Tolna Megyei Népújság, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-20 / 43. szám
1959. február 20. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG } Milyen segítséget várhatnak az újonnan alakult tsz-ek? Megyénkben számos új termelőszövetkezet alakult. Szocialista falvak születnek. Az átalakulási folyamat rengeteg új kérdést, megoldat lan problémát vet felszínre. Az átalakulással járó kérdésekre ezentúl rendszeresen választ adunk lapunkon keresztül. Milyen pénzügyi támogatásra számíthatnak új termelőszövetkeze teink? Mi legyen a leszerződött állatok sorsa? Milyen előnyöket biztosít termelőszövetkezeti tagoknak az OTP? Mit tegyenek azok a gazdák, akik az ősz folyamán szerződéses növények termelésére kötöttek szerződést és beléptek a termelőszövetkezetbe? Felkerestük a megye illetékes szerveinek vezetőit, hogy adjanak fe leletet ezekre a kérdésekre. Újból híres less a sióagárdi népművészet Berényi János, a Magyar Nemzeti Bank megyei fiókjának igazgatója: Az új tsz-ek segítése minden eddigi kedvezményt felülmúl Az újonnan alakult termelőszövetkezetek a régebbi termelőszövetkezetek gépállomási kedvezményei mellett működésük első évében 50 százalékos díjkedvezményt kapnak. Ez annyit jelent gyakorlatilag, hogy a régi termelőszövetkezeteknek általában 70 forintért szánt fel a gépállomás középméiyszántással egy kataszteri hold földet, az új termelő- szövetkezetektől pedig első évben mindössze 35 forintot kérnek egy kataszteri hold középmélyszántásért. A szállításnál pedig egy órai munkadíj fejében mindössze 10 forintot számolnak fel az új termelőszövetkezeteknek. Az újonnan alakult termelőszövetkezetek a leszerződött állatok és növények értékének megfelelő pénzösszeg 80 százalékát igényelhetik hitel gyanánt a Nemzeti Banktól. — Az új tsz-ek megfelelő pénzügyi támogatást kapnak. A közös gazdálkodás megindításához forgóalapot igényelhetnek. Kataszteri holdanként maximálisan 500 forintot. A 3004-es és a 3004/1 számú kormányhatározat valamennyi kedvezményét szintén élvezik. Igen jelentős: új építkezéseknél a beépített anyag árának 30 százalékát téríti vissza az állam az építkezés befejezésekor. Az istállók benépesítése esetén és megfelelő termelési színvonal elérésénél a fennmaradó hitel 25 százalékát még törlik. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy egy 50 férőhelyes istálló, amelynek beruházási költsége 450—500 ezer forint, végső soron mindössze 180—200 ezer forintba kerül a szövetkezetnek. Bay Endre, az Állatforgalmi Vállalat megyei kirendeltségének helyettes vezetője: A belépett gazda átadhatja szerződését a szövetkezetnek Vannak olyan egyénileg gazdálkodó parasztok, akik az őszön 6—8 növendékmarhát leszerződtek az Adatforgalmi Vállalatnál. Ezek a gazdák abban az esetben, ha a termelőszövetkezetbe léptek, szerződésüket átadhatják a szövetkezetnek. A termelőszövetkezet a jelenlegi fejlettségi állapotának megfelelő árat fizet a bevitt állatok után. Természetesen az alapszabálynak megfelelően az állat értékének 20—35 százalékát a fel nem osztható szövetkezeti alaphoz kell csatolni. Az újonnan alakult termelőszövetkezetek küldjék be az Állatforgalmi Vállalathoz azoknak a volt egyéni gazdáknak a névsorát, akik leszerződött állataik szerződését átadták a termelőszövetkezetnek, hogy ennek elmulasztása esetén nehogy később bonyodalmak származzanak. Azokra az új termelőszövetkezeti tagokra, akiknek tulajdonában a háztáji állatszükségletnek megfelelő leszerződött állatállomány van, ez természetesen nem vonatkozik. Czéh Lajos, az OTP igazgatója: Az új tagok lakásépítési és háztáji állatvásárlási hitelt kaphatnak Az újonnan alakult termelőszövetkezetekben sok fiatal házaspár van, akiknek régi vágya a családiházépítés. A termelőszövetkezeti tagok OTP- kölcsönt kaphatnak, ha házat akarnak építeni. Továbbá ugyancsak a fiatal házasokra és háztáji állatállománnyal nem rendelkező tagokra vonatkozik az a rendelet is, amely szerint termelőszövetkezeti tagok 50 százalékos hitelt kaphatnak 3—4 év visszafizetési határidőre abban az esetben, ha ! háztáji tehenet, vagy anyakocát akarnak vásárolni. Nagy Árpád, a Magtermeltető Vállalat ügyintézője: Minden tsz-t el tudunk látni vetőmaggal Azok a gazdák, akik az ősz folyamán a Magtermeltető Vállalattal termelési szerződést kötöttek és beléptek a termelőszövetkezetbe, szerződésüket adják át a termelőszövetkezetnek. A termelőszövetkezet a szerződést átadó tagok névsorát juttassa el a vállalathoz, s a vetőmagot akkor már majd a termelőszövetkezet részére fogják szállítani. A termelési szerződés átadásának a vállalat felé való jelentéséről az elmúlt évben sok helyen megfeledkeztek a termelőszövetkezetek, s ez rengeteg bonyodalmat vont maga után. Az új termelőszövetkezeteknek vetőmag igénylését a járási tanács mezőgazdasági osztályával jóvá kell hagyatni és a Magtermeltető Vállalathoz eljuttatni. A Magtermeltető Vállalat a szükségletnek megfelelően minden termelőszövetkezetet el tud látni vetőmaggal. (Felkérjük olvasóinkat, hogy a termelőszövetkezeti élettel kapcsolatos kérdéseiket juttassák el címünkre, hogy a szerkesztőség megválaszolhasson.) Több mint ötven Tolna megye! Szombaton, a KISZ KB vasutas csoportja rendezésében a budapesti Landler Jenő Járműjavító Vállalat Művelődési Otthonában nagyszabású vasutas ifjúsági találkozóra kerül sor. A farsangi jelmezes ünnepségre az ország minden részéből a legjobb vasutas fiatalokat viszik fel az ünnepségre. Az est gazdag programmal várja a szórakozni vágyó fiatalokat. Neves fővárosi művészek, az Állami Népi Együttes és a vasutas kultúrfesztiválon kiválóan szerepelt csoportok szórakoztatják a fiatalokat. Köztudomású, hogy megyénk nép- művészeti hagyományokban igen gazdag. Jónéhány hely már országos, sőt a brüsszeli világkiállítás óta világhírre tett szert. De mindegyik esetében látjuk, hogy beigazolódik az a jó magyar közmondás: »Egy fecske nem csinál nyarat.« A hír, dicsőség, a siker valahány esetben csak a közös összefogás eredménye. Ki tudott például még ezelőtt egy évvel is, a környék kivételével Sióagárd népművészeti kincseiről, gazdagságáról. Mert kincsek hevertek itt kihasználatlanul. A régi-régi kötések, hímzések, szövések jellegzetes mintái már félig-meddig kihalófélben voltak. S mi történt? Erről Bosnyák Istvánná, a nőtanács tagja így beszél. Úgy mondom amint van — kezdi — összedugtuk a fejünket Király Irén pedagógussal meg a többi asszonyok kai s így jutottunk arra az elhatározásra, szövetkezetbe tömörülünk. Az járt a fejünkben, milyen kár vol na ennyi sok érték elveszne. » — Az igaz, sok munka van vele, különösen abból a szempontból, hogy megszerettessük a fiatalokkal ezt a munkát. — Ezen a téren is van már a Sióagárdi Háziipari Termelő- szövetkezetnek jó eredménye. Valóságos csoda az a kiváló rajzkészség is, amelyet Tóth Jánosné kézimunkáján láttunk. De van már követője a fiatalok között is. Tegzes Erzsi már biztató eredményekkel tanulja ezt a nehéz, de gyönyörű szakmát. fiatal utazik az ünnepségre Megyénkből, a dombóvári és a bá- taszéki vasúti gócpontokról csoportosan utaznak fel a fiatalok az ünnepségre, melyen előreláthatólag a közlekedés- és postaügyi miniszter elvtárs is ott lesz. Szombaton reggel Dombóvárról több mint harminc fiatal utazik a karneválra. A csoporttal megy a fűtőházi KISZ díjnyertes tánczenekara is, ők majd a büfében muzsikálnak. Bátaszékről is népes küldöttség indul szombaton reggel a karneválra. Nem kis dolog ez. Király Irén a terveknek megfelelően kiszabdalja a vég vászonból a szükséges darabokat. Ekkor a rajzoló Tóth Jánosné kezd munkához. A régi sióagárdi mintákból berajzolja a szükséges áb rákat és nincs azon egy dörzsölés, törölés sem. Olyan ez a szabadkézi rajz, mintha valami sablonról másolták volna le. A kirajzolt darabokat aztán a szövetkezet több mint 30 tagja veszi munkába. Ekkor telik meg hímzéssel, élettel a tizenkét személyes abrosz éppúgy, mint a kispárna, vagy a terítő. Szintén helyi mintákkal díszítve készülnek a szőttesek is. Nagyon büszkék a kötött gyapjúkendőkre is, különösen mióta a mozi híradójában és a televízió képernyő jén is látták, ilyenbe, az ő kezemun kájukban táncoltak az Állami Népiegyüttes tagjai. — Mindig a legrégebbi mintákat igyekszünk előszedni — mondja Bős nyákné. — Mindig kerül utánpótlás is a mintákhoz. Most találtunk Fejős János padlásán a lim-lomok között egy 200 éves mintáskönyvet. — I,esz tehát miből régi és még régibb motívumokat felhasználni. Mosolyogva teszi hozzá — mert tudják, ott Pesten legalább úgy tudják milyen az igazi sióagárdi minta, szín, mint akárcsak mi. Csak elcsodálkoztunk rajta. — Egyébként is kutatunk mi állandóan —* folytatja — nemcsak minták után, de minden egyéb nép- művészeti alkotás után. — És örömmel sorolja milyen régi, díszes ágyat, asztalt, széket, kancsókat és más használati tárgyakat találtak már eddig is. — Szeretnénk egy kis múzeumot berendezni ezekből — teszi hozzá. — Ahol ilyeneket találtunk megbeszéltük, hogy ne adják el, mert mihelyt erősebb lesz a szövetkezetünk mi tartunk rá számot. A rövid egy éves működés ellenére már kitüntetett tagjai is vannak a szövetkezetnek, mint Bihari Györgyné, özv. Bognár Györgyné és Tóth Jánosné. Mindent egybevetve a nőtanács kezdeményezésére a lelkes asszony- sereg újra mindenki által ismertté akarja tenni a híres sióagárdi nép- művészeti hagyományok remekeit, amellett, hogy a szorgalmas munka megfelelő anyagi jövedelemhez is juttatja őket. (i—e) Vasutas ifjúsági karnevál Budapesten >*r>^OOOOOOOOOOOOOC«OOOOOQOOC yf-iüéeUk a* úi Baráti beszélgetés, tanácskozás a termelőszövetkezetről Uf—| ezetről ■ A kis pékségben csaknem ötven parasztember, parasztasszony szo- ronkodik. A bátaszéki Verseny Tszcs, az alacsonyabb típusú összefogás tagjai néhány kivétellel eljöttek, hogy a kommunistákkal megbeszéljék sokféle problémájukat, aggályaikra, kételyeikre — mielőtt kimondják az átalakulást, a termelő- szövetkezetbe lépést — megnyugtató választ kapjanak. — Várakozunk még a néhány későn jövőre, addig nem kezdjük —r mondják. De kisvártatva mégis előhozakodnak kérdéseikkel, úgy látszik, nincs türelmük várni. — Mondja meg már, Báli elvtárs, mi lesz a megtrágyázott, bevetett búzaföldekkel, hogyan térül meg az nekem? — Lemaradnék a többitől munkaegységben, a tavaszi belépés miatt, attól tartok — így vág bele várakozó tekintettel az egyik kucs- más parasztember a kérdések közepébe, a neki legfontosabbat elmondva. — Ha belép a Búzakalászba, mindent megfizetünk, nem jár rosszul, Ami pénzbe került magának, azért készpénzt kap (műtrágya, miegyéb), amiben meg a munkája van, azért mindjárt munkaegység jóváírása lesz. Maga híres, jó gazda, lehet, hogy mindjárt 100 munkaegysége is lenne, így aztán nem maradna le a többiektől — válaszol Báli Zoltán. Hátul valaki félhangosan megjegyzi: — Ez a legtisztább. Gyorsan peregnek a kérdések, mindegyik gazda azt mondja, ami neki a legfontosabb, ezt tükrözik a kíváncsi, választ váró arcok is. Kerekképű, kis bajuszos ember a következő: — A szőlővel mi lesz? Hatszáz ölet telepítettem a hegyen a tavasz- szal, sok munkám van benne, oszt még nem is termett. — Ha úgy gondolja, meghagyhatja háztájinak — mi a tagok véleményére sokat adunk. Ha pedig behozza, úgy a termelőszövetkezet meg'é- ríti az összes telepítési költségeket. — A »telepítő« feszültsége láthatóan felenged, megenyhülten bólint. — Látjuk a Búzakalász nagy .épít kezéseit. Nem viszi-e el az a hasznot? — Dehogy viszi, sőt hozza. Hát szükségtelen, haszontalan építkezések ezek? Az istálló 2 700 000 forintba kerül és ez a beruházás csak a tehén hasznából évi egymillió forint hasznot fog hozni. Érthető és reális ez, mert 80 tehenünk átlag csaknem 4000 liter tejet ad tehenenként évente. Ezeket nem tarthatjuk a szabad ég alatt és rövid idő alatt megtérül az építkezés összege. Hasznos ez a beruházás, nem igaz? — Többen bólogatnak. — Aztán az sem kis dolog, hogy az összes, 4 700 000 forintot kitevő beruházási költségből több mint 2 milliót saját erőből építettünk, amiért az államtól jogosan egész sor kedvezményt kapunk. Pontosan meg is mondhatom, ha akarják, hogy mit. — Többen is beszélnek egyszerre: »Nem muszáj, értjük, hogy megéri, és nem adósodnak el.« Szép szál, javakorabeli férfié a szó: — Igaz, hogy a Búzakalász jól gazdálkodik, szépek az eredmények, de talán megoldhatná az állam úgy is, hogy az egyénit mindennel úgy támogassák, mint a termelőszövetkezetet, oszt akkor többet termelne az ország. — Hát képes-e az egyéni paraszt- gazdaság bármilyen nagy támogatással is annyit termelni, mint a nagyüzem? Fel tudja-e venni a versenyt a kisparcella a szocialista nagyüzemmel, de akár a kapitalista nagyüzemmel is. Na, ugye, hogy nem. Nekünk pedig mindenképpen sokat kell termelni és amivel az egyéni többet tudna, az nagyon kevés. — Támogatjuk mi az egyéniek termelését is, de képes-e maga, bátyám, a kisparcellán 76 forintért megtermelni egy mázsa búzát, amennyi a búza világpiaci ára? A fejlődés világviszonylatban is a nagyüzem felé tart. Mi ezt szocialista alapon csináljuk. De a mi termelőszövetkezeteink és állami gazdaságaink is sokkal több árut és olcsóbban termelnek, mint azonos területen az egyéniek. Érthető is, mert az nagyüzem, ez pedig kisüzem. — Több élelem kell és olcsóbban, ezt biztosítani és a világpiacon a versenyképességet elérni csak nagyüzemben lehet. Az élet is azt mutatja, hogy nagyon is korlátolt az egyéni parasztság fejlődése. Hisz az elmúlt 25 év alatt mezőgazdaságunk alig fejlődött valamit, azért mert most is úgy gazdálkodunk, mint nagyapáink idején. Ezért kell a nagyüzem, a változás. — Még azt szeretném tudni, hát miért gondolják, hogy jobb lesz, ha a tavasszal megyünk be a termelő- szövetkezetbe és nem várunk őszig? — így beszél élénk figyelem közepette az egyik előbbi hozzászóló. — Én akár ebben a percben aláírnám, hogy ősszel megyünk, mert jó volna az idei bevetetteket még letakarítani. — Nézzék, az állam, a párt jót akar maguknak, hisz közös az érdek. A felszaporodott állatállománynak ősszel már nem lehet megtermelni, előteremteni a takarmányt — és ez nagyon fontos —, de így megtermeljük, biztosítjuk. — De nagyon sokféle munka van még a belépések után, a beindítással, a közös gazdaság kialakításával is. Rendezni kell a bevitt jószágokért és felszerelésért a fizetséget, ki kell alakítani a munkszervezést, hogy ki, hol tud legjobban dolgozni, tagosítani kell a földeket, épületeket kell teremteni — ha kell, építeni is — a jószágnak. Ha mindezt ősszel kezdenénk el, nagy lemaradás lenne a vetéssel, őszi munkákkal, az meg nagy baj, nagy hátrány lenne, így zökkenőmentesen, jövedelem- csökkenés nélkül biztosítható a felfejlődés. Közbeszól valaki: — Tényleg nagy munka, ehhez idő kell, én még kevésnek is tartom azt az időt, ami addig vissza van. — Na, ugye, hogy kell az idő. így jobb az egész közösségnek, ezért tanácsolja a párt ezt és ezért adja a kormány a most belépőknek a sok kedvezményt. (Amikor a közlönyből felolvasta Báli elvtárs a rendelet eme részét, az egyik sarokban ülő javakorbeli parasztember feláll, jól megnézi a hivatalos írást, majd előrehajolva meghallgatja azt.) — A Búzakalász is elvetett közösen. Együtt takaríthatják be mindnyájokét, vagy ha egy új tsz-t akarnak csinálni, akkor maguk külön is tehetik, ahogy tetszik. Rengeteg problémát megvitatnak a gyűlésen a párt és a tanács vezetőivel a dolgozó parasztok. Sok szó esik még a kötelezően fizetendő föld járadékról, az öregek megélhetéséről, mit kap a tsz-tag betegség esetén, jövedelem a tsz-ben, a vezetés és egyebekről. Mivel többen kíváncsiak a mostani, már jól fejlett Búzakalász Tsz- re, megegyeznek, hogy melyik napon nézik meg együtt »belülről«. A lezajlott megbeszélés után nehezen szélednek szét az emberek, pedig már éjfélt kongat a közeli templom toronyórája. Egyikük — nem tud tán nyugodni — vissza is jön beszélgetni, mire egyik csípősnyelvű menyecske tréfálkozva így fogadja: — Na, Jóska bácsi, csak nem akar maga se lemaradni, ugye most már ráér itt lenni, pedig az elején nagyon sietett. Igaza is van — fordítja komolyabbra a szót — csak hasznosabb, ha itt beszélgetünk. Az első közös beszélgetés is mutatja, hogy ezek az emberek nagy elhatározás előtt állnak, lato'gatják, fontolgatják a hallottakat. Érik az elhatározás bennük is, amikor az értelem, a »jobbik ész« felülkerekedik és győz. Somi Benjamlnné
