Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-12 / 109. szám

1959. május 12. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 I kongresszusi verseny eredményei a téglaiparban HÍREK Az építőanyagipari dolgozók, ezen belül a téglagyárak dolgozói a felsza­badulás óta számos munkaverseny­ben és különböző, a termelést, a szo­cializmus építését elősegítő mozgal­makban tevékenyen kivették a részü­ket és olyan eredményeket értek el, amelyek a termelés terén az építés hőstettei közé tartoznak. Közülük nagyon sokan rendelkeznek ma mi­niszteri kitüntetéssel, kiváló dol­gozó oklevéllel, sőt az erkölcsi elis­merés mellett anyagi elismerésben is részesültek. A hároméves tervidőszak alatt je­lentős feladat hárul a téglaipar dol­gozóira. Teljesíteniük kell a három­éves tervben meghatározott feladato­kat, amellyel egyúttal megteremtik a második ötéves terv bázisát. A téglagyárakban dolgozó öntuda­tos dolgozók és kommunisták ezt megértve, messzemenő segítséget nyújtanak az adott gazdasági terület vezetőinek a célkitűzések meghatáro­zásában, majd példamutatáson ke­resztül mozgósítják a dolgozókat a célkitűzések végrehajtására. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának felhívását a Tol­na megyei Téglagyári ES vezetősége és a téglagyárak vezetői a dolgozók­kal megbeszélve kongresszusi ver­senyt indítottak be, amely verseny során az Egyesülés az 1958-as évhez vi­szonyított 10 százalékos maga­sabb tervére kétmillió égetett tégla többtermelést vállalt, az önköltség csökkentése és a ter­melékenység ötszázalékos növe­kedése mellett. E vállalások reális alapjai a téglagyá­rakon belül megvoltak, miután az Egyesülés az elmúlt év folyamán is több millió forintot épített be a gyártelepekbe, ahol a nehéz fizikai munkát jelentő anyagmozgatások döntő többségét gépesítette vontató­kulik, kotrók, szénfelvonó vitlák be­állításával. A munkakörülmények j megjavításán túlmenőleg a gyártele- j pék dolgozóinak lakás- és szociális problémái is megoldás előtt állnak, j miután a Dombóvár I. sz. Téglagyár- i bán hat lakás, a II. sz. Téglagyárban i pedig két lakás van épülőben és a többi téglagyárban is kisebb-na- j gyobb felújítások történtek a múlt | rendszerből ittmaradt egészségtelen ! munkáslakásokon. | Sikerült egy egészséges, mindenki j számára érthető bérezési formát ki- j alakítani, amely a dolgozók tetszését | kiváltotta és ösztönzőleg hat a ter- i melésre. Ezeken túlmenőleg még ' c ’T a gyárak vezetőit az Egyesülés vezetősége a Baranya megyei Téglagyárakhoz tapasztalatcseré­re vitte át, amely tapasztalat- cserének meg is volt az ered­ménye, miután azok a téglagyá-, rak, amelyek az elmúlt évek fo­lyamán csak 30—35 ezer téglát gyártottak egy műszakban, ma már 40—45 ezernél kevesebbet egyetlenegy nap sem gyártanak, sőt a Szekszárd-Palánki Tégla­MOZAIKOK A traktor nagyot ugrik a hirtelen adott gáztól. A vezető kicsit jobban hátranyomódik az ülésben. A trak­tor után akasztott nyúlláb henger forogni kezd, tömi, dagasztja a nem rég idehordott földet. A traktor után az úthenger járja a frissen töltött utat. Néhány méterrel odébb pótko­csikról húzzák le a földet... Udvari Ferenc munkavezető, a pa rancsnok, az irányító ezen az épülő útszakaszon... Tanácsot ad és ellen­őriz, segít és bírál. Mert mindez előfordul ilyen nagy építkezésen. Kéty község határában, ahol az or­szágút csaknem derékszögben ka­nyarodik Hőgyész felé útépítő mun­kások dolgoznak. — Mikorra lesz kész az út? — kérdem a munkásoktól... Udvardi válaszol: ez a rész még az idén, s azután tovább mennek majd Iregszemcse környékére, utat építeni. F. Kiss Sándor kurdi lakos, itt az építkezésen az UH—12 típusú úthen­gerrel jár a friss töltésen. Dompai Aladár traktoros, a teveli gépállo­más dolgozója, a nyúlláb hengerrel tömíti az utat. Egy rövid pihenőre az úthenger mellett jövünk össze. A keresetről meg a munkáról, a versenyről meg az élet apró ügyei­ről, bajairól, gondjairól esik a szó, de csak annyi, ami egy táviratba belefér: — Jól keresünk, az asszonyhoz . Körülöttem százados fák susog­nak, s az üde zöld májusi környezet ben a pirosra festett padok, mint egy-egy jelkép állnak, várják a pi- henésrevárókat. S hogy miért jelkép? Mert vala­mikor a gróf Apponyi rezidenciájá­hoz tartozott itt az egész környék és bizony coki volt, innen minden­kinek, aki nem tartozott az udvar­házhoz. Most pedig az egész falu idejár szórakozni, pihenni. így változott meg itt is a világ, rö­vid tíz egynéhány év alatt, példáz­va, hogy átdolgozó nép vette kezébe a hatalmat, megszüntetve a régi kiváltságokat, melyeket éppen az ő bőrükre gyakoroltak. Jelkép itt mellettünk a kis kápol­na is, ahol a gróf nyugszik, vele együtt örökre eltemetve a régi, a rossz, az az embemyúzó világ. S ha feltámadna, menten újra meghalna... mert meglátna bennünket. Nemcsak a népparkká avanzsált kertját látná, hanem azt is, hogy a falu ügyeiben is mások intézkednek, mint az ő idejében. Talán, ha a ne­csak hetenként megyünk, rajtunk nem múlik az út gyors befejezése. A verseny meg jó, mert nemcsak több pénzt hoz, hanem valamit tud az ember törleszteni, a sok segítségért, és tisztelet, erkölcsi ügy a pártkong­resszusi verseny... * Csinos és kékszemű, huncut és vidám, mint minden 18. évét betöl­tött leány. Technikumot végzett, s ott képezték ki tejipari szakember­ré. Ért a sajtkészítéshez, tudja, ho­gyan kell a vajat, a joghurtot és egyéb tejterméket gyártani. És kí­sérletezik is Kiss Jolán. Ehhez a gyárvezető engedélyt adott. Persze ez a kísérlet, inkább szórakoztatva tanít, de éppen ez a megkapó és a jó benne. Az új, a változás keresés. Most még csak tejszínfagylaltot ké­szítettek, hagy titokban, s ha nem is a legjobban sikerült, de munkatár­saiknak ízlett. S ez már biztató. Mert az új keresése, az új termék készítése a választék bővítése csak ilyen lelkes, szakmát szerető em­berek keze nyomán születik meg... Terveiről kérdezem, nem akar nyi latkozni, mert ugye még fiatal, a szakmát szereti, és valami nagyot szeretne alkotni. Olyat, ami nevét is mértté teszi. Valami csodás tejké­szítményt előállítani, ami jobb mint az eddigiek... Kiss Joli a tejet, és a belőle ké­szített terméket nem szereti... Jelképek vét hallaná a mellettem ülőnek el sem hinné, hogy Zavracsányi István a helyi tanács elnökhelyettese. Szü­lei abban az időben e rezidenciához tartozó földeken hullatták verejtékü­ket, éhbérért, megalázottan, mint annyian mások is. Nem kívánják vissza „a régit, azt, amikor Zavracsányi elvtárs is, hogy a szülőknek segítsen az iskolai szü­netben — nagy kegy volt az is — 40 fillérért naponta mácsonyát bökö- dött az uraság földjein. — Bizony akkoriban csak ez jutott nekünk — mondja. — Szolgáltam aztán kulá- koknál is. A munkám az csak kel­lett, de éjszakára mégis a tehén fa­ránál jutott számomra hely. Jelkép itt távolabb a hatalmas kas tély is. Azelőtt az úri família birto­kolta benne a sofc szobát. Ma árva gyermekek élnek, tanulnak benne, akiket akkor a társadalom számki­vetettjeként kezeltek. Most éppen itt játszik egy cső­gyár kilencórás műszakban hat- vankétezer-háromszáz téglát is le gyártott, amely országos viszonylatban is ki­emelkedő és ötvenezernél kevesebbet szinte egyetlenegy nap alatt sem gyárt. Ebben a versenyszakaszban e kiemelkedő termelések mellett olyan kiváló dolgozók is születttek, mint Vaszkó Lajosné, Molnár Fe- rencné és még számosat lehetne fel­sorolni, akik példamutatásukon ke­resztül mindent elkövetnek a több­termelés érdekében. A kongresszusi versenyben nemes vetélkedés alakult ki a gyártelepek között, naponta kíváncsiak és érdek­lődnek a másik gyárak termelése iránt, amely megmutatkozik abban is, hogy a termelés szintje az Egye­sülés fennállása óta még soha ilyen magas nem volt, mint most. Ennek eredményeképpen és természetesen a kedvező időjárás következtében is, a kongresszusi versenyvállalás­ból máris 1 350 000 égetett tégla és 1 900 000 nyerstégla az ered­mény, mert a márciusi kedvező időjárás kihasználását a téli nagyjavítás gon­dos és határidő előtti befejezése le­hetővé tette. Természetesen ezek az eredmények nem születtek maguktól. Az egyesülés és a gyártelepek veze­tőinek komoly nehézségeket kellett leküzdeni egyes dolgozók nézeteivel szemben, és e munkában a gyárte­lepek párt- és szakszervezetei komo­lyan segítségükre is voltak a veze­tőknek, betöltötték azt a feladatukat, amelyre hivatottak. A vállalat veze­tősége az áldozatkész munkát kellő­képpen értékelve, a versenyben élen­járókat, a győztes telepeket megfelelő jutalmazásban fogja részesíteni. — A Szekszárdi Bezerédj Iskola- szövetkezet 1957 december 31-én 2508 forint ^tiszta nyereséggel zárt. 1958 december 31-én pedig már 15,152 forint volt az iskolaszövetke­zet nyeresége. — De Gaulle a háború óta az el­ső francia államférfi, akinek viasz­képmását elhelyezték a londoni pa­noptikumban. A viaszbáb-múzeum eddig takarékosságból lemondott a francia államférfiak megörökítésé­ről, mert 1945 óta Franciaországban túl sűrűn váltották egymást a po­litikai vezetők. — Szerdán délben tartják balla­gási ünnepségüket a bonyhádi Álla­mi Perczel Mór Közgazdasági Tech­nikum IV. osztályos növendékei. — A Tolna megyei Tanács Építő­ipari Vállalata 106 százalékra telje­sítette első negyedévi tervét. — Iskola egy tanulóval. Nehéz vol­na eldöntni, jó dolga van-e Enrico Foresta hétesztendős olasz fiúcská­nak, vagy sem. Ez a kisfiú ugyanis Piani Resinelli faluban lakik, amely nek összesen 40 lakosa van; a kis Enrico az egyetlen iskolaköteles korú gyermek. A helybeli iskolában Andreine Moltni tanítónő egész délelőtt egyetlen növendékkel fog­lalkozik, s a kis Enricónak minden­esetre egy órán sem kell drukkolnia, vajon az osztálynapló elejéről, vagy végéről kezdődik-e a feleltetés? — Több, mint 3 millió lottó—totó szelvényt vásároltak az elmúlt évben Tolna megyében a szerencsekedve­lők. A szerencséseknek több mint 4 millió forintot fizettek ki, — „Vesszen az illemtan!” hangzik a párizsi kesztyűgyárosok harci kiál­tása, akiknek az üzleti forgalma az utóbbi években fokozatosan csökken. Ezért a válságért pedig elsősorban az illemtant okolják. Az ugyanis megköveteli, hogy kézfogáskor le­húzzuk kesztyűnket. Nos, az atom­korszak embere takarékoskodik az idővel, még a másodpercekkel is: inkább nem visel kesztyűt, hogy ne kelljen lépten-nyomon lehúznia. A válsággal küszködő kesztyűsök most valóságos kampányt indítottak az il­lemtan ellen, felvilágosítva a mai em­bert, hogy ez a szabály a sötét közép­korból származik, amikor a harago­sok kesztyűjükbe rejtett mérgezett tűvel ölték meg egymást. Mivel ma már nincsenek házi méregkeverők, az illemtannak ezt a követelményét sutba lehet dobni: azaz, tessék viselni a kesztyűt! — Tízezer forintot fordítanak köz­ségfejlesztési alapból Kajdacson a művelődési otthon korszerűsítésére. Ezen az összegen beépített színpadot építenek. — Száznegyvennégy véradót tart nyilván a Vöröskereszt a dombóvári járásban. Kovács Sándor MÁV-doI- gozó például harmincszoros, Érdi József huszonnégyszeres, Valkó Jenő huszonháromszoros véradó. tát. A három és félkilométeres kö- vesutat állami beruházásból készítik el. Az útépítés tervei most készül­nek, s az építkezést a tervek sze­rint rövidesen megkezdik. A bitume­nes utat előreláthatólag szeptember 30-ig átadják a forgalomnak. * A község önkéntes tűzoltói 1200 fa csemetét ültettek a falu határában. A tűzoltók a fa ültetéséhez kapott pénzt felajánlották a községi tanács­nak azzal a feltétellel, hogy azon televíziós készüléket vásároljon. A készüléket a tanács már meg is rendelte és megérkezése után a köz­ségi tanácsnál szerelik fel. A ké­sőbbi tervek szerint átviszik majd a művelődési otthonba, ha annak minden tervezett helyisége elké­szült. A téglagyár, amely az építők napjára a legeredményesebben dolgozik, egy televíziós készülé­ket fog kapni. Amely gyár az éves tervét a legered­ményesebben teljesíti, szintén egy televíziós készülékkel lesz jutalmaz­va. Ezen túlmenőleg a legjobb ifi- j brigádnak egy röplabda-felszerelést tűztünk ki versenyjutalomként, és számos ifjúmunkást ingyenes üdül- j tetősben részesítünk. Az eddigi ered­mények teljés egészében biztosítékot jelentenek arra, hogy a kongresszusi ! versenyvállalást teljesítjük és a tég­laipar, ezen belül a Tolna megyei Téglagyári ES a hároméves tervben ráháruló feladatnak 100 százalékig eleget tesz. Várni Gyula igazgató Három hír Nakról A Budapesti Lódén Posztógyár munkásai patronálják a naki ter­melőszövetkezetet. A gyár igazgató­ja és párttitkára a közelmúltban járt Nakon. A község és a termelő- szövetkezet vezetőivel megállapod­tak abban, hogy május 17-én a gyár egy népesebb küldöttségé látogat el Nakra. A küldöttség tagjai mérnö­kök és szakemberek, akik a terme­lőszövetkezet vezetőivel megbeszé­lik, hogy milyen segítséget tudnak nyújtani. Ezen a napon nyilvános tanácsülést tart a községi tanács a művelődési házban, melyre meg­hívják a termelőszövetkezetek veze­tőit és jól dolgozó tagjait is. Ott lesznek a tanácsülésen a gyár kül­döttei is. • Ebben az évben kövesúttal kötik össze a községet és Nosztány-pusz­Mintegy 4500-an vettek részt a legfontosabb nemzetközi kérdésekről tartott pártnapokon a tamási járás- ] bán. A hozzászólásokban sokan fog­lalkoztak a Szovjetunió hétéves ter­vével, különösen a kommunizmusba jutással. Több helyen voltak kérdé­sek a kapitalista országokban levő munkanélküliséggel és a szakszerve­zetek ottani szerepével kapcsolatban. Min szórakoznak az angol külügyminisztériumban ? Strauss hadügyminiszter amerikai „tiszteletbeli gyalogos“ portjuk a parkban, hintáznak, fo- gócskáznak. És amikor egy közü­lük a nagy játszásban nekimegy a hinta vasállványának, beüti a fejét, s elbúsulva tapogatja, vigasztalják, babusgatják a többiek. Csak elnéz­zük, mint veszik körül a többiek, mint egy szép illatozó virágot a mé­hek serege. Néhány percre, s mintha semmi sem történt volna, vígan ját­szanak tovább, a közösség kitörölte a könnyet, elűzte a szomorúságot, a fájdalmat. A kedves jelenet okozta bűvöletet később így töri meg Zavracsányi elv társ: »Látja, az ilyen események is segítenek bennünket, hogy mun­kánkat még jobban végezzük.« Olyan ez az egész, mintha egy könyv lapjait forgattam, olvasgat­tam volna. Tisztán és világosan író­dott és íródik ma is, mutatva meny­nyi minden történt nálunk alig egy évtized alatt. E könyv mindnyájunké, akik ért­jük mondanivalóját. Olvasgassuk, lapozgassuk, tanuljunk belőle. fi—ej Angol diplomaták néhány napig diszkréten vártak annak a mulatsá- jos történetnek terjesztésével, hogy Macmillan miniszterelnök mikép­pen »adta meg a magáét« Debré 'randa miniszterelnöknek londoni látogatásakor. A francia miniszterelnök úgy lát­óik kellőképpen felbosszanthatta mgol kollégáját azáltal, hogy egy ryelvbotlással »Mr. Macdonald«- n,ak szólította. A visszavágás nem soká váratott magára. Macmillan ‘randa tábornokokra terelte a szót is látszott, hogy keresgél emlékeze­tében: —• Hogy is hívják az önök egyik tábornokát? Ja persze, persze, Spei- lel, hamarjában nem jutott eszem­Freemann vezérőrnagy, a Geor­gia állambeli Fort Benning katonai iskola parancsnoka az Egyesült Ál­lamokban tartózkodó Franz Josef Strauss szövetségi hadügyminisztert és Werner von Braunt, a német szár mazású amerikai rakétatudóst ápri­lis 28-án az amerikai hadsereg »tisz­teletbeli gyalogosává« nevezte ki. Az amerikai hadsereg által ado­mányozott diploma megállapítja, hogy tulajdonosa »a gyalogsági fegy verek használatában, taktikában és technikában egyaránt kiképzettnek és valamennyi amerikai gyalogos tiszteletére érdemesnek találtatott«. Anekdoták híres emberekről MARK TWAIN ÉS A TOSZT Mark Twain gyűlölte a tósztokat. Egyszer egy születésnapi ünnepsé­gen azonban a házigazda addig kö- nyörgött, míg Mark Twain megadta magát és poharát az ünnepelt felé emelve, így szónokolt: — Megint egyszer összegyűltünk tisztelt Smith vezérigazgatónknál, hogy az immár hagyományossá vált módon ünnepeljük bájos felesége 29. születésnapját. DRÁGA KÖLTEMÉNY Amikor Emest Hemingway elő­ször nősült, egyik szomszédja így áradozott feleségéről: A neje bűbá­jos, ruhája pedig valóságos költe­mény ... — Egy költemény? Nagyon té­ved! — felelte sóhajtva az akkor még szinte teljesen ismeretlen köl­tő. — Ez a ruha ugyanis 20 költe­mény, 30 elbeszélés és egy dráma.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom