Tolna Megyei Népújság, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-04 / 129. szám

f 1 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAO 1959. június 4. A magyar népe! és kormányát mélységesen Érinti mindaz, ami a német kérdésben történik Dr. Münnich Ferenc, a magyar forradalmi munkás-por as*t kormány elnökének válasxai a Német Demokratikus Köztársaság távirati irodája budapesti tudósítójának kérdéseire Az első kérdésre, Herter ame­rikai külügyminiszter kijelentésé­vel kapcsolatban dr. Münnich Ferenc így válaszolt: — Az események egyetlen tár­gyilagos szemlélője sem tagadhat­ja a nyugat-németországi milita­rista és soviniszta erők létezését. Nyugat-Németországban ma lényegében ugyanazok a tár­sadalmi erők vannak hatal­mon, amelyek annak idején hatalomra segítették a fasiz­must: a német monopoltőké­sek. Ebből önként adódik, hogy a mi­litarista soviniszta tevékenységnek korlátlan lehetőségei vannak. Ez* a tények mindenben bizonyíthat­ják. Utalhatnék a támadó jellegű atlanti szövetségbe bekapcsolt nyugatnémet haderő gyorsütemű felállítására. Közismert bizonyí­tékok vannak arra, hogy az újjá­szervezett nyugatnémet haderő a hitleri fasiszta hadsereg súlyosan kompromittált tábornokainak ve­zetése alatt áll. Tények bizonyít­ják azt is, hogy a bonni állam- apparátus felelős állásaiban is nagy számban vannak fasiszta múltú személyek. Úgy gondolom, elég ha ezzel kapcsolatban csak Grewe úrra, a Német Szövetségi Köztársaság genfi küldöttségének fontos beosztású tagjára utalok. Közismert dolog az is, hogy a Nyugat-Németországban nagy számban működő és teljes műkö­dési szabadságot élvező fasiszta katonaszervezetek képviselői ken­dőzetlenül adnak hangot a nyugat­német imperialisták revansvágyá- nak, támadó szándékainak és területi igényeinek. A nyilvánvaló tényekkel kerül ellentétbe az, aki mindezt tagadni próbálja. Enyhén szólva különös dolog viszont a Német Demokratikus Köztársasá­got militarista államnak nevezni. Ebben az országban nincsen ha­talma többé a monopoltőkések­nek, ennélfogva elképzelhetetlen mindenféle revansista, militarista megmozdulás. A Német Demokratikus Köz­társaságban végrehajtották a fasizmus megsemmisítésére és a demokratikus átalakításokra vonatkozó összes háború utáni megegyezéseket. A hatalmat a munkásosztály ve­zette nép gyakorolja. A némeé nép állama azért volt kénytelen fegyveres erőt szervezni, mert nem nézhette tétlenül a Nyugat- Németországban újjáéledő és első­sorban a történelem első demok­ratikus államát fenyegető, revans- ra éhes militarizmust. A Német Demokratikus Köz­társaság nem állhat védtele­nül az agresszív atlanti szö­vetséggel és annak Nyugat- Németországban állomásozó, rakétafegyverekkel is felsze­relt haderőivel szemben. Nyilvánvaló, hogy ez a veszély azt követelte, hogy a Német De­mokratikus Köztársaság saját haderővel is rendelkezzék. Ez a Németország azonban békeszerető ország, harcol Németország békés úton való egyesítéséért, a béke­szerető demokratikus és egységes Németországért. — Az amerikai külügyminiszter által előterjesztett Berlinre vo­natkozó javaslata szerint a négy nagyhatalomnak többek között jogában állana a várost katonai megszállás alatt tartani. Hogyan ítéli meg ön ezt az álláspontot? — A német kérdés megoldásá­ban és így a nyugat-berlini kér­dés megoldásában is előre és nem hátrafelé kell haladni. Berlin a Német Demokratikus Köztársaság fővárosa. Mélyen benn fekszik a Német Demokratikus Köztársaság területén. Nincs berlini kérdés, csak nyugatberlini kérdés van. Arról van szó, hogy meg kell szün tetni Nyugaí-Berlin helyzetének rendellenességét, ki kell vonni on­nan az idegen csapatokat, fel kell számolni az ott működő és a Né­met Demokratikus Köztársaság, valamint a többi szocialista or­szág ellen tevékenykedő kü­lönböző fasiszta kém- és provo­kátor szervezeteket, Nyugat-Ber- lint pedig szabad várossá kell nyilvánítani. Egy további kérdésre válaszol­va, dr. Münnich Ferenc megálla­pította: — Úgy vélem, hogy az NDK küldöttségének rész­vétele a genfi külügyminisz­teri értekezleten a Német De­mokratikus Köztársaság és az egész szocialista tábor hatal­mas diplomáciai sikeré. Valójában annyit jelent ez, hogy a nyugati hatalmak de facto im­már nem egyedül a Német Szö­vetségi Köztársaságot tekintik Né­metország egyedüli képviselőjé­nek, hanem a tényekkel számolva, a Német Demokratikus Köztársa­ságban is Németország képviselő­jét látják. Ez óriási lépés a Né­met Demokratikus Köztársaság teljes jogi elismerése felé. Azt le­het mondani, hogy a nyugati ha­talmak körében teret nyertek bi­zonyos reálpolitikai megfontolások akkor, amikor nem ellenezték, hogy a két német állam egyenlő jogokkal képviseltesse magát a külügyminiszteri értekezleten. Ezután dr. Münnich Ferenc így folytatta: — Igen lényeges, hogy minél gyorsabban elháruljanak az aka­dályok a német egyesítés útjából. Fontos lépés lenne ebből a szem­pontból a békeszerződés megkö­tése a Szovjetunió kormányának ez évi januári javaslata alapján. Hasonlóan az akadályok lebontá­sát szolgálta Walter Ulbricht elv­társnak az a javaslata is, hogy a két német állam kössön megnem­támadási szerződést. Ez a szerződés nyilvánvalóan elősegítené a két német állam közeledését, viszonyának ja­vulását és így tényezője le­hetne az egyesítés felé vezető útnak. Walter Ulbricht legutóbbi nyi­latkozatával kapcsolatban dr. Münnich Ferenc megállapította: — Walter Ulbricht elvtárs az UPI amerikai hírügynökség elnö­kének adott nyilatkozatában még egyszer igen világosan megmon­dotta, miért előfeltétele Németor­szág újraegyesítésének a német békeszerződés megkötése. Meg­mondotta, hogy a német kérdés békés megol­dását mindenekelőtt a nyugat­német atomfegyverkezés, a rakétatámaszpontok felállítása és a Német Szövetségi Köz­társaság kormányának revans- politikája akadályozza. Ezeket az akadályokat hárítaná el az útból a szovjet tervezeten alapuló békeszerződés megkötése. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a magyar népet és kormányát mélységesen érinti mindaz, ami a német kérdésben törté­nik. Népünk ebben az évszázadban kétszer sodródott bele a német imperializmus által kirobbantott háborúba. A fentebb említetteken túl a Német Szövetségi Köztársaság kormánya megtűri Nyugat-Német- ország területén a Magyar Nép- köztársaság ellen szervezkedő, pro pagandát és kémtevékenységet folytató különböző magyar fa­siszta szervezeteket és azok sajtó- orgánumait. Nyugat-Némctország- ban működik müncheni központtal az úgynevezett hungarista mozga­lom és ugyanott jelenik meg a mozgalom Cél című fasiszta lapja. E lap Szálasi Ferencet, a háborús bűntetteiért kivégzett hazaáruló nyilasvezért tünteti fel alapítója­ként és minden száma annak fényképével jelenik meg. Nyugat­németországban működik az Insti­tut zur Forschung Neuzeitlicher Geschichte und Geselschaft (új­kori történelem és társadalom ku­tató intézet), a hungaristák egyik fedőszerve, amely Hídverők cím­mel folyóiratot is ad ki. Szerkesz­tője Alföldi Géza, a nyilas Szálasi kormány volt államtitkára. Mind­két folyóirat féktelen antiszemita propagandát folytat, terjeszti a fa­siszta eszméket és természetesen háborúra uszít. Megtűrik Nyugat- Németországban ezenkívül az amerikai imperialisták pénzén fenntartott és a Magyar Népköz­társaság ellen is uszító Szabad Eu­rópa rádiót, a fasiszta hungarista légiót és az ugyancsak fasiszta Szent László bajtársi egyesületet, valamint a magyar harcosok baj­társi közösségét. Szervezetük van Nyugat-Németországban a Ma­gyarországról elmenekült csend­őröknek is. Évekig tartott, amíg népünk szorgos munkával begyógyította a második világháború ütötte súlyos sebeket. Bennünket megnyugtat és örömmel tölt cl, hogy létezik a Német Demokratikus Köz­társaság, a német nép állama, amely a Szovjetunióval, a né­pi demokráciákkal és a világ békeszerető millióival együtt küzd a német agresszió veszé­lyének növekedése ellen, egy olyan egységes német álla­mért. amely nem fenyegeti többé j Európa és a világ békéiét. A német Demokratikus Köz­társaság fennállása és szocialista fejlődése világtörténelmi jelen­tőségű tény és ezt ma már csak azok nem látják, akik homokba dugják a fejüket. Mi minden erőnkkel támogatjuk a Szovjet­unió javaslatait és a Német De­mokratikus Köztársaság kormá­nyának és népének békeküzdel­mét, sőt a magunk erőivel részt is vállalunk a német kérdés meg oldásáért vívott harcból, mint hogy ez nemcsak mint európai kérdés érint bennünket, hanem úgy is, mint saját biztonságunk, saját jövőnk kérdése. Az utolsó kérdésre válaszolva dr. Münnich Ferenc megállapítot ta, hogy üdvös lenne, ha a négy külügyminiszter elfogadná WaV tér Ulbricht meghívását és meg­látogatná a Német Demokratikus Köztársaságot. Ez a látogatás fel tétlenül haszonnal járna, hiszen a három nyugati külügyminisz­ter személyesen is meggyőződhet ne a Német Demokratikus Köz­társaságot rágalmazó propagan­da tarthatatlanságáról és a Né­met Demokratikus Köztársaság népének gazdag életéről. Kicserélték a magyar—bolgár konzuli és állampolgársági egyezmény megerősítő okiratait Sebes István külügyminiszter- helyettes és Krasztyu Sztojcsev, a Bolgár Népköz társaság magyar- országi rendkívüli és meghatal­mazott nagykövete szerdán Bu­dapesten kicserélte a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Nép- köztársaság közöt1 Szófiában, 1958. június 27-én aláírt konzuli egyezmény, továbbá a kettős ál­lampolgárságú személyek állam­polgárságának rendezésére Szó­fiában ugyanakkor aláírt egyez­mény megerősítő okiratait és alá­írta az erről szóló jegyzőkönyve­ket. A konzuli egyezmény a megerő 'tő okiratok kecserélésének nap ján, az állampolgársági egyez­mény az okiratok kicserélését kö vető harmincadik napon lép élet­be Maurice Thorez beszéde a Francia Kommunista Párt párizsi szervezetének konferenciáján Párizs: (MTI) Maurice Thorez, a Francia Kommunista Párt fő­titkára beszédet mondott a pá­rizsi pártszervezet konferenciá­ján. Beszédében élesen bírálta a francia kormány külpolitikáját. Rámutatott a degaulleista külpo­litika kalandor jellegére. Fran­ciaország kormánya a revans- vágyó Németország hű szövetsé­gesének, első támaszának bizo­nyult, ellentétben mindazzal, amit de Gaulle a háború alatt írt és mondott. De Gaulle az, aki megsokszorozza a csúcskonferen­cia összehívásának akadályait — hangsúlyozta a többi között Mau­rice Thorez. A továbbiakban kö­vetelte a német békeszerződés megkötését, a Franciaország és Németország közötti hadiállapot megszüntetését. Ezután a fran­cia nagyság hamis mítoszáról szólt. Megemlítette itt, hogy a franciák a németekkel együttmű­ködve dolgoznak a francia atom­bomba fabrikálásán. A németek részt vesznek a Colomb-béchar-i kísérletekben. Mindez hamis el­képzelése a francia nagyságnak, Thorez beszédében kiemelte, a nemzetközi helyzet javulása azt mutatja, hogy az enyhülés első eredményei csak a Szovjetunió békepolitikájának, a szocialista tábor növekvő erejének, vala­mint a béke-világmozgalom im­már tíz éve kifejtett erőfeszítései nek a következménye. D csomag-terv alkalmatlan a megvitatásra — írja Walter Lippmann Az Izvesztyija cikke Eisenhower kongresszusi atomüzenetéről Moszkva: (TASZSZ) Az Iz­vesztyija szerdai számában »Üze­net rádióaktív csapadékkal« cím­mel kommentálja Eisenhower amerikai elnöknek a kongresszus hoz intézett üzenetét. Leonyidov, a cikk írója Eisen­hower üzenetét újabb lépésnek nevezi az atomfegyverkezési ver­seny útján és megállapítja: — Sajnálatos, hogy az amerikai elnöknek ez az üzenete olyan idő pontban látott napvilágot, ami­kor erőfeszítések történnek a nemzetközi feszültség enyhítésé­re és a nukleáris fegyverkísérle­tek megszüntetésére. — Nyugat-Németország rakéta és atomfegyverkezésének siettelé séről van szó — folytatja a cikk­író. — Az Egyesült Államok ép­pen arra törekszik, amit a Né­metországgal kötendő békeszer­ződésnek meg kell tiltania. A je­lekből ítélve, e politika célja be­fejezett tények elé állítani a gen­fi értekezletet és meghiúsítani a német békeszerződés megkötését. New York: (MTI) Walter Lipp­mann a New York Héráid Tri- buneban azt írja, hogy a külügy­miniszterek bizalmas tárgyalásai Géniben igen nehezek, a többi között azért is, mert a nyugati szövetségesek még nem tudtak megállapodni abban, hogy mi is az, amibe hajlandók beleegyezni. A szövetségesek készületlenül utaztak Genfbe. Igaz ugyan, hogy a szakértők előzőleg nagy mun­kát végeztek, de mielőtt a kül­ügyminiszterek Genfbe mentek, arra lett volna szükség, hogy a szövetséges vezetők is alapos tárgyalást folytassanak. John Fos tér Dulles ehhez kezdett hozzá utolsó európai utazása alatt. Amit ő elkezdett, azt nem foly­tatták tovább. Ennek következ­tében a legtöbb amit tenni tud­tak, amikor a genfi értekezlet idő pontja közeledett az volt, hogy összecsaptak egy csomag-tervet, amelyben a szövetségesek meg tudtak egyezni, mert látták, hogy teljesen lehetetlen tárgyalni róla. Lippmann a továbbiakban ar­ról ír, hogy nehéz dolog lesz de Gaulle-al és Adenauerrel elfogad tatni az esetleges megállapodáso­kat. Adenauer számára egy eset­leges berlini megállapodás azt je­lenti, hogy legalábbis valamilyen módon de facto elismeri a kelet­német államot. Ezt nagyon nehéz lenyelnie, különösen most, ami­kor a nyugatnémet szavazók az 1961. évi életbevágó választások­ra készülődnek. Adenauer ezen­kívül tudja, ha megállapodás jön létre Berlint illetően, akkor á‘ fe­szültség csökken és esetleg lesz valami a közép-európai korláto­zott fegyverzetű övezetből, ami­ről olyan sokat beszélnek. Ez vi szont azt jelentheti, hogy megál­lítják a nyugatnémet had­sereg atomfelfegyverzését. De Gaulle szemszögéből a három atomhatalom megállapodása csa­pást jelentene Franciaország presztízsére. A genfi megbeszélé­seken résztvevő nagyhatalmak közül, amelyek később a csúcsér. tekezletet tartják majd meg, csak Franciaországnak nincsenek atomfegyverei. Újabb német kezdeményezések Bonn: (AP) A nyugat-németor­szági szabad demokrata párt szer dán nyilvánosságra hozta a Genf ben tartózkodó bonni küldöttség­hez intézett levelének szövegét. A párt javasolja, hogy a genfi ér­tekezlet mérlegelje a két német állam képviselőiből álló bizott­ság alakításának lehetőségét, A két német állam képviselői tárgyaljanak az ország egyesíté­sének módozatairól, az össznémet parlamenti választások időpont­járól. A két német állam közötti tárgyalásoknak az újraegyesített Németországgal kötendő béke- szerződés kidolgozásáig be kell fejeződniük. A tárgyalások ered ményét a békeszerződés-tervezet­tel együtt népszavazás keretében mindkét német állam lakossága elé kell terjeszteni. Véget ért a magyar parlamenti küldöttség lengyelországi látogatása Varsó: (MTI) A mai napon vé­get ért a magyar parlamenti kül­döttség kéthetes lengyelországi tartózkodása, Vass Istvánná, az országgyűlés alelnöke ebből az alkalomból nyilatkozatot adott a Magyar Távirati Iroda munka- tá.rsának. A többi között hangoztatta: — Úgy érezzük, jó szolgálatot tettünk a magyar—lengyel barát­ság ügyének. Tapasztalatainkról minél szélesebb körben kívánunk beszámolni otthon. C. Wycech, a Szejm elnöke szerdán este díszvacsorát adott a magyar országgyűlés küldöttsé- Bének tiszteletére. A delegáció csütörtökön a kora délutáni órákban érkezik vissza különre. pülőgéppel Budapestre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom