Tolna Megyei Népújság, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-20 / 43. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. február 20. Antos István pénzügyminiszter beszámolója az országgyűlés csütörtöki ülésén, (Folytatás az 1. oldalról.) vállalatok gazdálkodásának össze­vont eredménye pedig 1,9 milliárd fo­rinttal kedvezőbb az elmúlt évinél. 1959-ben az állami vállalatok összevont eredménye — az ellen­forradalom óta első ízben — nye­reséges. A kormány szerény mértékű adó­emelést hajtott végre, a 8 holdon fe­lüli, módosabb, nagyobb jövedelem­mel rendelkező parasztgazdaságoknál. Az adótételek 12-től 18 százalékig terjedő mértékben emelkednek. Magasabb adóbevételre számí­tunk a magániparosok szűk, nagy­jövedelmű felső rétegétől, a jöve­delmek gondosabb számbavétele út­ján. Ugyanakkor a kormány 50 szá­zalékos kedvezményt biztosít az évi 18 000 forintot meg nem haladó jö­vedelmű, helyi szükségletre termelő falusi kisiparosok számára. Ez a kedvezmény a falusi kisiparosság számára az eddigieken felül 8 mil­lió forintot jelent és hozzájárul ah­hoz, hogy javuljon a községekben a kovács, bognár és más — a lakosság ellátása szempontjából fontos —kis ipari tevékenység. Indokolt volt továbbá változtatást végrehajtani egyes nagyjövedelmű szabadfoglalkozást folytató kategó­riák jövedelmeinek, valamint az ál­lami alkalmazásban levő művészek tudományos és más dolgozók külön- jövedelmeinek megadóztatásánál. Itt az eddig érvényben volt 6-tól 25 százalékig terjedő adókulcsokat 3- tól 50 százalékig terjedő adókul­csokra változtattuk, fenntartva to­vábbra is a munkaviszonyból szár­mazó jövedelmek teljes adómentes­ségét. A forgalom és a jövedelem emel­kedésével összhangban kis mérték­ben növekednek a szövetkezetek forgalmi és jövedelemadó befizeté­sei. Az 1959. évi állami költségvetés kiadósai kereken 5,5 milliárd fo­rinttal — 1,8 százalékkal — halad­ják meg az 1958. évi teljesítést. A népgazdaság fejlesztésére és pénzellátására 28,9 milliárd forint, az összes kiadások 55,5 százaléka: szo­ciális és kulturális célokra 16,3 mil­liárd forint, a kadások 31,3 százalé­ka: a fegyveres testületek fenntartá­sára, valamint a rend- és jogbizton­sági feladatokra 4,9 milliárd forint, a kiadások 9,4 százaléka: végül az igazgatási feladatokra 2 milliárd forint, a kiadások 3,8 százaléka jut. A költségvetés beruházási elő­irányzata 1,9 milliárd forinttal ma­gasabb az 1958. évi teljesítésnél. Az előirányzott beruházások 76 száza­léka esik a termelő beruházásokra, 24 százalék a nem termelő beruhá­zásokra. Az utóbbinál elsősorban a lakásépítés és az általános iskolai tanteremépítés köt le nagy össze­geket. A-termelő beruházások összegé­ből 39 százalék esik építésre a múlt évi 40 százalékkal szemben, ugyan­akkor a gépi beruházások aránya a múlt évi 29 százalékról 35 száza­lék fölé emelkedik. 1959-ben a nehézipar beruházásai közül kiemelkednek a villamosener­giatermelés és a szénbányászat be­ruházásai. A gépipari beruházások közül a Diesel-mozdony és motor gyártásra, az erősáramú elektromos ipari, a híradástechnikai és műszer­ipari gyárak fejlesztésére előirány­zott beruházások emelkednek ki. A könnyűipari beruházások közül a papír, valamint a bőr- és cipő­gyárak bővítésére, élelmiszeripar­ban, a konzervipar, a tejipar és a mélyhűtőipar fejlesztésére szolgáló beruházások a legfontosabbak. Fej­lődik a közlekedés, a hírközlés és az úthálózat. Az iparnál is, a keres­kedelemnél is bővül a raktártér. Je­lentős összegek szolgálják a szállo­dák építésének befejezését. Az elmúlt évinél nagyobb össze­get fordítunk az állami gazdaságok, a kísérleti gazdaságok, a hibridku­korica vetőmagelőkészítő üzemek, a mesterséges megtermékenyítő álló mások, valamint a gépállomások beruházásaira. A termelőszövetkezetek támogatása Az 1959. évi költségvetés az el­múlt évinél lényegesen magasabb összegben 1025 millió forintban irá nyozza elő a termelőszövetkezetek nagyüzemi beruházásaihoz (épület, gép, tenyészállatok) biztosítandó ál­lami eszközöket. A termelőszövetke zeti tagok akkor járnak el helyesen, ha évről évre saját erőből is messze menően törekednek az álló- és for­góeszközök gyarapítására. Különö­sen fontos, hogy az újonnan alakuló termelőszövetkezetek jól alapozzák meg a közös gazdálkodást. Vigyék be a jószágot is, a szükséges takar­mányt is a szövetkezetbe, gyara­pítsák már az indulásnál a közös vagyont. Az ilyen szövetkezetek szá mára az állam hitelt, anyagot és épí tőkapacitást biztosít. A költségvetésben 13 000 lakás ál­lami eszközökből történő felépítésé­hez biztosította a szükséges ösz- szeget. Ezen felül a költségvetés 620 millió forint kislakásépítési hitel és 245 millió forint öröklakásépítésre nyújtott hitel fedezetét foglalja ma­gában. A kormány a saját lakás megszer­zésének most egy újabb formáját hozza létre a lakásszövetkezetekről szóló határozatában. A lakásszövetkezeti akció felté­teleit a kormány úgy kívánja meg­állapítani, hogy az átlagos kerese­tűek, elsősorban munkások,' megfe­lelő takarékoskodás esetén saját lakáshoz juthassanak. A lakásokat az állam kedvezményes szövetkezeti áron bocsátja a szövetkezet tagjai­nak személyi tulajdonába. A ked­vezményes szövetkezeti ár már igen jelentős állami támogatást tartal­maz. Ezen felül további kedvez­mény, hogy az árnak mindössze 15 százalékát kell készpénzben előre le fizetni és a fennmaradó részt 30 év alatt, kamatmentesen lehet törlesz­teni. Az előrefizetésnél a szociális szempontok érvényesítésére továb­bi kedvezményt jelent, hogy az el­tartott családtagok után családta­gonként 2000 forint engedmény szá­molható el. Növekszik a reálbér Ez évben a terv előirányzatai sze­rint — a nyereségrészesedést nem számítva — kereken 3 százalékkal nő a munkások és az alkalmazottak reálbére. Ezt figyelembe véve, va­lamint a dolgozók létszámának mint egy 80 ezer fővel való növekedése kö vetkeztében 1959-ben 3 milliárd fo­rinttal emelkedik a béralap. 1959. január 1-ével nagyarányú nyugdíjreformot hajtottunk végre, amire 640 millió forintot irányoz­tunk elő és ezzel 430 ezer nyugdíjas helyzetén javítottunk. 1951-ben a nyugdíjakra előirányzott összeg még csak 1,1 milliárd forintot tett ki, 1959-ben pedig ez már három és fél­szer ennyi, 3,9 milliárd forint. Ez év első felében sor kerül a családi pótlékok részleges felemelé­sére is. Emelkedik a 3 és ennél több gyermekes családok, továbbá az 1 és 2 gyermekes egyedülálló nők részére járó családi pótlék. Az emelés 220 ezer családot érint. A rendezés után a családi pótlék évi költségkihatása az eddigi 800 millió forintról 1,3 mii liárd forintra emelkedik. Az 1959. évi költségvetés 350 mil­lió forintot biztosít az egészségügyi dolgozók és pedagógusok bérének rendezésére. 52 ezer szakképzett egészségügyi dolgozó, orvos és gyógy szerész, továbbá 85 ezer pedagógus részesül béremelésben. A bérren­dezés következtében az orvosoknál átlagosan 21,3 százalékos, a gyógy­szerészeknél 12,8 százalékos, az egészségügyi közép kádereknél 10,3 százalékos, a pedagógusoknál pedig átlagosan 13,6 százalékos. Az egészségügyi, szociális és kul­turális kiadások — a költségvetési összkiadások növekedését jóval meg haladó mértékben — 17,5 százalék­kal emelkednek. A kórházi ágyak száma eléri a 69 000-et, ami kétszerannyi beteg kórházi kezelésére nyújt lehetősé­get, mint a felszabadulás előtt. A szakorvosi rendelőintézeti és gon­dozóintézeti napi rendelési órák szá ma 525-tel emelkedik és összesen na pi 24 500 lesz. Tovább bővítjük a nevelőotthonok és a szociális ottho­nok befogadóképességét. Az egészségügyi és szociális intéz­ményeknél a hangsúly most az el­látás minőségének fejlesztésén van. Kulturális intézményekre 420 mil­lió forinttal fordítunk többet, mint 1958-ban. Ez évben 4000 új óvodai férőhely létesül, 1200 új általános is kólái tanuló csoport és 200 új kö­zépiskolai tanulócsoport többlet- költségeire nyújt a költségvetés fe­dezetet. A felsőfokú oktatásban résztvevő hallgatók száma 1200 fő­vel több lesz, mint az elmúlt év­ben volt. Az eddiginél 20 százalékkal na­gyobb összeg áll rendelkezésre az országos és közművelődési könyv­tárak könyvállományának gyarapí­tására. A színházi előadások száma 10 001-el több lesz, mint az elmúlt évben. A költségvetés növekvő elő­irányzatokat tartalmaz a művészeti intézmények és a különböző műve­lődési feladatok támogatására. A tudományos kutatásra a költség vetés 18 százalékkal nagyobb ösz- szeget biztosít, mint az elmúlt év­ben. Emelkedik a költségvetési szervek és intézmények létszáma is. A lét­számtöbblet döntő részét a kulturá­lis szervek ötezer fős, valamint azon belül háromezer új pedagógus, va­lamint az egészségügyi szervek 2800 fős emelkedése teszi ki. 1959-ben is jelentős mértékben emelkedik a tanácsok költségvetése, öt évvel ezelőtt a tanácsok hatáskö­rében volt intézmények és felada­tok pénzügyi kerete még nem érte el az ötmilliárd forintot, ma már megközelíti a tízmilliárd forintot. Kiadásaikat korábban nagyrészt ál­lami hozzájárulásból fedezték. Eb­ben az évben — eltekintve q be­ruházásoktól — az átengedett álla­mi bevételek a kiadások 88 százalé­kára nyújtanak fedezetet és csak a különbözetre biztosítunk állami hoz zájárulást. 1955-ben még csak 300 millió fo­rint volt a községfejlesztési alap összes bevétele, 1959-ben ez az ösz- szeg már az egymilliárd forintot is meghaladja. Ismeretes, hogy 1959. január el­sejével új termelői árak léptek élet be. A költségvetés még a régi ára­kon készült. Ezért a költségvetési törvényjavaslatban a kormány fel­hatalmazást kér arra, hogy a költ­ségvetés irányzatainak az új terme­lői árrendszer alapján szükséges mó dosítását saját hatáskörében végre­hajtsa. E munka során a pénzügyi szerveknek, de valamennyi irányító hatóságnak az a feladata és köteles­sége, hogy az átszámítás során szi­gorú pénzügyi fegyelmet érvényesít­senek és így biztosítsák, hogy az át­árazott költségvetési okmányok pon tosan megfeleljenek az országgyűlés által jóváhagyott előirányzatok­nak. Antos István ezután arról be­szélt, hogy széles dolgozó rétegekben vetődik fel a szocialista építés meg­gyorsítása: megvan az akarat, az al­kotó lendület a merészebb célkitűzé­sek valóraváltására. Ezzel összefüg­gésben megállapította: a szocialista építés meggyorsításáért, a terv olyan túlteljesítésére kell törekedni, hogy az összhatásában kedvező nép gazdasági eredményt biztosítson, ősz tönözni minden olyan termelési terv túlteljesítést, amely az exportter­melés fokozását, a belföldi hiány­cikkek körének csökkentését, vala­mint a beruházási célkitűzések gyor sabb megvalósítását szolgálja. — Ugyanakkor nem szabad megenged­ni anyagfelhasználást a népgazdaság számára nem szükséges termékek előállítására. Vállalatainknak törekedniök kell arra, hogy a kapacitásokat egysze­rű, szerény eszközökkel alkalmassá tegyék a változó igények kielégíté­sére. Az eddiginél gyorsabban, ru­galmasabban kell élni a nemzetközi munkamegosztás szélesedő lehetősé­geivel. Nagy lépésekkel kell előrehaladni a műszaki fejlesztés területén, a gyártmányok korszerűsítésénél, a gazdaságos gyártástechnikai mód­szerek alkalmazásában. Különösen fontos, hogy maradéktalanul vég­rehajtsuk a hároméves terv olyan kiemelt technikai fejlesztési prog­ramjait, mint a dieselesítés, az erős­áramú, híradástechnikai és műszer­ipari fejlesztési tervek, a vegyipar, fejlesztése, a mezőgazdaságban a hibridkukorica vetőmag széleskörű elterjesztése, stb. A műszaki fejlesztési alapból kuta­tásokra, új gyártmányok kifejleszté­sére az eddigivel szemben mintegy 30—40 százalékkal nagyobb pénzügyi lehetőség áll a vállalatok, kutató- intézetek és minisztériumok rendel­kezésére. A magyar népgazdaságban a gyors­ütemű bővített újratermelés rendkí­vül fontos feltétele a külkereskede­lem és devizagazdálkodás szilárd egyensúlya. Ezért az exporttermelés­re, a termékek minőségére, a gyárt­mányok korszerűsítésére, világpiaci \ versenyképessége javítására minden területen továbbra is messzemenő fi­gyelmet kell fordítani. A kormány rámutat arra a hatal­mas erőforrásra, amit számunkra a Szovjetunió önzetlen testvéri segítsé­ge és a szocialista tábor országainak egyre szorosabbá váló összefogása biztosít. A szocialista táboron belül kialakuló nemzetközi munkamegosz­tás, a termelés szakosítása és koope­rációja lehetővé teszi, hogy azokban' a termékekben, amelyeket a baráti országok szükségleteire is gyártunk, a nagy szériákban való termelés leg­modernebb technológiáját alkalmaz­zuk és a termék előállításához szük­séges munkaórák számát radikálisan csökkentsük. Önköltség, tér m el ék enység, takarékosság A tervtúlteljesítés további igen fontos területe az önköltség, a ter­melékenység, a takarékosság. Itt kell elsősorban terven felüli eredménye­ket elérni, ez a szocialista akkumulá­ció legfontosabb forrása. A kormány takarékossági felhívása azonban nemcsak 1958-ra szólt. Itt az ideje, hogy az 1959. évi intézke­dési tervek minden vállalatnál elké­szüljenek és ezek a terven felüli ön­költségcsökkentésre, a terven felüli termelékenység emelésre irányulja­nak és ezáltal járuljanak hozzá a népgazdaság rendelkezésére álló erő források terven felüli bővítéséhez. Az új termelői árrendszer elsősor­ban anyagtakarékosságra ösztönöz. Minél inkább csökkentik a vállala­tok . a fajlagos anyagfelhasználást, a hasznos anyagkihozatal, a gondosabb anyagelőkészítés, a korszerűbb és könnyebb gyártmánykonstrukciók szerkesztése révén és más módon, annál szélesebb körben nyílik lehe­tőség, hogy a rendelkezésre álló anyagmennyiségből több terméket állítsunk elő és ilyen módon meg­alapozzuk a hasznos irányú tervtúl­teljesítést. Minthogy gazdasági fejlődésünk je­lenlegi időszakában a szocialista épí­tés meggyorsítása, a termelőerők fej­lesztése a központi kérdés, nagy fi­gyelmet kell fordítani a beruházási tevékenységre. 1958-ban először a be­fejezetlen beruházások állománya jelentősen csökkent. A beruházási tevékenység javításánál 1959-ben to­vábbi előrehaladást kell elérni. A felemelt beruházási kereteket tervszerűen és koncentráltan kell felhasználni. Csak olyan új be­ruházásokat szabad megkezdeni, ahol a tervek készen vannak, a technológiai feltételek teljes mér tékben tisztázottak. Meg kell rövidíteni az építkezések kivitelezésének időtartamát és az anyag és munkaerő jobb koncentrá­lásával, az építőipari tevékenység helyes megszervezésével biztosítani kell, hogy a beruházások műszakilag szükséges idő alatt befejeződjenek. Csökkenteni kell az építési költsége- j két, ezért az anyagtakarékosságra, az építőipari gépek jobb kihasználá­sára, a munka jó megszervezésére az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani. Biztosítani kell, hogy a tervek a legkorszerűbbek, a gazda­ságos kivitelezést és üzemeltetést biz­tosítók legyenek. 1958-ban a népgazdaság kísérletei emelkedtek. Jelenleg ipari üzemeink­ben megvannak a normális, egyenle­tes ütemű termeléshez szükséges anyagkészletek. Egyes üzemek azon­ban indokolatlanul terven felüli kész­letek gyűjtésére törekednek. Határo­zottan kell fellépni a szükségleteken felüli készletgyűjtéssel szemben, mert az haszontalan célra köti le a nép­gazdaság anyagi erőit. Végezetül fejlődésünk szempontjá­ból valamennyi állami szervnek, vál­lalatnak, intézménynek figyelmét fel kell hívni arra, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése össztársadal­mi ügy és a mozgalom fellendítésé­ben mindenkinek megvan a maga feladata. Ahhoz, hogy a termelőszö­vetkezetek nagyüzemi gazdálkodásá­nak kialakítására irányuló törekvé­sek eredményesek legyenek, hogy országosan előrelendüljön a termelő­szövetkezeti mozgalom, az állami gazdaságok jó vetőmagvakkal, te­nyészállatokkal, a gépállomások ki­váló gépi munkával, a felvásárló szervek a termelőszövetkezeteket se­gítő szerződéskötésekkel és azok jó lebonyolításával, az ipar jó gépekkel, műtrágyával és vegyi anyagokkal, az építőipar a beruházások időben és jó minőségben való elvégzésével já­ruljon hozzá. A kormány az 1959. évi népgazdasági terv és költségvetés összeállításánál számolt a termelő­szövetkezeti mozgalom jelentős fel­lendülésével: ezért a népgazdasági tervben és a költ­ségvetésben megfelelő tartalékot biztosított a területileg fejlődő és az újonnan alakult szövetkezetek megszilárdításának, a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges beru­házások anyagi alátámasztásának céljaira. Emellett a kormány számít arra is, hogy az építőanyagipar és az építő­ipar dolgozói — mint azt a múlt év­ben is tették — a terv túlteljesítésé­vel növelik az építőipar termelését és ezzel segítséget nyújtanak a mező- gazdaság szocialista átszervezésének sikeres végrehajtásához. Antos István pénzügyminiszter be­fejezésül a forradalmi munkás-pa­raszt kormány nevében kérte az or­szággyűlést, hogy az 1959. évi költ­ségvetésről szóló törvényjavaslatot fogadja el. Baráti látogatásra Budapestre érkezett a Guineái Köztársaság kormányküldöttsége A Magyar Népköztársaság Minisz­tertanácsának meghívására csü­törtökön reggel baráti látogatásra Budapestre érkezett a Guineái Köz­társaság kormányküldöttsége. A de­legáció vezetője Louis Lansana gaz­dasági és tervezésügyi miniszter, a küldöttség tagjai Fodeba Keita bél­és biztonsági miniszter, Alassane Diop tájékoztatásügyi államtitkár és Mouhamadoul Habib Miang, az együttműködési miniszter kabinet- irodájának igazgatója. A küldöttség fogadására a Keleti pályaudvaron megjelent Apró An­tal, a minisztertanács első elnök- helyettese, Kristóf István, az Elnö­ki Tanács titkára, dr. Sík Endre kül ügyminiszter, Biszku Béla belügy­miniszter, Incze Jenő külkereskedel­mi minszter, Benke Valéria műve­lődésügyi miniszter, Kossá István közlekedés- és postaügyi miniszter, Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke, Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront főtitkára, Veres József, Bu dapest főváros tanácsa végrehajtó bizottságának elnöke, Dinnyés La­jos, az országgyűlés alelnöke,’vala­mint a külügyminisztérium, a bel­ügyminisztérium, a honvédelmi mi­nisztérium vezető munkatársai, a po­litikai és a gazdasági élet számos más képviselője. Jelen volt a fo­gadtatáson a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tag­ja. A küldöttséget Apró Antal üd­vözölte. Apró Antal szavaira Louis Lan­sana válaszolt. * Dr. Münnich Ferenc, a miniszter- tanács elnöke csütörtökön délelőtt fogadta a Guineái Köztársaság kor­mányküldöttségét, élén Beavagui Louis Lansana gazdasági és tervezés­ügyi miniszterrel és szívélyes baráti beszélgetést folytatott velük. A foga­dáson magyar részről jelen volt dr. Sík Endre külügyminiszter, Biszku Béla belügyminiszter, Incze Jenő kül­kereskedelmi miniszter, Benke Valé­ria művelődésügyi miniszter, Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal el­nöke, valamint a politikai és gazda­sági élet több más vezető személyi­sége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom