Tolna Megyei Népújság, 1959. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-08 / 81. szám

1959. április 8.

fOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

8

Egy pedagógusból lett tsz elnökről és a leendő gyümölcsfa ültetvényekről

Hogyan áll a felnőtt oktatás Tolna megyében

Éjfél után volt, a hangulat már tetőfokára hágott a Várdombi Gépállomás élüzemavató ünnepén, amikor Stégner József, a termelőszövetkezeti községgé lett Várdomb szövetkezeti elnöke az egyik belső sarokasztalnál csendes, nyugodt hangon beszélni kezdett nekem a terveiről.

— Értékessé akarjuk tenni azokat a földeket, amelyek eddig értéktelenek voltak.

— Hogyan?

— Úgy, hogy gyümölcsösökkel tarkítjuk majd a határt.

— Gyümölcsösökkel?

— Igen. Nem tudom, hallottál-e már arról, hogy a várdombi emberek nagyon szeretik a gyümölcsfákat. Csakhogy eddig nem volt erejük hozzá, hogy nagy, összefüggő gyümölcsöseket hozzanak létre. Amikor még egyénileg gazdálkodtak a várdombiak, én pedig még pedagógus voltam a helybeli általános iskolában, már akkor is gyakran kerestek fel a parasztemberek gyümölcsfa-ügyben, és amikor az első franciabarackfa, amelyet megmetszettem, ritka bő termést hozott, egyszeriben elismert szaktekintély lettem a faluban.

— Te pedagógus voltál?

— Pedagógus is, meg mezőgaz-, dász is,

— Hogyan?

— Úgy, hogy mezőgazdasági középiskolát végeztem, aztán jelentkeztem az agráregyetemre. Egy évet ott töltöttem, s a szektás politikából eredő félreértések folytán meg kellett szakítanom a tanulmányaimat. Nem nyugodtam bele a dologba. Tisztáztam a félreértéseket. Újból jelentkeztem az egyetemre és bár éltem-haltam a mező- gazdaságért, úgy jött ki a lépés,

Kristóf Elek a bankhoz került, mint pénzügyi szakember. Munkájával mindig jeleskedett, ezért egy alkalommal így szólt osztályvezetője az igazgatóhoz:

— Ez a Kristóf megérdemelné, hogy a következő negyedévben jutalmat kapjon. Ez a legmegbízhatóbb, legszorgalmasabb emberem.

Az igazgató bólintott:

— Én is figyelem a munkáját... Re mek ember. Nem feledkezem meg róla..;

A következő negyedévben meg is kapta Kristóf a pénzjutalmat, aminek nagyon megörült és attól kezdve még jobban igyekezett jeleskedni. Természetesen nem múlott el hivatali értekezlet, amelyen ne kapott volna szóbeli dicséretet főnökei tői, sőt, az igazgató egyszer még a vállát is megveregette: »-Csak így to vább Kristóf kartárs«. Felemelték a fizetését. Mindez nem szaporította irigyeinek a számát, mivel társainak is feltűnt az igyekezete. Ezért aztán az irigykedés, suttogás helyett ők is a legnagyobb elismeréssel beszéltek róla.

A sok elismerést újabb követte, amely minden eddiginél nagyobb volt. Egy reggel hivatták az igazgatói irodába. Az igazgató mellett ott volt az osztályvezetője, a személyzetis, meg egy instruktor a központból. Valamennyien kezet nyújtottak neki, székkel kínálták, majd így szólt hozzá az igazgató:

— Amint az közismert, igen elégedettek vágunk a munkájával. Mit szólna hozzá kedves Kristóf kartárs, ha éppen a megbízhatósága miatt kiemelnénk egy magasabb funkcióba.

Kristóf Elek arca betüzesedett az övömtől és alig tudott szólni:

hogy a Pedagógiai Főiskolára vettek fel. így lettem pedagógus. A kapcsolatom a mezőgazdasággal ennek ellenére sem szakadt meg, ezüstkalászos tanfolyamokat vezettem, s a várdombi parasztemberek nagyon gyakran jöttek hozzám tanácsot kérni.

— Milyen gyümölcsfákat akartok telepíteni?

— Van kettőszázötven magról ne veit franciabarack csemetém, az őszre már szép husángok lesznek belőlük, ezeket a termelőszövetkezetnek adom. Kezdetnek jó lesz. Egy holdra elegendő. A múltkor gyűjtettem az éjjeliőrrel az erdőben egy zsákra való vadalmát. A vadalma-magot az iskolai biológiai szakkör tagjai fejtették ki, s aztán nedves homokba tettük. Már szépen csírázik. Majd Jonathán almával oltom be a vadalanyt. Nem is képzeled, milyen öröm szemlélni az ezernyi apró kis zöld csírát, amelyekből, ha minden jól megy, gyönyörű, gusztusos gyümölcsöktől roskadozó fák lesznek. A fák metszését, úgy gondolom, legjobb lesz, ha kezdetben én végzem. Aztán szép fokozatosan másokat is megtanítok rá. Amiatt nem esik le a karikagyűrű az elnök kezéről, ha a metszőollót kézbe veszi. Igaz?

Miközben beszélgettünk, az egyik traktorista, aki jelentős összeget kapott a mai napon prémium gyanánt, hirtelen a zenészek elé perdült és rázendített egy nótára.

Alma a fa alatt Nyári piros alma Engem gyaláz A szeretőm édesanyja

Stégner József elmosolyodott.

— Úgy látszik, még a nóta is az almáról szól ma este , — mondta csendesen.

i— Hát, ha méltónak találnak rá... Én ott is igyekeznék...

Az igazgató ezzel átnyújtotta neki a hivatalos kinevezését, amely szerint Kristóf Elek lett a bank egyik pénztárosa.

Talán mondani sem kell» hősünk ott is megállta a helyét. A következő negyedévben pénzjutalmat kapott. Naponta százezreket fizetett ki különböző tételekben és soha nem volt egy fillér hiánya sem. Rengeteg pénz forgott a kezén. A főpénztárból sokszor egész nyaláb pénzköte- get hozott a pénztárfülkébe. Mondogatták is róla a munkatársai:

— Ez a Kristóf született bankos. Olyan biztonsággal és pontossággal dolgozik azzal a mérhetetlen sok pénzzel, hogy nehéz lenne párját találni.

Egy év után azt mondta róla az igazgató a munkaértekezleten:

— öt év alatt, mióta én ennek a banknak az igazgatója vagyok, Kris tóf kartárs érdemelte ki a legjobb kifizető pénztáros elnevezést. Kristóf kartárs az egyedüli, akinél egy év alatt nem mutatkozott soha egy fillér hiány sem, mindig pontosan elszámolt, noha nagyon sokszor bonyolult szokatlanul nehéz kifizetéseket és bevételeket kellett megoldania.

Három nap múlva ismét az igazgatói irodába hivatták. Újabb kinevezés: Kristóf Elek lett a bank főpénztárosa. Tehát ettől kezdve már ellenőriznie, tanítania kellett a többi pénztárosokat a pénzzel való dolgozásra, amiben ugyancsak jeleskedett Kristóf Elek.

*

E nagy, de megérdemelt karrier után egyszer munkája végeztével elkísértük Kristóf Eleket a lakására. Kíváncsiak voltunk, hogy ennek a

Érdekes tudni a Szovjetunió hétéves tervéről, hogy...

... a hétéves terv végén a Szovjetunió villamoserőművei minden 32 órában annyi energiát termelnek, amennyit a háború előtti Oroszország egy egész év alatt.

•

... 1965-ben 2 percenként három autó kerül le a jutószalagról.

*

... az 1965-ben termelt acél egy százaléka elegendő lesz arra, hogy körülbelül 300 ezer teherautót készítsenek belőle.

*

... az iparban, az építőiparban, a közlekedésben és a szovhozokban a termelési kiadások csökkentése révén a hétéves terv folyamán körülbelül 850 milliárd rubelt takarítanak meg.

*

... a hétéves terv éveiben Moszk va 27 üzeme automata üzemmé válik.

*

... a Szovjetunióban 1965-Ven több gyapjúszövetet gyártanak majd, mint Japánban, Franciaországban és az NSZK-ban együttvéve.

*

... a hétéves terv végén a Szovjetunió egy főre eső cukortermelése csaknem háromszor szárnyalja túl az Egi/esült Államok színvonalát.

*

... 1965-ig Sztálingrádban megkétszereződik a lakások száma. A Lenin-sugárúton például sok 25 emeletes ház, 2 főiskola és 1 kultúrpalota épül.

*

... Kazahsztánban 1965-ben 50

millió tonna szenet hoznak felszínre. Ez azt jelenti, hogy 15 óra alatt annyi »fekete aranyat« termelnek, mint az egész 1913-as évben.

*

... o hétéves terv végén Kazahsztánban egy nap alatt 2,5-szer több pamutszövetet gyártanak, mint az egész 1940-es évben.

*

... 1965-ben a kazah textilipar annyi gyapjúszövetet gyárt, ameny nyiből 590 millió ruhát készíthetnek.

neves bankosnak, főpénztárosnak milyen a magánélete.

Felesége éppen készítette a vacsorát. Odalépett hozzá és homlokon csókolta.

— Elek... — szólt az asszony.

— Várj egy kicsikét szívem... Engedd meg, hogy bemutassam kedves vendégünket... Barátom.

Kézfogás, bemutatkozás, majd pedig:

t— Elek! Felvetted a fizetésed?

— Igen, szívem.

— Talán leszámolnád... Vagy talán megvárod, míg kérem?

— Mindjárt szivecském, de engedd meg, hegy előbb kiszaladjak a büfébe egy üveg sörért, hogy a barátom megkínálhassuk.

— Te Elek, hát hogy képzeled te ezt? Mióta szokás az, hogy magadnál hordod a fizetést? Talán én majd itthon izgulok, hogy nálad van a fizetés és mit tudom én mi történik vele, mert te olyan mafla vagy, hogy ilyenkor csak nyugtalankodha- tik az ember.

— De szivecském... Légy tekintettel legalább a vendégre..;

— Ja, persze, bocsánat... Foglaljon helyet, tegye le a kabátját... De Elek azt megmondtam, hogy addig egy tapodtat sem lépsz, amíg ki nem tetted a zsebedből a fizetést.

Kristóf Elek nyelt egy nagyot, előhúzta zsebéből a fizetési borítékot és felesége markába számolta a fizetést: ennyi volt a szakszervezeti bélyeg, ennyi az újság, ennyi a levonás a tüzelőre és ennyi maradt.

— A büfétől már csak pár lépésre van a KÖZÉRT, hozz néhány dől got a konyhára is. Kell egy kiló cukor, egy kenyér és 20 deka szalámi.

— Hozok anyukám...

Ezzel Kristóf nyúlt a pénzért, egy százast ki akart húzni a felesége

A tizennégy esztendővel ennek előtte lezajlott felszabadulásunk nemcsak ifjúságunk előtt tárta szélesre az egyetemek, a középiskolák és az általános iskolák kapuit. Megindult hazánkban is az analfabétizmusnak az alapismereti tanfolyamok keretében történő felszámolása, a dolgozók általános iskoláinak keretében pedig az alapműveltséggel rendelkezők táborának a szélesítése és a dolgozók középiskolái keretében pedig megnyíltak az egyetemek kapui azok számára is, akik valamilyen ok miatt nem tudták megszerezni a középiskolai végzettséget.

Az elmúlt 14 év alatt a felnőtt oktatás is különböző fejlődési fokozatokon ment keresztül. Az azóta bevezetett levelező oktatás középiskolai vonatkozásban igen nagy tért hódított és megyénkben ma már mindenütt elfoglalta helyét a megye középiskoláiban és elsorvasztotta a dolgozók gimnáziumait. Ezzel szemben általános iskoláinkban a dolgozók általános iskolái örvendenek nagyobb népszerűségnek, mert ebben az oktatásban nagyobb feladat hárul a nevelőkre és lényegesen könnyebb az oktatásban részvevők helyzete.

Az 1956-os ellenforradalmi eseményeket követő 1957-ben és 1958-ban visszaesett a megyében a felnőtt oktatás. Ez a visszaesés helytelen következtetésekre adott okot. Nevezetesen olyan nézetek terjedtek el, hogy a felnőtt oktatás csak a társadalmi átalakulásnak az iskolafaja és fokozatosan elsorvad majd. Ezzel szemben már az 1958—59. tanév azt igazolta, hogy a felnőtt oktatásra vonatkozó igény a szocializmus felépítésével van szoros kapcsolatban és nemcsak, hogy nem szabad engedni elsorvadni, de fejleszteni kell.

A technika nagymérvű fejlődése mind az iparban, de az élet más területein is mindig képzettebb és képzettebb dolgozókat kíván meg. Fel kell tehát keresni elsősorban ipari üzemeinket, azután a szocialista mezőgazdaságot és az üzemen belül meg kell szervezni a felnőtt oktatást, akár a dolgozók általános iskolai tanfolyamait, akár a középiskolai levelező oktatást.

Kormányzatunk szívesen áldoz a felnőtt oktatásra. Ma már minden

markából, aki azonban úgy ráripa- kodott férjére, hogy az valósággal remegett:

— Mit képzelsz te... Csak nem kép zeled fiacskám, hogy százassal elengedlek a boltba, amikor közel sem kerül ennyibe a céh. A szalámi az nyolc forint, a cukor tízhatvan, a kenyér hat forint, meg a sör, az ösz- szesen harmincnyolc forint és hetven fillér. Tessék, itt van negyven forint. De nehogy valahol elszámold magad... Ne felejtsd el, hogy egy- harminc még visszajár.

—- De kellene hozni egy kiló narancsot, meg egy olyan ajándékcsomagot a keresztfiúnknak, amiről szó volt.

— Persze, hogy kellene... Még más ra is szükség lenne. De ilyen nagy bevásárlást azért már nem bízok rád. Jobb, ha a pénzt én kezelem és nem bízom rád. Elfizetnéd magad, mint a Kovács a múltkor a piacon. Nem is ad azóta felesége a kezébe pénzt...

Kristóf Elek elviharzott és nemsokára visszajött üres kézzel:

— Anyukám, adj még néhány forintot, mert nincs négy forintos szalámi, csak abból a hatforintosból van és nem elég a pénz.

— Édes ficskám, te szerencsétlen, hát nem jutott eszedbe, hogy akkor kevesebb szalámit, vagy kevesebb cukrot vettél volna. Képes voltál üres kézzel visszajönni?

Az asszony a vendéghez fordult:

— Most mondja meg őszintén, ne egye meg az embert a méreg, amikor az ember még egy ilyen kis vásárlást sem bízhat rá?

— Hát, ami azt illeti, mint férjet nem léptetném elő..;

BODA FERENC

gimnázium mellett működik középiskolai levelező oktatás. A most folyó tanévben 349 hallgatója van a megyében ennek az oktatási formának és közülük harmincán állnak érettségi előtt. A dolgozók általános iskolai tanfolyamain 186, az általános iskolai levelező oktatásban 134 felnőtt dolgozó sajátítja el az alapismereteket. Mintegy évi 200 000 forintos költségvetés áll erre a célra rendelkezésre a Megyei Tanács költségvetésében. Az is nagy dolog, hogy az általános iskolai oktatás csakúgy, mint a rendeskorúaké, teljesen ingyenes. A középiskolai levelező oktatásban mindössze havi 15 forint a tandíj, amely elenyészően csekély azzal az összeggel szemben, amelybe a középiskolai levelező oktatás kerül.

Végül még egy kérdésről is szólnunk kell. Nevezetesen arról, hogy igen nagy a lemorzsolódás. Például a középis'kolai levelező oktatásban részvevő 349 főből a bejárók létszáma csak 270 és a két számadat között mutatkozó különbség majdnem egyértelmű a lemorzsolódottaknak a számával is. A hallgatók egy részében nincs meg a kellő kitartás. De még nagyobb baj, hogy a munkáltatók igen sok esetben nem segítik a vállalat, hivatal, üzem dolgozóinak a továbbtanulását. Nem biztosítják azt, hogy a tanulók az előadásokat látogathassák, nem biztosítják részükre a Munka Törvénykönyve által előírt tanulmányi szabadságot sem, amely a dolgozók általános iskolai tanfolyamai esetében három, az általános iskolai levelező oktatásban részvevők számára hat, a gimnáziumi levelező oktatásban részvevők számára 12, a technikumi levelező oktatásban részvevőknek pedig 18 munkanap a vizsgák előtt. Itt kell még megjegyeznünk azonban azt is, hogy a tanulmányi szabadságot a dolgozó 12 nap szabadságának, az alapszabadságot meghaladó részébe be kell számítani.

A lemorzsolódások aztán azt eredményezik, hogy egy fő oktatási költségei nagy mértékben megnőnek. Nem közömbös ugyanis az, hogy a rendelkezésre álló 200 000 forintos hitellel 660, vagy csak 450 felnőtt szerzi meg az általános iskolai, vagy középiskolai végzettséget.

Az 1959—60-as tanévtől még nagyon messze vagyunk. De szerintünk már most hozzá kell kezdeniük iskolaigazgatóinknak, de az üzemek vezetőinek is a munkához, a jövő tanév levelező oktatásának, dolgozók általános iskolai tanfolyamainak a megszervezéséhez. Fel kell mérni elsősorban ipari üzemeinkben azt, hogy kik nem rendelkeznek az általános iskolai és középiskolai képesítéssel és az érdekeltekkel egyénileg elbeszélgetve kell a jövő tanév osztályait kialakítani.

Államunk mindenkinek tálcán kínálja a lehetőségeket. Éljünk ezzel a lehetőséggel!

T. L.

Jól sikerült az áprilisi tréfa

Április 1-én reggel a Totózóban jártam, ahol nagyon sokan voltunk. Egy fiatalember egy kéttalálatos lottónyereményét akarta beváltani. A kartársnő sok keresgélés után világosította fel, hogy a szelvényen nem 2-es, hanem 3-as találata van! A fiatalember nem akarta elhinni, mivel április 1-e volt. — Nem lehet engem becsapni, kartársnő — mondta, tudom én, hogy április 1-e van! Csak akkor volt kénytelen elhinni, amikor 20 forint helyett 600 forint ütötte a markát!

Mi, akik ott voltunk, derültünk rajta és mondtuk, hogy jól sikerült ez az áprilisi tréfa! Ezenkívül az ott szolgálatot teljesítő kartársnő kitűnőre vizsgázott becsületből, mivel az ügyfél 2-es nyereményről tudott és mégis megkapta a neki járó nyereményt, 600 forintot!

Később hallottam, hogy valami Mátyás bácsi is így járt 2—3 héttel ezelőtt, 2-esről tudott és 3-asra kapott pénzt. Jó érzéssel távoztunk a Totózóból!

Köszönjük ezt a becsületes munkát totós-lottós Kartársnők!

Szakcsi Jánosné régi lottózó

H. T.

Kristóf Elek a hivatalban és otthon