Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-03 / 154. szám

1959. július 3. TOLNA MEGYEI NÉPŰJR/ÍG 3 Követendő példa A hónap első napján pénzt osztanak a bonyhádi istván- majori Dózsa Népe Tsz-ben, ami manapság már rendszer­nek számít. A többi között ek­kor kapta meg azt az 565 fo­rintot Kovács János is, ami a júniusban teljesített munkai egységeire megjár. Mi van eb­ben különös? — kérdezhetné bárki, — ha egyszer Kovács János is tsz-tag, 56,5 munka­egységet teljesített és megkap­ta érte a munkaegység-előleget, az úgy van rendjén és nagyon is természetes. Ez igaz, csak, hogy Kovács János ez idő sze­rint még félig egyéni gazda és félig tsz-tag. A tulajdonában lévő ÍO és fél kataszteri hold föld ugyanis még kívül van a közösön, ezt egyénileg műveli meg, de aláírta a belépési nyi­latkozatot és dolgozik a szö­vetkezetben is. — Ügy történt az egész, hogy a tavasszal Ladományban, ahol én lakom szintén felvetődött a szövetkezés gondolata — mond ta Kovács János. Engem is hív­tak a tsz-be és én szívesen be­iratkoztam. De mivel már a földjeimet elvetettem, úgy ál­lapodtunk meg, hogy csak az ősszel kezdtem meg a közös munkát. De szólt a vezetőség, hogy nem volna-e időm és ked­vem, már most a közösbe dol­gozni, mert szükség lenne a munkámra. Miért ne jönnék, mondtam, hiszen a földjeimen az én munkámat úélkülözni tudják. Eljöttem, nem is bán­tam meg, jól érzem magam itt a közösben. Több termelőszövetkezeti tag gal beszéltünk és megtuduk, hogy nemcsak ez az egy »sza­bálytalannak« mondott szabá­lyos eset van. Az őszülőhajú Marthauzer Henrik bácsi is szakasztott így van. Hét hold földjével ő is csak az ősszel áll be a tsz-be, de már két hó- nap óta a közösben dolgozik- Sertésszállást épített ezalatt. A szövetkezet párttitkárától, Nemes Ferenctől érdeklődtünk, hogy a többi belépővel milyen most a kapcsolat. — Elég jó, — mondta, majd bővebb magyarázattal is szol­gált. Ladományból 14-en van­nak, akik az ősszel csatlakoz­nak hozzánk. De ezek közül tizenketten — ha hívjuk őket — már most is eljárnak dol­gozni. Nikolov György például rendszeresen itt dolgozik a kér tészetben. Kiváló munkát vé­gez, ha így folytatja, rövid időn belül az egyik legszorgalma­sabb szövetkezeti tag lesz. A másik őszi belépő ifj. Rozs Ádl pedig, a növénytermesztésbe jelentkezett munkára. A fentiekhez tartozik még, hogy az őszi belépők nemcsak egyénenként, hanem szerve­zetten is részt vesznek már most is többször a közös munkában. A ladomány-pusztai tizennégy leendő szövetkezeti tag pél­dául megkapálja azt a 10 hold kukoricát, ami a szövetkezet­nek ebben a határrészében van. Segítettek a ladományiak a ta­vasszal a szőlő- és gyümölcsfa­telepítésnél és éppen az elmúlt napokban jelentették be, hogy részt vesznek a borsó aratásá­ban is. így ismerkednek már most a közös gazdasággal a bonyhádi Dózsa Népe Tsz leendő tagjai, így járulnak hozzá már most, hogy jó eredményekkel zárja ezt az évet a szövetkezet. Di­cséret illeti ezért elsősorban az őszi belépő tsz-tagokat, de a Dózsa Népe Tsz vezetőségét és pártszervezetét is, amiért így is tartják a jó kapcsolatot az őszi belépőkkel. MOLNÁR LÁSZLÖNÉ Elkészült a NATO „himnusza" »Erősödjék a NATO és rettent­se meg ellenségeit« ■— hangzik a »himnusz« szövege, amelyet a londoni »Atlanti Bizottság« az északatlanti tömb vezérkarának utasítására a közelmúltban kül­dött szét valamennyi angol isko­lába. A himnuszhoz csatolt kí­sérőlevél azt javasolja: énekel­tessék minél gyakrabban ezt a himnuszt a gyermekekkel, hogy felébredjen bennük a NATO irán ti szeretet és tisztelet. A himnusz szerzője az isme­retlenség homályábg burkolózott. Lehetséges, hogy maga Norstad tábornok írta, vagy közeli mun­Kétféle réteg Hollywoodban katarsai, mint például Speidel tábornok. Akár így van, akár úgy, a NATO vezetőitől semmi­képpen sem lehet elvitatni a szerzői jogot. A himnusznak azonban van egy súlyos fogyatékossága. Egy szót sem szól arról, amiről Nor­stad és kollégái oly előszeretettel énekelnek: az atom- és hidro­génfegyverről. Még egy kis pót­lást kell írni a himnuszhoz és akkor tökéletesnek tekinthető. A NATO főkolomposai elő is adhat­nák a nyugatnémet Wehrmacht kitüntetett »zenészeinek« kísére­tével. Csodálatos együttes lenne ez, a hallgatók pedig sokkal tel­jesebb képet kapnának az Észak­atlanti tömb »védelmi« jellegé­ről. Ä fiatal művezető A hónap utolsó nap'aiban reggelenként különös érdeklő­déssel figyelték az aljaüzem dolgozói az üzemadminisztrá­tort, amint kezében egy kis papírlappal a táblához sietett, hogy felírja a legújabb eredmé­nyeket. Azaz nemcsak a leg­újabbakat, hanem azt is, hogy a negyedév eleje óta »tegnapig« melyik kör (a Bonyhádi Cipő­gyár futószalagjain dolgozó egy-egy műszakot nevezik kör­nek) hogyan áll a minőséggel. Mert a gyárban hónapok óta a versenynyilvánosság e legegy­szerűbb és legjobban érthető formájával is tájékoztatják naponta a dolgozókat a kong­resszusi verseny helyzetéről. A néhány számadat a legfonto­sabb mutatókat tartalmazza: Mennyi a terv, a vállalás, az eddig elért eredmény. Érdeklődéssel figyelték, hi­szen a számokból kiolvasható, melyik kör lesz az első a már hagyományossá vált körök közti versenyben, mennyi minőségi prémiumra számíthatnak a dol­gozók, melyik köré lesz a ver­senyjutalom, amiből — ugyan­csak a hagyományoknak meg­felelően — vacsorát rendeznek. A kongresszusi versenynek a negyedév végével záruló első szakasza különösen izgalmas, hiszen a »finisben« két kör küzd az elsőségért, a Farkas Ferenc vezette »Béke« és a Ste- ib Ferenc által vezetett »Sza­badság« kör. És mint Farkas elvtárs mondja, minden jel ar­ra mutat, hogy Steibék nyerik meg a versenyt. — Persze, nekünk nehezebb — teszi hozzá —, mert a mi műszakunk már tavaly és az el­ső negyedben is jó eredményt ért el, mi többet is vállaltunk a versenyben. A »Szabadság« kör pedig az év elején nagyon le volt maradva. Most, ne­gyedéves viszonylatban még egy tizedszázalékkal előrébb vagyunk, de a tervhez, a válla­láshoz viszonyítva az ő eredmé­nyük a jobb. Nem mondom, jól esett volna nekünk is az első­ség, de én kicsit büszke vagyok a Feriék eredményére is. Steib Feri ugyanis nálam tanulta a vezetés mesterségét. A számok — amiket a főmér­nöktől tudtam meg — a követ­kezőket mutatják: a Farkas-kör márciusban 92,1 százalékban gyártott elsőosztályú cipőt. A második negyedben 92,5 száza­lék volt a terv, erre vállaltak — Magyar—német baráti talál­kozót rendeztek vasárnap a köz-i ségi népfront-bizottság szervezé­sében Majoson. A találkozó után magyar—német nyelvű kultúrmű­sorral szórakoztatták az ünnep­ség részvevőit. még egy százalékot. A 93,5 szá­zalékos vállalással szemben 14,8 az eredmény. Steibék terve 1,6, vállalása 92,6. eredménye )4,7. Mindkét körnél hónapról 'ónapra javult a minőség, de óteibék áprilisban még 1,1 szá­zalékra voltak lemaradva Far- kaséktól, májusban már csají 0,4 százalékra, júniusban pedig már 1,2 százalékkal meg is előzték őket. így jött ki a ne­gyedéves átlag. Az alig 24 éves, szőke fiatal­ember januárban még a Far­kas-körön volt beugró. (A be­ugrónak nincs meghatározott munkabeosztása, ha valamelyik gépről hiányzik egy munkás, azt helyettesíti.) Februárban, amikor megbízták a Szabadság­kor vezetésével. Farkas elvtárs még heteken keresztül segített a fiatal mesternek, naponta két-három órát is vele volt. — Hogyan sikerült így fel­törni? — Nincs ebben semmi bo­szorkányság — válaszolja a fiatal művezető. — Az egész azon múlik, hogy milyen a fe­gyelem, hogyan segíti ellenőriz­ni az ember a munkát. Még Fe­ri bácsitól tanultam meg, hogy ha sérült, selejtes cipő jut to­vább a szalagon, elsősorban azt kell felelősségre vonni, aki to­vábbengedte. Mert abból szár­mazik a nagy kár, ha a hibás cipőn is elvégzik az összes műveletet. Mert csak itt nálunk, az aljában legalább ötven-hat­Nem volt aprópénze ’Ä mözsi földművesszövetke­zet Vasúti Kisvendéglőjében vasárnap nagy volt a forga­lom. Torma Tibor üzletvezető sürgött-forgott, tett-vett, arcán a szomjazókon való segíteni- akarás pírja égett. A háromtagú társaság még le sem ült, az üzletvezető máris érdeklődött a rendelési szándékukról. — Három sört szíveskedjék. — Parancsoljanak — teszi le gyorsan a söröket. — Fizetni szeretnék mindjárt — mondja a rendelő. — Három sör, hat forint, ké­rem szépen... — Hat forint? — tagolja las­san, vontatottan a fizető és rá­pillant az árjegyzékre: 1 pohár sör — 1,90. Szólni akart, azon­ban a társaság legfiatalabbja újabb három pohárral rendelt. Rövidesen ugyanaz játszódik le, mint azelőbb, csak most an kézen, gépen megy keresz­ti a cipő. Előfordul, hogy va- aki hosszabb időre kimegy, em szól. Amikor visszajön, a alag már tovább ment. ösz- zecsapja a munkát, persze, itt oletkezik a sok hiba. Ilyenkor 'lelősségre kell vonni az ille­tt, megmagyarázva, hogy nem­csak néki, hanem az egész kol­lektívának kára származik ab­ból, ha romlik a minősé«. Bi­zony jó néhány röpgyülést tar­tottunk az elmúlt néhány hó­napban, mire sikerült megszi­lárdítani a fegyelmet. A fiatalember ezzel tudott <te-r kintélyt szerezni a dolgozók előtt, akik — bár van köztük több, aki apja is lehetne — el­fogadják utasításait. Mint Oungl József sarkaló mondja, az a jó mester, aki megköveteli a pontos munkát, mert abból lesz a több, a jobb cipő és ami nem mellékes: több pénz. A Szabadság-kör még soha­sem volt első a versenyben; Most az lett. Csak júniusban 960 pár cipővel gyártott többet a tervezettnél, a minőség ja­vításánál is a legjobb ered­ményt érte el. A versenyjutal­mon kívül a dolgozók a legma­gasabb minőségi prémiumot kapják, a VII. kategóriájú szakmunkások például 226 fo- ’-intot csak június hónapra. Munkások és a gyár vezetőinek egybehangzó véleménye szerint ebben nagy szerepe van az új művezetőnek. J. J­már más eredménnyel. Az első rendelő zsebéből előkerül a népi ellenőri igazolvány és fel­hívja a vezető figyelmét az ár­jegyzékre. — Sajnos, nem volt apró­pénzem — mondja a vezető. Nem tévedett először sem o vezető, mint ahogyan a jószán­dékú népi ellenőr feltételezte. Következetesen 2 forintot szá­molt 1,90 forint helyett. »Nem volt aprópénze?« Az talán fel sem tételezhető, hogy a ven­dégnek is van 10 fillérese? Kétségtelenül kényelmesebb, de elsősorban »jövedelmezőbb« az ilyen eljárás. Aznap a szokottnál nagyobü volt a forgalom. Amíg a népit ellenőr nem kérte “z ellenőr­zési naplót, addig a többi ven­dégtől is többet kért a megen­gedettnél. Mihelyt az ellenőr­zés bejegyzése megtörtént, rögvest előkerült az aprópénz is. S. J. Pintér István—Szabó László mm UTAKON 8. Jacques Táti, az ismert fran­cia vígjátéki színész szerint: »Hollywoodban a társadalom két rétegre oszlik: akiknek saját úszómedencéje van és akik nem usszák meg szárazon«. Megkezdődött a próbaüze­meltetés a humemiéi műanyaggyárban Gyors ütemben halad Szlová­kia iparosítása. Csehszlovákia egyik legelmaradottabb í'észében, Kelet-Szlovákiában is', újabb és újabb üzemek épülnek. Az eper­jesi területen számos fontos ipari gyárat helyeztek üzembe, mint például a hencovcei fakembiná- tot, a bystréi cementgyárat, stb. 26 hónappal ezelőtt kezdődött meg a humennéi műanyaggyár építése. A gyár jelenleg 3 ezer embert foglalkoztat. A humennéi műanyaggyár épí­tésénél 48 320 köbméter betont dolgoztak be. A dolgozók lelkese­désébe'- ki-cönhftő. hogy a hű­men«:: p'' - - T.ss- -' ao megkez dődütt a próbaüzemeltetés. Farkas elmondta, hogy az Ausztriába járó magyar hajóso­kat próbálják felhasználni bizo­nyos levelek Magyarországra jut­tatására. Gyulainak az a felada­ta, hogy szorgalmasan látogassa a linzi kocsmákat, ott ismerked­jék meg a magyar hajósokkal, akik előszeretettel keresik fel az italméréseket, mert nem hajós az olyan, aki a pohárban is a vizet kedveli. A vállalkozók nevét és címét majd Farkassal kell közöl­nie. Gyulai fogadkozott: — Majd meglátja, Farkas úr, hogy már az első nap találok ilyen postást! A magyarok örül­ne ■ n valami Szolgálatot tehet­nek a nyugatiaknak,, i Farkas arcára ismét kiült a fö­lényes mosoly: — Csak lassan a testtel, fiatal­ember. Majd elválik, hogy mi könnyű és mi nem. Ä lényeg az, hogy nagyon óvatos legyen. Amikor Linzbe értek, Farkas megmutatta Gyulainak azokat' a kocsmákat, amelyeket a magyar hajósok látogatni szoktak. Búcsú­zóul néhány száz schillinget adott neki: — Tessék, a költségeire! Még többet is kaphat, ha ügyes lesz! Azután majd jelentkezzék. Sok sikert, fiatalember! Gyulainak a pénz láttán a szá­ja is nyitva maradt a csodálko­zástól, s esek ennyit rebegett: — Köszönöm! Miután Farkas elment, Gyulai megszámolta a pénzt. Nyolcszáz Schilling volt, hétszáz százasok­ban, száz pedig tízschillinges bankjegyekben. Egyszeriben na­gyon gazdagnak tudta magát. Úgy érezte, hogy még soha nem volt ennyi pénze. Eszébe se ju­tott, hogy Budapesten, amikor megkapta a fizetését, kétszer ennyi pénz is volt a birtokában. S akkor mindig káromkodott, mindig elégedetlenkedett.; s Első útja az egyik kocsmába vezetett. Gondolni sem akart ar­ra, hogy hozzálásson a megbízás teljesítéséhez, hogy valakivel is megpróbáljon ismerkedni. In­kább az étlapot böngészte, az járt a fejében, hogy végre egy­szer jóllakik. Bécsi szeletet ren­delt, egyszerre két adagot. Vil­lámgyorsan bekebelezte, de még éhesnek érezte magát. Hozatott még két Wurstot. Közben meg­ivott néhány pohár sört. Azután intett a pincérnek: — Kellner, zajlen! Fizetett, s ment. Másnap hozzálátott a »munká­hoz«. Három és fél órát töltött az egyik kocsmában, míg végre si­került megismerkednie egy ma­gyar hajóssal. Odatelepedett mel­lé az asztalhoz: — Nem haragszik, ugye? — kérdezte. — De mi magyarok ösz- szetartozunk! A hajós nem szólt semmit, csak egy kicsit odábbhúzódott a széken. — Tudja, jólesik magyar szót hallani — mondta tétován az új­donsült ügynök, aki sehogysem tudta elkezdeni a beszélgetést; A hajós erre is szótlan maradt; Néhány perces kellemetlen, bántó csönd után a hajós szólalt meg: — Aztán hogy megy maguk­nak idekint? Érdemes volt? Gyulai önmagán is csodálko­zott, hogy mennyire megeredt a nyelve. Mint a vízfolyás, per­cekig egyfolytában beszélt arról, hogy a szakmájában dolgozik, géplakatos, havi 2500 schillinget keres, szépen berendezett laká­sa van, a jövő hónapban már autót vesz részletre. A hajós egy darabig hallgatott, csak miután Gyulai kis szünetet tartott lelkes előadásában, megjegyezte: — No, ha ilyen szépen keres, igazán rendbehozathatnA a cuháP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom