Tolna Megyei Népújság, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-04 / 129. szám

1959. június 4. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Párt 11 egbízatás Faji megkülönböztetés a mennyországban i,Az a célunk, hogy a munkás­nő nemcsak jogilag, hanem a gyakorlati életben is egyenlő legyen a férfival. Ehhez az szükséges, hogy a munkásnők egyre fokozottabb mértékben vegyenek részt a társadalmi in­tézmények igazgatásában...” (Le­nin, 1921.) — Az idézet igen gyakran eszembe jut, különösen akkor, amikor magamfajta asszonyok­kal találkozom az állami és tár­sadalmi élet különböző terüle­tén — mondja Racsmány Dezső- né, a paksi járási tanács gyám­ügyi előadója. Racsmány Dezsőné elvtársnő­vel először a felszabadulás után találkoztam a nőmozgalomban. Abban az időben Paks község nőtitkára volt, pártmegbízatás­ként azt a feladatot kapta, hogy szervezze, vezesse az asszonyo­kat. Azóta sok víz lefolyt a Du­nán, és Racsmánynéval együtt sok ezer asszony nagy utat tett meg. Nagy és göröngyös volt az út, amelyet Racsmány elvtársnő megtett addig, amíg az egyszerű munkásnőből gyámügyi előadó lett, aki munkáját a járási ta­nácsnál 10 évvel ezelőtt, mint iktató kezdte. Jelenlegi munka­helyén 1953 óta dolgozik. Bol­dog, asszonyos öröm sugárzik az arcán, amikor munkájáról be­szél, — Sokrétű a mi feladatunk, mert nem ejég csak a paragra­fusokat tudni, hanem alkalmazá­sukhoz szív és emberszeretet kell — mondja. — Itt van pél­dául az örökbefogadások ügye. Ez év első negyedében a járás­ban nyolc kisgyermeket fogad­tak örökbe. Ez csak egy száraz számadat. De ha a számok mö­gé tekintünk, s hozzágondoljuk azt, hogy nyolc kisgyermek ta­lált meleg otthonra és 8 csa­ládba vitt örömet a gyermekek vidám kacagása, akkor látom, hogy munkám nem volt hiába­való. Vagy nézzük meg a gyer­mek- és ifjúságvédelmi bizott­ság munkáját, amely járásunk Új erőművek és gázművek Lengyelországban Lengyelország északi részén, Warmiában és a Mazur vidékén új erőművek és gázművek épül­nek. A közeljövőben kibővítik az olsztyni és ketrzyni gázmüvet és teljesen újjáépítik a górow-ilawi- ecki gázgyárat. Braniew községben felépül a vidék első vízierőműve. Kapaci­tása akkora lesz, hogy a szomszé­dos elblongi járás szükségleteit is kielégíti. További vízierőművek épülnek Lynában és Kislinában. minden községében dolgozik. A bizottság munkájában részt vesz a községi tanács egy tagja, a rendőrség, pedagógus, a nőta­nács és a szülői munkaközösség. — És mi a feladatuk? — Az a feladatunk, hogy fi­gyeljük az ifjúság magatartását az utcán, a szórakozóhelyeken. Különösen nagy gondot fordí­tunk az alkoholellenes küzde­lemre, s ezen belül ellenőrizzük, hogy az italboltokban 18 éven aluli fiatalok ne fogyaszthassa­nak szeszesitalt, A bizottságok külön foglalkoz­nak a jampeckodó, munkakerü­lőkkel. Legutóbb egy paksi fia­talokból verbuválódott munka­kerülő jampec társasággal fog­lalkoztak, akik azóta már mun­kát vállaltak. Aztán itt van a kiskorúak há­zasságkötésének nagy problémá­ja. Manapság igen elterjedt a kiskorúak közötti házasságkö­tés, amelyet gyakori válások kö­vetnek, legalább is a statiszti­kai adatok ezt mutatják. Ezen­kívül még van sok egyéb más is, mint a családjogi helyzetek rendezése, a bíróság által pró­bára bocsátott, vagy javító-neve­lésről elbocsátott fiatalok ellen­őrzése stb. — Ez természetesen nemcsak az én feladatom, hanem társa­dalmi ügy, s elvégzésére párt­fogói hálózatot építettünk ki. A pártfogói hálózat tagjai eseten­ként foglalkoznak egy-egy fia­talkorú ügyével, munkához se­gítik s amennyiben megítélésük szerint a szülők az iszákosság, vagy a rendezetlen családi élet miatt nem alkalmasak a gyer­mekek, a fiatalok nevelésére, a gyámügyi hivatalon keresztül történik intézkedés. Sok család, gyermek és fia­talkorú gondja nehezedik Racs­mány Dezsőné vállaira. A ne­hézségeken átsegíti a munka- szeretet és az az erkölcsi elis­merés, amelyet feletteseitől kap. És átsegíti a párt, amelynek hűséges és odaadó tagja: — Temetés a világűrben. 1956­ban elhunyt Margaret Wood MacGrew mérnöknő, aki az űr­hajózás tanulmányozásával töl­tötte életét. Ö az első ember, akit a világűrben temettek el. A mér­nöknő utolsó kívánságának meg­felelően a hamvait tartalmazó urnát 15 kilométer magasságban kilőtték a Bomac jelzésű rakétá­val. Ott, magasan az Atlanti­óceán felett a rakéta felrobbant és a halott tudósnő hamvai szét­szóródtak az űrben. — Szeretem ezt a munkát, amelyet mintha csak kommunis­ta asszonyra szabtak volna. Szeretem, mert munkámon ke­resztül közelebb tudok jutni az emberekhez — hisz életük leg­bizalmasabb részleteibe is be­avatnak, amikor tanácsot kér­nek tőlem. Szeretem azért is, mert közvetlen kapcsolatom van az emberekkel és igen sokat ta­nulok tőlük — mondotta. Racsmány Dezsőné elvtársnő gyámügyi munkája során ügye­ket intéz, tanácsot ad. Oktat és sajátmaga is tanul, munkáját nemcsak hivatali, hanem párt­megbízatásnak tekinti. Pozsonyi Ignácné Dél-Afrikában egy kis város kában gyűlést' tartottak, ame­lyen különböző helyi jellegű kérdéseket vitattak meg. Az ülés résztvevői fehér emberek voltak, de a gyűlésterem bejá­ratánál észrevétlenül meghúzó­dott néhány néger is. A gyűlésen hosszasan beszélt egy fiatal misszionárius, aki lelkes szavakkal ecsetelte a mennyei örömöket. Elmondot­ta, hogy álmában a mennyek­ben járt, ahol leírhatatlan szép ségek tárultak eléje: arannyal és drágakövekkel díszített tel mek, ahol a szentek a szférák zenéjét hallgatták, ezekben 0 termekben tartózkodtak az eh halt hívők lelkei is. A misszionárius lelkes beszél de után a háttérben megszó­lalt egy öreg zulu bennszülött: »■Fekete embereket is láttál az égi termekben?« A misszionárius zavarba jött, s halkan így válaszolt: »Nem fiam. A konyhát nem mutatták meg nekem«. a fotóriporterek kereszttüzében ott állt Erzsi, kezében a kék kris­tályváza, az első díj. De koránt­sem volt vége a dicsőségnek, mert pár perc múlva örömmel hallot­tam, hogy Szakály Ilona a má­sodik lett az énekversenyben. A tánccsoportunk szintén a második helyen végzett. Besenyő Hedvig az éneklésben, Monigl István pe­dig a tanulmányi pályázati ver­senyben negyedik lett* C az iskolák közti összesített ^ versenyben 30 ponttal győ­zött: Szekszárd. Mire felocsúd­tunk, már ott tartotta kezében vezető tanárunk az ezüst vándor­serleget. A díszelőadáson fellép­tek az első három helyezést el­ért tanulók. Óriási taps jutal­mazta a szekszárdiak leánytáncát, s Rácz Erzsébet szavalatát. Gyor­san elrepült ez a pár nap. Tele volt izgalommal, nevetéssel, öröm­mel, sikerrel. A szekszárdiak igen jó barátságot kötöttek a kőszegi gimnazistákkal. Sajnos a két vá­ros messze van egymástól, de megígértük, hogy ha előbb nem is, a jövő évi versenyeken ismét találkozni fogunk. Hétfő. Visszautazunk. Otthon, a gimnáziumban már tudják, hogy elsők lettünk, s büszkék ránk. A sok fáradságos próba, gyakorlás meghozta az eredményt. Igen: elsők lettünk a dunántúli közép­iskolák versenyében, s ezt már ki tudja hányadszor ismétlem, de olyan jó érzés, hadd mondjam még egyszer, hogy is mondták ott az eredményhirdetésen: első a szekszárdi Garay gimnázium. Amikor begördült a szekszárdi állomásra a vonat, büszkén, lelke­sülten énekeltük: „Jó estét kívá­nok, megjöttek már a szekszárdi diákok”. Igen. Megjöttek. Jöttek* láttak és győztek is! Kaposi Erzsébet Garay János Gimnázium III. o. Győzelem a „Helikoni-ünnepségeken" A szekszárdi állomáson má­jus 28-án reggel egy izga­tott kis csoport várta a korai vo­natot. Óh, akkor még ki merte volna gondolni is, hogy egy cso­dálatosan nagyszerű győzelem felé röpít bennünket a vonat... Keszthely. Az állomáson piros karszalagos diákok fogadnak ben­nünket. Rögtön kapunk tájékoz­tatót is a versenyek sorrendjéről. Majd elvezetnek bennünket a szállásunkra, ott vannak már a kőszegiek, bicskeiek, soproniak. A hálóban mindenütt hallatszik: „Ti honnét jöttetek? Mivel indul­tok?” Ilyenkor még nem nagyon barátkozik az ember, mert mi ta­gadás, egy kicsit féltékeny a má­sikra, s ott bújkál a szeme sar­kában a fel nem tett kérdés: „Va­jon jobbak-e, mint mi?” „Mit tudnak, ügyesebbek-e?” S aztán következett három fe­lejthetetlenül szép nap... Olyan volt, mint egy szép álom, de sze­rencsére nem szakadt vége... Az első napon zajlott le a sza­valóverseny. A 81 szavaló verseny­ző egy öttagú bíráló bizottság előtt adta elő a választott költe­ményt. A termet megtöltötte az érdeklődők tömege. Mi, szekszár­diak ott izgultunk az utolsó so­rokban, amikor a mi szavalónk, Rácz Erzsébet következett. Ám a felcsattanó taps, s a zsűri meg­elégedett bólintása megnyugta­tott minket, sőt reményeket éb­resztett bennünk. De kedvező hí­rek érkeztek a hangversenyről is: Pataki Attila zongoraszámát fel­vette a rádió. Eddig még minden jól halad — állapítottuk meg. Es­te a Festetich-kastély gyönyörű parkjában ismerkedési esten vet­tünk részt. A kőszegiek jazz-ze- nekara játszott, s az udvaron ösz- szekeveredeét a tánczene fülbe­mászó dallamával a fiatalok jó­kedvű kacagása, a más városbeli­ek érdeklődő kérdéseivel az izga­tott hang: „Vajon mi lesz az eredmény? Ki szavalt legszeb­ben?” C zombat. Az énekesek már ^ reggel 8 órakor ott szoronga nak a teremben. Én egy kicsit ál­mosan ülök a negyedik sorban. Már 6 órakor felébredtem. A mosdó zengett a skáláktól, áriáz­tak a szép torkú jövendő művész­nők kora hajnalban. És itt sem ért minket szégyen. Szakály Ilona és Besenyő Hedvig igen jól szere­peltek. Nos máris olyan hírek szállingóztak a levegőben, hogy ezek a szekszárdiak igen jól áll­nak. Hátra van még a legdöntőbb: a tánccsoportok versenye. A sárközi népviseletbe öltözött, sárközi dalokat éneklő szekszárdi csoport sok tapsot kapott. Már szombaton este is kellemes hírek érkeztek: Az a „Tengeri­hántás”, az valami nagyszerű volt. S a helikoni emlékműnél felsza­badultan, boldogan énekeltük a többi 800 diákkal együtt a Him­nuszt. És vasárnap este... Nem, ez már túl szép, ez már nem is lehet igaz. Az utcán, ahol végigmegyünk, mindenütt elismerően néznek ránk. Milyen nagyszerű érzés. Va­sárnap este tényleg meggyőződ­hettünk arról, hogy a hírek nem voltak alaptalanok. A Helikoni-versenyek főrende­zője szép beszédben üdvözölte a résztvevő diákokat. Elismerően nyilatkozott a beérkezett pálya­művekről is. S most következett a legizgalmasabb pillanat: az ered­ményhirdetés. Feszült csend, De- zséry László, Keszthely ország- gyűlési képviselője átadja a dí­jakat a nyerteseknek. A szavaló verseny győztese: Rácz Erzsébet, Szekszárd, Garay Gimnázium, Ideges, boldog re­megés futott rajtam végig. Min­den eltűnt körülöttem, s csak a kivilágított színpadot láttam, s A német agresszió története Ekkori EiifEerlsta tábornokok az ÜSZIC hadiflottájának élén IX. A magyar uralkodó osztály egy része, amelyet megfertőzött a ná­ci szellem és ideológia, még min­dig bízott a német győzelemben, de az arisztokrácia és a katonai körök valamilyen módon el sze­rették volna kerülni bukásukat, és puhatolódzó kísérleteket tet­tek szövetséges hatalmak felé. A németek kémszolgálata azonban mindenről értesült és több ízben kifejezte megbízottja útján bizal­matlanságát a magyar, úgyneve­zett hintapolitika szánalmas ver gődéséről. A Szovjetunió hadseregének ha talmas sikerei nagy változásokat idéztek elő mind Németország­ban, mind a csatlós országokban. A megszállott országokban a kom munisták által vezetett hazafias csoportok állandóan nyugtalaní­tották a németek front mögötti hadtáp területeit, számos szabo­tázs-akciót hajtottak végre, a ná ci hadigépezet nem teljesíthette már a azokat a funkciókat, ame­lyek Németország számára a győ zelmet biztosíthatták volna. A csatlós országokban mind több és több elégedetlenség volt ta­pasztalható. Miután a németek végső erőfeszítést tettek, hogy ka tonailag helyt tudjanak állni a frontokon, gazdaságilag és politi­kailag a függésben lévő országo­kon még jobban és többet csa­vartak. A nácik Horthyék politikáját keresztezni akarták régi bevált módszerükkel: megszállták az or­szágot és egy őket kiszolgáló po­litikai rendszert valósítottak meg. 1944. március 19. a magyar történelem egyik legsötétebb kor szakának kezdőpontja. A nácik az összes munkásszer­vezeteket elfoglalták, vagyonu­kat felosztották, a haladó szelle­mű és gondolkodású egyéneket letartóztatták, Németországba szállították. A sajtószabadság megszűnt és a hivatalokba, intézményekbe olyan embereket helyeztek, akik az ő politikai elképzeléseiknek hí­vei voltak. A zsidókérdést radi­kálisan »megoldották«, körülbe­lül 500 000 magyar zsidót depor­táltak Auschwitzba és más meg­semmisítő lágerekbe. Közt>en a Vörös Hadsereg erős ütemben nyomult előre, és mi­vel Horthy, ez a korlátolt kato­na is belátta, hogy nincs több remény a menekvésre, fegyver- szünetet kért. A nácik azonban ezt már soknak találták és egyik legfanatikusabb hívüket, Szálasit ültették hatalomra. Ha 1944. már cius 19. sötét nap a magyar tör­ténelemben, úgy október 15. ta­lán a legsötétebb. Az utána való néhány hónap a nyilas csőcselék terror-uralma volt, amely iker­testvére annak a szörnyű gyil­kosságokban és embertelenségek ben kiteljesedett náci őrületnek, amely 1933. óta rettegésben tar­totta a világ népeit, amely ször­nyűséget a dicsőséges Vörös Had sereg és a szövetséges hadsere­gek vállvetve tudtak leküzdeni. (Vége.) Számtalan tény bizonyítja, hogy az NSZK haditengerészeti flottájának parancsnoki állomá­nyában túlsúlyban vannak az egy kori hitlerista tengernagyok és tisztek. Ugyanazok az emberek tartják kezükben az irányítást, akik tevékenyen resztvettek a második világháború kirobban­tásában és az európai államok le­igázásában. így például Gerlach tengernagy, a nyugatnémet Balti- Flotta parancsnoka a Norvégia el leni agresszió egyik szervezője veit. Nem sokkal a háború befe­jezése előtt Dönitz tengernagy ve zérkari főnökévé nevezték ki. Ruge náci tengernagy jelenleg a nyugatnémet haditengerészeti erők felügyelője. Egy másik hit­lerista tiszt, Johannson tenger­nagy tevékenyen résztvett Len­gyelország és Norvégia megszál­lásában. 1943—1944 években egy torpedóromboló flotilla parancs­noka volt, később pedig Észak- Norvégiában vezette a német megszálló alakulatokat. Most a nyugatnémet haditengerészeti flotta ellentengernagya. Zenker nyugatnémet tenger­nagy a Dánia, Norvégia és Hol­landia elleni agressziós tervek egyik megteremtője. A háború idején haditengerészeti egysége­ket irányított. Jelenleg az Északi­tenger déli részén állomásozó NATO haditengerészeti erők pa­rancsnoka. Erhard nyugatnémet ellenten­gernagy, a második világháború­ban előkelő helyet foglalt el a hitlerista flotta parancsnokságá­ban. Wolf tengernagy Norvégia megszállásában tűnt ki, s most a Wilhelmshafen-i nyugatnémet haditengerészeti bázis parancs­noka. Rogge, Bartel, Keller, Meier, Tienemann, Wagner, Wangen­heim nyugatnémet tengernagyok szintén a náci flotta irányításá­ban és a hitlerista agressziókban tették hírhedtté nevüket. Most ugyanezek a tábornokok a nyu­gatnémet tengeri erők irányítását tartják kezükben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom