Tolna Megyei Népújság, 1959. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-17 / 89. szám

1959. április 17. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Mi újság a bonyhádi Dózsa !\épe Termelőszövetkezetben ? Egy év munkája — Gondolnak a jövőre — Új oldalukon mutatkoznak be a kiállításon — Parkosításra 10000 forint — Eltűnnek a ssalmatetős sertésólak A bonyhádi Dózsa Népe Tsz tag­jai nem kevesebb mint 1500 holdon gazdálkodnak, és amint az alábbiak­ban kiderül, nem rossz eredmény- nyel. A múlt évi zárszámadási ösz- szesítőből kitűnik, hogy a tagoknak közel 1 500 000 forint értéket osz­tottak ki, emellett saját erőből tör­ténő beruházásra 300 000 forint ju­tott, gépállomási munkadíjra 500 000 az esedékes hitelre mintegy 231000 forintot fizettek ki. Megkérdeztük Németh Józsefet, a termelőszövetke­zet elnökét, hogyan tudták mindezt az 1500 hold földből kihozni. — Igyekeztünk a mezőgazdálkodás minden területén a lehető legjobban gazdálkodni, különösen a több mint 170 holdon vetett pillangós biztosított kiváló jövedelmet. Csak egy példát mondok, 198 mázsa 98 százalék tisz­taságú vörösherét és 58 mázsa lu- cemamagot adtunk át. — Számítá. saink szerint ebben az évben mint­egy 120 mázsa aprómagot értékesí­tünk. * A beszélgetés során kitűnt, hogy a Dózsa Népe Termelőszövetkezet tag jai nemcsak a mának élnek, gondol­nak a jövőre is. Ezt igazolja a na­pokban befejezett 54 hold gyümöl­csös és a 6 és félhold szőlő telepí­tése. Terveik szerint jövőre 1 hol­don korai asztaliszőlő telepítését gon dolják. A termelőszövetkezet tagjai az 54 hold gyümölcsös összes munkáinál a tudásuk legjavát nyújtották, ugyan­is a fák eredési százalékától függ, hogy a termelőszövetkezetnek meny­nyibe fog kerülni a gyümölcsös fa­állománya. * Az elmúlt években megtartott or­szágos mezőgazdasági kiállításon és vásáron a bonyhádiak kiváló helye­zést értek el haltenyészetükkel. A tavaly bemutatott kétnyaras ponty­ivadékok harmadik díjat, az egynya rasok pedig második díjat és a vele járó serleget nyerték. A szeptember 4—20-a között megrendezésre ke­rülő 63. Országos Mezőgazdasági Kiállításon és Vásáron a Dózsa Népe Termelőszövetkezet új oldaláról mu­tatkozik be. Nem halat visznek, ha­nem a múlt évben termelt kiváló tisztaságú lucernamagjukat és két tenyésztésre nevelt bonyhádi fajta növendékbikájukat mutatják be. * Fent a »tetőn«, ahol a termelőszö­vetkezet majorja és központi épü­lete található, az elmúlt években ar­ról az oldaláról vált ismeretessé, hogy nemcsak a határban volt rend, hanem a régi »kastélyban« is. Több­ezer forintot fordítottak a központ tatarozására és most újabb 10 000 forintot költenek a kastély mögött elterülő rész parkosítására. * Eredetileg a termelőszövetkezet elnökének volt az az elgondolása, hogy szüntessék meg a majorban a tagok háztájában lévő szalmatetős, rossz állapotban lévő sertésólakat. Az elhatározást tett követte, és a tér melőszövetkezet mintegy 18 000— 20 000 forint értékű cseréptetős ser­tésólakat építtetett fel, a tagok két darabból álló ikerólakat kaptak, me­lyekhez kifutó is tartozik. A sertés­ólak egyrésze már elkészült, a még visszalévők pedig ez év tavaszán ke rülnek felépítésre. P. R. Motoroskaland Tolna és Fádé között Egy motor áll az út szélén Fadd és Tolna között. Mel­lette két utasa. Nagyon bánatosan nézik a szerencsét­len járművet, s az, hogy nem nyúlnak hozzá, mutatja, valami más baj lehet. Valóban más jellegű a baj, ugyanis elfogyott a benzin, a tank alján kotyog még valamennyi, de kevés ahhoz, hogy ki tudjon folyni a csapon. Az utasok tehát ácsorognak, mellettük meg egymás után robognak el a motorok. Csillogó Pannó­niák, vadonatúj Danuviák váltakoznak suhanó Wart­burgokkal, hellyel-közzel egy-egy Panni, vagy Berva moped, s legfeljebb nagyon ritkán egy kerékpár. A mo­torok robognak, az autók suhannak, a két póruljárt utas pedig marad. A kutya sem kérdi tőlük: ugyan mit ácsorognak itt az út szélén? Kezdetben még szerények, szégyenlősek is talán, nem mernek megállítani senkit. Végre másfélórás várakozás után arra jön egy rendőr- szakaszvezető. És ő az első, aki megáll és a baj felől érdeklődik. Segíteni ugyan nem tud, de tanáccsal szol­gál: talán nyitva van a tolnai benzinkút. Sovány vigasz, mert a tanács nem hajlandó hajtani a motort, de leg­alább valami. Aztán egyre jönnek újabb és újabb jár- művek.'Szerencsétlen motorosaink végső elkeseredésük­ben megállítanak néhányat, a válasz legtöbbször ta­gadó. Senki nem hajlandó arra, hogy két-három deci­liter üzemanyaggal segítsen. Végre az egyik motoros az első kérésre, szó nélkül kezdi leereszteni a motor benzinét és a világ legtermé­szetesebb dolgaként „kölcsönad”. A póruljárt utasok örülnek: végre mégis csak akad igaz ember ebben a megyében. Lám, a Tolna megyeiek között is akad, aki hajlandó segíteni. Udvariasságból érdeklődnek a segít­séget nyújtó hovatartozását illetően. Az érdeklődés azonban csak az első kérdésig és az arra adott válaszig jut el, mert a válasz: — sztálinvárosi vagyok, oda igyek­szem. Igen. Hát a múlt vasárnap senkinek sem sikerült megmentenie a Tolna megyei motorosok becsületét. Igaz, semminemű szabály, még a KRESZ sem írja elő, hogy a bajbajutott társon segíteni kell, de becsület is van a világon. Vagy a világ nem minden részén van?... Póruljárt és immáron kisegített utasaink legfeljebb azzal vigasztalhatják magukat, hogy: a jövőben legyen bárki, aki segítséget kér tőlük, előbb megkérdezik, hová valósi? Ha azt válaszolja, hogy Tolna megyei, szó nél­kül tovább robognak ők is. (—ei) Terepszemle a közösben j^ár a kövesútnál látni lehet az égnek meredező zsenge káposzta- és paradicsompalántákat. Mind­ez a belecskai Szabadság Termelőszövetkezet tagjainak a keze munkáját dicséri. A végtelennek látszó dűlőben egyetlen emberrel találkoztunk. Kerékpárját a meleg­ágy oldalához támasztotta és nagy hozzáértéssel „véte­lezte szemügyre” a palántákat. — Erre jártam és gondoltam, benézek egy kis terep­szemlére. Nincs ebben semmi megvetnivaló, igaz? — mondja szűkszavúan, mentegetődzve Sió István. Hamarosan kiderül róla, hogy ő még csak az egyik lábával van a közösben. Aláírta ugyan már a belépési nyilatkozatot, 9 holdját azonban csak az ősszel viszi a szövetkezetbe, jómaga is ekkor kezdi ei a munkát. De már most sajátjának érzi a közöst olyannyira, mintha legalább is már ott volna. Úgy vizsgálgatta a palán­tákat a termelőszövetkezet dűlőjében, mint aki a saját eljövendőjét látja a közös gazdálkodásban. — Jó barátságban vagyunk mi a szövetkezetiekkel már régóta. Segítettem nekik a nyáron takarodni, ők meg visszasegítették. Addig barátkoztunk, addig jár­tunk össze, hogy a tavasszal én is aláírtam a belépési nyilatkozatot. Ugye szépek ezek a palánták?... Nézzék csak meg, egytől egyig megeredtek. Ha nem lesz fagy, nagyon jól jár a szövetkezet, öntözni is tudják a növé­nyeket, úgy fejlődnek majd, mintha húznák őket. Eb­ből lesz a szövetkezetnek a legtöbb jövedelme — ma­gyarázta. Elmondotta még, hogy tavaly járt szülőfalujában, Felsőszeli községben. Ebben a szlovák faluban is van term előszövetkezet. — Csak bámultam, mikor megláttam, hogy mi megy itt. Akkorát fejlődött a világ, hogy maholnap a paraszt is úriember lesz. Beálltak a gépek a nagytáblába, 200 hold földet elvetettek egy nap. Az embereknek annyi dolguk volt csak, hogy ellenőrizzék, jól dolgoznak-e a gépekkel a traktorosok. Dehát az ott van. Amint én látom, nekünk még sokat kell tenni, hogy olyan jó le­gyen a szövetkezet itt Belecskán is, mint Felsőszelin. De bízom abban: ha jól gazdálkodunk, lesz ez a szövet­kezet is olyan, mint amilyet a szülőfalumban láttam — jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. Ezzel fel­pattant kerékpárjára és elindult a falu felé. Mi pedig gyönyörködtünk még egy ideig az apró paradicsom­palántákban és hallgattuk, amint az út menti eperfán új dalba kezdett egy kismadár. VIHAR (6) Szögletes fejét most még jobban leszegte, hogy álla a mellét érte, s nézte maga előtt a parkettet. Hosz- szú karjai úgy lógtak két oldalt a válláról, mintha nem is hozzá tar­toznának. Néha megrándult az egyik. — Ha megnősülnék, talán még a feleségemet is megölném, any nyira hozzászoktam már a gyilkolás­hoz. Akit elém hoztatok, majdnem valamennyivel végeztem... Ilyen va­gyok... Tudom, hogy ti is féltek tő­lem, ne tagadjátok. A halált látjá­tok bennem. — Bolond vagy — szólt erőltetett nevetéssel az egyik tiszt. — Lehet... Elfordult a tisztektől és néhány lé pést tett Sándor felé- Kartávolság­nyira megállt előtte szétvetett lábak kai és nézte. Hol a fején, hol a tes­tén időzött el hosszú másodpercekig a tekintete,- s a fogoly csak most vette észre, hogy jobboldalt az ar­cán egy hosszú vágás nyoma vörös­ük a halántékától egészen a szája széléig. Néztek egymásra, mintha egymás erőit mérlegelnék, aztán az óriás, akit a tisztek csúfnevén Bütyöknek szólítottak, hátrafordult és a mögöt­te álló tisztek felé egy mozdulatot tett a kezével. — Kezdhetjük? Egyikük fejbóüntással válaszolt, hogy igen. — Kérdezzétek... Aztán majd én kiveszem belőle a választ, ha nem akar felelni. — Közben nadrágja zse bébből egy biüncset vett elő, s ösz- szecsettintette a fogoly csuklóján. Sándor nem ellenkezett, maga nyújtotta előre a két kezét, csak a szeme árult el valami elszántságot, mintha azt akarná vele kifejezni »úgyis hiába«. Az egyik tiszt cigarettára gyújtott, unottan szippantott néhányat, szóra­kozottan ütögette le a hamut a ci­garetta végéről és figyelte, ahogy az a parkettra hull, aztán lassan tagol­va a szavakat, megszólalt. — Úgy tudjuk, hogy a te ötleted volt, hogy a gyár munkásait az ura­ság borából kell ellátni... — Szüne­tet tartott, figyelte a fogoly arcát, s amikor azon semmi elváltozást nem vett észre, folytatta. — Beszélj őszintén, úgyis, kivesszük belőled! Csak magadnak ártasz vele, ha hall­gatsz. Gondolkozz azon is, hogy a többi kommunista mit csinált?! — Ismét szünetet tartott és tekintetét Sándor szájára szegezve várta a vá­laszt. Az arca idegesen megrándult. — Nem beszélsz?... Jó!... Kezdheted! — intett hanyagul és elfordult. Bütyök izmos karja fölemelkedett, majd lesújtott és hatalmas tenyere éles csattan ássál takarta be a meg- bilincseltkezű fogoly fél arcát. Mintha ezernyi csillag kezdett vol­na szédítő táncba a feketehajú em­ber feje körül. Sándor hátratántoro- dott, egész a falig, s csak ott pi­hent meg egy pillanatra, amikor háta a falhoz ütődött. Égett az arca, s a szemét, mintha tűvel szurkálták Hl KEK Félszemmel Lapunk hasábjain már több alka­lommal írtunk arról, hogy Szekszár- don illetékes szakemberek televízió­erősítő berendezés építésével foglal­koznak. Azonban a RAVEL szak­emberei hiába követnek el bármit, ha más szervek nem sietnek segít­ségükre. Annak idején a RAVEL ve­zetője és munkásai felajánlást tet­tek, hogy az erősítőt megépítik, csak a villamosvezetéket segítsék társa­dalmi szervek, és vállalatok megépí­teni. A levéllel, és az üggyel kap­csolatban felkerestük a város szinte valamennyi illetékes szervét, azon­ban a válaszok... igen a válaszok * — HUSZONKILENC és féltonna zománcedényt gyártottak terven fe­lül az I. negyedévben a Bonyhádi Zománcgyárban. — A MOSZKVAI ÜVEGROST- KUTATÓ tudományos intézetben körülbelül egy mikron átmérőjű rost szálat állítottak elő. Ez a rost több érdekes tulajdonsággal rendelkezik. Egy köbméter ilyen rostszál körülbe­lül 10 kilogramm súlyú. Kitűnő hő­szigetelő anyag. Az intézet laborató­riumának vezetője szerint az ilyen rostból készített papír még a mikro­báknak is útját tudja állni. — A SZEKSZÁRD ÉS VIDÉKE BORTERMELŐK PINCESZÖVET­KEZETE április 19-én este 6 órakor a városi tanács nagytermében tart­ja rendes évi közgyűlését. — A BONYHÁDI JÁRÁSI MŰ­VELŐDÉSI HÁZ szín j átsző ^csoport­ja ápriüs 25-én Lengyel községben mutatja be Dobozy Imre: Szélvihar című drámáját. — BALÁZS JÓZSEF BÁTAI GYÓGYSZERÉSZ ügyét csütörtökön tárgyalta a megyei bíróság és szán­dékos emberölés kísérletében mondta ki bűnösnek. Ezért 6 évi börtönbün­tetésre és 3 évi jogvesztésre ítélte. A tárgyalás részleteire visszatérünk lapunk hasábjain. — AZ OSZTRÁK TELEVÍZIÓ a CIM-mel, az UNESCO nemzetközi zenei tanácsával közösen operaver­Kedvező hírek a puszíakenesei kulturális életről A pusztahencsei népművelési ügy­vezető hozzánk küldött levelében ör­vendetes kulturáüs fejlődésről szá­mol be. A kis község, amely csak a felszabadulás után szerveződött ön álló községgé, kulturális téren az utóbbi időkig eléggé elhanyagolt volt. Az idén azonban művelődési otthont építenek. Fellendült ebben az évben a színjátszó együttes mun­kája is. Ezideig már két színdarabot láthattak a falu lakói. Az idősebb színjátszók és a KISZ fiatalok Szig­ligeti Ede: A cigány című népszín­művét mutatták be, ebben a hónap­ban pedig az általános iskolások ad­ták elő nagy sikerrel Ignácz Rózsa: Csipkerózsika című mesejátékát. volna.. De ismét közeledett feléje az óriás, széles melle már oly közel volt, hogyha kinyújtja a karját el­érné. Ösztönszerű mozdulattal emel­te maga elé megbilincselt kezeit, de még mielőtt derékmagasságig emel- i te volna, ismét csattant a fején az ütés, és ez olyan váratlanul érte, hogyha nincs mögötte a fal, elvágó­dik. A másik oldalról kapott ütés­től most a feje a falhoz csapódott. Hallotta az éles reccsenést és fájda­lom nyilait a fejébe, mintha betört volna a koponyája hátul a tarkója fölött. Egy pillanatig meg is szé­dült, úgy érezte, hogy kirántják aló­la a talajt, de még mielőtt elesett volna, visszanyerte eszméletét. — Az én ötletem volt... — nyögte, s érezte, hogy meleg vér önti el az arcát, végigfolyik a bajuszán és egy cseppje ott van a szája szélén. A kéz, amely ismét ütésre len- ' dűlt, félúton megállt, aztán leha­nyatlott, s Bütyök várakozással te­kintett a két tiszt felé. További uta­sításra várt... (Folytatjuk.) ATÁDI GÉZA azok késnek, sőt az erősítőkről sem­mi hír. Ellenben tegnap olvastam a Rádió és Televízió Újságban egy rö­vidke hírt: »Csongrádban és Békés­ben is kezd tömegmozgalommá vál­ni a TV közvetítő állomás megépíté­sének anyagi segítése. A szőregi ta­nács például — a lakosok kívánsá­gának eleget téve — úgy határozott, hogy 5000 forinttal járul hozzá a szentesi TV állomás építési költsé­geihez«. E hír után nézek félszemmel, ha­ragosan a szekszárdi TV közvetítő építésének akadályozóira! — ács — senyt hirdetett ez év nyarára, amely re már szépszámmal neveztek be. Az operáknak a televíziós előadáson kí­vül alkalmasnak kell lenniök arra is, hogy megfelelő változtatással operaszínpadon játszhassák. A ver­senyt augusztus 20—22-én Salzburg­ban nemzetközi zsűri dönti el. A győztes versenymű díját Salzburg vá rosa tűzte ki. A salzburgi ünnepi já­tékok igazgatósága opciót szerzett a győztes mű előadására. — BÉKÉT ALÁLKOZÖfT rendez ápriüs 19-én a járási művelődési ház bán a tamási KISZ-szervezet. A bé­ketalálkozó keretében bonyolítják le a Szabó Erzsébet kulturáüs sereg­szemle versenyeit is. Este békebál lesz a művelődési házban. — TOVÁBB JAVUL SZEKSZÁRD VÍZELLÁTÁSA: a közeljövőben kapcsolják be a vízellátásba a lő- témél fúrt 3-as számú kutat. — EGY PÁRIZSI KÖNYVKIADÓ kiadta Verne »Nyolcvan nap a vi­lág körül« című könyvének új kiadá sát. Az illusztrációkat az érdekes kiadványhoz a világhírű író, Lev Tolsztoj készítette. A kiadóvállalat egyik tagja a párizsi Tolsztoj-mú­zeumban fedezte fel a rajzokat, ame lyeket a »Karenina Anna« szerzője vetett papírra, mialatt unokáinak Verne Gyula kalandos történeteiből mesélt. — 1940-BEN TOLNA MEGYÉBEN a biztosítottak száma mindössze 15 000—20 000 volt. 1958-ban ez a szám már meghaladta a 48 000-et, az idei év első hónapjaiban a tsz fej­lesztés során ismét sokezerrel növe­kedett a biztosítottak száma. — KESZI NÁNDORT, a pári er­dészet vezetőjét jó munkája elisme­réséül a Szocialista Munkáért Ér­deméremmel tüntették ki. — TAVALY CSEHSZLOVÁKIÁ­BAN 1500 különböző lapot és folyó­iratot adtak ki. Az újságok példány­száma az 1957. évi 2 140 051-ről az el múlt évben 2 275 355-re emelkedett. Csehszlovákiában 1953-ban 24 mű­szaki folyóirat jelenít meg, 1957-ben a számuk 73-ra emelkedett. Mintegy 58 000 vállalat, üzem, intézmény és könyvtár járat lapokat és folyóirato­kat Csehszlovákiában. :— HIBAIGAZÍTÁS. Lapunk 1959. április 15-i, szerdai számába érte­lemzavaró sajtóhiba csúszott. A har­madik oldalon: »Kétszáz évvel ez­előtt halt meg Händel című cikk 2. bekezdés első mondata helyesen így hangzik: »1685-ben a szászországi Halié városában született.«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom