Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-29 / 176. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG 1959. július 29. Három furcsa lakásügyről Munkások és vezetők a feliéi* asztal mellett A fehér asztalon vörös bor csillog a széles szájú kor­sókban, ízletes szendvicsek kí­náltatják magukat. A hűs szo­bában az asztalok körül Szék szárd legjobb munkásai ülnek, és itt vannak a megye vezetői: Daradics Ferenc elvtárs, a párt­bizottság titkára, dr. Tuska Pál elvtárs tanácselnök, Vigh De­zső elvtárs elnökhelyettes, és magasállású tisztviselők... A munkáról, a kongresszusi versenyről érdeklődnek a ve­zetők... S ez kedvelt téma, mert a gyárakban, vállalatoknál, most tart a verseny dandárja. — Maguknál bajok vannak a minőséggel — mondja Tuska elvtárs Kiss József asztalosnak — úgy hallottam, motorkerék­páros ment a szállítmány után, hogy a szekrénylábakat felsze­gezze. Mi ennek az oka? — Tudja elnök elvtárs, a szál lításkor mennek tönkre... — És akkor nem, amikor ké­szítik? — szól közbe Tuska elvtárs. E BE TI Kellemetlen Hosszú idő óta nem működik a Vízcsap a Bonyhádi Cipőgyár le­gényszállásán. A környékbeli há­zakban mindenütt van víz, tehát nem a vízellátással van a baj, ha­nem pontosan itt a legényszállá- són romlott el a vízvezeték. Nem .lenne nagy munka megjavítani, s most, hogy a szállás lakói sza­badságon vannak, itt az alkalom. Mi a véleménye a gyár vezetősé­gének, ugye, mire visszajönnek szabadságukról a szállás lakói, kijavított, működő vízcsap várja őket? Majdnem minden cukrászdá­ban van egy tábla, amelynek fel­irata: »Mai fagylaltkülönlegessé­geink«. A felirat alatt aztán so­rakoznak a különlegességek ne­veinek helyei. Csak a helyei, mert a »mai fagylaltkülönleges­ség« rendszerint mindössze egy, mondjunk vanília, esetleg citrom. Kettő nagyon ritkán, három úgy­szólván sohasem. És különben is mennyiben különlegesség a vaní­lia? Már gyerekkorunkban is megszokott, sőt egyhangú volt. Ha már ott a tábla, nem lehetne több fagylaltot is kiírni rá? Per­sze, ahhoz mindenekelőtt az szükségéltetne, hogy több fajtát gyártsanak. S köztük nem lehet­ne néhány valóban különlegesség is? lehetnek. S ekkor megtudtam, hogy valakik lecsaptak rájuk, és ismeretlen helyre hurcolták őket. Izgatott a dolog, ki húzta keresz­tül a számításaimat. Rövidesen megtudtam, hogy ugyanaz a cég, akiknek én is dolgoztam. A CIC rövid úton az Egyesült Államok­ba vitte a négy magyart. Kollé- nyitől úgy hallottam, hogy valami iskolára, amelyet már nem a CIC tart fenn, hanem az FBI. Nem tudom, miért gondolták éppen er­ről a négy magyarról, hogy majd hasznos emberei lesznek az FBI- nek. Mindenesetre többet nem ta­lálkoztam velük. A beszélgetés lassan véget ért. Visnyey, a nyugati nagy úr, em­berek sorsának irányítója a veze­tő ügynök, maga elé mered... Mennyi minden fér el egy emberi koponyában, az érzelmek és gon­dolatok milyen szélsősége... AZ AMERIKAI POLIP E sorok írója is nagy érdeklő­déssel hallgatta azt a férfit, aki tizenegy évi távoliét után jött vissza az Egyesült Államokból. Amit ő mondott, amit ő mesélt, az nem hasonlít az előbbi fejezetek­hez — nem kémtörténet. És mégis kémekről szól. Kémekről, a ké­mek és titkosrendőrök hadáról, akik az Amerikai Egyesült Álla­mokban kémkednek saját népük — Hát igen, ott is lehet va­lami baj, állapítja meg az asz­talos is, és próbálják megfejte­ni a hiba okát, Kiss elvtárs el­meséli a munka technológiáját. Tuska elvtárs, meg mint az ügyhöz alaposan értő — aszta­los szakmája van — elmondja véleményét. A munkás a jóta­nácsokat megfogadja és megígé ri, hogy tesznek volamit, hogy ne jusson legközelebb a tanács­elnök tudomására a hibás bútor híre. — Ez derültséget vált ki a jelenlevőkből, és a munkás sietve teszi hozzá, hogy nem titkolják el a hibát, hanem azt meg akarják szüntetni. A z asztal végén fiatalem- bér ül, Héjjus János, a Vasipari Vállalat asztalosa. Vigh elvtársnak meséli, hogy kongresszusi felajánlásukat 15 nappal előbb szeretnék telje­síteni. — Két ügyes szerkezetet készítettünk — mondja — a vasablakok készítésének gyor­sítására, és több mint két hetes előnyt szereztünk. Kérdéseink SzeksZárdon a régi megyeháza kertjét állítólag azért nem nyit­ják ki és bocsátják a ráérő em­berek rendelkezésére, mert szé­gyenük, hogy milyen elhanyagolt. Szerény becslésünk szerint két ember egynapi munkájával ren­det lehetne teremteni és egysze­riben két parkja is lenne váro­sunknak. Arról nem is szólva, hogy a nagyon szép épületet is jobban megtekinthetnék az ér­deklődők. Kérdésünk: mikor hoz­zák rendbe és adják át a köznek a régi megyeháza kertjét? Teljes motorkerékpárt, kerék­párt, varrógépet minden további nélkül lehet kapni a szekszárdi műszaki boltban. De próbáljon valaki valamiféle apróbb, pár fo­rintos, de a motorhoz nélkülöz­hetetlen alkatrészt vásárolni. Na­gyon sok árucikk »sajnos, nem kapható, kérem«, »már hónapok óta nincs, kérem«. Ha a motor- kerékpáromnak eltörik az ülés- rúgója, ezek szerint kénytelen va­gyok egy új motorkerékpárt vá­sárolni? Nem lenne ez túlságosan is drága? Mi a véleménye erről — nem a bolt dolgozóinak, mert azok azt árusítanak, amijük van —, hanem a Népbolt Vállalat­nak? után. Elbeszélése hűen mutatja meg azokat a szálakat, amelyek behálózzák egész Nyugat-Európát, s amelyek egy csomóba futnak össze az Egyesült Államokban. Emberünk odakint belső ember­nek számított és jól megismerte a hírhedt titkos rendőrség, az FBI, a különböző kémiskolák, kém­szervezetek életét. Szavai megraj­zolják azt a hatalmas szervezetet, amely az USA-ban a munkások között a tőkések számára gyűjt adatokat, híreket, hogy a tőkés rendszert erősíthesse. Hallgassuk csak... A továbbiakban ő beszél... — A magánnyomozással kezd­tem, ez egyik legjellemzőbb voná­sa az amerikai életnek. Ha vala­ki 1945 előtt Magyarországon ma­gánnyomozásról hallott, akkor maga elé képzelte dr. Jandát, rö­vid angol pipával a szájában, amint éppen egy házasságtörő fe­leség után koslat. Az Egyesült Ál­lamokban a magánnyomozás szervezetét is politikai céloknak rendelték alá. Több ezer magán- nyomozó iroda működik. A legna­gyobb, amelyeket megismertem: a „Railwayd and Inspection Com­pany”, a „Pinkerton’s National Detective Agency”, a „National Corporation Service”, a „Corpo­ration^ Auxiliary Company”, a „William G. Bunrs International — Ez nagyon jó dolog, de benyújtották-e újításnak? — Még nem, majd ha meg­leszünk a tervvel — válaszol Vigh elvtársnak a lakatos. Daradics elvtárs az asszo­nyokkal társalog a női munká­ról, a nők munkájának meg­könnyítéséről. Vitapartnerei Gaál Mártonná és Szegedi Ist­vánná kiváló dolgozók. Dara­dics elvtárs hasznos tanácsok­kal látja el az asszonyokat, az otthoni és a gyári munka köny nyebb elvégzésével kapcsolat­ban. A kőművesek egymás mellett ülnek, ök panaszkodnak: — Olyan rossz téglát kaptunk Csa tárról —• mondja Resch Ferenc —, hogy azzal nem lehet épí­teni, pedig december 15-re tető alá akarjuk hozni a 27 lakásos bérházat... — Itt vannak a tég­lagyártól, kérdezzük meg őket! — mondja Tuska elvtárs. Csalla Ferenc téglagyári munkás az­után elmondja, hogy az ősszel a bánya megcsúszott és most annyira mészköves az agyag, hogy abból jó téglát nem lehet készíteni... Aztán abban egyeznek meg, hogy a megyei vezetők intéz­kednek, hogy legyen jó téglá­juk a kőműveseknek, állni tud ják szavukat. p omsár Ferenc hentes a vágóhídon dolgozik, ö kerül ezután a keresztkérdések tüzébe, a munkásom kérdik tő­le: »Miért nem adnak több vá­lasztékban; nagyobb mennyiség ben töltelékárut...« Nincs rak­tárunk, nem tudjuk hűteni az árut — válaszol, amikor közbe szól Tuska elvtárs: — És ha vidékre is adnánk ki vágási engedélyt? — A munkás elhall­gat, mert azt mégsem szeret­nék, ha kevesebb lenne a mun­kájuk, és megígéri, hogy van egy elképzelése a hűtőhelyiség jobb kihasználására, majd an­nak megvalósítását javasolja a vágóhíd vezetőinek... A kora esti órákba hajlik a hasznos beszélgetés. A munká­sok és vezető^ együtt beszé- liu. a munka gondjait, örömeit, a további feladatokat. És ami­kor búcsúzkodásra kerül a sor a megyei vezetők azzal bo­csátják el a munkásokat, hogy viszontlátásra egy félév múltán, amikor újabb sikereket ünne­pelnek majd a gyárakban, ami kor befejezik a kongresszusi versenyt... (PÁLKO V ÁCSI Detective Agency”. Az ügynöksé­gek nagy része New Yorkban székel. Mind fényűző helyiségek­ben rendezkedtek be. Az irodák gyakorta a nagy konszernek épü­letében vannak, például a Corpo- ration’s Auxiliary a General Mo­tors broadwayi épületében műkö­dik. Ez is éles fényt vet a magán- nyomozó irodák és a tőkések szo­ros kapcsolatára. Én akkor kerültem velük elő­ször szorosabb kapcsolatba, ami­kor a háború befejezése utón ki­szöktem Nyugatra és kivittek az Egyesült Államokba. Mint volt katonatiszt Frank­furtba mentem, amely akkor egyik gyülekező helye volt a horthysta tiszteknek. Itt találkoztam össze egyik volt parancsnokommal, Martsa Sándor ezredessel, aki már akkor gyűjtötte régi embereit, hogy Magyarország ellen alkalom adtán kellő egységeket képezzen ki. Marisáról régen tudtam, hogy elszántan gyűlöli a szovjeteket, a kommunistákat. Egy alkalommal magához rendelt. Hosszas beszél­getés utón így összegezte vélemé­nyét: az USA szembe fog kerülni a Szovjetunióval, s akkor nekünk minden erőnket, tudásunkat be kell dobni. Marisának az volt a véleménye rólam, hogy én, mint kémfőnök. Manapság az eddigieknél is sokkal több szó esi\. Szekszár. dón a lakáskérdésről. Talán az is oka, hogy most hallatlan nagy mértékben fellendült az építkezés, állami beruházásból is. magánerőből is, s immáron társadalmi munkával is. En­nek a fényében aztán a laká­sokkal való visszaélések annál élesebben mutatkozna]t meg, annál visszataszítóbbak; amíg egyiu oldalam vannak azok az emberek, akik lelkesen vállal­ják szabadidejükben a mun­kát olyan épületeken, ame­lyekben talán még nem is ök kapnak lakást, addig fura uzsorákról is hall az ember. Három érdekes eset felsoro­lása talán nem lesz érdektelen■ Nevek és pontos címek nél­kül — amennyiben a lakáshi­vatal tudni óhajtja a pontos adatokat, úgy a szerkesztőség azokkal is szolgálhat. • A Honvéd utca egyik házá­ban laknak K.-ék. A ház egyébként az ö tulajdonuk. Még valamikor 1946-ban lakó költözött a házba, hiszen akkor a tulajdonosok közül csak egy idős asszony lakott ott s nem volt szüksége valamennyi he­lyiségre. A lakó elfoglalt két szobát, egy konyhát, a szüksé­ges mellékhelyiségekkel együtt. De használja a kis kertet is. Időközben K.-né unokája férj- hezment s egyszeriben hárman szoronkodtak a háromszor két­méteres szobában. Ezelőtt nem egészen egy évvel megszületett a dédunoka, a család létszáma négyre szaporodott, a lakóhelyi ség (szándékosan nem mondok szobát) azonban még mindig hó. romszor kétméteres maradt. A lakó. bár egyízben már fel­ajánlottak neki másik lakást, semmit nem fogad el, a kerten sem hajlandó osztozni, s egy­általán szót sem hajlandó vál­tani a lakáskérdésről. Azt hisszük a városi lakás­hivatalnak kellene határozoi­Pedagógusaink az elmúlt ok­tatási évben sok. helyen szervez­tek esti iskolákat a felnőttek ré- szere. Alapismereti, analfabéta- tanfolyam Szedresen volt, kizá­rólag cigányok részére, mivel csak köztük lehet találni írni- olvasni nem tudó embereket. A I jelentkezettek 88 százaléka rend­kitűnően megállnám a helyemet, hogy nekem nem Európában van a helyem, hanem egyelőre az Egyesült Államokban, ahol azután a legkülönbözőbb iskolákon kiké­peznek majd és hírszerzésre és más, igen hasznos tudnivalókra, amelyeket gondjuk lesz felhasz­náltatni velem. Egy amerikai tá­bornok — akinek a nevét sohasem fogom megtudni — ajánlására ki is vittek az Egyesült Államokba. Ott először egy üzemben dolgoz­tam. Ki akartak próbálni, milyen ember vagyok én. Két évig figyel­tek, s csak aztán vittek iskolára, öt évig képeztek, tanítottak és ezalatt az öt esztendő alatt mó­domban ,volt megismerni az egész Egyesült Államok berendezését, különösen pedig hírszerző szerve­zetét és belső, rendőri rendszerét. Nos, amikor az üzemben, egy New York-i gépgyárban dolgoz­tam — akkor kerültem először kapcsolaton a „magánnyomozók­kal”. Figyeltek. Mégpedig hiva­talból, állami megbízásra. Ugyan­is az FBI — amint ezt később lát­ni fogják — a magánnyomozó iro­dákat is felhasználja arra, hogy politikai értesüléseket, adatokat, híreket szerezzen munkásokról, vagy azokról, akikkel nekik ké­sőbb dolguk lesz. (Folytatjuk.) tabban és céltudatosabban hoz­zányúlnia az ügyhöz. * Ugyancsak a Honvéd utcá­ban van egy ház. Benne él egyetlen tulajdonosa, azonban nem egyedül. Nem egyedül, mert az egyik szobát bérbe­adta egy házaspárnak havi há­romszázért, a konyhában egy férfi lakik havi százötvenért, a másik szobában pedig az öreg­asszony háztulajdonos, egy fér­fi és egy lány. A férfi és a lány havi százötvenet fizet. A rendelet lehet hogy módot ad erre, azonban helyeselni nem lehet, biztos, hogy a hiva­talos szervek se helyeslik. Mi mindenesetre tudomásukra hoz zuk. * Az Alkotmány utcában is van egy háztulajdonos. Két szoba, konyhás lakásában él egyedül. A házban ezenkívül van még egy szoba és még egy konyha. Ebben egy házaspár lakik jelenleg. A házaspár azonban házat épít, így az ál­taluk lakott két helyiség rövi­desen felszabadul. A házigazda már elhatározta, hogy azok el­költözése után nem fogja sen­kinek se bérbeadni a lakást, ha nem egyedül lakja majd mind az öt helyiséget. Arra a rendelet módot ad a házigazdának, hogy egyedül rendelkezzék háza fölött. Le­het, arra is módot ad, hogy B. ne adja bérbe jelenlegi lakéi elköltözése után fölös helyisé­geit. Azonban rendelet ide, ren delet oda, helyeselni nem lehet. S biztosan van mód arra is — — hiszen rendeleteink alapo­sak és körültekintőek —, hogy az ilyesmit meg lehessen aka­dályozni. Nem akarunk ünneprontók lenni abban a nagy lelkesedés­ben, amely most a lakásépítke­zéseket kíséri. Csupán azért említjük a három példát, hogy azért az ilyesmiről se terelőd­jék el figyelmünk, s ébersé­günk ne csökkenjen. P. Gy. szeresen járt oktatásra. A fog­lalkozásokat az iskola igazgatója a helyszínen, a cigánytelepen tar­totta meg, mivel a résztvevők nem szívesen jártak be esténkint a községi iskolába. A felnőttek tanulása jó hatással volt az ál­talános iskolás cigánygyerekekre is, szorgalmasabban jártak az is­kolába, mint korábban. Az alapismereti tanfolyamon kívül számos helyen működött még öthónapos és tízhónapos esti tanfolyam. Többek között Teve­len, Faddon, Németkéren, Pak­son, Medina-Szőlőhegyen, Dom­bóváron; levelező tánfolyamot Szekszárdon és Dombóváron szer veztek. A padagógusok áldozatkész munkával szerveztél,- meg a tan­folyamokat és a foglalkozások le vezetése is komoly munkát rótt rájuk. A háromszáz hallgató kö­zül ütvén morzsolódott le, hagy­ta abba a tanfolyamot anélkül, hogy vizsgázott volna. Ennek egyrészt az az oka, hogy közülük többen munkahelyet változtattak, de bizonyára olyanok is voltak, akik látva a nehézségeket meg­torpantak, a követelmények lát­tán visszaléptek. A sikeresen vizsgázottak száma igen nagy. Ez az mutatja, hogy a hallgatók többsége komolyan felkészült, tanult. összefoglalva: hasznos, eredmé nyes volt megyénkben a felnőtt- oktatás. Szegedi László Eredményes volt megyénkben a felnőtt oktatás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom