Tolna Megyei Népújság, 1959. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-08 / 81. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. április 8. TUDOMÁNY ÉS 'Kozépiéköláéök ★ Rovatunk mai számát az eddigi gyakorlattól eltérően nem egy iskola tanulói szerkesztették, hanem több iskola tanulóinak írásaiból állítottuk össze Gazdag élmények • •. A bonyhádi általános iskola ne­velő könyvtárában kerestem fel Lő­rinc Vitus festőművészt, aki az el­múlt napokban érkezett haza két­hetes szovjetunióbeli utazásáról. Ép pen akkor végezte az utolsó ecset­vonásokat a legújabb tájképén. Miután megtudta, hogy írni szeret­nék róla, gondosan megtörölgette az ecseteket és elment a jegyzetfüze­téért, amelybe röviden papírra ve­tette élményeit. — Hogy sikerült kijutnod a Szov­jetunióba a szocialista országok kép zőművészeti kiállítására és ki szer­vezte az utazást? — kérdeztem tőle. — A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége küldött meghívót a megyéhez, ahonnan hoz zám továbbították. Március 9-én in­dultunk Budapestről a Szovjetunió­ba. Az utazás nagyon kényelmes volt. A vonat ablakából szép szovjet tá­jak tárultak elénk. Hosszabb ideig állt a vonatunk Kijevben, majd to­vább indultunk Moszkva felé, ahol még hó borította a tájat. Moszkvá­ban a Leningradszkaja szállodában helyeztek el, ahol az ellátásunk első rendű volt... Első utunk a Lovardá­ba vezetett, ahol a szocialista or­szágok képzőművészeti kiállítását néztük meg. Ezen a kiállításon a szó cialista országok ma élő nagy mű­vészeinek alkotásait láttuk. Habár, zsúfolt volt a kiállítás elrendezése, mégis gazdag élményt nyújtott mind nyájunknak. A magyar kiállítás az élvonalban foglalt helyet. Magyar Látogatás a cipőgyárban Még az ősszel elhatároztuk, hogy ebben a tanévben meglátogatjuk a Bonyhádi Cipőgyárat. Nemrég ke­rült sor erre a látogatásra osztály- főnökünk Oláh Mária és kémia tanárunk, Faludi Béla vezetésével. Első utunk a felsőbőrraktárba vezetett. A raktár vezetője, Sásdi elvtárs különböző bőröket és bé­léseket mutatott. Színbőröket: bar na, szürke, bordó, fekete, drapp és csau színekben. Bélésbőröket, szín bélést, hasításokat, sertésbélést, bundabélést. A bundabélésről el­mondta, hogy abból a II. negyed­ben szovjet exportra gyártanak. Ezután elmagyarázta, hogyan ve­szi át és adja ki a bőröket. Amint mondta, ezek bizonylatok alapján történnek. Bőröket csak a bevéte­lezés! bizonylat alapján szabad átvennie, s ugyanúgy csak a kivé­telezési bizonylat alapján szabad kiadni. A felsőbőrraktár után a szabá- szati osztályra mentünk. Megtud­tuk, hogy itt napi terv szerint dol­goznak. Minden napra egy-egy napi tervanyagot kapnak, ami kö­rülbelül 1500—2000 pár cipő anya­gának felel meg. Két műszakban dolgoznak és így egy-egy műszak­ra 900—1000 pár cipő jut. Az egész gyár munkásainak 80 szá­zaléka betanított munkás. A szabás, géppel történik. Meg­néztük, hogyan működnek a gé­pek és mi is megpróbáltunk szab­ni. Útközben a tüződe felé egy új épületrészen mentünk át. Itt he­lyezik majd el a tanműhelyt. Az új épület teljesen korszerű: köz­ponti fűtés, neon-világítás biztosít­ja a jobb munkafeltételeket. A sza bászatot is ide fogják áthelyezni. A tüződében szalagrendszer van. Első munkaművelet a szélezés, itt a felsőrész szélét leszélezik, hogy a következő munkaművelet köny- nyebben menjen. A következő munkaművelet a ragasztás, utána a tűzés követke­zik. A tűzést több tűzőnő végzi. Megkülönböztetünk: dísztűzőt, fej tűzőt, babatűzőt. Az egyik kör gojzer cipőt készít, a másik ma­festőművészek közül kiemelkedtek Bernáth Aurél, Pór Bertalan, Szőnyi István, Miskolci László és nem utol­só sorban a fiatal Sarkantyú Simon, aki a Tanácsköztársaságról festett képeivel aratott tetszést, köztük A szekszárdi direktórium tagjainak ki­végzése című alkotásával. Ezenkívül a lengyel kiállítás ra­gadta meg a figyelmemet. A lengye­lek túlnyomó részben absztrakt ké­pekkel szerepeltek. Az utazás legnagyobb élménye a Puskin múzeum meglátogatása volt, ahol a modern festők képeit lát­tuk. A franciák voltak rám a leg­nagyobb hatással. Köztük Van Gogh, Matisse és Renoir képei. Vol­tunk a Kremlben is. Itt szép fres­kók és ikonok vannak. A Kreml mel lett megtekintettük a csodálatosan szép Vaszilij Blazsemüj templomot. Moszkvában járva a Lenin-mauzo- leumot sem kerültük el. A mauzó­leum annyira látogatott, hogy reg­geltől estik állandó sorbaállás van előtte, A következő nap a Tretyakov kép tárba látogattunk el. Itt a nagy orosz festők: Repin, Szurikov stb. alkotá­saiban gyönyörködhettünk. Moszk­vából Leningrádba utaztunk. Lenin­grad nagyon szép város, a csillogó Néva partján terül el. Itt az Ermi- tázs múzeumban voltunk, ahol csak nem minden világhírű festőnek kü­lön képtára van. Rembrandtnak 24 képét élvezhettük... Még sokat mesélhetnék, azt hi­gasszárút, a harmadik pedig bun­dacipőt. Innen a csákozóba vezetett az útunk. A csákozóban a cipők tal­pát készítik. Itt is hatalmas gé­peket láttunk, amelyek megköny- nyítik a dolgozók munkáját. Ezután az aljaüzembe jutot­tunk el, ahol nagy zaj fogadott bennünket. Itt nagyon sok gép van és mindegyik más munkát végez. Mi a gojzer kört néztük meg. Az »aljában« láttuk, hogyan varrják a gojzert, hogy ragasztják rá a po- rotalpat. Vezetőnk elmondta, hogy kézierővel a gojzervarrás egy egész napig tartana, míg géppel másodpercek alatt elkészül. A porotalpat először ráragaszt­ják, majd három atmoszféra nyo­mással rásajtolják a cipőre. Ezt nagyon érdekesnek találtuk. A kész felsőrészeket fára húz­zák és öt szeggel rögzítik. Ezután dróttal lefogják, majd acetonba mártják. Ilyenkor a celluloid réteg megkeményedik. Most leszedik a drótot. Következik a ráma bevar- rása. Megnéztük a Szovjetunióba exportra készülő cipőket. A kész cipőket szalag továbbítja. Végül lemossák, vasalják, fényesítik, ősz tályózzák, fűzik és dobozolják a cipőket. Innét a tanműhelybe mentünk. Itt sok, volt iskolatársunkkal ta­lálkoztunk. Elbeszélgettünk ve­lük. Elmondták, hogy beléptek a KISZ-szervezetbe és a szakszerve­zetbe. Azt is megtudtuk, hogy ed­dig 50 filléres órabérük volt, s ez most 70 fillérre emelkedett. Két­szer járnak egy héten iskolába. Két tanfolyamot végezhetnek, az egyik hathónapos, a másik három­éves. Végül megtekintettük még a ka­zánházat, itt a szenet egy szerke­zet rakja a kemencékbe. Ezeken manométer mutatja a víz állását, öt kazán van, és ez biztosítja az egész gyár gőzfűtését. Havasi Lujza Kratzl Éva Bonyhádi Közgazdasági Technikum II. o. t. szem, csak a legfontosabbakat mond tam el. Ilyen élményekkel gazdag útról sok-sok órán át lehetne be­szélni. — Milyen hatással van most mű­vészi fejlődésedre ez az utazás? — tettem fel az újabb kérdést. Láttam, hogy kérdésem kissé el­gondolkoztatja.. . — Nagyon örülök, hogy olyan ké­peket láthattam eredetiben, amelyek alátámasztották a festészetről való elképzeléseimet és egyben útirányt is mutattak, amelyen haladnom kell. Elsősorban megtanultam, hogy mindig a szín és a lényeg ábrá­zolására kell törekedni. A mai fes­tészet szinte elképzelhetetlen kor­szerűség nélkül... — Milyen véleménnyel vagy a szov jet emberekről? — szóltam közbe. — A szovjet emberek nagyon ba­rátságosak és magas a kultúrigé- nyük. Ami feltűnő volt nekem, hogy hétköznapokon is nagyszámú volt a múzeumok és kiállítások lá­togatottsága. Vasárnap pedig annyi a látogató, hogy szinte lehetetlen be jutni bármely múzeumba. Még va­lami feltűnt nekem, s mint pedagó­gusnak tanulságos is, hogy a Szov­jetunióban intenzív a művészetre való nevelés. A szovjet tanítók cso­portosan látogatják a kiállításokat a gyerekeikkel — mondta befejezésül, utolsó kérdésemre válaszolva. Tamás Menyhért Bonyhádi Petőfi Sándor Gimnázium Védnökséget vállalnak a Vak Bottyán sánc fölött a paksi gimnazisták A Paksi Vak Bottyán Gimnázium tanulói az önképzőköri hagyomá­nyoknak megfelelően szervezték meg az elmúlt évben az iskolai önképző­kör munkáját. Az önképzőköri mun kába bevonták azokat a diákokat, akik hajlamot éreztek magukban az írás, festészet, vagy egyéb művésze­ti ágak iránt. A gyerekek érdeklő­dési köre azonban sokkal tágabbnak. sokoldalúbbnak bizonyult, mint ahogy azt a tanárok és az önképző­kör szervezői gondolták. A diákok egyrésze történelmi, más részük néprajzi, földrajzi kutatásokat vég­zett s érdeklődési körének megfe­lelően kívánt munkálkodni az ön­képzőkörben. A tapasztalatok figye­lembevételével már az elmúlt tan­évben is, de különösen ebben a tan évben átszervezték az önképzőköri munkát, hogy ott minden önképző­köri tag kedvének, hajlamának meg felelő témával foglalkozhasson... A művészeti munka mellett történel­mi, földrajzi kutatásokat is végez­nek az önképzőkör tagjai. A törté­nészek az önképzőkör keretén belül kutatásokat végeznek, átjárnak az Alföldre is, hogy a község történel­mi múltjának feltárásához fellelhető anyagot ott is felkutassák. A föld­rajzzal foglalkozó diákok csoportja a mezőföld gazdasági földrajzát dol­gozza föl. A történész szakkör a Vak Bottyán sánc körül is végez kutatásokat. Nagy gondot fordítanak erre, annál is inkább, mivel Vak Bottyánt az iskola névadójául választotta. Már az elmúlt évben gondoltak arra, hogy a Vak Bottyán sáncot állan­dóan gondozza az iskola. Ezzel is megbecsülésüket akarják kifejezni a kuruc generális iránt. Tárgyalásokat is folytattak a múzeummal ebben az ügyben, de támogatás hiányában tér vüket az elmúlt évben nem tudták megvalósítani. A tanulók azonban nem mondtak le tervükről, s azon gondolkoznak, hogy védnökséget vál lalnak a sánc fölött, gondozzák, rendbehozzák annak környékét... Harc a láva ellen Az állandó földrengésektől sújtott Japánban évezredeken át tehetetle­nek voltak a tűzhányók pusztításá­val szemben, s elkerülhetetlen csa­pásként tűrték el. Újabban a tudo­mány felvette a harcot a láva ellen, s a tudósok bíznak benne, hogy a jövőben sikerül a japán lakosságot megelőző intézkedésekkel a vulkáni­kus eredetű katasztrófáktól megvé­deni; Takesi Minakami dr., a tokiói egye­tem munkatársa, a vulkánikus kitö­rések előzetes felismerését már 80 százalékra tökéletesítette. A Közép- Japánban fekvő Mont Asana kitö­rése 1958. november 10-én például viszonylag ártalmatlan volt már, mert Minakami dr. jóval előbb je­lezte a veszélyt, s így a kormány in­tézkedhetett, hogy megtegyék a szükséges előkészületeket a lakosság ideiglenes kitelepítésére. Minakami dr. hónapokig mérte az Asana-hegy lejtőin a földfeszültsé­get és földmozgást. Megállapította, hogy a forró láva mind nagyobb erő­vel ostromolja az útját álló kőtöme­get. Kiszámította, meddig tarthat még a kőréteg ellenállása, illetőleg mikor tör magának utat a láva. Miután a iává szétrobbantotta a kőréteget s a magasba tört, a nyomás megszűnt. Ennek ellenére állandóan folynak a mérések, hogy a földjeikre visszatért parasztok nyugodtan dol­gozhassanak. Minden vulkánikus kitörés napok­kal, sőt hetekkel előbb jelzi, köze­ledtét — néha a tűzhányó közvetlen közelében, máskor több száz kilomé­ter távolságban is tapasztalható vál­tozásokkal. Csuji Cuboj tokiói egyetemi pro­fesszor elkészítette a japán szigete­ken mért földenergiák és földmozgá­sok térképét, amely megkönnyíti a földmozgások tanulmányozását. Min den japán egyetemen működik egy csoport, amely folyamatos vizsgála­tok alapján előre jelzi a vulkánikus kitöréseket és lehetővé teszi a ka­tasztrófa elhárítását vagy legalább is csökkentését. A kiotói egyetem 300 millió dollár költséggel 25 földrengésjelző állo­mást hozott létre az ország külön­böző részein. Ezeket az állomásokat a legkorszerűbb mérőberendezések­kel, így például clinométerekkel és gravitométerekkel szerelték fel. Szemjonov akadémikus új elmélete Nyikolaj Szemjonov szovjet aka­démikus kidolgozta a szabad gyö­kök reakcióképességének új elméle­tét. Ezzel lehetővé tette a kémia egyik legfontosabb problémájának megoldását, a vegyi anyagok reak­cióképességének és szerkezeti köl­csönhatásának megállapítását. A szabad gyökök és molekulák kölcsönhatásának törvényszerűségei gyakorlati lehetőségeket nyújtanak az iparban a vegyi folyamatok töké­letesebb irányítására. Szemjonov akadémikus elméletét 70 különböző típusú reakció alapján dolgozta ki. Nyikolaj Szemjonov a láncreakciók­kal kapcsolatos elméletéért Nobel- díjat is kapott. Mikrofon a szívüregben Szovjet szakemberek a szívhangok tanulmányozására kisméretű ultra­mikrofont szerkesztettek. A műszert közvetlenül a szívüregben helyezik el és vénán keresztül, vagy operáció útján juttatják oda. A szívhangok rögzítésére a mikro­font erősítő berendezéssel, dinamikus hangszóróval és magnetofonnal kap­csolják össze. A magnetofon segítsé­gével az oszcillográf görbék alakjá­ban is kimutatja a szívhangokat. Uj mesterséges balzsam A balzsamok szerves anyagok bo­nyolult keverékeiből készülnek. A természetes balzsamokat az orvos- tudomány, az illaszergyártás és a technika használja fel. Az •rvestude­mány elsősorban az úgynevezett Peru-balzsamot használja, amelyet egy természetben ritkán előforduló növény nedvéből vonnak ki. Felme­rült tehát a kérdés, nem lehetne-e mesterséges úton előállítani ezt a fon tos anyagot. M. Sosztakovszkij, a vegyi tudo­mányok doktora munkatársaival együtt hosszasan kísérletezett e bal­zsam szintetitkus előállításával, s munkáját siker koronázta. Olyan balzsam-vegyületet állítottak elő, amely összetételében megegyezik a Peru-balzsammal, gyógyhatása azon­ban nagyobb. Az új gyógyszer nemcsak sérülések, égések és fagyá­sok gyógyítására, hanem szervi meg­betegedések — gyomor és nyombél- fekély stb. kezelésére is kiválóan al­kalmas. Fűtő és hűtő falak Az egyik amerikai villamosipari cég a hővillamossági hatás újabb al­kalmazásaként olyan falakat gyárt, amelyek szükség szerint fűtenek vagy hűtenek", ugyanakkor világítanak is. A nevetés egészséges Az orvosok megállapították, hogy vidám emberekenek jobb a vérke­ringése, ereik lassabban meszesednek el, kevesebbet szenvednek szívbajtól, gyomorbántalmaktól és más szervek működési zavaraitól, mint olyanok, akik legfeljebb „fennsőbbségesen mosolyognak”, vagy „harapós han­gulatban” járják az élet útjait. Dr. Alois Hetzelein svájci orvos szerint a felnőttek 70 százaléka, kü­lönösen 30 éven felül keveset moz­gatják rekeszizmaikat. Állítólag az is bebizonyosodott, hogy az emberek napjainkban elégedetlenkedőbbek, mint régen. Az asszonyoknak közel 30 százaléka, a férfiaknak pedig több mint 20 százaléka a „hirtelen- haragúak”, „gáncsoskodók” és „ok- vetetlenkedők” közé tartozik. Dr. Hetzelein megállapítása sze­rint, aki így él, az megteremti a be­tegség előfeltételeit. A kedélybeteg­ségből pedig könnyen kialakulhat fi­zikai ártalom is. Dr. Hetzelein napi öt perc vidám nevetést kér tőlünk. Próbáljuk meg! TUDJA-E, HOGY... ... a legrégibb, mai napig hasz­nálatos hangszerek a hárfa és a fu­rulya — hatezer évesek és a régi Egyiptomból származnak; ... felnőtt ember testében 100— 160 milliárd parányi véredény, úgy­nevezett hajszálér van. Ezek össz- hossza 60 000—80 000 kilométer; ... a földfelület minden hektá­rára másodpercenként olyan meny- nyiségű napenergia jut, amennyi­vel mozgásba lehetne hozni egy tíz­ezer kilowatt teljesítőképességű motort; ... a párizsi televíziós tudomá­nyos kutatólaboratóriumban külön­leges műszer segítségével televíziós ernyőre vetítették az ember hang­szálainak tízszeresen nagyított ké­pét. A felfedezés az orvostudomány számára jelentős; ... az első fényképet Oroszország­ban 1840-ben készítették. A férfi­nek, akit lefényképeztek, húsz per­cig kellett mozdulatlanul ülnie; ... a XVI. században kedvelt ital volt a csokoládé, amelyet borssal ízesítettek. ... a moszkvai Kreml tornyait díszítő öt rubin-csillagnak egyen­ként körülbelül egy tonna a súlya. Az ágak végei közötti távolság há­rom méter; ... egy leningrádi lakásépítő te­lepen az egyik tömbháznak először a fedele került a helyére. A vas­betonból készült fedelet a helyszí­nen készítették el és hidraulikus emelőkkel húzták fel az előre fel­állított masszív vasbeton oszlopok tetejére. A falakat, lépcsőket stb. ezután szerelték fel szintén előre­gyártott elemekből. Ez a módszer csökkenti az építkezés »»kéltségét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom