Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-29 / 124. szám

í TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. május 29« A könyvhét vidéki eredményei Az idei ünnepi könyvhetet termelőszövetkezetbe is. Ugyan­május 30-án, szombaton este nyitják meg Budapesten az Iro­dalmi Színpadon. Az ünnepi be­szédet Bölöni György, az Irodal­mi Tanács elnöke mondja. Az ünnepi könyvhétre 82.mű jelent meg 780 000-nél nagyobb pél­dányszámban, de ezenkívül 193 régebben megjelent könyv közül is választhatnak a vásárlók. A vidéki városokban és községek­ben is az irodalom ünnepévé avatják a könyvhetet. Hatvan­nál több magyar író és költő vesz részt ezeken az eseménye­ken, könyvheti megnyitókon, an-- kétokon, írók és olvasók talál­kozóin szerte az országban. Mis­kolcon például május 30-án Mes­terházi Lajos, Gergely Mihály és Mezei András találkozik az ol­vasókkal, s ők ugyanazon a na­pon ellátogatnak az edelényi csak 30-án Egerben Dobozy Imre és Simon István, Szekszárdon Pándi Pál, Rideg Sándor és Si­pos Gyula, Veszprémben Bara­bás Tibor, Kővágóőrsön pedig Szentiványi Kálmán beszélget az olvasókkal irodalmi életünk különböző kérdéseiről. Május 31-én Győrött Berkesi András, Földeák János és Molnár Géza részvételével rendeznek ankétot, Hevesen és Tiszanánán Dobozy Imre és Simon István, Szombat­helyen Szabó Pál és László Gyu­la találkozik a könyv kedvelői­vel. A következő napokban Gyöngyösön Boldizsár Iván és Papp László, Ajkán Oravecz Paula beszélget az olvasókkal. A vidéki városokban és fal­vakban színvonalas művelődési, művészeti események gazdagít­ják a könyvhét programját. Ä jó keresztapa itkán múlik el nap, hogy szép Moszkvics sze­mélyautóján meg ne jelenjen a szövetkezetben dr. Rapai Jó­zsef, a megyei főállatorvos. Is­meri őt Várdombon az unoká­tól kezdve a nagyapáig min­denki. Mint a szövetkezeti köz ség egyetlen közös gazdaságá­nak "-keresztapját" emlegetik a várdombiak. Ennek a története pedig a következő... Dr. Rapai József a párt meg­bízásából a legutóbbi tél végén huzamosabb időt töltött a köz­ségben. Okos, meggyőző szóval segített az egyéni parasztoknak a döntésben. Akkori munkájá­nak eredményét Schmidt Jó­zsef, aki 12 hold földön gazdál­kodott, így foglalta össze a mi­Mx élet érlelnie — Adjon valami gyógyszert, amely szükséges a hosszú élet­hez! Zlinszky Endre bácsihoz, szól a kívánság, a Dombóvár-Újvá­rosi gyógyszerészhez, aki a na­pokban kapta meg a parlament ben a »Szocialista Munkáért Érdemérem« kormánykitünte­tést, s ez nyolcvanadik élet­évének betöltése után történt. Nem nyúl a »patikamérleg- heZ", nem kever porokat, nem szed elő tablettákat és nem fi­gyelmeztet: — Ebből tessék bevenni na­ponta háromszor evés előtt..; Hosszú életet adó orvosság nincs s e- kérelem mögött nem is a komoly kívánság rejtőzött, hanem egy »hátsó gondolat«: mesélje el az ősz patikus saját tapasztalataiból, hogy miben látja a hosszú élet titkát. — Egyen sok salátát, főzelé­ket és kevés, húst fogyasszon! Szeszt ugyancsak mértéklete­sen fogyasszon! A fültanúk állítása szerint ezt felelte Dobi István kérdésé­re a parlamenti fogadáson. Ugyanis ő volt a legidősebb ki­tüntetett gyógyszerész s az El­nöki Tanács elnöke hosszasan elbeszélgetett vele. S most az újságírónak is ezt válaszolta. — Ez elég a hosszú élethez? — Na, várjunk csak... Erre biztos recept nincs. A felsorol­tak elősegítik, hogy valaki erős,_ egészséges és hosszú ''életű le-=^5£ gyen. Tehát az előfeltételek egy részét a feleségek rakják az asztalra, mint például az én fe­leségem tette. De a többi — ezt is a saját tapasztalatomból mondom — már nem ilyen egy szerű: örök vidámság, ambí­ció, akaraterő kell a hosszú élethez. Kell, hogy az ember lássa életének, munkájának az értelmét, mert ez mindig meg-i kettőzi erejét. Érdemes visszatekinteni erre!j a több, mint fél évszázadost gyógyszerészi múltra. Hányszor jj volt ő vidám, amikor zsörtölőd-* ve sürgették a gyógyszert, hány V szór volt ő tettrekész, amikor| [ ünnepnap, vagy éjszaka ko-j} pogtattak gyógyszerért... Ezt” nem lehet megszámolni. MertjJ a hivatásának é.t és él. Mertíj azt vallja, hogy a hosszú élet-'f hez nem léhaság kell, hanem tó szorgalom, akaraterő, életvi-jj dámság. — Tudja milyen nagyszerű dolog a betegeken, a szenvedő­kön segíteni? Választ nem várt, mert hoz­záteszi: »Ez ám a szoáaliz- mus...« Most nem az az érde­kes, hogy pontos-e ez a kije­lentése, de ő azt tartja szocia­lista gondolkodásnak, hogy Va­liik! legyen méltó a hivatásá­hoz, törekedjék mindig töb­bet és többet tenni az emberi­ségért. Ű így cselekedet1:. Fe- d;g a hosszú u'on komoly búk kanók is voltak. Alig két éve kerülhetett visz- sza ebbe a gyógyszertárba, ahol a harmincas évek óta gyógy- szerészkedett, mert olyan dol­got követtek el vele szemben, amire egyáltalában nem szol­gált rá: »leváltották«. E mögött olyan személyek keze rejtőzött, akikről emberi felelőssége tu­datában kijelentette, hogy »te nyilas voltál«, »tg pedig azért kaptad meg a jogosítványt ab­ban az időben, mert kiírtad az ablakba, hogy zsidót nem szol­gálok ki«. Ezek az emberek mar természetesen nincsenek a «láthatáron«, ö pedig visszake­rült annak a gyógyszertárnak az élére, amelyet ő annyira megszeretett a környék lakói­val, a dombóvári vasutasokkal együtt. Keverhette tovább a porokat, a kenőcsöket — a be­tegeknek, és ezt teszi most: is, hiszen ez a vágya, kívánsága az élettől, ebben leli örömét. Amikor »leváltották«, napon­ta hosszú időn keresztül kel­lett gyalogolnia és vonatoznia, hogy végül gyógyszertárba lép hessen és ott tevékenykedhes­sen. Lealázó volt számára s nem is lett volna kénytelen ezt elviselni, de vállalta, mert a hi vatásának él, mert ezt diktálta az igazságérzete és mert eltö­kélt szándéka, hogy addig se­gíti a betegeket, amíg van ere­je hozzá, mint ahogyan azt ap­jától látta. Ehhez a nagy akaraterőhöz, töretlen hivatásszeretethez szüksége volt egy segítőtársra, amelyet feleségében meg is ta­lált. Talán már rég megtört volna, talán már rég elkesere­dett, életunt ember lenne, ha nem áll mellette szünelenül a felesége megértésével, biztatá­sával, sokoldalú segítségével. Ezért ez a kormánykitüntetés kicsit neki is szólt. Hosszú életének »titkaira« voltunk kíváncsiak. Nos, nála ezek a »titkok«. Nem találha­tók meg a gyógyszerlexikon­ban, sem a gyógyszertár pult­jain. Ezek egy ember bölcsessé­gében, józanságában, nemes lel kivilágában rejtőznek. Először fel kell fedezni az élet érteimé* és úgy lesz az em bér élete végéig — ifjú s úgy lesz az élete »hosszú« bármed­dig is élt. BODA FERENC nap: »Jól tudott agitálni a dok­tor úr, minden egyéni parasztin bevitt a szövetkezetbe. De én nem is bántam meg, hogy be­léptem, mert most csak arra van gondom, hogy a szövetke­zetben becsületesen dolgozzak. Az adófizetést, meg a gazdál­kodással járó többi hivatali munkát elvégzi helyettem a ve zetőség«. Mikor a várdombi egyéni pa­rasztok — Schmidt Józsefhez hasonlóan — aláírták a belé­pési nyilatkozatot, annak rend je és -módja szerint összejöt­tek, hogy megalakítsák a kö­zös gazdaságot. A szövetkezet­nek nevet kellett adni. Elő­rukkolt hát javaslatával a fő­állatorvos. »Egyetértés legyen a szövetkezet neve« — mondot­ta. A tagság ezt egyhangúan el fogadta és innét van, hogy a várdombiak őt nevezik a szö­vetkezet keresztapjának. A hagyományok szerint Vár dombon is azt tartják ]ó keresztapának, aki a keresztelő után is tartja a kapcsolatot. Dr. Rapai József ezt teszi. Rend­szeresen eljár a szövetkezetbe, résztvesz a vezetőségi üléseken, tanácsaival, javaslataival segít a helyi feladatok megoldásá­ban. A következő két eset pél­dául a héten törént: elpanaszol ták neki az Egyetértés Tsz-ben, hogy hiába kérik a gépállomás­tól a fűkaszát, egyszer ilyen, másszor olyan indokkal utasít­ják el őket. A főállatorvos er­re szólt a megyei tanács mező- gazdasági osztályvezetőjének, aki órákon belül intézkedett, megkapta a ■szövetkezet a gé­pet. Vagy egy másik: a barom­fitelepen fertőző betegség ütöt­te fel a fejét. Dr. Rapai József megmondta a szövetkezetben, hogy milyen gyógyszert íras­sanak fel a körzeti állatorvos­sal. A körzeti állatorvos járt is a tsz-ben, de nem írt receptet, ellenben az egyik tsz tagot mégis bektildték Szekszárdira gyógyszerért. Persze recept nél kü! nem kapta meg a patiká­ból. De a tsz tag leleményes volt, azonnal felkereste a szö­vetkezet keresztapját, aki ép­pen egy ülésen volt, telefonon leszólt a gyógyszertárba, s így az ő felelősségére mégis meg­kapta a gyógyszert a szövetke­zet. A hasonló, jelen éktelen­nek látszó segítségadást lehet­ne sorolni tovább. Dr. Rapai József ugyanis minden igyeke­zetével azon van, hogy a párt megbízását maradék nélkül tel­jesítse. A héten, mikor a szövetke­zetben jártam, akkor is ott volt. Megkérdeztem tőle: »Nem érzi-e hiányát hivatali munkája annak, hogy viszony­lag sok időt tölt a szövetkezet­ben?« — Kérem szépen, én úgy ősz tóm be az időmet, hogy a hi­vatali munkát is elvégezzem, de emellett jusson idő a szövet kezet patronálására is. Külön­ben tessék jól megjegyezni, egy hivatal annál jobb, minél ke­vesebb aktát gyárt. Én a hiva­talban erre törekszem — vála­szolta. DOROGI ERZSÉBET A Pál utcai fiúk-at mutatták be ax I. számú iskola tanulói Szerdán este a Szekszárdi I. sz. Általános Iskola tanulói kedves, hangulatos előadásban mutatták be a Városi Művelődési Házban a Pál utcai fiúk című színművet. Dicséretet érdemel az az igyeke­zet, amellyel a diákok és nevelőik erre az előadásra felkészültek. Fáradozásuk nem volt hiábavaló, mert amint az előadáson tapasz­talt siker bizonyítja, elérték cél­jukat. A szereplők közül a Nemecseket alakító ifj. Tucsni László ötödik o. t. nyújtotta a legtöbbet. Játéka, a körülményeket tekintve, Pénteken Ceildöntelkön sorsolják a Sóitól A hónap utolsó lotlósorsolásá — a 22. játékhét nyerőszámai-^ nak húzását — május 29-én< pénteken délelőtt 10 órai kezdet tel Celldömölkön tartja a Sport fogadási és Lottó Igazgatóság. Ezúttal a sorsolással döntik eH azt is, hogy a májusi öt játék-1 hét közül melyik hét szelvénye * vesznek részt a legközelebbi tó tárgynyereményhúzáson. tó A falusi búcsú fő jellemzője a nemhivatalos divatbemutató, a vendégeskedés és az ajándék vásárlás, no, meg természete­sen a mulatozás. Legalábbis a miszlai búcsút vasárnap ez jel­lemezte. Eldugott kis falucska Miszla, a meredek dombok annyira kö­rülzárják, hogy — mint monda­ni szokták — tetőt lehetne épí­teni az egész falu fölé. A köves út itt végetér, a gépkocsi te­hát legfeljebb visszakanyarod­hat arra, amerről jött. A falut nem érintette a háború utáni telepítés, alig akad ember, aki más vidékről ide vetődik és itt telepszik meg. Lakói tehát lé­nyegében ugyanazok, akik vol­tak. De ez a búcsú mégsem az volt, mint ami régen szokott lenni. Először is nézzük a vendéges kedést: a városban s a szomszé dós községekben élő hozzátarto zók, rokonok, jóbarátok jöttek most is vendégségbe. De most nem gyalog, hanem autóbusszal s ráadásul választhattak, hogy melyikkel jöjjenek aszerint, hogy számukra melyik a ké­nyelmesebb. Mennyivel más­képpen volt ez azelőtt. Ha va­lamelyik pesti atyafinak eszé­be jutott, hogy meglátogatja ro konait Miszlán, mindenekelőtt számolnia kellett azzal, hogy az állomástól a S—10 kilométe­res utat — gyalog kell megten­nie (mellesleg: lófogat is alig volt a községben). S a vendég mire felkapaszkodott a mere­Miszlai búcsú dek dombokra, kétszer is meg­fogadta, hogy többet nem jön vendégségbe Miszlára. Mennyi­vel kényelmesebb volt a mos­tani vendégek érkezése. A nemhivatalos divatbemuta tó pedig azt jelentette, hogy majdnem mindenki, főként a fiatalok, új ruhában jelentek meg az utcán. Vj ruhában, di­vatos cipőben és egymással ver sengtek, hogy kinek van szebb s drágább öltözéke. Mert most már ezt is megtehetik az em­berek... A falusi embert vá­rosban ha másról nem is, de az öltözékéről mindig megis­merték. De ezek a miszlai fia­talok — mert az idősebbek többnyire a régi divatú ruhá­kat viselik — Budapesten, a körúton, úgy belevegyültek vol na a nagyvárosi tömegbe külse jükkel, hogy senki sem nézte volna őket »falusiaknak«. A leányoknál, a fiatalabb asszo­nyoknál a legtermészetesebb dolog, hogy nylon-blúzt visel­nek s olyan cipőket, ami Pes­ten a Váci utca kirakatainak jellegzetes áruja. Vagy például ugyanúgy hozzátartozott a nők­höz az a bizonyos női táska, mint mondjuk bármelyik va­rosban. A búcsúi divatbemutató vég­eredményben nem új dolog, mert azelőtt is »volt«, Csak­hogy azelőtt nem mindenkinélc jutott új cipőre. Házilag kötöt­tek gyapjúból »tutyit«, telekö­tötték különféle rózsás minták­kal, megtalpalták az ugyancsak házilag szőtt vászonnal s ab­ban jártak a fiatalok, nagyrc- sze még búcsúkor is, csakúgy, mint hétköznap. Legfeljebb annyi volt a különbség, hogy búcsúra új »tutyit« kötöttek s az mintásabb, »szebb« volt, mint a más napokon viselt. De nemcsak divat, hanem egyben babakocsibemutató is volt búcsúkor a faluban. Az­előtt néhány deszkából össze­ácsolt bölcső volt Miszlán s azokat vitték kölcsön házról házra, aszerint, hogy hol szü­letett kisgyermek. Ma már több új babakocsi van, mint bölcső volt s akiket még bölcsőben ringattak, új, szépvonalú baba­kocsit tolnak maguk előtt. Ami a búcsúi ajándékozást il leti — azelőtt is szoktak aján­dékokat vásárolni a gyermekek nek, a legények pedig a leá­nyoknak. De az még soha nem történt meg, ami most történt: nagy készlettel érkeztek a »sál rasok«, de délutánra elfogyott az összes cukorkaféleségük s az egyéb ajándéktárgyakból is alig maradt. Nem hiányzott természetesen a jókedv sem, mert egész éj­jel szólt a zene, ropták a tán­cot, énekeltek, söröztek és fél- deciztek. Búcsú volt, a jókedv, a bőség búcsúja! kimagaslott a többi szereplő ala­kítása közül. A 38 szereplő közül dicséretet érdemel még az Ács Ferit alakító Szabópál Géza, a Ba­kát alakító Dési Albert és Csap­iáros Lajos a tanár szerepében. Az előadást Ottófi Ernő tanár rendezte László Istvánná, dr. Wallacher Lajosné és Szabó Er­zsébet tanárok segédletével. A da­rabhoz hűen alkalmazkodó mon­danivalójának megértését jól elő­segítő díszleteket ifj. Makk József és Ottófi Ernő készítette, de az említettek mellett a tantestület valamennyi tagjának áldozatos munkája benne rejlik az előadás 'sikerében. iff A darabhoz szükséges kellékek •«legnagyobb részét házilag készí- Ji-lették el, s így az előadás költsé­gei igen csekélyek. A tiszta bevé­telt az iskola úttörőinek nyári tá- j4»borozására és az itt felmerülő költ ínségek fedezésére fordítják. $ “ * tó 1 i Háziasszonyok, figyelem! ! Olcsóbban vásárolhat a piacon, ! s a zöldséges boltokban ■ A Szekszárdon létrehozott két [zöldséges bolt és a piacon lévő I stand a helyi földművesszövet­■ kezet kezelésében van. [ A Szekszárdi Földművesszö- , vetkezet felvásárlási részlegének ’lájékoztatása szerint eddig el­adásra hoztak 23 mázsa zöldbor­sót, összesen 15 000 csomó zöld­hagymát, 15 000 fej salátát, 13 mázsa cseresznyét, 180 kiló földi- ipret, 800 kiló kelkáposztát, 350 kiló karfiolt és egyéb zöldségfé­léket. A szombati hetipiaci napon is bő lesz a választék és a szerdai Irakhoz képest több zöldségféle ra jelentősen csökken. Megjele­lik a zöldséges boltokban és a öldművesszövetkezeti standon íz újburgonya, összesen 10 má­zsa, kilónként 8 forintos árban. Húsz mázsa zöldborsó kerül ér­tékesítésre ezen a napon, kilón­ként 5 forintos árban. Míg szer­dán a karfiol kilója 14, a cse­resznye 4,50 a kelkáposzta 4 fo­rint volt, addig a szombati eladá­si ár karfiolból 10, kelkáposztá­ból 3, cseresznyéből 4 forint les* kilónként,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom