Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-29 / 124. szám

* f w J959. május 29. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG / Göröngyös úton... — Ugye most csodálkozik? Azon tűnődik magában, hogyan kerülhetett rám munkásőr uni­formis! — Hozzászoktam a meglepeté­sekhez — válaszoltam. — Persze, maga akkor látott ötvenegyben, azon az emlékeze­tes taggyűlésen, amikor kizártak a pártból, mint „kulákfattyút”. Sem azelőtt, sem azóta nem ta­lálkoztunk, így hát nem is cso­dálkozom azon, hogy most azt hiszi, hogy a szeme káprázik — jegyezte meg keserű mosollyal Szabó István, aztán a pisztolyt megigazította derékszíján és egy terméskőre ült. Egy darabig a távolba figyelt a céltáblák irányába. Aztán, hogy a puskaropogás ne zavarja beszéd közben, közelebb húzó­dott hozzám, s a hangja szinte ünnepélyesen csengett, ahogy megszólalt. — Ha akarja, akár meg is ír­hatja az életemet. Különös élet. Talán mások is okulhatnak be­lőle. Kis szünetet tartott. Aztán a hangjából eltűnt az az ideges, alig észlelhető feszültség, amely kezdetben benne rezgett, ami­kor folytatta: — Harmincholdas gazda volt az apám. Szükséget soha nem szenvedtünk semmiben. A lovak mellett három-négy tehén állt mindig az istállónkban. Amikor még gyermekek voltun!:, az apám sokat dolgoztatott napszá­mosokkal. Később nem volt szükség napszámosra. Hárman voltunk fiúgyerekek. Minden munkát a család végzett a föl­dön. Amikor tizenhét éves let­tem, hirtelen megbomlott a csa­lád. — Én bontottam meg. A falu legszegényebb lánya másállapot­ba esett miattam. Nem hagyhat­tam cserben. Elvettem feleségül. A szerelmem erősebb volt apám átkánál. — Amikor kitagadtak a család ból, egy kis faluvégi kunyhóba költöztem az iparúhoz, aki mind­két szemére vak volt. — Nehéz, küzdelmes élet várt rám. Napszámból és részaratás­ból éltem. Az apámtól nem vár­hattam segítséget. Reménytelen életem negyvenötben változott meg. Földet kaptam. — A feleségem bátyja alakí­totta meg falumban a kommu­nista pártot. Én is beléptem. Uj világ tárult fel előttem. — „Mi azt akarjuk, hogy ne csak egy­két ember, hanem mindenki ki­vétel nélkül gazdag legyen ebben a faluban” — szokta mondogat­ni a feleségem bátyja és ezek a szavak arra ösztökéltek, hogy erőmet nem kímélve harcoljak az újért. — Amikor az első termelőszö­vetkezetet megalakítottuk a fa­lumban, én lettem az elnök. Pol­gárit végeztem. Értelmes ember­nek tartottak és rámesett a vá­lasztás. — Az apám magatartása hir­telen megváltozott. Egy délután felkeresett és könnyezve ismer­te be, hogy nekem volt igazam, amikor azt vettem el feleségül, akit szerettem, még akkor is, ha koldus lánya volt. — „Ments meg a kulákságtól, fiam, vegyél fel a szövetkezetbe” — könyörgött az apám, és én, a kitagadott, akkor nem tudtam őt megtagadni. — A tagság felvette az őre-, get, de a járás nem nyugodott bele. — „Harmincholdas kulák- nak nincs helye a szövetkezet­ben, azonnal ki kell zárni” — ez volt az első szigorú utasítás, az­tán megindult a vizsgálat. — „Persze, kutyából nem lesz sza­lonna. összejátszol a kulákok- kal, mert te is az ő fattyújuk vagy” — állapították meg ró­lam, akikkel hosszú éveken át egysorban küzdöttem, s kizártak a pártból és a termelőszövetke­zetből is. — Csak a „nagy káderezés”, az ötvenhatos esztendő zökken­tett vissza a régi kerékvágásba. Azokban a zűrzavaros napokban világosan megmutatkozott, ki ho­vá tartozik. A feleségem bátyja, miután engem kizártak, még kö­szönni sem mert az utcán, ami­kor találkoztunk. Attól félt, meg­vádolják azzal, hogy összepaktál velem. De az októberi napokban nálam rejtegette a pártokmányo­kat. Nálam bújkált az az állam- védelmista tiszt is, akit a kör­nyéken halálra kerestek az ellen­forradalmárok. — Hóm akkor senkisem gya­nakodott. Csak akkor ámultak nagyot a faluban, amikor novem bér negyediké után segítettem a feleségem testvérének a párt új­jászervezésében. — Most persze megint engem választott a szövetkezeti község­gé lett falum parasztsága elnök­nek. Természetesen az apám is tagja a szövetkezetnek, és örül a szívem, ha rágondolok, hogy nem is olyan nagy idő múlva nem­csak egy-két ember, hanem mindenki gazdag lesz az én fa­lumban. Szabó István hirtelen megsza­kította a beszédet. A lövészet véget ért. Felkapaszkodunk a teherautóra. Az utat, amelyen végigrobogtunk, zöldellő gabona­táblák szegélyezték. A nyílegye­nes út tele volt kisebb-nagyobb zökkenőkkel, akárcsak Szabó István élete. Haypál Tibor Séta a parkban Két úttörőruhás, karszalagos lányka sétálgat a szekszárdi parkban» Az I. számú általá­nos iskola Caray János úttörö­apatának. két tagja Sarkadi Ágnes és Erdélyi Gizella út­törők, akik csütörtökön dél­előtt 9 órától 10 óráig a park­őrséget látják el. »Munka« közben beszélge­tünk Ágnessel és Gizellával, akik kérdésünkre készségesen adják meg a felvilágosítást. — Budapest példájára Szek- szárdon is elindult a mozgalom a város szépítéséért, tisztasá­gáért. Ebbe a mozgalomba be­kapcsolódtak a szekszárdi út­törők, s naponta fiúk, lányok felváltva egy-egy órán keresz­tül parkőrséget adnak. — Feladatunk az, hogy ud­variasan figyelmeztessük a szemctelőket arra, hogy a park valamennyiö.nké és hogy tisz­tántartására mindenkinek ügyel ni kell, — mondja Gizella. — És van-e sok dolga az őr­ségnek? — kérdezem. — Bizony akad. Előfordul ugyanis, hogy a Szekszárdra be utazó vidékiek a padokon ülve eszegetnek, s eldobálják a fel­vágott bőrét, a tojás héját és a papírdarabkákat. Ilyen esetben odamegyünk és megkérjük az illetőt, hogy ne szemeteljen. — Akad-e olyan, aki a figyel meztetésre gorombán válaszol? — Eddig még nem volt rá példa, igaz, hogy a parkőrség csak a tegnapi nappal kezdte meg munkáját. Reméljük, hogy gorombaságra nem is kerül sor, mert úgy gondoljuk, ha mi ud­variasan beszélünk, a válasz sem lehet goromba. — És nem lesz-e kiesés a tanulásnál? •— kíváncsisko­dunk tovább. — Nem, mert először is a jobb tanulókat jelölik ki e meg tisztelő feladatra, másrészt pe­dig a kétheti egyórás kiesést tudjuk pótolni — adja meg a felvilágosítást Ágnes. Szép és követendő példa a Garay János úttörőcsapat kez­deményezése. De csak az úttö­rők őrsége nem oldja meg a park tisztántartásának problé­máját. Ahhoz az kell, hogy a lakosság is tekintse szívügyé­nek városunk utcáinak, park­jainak rendbentartását és az őrség figyelmeztetésp nélkül is gondoljon arra: városunk tisz­tasága valamennyiünk ügye, P.-né Az angol háborús veteránok segélykiáltása »■Küldjétek nekünk ócska ru­hát, — bármit fel tudunk hasz­nálni« — hangzik az angol vete­rán tisztek segélykiáltása. A Veterán Tisztek Egyesületé­nek évi beszámolójában jelent meg a fenti kétségbeesett felhí­vás, amely élesen rávilágít arra, hogy miképpen becsüli meg az angol társadalom a két háború veteránjait. Tavaly több mint 24 009 volt tiszt és tiszti özvegy fordult se­gélykéréssel az egyesülethez, amely készpénzben 90 000 fontot osztott ki a rászorultak között. A segélykérők kétharmada az el­ső világháború veteránja, egyhar mada pedig a második világhá­borúban, vagy valamelyik »kis« háborúban harcolt, például Ko­reában. A veteránok nyugdija olyan alacsony, hogy abból kép­telenek fenntartani magukat. Az első világháború veterán tiszt­jei heti 5 fontot, özvegyeik heti 3 fontot kapnak. Sokezren van­nak a második világháború volt tisztjei és hadirokkantjai is, akik a legközvetlenebb megélhetési gondokkal küzdenek. 1 Bő termést ígér a határ Látogatás a faddi Győzelem Ttus-ben Évekkel ezelőtt már elhatároz­ták, hogy közösen gazdálkodnak és közösen teremtik meg jobb életük alapját. S ma, amikor a faddi Győzelem Tsz határát jár­juk, elmondhatjuk, hogy a szor­galmas munka meghozta gyü­mölcsét. NEM HAZUDIK A PÉTISÓ Az egyik dűlőút kettéosztja a határt. A jobboldalon a szövet­kezetiek egytagban lévő 120 hol­das búzatáblája terül el, a má­sik oldalon még nadrágszíj- parcellák váltogatják egymást. A különbség szemmel látható. A parcella egyenetldh. Szélén virít a mezei virág, a szövetkezetieké pedig olyan, mintha a búza tete­jét egy hatalmas ollóval vágták volna egyenesre. A jól fejlett bú­za haragoszöld még, a hosszú ka­lász bő termést ígér. Ennek a tit­ka? — Igyekeztünk jó magágyat készíteni — mondotta Váczi Já­nos, a szövetkezet elnöke. — Ez sikerült, de fontosnak tartottuk, hogy a mag időben a földbe ke­rüljön. 220 hold búza vetését ok­tóber 20-ig befejeztük, s az őszi műtrágyázáson kívül tavasszal fejtrágyaként minden holdra egy ÍV i A béke elleni bűntettről Németország az 1920 és 1930- as évek közt igen súlyos problé­mák megoldása előtt állt. A Niá- cik állandóan hangoztatták az »élettér fontosságát«, amelyben kifejezésre juttatták azt, hogy a saját területük nem elégséges az állandóan növekvő • német nép gazdasági igényeinek kielégít sé- re. Miután a nácik hatalomra kerültek, Hitler már 1933 októ­berében kijelentette, hogy »amennyiben a leszerelési egyez­mény nem nyújt teljes egyenjo­gúságot Németországnak, fel kell robbantani a leszerelési konfe­renciát. Szó sem lehet tárgyalá­sokról. Németország elhagyja a konferenciát és kilép a népszö­vetségből.« 1933 október 21-én Németország ezt meg is tette. Ezzel halálos csapást mért a biz­tonságra, amelynek alapja a népszövetség alapokmánya volt. Ettől kezdve Németország egész külpolitikáját az jellemezte, hogy állandóan megszegett min­den nemzetközi kötelezettséget, mégpedig nem utolsó sorban azo­kat az egyezményeket szegte A német agresszió története meg, amelyeket nagy ünnepé­lyességgel kötött. Az 1934-től 1939-ig eltelt öt év világosan mutatja, hogy Német­ország az ez időben történt szer­ződéseket csak politikai eszköz­ként használta fel agresszív cél­kitűzései megvalósítására. 1934 január 26-án tíz évre szóló meg­nemtámadási szerződést írtak alá Lengyelországgal, de ez tu­lajdonképpen félrevezetési szán­dékkal történt. Az úgynevezett békés időszak 1937 őszéig tartott, amikoris a birodalmi hadügyminiszter és Németország fegyveres erőinek főparancsnoka a háború egysé­ges erősítésére vonatkozó irány­elvet adott ki. Ebben a doku­mentumban kifejezésre juttat­ják, hogy a politika eszköze ka­tonai hatalom legyen, ha pedig szükséges, a háború. Nem telt el egy év, megrohanják Ausztriát, majd hat hónappal a müncheni egyezmény után, a náci Vezetők megszállják Csehszlovákia többi részét is. A végrehajtott agresz- szió csak fokozta étvágyukat, hogy további agresszív cseleke­deteket kövessenek el. 1939 szeptember 1-én megtámadják Lengyelországot, majd folytat­ják támadásaikat más országok ellen, amikor erre lehet"'ég nyílt. Lengyelország megrohamo­zása után Dánia és Norvégia kö­vetkezett. A német fegyveres erők 1940 április 9-én előzetes figyelmeztetés és hadüzenet nél­kül hatoltak be Dániába és Nor­végiába, s 1940 május 10-én, vagyis egy hónappal Norvégia megtámadása után a német fegy­veres haderők megismételték azt, amit 25 évvel ezelőtt kezdtek, hogy behatoltak Belgiumba, Hollandiába és Luxemburgba, mégpedig a régi módszer szerint, vagyis előzetes figyelmeztetés nélkül. E szerencsétlen orszá­goknak mindössze az volt a bű­nök, hogy útjában met hódítóknak. álltak a né­(Foly tatjuk.) mázsa pétisót szórtunk. Hiába, nem hazudik a pétisó. Emellett alkalmaztuk a vegyszeres gyom­irtást is. De nemcsak a búza ígér 12— 13 mázsás kitűnő átlagtermést, a múlt évihez hasonlóan szép a szőlő is. Keresni kell párját ken­derföldjüknek és előrelátásukat igazolja a szépen fejlődő, össze­sen 45 holdon silótakarmány­nak vetett kukorica és a szójás, s a borsós, napraforgós keverék is. SZABAD SZÁLLÁS — OLCSÓBB BORJÜFELNEVELÉS Az egyik meglepetést a máfcik követi. Nemcsak a határuk szép. örvendetes az a kezdeményezés is, amelyet saját erőből kívánnak megoldani. Saját példájukon ta­pasztalhatták, hogy költséges az építkezés. Nem olyan régen ké­szült el egy 100 férőhelyes istálló és jelenleg is két 50 férőhelyes tehénistállót építettek. A határ egyik védettebb részén szabad szállás épül, növendék szarvas- marhák részére. Az istálló anya­ga, a fa és a nád teljes egészé­ben a szövetkezetből került ki, amelyet ezermesterük, Boros Ist­ván és munkatársa, Volent Fe­renc épített fel. A nyolc méter széles és harminc méter hosszú kifutóval ellátott istálló vízveze­tékkel, betonvályúval, egy 200 köbméteres silóval és takarmá- nyossal együtt mintegy 150 000 forint értéket képvisel, amely nemcsak az épületanyagot, a rá« fordított munkát is magában foglalja, Dicséretre méltó az a kezdemé» nyezés is, amely az állattenyész­tés, a borjúfelnevelés terén ta­pasztalható. Köztudomású, hogy a borjúfelnevelés költséges. — Ezért mi két csoportba osz­tottuk a borjúkat — mondja Vá­czi János. — Az egyik csoport annyi tejet szopik az anyától, amennyi kell neki, a másik cso­port kevesebb tejet kap és pót­lásként abrakot fogyaszt. A bor­júkat hathónapos korukban mér­jük le, A határidő még messze van, de már látható az eredmény. Azok a borjak, amelyek a tej mellett abrakot is fogyasztanak, bár szemre nem olyan kövérek, mégis erősebbek, míg a másik csoportnál az elválasztás után látható a hatás, amikor az úgy­nevezett tejhúst leadják, a kont­rol-csoportnál ez nem fog bekö­vetkezni. Láttuk a szövetkezet 1200 hol­das határát, amely a szorgalmas tagságnak bő termést ígér. Pálkovács Róza Az Egyesült Államok holdvárakat“ épít 99 Ha ön mondjuk 20 év múlva úgy határoz, hogy átköltözik a. Holdra, valószínűleg négyemele­tes, 70 méter hosszú és 40 méter széles házban fog lakni. A ház te teje lapos lesz, rajta speciális be rendezés, hogy ne tegyenek ben­ne kárt a meteoritok. Az áramot napenergia fogja szolgáltatni, ön pedig algákból készült kenyeret fogyaszt. Ilyen házak makettjei már el is készültek az Egyesült Államokban. Minden ház külön fizikai, kémiai, biológiai és pszi­chológiai laboratóriumokkal, film színházzal, megfigyelő berende­zéssel, kis rakéták számára való garázzsal és oxigén tartállyal lesz ellátva, nem is beszélve a toronyról, amelyből az űrrakétá­kat távirányítják. És hogyan fognak öltözködni a holdlakók? Több amerikai cég már foglalkozik ezzel a kérdéssel is. A jelenlegi tervek: normális öltözék otthoni használatra (ahol földi légnyomást biztosító beren­dezések és kilmatizáló készülé­kek lesznek) és egy minden rend kívüli követelménynek megfelelő »utcai űrruha«. A holdjárművek is napenergiá­val működnek majd. Az ameri­kaiak már meg is terveztek egy közlekedési eszközt, amely óriási buszhoz hasonlít és hatalmas ke­rekekkel van ellátva, hogy min­den akadályt elháríthasson az útból.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom