bácsinak bogara a juhtenyésztés, szeretne venni vagy ötven, de talán száz birkát is, de nem tudja, hogy honnét és hogyan? ... Egy fiatalember halászlét rendel. Kihangsúlyozza, hogy a halászlé jó legyen. — Jó lesz — válaszolja a kiszolgálónő. — Ne ám az alját kotorják öszsze! ^ — Nem kérem, tessék bemenni a konyhába, megnézni és ha meg felel, akkor hozzuk. — Hozzák csak. A szomszéd asztalnál jóízűen fogyasztja el a nagy adag halászlét, s amikor végzett vele, a jóllakott emberre jellemző kéjjel dől hátra a széken és egy málnát rendel. Közben a barátjának oda súgja: — Finom volt, egyél te is... — Jó volt kérem? — kérdezi a kiszolgálónö, amikor leteszi eléje a málnát. — Meg lehetett enni... — Miért mondod, hogy meg lehetett enni, amikor nekem azt mondtad, hogy finom volt? — kérdezi a barátja. — így kell ezekkel beszélni és akkor tisztességesen kiszolgálják az embert — válaszolja a fiatalember hanyag elegánciával és fizet... ... Lajos horgászni szeret. Ennél a témánál már én is bekapcsolódom a beszélgetésbe, mivel van bőven tanulnivalóm ebben a tudományágban, kezdő horgász létemre. — Jöjjön el ide Földvárra horgászni, megéri... írja meg, hogy mikor jön és én szerzek kukacot piócát és meginnia tori a helyet, ahol ilyen szép harcsákat foghat — és mutatja a kezén, hogy mekkorát. — Amennyit csak akar... El fogok menni egy tehertaxi- val, mert én olyan sokat »akarok;« fogni. Remélem, hogy sikerül megtalálnom Lajost. (BUNI) a szövetkezet tagjai, mindjárt a megalakulás után. Tetejére közösen adják össze a zsuppot, minden tag hat kévét, és közösen végzik el ott kint, a már kijelölt tanyaközpontban az építési munkákat. — Legyen az vasárnap, vagy hétköznap, jó idő, vagy fossz idő, gyalogmunka, vagy fuvar, ha szólok, mindenki jön — meséli a tekintélyes tizennyolc holdas középparasztból lett elnök, Fábián József. Sőt van olyan is, aki megsértődik, ha nem szólok neki. A sertésfiaztató a falu népe közös munkájának első eredménye. Egyben a sertéstenyésztés első bázisa. Még augusztusban tenyészkocákkal akarják megtölteni a fiaztatót, olyan kocákkal, melyek még idén leellenek. A sertéstenyésztés lesz a nagyüzemi állattenyésztés kiinduló pontja Lápafőn. Itt tudják a legkönnyebben megteremteni a nagyüzemi állattenyésztés feltételeit. A sertéstenyésztésből származó jövedelmet újabb állattenyésztési objektumok építésére fordítják. A sertéstenyésztés jövedelméből akarnak majd jelentősen hozzájárulni az állami támogatással építendő szarvasmarha-istállókhoz is. Lápafő híres volt azelőtt is állattenyésztéséről. Most még híresebbé akarják tenni. A közös állattenyésztés takarmánybázisával sincs hiba. Amikor ott jártam a falu utcáin, egymást érték a szénásszekerek. Kelemen Gyula elvtárs, a tanácselnök elmondta, hogy a tartalékréteket — mintegy 10 holdat — a tanács átadta a szövetkezetnek. Közösen kaszálták le a füvet és most fogatokra elosztva közösen hordják össze a szénát a leendő közös istállókhoz. Közösen vetettek 140 hold pillangós takarmánynövényt, tizenöt hold silókukoricát és tizenkét hold kapáskukoricát is. Közös szérűkre hordják össze a gabonát, hogy az állatoknak alomszalmát biztosítsanak, és közösen szántják már a tarlókat és közösen kezdik meg ősszel 300 holdon a búza, 100 holdon az árpa, 50 holdon az őszi takarmánykeverék és 25 holdon a bíborhere vetését. A lápafőiek életük, munkájuk jelentős részét még a régi kis- parcelláknak szentelik. Idén még mindenki a munkák nagyrészét egyénileg végzi el, a terményeket is hazaviszik a házak kis padlásaira. Az adót is egyénileg fizetik ki. De bontakozik már a közösségi élet, kifejlődik a szocialista munka, bontakozik Lápafő új, szebb szocialista élete. És ha van is még vita, ha akad is itt-ott hitetlenség, kétely, az összefogás, a jövőbe- nézés, és a hit jellemző erre a falura. És a komolyság, amelynek majd a lápafőiek látják a hasznát. —is—os—
