Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-01 / 101. szám

Összességében teljesítették tavaszi tervüket a megye gépállomásai KETTEN Az év eleje óta, mikor arra alkal­mas volt az idő, a gépállomások traktorosai váltott műszakban, leg­többször éjjel-nappal dolgoztak a termelőszövetkezetek és az egyéni parasztok földjein. Ezt tették első­sorban azért, hogy emelkedjen kere­setük, de azért is, hogy a régi és az új tse-ekben idejében földbe kerül­jön a mag, hogy tőlük telhetőén min­den segítséget megadhassanak az egyéni parasztok termeléséhez, hogy minél több elismerést szerezzenek a gépállomásoknak. A traktorosok munkáját az év eltelt szakaszában sok siker koronázta. Ezt legjobban az a tény igazolja, hogy a mai napon a megye gépállo­másai összességükben jóval a határidő előtt teljesítették tavaszi tervüket. Az eredmény értékét növeli, hogy a termelőszövetkezetek földjein a ku­korica kivételével mindent elvetet­tek, idejében elvégezték az őszi ka­lászosok tavaszi ápolását és fejtrá­gyázását. Az élenjáró gépállomások között is legjobb eredményeket a vár­dombi traktorosok érték el, akik ebben az évben, még ez ideig minden dekádban megtartották megyei első helyüket. Elismerést érdemel a dalmandi és az iregszemcsei gépállomás kol­lektívája is, akik ebben az évben so­rakoztak fel a tavaly élenjáró vár­dombi, szedresi és nagydorogi gép­állomások mellé. Ma, május 1-én a falu népével együtt ünnepelnek a mezőgazdaság élharcosai, a traktorosok is. De míg az esztergályos, a géplakatos, a szö­vőnő kétnapos ünnepet ül, addig a traktorosok csak egy napig teszik le szerszámukat, a gépeket. Holnap, május 2-án már minden termelő- szövetkezetben vetik a kukoricát, vasárnap estig végezni akarnak az összes tavaszi vetéssel, bele­értve a kukoricát is. Úgyszintén vasárnap is dolgoznak a traktorosok, mert a munka sürget. A jövő héten már minden tsz-ben megkezdik a lucernák kaszálását, rö­videsen pedig a növényápolást. Versenyeznek a téglagyáriak Csütörtök: 56 400, péntek: 55 100, 3zombat: 11 400, hétfő: 50 600, kedd: 54 100... A gyár irodájában nézeget­jük a napi nyersgyártási eredménye­ket. Egy hét óta nincs olyan nap — ■eltekintve a szombattól, amikor csak két és félórát ment a gép —, hogy ötvenezernél kevesebb téglát gyártót ták volna a gépi nyersgyártók a Szekszárd-palánki Téglagyárban. A négyszázötvenes préstől »hivatalo­san« napi 30—35 ezer darabot lehet követelni. Ahhoz, hogy a gyár tel­jesítse évi tervét, napi 35 ezret kell megcsinálni. Ha a terven felül vál­lalt 330 ezret is számítjuk, akkor napi 38 ezer a követelmény. Itt pe­dig már túl tartanak az ötvenezren, sőt már beszélnek arról is, hogy nem elérhetetlen a hatvanezer sem. — Semmi különös titka nincs en­nek — mondja Tornyai elvtárs, a gyár vezetője. — A múltkor az Egye sülés tapasztalatcserére vitte a gyá­rak vezetőit Baranyába. Ott megnéz­tük a legjobb gyárakat és azt láttuk, hogy ugyanolyan, sőt a miénknél gyengébb műszaki felkészültséggel túlhaladják a napi ötvenezret. Csak a munkaszervezés volt ott jobb. Itt­hon aztán mi is megpróbáltuk és sikerült másnap 56 ezret »-kihozni«. A présnél gyorsan futnak a szí­jak, forognak a kerekek. A vágó- >automata halk, ütemes koppanásai jelzik egy-egy tégla elkészülését. Semmi nyoma a kapkodásnak, min­denki a helyén van. »Szerencsém« van, elszakad . az automata vágó­drótja, gondolom, míg megcsinálják, pár perces üzemszünet alatt tudok néhány szót váltani az elszedőkkel, a fiatal Kutasi Lajossal és az idő­sebb Kapuvári Mátyásnéval. De alig telik el tizenöt másodperc, már fe­szül az új drót, megy a gép. Menet közben pedig nem lehet zavarni az elszedőket, hiszen elsősorban rajtuk múlik, mennyi lesz a mai eredmény. Tornyai elvtárs jegyzi meg: — Más­kor ez egy-két percet vett igénybe, most pillanatok alatt megcsinálják. — Mert valóban ezeken a perceken múlik minden. Vaszkó Lajosné, a le­rakó brigád vezetője — egyben a gyár párttitkára — a következőket mondja az ötven, meg az ötvenöt­ezer darabos eredmény »titkairól«: — Műszak végén összejövünk, elő szőr is megnézzük, mennyit csinál­tunk ma. Utána pedig megbeszéljük, milyen hibák fordultak elő a nap fo­lyamán, hogyan lehet holnap többet elérni. A múltkor megállapodtunk abban, hogy rendet csinálunk a reg­geli kezdéseknél. Volt negyedhét is mindig, amikor az első, nyerstéglá­val rakott kocsi kijött a présházból. Megegyeztünk, hogy hat előtt tíz perccel mindenki itt lesz, pontosan hatkor pedig mi már téglákat aka­runk lerakni a kocsikról. — Aztán nem megerőltető ez a munka? — Mert négy lerakónak bi­zony sok a napi ötvenhatezer. — Hát bizony nem könnyű, mond ja nevetve. — De hát nekem semmi különösebb bajosa nem lett belőle. Csak néhány fogam hullott már ki, az pedig nem ettől van. Vaszkó elvtársnő ugyanis már régi téglás. Téglagyárban látta meg elő­ször a napvilágot, harmincnégy év­vel ezelőtt. Húsz éve váltott mun­kakönyvét, azelőtt munkakönyv nél­kül dolgozott, segített téglavető szü­leinek. — De én megmondom ám a veze­tőségnek is a magamét, ha kell — teszi hozzá. — Ha csak egy pár percre is le kell állni valami miatt, itt igyekeznek gyorsan kijavítani a hibát. A múltkor is, amikor elvették a csilléket a regálozók, hamar visz- szaadták, amikor mi, asszonyok, lá­nyok kinyitottuk a szánkat. Közben, míg jönnek gyors egy­másutánban a kocsik, serényen dol­gozik a két lerakó Vaszkóné és a 16 éves Till Klára, beszélgetünk. A tervről, a vállalásról, a keresetről. Tudják például azt, hogy ma, meg holnap ötvennyolcezret kell gyár­tani, hogy május 1-ig meg legyen az egymillió nyerstégla. Azt is, hogy tegnapig egyenként 1830 forintot ke restek, de ha ebben a két napban is jól megy a munka, hó végére meg­lesz a kétezer. — És bent azt is megmondták — tájékoztat Vaszkó­né —■, hogy a televízió antennája bi­zony erre, Palánk felé mutat. (A gyárak közt folyó verseny győztese építők napján egy televíziókészülé­ket fog kapni.) — Úgy csináljuk, hogy ne is for­duljon az az antenna a másik gyá­rak felé — teszi hozzá Klári. J. J. Szekszárd zöldségellátásában segít a termelőszövetkezet is a legjobbak kosul A Tolnai Selyem­fonógyárban most nyerte meg harmad szór Keresztes Ka­talin a „legjobb főző” címért folyó versenyt.. Először múlt év november 7-én, másodszor április 4-én, har­madízben pedig most, május 1-én kapja meg a ver­seny legjobbjának járó jutalmat. Kővágó Jánosné, aki 25 éve dolgozik a gyárban, évek óta ér el kiváló eredményeket. Múlt évi munkájáért márciusban kapta meg a „Kiváló dolgozó” jelvényt és a velejáró — kétheti fizetésnek megfelelő — pénz­jutalmat. A kongresszusi verseny május 1-ével záruló szakaszában kü­lönösen az anyagtakarékosságnál és a minőségnél ért el szép eredmé­nyeket. Közvetlen a Sió mellett létesí­tette kertészetét a szekszárdi Bé­ke Termelőszövetkezet. A 16 hol­das üzemágban korszerű esőztető berendezéssel, — ha kell — öntö­zik a növényeket, hogy minél ko­rábban sok zöldségféleséget szál­líthassanak a piacra. Ebben az évben pedig újabb létesítménnyel, korszerű hajtató házzal növekedett a kertészet. A több mint 100 000 forintos költség­gel épült 64 négyzetméternyi üveg házban szépen fejlődnek a növé­nyek. így az idén elsőnek a me­gyéből a Béke Termelőszövetke­zet adhat és ad is holnap az ün­neplő szekszárdiaknak frissen sze­dett zöldpaprikát és zöld uborkát. Egy hét múlva pedig már pirospa­radicsommal is szolgálhatnak a Béke Tsz-beliek. Nemcsak az üvegházban, a szán­tóföldön is rohamosan fejlődnek a már kiültetett növények. Két hét­tel ezelőtt például kikelt a spár­gátok, amit féltő gonddal óvtak a hajnali fagyoktól. Egyenként be­takargattak minden növényt. Úgy szintén óvták a már kiültetett pa­lántákat is. A fagy idején állan­dóan öntöztek, sikerült is elérni, hogy a kertészetben legcsekélyebb terméskiesést sem okozott a fagy. Máskülönbén a Béke Tsz ker­tészetének hasznosságáról a szek­szárdi háziasszonyok minden hé­ten meggyőződhetnek. A piacon ugyanis állandó jellegű elárusító helye van a szövetkezetnek, ahol mindig friss zöldségféléket kínál­nak az udvarias kiszolgálók. Az idén ezen a piaci standon közel 10 000 fej salátát, nagymennyiségű spenótot adott el a termelőszövet­kezet. E képünkön éppen azt a pillanatot örökítettük meg, mikor egy mun­Szocialista fejlődés — műveltebb nép kába induló fiatalember zöldség­félét vásárol a szekszárdi piacon a szövetkezetttől. Mikor legutóbb a kexiészetben jártunk, Márton József, az üzem­ág vezetője elmondotta, hogy a közgyűlés által jóváhagyott terv szerint a kertészetnek 350 000 fo­rinttal kell hozzájárulni a közös­ség jövedelméhez. De a kongresz- szusi munkaverseny keretén be­lül a kertészek vállalták, hogy félmillió forint értékű árut ter­melnek és adnak el. — Ha csak valamilyen katasztrofális elemi csapás nem lesz, mi a vállalt fél­milliót kihozzuk a kertészetből. Hi szén a primőráru után nemsoká­ra új karalábét, kelkáposztát és karfiolt szállíthatunk a piacra — mondotta Márton József főkertész. A népi demokratikus állam év­ről évre nagyobb összegeket költ a dolgozók kulturális szükségletei­nek kielégítésére. 1955-ben erre a célra 28 millió 260 ezer koronát, 1956-ban 28 millió 779 ezer koro­nát, 1957-ben 31 millió 932 ezer koronát és 1958-ban már 36 mil­lió 927 ezer koronát fordítottak. A csehszlovák oktatásügy és kultúra fejlődésére különösen jellemző, hogy a főiskolák száma 1937-hez viszonyítva csaknem megkétszere­ződött. A főiskolai hallgatók 65 százaléka ösztöndíjban részesül. Csehszlovákiában jelenleg 107 fő­iskolai internátus működik, ame­lyekben 31 237 főiskolai hallgató, vagyis az ország összes főiskolásai nak 58 százaléka kap teljes ellá­tást. Szlovákiában 15 főiskolai in­ternátusbán összesen 10 919 főis­kolás teljes ellátásáról gondos­kodnak. 1957-ben a csehszlovák színházak csaknem 13 millió néző előtt 27 ezer előadást tartottak. Az ország területén lévő 3500 filmszín ház előadásait ugyanazon idő alatt 187 millió ember tekintette meg. Csehszlovákiában jelenleg csak­nem 15 ezer népi könyvtár mű­ködik, könyvállományuk 17 mil­lió kötet. Együtt van a női brigád... Együtt vidámabban megy a munka. Ez a véleményük a faddi Kossuth Tsz tagjainak is. Képünkön har­mincöt asszony és leány „acatolja” a gabonát a Harisi-dűlőben vidám nóta mellett. Az „acatolók” jelentős része új termelőszövetkezeti tag

Next

/
Oldalképek
Tartalom