Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-13 / 110. szám

4 SOfcNA MKGXEI NEPÜJSAG 1959. május 13. TUDOMÁNY Rideg pásztor... A hajdani Hor­tobágy jellegzetes alakja, aki egész éven keresztül kint élt a gulya mellett a pusztán. Néhány társán kívül — akikkel a jószágot őriz­te — emberrel csak elvétve talál­kozott. A világ eseményeiről mit- sem tudott, de érdeklődési köre nem is nagyon terjedt a látóhatá­ron túlra. E rideg pásztorok kései utódjá­val találkoztam a minap, egy el­dugott völgyben, Diósberény ha­tárában. Ezúttal nem volt egye­dül. Negyedmagával a karámot javította, illetve, délidő lévén, ép pen ebédeltek. Beszélgettek, még­hozzá a mesterséggel együttjáró dolgokról. A jószággal bánó em­ber nélkülözhetetlen segítőtársá­ról — a kutyáról. Mert a jószág i— különösképpen a mi rideg pászto­runk gondjaira bízott hatvanhat növendékborjú — hajlamos arra, hogy el-elcsatangoljon. A kutya pedig arravaló, hogy az ilyen el- csatangolót visszatérítse a többiek­hez. Április 26 óta itt él kint, az «-is­ten háta mögött-« az öreg Hajnal Gábor, egészen október végéig, őrizőtársaival, egy fiatal, még most tanuló farkaskutyával és az öreg terelőpulival. Hasonlóképpen, mint a hajdani rideg pásztorok... — Azért vállaltam én, mert amióta megalakult a szövetkezet, 1949-től állandóan a tehenészetben voltam. Aztán már éreztem, hogy öregszem, nehezen bírja már a ka­rom. Tizennégy tehenet fejtem. Nem nehéz itt a munka, meg sze­retek is kint lenni. Diósberény termelőszövetkezeti községgé alakult a tavasszal, és a szarvasmarha-állományt két rész­re osztották. Külön legelőrészben vannak a tehenek, és külön a nö­vendékek. Itt őrzi az öreg Hajnal a két termelőszövetkezet növen­dékeit, köztük három »egyéni« borjút. — És nem unalmas itt kint egye­dül? — Nem mondhatnám. Reggel, amikor a harmat felszáll, kien­gedem a jószágot. Előtte már tele­húzom vízzel a vályút, és magam­nak reggelit készítek. Napközben elbandukolgatok a csorda után. Vigyázni kell, nehogy a jószág ti­losba tévedjen. Itt van a tetőn jókora lucematábla, ott hamar bezabálna, aztán esetleg felfúvód­na... Nagyon kell vigyázni... — Délben bejövünk delelőre, le­pihen a jószág délután három­négy óráig, akkor fordulunk egyet, utána már jönnek be a vályúra, aztán mennek be a karámba. Az­után nekiállok vacsorát főzni, va­csora után lefekszem. Ebből áll a napom. A pásztor-romantikát keresem az öreg Hajnal szállásán. Persze Magyarország a párizsi vásáron A L’Humanité Dimanche egész oldalon közli a magyar export-vállalatok — Komplex, Ferunion, Kultúra, Metrimpex Hungarofruct, Artex, stb. — hirdetéseit és az alábbi rövid ismertetést adja a párizsi vá­sáron kiállításra kerülő ma­gyar árukról. Ezeket a kitűnő és már európai hírű árukat 400 négyzetméter alap- területű hatalmas pavilonban mu­tatják be a francia közönségnek. A látogatók megismerkedhetnek a magyar ötvösművészet, csipkeverés, kosárfonás és porcelángyártás alko­tásaival. Az 1839-ben alapított He­rendi Porcelángyár termékei világ­hírűek. Különös sajátosságaik: a magyaros dekoratív elemek, az ál­latfigurák és a mesealakok. A kiállításon jelentős helyet kap­nak a bőráruk, a szőrmék és a divat­cikkek is. Megtudtuk, hogy a kiállí­táson a látogatók szeme láttára ké­szülnek majd a magyaros babák. A műszaki kiállításon különös ér­deklődésre tarthatnak számot a la­boratóriumi mikroszkópok, az 53-T- 816 és 401-N típusú televíziós készü­lékek, valamint a magyar magneto­fonok. A francia—magyar clearing-egyez ményt egy évvel meghosszabbítot­nem nádkunyhóban lakik, hanem lakóházban, amely konyhából, szó bából, kamrából áll. A konyha felét elfoglalja a kemence — ki tudná, hány év óta áll már hasz­nálatlanul. A szobában rakott »sparhert«, a sarokban deszkából tákolt ágy, piros ágyterítővei letakart kék, kockás dunyha. Az ágy alatt — egészen otthonias hangulat — pa­pucs, beljebb egy pár bakancs. Köröskörül a falakon szögek. Az egyiken pufajka, vattanadrág lóg. (Ugyebár minden időjárásra fel kell készülni.) Több szögön kü­lönböző nagyságú zacskók. — Tészta van bennük, — int feléjük magyarázóan az öreg. — Akármilyen levest főzhetek, krumpli-, bablevest, tésztalevest. A tűzhelyen lábasok, egy hatal­mas szögön bőrtarisznya, és a »szerszámok«, két karikásostor. A sarokban kerékpár. — Azért néha bemegyek a fa­luba, tiszta ruháért, élelemért, rendszerint hajnalban, amikor még pihen a jószág. így, kerékpárral egy óra alatt megjárom az utat. Az ablak elé deszkából kis asz­talfélét szerkesztett az öreg. Az asztalon só- és paprikatartó, kü­lönféle holmik, szemüveg, alatta valami piroskötésű könyv. — Valami regény talán? — eme­lem fel a könyvről a szemüveget. De nem az. „Határidő napló”. — Ebbe jegyeztem fel, kinek a ... A sziporkázó, áprilisi égboltról a nap szinte bántóan süt a szekszár­di MÁVAUT-iroda előtt ácsorgó em berek arcába. Az utasok ide-oda jár­kálnak a járdán... az ismerősök mo­solygós arccal üdvözlik egymást. A könyves-sátor előtt vidám gyerekek zajongnak: Anyu ezt vedd meg... Apu, ez igaziból nagyon jó könyv... és még ki tudja milyen »gyermek­könyörgések« nem hangzanak el. A sátor egyik oszlopához révült-tekin- tetű, beteges fiúcska támaszkodik, ö nem tudja senkinek sem mondani, hogy mit szeretne... melyik tetszik. Ö az életből még csak annyit tud, hogy az iregi gyógypedagógián van, s ott a nevelők vigyáznak rá. Most átutazóban van — kórházi kivizsgá­láson volt — s kísérője várakozik. Egyszerre halk, kedves hang szólít­ja meg: »Te is könyvet szeretnél ven ni?« A kisfiú csodálkozva néz a mögötte álló őszhajú nénire, aki őt már régóta figyelte. Melyiket szeretnéd? — hangzik az újabb kérdés. A kisfiú most már alig tud szólni, mert az öröm úgy összeszorította a torkát. Vézna kis ujjával reszketve mutat egy mesés­könyvre. A kedves néni pár szót vált az elárusítóval, fizet, s a máso­dik pillanatban már a kisfiú kezé­ták, de míg tavaly a cserekereskede­lem értéke 4 600 000 000 frank volt, az idei évre hatmilliós forgalmat irá nyoztak elő. (3300 millió frank érté­kű árut szállít Magyarország Fran­ciaországba, 2800 millió frank érté­kűt Franciaország Magyarországnak. Ha ehhez hozzávesszük azokat az ügyleteket, amelyek a clearingen ki vül köthetők, az 1959—1960. évi fran cia—magyar kereskedelem forgalmát (frankban számítva) 12 milliárdra be­csülhetjük. A világkiállítás jelentős részét fog lalja el a kulturális részleg. Megis­merhetjük a magyar nyomdászat fejlődését a XII. századtól napjain­kig: statisztikai adatokat láthatunk a francia könyvek magyarországi terjesztéséről, stb. Külön terem vár ja azokat, akik idegen nyelvű ma­gyar kiadványokat kívánnak olvasni: egy másik teremben a látogatók ma gyár lemezeket hallgathatnak. Külön elárusító helyet állítanak fel a magyar borok és élelmiszercik­kek bemutatására. Bizonyára nagy sikert arat a híres tokaji bor, a man galicák húsából készített szalámi és a gyulai kolbász, amely különleges ízét a magyar paprikának köszönhe­ti. Egyszóval: a magyar pavilon vál­tozatos és gazdag lesz, még a leg­kényesebb ízlést is kielégítheti. jószága van itt — magyaráz az öreg. <— Meg ebbe jegyzek bele különböző dolgokat. De vannak itt nekem érdekes könyveim — mond ja titokzatosan és az ágy fejéből elővesz két könyvet. Az egyik Schandl József Szarvasmarhate­nyésztés című, egyetemi tanköny­ve, a másik az ezüstkalászos tan­folyamok tankönyve, a Mezőgaz­dasági alapismeretek. — Ezeket tanulmányozom sza­badidőmben. Én magam vettem mindegyiket. De mondhatom, na­gyon sokat tanulok belőlük. De vannak nekem más könyveim' is. Politikai könyvek, meg regények is. Az újságot is járatom. Amikor hazamegyek, mindig összeszedem és kihozom. Itt aztán ráérek átol­vasni. — Gondoltam már, hogy elkelne egy rádió is. így délidőben, meg esténként ráérnék hallgatni. No lám, így él a hajdani rideg pásztorok mai utóda. Azok még apjuktól, nagyapjuktól tanulták az állattenyésztést. A mainak ez már nem elég, ő már igénybeve­szi az egyetemi tankönyvet is. Nincs szüksége a régiek ama tu­dományára sem, hogy a nap, vagy a csillagok állásából állapít­sa meg az időt. Előveszi zsebórá­ját, felkattintja a fedelét, és úgy konstatálja: — Két óra van. Nemsokára inni jön a jószág a vályúra. BOGNÁR ISTVÁN ben van a régvágyott meséskönyv, Nem érdemes leírni ezt a jelene­tet, mert úgy hisszük nem lesz elég hiteles. Ezt csak érezni, elképzelni lehet. A kisfiú csókolgatja a kis könyv táblácskáját, majd vigyázva, esetlen mozdulattal a kabátjába, a szíve fölé dugja és úgy szorítja mintha sohasem akarná elengedni Vékony kezecskéjével megszorítja 9 kedves néni kérges tenyerét és alig hallhatóan suttogja: »Néni kérem.. én úgy szeretném, ha maga lenne az én... anyukám!« * A kedves néninek, muszáj elfor­dulni, ha nem akar megszégyenülni a kisfiú előtt. Úgy érzi, már nem sok kellene, hogy felkapja és össze­vissza csókolgassa... de szerencsére jön a kísérő és »meg van mentve« a helyzet. Elválnak. A kisfiú tovább megy és búcsúzóul visszainteget a kedves néninek, akinek két meleg könnycsepp gördül le barna arcán. Az élet, a nagy tanár előveszi no­teszét és feljegyzi: »Emberségből je­les ! ÍT« S most menjünk egy lépéssel to­vább! A Szekszárd—Siófok útvonalon járó autóbusz a hőgyészi kocsma előtt áll. Az utasok egyrésze kiszáll, mivel a kedves kalauz bácsi közöl­te, hogy pár percet állunk. Az egyik ablaknál fiatal házaspár ül, az anya ölében egy virgonc kis 1%—2 éves fiúcska. Selypítve közli, hogy: »Na- don csomjacs vagyok!«... mire az apa kiszáll, hogy egy pohár málnát hozzon a kis csöppségnek. Csakhogy az italboltban sokan vannak, s mire nagynehezen kiér a fiatal apa a fé­lig kilotyogott málnával... felbúg a motor... s az autóbusz indulni ké­szül, holott még a kis csöppség sem ivott és a pohár sincs visszavive. A kalauz bácsi, aki látja az eset minden részét, erélyes mozdulattal felemeli a kezét... s a vezető-fülké­ben megszólal a csengő... várj! A sofőr hátrafordul és mosolyog... az utasok elismerően bólogatnak, s a fiatal anya hálásan néz a kalauz bá­csira. Az autóbusz áll... mindenki nézi, hogy a kis csöppség hogyan kor tyolja a hűsítő italt. Megkapó jele­net. Majd az apa visszaszalad a po­hárral, s ahogy visszaér becsapódik az ajtó... indulhat a busz! »Köszönjük« — mondja a férfi, miközben hálásan nyújtja a kezét a kedves kalauz bácsinak. »Töcsöny- nyüt« — visszhangozza a kis csöpp­ség nagy derültség közepette. »Nincs mit« — feleli rá a kalauz, A siófoki autóbusz április 26-án, vasárnap, emberség miatt öt percet késett. A »tanár« pedig újra kinyit­ja a noteszét és ismét felírja szo­kott gyöngy betűvel, hogy: »Ember­ségből jeles!« PALÁNKY LÁSZLÓ Emberség ES TECHNIKA Hajószerelvények a Volgán A Volga-parti városok lakói ta­valy nyáron érdekes hajóra figyel­tek fel. A hajó — akár egy vonat — több „vagonból” állt. Valóságos sze­relvény közlekedett a folyón. Isme­retes, hogy a folyami hajók merülése egy bizonyos határt nem léphet túl. A merülés viszont korlátozza a teher­bírást. Ha tehát több árut akarunk szállítani, meg kell hosszabbítani a hajókat. De hogyan haladnak át a hosszú hajók a folyók tekervényein? Leningrádi hajóépítők tanulmá­nyozták ezt a problémát és elhatá- xózták, hogy „hajó-szerelvényt” állí­tanak össze, amely egymástól függet­len, de egybekapcsolt úszó egységek­ből áll. Ezt próbálták ki a Volgán. A szovjet folyamhajózási tudomá­nyos kutatóintézet munkatársai je­lenleg 9000 tonna teherbírású hajó­szerelvény összeállításán dolgoznak, de már kísérleteznek 22 000 tonna te­herbírású szerelvénnyel is. A kígyóharapás tudora a kvantungi orvosi főiskolán A 74 éves Szio-seng szülőföldjén, Vucsuan megyében sok évtizedes ta­pasztalatot szerzett a kígyómarás gyógyításában. Ezen a vidéken külön­féle mérges kigyófajták hemzsegnek, és Szio-seng évtizedek óta több mint 3000 megmart ember életét mentette meg. Vagy húszféle fűből készíti a gyógyításhoz szükséges orvosságokat és még a legmérgesebb kígyók áldo­zatait is meggyógyítja. Kvantung tartomány egyik orvosi főiskolája és modern kórháza alkalmazta a kígyó­marás gyakorlott tudorát, aki most a főiskola kutatólaboratóriumában ta­nácsokkal szolgál a gyógyszerészeti kutatócsoportnak. Telefonkábel a Föld körül A Brit Nemzetközösség országainak Montrealban megtartott' gazdasági konferenciáján megvizsgálták azt a tervezetet, amely a Nemzetközösség országait egyetlen telefonvezetékkel kötné össze. A telefonvezeték végig­haladna Anglián, Kanadán, Uj-Zé- iandon, Ausztrálián, Malájföldön, In­dián, Pakisztánon, Ceylonon, Ke­nyán, Dél-Afrikán stb., vagyis tulaj­donképpen megkerülné a Földet. A vezeték hossza 30 ezer tengeri mérföld lenne. Az építést 10 eszten­dőre tervezik. Az Angliát és Kana­dát összekötő első szakasz építését 1861-re befejezik. Űj műgumi — a kaucsuk veszélyes versenytársa A német butadién és izoprén, vala­mint az amerikai G. R. S. után a losangelesi Shell Chemical Corp. la­boratóriumaiból új műgumi került ki: a poly-izoprén. Az U. S. Rubber Co. már meg is kezdte a felhasználá­sát gépkocsiabroncsok gyártásánál. Az eddig gyártott mű gumiféleségek árban megállták ugyan a helyüket a természetes kaucsuk mellett, de sok­kal kisebb ellenállást mutattak a kopással és a hővel szemben. Az új polyizoprén gyártmányok ára ver­senyképes, ugyanakkor minőség te­kintetében is felveszik a versenyt a természetes kaucsukkal. Jelenleg a napi termelés 5 tonna, de hamarosan évente 15—20 ezer tonna készül be­lőle. A polyizoprén kiválóan alkal­mas nehéz járművek abroncsainak gyártására, kezdve a tehergépkocsik­tól egészen a bulldózerig és a repülő­gépig. Halászat „porszívóval” Az Egyesült Államokban új halá­szati módszert alkalmaznak, amely a porszívó elvén alapul. Elektromos árammal működő szivattyúval hosz- szabb gumicsőbe szívják a tenger­vizet, honnan a beszívott halak köz­vetlenül a gyűjtőkosárba kerülnek, a víz pedig kifolyik. Az Egyesült Álla­mok északkeleti partvidékén ezzel a módszerrel percenként mintegy há­rom tonna heringet fognak. Orvosi műszerek műanyagból Nemx'ég műanyagból (mipolan) ké­szült hajlékony szondák használatát kezdték meg a marosvásárhelyi Or­vostudományi és Gyógyszerészeti Fő­iskola orr-, fül-, gégeklinikáján. Az új szondák segítségével olyan gyógy­kezeléseket sikerült végrehajtani, amelyekhez eddig feltétlenül műtétre volt szükség. Antibioticum a hangyasavban Louisiana állam egyetemének két kutatója felfedezte, hogy a hangya­savban nagyerejű antibioticum ta­lálható. Most kísérleteznek az új an- tibioticummal, amely mindenesetre máris magyarázatát adja annak, hogy a hangyacsípés sohasem mérgese­dik el. Mozgó zsöllyék a jövő színházában Raimond Doblhoff augsburgi épí­tész újszerű tervet készített a jövő színházának nézőteréről. Az ülőhe­lyeket villanymotor mozgatná asze­rint, hogy a nézőteret körülvevő színpad melyik részén folyik a cse­lekmény. Doblhoff az új színházat a film kifejezőeszközeinek figyelembevéte­lével képzeli el. A monológokhoz, párbeszédekhez a nézőtér székeit egé­szen közel vinnék a színpadhoz, ahogy a moziban a premierplan a sze­replőket hozza közel a nézőhöz. A tö­megjelenetekhez viszont kellő távla­tot biztosítana a mozgó szék és így a néző átfogóbb képet kapna a szín­padi cselekményről. Dolbhoff több né met város «tanácsával tárgyal színhá­zának megvalósításáról. Erőmű a Föld mélyének melegével Az első földalatti hőenergiával mű­ködő szovjet erőművet a Kamcsatka- félsziget délnyugati részén, a pau- zseti hőforrások környékén építik fel. Ezen a területen már felállították a Szovjet Tudományos Akadémia kü­lönleges kutatóállomását. A tervek szerint a föld mélyén található forró víz és gőz, fúrótornyokban jut a fel­színre. Az első kísérleti torony fúró­berendezése már 500 méter mélyre hatolt le. Ebben a mélységben a víz hőfoka 200 fok. Kamcsatka híres rendkívül aktív vulkanikus talajáról. Vulkanikus energiáját nemcsak a tűzhányó hegyek, hanem a félsziget mintegy 100 hőforrása is bizonyítja. Sok helyen olyan forró a talaj, hogy még télen sem marad meg rajta a hó, viszont egész évben zöldell a fű. A vírustan problémáiról A Szovjet Orvostudományi Akadé­mia vírustani intézetének XII. tudo­mányos ülésszaka nemrégiben nyílt meg Moszkvában. Pavel Koszjakov professzor, az intézet igazgatója el­mondotta, hogy az utóbbi években a szovjet kutatók eredményesen tanul­mányozták a vírusok felépítését. Olyan módszereket dolgozták ki, ame lyekkel biokémiai úton fehérjékre és nuklein-savakra bonthatják a víru­sokat. Hasonló sikereket értek el a vírusok kezdeti aktivitásának kuta­tásában is. Az így nyert tapasztalatok felhasználásával lehetővé válik a ví­rusok működésének ellenőrzése. A tudományos ülésszakon több mint 50 beszámoló foglalkozik a ví­rusok természetével, a vírusos meg­betegedések történetével, a vírusok­kal szembeni immunitásai és a víru­sos fertőzések kórmegállapításával. Csőrepedés „gyógyítása” izotóppal Stockholmban az elmúlt napokban első ízben alkalmaztak radioaktív izotópokat annak megállapítására, hogy a város vízhálózatának főveze­tékében hol történt csőrepedés. Stockholm két nagy iparvállalata tíz napon át vízellátás nélkül ma­radt, mivel nem tudták megállapí­tani, hol a hiba a fővezetékben. Te­kintettel arra, hogy az egyik főútvo­nal alatt húzódó vezeték feltárásához igen hosszú szakaszon kellett volna utat bontani, úgy oldották meg a problémát, hogy egy radioaktív nát­riumkészítményt szivattyúztak a cső­vezetékbe, majd Geiger-számlálóvaí végigmentek a vezeték felett. Ahol a számláló erősen kilengett, megtalál­ták a vízvezetékben a csőrepedést. A radioaktív, fertőzött csöveket utóbb erős öblítéssel ismét megtisz­tították. iDPi^ pászior...

Next

/
Oldalképek
Tartalom