Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-13 / 110. szám

1959. május 13. XOLNA MEGTEI NÉPÚJSÁG 3 Kél névtelen levél előzményei és tanulságai Minden kezdet nehéz... Egy hónapja működik a tsz beruházási iroda AZ ÜGY tavaly szeptemberben kezdődött. Az Iregszemcsei Gép­állomás vezetősége észrevette, hogy Varga György, az egyik brigádvezető nem számolt el hiánytalanul az aprómag cséplésért befolyt pénz­összeggel. Az igazgató szólt neki, amire ő flegmán ezt válaszolta: „Majd elintézem én ezt. Az igazgató elvtárs csak törődjön a maga dol­gával, emiatt ne fájjon a feje.” Az igazgató várta, hogy majd csak­ugyan jóváteszi Varga György amit elmulasztott, elszámol a pénzzel. De nem. Az igazgató szólt hát má­sodszor, harmadszor, de mindhiába. Végül is ez év január 5-én fegyel- mileg vonta felelősségre Varga Györgyöt. Ekkor a brigádvezető a pénzt visszafizette a gépállomás kasszájába, ami mennyiségileg nem sok, egy traktoros félhavi fizetését is alig teszi ki. Ilyen értelemben ta­lán nem is volna érdemes szóvá tenni. De mégsem érdektelen pa­pírra vetni, mert a következmények tanulságosak, okulni lehet belőlük... Varga György visszafizette a pénzt és mint vérig sértett szaladt a já­rási pártbizottságra panaszkodni. Felháborodva mondotta itt el, hogy büntetésből egy évre visszaminősí­tették traktorosnak. Mint „kommu­nista”, s mint pártvezetőségi tag azonnal sok hibát is talált a gép­állomási vezetők munkájában, amit ott azon nyomban el is mondott. — Amit elmondtál, Varga elvtárs, írd le és küld be ide a járási párt- bizottsághoz, majd kivizsgáljuk — tanácsolták. TELTEK, MÜLTAK A NAPOK, egyszercsak a járási pártbizottság napi postája között találtak egy olyan névtelen levelet is, amelynek a tartalma és az között, amit Varga a már említett beszélgetéskor elmon dott — sok volt a hasonlatosság. „Az igazgató lassanként eladogatja a gépállomást. Jogtalanul a család­ját fuvarozza a gépállomás személy- gépkocsiján. Jogtalanul eltulajdoní­tott a gépállomás szenéből” — hívta fel a névtelen levélíró a járási párt- bizottság figyelmét. Hasonló tartal­mú névtelen levelet kapott a Gép­állomások Megyei Igazgatósága is, s természetesen megindult a vizsgá­lat, hogy kiderítsék, csakugyan eny- nyi szabálytalanságot követett-e el Ámán Antal, az Iregszemcsei Gép­állomás igazgatója. Kiderült, hogy nem. Dulai Károly, a Gépállomások Megyei Igazgatóságának egyik mun­katársa megállapította: — Szó sincs arról, hogy Ámán Antal eladná a gépállomást. Adtak és még ezután is adnak ugyan el kisebb gépeket — vetőgépet, kisteljesítményű villany­motorokat —, de erről tud az Igaz­gatóság is, sőt utasítására teszik ezt nemcsak Iregszemcsén, más gépál­lomáson is. Ami pedig a személy- gépkocsi jogtalan használatát illeti, ezzel kapcsolatban azt állapította meg Dulai Károly, hogy Ámán An­tal egy alkalommal csakugyan el­vitte a családját Borota községbe, de erre az Igazgatóság engedélyt adott, mert különben is tapasztalat- cserére ment a Borotai Gépállomás­ra. De minek folytassuk?... A lé­nyeg az, hogy a bejelentések egyike sem felel meg a valóságnak. Míg a névtelen levelek alapján folyt a vizsgálat, addig történt egy és más. Mészáros Béla, a pártbi­zottság munkatársa kiderítette, hogy a névtelen levelek egyikét Varga György írta, amit ma c nem is tagad le. Dulai Károly pedig azt állapította meg, hogy a másik név­telen levél írója szintén Varga György. A VIZSGALAT most már befe­jeződött. Kiderült, hogy az igazga­tót megrágalmazták Sajnos azon­ban, ennél több nem történt. Ezt jegyzőkönyvbe vették, irattározták. Vargát a rágalmazásért még pártvonalon sem vonták felelősség­re. A járási pártbizottság javasla­tára már jóval korábban leváltották A Tanácsköztársaság rövid fenn­állása idején is munkálkodott annak érdekében, hogy a kisiparosokat megszervezze, kisipari szövetkezete­ket, hatósági üzemeket hozzon létre. Tolna megyében is sokat foglalkozott a megyei intézőbizottság ezzel a kér­déssel. A legeredményesebbnek a ci­pészek szervezése bizonyult. Május 30-i kelettel felvett jegyző­könyv arról ad hírt, hogy Dunaföld- várott 80 taggal cipészüzem alakult. A községi tanács, amikor beterjeszti a jegyzőkönyvet a megyei intéző- bizottsághoz, a kísérő levélben ezt a hatósági üzemet már termelőszö­vetkezetnek nevezi. Faddon ugyan­ezen a napon alakult meg a cipő­üzem, volt kisiparosokból. A megyei intézőbizottság június 3- án jelentette a Bőripari Központnak, Budapestre a következőket: „Paksi hatósági cipőüzem 32 taggal megalakult, az üzemi munkástanács tagjai Steinzhorn János, Kocsis Já­nos, Miszlai Sándor. Termelési bizto­sul az üzem Bálint Józsefet kéri ki­nevezni. Kinevezése minden tekin­tetben kívánatos és ajánlható. Horváth megyei szocializálási osztályvezető” Alig telt el egy újabb hét és me­gint ment a jelentés Budapestre, őt a pártvezetőségben viselt tiszt­ségéről és ügyét függőben hagy­ták azzal, hogy majd megkapja a 1 pártbüntetést. De ez nem történt meg, ami hiba. Ezt elismerte Szabó István, a járási pártbizottság első titkára is, és azt mondotta, rövide­sen lezárják Varga György ügyét. Hogy az ügy idáig fajulhatott, azért némi felelősség terheli a gép­állomás pártszervezetét és személy szerint az igazgatót is. Ámán Antal meghozta ugyan a fegyelmi határo­zatot, hogy Vargának trak­torra kell ülni, de ebből nem lett semmi. A volt brigádvezető kijelen­tette, hogy ő nem hajlandó traktort vezetni, hát betették őt a műhelybe, ott dolgozik jelenleg is. Ezzel a traktorosok és műhelymunkások egy része nem is ért egyet. Többen elmondták, hogy volt már hasonló eset a gépállomáson és akkor más­képpen jártak el. Bugyi Jánost, aki szintén brigádvezető volt, sokkal kisebb visszaélésért azonnali hatály- lyal fegyelmi úton elbocsátották. — Miért nem lehetett ugyanezt meg­tenni Vargával is, vagy miért nem lehet megtenni ma — tette fel a kérdést Tóth János traktoros bri­gádvezető. — Erre mi is szeret­nénk választ kapni. amely hírül adta, hogy Tolnán 24 tag gal alakult hatósági cipőüzem. A munkások egyhangúlag Hideg János tolnai cipészt kérték termelési biz­tosul kinevezni. A megyének nem volt kifogása ellene. A jelentésből ki­tűnik, hogy május végén és június elején a Sárközben is szervezték a cipőüzemeket. (Öcsény, Sárpilis, Al- sónána, Várdomb.) A megye legkorszerűbb hatósági üzeméről a következő levél alapján van tudomásunk: „Bonyhád községben a hatósági ci­pőüzem 29 munkással és teljes gyári gépfelszereléssel megalakult. Helyi­sége és gyári felszerelése teljesen modern” — jelenti a megyei intéző- bizottság a Bőripari Központnak má­jus 15-én. A szekszárdi cipőüzem megalakulá­sáról ad hírt a Tolnamegyei Köz­löny 1919. május 18-i száma. A cikk a következőket tartalmazza: „A megyei szocializálási osztály vezetője, Horváth Gyula igen körül­ményes tárgyalások után létrehozta Szekszárdon a hatósági cipészüzemét. A szekszárdi cipészmesterek közül, akiknek száma 75, összesen csak hu- szonketten léptek be az üzembe, amíg a többiek attól távolmaradtak, ami­nek igen súlyos következményei lesz­nek rájuk nézve, mert értesüléseink A tsz tagok nem kis örömmel fo­gadták, hogy a földművelésügyi mi­nisztériummal egyetértésben a ter­melőszövetkezeti beruházások lebo­nyolítására termelőszövetkezeti be­ruházási irodát létesít. Ha figyelem­bevesszük, hogy az iroda feladat­körébe tartozik a beruházások elő­készítésével kapcsolatos összes mű­szaki tanácsadás, az épületek kitű­zése, a tervek kiválasztása, a ter­vezési kivitelű szerződések kötése, a munkálatok ellenőrzése, a házi kivitelezéseknél a műszaki tanács­adás, a számlák ellenőrzése és így tovább, akkor látható, hogy munká­juk hatalmas felelősséggel jár. Ép­pen ezért igyekeznek ezt a hatalmas feladatkört lelkiismeretesen elvé­gezni, annak ellenére, hogy sok még a nehezítő és a gátló körülmény. HARMINCMILLIÓ1 FORINT ÉRTÉKŰ MEGBÍZÁSI SZERZŐDÉS — A megye összesen 36 millió fo­rintos beruházási kerettel rendelke­zik — mondotta Schwébl Károly elvtárs, a beruházási iroda megbí­zott vezetője — és irodánk már eddig is több mint 30 millió forint beruházási keret lebonyolítására kö tótt megbízási szerződést. A megyei szerint csak a hatósági üzemben egyesült cipészek fognak iparuk űzé- séhez szükséges bőr és egyéb kellé­ket kapni. 'Az üzem életbelépésével kapcsolatban megszűnnek a bőrke­reskedések és szükséges bőr- és cipő­kelléket hatósági áron kapja az üzem és egy pár cipő nem kerülhet többe, mint 270 koronába. A közönség szempontjából ez az ár nem mondható éppen alacsonynak, de ezzel szemben legalább meg lesz az az előny, hogy akinek szüksége van cipőre, hozzá­juthat. A szekszárdi cipőüzem választmá­nyi tagjai: Fonyó Ferenc, Csikós Mi­hály, Mojzes Ferenc. Termelési biz­tos: Klein Kálmán.” Nemcsak a bőripari dolgozók szo­cializált üzemekbe, szövetkezetbe tö­mörítését szorgalmazta a megyei in­tézőbizottság, hanem más foglalkozá- súakkal is foglalkozott. Sikerült a szekszárdi építőiparosokkal is meg­alakítaniuk a szövetkezetét. Az épí­tőipari szövetkezet alakulásáról nincs meg a jelentés, sem az alakuló jegy­zőkönyv. Létezéséről onnan van tu­domásunk, hogy a megyei intéző- bizottság a megyei tanács épületének tatarozása ügyében ezzel az építő­ipari szövetkezettel lépett kapcso­latba. K. Balog János mezőgazdasági osztály az FM-től to­vábbi 20 millió forintos beruházási hitelkeretet igényel, az új tsz-ek ré­szére állatférőhelyek, villany, be­kötő utak, gép-beruházás és egyéb létesítmények megvalósítása érde­kében. A továbbiak során megtudtuk, hogy a megye termelőszövetkezetei részére mintegy 82 létesítménynél volt gyors kitűzés, amelyben az iro­da műszaki ellenőrei is resztvettek. Folyamatosan adják át a munkákat a kivitelező vállalatoknak, eddig 42 átadás történt. KEVÉS AZ ÁRELEMZŐ Természetesen a tsz-ek is azt sze­retnék, hogy az építkezések mielőbb befejeződjenek, mert hiányuk van férőhelyben, silógödörben, magtár­ban, lakóházban és egyebekben. Negyvenöt létesítmény tervezésével a Pécsi Tervező Vállalat szekszárdi irodája lett megbízva. Az irodától a napokban kapott levél szerint közöl­ték, hogy a megbízásban közölt be­árazásokat csak a III. negyedévben tudják elvégezni, mivel a Tervező Iroda nem rendelkezik megfelelő lét számú árelemzővel, de nem tudják vállalni a IL negyedévre a megbí­zásba adott 45 létesítményből 15 lé­tesítmény helyszíni bejárását és or­ganizációs adat felvételeit sem. S mindebből adódik, hogy elhúzódnak a tervezések, a kivitelező vállalat­nak nem tudnak időben tervdoku­mentációt adni és végül a termelő- szövetkezeteken csattan az ostor, mert a kivitelező vállalat a már fel­sorolt okok miatt nem tudja ebben az évben a létesítményt befejezni. LAKÓHÁZ, ISTÁLLÓ, MAGTÁR, SILÓGÖDÖR ÉPÜL — Az év első négy hónapjában — folytatta tovább Schwébl Károly — csupán az 1958-ról áthúzódó, illető­leg átmenő építkezéseken folytak munkák. Uj munkát csak ott kezd­tek, ahol a tervdokumentáció a ki­vitelező vállalat rendelkezésére állt, vagy ahol a munkát terv nélkül is meg lehet kezdeni. i— A termelőszövetkezeteknél szarvasmarha-istálló építése 32 he­lyen történik, 1920 férőhellyel. Az építés folyamatban van. Megkezdő­dött a sertésfiaztató, hizlaldák, öt lakóház, négy magtár, siló, öt öntö­zőtelep építése is. A beszélgetés során még több olyan tényezőről volt szó, amelyek nemhogy segítenék, inkább hátrál­tatják a beruházási iroda munkatár­sainak amúgy sem könnyű munká­ját. Az irodai felszerelések, a helyi­ség problémája majd csak megoldó­dik, ezek lényegében nem befolyá­solják a termelőszövetkezetekben történő építkezéseket, azon azon­ban lehetne gondolkodni, hogy a Pé­csi Tervező Vállalat szekszárdi iro­dája hogyan oldja meg mielőbb az árelemzők problémáját. PÁLKOVÁCS RÓZA Dorogi Erzsébet Negyven esztendővel ezelőtt Termelőszövetkezetbe tömörültek a kisiparosok Akikre emlékesünk, élnek ! Bágyadtan mozogtak a határban, az aratás sokat kivett az emberek­ből. A levegő is fülledt, nyomasztó, olyan vihar előtti csend volt. A szőlőben dolgozott valaki. Nem munka volt ez, inkább olyan magá­ba mélyedés már, jobban érlelőd­nek a gondolatok így, ha az ember elfoglalja magát. Ijedten egyenesedett fel Incinger Jóska mikor az ösvényről reászólt a második szomszédja. — Te Jóska, jó lesz ha eltűnsz, jönnek az urak! Jóska dél felé tekintett, arra alá Szekszárd felé, feljebb lökte a hom­lokára csúszott fejfedőjét. — Hát jöjjenek, egyszer nekik is el kell menni. A másik ingerelni próbálta. — Soká lesz az, nem éled te meg azt. Nem válaszolt, összerakta szer­számait, majd lefelé indult a domb­ról. Hová, hová menjek? ősi paraszt esze figyelmeztette, aki időt nyer, életet nyer. Ha volna célja, harcol­na utolsó csepp véréig, de csak úgy odadobja magát, azt már nem. Nekilódult, megkerülte a Sasvár­hegyet és a Léber tanya mellett óva toskodott az Imsósi erdő felé. Nem valami rengeteg, inkább olyan be­rek féle, de víz mellett van. Talán hajó is akad. Addig Pista, az erdő­kerülő majd ad tanácsot, az is a mi emberünk. Csetlett-botlott, iszalag, szederindák csavarodtak a lába kö­ré. Dühösen rúgott lábával és fél­hangon köpte oda a szót. —• Hát ti is, ti is... Fény pislákolt a fák között, közel az erdészház, Ordas felől is már kezdtek kigyúlni a lámpák, füstö­lögni a kémények. — Te Pista baj van, jönnek! Jön­nek azok az átkozottak. Segíts raj­tam, esett be az ajtón. Az őzitató körüli éves vágásban találtak helyet. A hasáb fák és ten­gernyi rőzsenyaláb jó rejtekhely volt. — Csak a szúnyogokat bírjad. Azok rád találnak, de más senki, — szólt az erdész. A község várt és félt. 1919. augusz­tus 9. Délután volt. Az Erzsébet szálló földszinti ablakából egy fia­tal tiszt nézett ki. Főhadnagyi csil­lagok a gallérján, tábori sapkáján toll meredezett. Nézett ki az elhagyott térre, né­zett, de nem látott. Nem látta, hogy nem örömet hoztak, hanpm csak bosszút és vért.. Kötelet és új lán­cokat. — Ne pohárral! Üveggel hozzák a konyakot! Ivott. Kábította a lelkiismeretét, ha volt neki, ítéletet akart hozni, olyan íté­letet, melyhez a józan ész nem való. Csak deliriumban ítélkezhet... A pribékjei délután már agyon­vertek két kommunistát az Imsós- ban. Lefkovicsot és Takácsot. Va­jon siratja őket valaki? Apja, any­ja, testvére, felesége? Látja maga előtt a feketébe öltözött, fejkendős öregasszonyokat és látja saját any­ját, testvéreit. — Még konyakot, — rikolt a hang ja. Készül ítélni. Tántorogva kel fel az asztaltól, dülöngélve elindul a bí róság felé. Mihálik Gézáné, a polgári iskola rajongva szeretett tanárnője cellá­jában vár. Világos ruhája, fehér ci­pője nyáriasan világít a félhomály­ban. ö is gondolkozik, akárcsak Wie demann Tóni. — Miért? Miért?... Meghurcoltak, de elég ez nekik? A gondolatok zsongnak, kavarog­nak a fejében, egy pillanatra maga elé mormolja a vers sorait: »Ha volna is vétkem... Kinéz a rácson, lement a nap. Új­ra maga elé suttogja: „Lemenőben volt a nap, Piros volt az arca« Bakancsok toppannak, nem, dü­börögnek a folyosón, kivágódik a cella ajtaja. Durva kezek ragadják meg. Fehér ruháján a piszkos csendőrkezek foltokat ejtenek, vele hurcolják társát is. — Hát nincs kegyelem, nincs ir­galom? Durva szitok a válasz és egy vég­zetes szó. Nincs! ... Mint egy elhervadt fehér vi­rág, leng ide-oda a Duna felől len­gedező esti szélben. Társa mellette megmerevedve mint egy felkiáltó jel, figyelmeztetőn. — Az ítélet végrehajtatott, jelen­tem alássan, főhadnagy úr! A tiszt nádpálcájával csizmáját verdesi. Tágra meredt szemmel nézi áldozatait. Deliriumában fél szava­kat dünnyög maga elé. Majd felcsat­tan a hangja: — Maradjanak ott a kutyák, a vö­rös gazemberek! S ők mint néma harang nyelvei himbálódznak. Néma a község. A borzalom, a megrettenés, a hihetetlenség tükrö­ződik az arcokon. A szó is halkab­ban esik. Egy nyitott ablakon ki- hallatszik egy öreg néne hangja. — A szentírás is azt mondja lá­nyom, aki kardot ránt, kard által vész el... — Anyám hallgasson! Az ablak lassan becsukódik. Kez­dődik egy legenda első sora. Halkan csobban a víz. Egy csikli siklik nesztelenül az éjszakában. Szorosan a part mellett, ahol söté- tebb árnyékot vet, a holdsütésben is. Incinger Jóska jött búcsúzni. Le­veszi fejéről sapkáját, durva, agyon dolgozott kézfejével dörzsöli szét ar­cán a könnyeket. — Én elmék, testvérek... — Egy fehér mészvakolat-darabka a lábá­nál, felveszi és írja a kút oldalára az izenetet. »Itt jártam az éjjel, Incinger«. De sietni kell, kapott egy uszályt, Úszódon várják, mennek Szerbia felé. Már a paksi Siksor el-eltűnik, ő meg búcsúzik, de nem örökre. Visszajövök... és újra lobogni fog­nak a vörös zászlók... és harsogva szól újra a nemzetközi induló... Mert az idő nem állhat meg. A víznek folyni kell, néha még visz- szafelé is, de az útja a tengerbe ve­zet végül... s az igazság órája is el­jön. Eljött. Péter Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom