Tolna Megyei Népújság, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-24 / 46. szám

1959. február 24.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

1 nyolcezer lakosú Bátaszék termelőszövetkezeti község lett

Több mint 5000 holdas termelőszövetkezet a bátaszék! Búzakalász

A községbe érkező idegen már a falu szélén hallja a hangoshíradóból a "Vörös Csepel, vezesd a harcot« ismert szövege és dallama után a legfrissebb termelőszövetkezeti híreket, mi szerint vasárnap reggelig már több mint 300 újabb család jelentkezett a Búzakalász Tsz-be.

Négy nap alatt a község szrne- java megindult, megmozdultak a bá- taszéki parasztok, a felvilágosító, türelmes jó szó és a jó példa eredményeként a »jobbik eszükre« hallgatva megérlelődött bennük az elhatározás. Lemaradni nem akar senki, talán ebben lehetne jellemezni a vasárnapi helyzetet, jönnek szinte sorjában, többeknek várakozni is kell.

Egymásnak adják a kilincset vasárnap délelőtt a tanácsháznál, jönnek hívás nélkül, legtöbbjük meg sem várja a népnevelőket. Jó a hangulat, derűsek az arcok, többen tréfálkoznak is. Két óra leforgása alatt

— megszámláljuk — 35-en írják alá a belépési nyilatkozatot, köztük a 18 holdas Hujbert Gáspár, majd Mezei Fülöp 8, Tamás Lajos 10, Molnár István 8 holdas középparaszt és a köztiszteletben álló tekintélyes Mészáros Kelemen 5 holdas kisparaszt. A belépők többsége szőlőtulajdonos is.

— Hozzatok már újabb belépési nyilatkozatokat, ez kevés — mondják, mire egyik népnevelő nevetve megjegyzi:

— No, lám azt is megértük, hogy kevés lett a blanketta.

— Mennyi földje van? — kérdik Szegedi Istvántól a nyilatkozat .kitöltésekor.

— Kilenc hold szántó és 1400 négyszögöl szőlő. Ebből szeretnék 800 öl szőlőt háztájinak megtartani.

— Rendben van, emellé még 1000 öl földet is kaphat, mert összesen 1600 szögöl lehet a háztáji is.

Mikor már a következővel foglalkoznak, megkönnyebbülten mondja István bácsi:

— Hát csak beléptem én is. —

Restelkedve magyarázkodik: —

Igaz, csak az utolja felé, de hát még ha sorba állunk, akkor is kell valakinek utolsónak lenni, nem igaz? — teszi hozzá saját megnyugtatására.

Beszélgettünk Kaszás Mátyással, a 9 holdas, sok szép jószágot nevelő gazdával, akivel régebben egy gyűlésen találkoztunk és az azóta történteket tárgyaljuk.

— Beléptél-e már, Mátyás? — kiabálják messziről neki.

«

— Hajaj, már régen — válaszolja; t Jót nevetünk, mikor kiderül, hogy ez a »régen« tegnapelőtt este volt. — Úgy tűnik, hogy régen, mert azóta már rengetegen beléptek utánam is

— magyarázza.

— Hát akkor elvesztetted a fogadást, fizetheted a sört, így a kérdező;

hónapja veszek új kocsit és egyéb felszerelést, no de »nagy a feje, búsuljon a ló«, megfizetik a tsz-ben az árát.

— De ne haragudjanak, sietek is már, segítek a visszalévő néhány gazdatársamnak dönteni a magam példájával és szavammal.

Megnőtt az agitátorok száma az újonnan belépőkkel. Szervezetten, vagy anélkül, mindenütt a tsz-ről beszélnek. Megy a kocsi az utcán, a jól gondozott félmura lovakat hajtó parasztember odaszól a járdára:

— Mi van, komám, te mikor jössz utánam? — és mutatja, jelzi az aláírást.

A másik »új agitátor« Somogyi Lajos — aki amikor az elsők között aláírta a belépési nyilatkozatot, azt kérte, ne hozzák azt nyilvánosságra — néhány nap múlva már földijét, Hőnyi nénit igyekezett meggyőzni, ne maradjon ki, hisz együtt van már a tsz-ben a nagysallói gárda.

Néhány nappal megelőzte a fia a belépésben Csoboth Lázár bácsit, de vasárnap délelőtt már ő is elindult az akkor még be nem lépett néhány dolgozó paraszthoz, akik úgy ny latkoztak, ha ő ott lesz, követik. Kaszás Mátyás alsónyéki ismerősének adja az Okos tanácsot, aki útmutatást kérni jött el hozzá.

Felkeressük Poszovácz János bácsit takaros, nemrég felépített, jól berendezett házában, aki mielőtt belépett, ezzel fogadta az agitátorokat:

— Úgy látszik, már a község szí- ne-java bent van a tsz-ben. — Most így' kezdi:

— Atyaúristen, de sokat töprengtem, menjek, ne menjek. Ha hiszi, ha nem, egy hét alatt, mióta elkezdődtek a belépések, hat kilót fogytam — mondja János bácsi. — Éjjel néhány órát aludtam, akkor is nyugtalanul, annyira, hogy álmomban még az ágy falának a papírvédőjét is elszakítottam. A sok jószágom nehezítette meg nekem ennyire, szeretem az állatokat, szívesen vesződöm velük. De aztán gondoltam, hisz’ vesződhetek velük a közösben is. Minek dolgozzak én látástól vakulásig egyénileg, nappal a határban, este a jószágoknál? Nagy kő esett le a szívemről, amikor aláírtam, nyugodtan alszom azóta — fejezi be János bácsi.

— Most már megint tud nevetni is — mondja a felesége.

«

i $

i i

Beszélik, hogy a távoli, nehezer W megközelíthető hegytetőn lakó Sza-jű bó bácsi, aki családjával 22 holdoi •jl gazdálkodott, zsörtölődve, emeo

szemrehányással fogadta a népneve löket: M

— Már vártam • magukat. Ug: ^ éreztem, az egyik lábam már ben van a tsz-ben, de nem jönnek a má sik lábamért. — Alá is írta még ak kor a belépési nyilatkozatot.

Üdvözlet

a béke hadseregének

Érdekes, ez a nagy megmozdu’á valahogyan az embereket is közelebb hozta egymáshoz. Ennek példája F J. és K. A. volt középparasztok esete. Régi haragosok voltak, P. J., ak’1 becsületsértésért beperelt K. A. még a bíróság előtt is azt mondt rá: "Ahol találom, ott vérér

meg.« Most összebékültek az »ádáz- jjj ellenfelek, amióta mindketten beléptek a termelőszövetkezetbe együtt akarnak élni és dolgozni aiv közösségben, mondván, minek veszekedjünk mi, dolgozó emberek Köszönő viszonyba kerültek, együtt voltak már a napokban tűzifáért i; az erdőn.

A »nagy tanácskozás«, a jó politi-j J kai munka és a dolgozó parasztok-j | nak a párthoz közelebb kerülése, j eredményezte, hogy több új tsz-tapty kérte már a pártba való felvételéi! is, mondván, hogy most már megszűnt minden gátlásuk, szeretnének^ párttagok is lenni.

Egy akaraton, egy családban vannak már a bátaszéki őslakosok, a felvidéki, bukovinai, bácskai telepe sek. Közösek gondjaik, közösek terveik.

Igazán nagy lett a »nagy család«.* 1 Ahogy egyikük tréfásan mondja, annyian vagyunk, mint egy május 1-i felvonuláson, együtt az egész falu.

Készülnek a termelőszövetkezeti község ünnepélyes "kikiáltására«. Kezdik számbavenni az embereket, a földet, a jószágot, hogy a közeljövőben elkezdhessék, a végleges kialakítást a "nagy helyrerázódást«.

Február 23-án ünnepelte 41. szü letésnapját a szovjet hadsereg. Az a hadsereg, amelyet Lenin lángelméje hívott életre s amelyet a kommunista párt szavára fegyvert fogott munkás és katonatö- megek alkottak szovjet hazájuk védelmére. Ez a hadsereg nem egyszer csapott össze döntő ütközetben a betolakodókkal és már az első hatalmas összecsapásból, amely 1918 február 23-án Narva és Pszkov között zajlott le diadalmasan került ki a munkásparaszt vöröshadsereg. De hasonló diadalok kísérik útját a 41 esztendőn keresztül. Győzelmet aratott a négy esztendeig tartó véres polgárháborúban, amikor a belső ellenség mellett meg kellett küzdenie 14 állam intervenciós seregeivel. Győzelmet aratott, amikor szocialista hazája védelmé ben fogott fegyvert a fasiszta betolakodók ellen. A világtörténelem legjobban felfegyverzett hadserege zúdult ekkor Európára és elsősorban a Szovjetunióra és a há ború terhének túlnyomó részét a szovjet állam hadseregének kellett vállalnia. A munkás-paraszt állam hadserege vállalta a terhet s győztesen került ki a világtörténelem legszömyűbb háborújából. Nemcsak a fasiszta hadigépezetet zúzta szét, hanem szabadságot hozott azoknak a népeknek, amelyek ma már a szocialista építés útjára léptek és megszabadította Európát, de az egész világot a fasiszta embertelenségtől.

Ez a hadsereg viseli a legbüszkébb címet, amit csak hadsereg viselhet: A béke védelmezője. Védelmezi nemcsak saját hazájának biztonságát, hanem garantálja az egész világ békéjét, annak lehetőségét, hogy a kapitalista kizsákmá nyolás alól felszabadított országok szabadon, nyugodtan, a biztos jövő tudatában munkálkodhassanak a szocializmus megvalósításán. Hruscsov elvtárs kongresszusi beszédében rámutatott, hogy ma már nincs olyan erő, amely visszaállíthatná a kapitalizmust a felszabadult országokban, amely szét zúzhatná a szocializmus táborát. S hogy ez így van, abban a többi tényező mellett hatalmas szerepe van a kommunizmust diadalmasan építő szovjet haza hadseregének.

Sok eltéphetetlen szál fűz bennünket ehhez a hadsereghez. A kétszeres felszabadításért érzett hálán fúl összekapcsol bennünket az a kiöntött vér, amit a magyar internacionalisták hullattak a Nagy Októberi Szocialista Forrada lomban és a polgárháború harc- mezőin. Ezek az internacionalisták tudták, hogy annak a harcnak eredményeképpen születhet majd meg a szocializmust építő Magyar ország is. S az internacionalista hősök akkori reménye ma már kézzelfogható valóság. A szovjet hadsereg mentette meg hazunkat 1956-ban az ellenforradalmi banditák terroruralmától és egy fenyegető polgárháború szörnyű kilátásaitól.

A Szovjetunió hadseregének léte kiált megálljt az agresszorok- nak valahányszor a szabad népek családjára akarnak tömi, a szovjet hadsereg védelmezi a béke ügyét és a biztosíték, hogy elvegye az imperialista körök kedvét felelőtlen háborús kalandoktól.

Ezért üdvözli egész népünk mélységes hálával szövetségesét és fegyvertársát a kommunizmust diadalmasan építő szovjet nép dicső hadseregét.

Megérett a gyümölcs Bátaszéken, ebben a nagy községben is, amikor a község sok száz dolgozó parasztcsaládja az egész parasztság felemelkedését, jobb jövőjét biztosító új utat, a szocialista nagyüzemet választotta.

Az új élet kezdetekor jó munkát és jó egészséget kívánunk nekik.

Gondolatok Kodolányi „Végrendeletiének kurdi előadásán

A KÖZÖNSÉG

Amikor kialusznak a nézőtér lámpái s a vékony függöny mögött fel tűnnek a szereplők körvonalai, egyszerre megszűnik a zsongás. Aztán felmegy a függöny s ahogy kibontakozik a drámai feszültség, úgy feszülnek a nézők idegei, hullámza- nak az érzelmek. Végül is feloldódik a nézőtér feszültsége, szelíddé válnak az arcok s orkánszerű tapsra verődnek össze a tenyerek. A közön- Somi Benjáminná ség hálás, megérti a darabot.

— Milyen sört? — kérdezem tőle csodálkozva.

— Tudja, fogadtam egy jóbarátommal még régebben egy hordó sörben, hogy én bizony nem lépek be a tsz-be. Hát elvesztettem a fogadást, fizethetem a sört. De hát hol van az a hangulat már, hisz mióta fogadtunk, egészen megváltozott minden, megindultunk a tsz-be mindnyájan. Nem baj, kifizetjük, ha arról van szó — búcsúzik tőlünk.

Találkozunk egy »új agitátorral«, á jó »kibeszédű« Harcsa Lajos bácsival, aki miután belépett hét holdjával a tsz-be, még akkor este meggyőzte az apósát és a sógorát, így a család együtt van a »nagy családban« is. Nevetve mondja bemutatkozáskor :

— Most már mi is elvtársak vagyunk mindnyájan, hisz egy elven vagyunk, nem igaz? Megkötöttem magam a belépéskor, hogy csak a »főnöknek«, Varga Jenő tsz-elnök- nek írom alá, no de ez nem baj, ugye? — Hamiskásan néz ránk. — Rendeztünk egy jó kiruccanást az este, megkönnyebbültem, no. Igaz, hogy elkerülhettem volna a töprengések egy részét, ha nem most egy

/ II.

Na, megállj majd adnál még.

— Nem hiszem.

... Etetés után a lány még fejt ő meg az istállóajtóban cigarettázott. Közben már egészen megbarátkoz tak... Mire a lány végzett, már elállt az eső és kiálltak a kapuba. A lány szülei délután a szomszédközségbe mentek a malomba. Elvitték az utol só zsák búzát is beőrletni, mert ilyen világban, ki tudja, hogy a malmok is meddig mennek. Késő estére várták csak őket. haza...

A lány egy csupor friss, langyos 'tejjel kínálta és adott hozzá puha, 'fehér kenyeret. Gyurka úgy érezte, , mintha otthon lenne. Nekik is volt tehenük, igaz, hogy nagyon vásott, i csak éppen annyi tejet adott, ameny nyit megettek, de még abból is kellett vinni a csarnokba, hogy egy kis 'pénz jöjjön a házhoz a téli hónapok bán. A konyha is hasonló volt: ná- ' luk is az ajtóval szemben volt a ! kemence, még talán a szék faragása i is egyezett, csak a lány hiányzott,

i Mennyire oda illene a családba. Az anyja már úgy is idős, neki csak i főzni kellene, meg a ház körül ten- 1 ni-Venni, ők ketten, a lány, meg ő 'dolgoznának a mezőn, s hazajönné- 'nek még az istállóban is. tudnának segíteni. Milyen jó lenne... Ha vége lesz. a háborúskodásnak, ha kiverik a románokat, akkor eljön ide és elviszi a lányt...

i&Yun

poros, lehet, hogy reggelre esik az eső.

— Hadd pucoljam meg...

Aztán újra hallgattak. A levegőt

falusi csend ülte meg, ami egészen más, mint a városi, vagy a mező csendje. Az istállóból behallatszott, ahogy a tehén a szénát ropogtatja, f az ólban a disznók turkáltak még/ a vályú körül, aztán énekszó hallat- # szott a kocsma felől. Elnyújtott,# halk, egy kicsit panaszos az otthoni I1 kedvest sirató.

— Mit csinálsz estére — kérdezte,!

a legény a lány kezére téve a kezét |i Hűvös, kemény érdes volt a keze, (• mint az anyjáé. Egy pillanatra behunyta a szemét, és újra érezte any ja simítását az arcán, mintha a1 hangját is hallotta volna. »Édes1, fiam, vigyázz magadra«. És hogy \ sírt az anyja. Még akkor sem tudta ( megvigasztalni, amikor megígérte,, l hogy hazajön és majd akkor jobb i lesz... I

— Alszom — válaszolt a lány. í

— Gyere ki majd. Kopogj az ab- \

lakon, jó? \

— Meg sem várva a lány válaszát, I kisietett, mert kocsizörgést hallott, i Szaladt a kapuhoz és kinyitotta. i

— Adj isten fiam. Te még nem #

alszol? Feküdj le gyorsan, mert' reggel korán lesz ébresztő... Menj J csak, majd én kifogom a szürkét... i Jóéjszakát... i

(Folytatjuk.) (

ATÁDI GÉZA

0 11

— Mire gondol? — kérdezte a lány feljebb csavarva a lámpabelet.

— Majd megmondom, de előbb Te mondd meg, hogy hány éves vagy.

— Tizenhét.

— ... Arra gondoltam tudod, hogy eljönnél-e majd velem arra a vidékre, ahol én lakom. Szép vidék ám az is, vannak nagy hegyek, sok erdő, ahol nagyon sok a madár és olyan szépen énekelnek, amilyent Te még nem is hallottál. Meg vannak őzek is, télen olyan közel jönnek, egészen be a kertbe, hogy szinte meg lehet őket fogni. Ha vége lesz a háborúnak, akkor eljönnél?

— Hát...

— Ne válaszolj most, majd reggel. Előbb aludj rá egyet. És ha azt mondod, hogy eljössz, akkor visszajövök, ha nem, akkor... hát akkor el felejtelek.

— El tudna felejteni egészen?

— Egészen nem, csak eljönni felejtek el érted.

A lány gondolataiba merülve nézett maga elé, aztán meg a legény bakancsát figyelte. Hirtelen felállt, egy kis ládából keféket, meg bokszot vett elő, s míg a láda előtt guggolt, odaszólt a legénynek.

— Húzza le a bakancsát, megpucolom.

— Miért pucolnád meg, holnap úgyis sáros lesz, most meg nem is olyan nagyon maszatos, csak éppen

A DARAB

A szünetekben beszélgetünk. Idősebb emberekkel, akik még emlékeznek a 20-as évekre. Jó az, ha felidézzük a 20-as évek Magyaror szágát, azt az átkos, fojtó légkört, amelyben csak a törtetők, a nagy- gazdák érvényesültek. Sötétség és babona uralkodik a magyar falvakon, a hamis eskü minden következményét elintézettnek vélik a naza- rénus gyülekezet előtti bűnvallomással. A szerelmet a hold földeknek kellett alárendelni. A gazdag lánynak szegény legénnyel való szerelme a vagyonból való kitagadást i vonja maga után.

Hej, de jó, hogy régen megszűnt nálunk ez a világ.

n l* 1

:ő f otl t *rel

A SZEREPLŐK

Életkoruk: Három évtől ötvenötig. Különféle foglalkozású emberek. Egy közös érzés hevítette őket: a kultúra iránti tisztelet, szeretet, lelkesedés. Játékuk? Hát igen ezt látni kell. És nagy kár, hogy a népművelési csoport dolgozói közül senki nem látta, habár ígérték, hogy megnézik. Az lehet, hogy a szereplők gesztusai még kissé darabosak, talán kiejtésük sem felel meg mindig a nyelv hangtani törvényeinek, de átérzésük, átélésük, lelkesedésük — és így egész játékuk — magával ragadó.

A darab végén csak ennyi volt a megjegyzésünk: mindenkinek gratulálunk és várjuk a folytatást. S várjuk, hogy ne kelljen négy előadást tartani a kicsiny mozihelyiségben, hanem majd minél előbb a felépülő új művelődési otthonban.

MEDVE ZOLTÁN

—- A DALMANDI BÉKE TERMELŐSZÖVETKEZETBEN — ahol több mint kétszeresére emelkedett a közelmúltban a tsz földterülete — olyan tervvel foglalkoznak a vezetők, hogy a halastó gazdaságosabb kihasználása érdekében viziszámya- sok tenyésztésével is foglalkoznak. A tervek szerint kacsákat tenyésztenek.