Tolna Megyei Népújság, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-01 / 51. szám
1959. március 1. ÍOLNA ftU.U 1 Ll NtrCJSAl Harangozásért munkaegység egyéb apróságok es fi Vöröskereszt a dolgazék egészségéért Nak ünnepi díszbe öltözött. Még a templomon is zászló lobog. Történelmi fordulópont a község életében a mai nap. A lakosság, ötszázharminc felnőtt férfi és nő egységbe tömörült, hogy egymást támogatva új életet kezdjen. Az út, amit az egyéni gazdaságtól a közösig megtettek a nakiak, legtöbb esetben kanyargós, tele van zökkenőkkel. Az átalakulással egy- időben apró, érdekes epizódok, anekdoták születtek. Elvesztett fogadás! Az agitáció kezdetén Vörös István, az egyik legmódosabb naki középparaszt az utcán négy népnevelővel találkozott. — Hová, hová? — érdeklődik az egyik agitátor, aki régi ismerőse Vörös Istvánnak. — Elmegyek a Kiss Imre bátyámhoz! — Hát azt tudja-e már, hogy Kiss Imre belépett a termelőszövetkezetbe? A gazda hitetlenül rázza a fejét. — Nem tudom, meg nem is hiszem el. — Pedig így van — erősködik az agitátor. — Ismerem én az ilyesmit — legyint Vörös István —, maguk csak ugratni akarnak engem. Neki meg biztosan azt mondták, hogy én léptem be. — Hát minek néz minket? Amit mi mondunk, az mindig megfelel a valóságnak. — Na, fogadjunk, hogy nem lépett be — nyújtja a kezét a gazda A népnevelő belecsap a felkínált tenyérbe, aztán megkérdi: — Mibe fogadunk? — Mivel négyen vannak, négy nagy fröccsbe. Miután a fogadás megtörtént, megindulnak együttesen Kiss Imre portájára. — Ugye, nem lépett be, Imre bátyám? — kérdi Vörös István, az izgalomtól nekipirosodva. — De bizony beléptem — bólint Imre bácsi. — Azt a fűzfán fütyülőjét — vakarja a fejét a gazda, aztán legyint egyet és elneveti magát. — Na, nem baj, gyerünk az italboltba! Amikor az italbolt felé ballagnak, Vörös István fejcsóválva dünnyögi: — Ki hitte volna... A fene sem tud a mai világban áz embereken eligazodni. Munkaegységre harangozni! A falu középpontjában lévő italboltban a mai napon sok a vendig. Az egyik sarokasztalnál Balogh A szekszárdi háziasszonyok jól ismerik Szikora bácsit, a fácánkerti Vörös Hajnal Tsz kertészét, aki a hetipiaci napokra rengeteg virággal, különböző palántákkal szokott megérkezni. Hozzá látogattunk el, a két virágházba és arról érdeklődtünk, milyen .virágkülönlegességre és egyebekre számíthatnak már Sándor-nap előtt a szekszárdi háziasszonyok. 1500 CSERÉP MUSKÁTLI Ezek a télvégi napok, különösen reggel még hidegek kissé, két virágházban azonban jelenleg és egész tél folyamán igazi tavasz volt. A kellemes melegben virágzik a muskátli, a primula, üdén zöldell a fikusz, a hortenzia és a megannyi különböző fajta cserepes növény. — Nálunk télen nincsen forgalom — mondja Szikora Károly. — Eléggé messze esünk a várostól és a vevők egy-egy cserép virágért nem jönnek el hozzánk. Ezért nem foglalkozunk ciklámen szaporításával, mert az téli virág. Sándor- és József-nap fele azonban már mi is „kimerészkedünk” virágainkkal. Jelenleg 100 cserép fikusz, 150 cserép primula vár közeli Naki széljegyzetek Mihály bácsi ül, a falu élemedett- korú harangozó ja. Mihály bácsi, úgy tűnik már, jónéhány pohárnak a fenekére nézett a mai napon, s amit mond, nehezen hagyja el a száját. A körülötte állók nagyokat nevetnek, csaknem minden szavára. Amikor a Mihály bácsi asztalát körülfogó csoportba állok, Mihály bácsinak megcsillan a szeme. — Elvtárs! Maga látom városi ember. Mondja már meg, mi lesz velem. Három hold földet adtam a szövetkezetnek. Megegyez1-et- nék-e úgy a szövetkezettel, hogy a harangozásért is adnának munkaegységet? — Csak akkor, ha valami vidám nóta dallamát harangozza nekünk Mihály bátyám — adja meg helyettem a mellettem álló legény nevetve a választ. Öt kislány győzelmet aratott! Az öt kislány közül négyen tizenhat évesek, egyikőjük pedig tizenöt éves. A tizenöt éves Papp Margittal és a tizenhat éves Nagy Máriával sikerült csak beszélnem. ők mondták el a többi három kislány történetét is, amely annyira hasonló az övékéhez, hogy kü- lön-külön kár is lenne részletezni. Történt ugyanis, hogy ez év januárjában a naki KISZ-fiatalok ifjúsági termelőszövetkezetet alakítottak. ötvenhat óta ez volt az első termelőszövetkezet Nakon. A tagság létszáma szinte egy-két nap leforgása alatt megháromszorozódott. A történetben szereplő öt kislány közül az egyiket rábírta az udvarlója a belépésre és mivel mind az öten jóbarátok voltak, úgy döntöttek, hogy egyöntetűen belépnek valamennyien a termelő- szövetkezetbe. A dolog azonban korántsem zajlott le olyan simán, mint ahogy azt első hallásra elképzeli az ember. Ugyanis az öt kislány szülei továbbra is megmaradtak az egyéni parcellán és ‘ feltették a kislányoknak a kérdést: — Vagy itthon élsz és itthon dolgozol, vagy pedig elmész oda, ahol a kenyeret adják?! Még egy fiúnak is rendkívül nehéz ilyen kérdésben dönteni, hát még egy tizenhat éves lánynak. Hosszú viták kezdődtek a családokon belül és végül is az öt barátnő, ahogy belépett egyöntetűen, eladásra, később 200 cserép fehér és rózsa színű hortenzia lesz kész. Van 1500 cserép kétfajta muskátlink is, amelyekből egész év folyamán lesz eladó. EZER ÖL FÖLDIEPER Eláruljuk azt is, hogy a virágházakhoz 2000 négyszögöl földterület tartozik (amelyek a múlt évben ösz- szesen 62 ezer forintot jövedelmeztek), amelyekből ezer ölön földieDret termesztenek majd. Az eper az idei évben már termőre fordul és a hatalmas eperszemek biztosan keresett és kedvelt cikk lesz a szekszárdi piacon. A héten melegágyba kerülnek a különböző palánták magjai is, paprika, paradicsom, karfiol, karalábé. (Mind korai.) Magjainak a helye, a melegágy már készen áll. A virágházban apró kis ládákban kidugták apró fejüket a több színben pompázó és kiváló illatú duplaszegfűk. És még egy örömhírről győződtünk meg, de ezt hadd mondja el a mester. Virágok királynője: a rózsa Sokat voltam már a szekszárdi piacon és mindig azt mondogatták az ugyanúgy ott is hagyta a fiatalok szövetkezetét. Szerencsére az ügy ezzel nem zárult le. Ugyanis néhány héttel az eset után az öt kislány szülei termelőszövetkezeti belépési nyilatkozatokat írtak alá, s most már teljes az egység ezekben a családokban is. A kislányok győztesen kerültek ki a hosszú ideig húzódó nagy vitából. 1814-ben a »Verschönerungko- mission« Pest város tulajdonát képező Rondellát, városrendezési szempontok miatt felvette a lebontandó épületek listájára, s 1815. nyarán végleg megtörtént a tragédia: Bontani kezdték a Rondellát, a pesti magyar Játszó Társaság otthonát. Déryné emlékirataiban szomorúan mondja el az eseményt. »Gyűlést hirdetett Kultsár úr, meghagyva szigorúan, hogy az egész társaság együtt legyen. Mind oda fönn voltunk. Kultsár úr egy nagy pecsétes levelet tartván a kezében, tudtára adta a társaságnak, hogy holnap lesz az utolsó játék, aztán elkezdik bontani a Rondellát. — Menjenek — szólt Kultsár úr — és hirdessék a magyar nyelvet és terjesszék, mint hajdan az apostolok az egy igaz hitet!« Ezekkel a szavakkal kapta kezébe a vándorbotot a magyar színészet és lett hazájában bolygó hontalanná. Csoportokba verődve el- széledtek az ország minden részébe, s kezdetét vette a magyar színészet legküzdelmesebb, de legdicsőbb időszaka, a »vándorlások kora«. Az első időben kevesebben, de rövid egy-két év alatt számosabb társulat ekhósszekerei dagasztották az országutak sarát Pest- Budától Eperjesig, Jászberénytől Simontornyáig, Szigetvárig mindenfelé. »Végtelen az ország útja, Amerre sapkánkat fújja, Hideg szél eránt baktatunk, Dalolj, ha fázol, fújjad a kántát, Uj kémény füstöl, cinbora.« hangzott fel a régi teátrista biztató holdvilágos éjszakánként. Az első magyar társulat, melynek játékrendjét is ismerjük, 1830. április 22-én érkezett Somogyból a Tolna megyei Iregre. Igazgatója Balogh István (Lucsi), úttörő sz né- szetünk kimagasló egyénisége. Április 22-től május 16-ig huszonhét előadást tartottak. asszonyok, hogy rózsát vigyek már egyszer. Mondottam nekik, hogy nem megy az olyan könnyen, mert sokba kerül. Az idén már teljesíthetem a kérést, 300 tő különböző színű rózsám lesz. Hát nem csodálatos? Amikor idekerültem, a kék ég tekingetett be a virágház tetején és összesen 3 hortenziánk volt, fikusz dugványhoz pedig semmi pénzért nem tudtam hozzájutni. Miközben Szikora bácsi a rózsáiról beszél, szeretettel szemléli a virágházban ideiglenesen elhelyezett rózsatöveket, amelyeket beszemzett már, és a kicsi szem életnek is indult. Befejezésül talán még annyit mondunk el, hogy Szikora bácsi nemcsak kertész, hanem a virágok orvosa is, féltő gonddal őrködik növekedésük felett és egyetlenegy cserép virág sem kerül új gazdájához anélkül, hogy ne mondaná: „a fikusz a világosságot s a meleget szereti, elég hetente kétszer öntözni, de a hortenzia valóságosan részeges, mindig vizet kíván”. Pálkovács Róza A Magyar Vöröskereszt sokrétű feladata közé tartozik az egészség ügyi felvilágosító munka is. Alig múlt el másfél hónap ebből az évből és máris szép eredményeket ért el ezen a téren a Vöröskereszt. Többek között ebben az évben a tamási járásban mintegy 10 helyen tartottak a lakosság részére közegészségügyi szakelőadást. A bonyhádi járásban is szép eredményeket értek el e területen. A helyi orvosokon kívül a megyei orvosainkat is meghívják egy- egy előadás megtartására, így többek között dr. Csók Sándor kórházi szakorvos, dr. Hargittai Ferenc kórházi főorvos, dr. Schneider Zoltán kórházi főorvos, dr. König Imre kórházi főIregh földesura a gr. Viczay család volt, ki nemcsak szállással, élelemmel látta el teátrista urai- mékat, de ahogy Balogh I. írja naplójában: »A M. Gróf Viczay família 4-ik májustól fogva minden estve meglátogatott bennünket, így 10-szer egymásután«... Május 12-én a gróf személyes meghívására a kastélyban mutatták be a »Falusi borbély« című 2 felvonásos énekesjátékot, s a művészi honoráriumot, a 30 forintot »maga gróf fizette, sok számos vendég volt a vidékből és szabad bemenet«. Hőgyészen már kevesebb szerencsével működtek. »A Praefectus Petötz jól kiszidott bennünket, midőn magunkat ajánlanánk, mondván: Hogy nem győzi az ember a sok efféle csavargókat, holott soha még mi előttünk itt magyar Theatr. Társaság meg nem fordult, utasítván a grófhoz, mivel jelen volt. Én bementem, a kastély előtt találtam a grófot, Apponyi Györgyöt. Az is jól leszidván, végre így szóla: Ma és holnap játszhatnak, hanem aztán szerencsés utat kívánok. De azért játszottunk többször is és vártuk, elkerget-e.« A játékot május 19-én kezdték és tíz előadási napon 16 darabot mutattak be. A 25-i »Tündérkert Magyarhonban« és »Párkák« című előadások feljegyzése után találunk még egy megjegyzést Balogh naplójában: »Gróf Apponyi György hatodmagával jelen volt az előadáson és adott 6 forintot.« Úgy látszik, Baloghék hódolásra bírták a grófot, ha még oly embertelen és nemzetietlen volt is a magyar teátristákkal szemben. A közönség érdeklődése azonban gyengébb volt, mint az előző állomáshelyen, mert 27-én a »Cserni György« című vitézi játék előadásán »még a költség sem jött ki«, június 3-án meghirdetett utolsó előadásukat, az »Angyal Bandi«-t már meg sem tartották, mert »felkészülvén a Theátrum, senki sem jött, 10 óráig vártunk, de nem játszottunk, pakoltunk.« Szekszárdra 1830. június 4-én érkeztek meg, s az uradalom regál- kocsmájában ütöttek tanyát. Júni- s 5-én játszották nyitó előadásuA cigánykérdés megtárgyalását tűzte napirendre az elmúlt napokban a paksi járási tanács végrehajtó bizottsága. A paksi járás három községe: Györköny, Madocsa és Dunakömlőd kivételével valamennyi községben kisebb-nagyobb létszámú cigánytelepülés van. A legtöbb cigánycsalád Sárszentlőrincen él, szám szerint mintegy 460 fő. Nagyobb részük állami gazdaságban, 3 százalék pedig bérletes földön dolgozik. Nagydoro- gon 215 személy lakik. Teknővájás- sal, vályogvetéssel foglalkoznak, a nyári időkben pedig aratást és csép- lést vállalnak. Pusztahencse községben hat család él, 24 taggal. Két családnak már sajátháza van és a községi tanácstól tartalékföldet bérelnek, amelyet meg is művelnek. orvos, dr. Major György városi főorvos, akik a fáradságos napi munkájuk után áldozatkészen vállalták az előadások megtartását. Előadást az igényeknek megfelelően tartják meg, így a tbc-ről, rákmegbetegedésről, nőgyógyászati problémákból, az alkohol káros hatásáról. Ahol erre lehetőség van, a szakelőadásokat filmvetítéssel kötjük össze. Az egészség- ügyi felvilágosító munkában nagy segítséget jelent még a Magyar Vöröskereszt propaganda kocsija, amelyet negyedévenként 2—3 napra megkap a megyénk. Jelenleg a gyönki járást járja a kocsi. Nagy József megyei V. K. szervező titkár kát, Kotzebue: »Hajótörést szenvedők« című darabját, melyet maga Balogh István fordított magyarra és a »Szentmihályi remete« című romantikus szomorú játékot. Ez volt Szekszárdon az első magyar nyelvű előadás, az eddig ismert adatok alapján. Balogh Istvánék harminchárom napig tartózkodtak Szekszárdon, többek között a következő műveket mutatták be: Angyal Bandi, Szentmihályi remete, a Két feledékeny, és a Dobozi című darab került bemutatásra, a bevétel azonban csak 4 forint volt mindössze, ugyanis előadás előtt az összegyűl- tekhez odakiáltott valaki — égés van öcsényben, s mindenki a tűzhöz futott. Július 7-én (búcsúelőadás) Bátho- ri Mária, Nagyidai cigányok. Július 8-án a kis társaság ekhós- szekerekre ült és elhagyta Szek- szárdot. Baranyát, majd újra So- mogyot, Pest-Budát s az Észak- Dunántúl községeit látogatták, midőn az 1831. évi nagy kolerajárvány meglepte a Dunántúlt Is. A színtársulatok leálltak. A legtöbb csoport szétszéledt. Balogh társulata is eloszlott a szélrózsa minden irányában, ő maga pedig 1831. júniusában a Somogy megyei Mosdóson húzta meg magát. Itt vészelte át a telet atyafisága között, de amint a járvány szűnni kezdett, újra kezébe vette a vándorbotot. Jánosi, Erdős, Guszti, Varga segítségével előbb Mosdóson próbálkozott, majd újra csak Tolnába tette át székhelyét. 1832. március 12-én Dombóvárott eljátszotta a »Hunyadi László halála« és a »Hét sváb« című darabot. A további három hét alatt még 16 előadást tartott, s aztán végleg búcsút mondott Tolnának, hova többé már nem tért vissza. Balogh István, a kisded úttörő csapata valóban a népet szolgálta művészetével. Vándortársulatának élén kultúrát vitt faluról falura és áldozatos, fáradságos munkával ő volt a »faluzó színészet« megteremtője. »Műveljük a falut, mert annak sohasem jut ki semmiféle szellemi élvezetből« — írta emlékirataiban, s ez volt verézcsillaga vándorlásaiban is. Rassy Tibor A járás területén, Sárszentlőrincen egy cigányiskola van. Azoknak a cigányszülőknek a gyermekei, akiknek állandó a lakóhelyük, rendszeresen járnak iskolába. A legtöbb probléma az oláh, de különösen a kolompár törzsből származó cigányokkal van, miután ezeknek nincs állandó lakóhelyük és egészségügyi szempontból is náluk sok a kívánnivaló. A cigányság helyzetének javítása érdekében a végrehajtó bizottság irányításával és a különböző szakosztályok bevonásával operatív bizottság jött létre a paksi járásban. Az operatív bizottság négy pontból álló határozatot hozott a cigányok munkába állítása és foglalkoztatásának kérdésében és az ehhez kapcsolódó kulturális színvonal emelésének megoldásában. Tavasz a télben Haypál Tibor A Tolna megyei ekhósssekerek nyomában (Balogh István társulatának vándorútja Tolna megyében 1830—31-ben) A cigányság helyzetével foglalkozott a paksi járási tanács
