Tolna Megyei Népújság, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-24 / 46. szám

2 TOLNA MEGAEl NÉPÚJSÁG 1959. február 21. Megkezdődtek a tárgyalások a szovjet és az angol kormányküldöttségek között Moszkva (MTI). Macmillan ango) miniszterelnök hétfőn reggel meglá­togatta Sraf Rasidovot, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének el­nökhelyettesét. Macmillan kíséreté­ben volt Selwyn Lloyd külügyminisz­ter és Sir Patrik Reilly, Nagy-Britan- nia moszkvai nagykövete. A baráti beszélgetésen résztvett Mihail Geor- gadze, a Szovjetunió Legfelső Taná­csa elnökségének titkára, Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter és Jakov Malik, a Szovjetunió angliai nagykövete. Hétfőn reggel moszkvai idő szerint 10,30 órakor Macmillan angol mi­niszterelnök találkozott a szovjet kor­mányküldöttséggel , A Kreml tölgyfaburkolatú üléster­mében Nyikita Hruscsov, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnöke, Anasztasz Mikojan, a minisztertanács elnökének első helyettese, Andrej Gromiko külügyminiszter, Vaszilij Kuznyecov külügyminiszter-helyettes és Jakov Malik, a Szovjetunió angliai nagykövete fogadta az angol minisz­terelnököt és a kíséretében levő Sel­wyn Lloyd külügyminisztert. A találkozásnál jelen volt a szovjet és a külföldi sajtó, filmhíradó és te­levízió számos képviselője. Ezután a Kremlben a miniszter­tanács üléstermében Macmillan meg­kezdte megbeszéléseit a szovjet kor­mányküldöttséggel a feleket kölcsö­nösen érdeklő kérdésekről. A megbeszélésen angol részről Macmillan és Selwyn Lloyd, szovjet részről Nyikita Hruscsov, Anasztasz Mikojan, Andrej Gromiko, Vaszilij Kuznyecov és Jakov Malik vettek részt. Angol lapok Macmillan moszkvai látogatásáról London (TASZSZ). A vasárnapi angol lapok fő témája Macmillan Moszkvába érkezése, fényképeket és részletes leírásokat közölnek érkezé­séről, ismertetik a moszkvai repülő­téren és a kremli banketten elhang­zott beszédeket. Az angol közvélemény, amely pozi­tív megállapodásokat remél, nagy fi­gyelemmel kíséri a brit miniszter- elnök látogatását. A sajtó- és a rádiókommentárok gyakorta hangsúlyozzák, hogy a mi­niszterelnöknek nincs felhatalmazása semmiféle megegyezés aláírására, minthogy a nyugati szövetségesek között nincs teljes egyetértés számos fontos kérdésben. Sok szemleírónak az a reménye, hogy Macmillan látogatása átfogóbb értekezlethez vezethet, amelyen a nagyhatalmak vezetői bizonyos meg­egyezéseket érhetnek el. A nagy példányszámban megjelenő Sunday Pietorial szerint „mindenki ujjongással fogadta, hogy a minisz­terelnök Moszkvába utazott és talál­kozik Hruscsov úrral”. Aneurin Bevan munkáspárti vezér a kilencmillió példányban megjelenő News of World hasábjain megálla­pítja, hogy ha mindkét fél megegye­zési hajlandóságot tanúsít, „akkor a moszkvai látogatás valóban érdemes­nek bizonyul”. A Sunday Express elítéli az Euró­pára vonatkozó régi és merev terve­ket, hiszen azok szerint Európában Adenauer felfegyverzett Németorszá­ga uralkodnék. Most nem merevségre van szükség — hangsúlyozza a lap —, hanem olyan rendezésre, amelynél mindegyik fél valóban tekintetbe ve­szi a másik fél aggodalmait, remény­ségét és törekvéseit. Az BAK népe őszinte barátsággal lordul a Szovjetunió és a szovjet nép felé Nasszer elnök beszéde a kairói nagygyűlésen Kairó (TASZSZ). Gamal Abdel Nasszer, az Egyesült Arab Köztár­saság elnöke szombaton nagy be­szédet mondott az EAK kikiáltásá­nak első évfordulója alkalmából a Kairóban rendezett nagygyűlésen. Hangoztatta az arab egység jelentő­ségét. Amikor Irakban végbement a nagy forradalom — mondotta —, Irak és az EAK közös határa fontos tényező volt, amely bizo­nyossá tette az iraki népet végső győzelme felől. Közös határunk fontos tényező volt az izraeli agresszió meghiúsításában is. Az arab nacionalizmus — foly­tatta Nasszer — nemcsak politikai jelenség, szociális filozófia, amelyet stratégiai szükségszerűség, az élet- színvonal emelésére irányuló törek­vés diktált. A szociális forradalom küszöbén vagyunk, amely az arab nacionalizmusra épül. Az elnök a továbbiakban foglalko­zott a szíriai földreformmal, utalt arra, hogy a szíriai tartományban gazdag vasérclelőhelyekre bukkan­tak, beszélt az ipari építkezésekről és az aszuáni duzzasztógát építésé­ről. Nasszer hangsúlyozta, hogy a köztársaság mindkét tartomá­nyában tovább kell fejleszteni a közoktatási rendszert, bővíteni kell a szociális ellátás rendszerét és a szövetkezeti mozgalmat. Többé nem vezethetnek félre ben­nünket a demokráciáról szóló hazug imperialista jelszavakkal — folytatta Nasszer. — Tudjuk, hogy a politikai demokrácia az egyetlen út a szociá­lis demokrácia megvalósításához, a virágzó társadalom megteremtéséhez. Feladatunk és célunk most az, hogy megvédelmezzük független­ségünket, az arab nacionalizmust. Kivívjuk a demokrácia megvaló­sulását társadalmi területen is. Két forradalmat élünk: az egyik po­litikai forradalom, amely arra irá­nyul, hogy megszabaduljunk az im­j perialista befolyástól, a másik társa- I dalmi forradalom. A kettő egyszerre j zajlik le, feszült időszakban élünk. Visszautasítottuk azokat a próbálko­zásokat, hogy katonai tömbökbe von­janak minket. Soha nem kívántuk, hogy orszá­gunk forró- vagy hidegháborús hadszíntérré váljék. Nasszer elnök hangoztatta továb­bá, hogy az imperializmus makacsul ragaszkodik pozícióihoz. Folytatód­nak az összeesküvések, a titkos rádió­állomások propagandája, a hideghá­ború az arab egység megbontására, a Kairó és Bagdad szembeállítására irányuló kísérletek. Az imperializmus még mindig arra törekszik, hogy nézeteltéréseket tá­masszon közöttünk és más országok, közöttünk és a Szovjetunió között. Kezdettől fogva kijelentettük, hogy soha nem csatlakozunk sem Kelet­hez, sem Nyugathoz, nem megyünk sem jobbra, sem balra. Nem fogadjuk el a külföldi tőke semmilyen paran­csát, amint az a múltban történt. A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak XXI. kongresszusán Hruscsov beszédet mondott és természetesen a saját kommunista álláspontját ismer­tette. Imperialista körök ezt arra hasz nálták fel, hogy konfliktust idézzenek elő. Akik figyelik a rádióadásokat, a sajtót és a sajtóban megjelenő cikke­ket, azt a hidegháborút, amelyet a rádióállomások folytatnak, tudják, hogy vannak emberek, akik beleka­paszkodtak ebbe a lehetőségbe, hogy nézeteltéréseket idézzenek elő a Szov­jetunió és az EAK között. A Szovjetunióhoz fűződő viszony­ban mindig nagyra értékeltük azt a támogatást, amelyet a Szovjet­unió az imperializmussal vívott csatáinkban nyújt nekünk. Ugyancsak nagyra értékeltük a Szov­jetunió állásfoglalását, amikor az el­lenünk szervezett gazdasági bojkott és gazdasági háború idején a mi olda­lunkra állt. Természetes, hogy ez Dulles tárgyalása Nixon alel nőkkel Washington: (Reuter) Nixon, az Egyesült Államok alelnöke, vasár­nap a kórházban meglátogatta Dul­les külügyminisztert. Dulles Nixonnal háromnegyedórás megbeszélését folytatott a berlini kérdésről. Felkereste Dullest fivére, Allen Dulles is és az általános nem­zetközi helyzetről, ezen belül Macmillan moszkvai látogatásáról tájékoztatta a külügyminisztert. Mansfield amerikai demokrata sze nátor — közli az AFP — vasárnap kijelentette, ha Dulles úgy gondol­ja, hogy továbbra is a külügyminisz­térium élén tud maradni, akkor a külügyminiszteri értekezletet Dulles egészségi állapotára való tekintettel Washingtonban kellene megtartani. London: A News Chronicle hétfői számában azt írja: »Nyugalmasabb időkben elfogad­ható és talán kívánatos is lenne, hogy megvárjuk, hogyan javul Dul­les egészségi állapota az operáció után, de a nyugati szövetség jelen­leg válság felé halad. Továbbra is érvényben van a szovjet kormány­nak az az elhatározása, hogy május 27-én átadja a keletnémet kormány nak Kelet-Berlin és a városba ve­zető utak ellenőrzését. Szörnyű te­her nehezedik azokra az államfér­fiakra, akiknek vállalniok kell a fe­lelősséget ennek a válságnak az el­hárításában. Túlságosan nagy ez a teher ahhoz, hogy egy súlyos beteg ember viselje — fejezi be cikkét a News Chronicle. fontos kérdés. Közöttünk és a Szov­jetunió között vannak ideológiai el­térések. Az országoknak megvan a maguk, a másoktól eltérő társadalmi rendszerük és hitvallásuk. Nyíltan el­fogadtam a feltett kérdést és világos üzenetet intéztem Hruscsov úrhoz említett beszéde után. Ugyanazt a vonalat követtem nyíltan kell megvitatni a kérdé­seket, hogy ellenségeink, vala­mint azok, akik a zavarosban akarnak halászni, ne valósíthas­sák meg konfliktus előidézésére irányuló politikájukat. Ez az üzenet a közöttünk és a Szov jetunió között meglevő baráti kap­csolatok kérdéséről kialakult néze­teink kifejtése, helyesebben megma­gyarázása volt. Megmagyaráztuk, hogy barátságunk az egyenlőségen, továbbá azon alapul, hogy mindegyik országnak és népnek megvan a joga kiválasztani saját politikai és társa­dalmi rendszerét, hogy az EAK népe mindig nagyra érté­kelte és megbecsülte ezt a barát­ságot, hogy az EAK népe őszinte barátsággal fordul a Szovjetunió és a szovjet nép felé, s nem szeretné, ha ez a barátság el- hidegülne, meggyengülne, mivel nagyra értékeljük a szovjet népet a kritikus napokban nekünk nyújtott támogatásért. Elutazott a Guineái Köztársaság kormányküldöttsége Szombaton az éjjeli órákban el­utazott Budapestről a Guineái Köz­társaság kormányküldöttsége, amely a magyar kormány meghívására há­romnapos baráti látogatást tett ha­zánkban. A delegációt Louis Lansa- na Beavogni gazdasági és tervezés­ügyi miniszter vezette, tagja volt Fodiba Keita bel- és biztonságügyi miniszter, Alassane Diop táj ókozta- tásügyi államtitkár és Mouh Mouh- amadoul Habib Niang, az együttmű­ködési miniszter kabinetjének igaz­gatója. A küldöttség búcsúztatására a Ke­leti pályaudvaron megjelent Apró Antal, a minisztertanács első elnök- helyettese, Kristóf István, az Elnö­ki Tanács titkára, dr. Sík Endre külügyminiszter, Incze Jenő külke­reskedelmi miniszter, Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke, Gyá ros László, a minisztertanács tájé­koztatási hivatalának elnöke, Diny- nyés Lajos, az országgyűlés alelnö- ke, valamint a külügyminisztérium, a belügyminisztérium és a honvé­delmi minisztérium vezető munka­társai, a politikai élet több más kép­viselője. Jelen volt a búcsúztatáson a budapesti diplomáciai képvisele­tek számos vezetője és tagja. A küldöttség tiszteletére díszszá­zad sorakozott fel, eljátszották a ma gyár és a guineai himnuszt. A gui- neai kormányférfiakat Apró Antal búcsúztatta. Beszédére Louis Lan- sana Beavogni válaszolt. A kormányküldöttség tagjai ez­után búcsút vettek a magyar szemé­lyiségektől, a diplomáciai testület tagjaitól, majd a vonat a Rákócziin dúló hangjai mellett gördült ki a pá­lyaudvarról. Díszünnepség a Néphadsereg Központi Tiszti Házában A szovjet hadsereg születésének 41. évfordulója alkalmából vasárnap este a honvédelmi minisztérium dísz ünnepséget rendezett a Magyar Nép­hadsereg Központi Tiszti Házában. Az ünnepi esten megjelent dr. Mün- nich Ferenc, a forradalmi munkás- paraszt kormány elnöke, az MSZMP politikai bizottságának tagja, Ré­vész Géza vezérezredes, honvédelmi miniszter, Úszta Gyula altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyet­tese, Ugrai Ferenc vezérőrnagy és Dapsi Károly vezérőrnagy, minisz­terhelyettesek, valamint a tábornoki és a parancsnoki kar számos más tagja. Résztvettek az ünnepségen a belügyminisztérium és a munkásőr­ség képviselői. Az ünnepi est közön­ségének soraiban foglalt helyet po­litikai, kulturális és társadalmi éle­tünk számos ismert szemé'yisége. Jelen voltak a Szovjetunió buda­pesti nagykövetségének tagjai, élü­kön J. I. Gromov nagykövettel, a magyarországi szovjet csapatok pa­rancsnokságának képviselői M. I. Kazakov hadseregtábomok vezetésé vei, valamint a baráti országok Bu­dapesten akkreditált katonai attaséi. A magyar és a szovjet himnusz el­hangzása után Révész Géza vezérez­redes, honvédelmi miniszter üdvö­zölte a megjelenteket, maid Ugrai Ferenc vezérőrnagy, honvédelmi mi niszterhelyettes," a néphadsereg ve­zérkari főnöke mondott ünnepi be­szédet. A szovjet hadsereg fennállásának 41. évfordulója alkalmából vasárnap délelőtt ünnepélyesen megkoszorúz­ták a Szabadság téri szovjet hősi emlékművet. A koszorúzásnál jelen volt dr. Münnich Ferenc, a forradal mi munkás-paraszt kormány elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, ott voltak a magyar néphad­sereg vezetői, a társ-fegyveres tes­tületek, a budapesti szovjet nagy- követség, a Magyarországon tartóz­kodó szovjet csapatok parancsnoksá gának képviselői, valamint a baráti országok Budapesten akkreditált katonai attaséi. Megnyílt a szovjet könyv ünnepe Vasárnap este az Irodalmi Szín­pad közönségének és a magyar kul­turális élet képviselőinek a jelenlé­tében nyitották meg a szovjet könyv ünnepét. Waldapfel József akadémi­kus, az MSZBT kulturális bizottsá­gának elnöke beszédében, hangoztat­ta, hogy az ellenforradalom egyszer re dobta máglyára Gorkij műveit és Petőfi oroszra fordított költemé­nyeit. De a bódulat elmúlása után, a tömegek sürgetésére, újjáalakult a Magyar—Szovjet Baráti Társaság is, s a két nép barátságának jeleként, most még nagyobb és mélyebb az ér­deklődés a szovjet kultúra iránt. Waldapfel József utalt arra, hogy a Szovjetunióban tavaly hatvanezer könyvet adtak ki, egymilliárd két­százmilliónál nagyobb példányszám­ban, s így egy főre átlag hat könyv jut, míg világviszonylatban csak kettő. Különösen figyelemreméltó ez a szám, ha tekintetbe vesszük, hogy az első világháborút megelőző négy­száz esztendőben összesen 550 000 könyv látott napvilágot Oroszország bán. Sehol a világon nem adnak ki annyi szovjet és külföldi klasszikust, mint a Szovjetunióban. Igen nagy si kerük van a magyar könyveknek is, nem ritkaság a kétszázezres pél­dányszám. — Add nékem a kulcsot — mond­ta a trubadúr s esdeklően nézett az úrnőre —, a kulcsot add nékem, mellyel megnyithatom szíved kapu­ját. Ó szent tisztaság, orcád a kelő Nap pírját tükrözi, s hajad az ál­modó éjszakára emlékeztet. S én tudom, hogy ablakodnál ülsz vagy rokkád mellett vagy: visszajár fü­ledbe szavaim zenéje s szüntelen emlékezned kell arra, hogy egyetlen igaz szolgád van itt a földön, s az én vagyok, Jean Bodel, a trubadúr. — Igen — mondta az úrnő s le­hajtotta fejét —, engem is megba­bonáz szemeid varázsa, de most menj, mert férjem hangját hallom, s ha itt talál, könyörtelenül agyon­ver. Jean Bodel, a trubadúr, meg­szeppent, s a kötélhágcsón leeresz­kedett. De szerelme nem hagyta nyugodni. Álmaiban az úrnőt szólította, Téophile de Viau vár­úr hitvesét, hat élő gyermek anyját. Egy éjszaka átkúszott a lovagvárat védő sáncon, majd ezer veszéllyel dacolva, az úrnő ablaka alá lopako­dott, megpengette lantját s énekel­ni kezdett. A maga szerzetté ‘ ének Téophile de Viau várúr hitvesének bájait zengte, s külön hangsúlyt ka­pott benne az imádott hölgy minden testrésze. A pompás dal nemcsak az úrnőt ébresztette fel. hanem a A TRUBADÚR vár ebeit is, majd ezek csaholására felébredt a lovagvár ura is, aki ék­telen haragra gerjedve egy dézsa vizet zúdított a dalnok nyakába. Jean Bódéit, a trubadúrt, azon­ban továbbra is fogva tartotta a drága nő bája, s újabb cselt eszelt ki. A várúr távollétében vándor ke­reskedőnek öltözve az úrnő elé ju­tott, s a földre szórva finom sely­meit, az asszony lábai elé térdelt. — Tetszel nékem, ó dalnok — mondta az asszony s bíztatóan mo­solygott. — Merész vagy és nemes- szívű, tudsz küzdeni is értem. Lásd, férjem, ez a rablólovag csak zsák­mányolni tud, de te hódítani is. Tet­szel nékem, Jean Bodel. A dalnok szerelemtől és boldog­ságtól részegen távozott a várból. Az asszony pedig gondozta hat csin­talan csemetéjét s nem gondolt többé a trubadúrra, mert ilyenek az asszonyok, s Téophile de Viau várúr hitvese is csak asszony volt. A várúr mindent megtudott, s et­től kezdve figyeltette a dalnokot, akinek fizetett emberek lesték lép­teit. S mikor néhány héttel később koldusruhában próbált beosonni a várba, hogy cselédektől kenyeret, az úrnőtől pedig szerelmet könyö­rögjön, ráuszították az ebeket. Nem sokkal később, mikor mint vándor­diák kért szállást, az őrség lánd­zsákkal és botokkal űzte el a szem­telent. Az úrnő minderről mit sem tudott, nevelte gyermekeit s meg­ölelte medvevadászatból hazatérő férjét. Jean Bodel, a trubadúr, miután látta, hogy közönséges cselekkel semmire sem megy, pokoli tervet agyait ki. Farkasbőrbe bújt, azt gon dolva, hogy így a szolgák megijed­nek tőle, s ő nyugodtan besétálhat a várba. Magára húzta a lenyúzott bőrt, s farkas képében indult útra, azonban a kastély-őrsége észrevette, agyonverték, majd jelentést tettek a várúrnak. Az úr kivezette hitvesét az er­kélyre. Az udvaron egy farkasbőr s a dalnok hullája hevert. — Ez a férfi akart elcsábítani — mondta gőgösen s lemutatott a mélybe. — Igen — mondta az asszony — az esztelen. Megérdemelte sorsát. És nevetett, boldogan és önfeled­ten, majd megölelte férjét, mert ő is csak asszony volt, Téophile de Viau várúr hitvese. Csányi László

Next

/
Oldalképek
Tartalom