Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-12 / 109. szám
1959. május 12. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 I kongresszusi verseny eredményei a téglaiparban HÍREK Az építőanyagipari dolgozók, ezen belül a téglagyárak dolgozói a felszabadulás óta számos munkaversenyben és különböző, a termelést, a szocializmus építését elősegítő mozgalmakban tevékenyen kivették a részüket és olyan eredményeket értek el, amelyek a termelés terén az építés hőstettei közé tartoznak. Közülük nagyon sokan rendelkeznek ma miniszteri kitüntetéssel, kiváló dolgozó oklevéllel, sőt az erkölcsi elismerés mellett anyagi elismerésben is részesültek. A hároméves tervidőszak alatt jelentős feladat hárul a téglaipar dolgozóira. Teljesíteniük kell a hároméves tervben meghatározott feladatokat, amellyel egyúttal megteremtik a második ötéves terv bázisát. A téglagyárakban dolgozó öntudatos dolgozók és kommunisták ezt megértve, messzemenő segítséget nyújtanak az adott gazdasági terület vezetőinek a célkitűzések meghatározásában, majd példamutatáson keresztül mozgósítják a dolgozókat a célkitűzések végrehajtására. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának felhívását a Tolna megyei Téglagyári ES vezetősége és a téglagyárak vezetői a dolgozókkal megbeszélve kongresszusi versenyt indítottak be, amely verseny során az Egyesülés az 1958-as évhez viszonyított 10 százalékos magasabb tervére kétmillió égetett tégla többtermelést vállalt, az önköltség csökkentése és a termelékenység ötszázalékos növekedése mellett. E vállalások reális alapjai a téglagyárakon belül megvoltak, miután az Egyesülés az elmúlt év folyamán is több millió forintot épített be a gyártelepekbe, ahol a nehéz fizikai munkát jelentő anyagmozgatások döntő többségét gépesítette vontatókulik, kotrók, szénfelvonó vitlák beállításával. A munkakörülmények j megjavításán túlmenőleg a gyártele- j pék dolgozóinak lakás- és szociális problémái is megoldás előtt állnak, j miután a Dombóvár I. sz. Téglagyár- i bán hat lakás, a II. sz. Téglagyárban i pedig két lakás van épülőben és a többi téglagyárban is kisebb-na- j gyobb felújítások történtek a múlt | rendszerből ittmaradt egészségtelen ! munkáslakásokon. | Sikerült egy egészséges, mindenki j számára érthető bérezési formát ki- j alakítani, amely a dolgozók tetszését | kiváltotta és ösztönzőleg hat a ter- i melésre. Ezeken túlmenőleg még ' c ’T a gyárak vezetőit az Egyesülés vezetősége a Baranya megyei Téglagyárakhoz tapasztalatcserére vitte át, amely tapasztalat- cserének meg is volt az eredménye, miután azok a téglagyá-, rak, amelyek az elmúlt évek folyamán csak 30—35 ezer téglát gyártottak egy műszakban, ma már 40—45 ezernél kevesebbet egyetlenegy nap sem gyártanak, sőt a Szekszárd-Palánki TéglaMOZAIKOK A traktor nagyot ugrik a hirtelen adott gáztól. A vezető kicsit jobban hátranyomódik az ülésben. A traktor után akasztott nyúlláb henger forogni kezd, tömi, dagasztja a nem rég idehordott földet. A traktor után az úthenger járja a frissen töltött utat. Néhány méterrel odébb pótkocsikról húzzák le a földet... Udvari Ferenc munkavezető, a pa rancsnok, az irányító ezen az épülő útszakaszon... Tanácsot ad és ellenőriz, segít és bírál. Mert mindez előfordul ilyen nagy építkezésen. Kéty község határában, ahol az országút csaknem derékszögben kanyarodik Hőgyész felé útépítő munkások dolgoznak. — Mikorra lesz kész az út? — kérdem a munkásoktól... Udvardi válaszol: ez a rész még az idén, s azután tovább mennek majd Iregszemcse környékére, utat építeni. F. Kiss Sándor kurdi lakos, itt az építkezésen az UH—12 típusú úthengerrel jár a friss töltésen. Dompai Aladár traktoros, a teveli gépállomás dolgozója, a nyúlláb hengerrel tömíti az utat. Egy rövid pihenőre az úthenger mellett jövünk össze. A keresetről meg a munkáról, a versenyről meg az élet apró ügyeiről, bajairól, gondjairól esik a szó, de csak annyi, ami egy táviratba belefér: — Jól keresünk, az asszonyhoz . Körülöttem százados fák susognak, s az üde zöld májusi környezet ben a pirosra festett padok, mint egy-egy jelkép állnak, várják a pi- henésrevárókat. S hogy miért jelkép? Mert valamikor a gróf Apponyi rezidenciájához tartozott itt az egész környék és bizony coki volt, innen mindenkinek, aki nem tartozott az udvarházhoz. Most pedig az egész falu idejár szórakozni, pihenni. így változott meg itt is a világ, rövid tíz egynéhány év alatt, példázva, hogy átdolgozó nép vette kezébe a hatalmat, megszüntetve a régi kiváltságokat, melyeket éppen az ő bőrükre gyakoroltak. Jelkép itt mellettünk a kis kápolna is, ahol a gróf nyugszik, vele együtt örökre eltemetve a régi, a rossz, az az embemyúzó világ. S ha feltámadna, menten újra meghalna... mert meglátna bennünket. Nemcsak a népparkká avanzsált kertját látná, hanem azt is, hogy a falu ügyeiben is mások intézkednek, mint az ő idejében. Talán, ha a necsak hetenként megyünk, rajtunk nem múlik az út gyors befejezése. A verseny meg jó, mert nemcsak több pénzt hoz, hanem valamit tud az ember törleszteni, a sok segítségért, és tisztelet, erkölcsi ügy a pártkongresszusi verseny... * Csinos és kékszemű, huncut és vidám, mint minden 18. évét betöltött leány. Technikumot végzett, s ott képezték ki tejipari szakemberré. Ért a sajtkészítéshez, tudja, hogyan kell a vajat, a joghurtot és egyéb tejterméket gyártani. És kísérletezik is Kiss Jolán. Ehhez a gyárvezető engedélyt adott. Persze ez a kísérlet, inkább szórakoztatva tanít, de éppen ez a megkapó és a jó benne. Az új, a változás keresés. Most még csak tejszínfagylaltot készítettek, hagy titokban, s ha nem is a legjobban sikerült, de munkatársaiknak ízlett. S ez már biztató. Mert az új keresése, az új termék készítése a választék bővítése csak ilyen lelkes, szakmát szerető emberek keze nyomán születik meg... Terveiről kérdezem, nem akar nyi latkozni, mert ugye még fiatal, a szakmát szereti, és valami nagyot szeretne alkotni. Olyat, ami nevét is mértté teszi. Valami csodás tejkészítményt előállítani, ami jobb mint az eddigiek... Kiss Joli a tejet, és a belőle készített terméket nem szereti... Jelképek vét hallaná a mellettem ülőnek el sem hinné, hogy Zavracsányi István a helyi tanács elnökhelyettese. Szülei abban az időben e rezidenciához tartozó földeken hullatták verejtéküket, éhbérért, megalázottan, mint annyian mások is. Nem kívánják vissza „a régit, azt, amikor Zavracsányi elvtárs is, hogy a szülőknek segítsen az iskolai szünetben — nagy kegy volt az is — 40 fillérért naponta mácsonyát bökö- dött az uraság földjein. — Bizony akkoriban csak ez jutott nekünk — mondja. — Szolgáltam aztán kulá- koknál is. A munkám az csak kellett, de éjszakára mégis a tehén faránál jutott számomra hely. Jelkép itt távolabb a hatalmas kas tély is. Azelőtt az úri família birtokolta benne a sofc szobát. Ma árva gyermekek élnek, tanulnak benne, akiket akkor a társadalom számkivetettjeként kezeltek. Most éppen itt játszik egy csőgyár kilencórás műszakban hat- vankétezer-háromszáz téglát is le gyártott, amely országos viszonylatban is kiemelkedő és ötvenezernél kevesebbet szinte egyetlenegy nap alatt sem gyárt. Ebben a versenyszakaszban e kiemelkedő termelések mellett olyan kiváló dolgozók is születttek, mint Vaszkó Lajosné, Molnár Fe- rencné és még számosat lehetne felsorolni, akik példamutatásukon keresztül mindent elkövetnek a többtermelés érdekében. A kongresszusi versenyben nemes vetélkedés alakult ki a gyártelepek között, naponta kíváncsiak és érdeklődnek a másik gyárak termelése iránt, amely megmutatkozik abban is, hogy a termelés szintje az Egyesülés fennállása óta még soha ilyen magas nem volt, mint most. Ennek eredményeképpen és természetesen a kedvező időjárás következtében is, a kongresszusi versenyvállalásból máris 1 350 000 égetett tégla és 1 900 000 nyerstégla az eredmény, mert a márciusi kedvező időjárás kihasználását a téli nagyjavítás gondos és határidő előtti befejezése lehetővé tette. Természetesen ezek az eredmények nem születtek maguktól. Az egyesülés és a gyártelepek vezetőinek komoly nehézségeket kellett leküzdeni egyes dolgozók nézeteivel szemben, és e munkában a gyártelepek párt- és szakszervezetei komolyan segítségükre is voltak a vezetőknek, betöltötték azt a feladatukat, amelyre hivatottak. A vállalat vezetősége az áldozatkész munkát kellőképpen értékelve, a versenyben élenjárókat, a győztes telepeket megfelelő jutalmazásban fogja részesíteni. — A Szekszárdi Bezerédj Iskola- szövetkezet 1957 december 31-én 2508 forint ^tiszta nyereséggel zárt. 1958 december 31-én pedig már 15,152 forint volt az iskolaszövetkezet nyeresége. — De Gaulle a háború óta az első francia államférfi, akinek viaszképmását elhelyezték a londoni panoptikumban. A viaszbáb-múzeum eddig takarékosságból lemondott a francia államférfiak megörökítéséről, mert 1945 óta Franciaországban túl sűrűn váltották egymást a politikai vezetők. — Szerdán délben tartják ballagási ünnepségüket a bonyhádi Állami Perczel Mór Közgazdasági Technikum IV. osztályos növendékei. — A Tolna megyei Tanács Építőipari Vállalata 106 százalékra teljesítette első negyedévi tervét. — Iskola egy tanulóval. Nehéz volna eldöntni, jó dolga van-e Enrico Foresta hétesztendős olasz fiúcskának, vagy sem. Ez a kisfiú ugyanis Piani Resinelli faluban lakik, amely nek összesen 40 lakosa van; a kis Enrico az egyetlen iskolaköteles korú gyermek. A helybeli iskolában Andreine Moltni tanítónő egész délelőtt egyetlen növendékkel foglalkozik, s a kis Enricónak mindenesetre egy órán sem kell drukkolnia, vajon az osztálynapló elejéről, vagy végéről kezdődik-e a feleltetés? — Több, mint 3 millió lottó—totó szelvényt vásároltak az elmúlt évben Tolna megyében a szerencsekedvelők. A szerencséseknek több mint 4 millió forintot fizettek ki, — „Vesszen az illemtan!” hangzik a párizsi kesztyűgyárosok harci kiáltása, akiknek az üzleti forgalma az utóbbi években fokozatosan csökken. Ezért a válságért pedig elsősorban az illemtant okolják. Az ugyanis megköveteli, hogy kézfogáskor lehúzzuk kesztyűnket. Nos, az atomkorszak embere takarékoskodik az idővel, még a másodpercekkel is: inkább nem visel kesztyűt, hogy ne kelljen lépten-nyomon lehúznia. A válsággal küszködő kesztyűsök most valóságos kampányt indítottak az illemtan ellen, felvilágosítva a mai embert, hogy ez a szabály a sötét középkorból származik, amikor a haragosok kesztyűjükbe rejtett mérgezett tűvel ölték meg egymást. Mivel ma már nincsenek házi méregkeverők, az illemtannak ezt a követelményét sutba lehet dobni: azaz, tessék viselni a kesztyűt! — Tízezer forintot fordítanak községfejlesztési alapból Kajdacson a művelődési otthon korszerűsítésére. Ezen az összegen beépített színpadot építenek. — Száznegyvennégy véradót tart nyilván a Vöröskereszt a dombóvári járásban. Kovács Sándor MÁV-doI- gozó például harmincszoros, Érdi József huszonnégyszeres, Valkó Jenő huszonháromszoros véradó. tát. A három és félkilométeres kö- vesutat állami beruházásból készítik el. Az útépítés tervei most készülnek, s az építkezést a tervek szerint rövidesen megkezdik. A bitumenes utat előreláthatólag szeptember 30-ig átadják a forgalomnak. * A község önkéntes tűzoltói 1200 fa csemetét ültettek a falu határában. A tűzoltók a fa ültetéséhez kapott pénzt felajánlották a községi tanácsnak azzal a feltétellel, hogy azon televíziós készüléket vásároljon. A készüléket a tanács már meg is rendelte és megérkezése után a községi tanácsnál szerelik fel. A későbbi tervek szerint átviszik majd a művelődési otthonba, ha annak minden tervezett helyisége elkészült. A téglagyár, amely az építők napjára a legeredményesebben dolgozik, egy televíziós készüléket fog kapni. Amely gyár az éves tervét a legeredményesebben teljesíti, szintén egy televíziós készülékkel lesz jutalmazva. Ezen túlmenőleg a legjobb ifi- j brigádnak egy röplabda-felszerelést tűztünk ki versenyjutalomként, és számos ifjúmunkást ingyenes üdül- j tetősben részesítünk. Az eddigi eredmények teljés egészében biztosítékot jelentenek arra, hogy a kongresszusi ! versenyvállalást teljesítjük és a téglaipar, ezen belül a Tolna megyei Téglagyári ES a hároméves tervben ráháruló feladatnak 100 százalékig eleget tesz. Várni Gyula igazgató Három hír Nakról A Budapesti Lódén Posztógyár munkásai patronálják a naki termelőszövetkezetet. A gyár igazgatója és párttitkára a közelmúltban járt Nakon. A község és a termelő- szövetkezet vezetőivel megállapodtak abban, hogy május 17-én a gyár egy népesebb küldöttségé látogat el Nakra. A küldöttség tagjai mérnökök és szakemberek, akik a termelőszövetkezet vezetőivel megbeszélik, hogy milyen segítséget tudnak nyújtani. Ezen a napon nyilvános tanácsülést tart a községi tanács a művelődési házban, melyre meghívják a termelőszövetkezetek vezetőit és jól dolgozó tagjait is. Ott lesznek a tanácsülésen a gyár küldöttei is. • Ebben az évben kövesúttal kötik össze a községet és Nosztány-puszMintegy 4500-an vettek részt a legfontosabb nemzetközi kérdésekről tartott pártnapokon a tamási járás- ] bán. A hozzászólásokban sokan foglalkoztak a Szovjetunió hétéves tervével, különösen a kommunizmusba jutással. Több helyen voltak kérdések a kapitalista országokban levő munkanélküliséggel és a szakszervezetek ottani szerepével kapcsolatban. Min szórakoznak az angol külügyminisztériumban ? Strauss hadügyminiszter amerikai „tiszteletbeli gyalogos“ portjuk a parkban, hintáznak, fo- gócskáznak. És amikor egy közülük a nagy játszásban nekimegy a hinta vasállványának, beüti a fejét, s elbúsulva tapogatja, vigasztalják, babusgatják a többiek. Csak elnézzük, mint veszik körül a többiek, mint egy szép illatozó virágot a méhek serege. Néhány percre, s mintha semmi sem történt volna, vígan játszanak tovább, a közösség kitörölte a könnyet, elűzte a szomorúságot, a fájdalmat. A kedves jelenet okozta bűvöletet később így töri meg Zavracsányi elv társ: »Látja, az ilyen események is segítenek bennünket, hogy munkánkat még jobban végezzük.« Olyan ez az egész, mintha egy könyv lapjait forgattam, olvasgattam volna. Tisztán és világosan íródott és íródik ma is, mutatva menynyi minden történt nálunk alig egy évtized alatt. E könyv mindnyájunké, akik értjük mondanivalóját. Olvasgassuk, lapozgassuk, tanuljunk belőle. fi—ej Angol diplomaták néhány napig diszkréten vártak annak a mulatsá- jos történetnek terjesztésével, hogy Macmillan miniszterelnök miképpen »adta meg a magáét« Debré 'randa miniszterelnöknek londoni látogatásakor. A francia miniszterelnök úgy látóik kellőképpen felbosszanthatta mgol kollégáját azáltal, hogy egy ryelvbotlással »Mr. Macdonald«- n,ak szólította. A visszavágás nem soká váratott magára. Macmillan ‘randa tábornokokra terelte a szót is látszott, hogy keresgél emlékezetében: —• Hogy is hívják az önök egyik tábornokát? Ja persze, persze, Spei- lel, hamarjában nem jutott eszemFreemann vezérőrnagy, a Georgia állambeli Fort Benning katonai iskola parancsnoka az Egyesült Államokban tartózkodó Franz Josef Strauss szövetségi hadügyminisztert és Werner von Braunt, a német szár mazású amerikai rakétatudóst április 28-án az amerikai hadsereg »tiszteletbeli gyalogosává« nevezte ki. Az amerikai hadsereg által adományozott diploma megállapítja, hogy tulajdonosa »a gyalogsági fegy verek használatában, taktikában és technikában egyaránt kiképzettnek és valamennyi amerikai gyalogos tiszteletére érdemesnek találtatott«. Anekdoták híres emberekről MARK TWAIN ÉS A TOSZT Mark Twain gyűlölte a tósztokat. Egyszer egy születésnapi ünnepségen azonban a házigazda addig kö- nyörgött, míg Mark Twain megadta magát és poharát az ünnepelt felé emelve, így szónokolt: — Megint egyszer összegyűltünk tisztelt Smith vezérigazgatónknál, hogy az immár hagyományossá vált módon ünnepeljük bájos felesége 29. születésnapját. DRÁGA KÖLTEMÉNY Amikor Emest Hemingway először nősült, egyik szomszédja így áradozott feleségéről: A neje bűbájos, ruhája pedig valóságos költemény ... — Egy költemény? Nagyon téved! — felelte sóhajtva az akkor még szinte teljesen ismeretlen költő. — Ez a ruha ugyanis 20 költemény, 30 elbeszélés és egy dráma.