Tolna Megyei Népújság, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-08 / 57. szám

március 8. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG NEMZETKÖZI NŐNAP 1959 c/hszáMj portrék Március 8. a Nemzetközi Nőnap. Nőket, asszonyokat ünnepelnek ezen a napon világszerte. Nőket, akikkel az élet minden területén talál­kozunk, s akik részt vesznek a társadalmi életben, a termelésben, akik­nek a munka nem teher. A nőkről, az asszonyokról emlékezünk meg ezen a napon. Aasxony a sxedőgép mellett Szilágyi Gyuláné, a Szekszárdi Nyomda gépszedőnője. Ujjai könnyedén érintik a sze­dőgép billentyűit. Szemét — úgy tinik — egy pillanatra sem veszi le az előtte fekvő kéziratról. Sza­porodnak a sorok, a hasábok mun­kája nyomán. — A lapszedés igen nagy figyel­met igényel, s különösen vigyázni kell a helyesírási hibákra — mond­ja. — Erre tanított Radics Tibor bácsi tanítómesterem. Szilágyiné 1951. óta dolgozik a nyomdász szakmában. Alapos he­lyesírási és gépismereti tudással rendelkezik. Munkatársai — vala­mennyien férfiak — tisztelik és becsülik. Tisztelik személyében a pontos, jó munkát végző nőt és be­csülik, mint feleséget és édesanyát. — Szeretem munkámat — mond­ja Szilágyiné — és igen sok cikket szedtem már ki. Sok cikk jelent meg az újságokban munkám nyo­mán. A mi munkánk — a nyom­dász szakma — a haladást, az em­berek felvilágosítását szolgálja és az igen szép és felelősségteljes fel­adat. Mint szakmunkás, mint asz- ssony és anya sokat szeretnék ten­ni a béke védelmében, elsősorban jó munkámmal és nagyon sok olyan cikket szeretnék kiszedni, amely a béke megvédésének ügyét szolgálja. A képviselőnő Akár a társadalmi, politikai vagy a gazdasági életet nézzük, minde­nütt találkozunk a nők, az asszo­nyok munkájával. sok idő telt el, s mögötte harcos múlt áll. 1945. óta tagja a pártnak, az ellenforradalom után pedig a gyárban elsőnek fogott hozzá az MSZMP szervezéséhez. A gyár dol­gozói és a környező községek lakói nagy szeretettel veszik körül és bi­zalommal fordulnak hozzá ügyes­bajos dolgaikban. Mint asszonynak és anyának so­kat köszönhetnek a nődolgozók és mint az üzemi pártszervezet titkár­nője, érdemeket szerzett a dolgo­zók, de különösen a nők politikai nevelésében. A nőmozgalom régi harcosa Tisztelet sugalta figyelemmel fordulunk a régi nőmozgalmi har­cosok felé, akiknek egyik alakja Varjú Istvánná, a dunakömlődi Szabadság Tsz tagja. Bolvári Józsefné tolnai selyem­gyári munkásnő, 1958. november 16-án a nép bizalmából képviselő­nőnek választották meg. Az üzem munkásai közül az idősebbek csak egyszerűen Katicának, a fiatalab­bak pedig Katica néninek nevezik. Tizenhárom éves volt Bolvári elv- tórsnő, amikor először lépte át a selyemfonógyár küszöbét, azóta Az őszhajú asszony, aki körül unokák nyüzsögnek, a második vi­lágháborút megelőző években is már részt vett a munkásmozgalom­ban. Méltó élettársa volt első férjé­nek, az endrődi parasztmozgalmak szervezőjének, Polányi Máténak. Azokról az időkről így emlékezik meg: — Házunk táját rendszeresen fi­gyelték a csendőrök, férjemet, aki tőről metszett kubikos volt, állan­dó felügyelet alatt tartották. Sok­szor feldúlták lakásunkat és dobál­ták szét szegényes kis holminkat. Abban az időben ugyanis a ma­gamfajta parasztasszonyoknak csak az jutott. — Sokféle és válogatott módsze­rekkel dolgoztak az urak. Állást, hivatalt ajánlottak fel először, így próbálkoztak, hogy férjemet eltán­torítsák elveitől. Természetesen ő nem fogadta el, következetes és elvhű harcosa volt a pártnak és en- gemet is erre nevelt. Másrészt nem fogadta volna el azért sem, mert világosan tudta, hogy az ígérgetés csak csalétek számára. Ezt követő­en egyre gorombább módszerekhez nyúltak. Ha valahol elcsíptek egy-egy háború ellen agitáló röp­lapot, egyenesen hozzánk jöttek és elvitték férjemet. Hónapokon ke­resztül a család jóformán azt sem tudta, hol van. 1930-ban a malomiparban dolgo­zók érdekében szólalt fel, ezért há­rom hónapot kapott. Ezután egy — a parasztság nyomoráról írt — cikkéért, amely egy ellenzéki lap­ban jelent meg, egy évre ítélték el. Ilyenkor a négytagú család eltar­tásának gondja az anya vállára ne­hezedett, s a család fenntartásának gondjai mellett állandóan aggoda­lomban élt férje miatt. Ezenkívül őt sem kímélték a zaklatásoktól. Ezekről röviden ennyit mond: — Fényképem és az ujjlenyoma­tom megvolt a rendőrségen, mi­után sejtették azt, hogy én is a fér­jem nyomdokain haladok. Engem is többször bevittek kihallgatásra. 1940-ben vitték el utoljára, azóta nem láttam csak a halálhírét jelen­tették. Néhány évvel ezelőtt men­tem férjhez Varjú Istvánhoz, s az elmúlt év óta pártnyugdíjat kapok Varjú Istvánná 1945-ben mái szervezte a nőket, az asszonyoka' és azóta is lelkes harcosa a nőmoz­galomnak. Mint a földművesszö­vetkezet igazgatóságának tagja és1 tsz-tag, segíti a szövetkezést. S ab bán, hogy Dunakömlőd szövetkeze j j ti községgé alakult át, a többi tsz ! j asszonnyal együtt az ő munkája isj [ benne van. A KTSZ elnöknője Gegő Imrénét a felszabadulás] óta, mint a nőmozgalom szervező-' jét emlegetik Bátaszéken. Éveken] keresztül társadalmi munkás voll és mint nőtitkár dolgozott. Komoly] érdeme van a megye kisipari szö­vetkezeti mozgalmának fejleszté­sében is. Bátaszék községben nyolc évvel ezelőtt a megyében az elsők, között alakult meg a Ruházati és=£ Szolgáltató KTSZ, amelynek azóta is elnöknője. A vezetése alatt álló szövetkezet évek óta nyereségesen dolgozik és még azokban az időkben is jól megoldotta Gegőné a feladatokat, amikor a textil-ellátással kapcso­latban nehézségek voltak. Mint megyénk egyetlen ktsz-el- nöknője, jól megállja a helyét és tagja a megyei KISZÖV vezetőség­nek is. Az elmúlt években munká­ja elismeréséül Szocialista Munká­ért Érdeméremmel tüntették ki. Több ezer nőt emelt ki a párt, a nép, s helyezett vezető posztokra. Valamennyien felelősséget vettek vállukra, de a nép bizalmát becsü­lettel megszolgálják. Az ügyvédjelölt J. W. GOETHE: Ezer alakban rejtőzhetsz Ezer alakban rejtőzhetsz előttem, Csupa-Kedvesség, látom, mind te vagy; futhatsz, csodák varázsf áty'ába szőtten, a Csupa-Jelen, látom, hogy merre vagy. A karcsú ciprus erejében, Csupa-Szépség, felismerlek: te vagy; a folyam zsongó hullám tengerében, Csupa-Hizelgés, ott is csak te vagy. Ha a szökkelő vízsugár kibomlik, Csupa-Játék, nekem az is te vagy; a felhőben, amely épülve omlik, te Csupa-Tánc, téged 'átlak: te vagy. Rőt szőnyegében ragyogó virágok: te Csupa-Csillag, nekem mind te vagy: hol ezerkarű repkényt kúszni látok, óh, Csupa-ölleés, ott is te vagy. Mikor hajnal gyűl rőten a hegyekre, Csupa-Vidámság, köszöntlek: te vagy; a tiszta ég szent legét belehelve, Csupa-Szív-Udve, italom te vagy. Tudomásomnak, ha gon dokim, ha érzem, Csupa-Bölcsesség, forrása te vagy: és mikor Allah száz nevét idézem, minden nevének visszhangja te vagy. Fordította: Szabó Lőrinc Steinbachné dr. Csapiár Anna, a Tolnai Ügyvédi Munkaközösség ügy véd j elöl tnő j e. — Hogy miért választottam a nők számára oly szokatlan ügyvé­di pályát? — őszintén szólva, elsősorban ta­lán az vonzott, hogy jogot végzett nő kevesebb van, mint mondjuk mérnöknő, vagy orvosnő. De veze­tett az a gondolat is, hogy mint női ügyvédhez bizalommal lesznek hozzám a nődolgozók, hisz igen ér­dekes és újszerű női problémákkal találkozunk az élet különböző terü­letén. Mint ügyvédjelölt, több mint kétszáz tárgyaláson vettem eddig részt. Az első gyermektartási tár­gyalás volt, amelyen a kiskorú édesanyját képviseltem. Sohasem felejtem el, milyen izgalomban voltam. Az izgalomnál azonban sokkal nagyobb volt az örömöm afelett, hogy a bíróság megítélte az apa terhére a tartásdíjat. Steinbachné dr. Csapiár Anna jelenleg a Tolnai Ügyvédi Munka- közösségben dolgozik. Mint mond­ja, túl van a vizsgán és várja ügy­védi bejegyzését, hogy jogi taná­csaival segítségére legyen dolgozó asszonytársainak. Pozsonyiné Jó időben kerékpáron, rossz időben gyalog járja a falvakat a lápafői védőnéni Minden fiatal lány vágya; sokat, jól szórakozni, bálba, színházba járni, kirándulni, a legújabb di­vatnak megfelelően öltözködni, hiszen »addig él az ember, amed­dig fiatal«. Minderről lemondani — nagy-nagy akarat kell és ke­vesen is mondanak le róla. Az is­kolákról, egyetemekről kikerülő fiatalok nagy többsége inkább a városba vágyik, kevesen van­nak akik belátják, rájuk, tudá­sukra a legkisebb faluban is szük­ség van. E kevesek közé tartozik a »vé- dönéni«, Géringer Julianna is. Há rom éve került ki a képzőből, az­óta járja Lápafőt, Várongot, Na- kot, Nosztányt, látogatja a terhes mamákat, csecsemőket, fáradozik azon, hogy az új nemzedék egész­ségesen jöjjön a világra, egészsé­gesen fejlődjön, növekedjen. Járja Nosztányt, Nakot,. Lápa­főt, Várongot. Hogyan, mivel? Ahogyan éppen adódik. Jó időben kerékpáron, rossz időben gyalog. Néha-néha akad valamilyen jár­mű, felveszi egy lovaskocsi. A té­len történt meg, hogy házigazdái Kocsolán rekedtek a hóvihar miatt de ő eljutott Várongra. Gyalogo­san, küszködve a hóviharral, a széllel, hogy el ne mulassza egy terhes asszony látogatását. A há­rom év alatt megszerették, bizal­mukba fogadták a »védőnénit« az itteni emberek. Amikor idekerült, nem is egyhelyen becsukták előt­te az ajtót... A fiatal védőnőnek ma.már te­kintélye van mindegyik község­ben. Lakóhelyén, Lápafőn pél­dául tanácstag és a KlSZ-szerve- zet titkára. Ezekben, a forgalma­sabb helyektől távol eső községek ben nem sok szórakozási lehető­séget találnak azok a fiatal lá­nyok, akik már belekóstoltak a városok levegőjébe. Mégis, mi a magyarázata annak, hogy ez a fia tál lány nem vágyik el innen? Egyszerűen válaszol: — Meg­szerettem az itteni embereket Az igaz, hogy városon, és még a na­gyobb községekben is, több a szó­rakozási és egyéb lehetőség, de itt nagyobb szükség van ránk. — Az általános iskolában az volt a vágyam, hogy ápolónő le­hessek. A tanító bácsim rábeszélé­sére tanítóképzőre jelentkeztem. Oda nem vettek fel, ápolónőnek nem mehettem, mert még fiatal voltam, végül sikerült bejutnom Szegedre, a védőnőképző iskolára. Amikor elvégeztem, nyomban ide kerültem. — Nem mondom, először nehéz volt. Más volt a gyakorlat, mint ahogyan elméletben megtanultuk. Nem ismertek az emberek, én sem ismertem őket. Aztán bele- jöttem a munkába. Az előírás sze­rint havonta legalább egyszer meg kell látogatnom minden terhes­asszonyt, minden csecsemőt. Nem nagy a körzetem, így háromszor, négyszer is eljutok egy-egy csa­ládhoz. Ha történetesen nem me­gyek egy hétig, akkor már hiá­nyolják. Rájöttem a három év alatt, mily n szép is ez a foglal­kozás. — És a gyaloglás? A hó, a sár? — Az sem nehéz — mosolyog. Mindig az időjárásnak megfele­lően öltözöm. Tavasszal, nyáron jól is esik a gyaloglás. Szép az it­teni vidék. Megszoktam már itt. Két esetben is ajánlkozott volna jobb hely, de nem tudtam rászán­ni magam, hogy kérjem az áthe­lyezésemet. Nehéz lenne itthagyni az itteni embereket. A bizalmukba, fogadtak. Már nemcsak a terhe­seknek, nemcsak gyermekgondo­zásról kell tanácsot adnom, hanem sok más dologban is. Az asszonyok — főleg, mikor kettesben va­gyunk — sok mindent elmonda­nak. Családi gondokat, egyebeket... Én mit szólok hozzá, hogyan lá­tom jobbnak... Ha elsősegélynyúj­tásról van szó, legelőször hozzám jönnek. Megtörténik, hogy vala­ki nem akar elmenni orvoshoz, idejön hozzám, elmondja, mi baja, és kéri, írjak én orvosságot. Ilyen­kor megmagyarázom szépen, hogy ezt nekem nem szabad csinálni, menjen csak nyugodtan orvoshoz, ő ért hozzá. — Szabad idejét mivel tudja el­tölteni? — Olvasással, rádióhallgatással — és a KISZ-szervezetben. Heten­ként egyszer mozi, és ennyi az egész. No, tavaly nyáron voltunk egyszer a Balatonon. Beleszoktam már... Néha ugyan olyan egyedül érzem magam, de aztán a munka ismét elfoglal. — Igen... — elgondolkodva si­mítja végig a homlokát. — Sok mindenről le kell mondanunk, de itt van ránk szükség, ezekben a kisközségekben. A vágyaim, a kí­vánságaim? Szeretnék eljutni kül földre. Kirándulni Csehszlovákiá­ba, a Német Demokratikus Köz­társaságba, vagy Bulgáriába, a len gerpartra. Szeretnék sok helyet megismerni. Ugye, ez nem is olyan nagy kívánság? BOGNÁR ISTVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom