Tolna Megyei Népújság, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-12 / 36. szám

13)59. február 12.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

Csak a jobbat választja az ember...

i.

A FŐNÖKNÉL...

Középtermetű, egyenruhás vasutas lép be a főnöki iroda ajtaján, majd sapkáját forgatva, moz dulatlan, merev arccal megáll Vajda Gyula állomásfőnök előtt. Zavart, látszik, hogy valami bánt ja.

— Főnök elvtárs, hívására meg jelentem.

—• Üljön csak le Molnár elvtárs, beszédem van magával — így az állomásfőnök. Tudja-e, hogy miért hivattam?

— Hát... gondolom.

— Maga nem először van itt ilyen ügyben és attól tartok nem is utoljára. Emlékszik a múltkoriban elszundikált a fékbódéban és éppen figyelmetlensége miatt erősen összekoccantak a kocsik, emiatt a savasvagon öngyulladás következtében majdnem leégett. Hányszor, de hányszor elkésett már a műszakról is, és nem tudtam kivel helyettesítsem. Tudja milyen fontos a vasútnál a pontosság! Most meg lám, tegnap egyáltalán el sem jött dolgozni. Ez így nem mehet tovább. Mi az oka ennek a sorozatos hanyagságnak, mondja meg őszintén!?

— Hát röstellem, hogy így történt, de mit csináljak. Hiába egy ember két nyerget egyszerre nem tud ülni. A föld miatt van minden. Művelem a 6 holdamat és amiatt vagyok mindig holtfáradt a munkában, azért kések el, azért maradtam el engedély nélkül tegnap is. De mégha volna értelme, hiszen annak a rabja vagyok.

— Valamit tenni kéne... Nem gondolná, hogy okosabb lenne, ha a felesége belépne a földdel, itt Bátaszéken a Búzakalász Termelőszövetkezetbe? Hát vasutas maga, vagy egyéni paraszt? Ennek így nincs értelme, mert az örökös fegyelmezetlenség tarthatatlan, nem dolgozhat senki maga helyett. Jobban járnának, ha az asszony belépne, nem gondolja? Gondolkozzon a megoldáson.

Mí.

VITA A CSALÁDBAN

A fiatalasszony a lábatlankodó ! kisebbik fiút odébbtolva, zsebéből egy papírdarabkát vesz elő, az asztalra teszi.

— Olvasd el apám, itt a nyilatkozat, aláírtam. Embere értetlen arcát látva, így folytatja. — Beléptem, nem küszködök én tovább. Azt sem akarom, hogy ■ a nagy hajszában neked is valami bajod legyen a vasútnál.

Molnár Lajos sápadtan olvassa, egy darabig szótlanul nézi az asztalt, majd elfojtott indulattal beszélni kezd.

— Hát mégiscsak beléptél? Nem azért mondtam én el, mit mondott a főnök, hogy te megfogadd. Nem jó neked így? Mit szólnak a vas utasfeleségek? Várnál legalább.

— Nem várok én semeddig, nekem ebből elegem van! rr repli- kázik a fiatalasszony. — Hét hónapra született megh-mind a két fiam, tudod jól, a hajsza miatt. Szaladgáljak a fuvarosért, az adó miatt a tanácshoz, lóssak-fussak ide-oda, idegeskedjem mindenért! Belevágtunk a házvételbe, miből akarod kifizetni? Most beszélj, erre felelj! — Emlékszel a múltkori vitánkra. Megvárjam, míg teljesen odalesz a békesség, amíg mi is összeverekszünk a föld miatt, a kinti munka miatt, mint a vasutas kollegáid csinálták? Lát hatod a Jucinak is mennyivel jobb a Búzakalászban! Belépek én.

— Mit bánom én, csinálj, amit akarsz — legyint dühösen Molnár Lajos, majd meglódul és nagy lendülettel bevágja az ajtót.

111.

JŐ ÜTŐN

Ilyen előzmények után megnéztük mi van most, egy év eltelte után Molnár Lajosnéval. Hogy látja, megérte-e szembeszegülni a régihez inkább húzó férjével?

Jókedélyű asszony, elneveti ma gát, mikor kérdezzük és szaporán válaszol.

— Hajaj .más szelek fújnak azóta minálunk. Az uram is másként beszél, mióta látja, mennyit kerestem. Nincs olyan nap, hogy ne mondaná: — »De okosan tetted«. »De jó, hogy nem hallgattál rám.« Nem hagynám el én semBefejeződtek

a Vöröskereszt járási értekesietek

A gyönki járás kivételével mindenütt megtartottuk a vöröskereszt elnökségi, valamint a titkári értekezleteket, ahol értékeltük az elmúlt évi munkát, valamint az 1959. első félévi munkatervet ismertettük. Az elmúlt év munká- : ját értékelve elmondhatjuk, hogy az 1958-as év a vöröskereszt szervezetek megerősítésének éve volt. Megerősödtek az alapszervezetek, valamint a járási szervek, a megyei vezetőséget pedig vöröskeresz tes aktívákkal erősítettük meg. Kialakítottuk szervezeteinkben a ! kollektív vezetést. A járások közül a legeredményesebb munka a bonyhádi járásban van. De jól dől ] gozik a dombóvári járás is, amely ' az utóbbi időben sokat fejlődött.

A vöröskereszt és a nőtanács kapcsolata jó, s ebből követke- * zően kísérletképpen a bonyhádi : titkári értekezletet összevonva tar tottuk, amely igen jól sikerült.

; Ezt a módszert a továbbiak során máshol is alkalmazzuk. A dombóvári járásban megtartott vezetőségi értekezlet is igen aktív volt. A színvonalat emelte az is, hogy egy-egy szervezetet beszámoltattunk a végzett munkáról. A kurdi vöröskereszt szervezet beszámolója például nagyon jól volt összeállítva és híven tükrözte a kurdi

vöröskeresztesek eredményes mun káját.

Az elmúlt évben a paksi járásban igen sok rendezvényt tartót tak, amelyekre sok résztvevőt tud tak mozgósítani. Jólsikerült például a nagydorogi egészségügyi hét, a györkönyi és a gerjeni kul- túrrendezvény, a paksi véradó ünnepély, stb.

A tamási járásban megtartott értekezleten a résztvevők arról adtak számot, hogy a járásban annak ellenére, hogy függetlenített járási titkár nincs, az éves munkatervből reájuk eső részt teljesítették. A szekszárdi járásban az ifjúsági vöröskereszt szervezetek emelkedtek ki lelkes munkájukkal. A bátaszéki fiú és leányisko la a decsi és hátai általános iskolák kézimunkákat és az iskolájuk életéről készült fényképfelvételek felhasználásával albumot ké szítettek, amellyel beneveztek a Vöröskereszt Ifjúsági Nemzetközi Kiállításra. Pálfa, Tamási, Regöly, Szakály és a nagydorogi általános iskolákban jól működnek az ifjú egészségőr tanfolyamok, amelyeket a% iskolák többségében megszerveztek.

NAGY JÓZSEF

megyei VK szervező titkár

150 kilométer öntözőcső a Gépjavító idei tervében

miért a szövetkezetét. Tízezer forintot befizettünk a ház árába egy év alatt, három hízót vágtunk — soha ekkorát eddig — csak zsírunk 86 liter lett. Vettünk rádiót, ami kell mindenünk van, a gyerekekre is jut. Azt volt ám öröm nézni, amikor a zárszámadás után összeszaladtak az utcabeli asszonyok, megnézni a keresetemet, a sok terményt, no meg a kapott pénzt. Amennyit tudtam, dolgoztam, édesanyám itthon volt az apró gyerekekkel.

— De még mennyire szeret oda járni, veszi át a szót az eddig hallgató öreg néni. De mondtam pedig én is neki, »ne menj Ilka, ne menj lányom«. Most meg azt mondom, melyik vasutasnak a felesége keres itt, Bátaszéken eny- nyit az egyéni gazdaságban? (Mert, a legtöbb vasutas gazdálkodik is.) Hát érdemes a vasutas asszonyoknak egyedül, vagy az urukkal küz deni? Az én Ilkám mindig tudta mit tesz.

*

Az állomásfőnök kérésünkre vá laszolva elmondja, hogy Molnár Lajossal egy-év óta semmi baj nincs, szolgálatát kötelességtudóan mintaszerűen látja el. Mikor Molnár elvtárssal beszélünk feleségéről, annak munkájáról, büszke és ugyanakkor kissé restellkedő mosollyal csak ennyit mond:

— Lassan többet keres, mint én, meg aztán szívesen is van ott, azóta mindig jókedvű. Ha nem szeretném úgy a vasutat, a vasutas életet, akkor gondolkodás nélkül utána mennék én is a termelőszövetkezetbe. Okosan tette, hogy belépett, mert csak a jobbat választja az ember, nem igaz?

Igazat adtunk neki.

SOMI BENJAMINNÉ

HÍREK

— Műsoros szövetkezeti bált rendez február 14-én este 7 órakor a szekszárdi járás szövetkezeti tanácsa Szekszárdon, amelyre a szövetkezetek dolgozóit meghívják.

— Uj városok a Szovjetunió térképén. Rudnij (Kazahsztán). Három évvel ezelőtt ezen a területen csupán a geológusok sátrai állottak. Ma már új város nőtt ki a földből, amelynek több mint 40 000 lakója van. Iskolák, üzletek, egészségügyi létesítmények, óvodák és bölcsődék épültek. Két szakiskola is megnyílt. A város lakosságát a környékben dolgozó vasércbányászok alkotják.

— Az 1937/38. tanévben hazánkban az összes egyetemi hallgatók 3,5 százaléka volt munkás és szegényparaszt származású, az 1957/58 tanévben pedig közel 54 százaléka. A nők számára is megnyílt a továbbtanulás lehetősége. Ma már a beiratkozott hallgatóknak valamivel több mint 30 százaléka nő, szemben az 1937/38. tanévivel, amikor a hallgatóknak csak kb. 15 százaléka volt nőhallgató.

— A számok beszélnek .. ■ Statisztikai adatok szerint Nyugat-Berlin- ben 2700 jövedelemnélküli képzőművész él- Hatszázötven tanítónak és tanárnak, valamint 300 különböző kutatónak nincsen állandó munkájai

— Nősök bálját rendezték meg

február 7-én Tevelen, 8-án pedig az óvodások farsangi karneválját tartották meg a délutáni órákban a községi kultúrházban. Ugyanezen a napon este volt a felnőttek jelmezes bálja, február 9-én a Vöröskereszt, 10-én pedig az úttörők tartottak a kultúrházban farsangi mulatságot.

— Egy kanadai kiadóvállalat

elektronikus berendezése kiszámította, hogy egyetlen újságoldalon 4 367 427 lehetőség van sajtóhibára.

— Nagyszabású borversenyt rendeznek vasárnap Gerjen községben. A verseny győzteseinek a termelő- szövetkezet, állami gazdaság és a tanács ad díjakat. Az első helyezettet egy 50 literes boroshordóval, a másodikat egy puttonnyal, s a harmadikat pedig egy 10 literes demizson- nal jutalmazzák.

— Több gépkocsit, hűtőszekrényt gyártanak Csehszlovákiában. Csehszlovákia ebben az évben több mint 50 ezer gépkocsit gyárt. Ugyanakkor jelentős mértékben emelkedik a hűtőszekrények gyártása is, amelyből idén százezret állítanak elő. Televíziós készülékekből az év folyamán 193 ezret gyárt a csehszlovák ipar.

— Az ellenforradalom óta m g* nőtt a megye lakosságának adófizetési készsége. Ezt mutatja az is, hogy 1958-ban megyénk lakói sokkal nagyobb százalékban teljesítették az adófizetési tervet, mint az ellenforradalmat megelőző években.

Az Országos Takarékpénztár Nagydorog községi fiókjához felvételre keres érettségivel

könyvelői,

számviteli gyakorlattal rendelkező — lehetőleg férfi

munkaerőt.

Bővebb felvilágosítást az OTP nagydorogi fiókja ad.

PINCEHELY

AMIRŐL KEVESET BESZÉLNEK AZ EMBEREK — AZ ŐSI FÖLD NIMBUSZA — A JÖVŐ

A Tolna megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat — amely az utóbbi években a gépek javításáról szinte teljes egészében áttért a különböző mezőgazdasági felszerelések gyártására — a múlt esztendőben kezdte meg az öntözőberendezésekhez szükséges acélcsövek gyártását. Tavaly csak 28 ezer méternyi 85—

100—130 milliméter átmérőjű cső készült a vállalatnál, az idén ennek több mint ötszörösét, 150 kilométernyi csövet gyártanak.

A csöveket termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban használják majd fel az öntözéses gazdálkodás bevezetésére.

X.

Több helyen mondották, hogy ma már nem vásárolnak az emberek földet, mint azelőtt, pedig ma volna, aki szívesen eladná. Érdemes azt is megnézni, hogy az emberek közül többen miért adnának el szívesen néhány hold földet. Az első megjegyzés a »miért«-re ez volt:

— Az adó miatt. Többen úgy gondolkodnak, hogy ha egy-két holddal kevesebb lenne a földterületük, alacsonyabb kategóriába esnének az adófizetésnél.

Ezt nem közvetlenül »érdekelt« mondta, ezért néhány parasztembert is megkérdeztem. Meglepetésemre egyik sem az adófizetésre hivatkozott, hanem:

— Először is azt kell megnézni, hogy kinek van eladó földje, vagy lenne, ha volna rá vevő. Legfeljebb egy-egy idősebb házaspárnak, akiknek már nehezükre esik a munka és öregségükre szeretnének gondta- lanabbul élni.

A másik:

— Fiatalabb házaspárról is hallottam, akik szívesen adnának el földet. A leányuk férjhez ment, az már nem otthon dolgozik, a fiúk pedig elment Pestre és ott dolgozik valamelyik gyárban, s nem is akar hazajönni, mert azt mondja, hogy őt nem érdekli a föld.

Itt érdemes egy kicsit megállni és ezen vitatkozni, mert azt hiszem, hogy ezzel a »miérttel« érdemes egy kicsit foglalkozni.

Egymás mellé kerültünk a vonatban egy 18—19 év körüli fiatalemberrel. Elegáns ruha volt rajta, nyakkendőt viselt, bőrönd és aktatáska volt nála. Ó is Pincehelyen szállt fel. Az tűnt fel, hogy tenyere, ujjai kicsit sem hasonlítottak az irodai munkát végző emberéhez: a bőr töredezett volt, az ujjak megvastagodottak — tehát láthatóan fizikai munkás. Volt időnk, hát beszélgettünk.

Az ő sorsa is sok tanulságos dologra hívta fel a figyelmem. Szülei otthon, Pincehelyen gazdálkodnak, ő pedig — ha jól emlékszem — Kispesten dolgozik gyárban. Szakmunkás. Kiderült, hogy ahányszor csak hazajön látogatóba, a szülei valósággal könyörögnek neki, hogy hagyja ott a gyárat és segítsen otthon, nősüljön meg, vigyen a házhoz egy jó dolgos leányt, mert a szülei már nem bírják a sok munkát.

— És maga nem megy haza?

—- Nem ment el a jó dolgom — mondja a világ legtermészetesebb hangján. — Taián, ha nem kóstolok bele a városi életbe, akkor más lenne a helyzet — hazamennék. De így ... Ledolgozom a műszakot, megmosakszom, átöltözöm és a körúton már észre sem veszik, hogy munkából jövök. Ráérek szórakozni, mert a következő műszakig nincs semmi dolgom, gondom. Ráadásul biztos a jövőm, mert tudom, hogy hónap végén mennyi lesz a borítékban.

Egy új világot ismert meg a városban, az ipari üzemben megkóstolta, megtetszett neki, s esze ágában sincs visszamenni a szüleihez, ahol egy egészen más, s közel sem ilyen jó éiet várna reá.

Lehet, hogy egy idő múlva az ő szülei is kiírják majd az ablakba, hogy »Két hold föld eladó«. És nem is lehet elszigetelt jelenségnek nevezni a hasonló eseteket.

A tanulság: a fiataloknak nem

tetszenek az otthoni élet- és munka- körülmények, igényesebbek lettek, mivel ezernyi módon tapasztalták, hogy annál jobb, gondtalanabb életet is lehet élni és ezért vágynak el a szülői háztól, vagyis, a faluból a városba.

A szülők pedig fiúk segítsége híján még többet dolgoznak, hiszen a földet nem hagyhatják parlagon, de végül is belefásulnak a munkába, eljár felettük az idő, az erejük is elfogy és esetleg szívesen eladnának néhány holdat, hogy kevesebb gondjuk, munkájuk legyen.

De vajon hova fog ez vezetni? Addig rendben van, hogy a fiatalokat nem elégíti ki az az életmód, ahogyan apáik és nagyapáik éltek évtizedekkel ezelőtt, s egy gondtalanabb, könnyebb életre vágynak munkájuk után. Eddig ezt a városban, az ipari nagyüzemekben próbálták megkeresni. De nem valószínű, hogy ez holnap is lehetséges lesz. Ha az ipari munkások száma növekszik, akkor több élelmet kellene szállítani a városba, de ehhez többet is kellene termelni. De, ha a pincehelyi legény, miután érzi, hogy már őt is elfogadják munkásszámba, az iparba megy dolgozni, akkor szaporítja az ipari munkások, az élelmiszervásárlók számát és csők- kenti azokét, akik azt termelik. Ez semmi esetre sem vezet kiegyensúlyozottsághoz, ezért ennek a gyakorlatnak nem is lehet jövője.

Nem tudtak pontos számadatot mondani Pincehelyen arról, hogy hány fiatal dolgozik jelenleg az iparban és főként, hogy mennyi készül oda. Kapásból is sok nevet soroltak fel. Szüleik még törik magukat, iparkodnak. De ha két, vagy öt év múlva végképp kiesik kezükből a szerszám — mi lesz a földdel? S ez nem egyik, vagy másik családnak a problémája Pincehelyen, sőt, még nem is az egész községnek — ez több annál: ez az egész ország ügye. A föld kevesebbet terem és akkor hogyan tudjuk majd biztosítani az ország szükségletét? Az ipar sem fejlődhet, ha nem tudjuk biztosítani számára mezőgazdasági terményekből a fokozott szükségletet.

Utitársam minderre nem gondolt. Amikor ilyen irányba próbáltam terelni a beszélgetést, meglehetősen szűklátókörű véleményt alkotott:

— Nézze, én egyelőre úgy dolgozom, hogy az én csoportomban senki sem dolgozik különben. Jutalmat is kaptam. Nekem ez a lényeg, nekem erre van gondom, meg, hogy pontosan számolták-e ki a fizetést, s ha nem, reklamáljak. Hogy aztán mi lesz az élelmiszerellátással, azzal már törődjön az, akit azzal megbíztak és aki azért kapja a fizetést.

Amit szülei jövőjéről, öregségéről mondott, az most külön kérdés. Most csak maradjunk ennél az országos ügynél, aminek a megvalósítása Pincehelyen, a pincehelyi embereken is múlik. És amit itt is meg kell és meg is fognak oldani!

(Folytatjuk.)

Boda Ferenc