Tolna Megyei Népújság, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-12 / 36. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! wir 7 a I &M; I MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT £S A TANÁCSOK LAP’jTA IV. évfolyam, 36. szám. ARA: 50 FILLER Csütörtök, 1959. február 12. Ülést tartott a Megyei Tanács Tolna megye tanácsa szerdán, február 11-én ülést tartott. Az ülésen megjelent Prantner József elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, országgyűlési képviselő, ezenkívül megjelentek Bolvári Jó- zsefné, Kaszás Imre, Péti János, Hős nyánszki János Tolna megye ország- gyűlési képviselői, valamint a megyei tanács tagjai, párt- és állami szervek meghívott vezetői. A gyűlés elnöke Srottner Károly elvtárs volt. A gyűlés egy igen ünnepélyes ak tussal kezdődött. A Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa jóváhagyta a Tolna megyei tanács végrehajtó bizottsági tagjainak a megválasztását és így sor került a v. b. tagok eskütételére. Valamennyien felsorakoztak az elnöki asztalnál s a gyűlés elnöke előtt letették az esküt. Esküjükben megfogadták, hogy a legjobb tudásuk szerint, minden erejükkel igyekeznek a népköztársaság törvényeit betartani és betartatni. A végrehajtó bizottság tagjai a következők: dr. Tuska Pál elnök, Vigh Dezső, Báli Zoltán, Gyugyi János elnökhelyettesek, dr. Polgár Ferenc titkár, Daradics Ferenc, Be- rényi János, dr. Kovács V. Károly, Osztermayer János, Sári József, Sza- lontai János, Walter János, Vugrik Valdemárné. Az első napirendi pont — amely az 1958. évi községfejlesztésí tervek teljesítésével és az 1959. évi községfejlesztési feladatokkal foglalkozott — előadója dr. Tuska Pál elvtárs, a megyei tanács v. b. elnöke volt. Dr. Tuska Pál elvtárs a beszámolójában többek között ezeket mondotta: — A tanácsok az évek során egyre inkább a területük gazdáivá váltak. Fokozódott önállóságuk, aminek az egyik legfontosabb megnyilvánulási formája a községpolitikai mun ka. Ez nem csupán, sőt nem elsősorban adminisztratív tevékenységet jelent. Ennek a nagy jelentősége mindenekelőtt abban rejlik, hogy a tö- megek széleskörű szervezésével, moz gósításával igyekszik közérdekű feladatokat végrehajtani. Ezért a községpolitikai munka végső soron a párt politikájának a megvalósítása. — Az előző évek községpolitikai munkáját értékelve megállapíthatjuk, hogy évről évre szembetűnő a fejlődés. Rendeletek, különféle kormányintézkedések születtek, amelyek következtében a községpolitikai célkitűzések évről évre fokozott mértékben valósultak meg. Míg 1957- ben a megye 76 községében szavaztak meg a tanácsok községfejlesztési hozzájárulást, addig 1958- ban már három község — Bogyisz- ló, Fürgéd és Várong — kivételével minden községben volt községfejlesztési hozzájárulás. De minden évV ben növekedett az előző évihez viszonyítva megyei átlagban a községfejlesztési hozzájárulás százaléka is. Sok községben több évre előre megszavazták a hozzájárulást és ez lehetővé tette nagyobb közérdekű feladat végrehajtását, vagy megkezdését is. Nagyjelentőségű volt a célkitűzések megvalósítása szempontjából az a kétmillió forint községfejlesztési hitel, amelyet az állam Tolna megyében a nagyobb feladatokat megvalósító községek rendelkezésére bocsátott. Több községben tartalékoltak bizonyos összeget a következő évi célkitűzések végrehajtásához. Dr. Tuska Pál elvtárs beszélt több olyan hiányosságról is, amelyeket az elmúlt év során tapasztaltak a községpolitikai munka terén. így például nem mindenütt helyeztek kellő gondot a tervdokumentációra. Néhol reszortfeladatnak tekintették ezt a nagyjelentőségű munkát, nem pedig az egész végrehajtó bizottság, az egész tanács és az égész lakosság feladatának. — Az elmúlt évben — amint azt a példák sora igazolja — sok olyan közérdekű feladatot valósítottak meg, amelyekre a községfejlesztési hozzájárulás nélkül állami beruházásból csak később lett volna lehetőség. A legtöbb pénzt különféle kommunális feladatok végrehajtásara fordították — járda, útépítés, stb. — ezenkívül pedig kulturális és oktatási feladatokra. Igen jelentős volt megyeszerte a társadalmi munka mennyisége. Tolna megyében, mintegy 2,5 millió forint értékű társadalmi munkát végzett a lakosság. Az 1959. évi községfejlesztési tervezésről többek között a következőket mondotta dr. Tuska Pál elvtárs:-— Amint azt a tervek tükrözik, az idei évben tovább fokozódik a fejlődés a községpolitikai munka terén. Minden községben szavaztak meg községfejlesztési hozzájárulást, a százalék is magasabb az előző évinél. A tervek szerint fokozódik a helyi erőforrások kihasználása és ami igen örvendetes, sokkal szélesebb körű volt a dolgozók bevonása a tervek elkészítésébe, mint az előző évben. Egymillió forintnál több társadalmi munkát terveztek az idei évre, az előző évinél. Foglalkozott dr. Tuska Pál elvtárs a megyei tanácstagok feladataival is, amelyek reájuk hárulnak a községpolitikai célkitűzések megvalósítása terén. A beszámoló után vita következett, amelynek során többen felszólaltak és elmondották véleményüket a különféle helyi és általános jellegű feladatokról. Szalontai János például elmondotta, hogy az ő községében, Tengelicen hogyan sikerült a falu lakosságának összefogásával egy modem iskolát felépíteni. Czéh Lajos, az OTP szekszárdi kirendeltségének vezetője a községfejlesztési bankhitelek jelentőségéről, lényegéről beszélt. Sándor Gá bor a megyei tanács v. b. osztályvezetője a kivitelezés terén adódó prob 191 621 kilométer egy év alatt A szekszárdi mentőállomás komoly forgalmat bonyolított le az elmúlt évben. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a mentőállomás négy gépkocsija 1958-ban ösz- szesen 191 621 kilométert tett meg, ami annyit jelent, hogy egy-egy kocsi egy és negyedszer kerülhette volna meg az egyenlítőt. Ez a forgalom mintegy tíz százalékkal nagyobb volt az előző, 1957. évinél. A szekszárdi mentők összesen 5204 esetben vonultak ki, tehát naponta átlagosan tizennégyszer, ebből 321 esetben balesethez. A mentőállomás decemberben egy újabb gépkocsit kapott, ebben az évben már öt gépkocsival látja el a feladatokat, úgy hogy négy mentőkocsi van rendszeresen forgalomban, egy pedig mint baleseti tartalék szerepel. Érdekes, hogy a januári forgalom is tíz százalékos emelkedést mutat a múlt évihez képest. lémákról szólt és felhívta a tanácstagság figyelmét az előrelátásra, az előretervezésre, mert a tapasztalatok szerint sok kapkodás és nehézség adódik minden évben abból, hogy nem kellő időben készítik elő a községfejlesztési tervekben szereplő beruházások végrehajtását. Sajgó Ferenc, a dombóvári járási tanács v. b. elnökhelyettese a községpolitikai munka pénzügyi problémáival, többen pedig az építőanyagok biztosításával foglalkoztak. A napirendi pont tárgyalása dr. Tuska Pál válaszadásával és összefoglalójával ért véget. Ezután a megyei népi ellenőrzési bizottság munkatervtervezetének kiegészítésére és jóváhagyására került sor, majd pedig Báli Zoltán, a megyei tanács v. b. elnökhelyettese előterjesztette a legelőgazdálkodás szabályozásáról készült tanácsrendelettervezetet jóváhagyás végett. A két utolsó napirendi pontban bejelentések és interpellációk voltak. B. F. Teljes egészében előregyártott vasbetonelemekből épül fel ebben az évben a dombóvári 250 köbméteres víztorony. Képünkön Guld József vasbetonszerelő brigádja a víztorony lépcsőház elemeinek vasszerelésé* végzi. Tanácskozás a mezőgazdasági szakemberek részére A Tolna megyei mezőgazdasági szakemberek részére megyei tanácskozást rendez február 21-én délelőtt 10 órai kezdettel Szekszárdon a Városi Művelődési Házban a Megyei Tanács VB Mezőgazdasági Osztálya, az Állami Gazdaságok Tolna megyei Igazgatósága, a Tolna megyei Gépállomások Megyei Igazgatósága és a Tolna megyei Szövetkezetek Szövetsége. A tanácskozáson Magya- ri András földművelésügyi miniszterhelyettes tart előadást, részt vesz és felszólal a tanácskozáson Dögéi Imre földművelésügyi miniszter is. A tanácskozást követően délután 5 órakor a Művelődési Ház művészeti együttese kétórás vidám műsorral szórakoztatja a tanácskozás részvevőit, majd este 7 órakor ugyancsak a Művelődési Házban gazdászbál kezdődik. 0 XXI. kongresszus alán ú] tervekkel készülnek az idei évre a tengetici Petőfi Tsz-ben A tengelici Petőfi Termelőszövetkezetben a közeli napokban vitatják meg a XXI. kongresszuson elhangzott mezőgazdasági vonatkozású felszólalásokat. A tsz vezetősége, Hos- nyánszky Jánossal, a szövetkezet Kossuth-díjas elnökével már a kongresszus idején kidolgozta a tsz idei fejlesztési tervét, s most ezt is a tagság elé terjesztik. A vezetőség az új esztendő folyamán már eddig is jó eredményekről, számolhat be: az istállóátlag a januári 6,8 literről 8,9 literre emelkedett, s a múlt évi tejtermelés alapján megkezdték az egyedi kiválogatást is. Jelenleg 12,7 liter a fejési átlag. Ezt azonban az év folyamán 17 literre akarják emelni, s a XXI. kongresszussal kapcsolatos megbeszélésen terjesztik a tagság elé a nagyüzemi táblásítás tervét is, amelyet az idén akarnak bevezetni a tengelici szövetkezetben. Főzőtanfolyam Kisvejkén Kis ve j kén a községi kultúrotthon- ban főzőtanfolyam indult. A tanfolyamon 25 asszony és leány vesz részt. A tanfolyam részvevői a sütéshez, főzéshez szükséges anyagot közösen hordják össze. A foglalkozásokon általában a jókedvben sincs hiány, mert munka közben énekelni is lehet. Este 10 órára általában mindig elkészülnek a vacsorával, és addigra megjönnek a meghívott vendégek is: ugyanis minden estére öt férjet hívnak meg, akik eddig minden esetben még dicsérőleg nyilatkoztak az ételekről. A férjek hozzák a bort is, & ilyenkor előkerül a hegedű és gyakran a késő éjszakai órákig szórakoznak a tanfolyam , részvevői és a meghívott vendégek. Ú) szovjet expedíció a Déli sarkon Mirnij: (TASZSZ) Kedden a Mir- nij megfigyelőállomásról a negyedik szovjet expedició, tizenkét sarkkutató szántalpas traktorvonaton elindult az Antarktisz belső vidékeire. A traktorvonat a tervek szerint 1959-ben és 1960-ban körülbelül hatezer kilométeres transz-antarktikus utat jár be három sarkon keresztül: a déli földmágnességin, a déli földrajzi sarkon és a viszonylagos megközelíthetetlenség pólusán át. Újítás a Jutyígyártásnál — Évi egymillió forint megtakarítás Az a három pár tutyi, amit Rad- ványi Pál, a paksi Cipész KTSZ elnöke hozott be megmutatni a KISZÖV műszaki osztályára, első látásra nem sokban különbözik a régitől, attól a több százezer pártól, amit az elmúlt években az országnak szinte minden részébe szállított a szövetkezet. A szövetkezet az országban egyedül foglalkozik a kötöttcipők üzemszerű gyártásával. Pedig a különbség nem is kicsi: az egyiken csak sima talp van, a másikon már oldalt is körül egy- centis gumiszalag, a harmadik párnál pedig az orrnál és a saroknál gumimagasítás is. A talp nem varrással, hanem ragasztással, vulka- nizálással van felerősítve. Az új tutyi élettartama legalább kétszerese a réginek, tartósabb, de ami a legfontosabb, előállítása tizenkét forinttal kevesebbe kerül, mint amit régi eljárással gyártottak. Ez pedig — évi nyolcvanezer pár termelést figyelembe véve — közel egymillió forint. Közel egy éve kezdett gondolkodni Radványi Pál azon, hogyan lehetne jobb és olcsóbb tutyit előállítani. Legtöbb baj mindig a talpvarrással volt, gyakran romlott el a gép, javítani kellett, de a minőségi reklamációk is legtöbbnyire abból adódtak, hogy néhány hónapi használat után a varrás elmarta a »felsőrészt«. Hónapokig tartó kísérletezés után sikerült kidolgozni az új megoldást — Radványi elvtárs a dunaföldvári társszövetkezet gumicsizmaüzemébe járt fel szinte naponta — mire az első néhány pár kész tutyit ki lehetett adni próbahordásra. Megkérdezte a szövetkezetben, kik végeznek olyan munkát, ahol a legjobban használódik a lábbeli. Az egyik párat Babayné kérte el, aki — mint mondta — sokat dolgozik otthon kertjében, meg a malacokkal, ahol bizony az ásás, etetés, trágyázás »eszi« a lábbelit. Közben megkötötték az újítási szerződést a KISZÖV-vel — egyelőre kísérletezésre. Az ősz végére pedig, amikor a használatban már bebizonyosodott, hogy az újfajta kötöttcipő sokkal tartósabb a réginél, elküldték a mintapéldányokat a KERMI-hez, a Belkereskedelmi Minisztérium minőségellenőrző intézetéhez is. A KERMI a döntést az elmúlt napokban hozta meg. Nemcsak elfogadja és engedélyezi az új gyártmány forgalombahozatalát, hanem ezzel égyidőben meg is tiltja, hogy a régi eljárással gyártott tutyikat hozzon forgalomba a szövetkezet. A különböző — most már laboratóriumban végzett — vizsgálatok megerősítették a hordási próba tapasztalatait. Az újítás bevezetése elsősorban a talpnál jelent megtakarítást. A talp a »hulladék hulladékából« készül, olyan használt autógumiból, amit már a Dunaföldvári Cipész KTSZ sem tud felhasználni, a gumicsizmaüzem hulladéka. De jelentős a tüzelőanyag-megtakarítás is. Napi másfél mázsával kevesebb szén felhasználásával végzik a jövőben nemcsak a szárítást (eddig csak a tutyik szárítására használtak fel szenet), hanem a vulkani- zálást is, sőt a gőzenergiából jut maid a műhelyek fűtésére is.
